Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

Munkaerőmozgás házon belül Aki tanult, az maradjon nálunk A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM , _____- 1985. DECEMBER 7., SZOMBAT Ny ílt, szókimondó véleménycsere Nem kifogást, módszert keresve Az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bi- ^ zotlságának legutóbbi ülésén, amelyről tegnapi szá- ^ munkban tudósítottunk, a testület elfogadta a XIII. ^ kongresszus határozataiból adódó helyi teendők feladat- í tervét. Mint írtuk, nyílt, szókimondó, demokratikus vi- 5 ta után. Ezt dr. Szászik Károly, a pártbizottság első ^ titkára összefoglalójában így értékelte: — Saját határozataink biztatnak az őszinteségre, ^ nyíltságra. Számtalan teendőnk van még, de a mai vita ^ is bizonyítja, hogy jó úton haladunk. Persze haladhat- í nánk gyorsabban is — tartalmasabb, színvonalasabb í ideológiai munkával —, s az sem baj, ha kevesebb í szóval, de felkészültebben, informáltabban, meggyőzőb- ' ben érvelünk. Érdekes beszélgetésünk volt a napokban a vecsési Feri­hegy Termelőszövetkezetben. Nyolcéves ottani munkavi­szonyának sajátos tapasztala­tait mondta el Ihász Zoltán termelési elnökhelyettes, ami­kor arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen lehetőség van a közös gazdaságban az úgyne­vezett átrétegződésre. Üj helyzetben Leegyszerűsítve a fogalmat, az iránt érdeklődtünk, hogy a gazdaságban az egyes foglal­kozási szinteken belül volt-e, van-e egyféle vándorlás, még­pedig a továbblépés, a szak­mai fejlődés igényével. — A munkaerő mozgását és étrétegződését az itt eltöltött nyolc évem alatt a külső és belső hatások befolyásolták. Talán kezdeném ott, hogy a szövetkezet zöldségtermelő modellgazdaság. Tudatos fej­lesztés eredményeképpen hoz­tuk létre a zöldségfeldolgozó üzentünket, amely teljesen új kapacitásként lépett be a gaz­daság életébe, mintegy 110 álláshelyet teremtve. Az új munkahely létszámigényét na­gyobb részben kívülről fel­vett emberekkel elégítettük ki, valamint a segédüzemág­ban dolgozó elektromos és mechanikai műszerészek, la­katosok áramlottak át oda. Ám a tőkés gyártmányú, magas műszaki színvonalú gépsor üzemeltetése és kar­bantartása nagyobb tudást is igényelt a volt segédüzemági dolgozóktól, ezért speciális to­vábbképzésre küldtünk soka­kat. Ugyanígy speciálisan kel­lett kiképeznünk a betanított munkásokat, akik a gépsoron dolgoznak, a központi irányí­tásból átkerülő, adminisztrá­ciós munkakörben tevékeny­kedők szintén meg kellett, hogy tanulják az új feladatok ellátását. De mint mondtam, kívülről is kellett munkaerőt toboroznunk. Így több élelmi- szeripari mérnököt, valamint hűtőházi munkában jártas ve­zetőt vettünk föl, és más szakembereket. Ugyanígy a hűtőházba kellő gyakorlattal rendelkező mér­íci Monort a Kossuth La­jos utcán át hagyja el Monori-erdö irányában, a leg­utolsó házak után balról egy kis faházat lát, amelyet ha­talmas antennaerdő vesz kö­rül. Talán nem mindenki tud­ja, hogy itt működik az MHSZ Pest megyei szervezetének rá­diós versenyállomása, s azt sem, hogy nem véletlenül ke­rült épp Monorra. A HA—7—KSR hívójel 1972- ben hangzott fel először az éterben. Akkor alakult meg ugyanis — az MHSZ helyi szervezete keretében — a mo­nori rádiósklub. Igaz még nem voltak túl sokan, az első alap­gépük is csupán egy 10 wattos kis készülék volt, ami amatőr berkekben is csak az első lép­csőfoknak számít. Az eltelt 13 évben azonban a lelkes és többségükben hűséges alapítók kemény és aprólékos, de ma­gas színvonalú szakmai mun­kával olyan kiegészítő rend­szereket és antennákat építet­tek — hobbiból —, amelyeket bárhol Európában — rádiós­berkekben — elfogadhatnának. Persze az eredményes ver­senyzéshez nem elegendő a korszerű készülék és antenna­park, hozzáértő és ördöngös ügyességű operátorok, kezelők kellenek. Monoron ez a gárda is kialakult. Évről évre jobb eredményeket értek el, kiérde­melték a versenyállomást, a különböző elismerő fokozato­kat. A siker csúcsa azonban 1985. A közelmúltban megrendezett országos rádióamatőr-konfe­rencián 180 klub, illetve 21 versenyállomás elöl hozták el az első díjat. Elsők lettek a HH—7—B, a HA—DX és a Győzelem 40 HA—HG verse­nyen is. A monori rádiós ver­senyállomás hívójelét — a HG—7—B-t — szerte a vilá­gon ismerik. Kiváló eredmé­nyeiknek köszönhetően többek között őket is az a megtisztel­tetés érte, hogy meghatározott időszakonként felvehetik a nököt vettünk föl vezetőnek, viszont a hűtőgépkezelőket, kompresszorkezelőket, az anyagmozgatásban jártas dolgozókat targoncavezetőnek a szövetkezet más területei­ről, főleg a segédüzemből he­lyeztünk át (saját kérésükre!). De egyáltalán maga a zöld­ségfeldolgozó gépsor beindí­tása is nagy átrétegződést in­dított el azzal, hogy a koráb­ban a mezőgazdaságban, a zöldségtermesztésben dolgo­zók az új helyzetben zöldség- feldolgozással, -tisztítással kezdtek foglalkozni. Vándorló emberek A más munkaterületről a zöldségfeldolgozóba került dolgozókat a szakmai to­vábbképzések mellett a saját szakmunkásaink és vezetőink betanították azokra a munka- folyamatokra, amelyeket ma sikerrel látnak el — beszélt az átrétegződés egyik formá­járól Ihász Zoltán termelési elnökhelyettes, majd a másik formáról is igen tanulságos dolgokat mondott el. — Az elmúlt években az országos méretekben megin­dult kisvállalkozási formák a mi szövetkezetünktől is vit­tek el sok szakembert. Köz­ben megindult egy érdekes folyamat: az alaptevékenység területéről a traktorüzembe vándoroltak az emberek, a gépkocsijavító üzemből a se­gédüzemágba. Így alakult ki az a helyzet, hogy aki eddig karbantartó volt a gépkocsi­javítóban, a segédüzemágban lakatos lett, aki eddig trak­tort szerelt, az most targon­cát javít. Időközben persze voltak átképzések, így a segédüzem­ág megfelelően képzett gár­dája garantálni tudta a szö­vetkezet árbevételét — ma­gyarázta az összefüggéseket a termelési elnökhelyettes, nem hagyva ki tájékoztatásá­ból egy nagyon lényeges dol­got, A lényeges dolog az, hogy a fizikai állományú dolgozók szövetkezeten belüli egyik munkahelyről a másikra va­ló vándorlását belsőleg sza­bályozni lehet. Ehhez a fö­kapcsolatot a jelenleg a föld körül hajózó két magyar ex- pedícióssal, Fa Nándor hajó­építővel és Gál József gépész- mérnökkel. Ök körülbelül két év múlva érkeznek haza Bala­ton 3-1 típusú vitorlásukkal. Addig a monori rádiósok is segítenek élményeik, tapaszta­lataik közvetítésében. Isö kapcsolatfelvételükre december 9-én, hétfőn, előreláthatóan a déli órákban kerül sor. Az izgalommal várt eseményen természetesen mi is ott leszünk, s tudósítunk. Hétfői lapszámunkban azon­ban erről még nem, de a rá­diósklub tevékenységéről rész­letesebben is beszámolunk. Hátha akadnak, akik kedvet kapnak, hogy az éter lovag­jaivá váljanak. Meglehetősen vigasztalan látványt nyújt — immáron hosszú évek óta — a vonzás- körzet útjainak széle, ponto­sabban az árkok, s az azokat kísérő sávok. Mindenütt va­lóságos szeméthegyek csúfít­ják a környezetet, amely nem vet jó fényt környezeti kultú­ránkra. Péteri és Gyömrő kö­zött az öt kilométeres távon a közelmúltban volt alkalmam gyalog végigsétálni. Figyeltem az árkot, amely a legkülönfé­lébb szeméttel volt tele. Lát­tam unitoxosdobozt, lekváros­üveget, rothadó hagymát, krumplihéjat. Még felsorolni sem lehet, hogy hányféle sze­metet láttam még. Pedig Gyomron és Péteriben is van intézményes szemétszállítás. ágazatvezetők hozzájárulása kell, és kellett is. mert az átrendeződést nem lehetett mértéken felül elfogadni. Ám a szövetkezetnek érdeke volt, hogy a magát továbbképző dolgozó helyben maradjon, ha más főágazatbari is, így az ilyen egyéni igényeket a le­hetőségekhez mérten igyekez­tek figyelembe venni, szabá­lyozni, de nem kifejezetten megakadályozni. Nehéz is lett volna erőseb­ben szabályozni a belső ván­dorlást, hiszen a szövetkezet vezetősége által kezdeménye­zett szakmai továbbképzések után megnőtt az emberek igényessége, magasabb szak­mai felkészültségük tudatá­ban, ezért házon belül keres­ték a mindig jobb helyeket. Ugyanígy befolyásolta az iro­dai dolgozók átrendeződését is a tudatos iskoláztatás. Kö­zép, vagy felsőfokú végzettsé­get szerzett adminisztratív dolgozókból, például csoport- vezetőkből osztályvezetők let­tek, osztályvezetőkből főága- zatvezetők. TovábLáKnak Legvégül a munkaerőmoz­gás egy speciális esetéről be­szélgettünk, arról, hogy a Fe­rihegy II. repülőtér építésé­nek ideje alatt nagyon sok traktoros, építőipari szakmun­kás ment el a szövetkezettől, mert a reptéren jobb feltéte­leket tudtak teremteni nekik. Napjainkra azonban a mun­kaerőmozgás összes következ­ményeit elég jól átvészelte a gazdaság. Továbbra is képez- tetnek szakmunkásokat, még akkor is, ha nem mindegyi­kük marad meg a szövetke­zetnél a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzése után ... Aszódi László Antal Goijibán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyomron: közpon­ti ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70.), Monoron, Monori-crdőn, Vasadon, Cscv- haraszton és Péteriben: köz­ponti ügyelet (Monoron, a rendelőintézetben). Maglódon és Ecseren: dr. Kóspál Lajos (Ecser), Pilisen és Nyáregy­házán: központi ügyelet (Pi­lis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Menőén: dr. Papp Ágoston (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: köz­ponti ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mono­ron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri és az üllői. Fogor­vosi ügyelet: szombaton reg­gel 7 órától 13 óráig, Mono­ron, a szakorvosi rendelőben. A vecsési és üllői betegeket 8- tól 14 óráig a vecsési szak­rendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szom­baton 13-tól hétfő reggel 7 óráig: Budapesten, a VIII. ke­rületben, a Szentkirályi utcai szakrendelőben. Állatorvosi ügyelet: dr. Fo­dor János Vasad, Ifjúság u. 9. Beteg állatok bejelentése: reggel 8-tól 13 óráig Mono­ron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügye­letes állatorvos címén. Ezzel nem azt akarom bizo­nyítani, nogy az útmenti sze- metelők eobe a két községbe valók. Az viszont biztos, hogy a szemetet autókról zúdították az árokba. Lehet, hogy nem nappal, hanem az éjszaka lep. le alatt. Bárhogy is történt, nem ártana egy kis nagyta­karítás a közutak mentén. Csak azt nem tudom, kinek a feladata lenne ez. A hét közepén bosszankod­tak azok az utasok, akik a Keleti pályaudvarról induló 20 óra 40 perces békéscsabai személyvonattal igyekeztek ha­zafelé. A szerelvény az 1-es vágányról indult a Viharsarok fővárosába, de az utolsó sze­relvény a vágány végétől leg­alább 50 méterre állt. Már be­mondta a hangosbeszélő, hogy Ez utóbbi mondat már nem annyira a konkrét hozzászólá­sokhoz, hanem általában az agitációs, propagandamunka feladataihoz kapcsolódott. Egyébként a testület ülésén is, mint mostanában sok- más fó­rumon, a gazdálkodási, terme­lési témák voltak enyhe túl­súlyban, ám valamennyi fel­szólalás fontos politikai töltést hordozott. Godó János, a Monori Álla­mi Gazdaság pártbizottsága titkára saját helyzetükön ke­resztül elemezte a feladatokat és a lehetőségeket. — Ha azt akarjuk, hogy jobban éljünk, könnyű meg­fogalmazni, mi a teendő: töb­bet kell termelni, jobban és olcsóbban. Ám csak látszólag ilyen egyszerű a helyzet — mondta. Véleményével össze­csengett egyébként Racskó Károlynak, a gombai Fáy András Tsz pártvezetősége tit­kárának véleménye is. ök fő­leg a mezőgazdasági üzemeket foglalkoztató gondokról be­széltek. Arról, hogy például a növénytermesztésen belül alig van már jövedelmező ágazat. Miben látják az okokat? Mindketten hangsúlyozták maguknak a gazdálkodó üze­meknek a felelősségét, de so­kallták az elvonásokat, s az egy éven belül is többször ki­számíthatatlanul változó sza­bályozókat. Súlyosbítja a helyzetet az a fajta árképzés is, miszerint a mezőgazdasági üzemek által vásárolt termé­kek drágulnak, az általuk elő­állítottakért pedig nem kap­nak többet. Politikai károkat is okoz viszont, hogy míg a termesztőtől nem vagy csak nagyon olcsón veszik át pél­dául az almát, mégis, mire sok átvételen keresztül a vá­sárlókhoz jut, jelentősen föl­megy az ára. Ehhez a témához kapcsoló­dott indulatos szavakkal Sed­azonnal indul a vonat. Sokan futva igyekeztek elérni a sze­relvényt, ez sikerült Is nekik, mert a vonat — a figyelmez­tetés ellenére — nyolcperces késéssel startolt. A szerelvény jegyvizsgálója gyorsan haladt a fülkékben. Egy férfi — kissé illuminált állapotban — nehezen találta a jegyét, amely 10 kilométeres utazásra jogosította őt fel. Igen ám, de már Rákoshegyen járt a vonat, az pedig már több mint 10 kilométer a Keleti­től... A kalauznő 20 forint pótdíjat rótt ki a feledékeny utasra, még azt is tudta ró­la, hogy Maglód-nyaralóig utazik. — Kicsit spórolós ember ma­ga — mondta a férfinak. ró János nyugdíjas Is, aki tarthatatlanak ítélte azt a helyzetet, hogy évek óta — bár tervgazdálkodásról beszé­lünk — nem megoldott pél­dául a sertés, a burgonya, a káposzta, az alma, a bor biz­tonságos és gazdaságos ter­meltetése. — Néha ez a sok, néha az a sok — mondta- — Persze hogy akadnak, akiknek elmegy a kedvük, felhagynak a sertés- tartással, a burgonyatermesz­téssel, kivágják az almafákat. Nem az a hibás, aki többet termel, hanem az, akinek az a feladata, hogy a maga posztján előre nézzen és lás­son. A nyugdíjas tsz-elnök, egyébként a fegyelmi bizott­ság elnöke mondott más irri­táló példát is. Egy termék el­nyerte a Kiváló áruk fóruma elismerést. Rákerült az emb­léma — fölment az ára. Ké­sőbb romlott a minősége, ezért megvonták tőle az elis­merő jel viselésének jogát. S az ára? Az maradt. — Az ilyen, látszólag apró, filléres dolgok is irritálják az embereket — mondta Sedró János, tanulságul azt hang­súlyozva: nem elég. ha kriti­zálni tudunk, minden terüle­ten nélkülözhetetlen az önkri­tika is. Ismert a mondás, csak az hibázik, aki dolgozik. De a hibákat minél előbb ki kell javítani. S ismét a politikai hangula­tot, a lakosság közérzetét be­folyásoló témákkal folytatva, Racskó Károly az egyes kivi­telezők, szolgáltatók kollektív felelősségéről is beszélt. Egy­általán nem követhető példá­nak hozta fel a PVCSV gom­bai, bényei tevékenységet, il­letve a gombai patakot átsze­lő közúti híd építőinek — a KM Közúti Igazgatóság veres- egyházi üzemmérnöksége — munkáját. A késlekedés, a lassúság, a rossz minőség ön­magában is okoz károkat, de az is megtörténik, hogy társa­dalmi munkában épült létesít­Úgy látszik, nem először ta. lálkozott vele ... Hányszor tapasztalhatjuk a vendéglátó egységekben, hogy egy-egy csoport ebéd után arra kéri a pincért, állítson ki szá­mukra hivatalos számlát, ame­lyet majd elszámolnak a mun. kahelyen. Erre van lehetőség, hiszen ezek azok az úgyneve­zett — kiszállás közbeni — munkaebédek. Nekem cseppet sem szimpatikus ez a dolog, még akkor sem, ha legális. A legutóbbi vasárnap Gyom­ron, a Csillag presszóba tért be egy négytagú férfitársaság. Óvatosak voltak, mert mielőtt leültek volna az asztalhoz, megkérdezték a kiszolgálót, hogy kaphatnak-e hivatalos számlát a fogyasztásról. Ami­kor nemleges választ kaptak a pult túlsó oldaláról, gyor­san távoztak. Csak arra lettem volna ki. váncsi, mit jegyeztettek volna fel a számlára. Hiszen vasár­nap volt, tehát nem munka­nap, s ebben az egységben csak italt árusítanak ... G. J. mények mennek tönkre miatta. A vitában persze, mint ahogy Sedró János is igényel­te, bő teret kapott az önkriti­ka is. Szinte minden felszó­laló hangsúlyozta, hogy mind a termeiő, mind a politikai munkában sok a tartalék. Fontos és jogos ig'ény — mondta például Racskó Ká­roly, hogy a döntések idejé­ben szülessenek. Hörömpö Je­nő, a Vetőmag Vállalat mo­nori területi központja párt- vezetőségének titkára azt is kijelentette: — Az ideológiai munka a jelenlegi bonyolult feltételek között nehezebb, s e területen feladatainknak csak részben tudtunk eleget tenni. Pedig nagyon fontos, hogy ne csak általánosságban értsünk egyet az elvekkel, hanem azt tet­tekkel is bizonyítsuk. Neumann Mihály nyugdíjas szerint, hogy mit tehetünk, milyen feladatokat oldhatunk meg a jövőben, az attól is függ. hogyan dolgoztunk ed­dig. Hangsúlyozta: az eredmé­nyes politikai munka érdeké­ben az alapszervezeteknek fo­lyamatos segítséget kell kap­niuk. Kozák Sándorné nyug­díjas szintén az ideológiai munka jelentőségét, az emberi tényezők fontosságát hangsú­lyozta. . . Pokorny Róbert üllői isko­laigazgató arról a nagyon fontos témáról beszélt, amely­nek mind a kongresszusi ha­tározat, mind a pártbizottság feladatterve nagy jelentőséget tulajdonít. Nevezetesen az if­júságpolitikai, családvédelmi munkáról. Hangsúlyozta, sem az iskola, sem a szülők nem háríthatják a másikra vagy a társadalomra a gyerekek ne­velését. Mindenkinek éreznie kell a saját felelősségét, hi­szen arról van szó, hogy kik kerülnek a helyünkre a ter­melő-, a politikai vagy akár a nevelőmunkában. A vitában felszólalt még dr. Csernus J. Alán, a monori szakrendelő igazgató főorvosa, aki megindokolta, hogy miért és milyen egészségügyi felada­tokat kell megoldani a körzet­ben az elkövetkező években. Dr. Szászik Károly a beve­zetőben idézetteken túl — összefoglalójában többek kö­zött azt is hangsúlyozta: — Minden téma tárgyalásá­nál előbb-utóbb eljutunk a káderkérdésekhez. Üj stílusú, új szemléletű gyakorlat vég­rehajtásához új emberek is kellenek. Ez azonban nem le­het kampányfeladat, hiszen a jelenleg helyükön lévők több­sége alkalmas az eredményes munkára. S aki dolgozni akar — idézett egy tadzsik köz­mondást —, az a módszert keresi, aki nem, az a kifogá­sokat. Mi az előbbit akarjuk és tesszük, mert csak Így fogynak el gondjaink és gya­rapodnak eredményeink. Vcreszki János v. Kisiparosoknak Taggyűlés December 9-cn, hétfőn 17 órakor a KIOSZ monori szék­hazában taggyűlést tartanak, amelyen várják a területileg idetartozó kisiparosokat. Na­pirenden aktuális témák sze­repelnek. (ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap) Találkozás az éterben Két év alatt a föld körül Decemberi notesziapok — Szemét, spórolós utas, számla Vasárnap, a hivatal pénztárcájából?

Next

/
Thumbnails
Contents