Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

6 prsr « .»fAftlflj 1985. DECEMBER 31., KEDD Gyártás rendelésre Alagi utánfutók Ipari tevékenységet is foly­tató mezőgazdasági üzemeink­ben tudják, hogy ha valami iránt kereslet mutatkozik, rö videsen akad gyártója, sok­szor több is. Személygépko­csikhoz utánfutók készítésé­vel ma már sokan foglalkoz­nak az országban kisebb, na gyobb ipari üzemek, és kis ■iparosok is. Ezek között az Alagi Állami Tangazdaság Farmer nevű utánfutócsalád­ja vált népszerűvé, gyártásá­nak mintegy 5—6 esztendeje alatt. Ezekből elsősorban a középkategóriát képviselő — 5Q0 kilogramm névleges teher­bírású — F—250-es utánfutó a keresett. Most mégis úgy hírlik, ab­bahagyja,k az összeszerelését Alagon. Ennek okát tudakol­tuk Deli László igazgatóhe­lyettestől. Megtudtuk, tulajdonképpen az történt, hogy telítődés je­lei mutatkoznak a hazai pia­con és erősen csökkent az utánfutók utáni kereslet. Míg korábban volt olyan esztendő, hogy évi ezer darabon felül értékesítettek az F—250-es tí­pusból. addig az idén már csak 150 talált gazdára. Ennek megfelelően csök­kentik mind a három pótko­csitípus gyártását, de még egy darabig kielégítik az igénye­ket, méghozzá 6—7 ezer fo­rinttal olcsóbban. Végül is azonban nem szű­nik meg az utánfutók készíté­se. hanem más piacot talál­tak, és speciális, meghatáro­zott feladatokra alkalmas tí­pusok — például állátszállító utánfutók — gyártására tértek át. Elfogadnak azonban bár­milyen különleges célt szol­gáló utánfutókra megrende­lést közületektől és magánsze­mélyektől egyaránt. Nem szün­tetik meg az eddig is sikere­sen működő — a vizsgáztatást és az alkatrész-utánpótlást is ellátó — szervizszolgálatukat sem. S. T,- E. A lakosság bizalmat szavazott Megajánlották az egymilliót A településfejlesztési hozzájárulás, mint a lakosság új részvételi formája a szűkebb lakóterület felvirágozta­tásában, országszerte foglalkoztatta a közvéleményt. Az érdeklődés homlokterébe azonban, legtöbb településen csak az őszi falugyűlések után került e téma, amikor a résztvevők terjeszteni kezdték a hallottakat, s a tö­megkommunikációs eszközök is igyekeztek leszűrni a fórumok tapasztalatait. Kettős vállalás Azokon a településeken azon­ban, amelyeken a tanácsi veze­tők komolyan építeni akartak a jövőben a helybeliek aktivi­tására, nem hagyatkoztak csu­pán a falugyűlések résztvevői­nek tájékoztatására, s már ko­rábban megkezd télk a felvilá­gosító munkát. Alsónémzdi példája bizonyítja, hogy a hó­napokig tartó előkészületek nem voltak feleslegesek. Itt ugyanis, a legutóbbi tanács­ülésen a megyei — de felte­hetően az országos — átlag­tól is eltérő formában hagy­ták jóvá a tehóról szóló ta­nácsrendeletet. Magában véve is sokat mondó adat, hogy a falu la­kóinak 84,6 százaléka egyetér­tett a kitűzött célokkal, s vál­lalta a fizetést. A pozitív vá­laszt adók 70 százaléka évi ezer forintra szavazott. Ha figyelembe vesszük, hogy a helybeliek között sok a nyug­díjas — akik jövedelmi vi­szonyaiktól függően néhány- száz forint fizetésére önként vállalkoztak, már ezzel az eredménnyel is elégedettek lehetnénk. Ám a tanácstestü­let — a felmérések során szerzett tapasztalatok alapján nem elégedett meg a jog­szabályok szerint megfogal­mazott tanácsrendelet-tervezet jóváhagyásával. Annyiban módosították azt, hogy nem minősítették a teho fizetése alól automatikusan mentessé­ÉrdeklódoH a portán Népszerű jelvéityiizem Ha egy éremgyártó gépsor mesélni tudna! Mondjuk csak tör­ténelmünk elmúlt nyolc évtizedéről szólna, micsoda árnyalt képet kapnánk eseményekről és intézményekről. S mennyi in­formációt hordoznak maguk a jelvények is, amelyek csillog- va-villogva hangtalanul regélnek korukról. Háfra Istvánná, az Állami Pénzverde tápiószelei üzemé­nek vezetője azonban nagyon is a mában él. Filozofálgatás helyett a termelékenységi mu­tatókat és az exporttervet fi­gyeli. Számára a jelvény áru, amely iránt nagy a kereslet. — Ott épüli majd fel az új üzemünk — mutatja irodája ablakából az egyelőre még üres területet. — Jövőre kez­dik a munkákat a nyolcszáz négyzetméter alapterületű csarnokon, s ha elkészül, vég­re jó munkakörülmények kö­zé kerülünk. A beruházás el­ső szakaszaként új kazánhá­zat építettek, ez már május­tól üzemel. Nagyon szüksé­gessé vált a fejlesztés, hiszen kinőttük már ezt a régi kas­télyt. Kommentár helyett inkább körbevezet a jelenlegi üze­men. A munkahelyiségek bi­zony kicsik is, szűkök is, a technológia pedig manufaktu­rális színvonalú. Kézzel fé­nyeznek és forrasztanak, rá­adásul az utóbbit propán-bu­tán gázzal. — Itt már helyhiány miatt sem fértek el a modern gé­pek. Az új üzemcsarnokban azonban felületfényezőt és pontforrasztót is telepítenek majd. A beruházás nem lesz két fillér, de úgy hiszem ki­érdemeltük. Az éremüzem fejlődésének kölcsönös érdek a záloga. A pénzverdének szorgos mun­káskezekre, a tápiószelei asz- szonyoknak pedig községi munkahelyre volt szükségük. Az együttműködés több mint két évtizedes —, s ami ritka­ság, mindkét fél elégedett. — Itt bizony nem keresné meg a hideg vízre valót sem egy remegő kezű ember — ál­lít meg Háfra Istvánná a jel­vényeket festő asszonyok mö­gött. — A színek felvitele nagy figyelmet és koncentrá­ciót igényel. A biztosan mozduló kezek idén például hatvanmillió fo­rint értékben állítanak elő jel­vényeket. S hogy nem akár­milyen bravúrra is képesek, azit épp a közelmúlt esemé­nyei mutatták meg. Két hét alatt több mint ötvenezer jel­vényt készítettek el — export­ra. — Dolgozóink kilencven szá­zaléka törzsgárdatag. A száz asszony két brigádot alkot, s ez az összefogás teszi pótolha- tóvá a gyesen, illetve beteg- állományban levőik munkáját. A fizetéseket is igyekszünk a munkához igazítani. Január elsején például tizenkét szá­zalékos bérfejlesztést hajtot­tunk végre. Nem véletlen, hogy sokan érdeklődnek a portán, van-e munkásfelvétel. Tápiószelén népszerű hely, az ország egyetlen jelvénygyártó üzeme. H. J. get biztosító körülménynek a közműtársulásokban való rész­vételt. Kezdeti lendülettel Szó sincs persze arról, hogy a társulási formában történő közműépítés • anyagi terhei is­meretlenek lennének Alsóné- medin. Hiszen csak néhány hete, hogy átadták a portán­ként 18 ezer forintos hozzájá­rulással épült gázvezeték első szakaszát, s ha csak kisebb egységenként is, de megkez­dődött már a vízvezeték-háló­zat kiépítése is. Minek kö­szönhető hát, hogy e jelenték­telennek nem nevezhető ki­adások mellett is vállalták a helybeliek az évi ezer forin­tot? Fülöp Józsefné tanácselnök véleménye szerint éppen az elmúlt esztendő kézzelfogha­tó eredményei, a sikerek ad­ták meg a lendületet a továb­bi közös vállalkozásokhoz. — Bizalomra s a fejlődés érdekében további áldozatok vállalására hangolta a hely­belieket, hogy gyors cselek­véssel válaszoltunk a legége­tőbb igények kielégítésére. Már a vízügy elintézési mód­ja is megnyerte a lakosság tetszését. Tavaly karácsony, előtt vették észre az Akácfa utca lakói, hogy megváltozott a kutak vízminősége, s ha­marosan kiderült, a területen a víz fertőzött. Fél évig laj­tos kocsikkal láttuk el a kör­nyékbelieket, s közben elké­szültek a meglévő ivóvízháló­zathoz való csatlakozás tervei. Mire a kivitelező munkához látott, kiderült azonban, hogy a szomszédos Landler Jenő utcaiakig terjedt már a víz­szennyeződés. Az iskola mély­fúrású kútjáról láttuk el ve­zetékes ivóvízzel mind a két utca lakóit, holott az eredeti tervek szerint a falu majd a Gyál—Öcsa—Bugyi—Alsóné- medi regionális rendszerből kapna csak egészséges ivóvi­zet, a jövő évtized közepe fe­lé. Addig azonban nem vár­hatunk. A fertőzésveszély egy­re fokozódik. Jövőre a szak­emberek tisztázzák, hogy a meglévő hét mélyfúrású ku- tunk egy rendszerre kapcsol- csolható-e az egész falu ellá­tása érdekében, vagy újabb kutakat kell fúratnunk. Min­denesetre, amint a gázveze­ték-építés befejeződik, máris megalakulhat a víztársulás. Támogatás nélkül — A közműszolgáltatás fej­lesztése ezek szerint az el­érendő célok között első he­lyen szerepelt? — Nem, a tehóval kapcso­latban mindez szóba sem ke­rült. Hiszen mindenki tisztá­ban van azzal, hogy ezek jó­val költségesebb beruházások, semhogy az évi egymilliós te- hóból s a tanácsi pénzből fedezhetők lennének. Az elekt­romos hálózat rekonstrukció­jának költségeit is külön vál­lalták azok, akik az érintett területen élnek. Ugyanakkor bőségesen akadnak olyan ter­vek, amelyeknek a megvaló­sítása minden helybeli érde­ke. — Pest megye azon ritka települései közé tartozunk ja­nuár elsejétől, amelyek egy fillér állami támogatásban sem részesülnek. Saját bevé­teleink elegendőek a fejkvó­tával együtt a fenntartási költségekre, sőt többre is. A céltámogatási rendszer, a pá­lyázati lehetőségek pedig mó­dot nyújtanak arra.Miogy ese­tenként szert tehessünk az egy-egy beruházás megvalósí­tásához még hiányzó összegre, így nem kell attól tartanunk, hogy a hetedik ötéves terv­időszakban nem fogunk tudni megfelelni a megelőlegezett bizalomnak. Megtanult lecke A jelek szerint Alsónéme- dinek már nem kell jövőre tanulnia az önállóságot. Hi­szen vállalkozó szellemben, kezdeményezőkészségben épp­úgy, mint gazdálkodásban a község vezetése és a lakosság megfelel már a jövő követel­ményeinek. Márványi Agnes Tömlő születik a szálból A Buda-FIax budakalászi szövőgyárában korszerűsítették a tümlőszövödét. Ennek eredményeképpen a tavalyinál 10 száza­lékkal több — egymillió méter — tűzoltáshoz és a mezőgazda­ságban öntözéshez használatos tömlőt gyártanak Varga László felvétele Az amerikai szakács a szívéhez kap Mister Pirospaprika a Hiltonból Egyszerű lenne azzal kezdeni, hogy világéleté­ben erre a mesterségre készült, s rövidnaürágos korában kuktáskodott a mama meg a tűzhely kö­rül. Szépen hangzana, csak éppen nem lenne i?az. Mert a valóság az, hogy Juhász Istvánnak, a Hilton Szálló főszakácsának eszébe sem jutott, hogy erre a páíyára lépjen. A családjában sem volt példa er­re. Most már, hogy szakmájában elismert, befu- ’ tott szakember lett, bevallnatjuk,- tanulni sem igen szeretett. Amikor pályaválasztás előtt állt, elég ta­nácstalan volt: merre tovább? Édesapja barátja, aki a budapesti Park Szálló séfje volt, javasolta, látogasson be a hotel konyhájára, nézzen körül. Bejárogatott — és ottragadt. Az Intercontinental helyén állt egykor a Duna Szálló. Ott volt tanuló, Eigen Egon mellett sajátította el a mesterség tit­kait. Dolgozott a Béke Szállóban, a Sportban, on­nan ment ki egy évre Nyugat-Berlinbe, ahol a Hun- garhoteis Pálinka-csárdájában magyar konyhát vezetett. S éppen most kilenc éve, ■ a szilveszteri megnyitás, óta az ország luxushoteljei egyikéneik, a Hilton Szállónak a konyháit dirigálja helyette­seivel és a részlegvezetőkkel, összesen 51 ember munkáját. Dallasi Puszta-mártás Sokat utazik: Brüsszel, Nor­végia, Olaszország... — so­rolja kapásból. A nyár végén — amikor magismerkedtünk — jött haza az Egyesült Álla­mokból. Idegenforgalmi szar- veink propagandaútjain gyak­ran ő reprezentálja a magyar konyhát. Külföldön szakmabe­li társai Mister Pirospapriká­nak nevezik, jelleg,zetas fű­szerünk — szerintük rengeteg — használata miatt Mégsem a pirospaprikáihoz, hanem a Tokajihoz fűződök egy vidám emléke. Legutóbbi útján Dal­lasban, az egyik luxusszálló- ban több száz vendégnek ké­szített több,ek között Puszta­mártást. A recept szerint eb­be tokaji aszú illik, el is hasz­nált vagy tíz üveggel. Nem tudta elképzelni, miért kap­kod a szívéhez amerikai kol­légája. Aztán kiderült. Ott egy palack hótputtonyos tokaji aszú 240 dollárba kerül! Nos, ha már az előbb szóba jött a megismerkedésünk, el­árulom, hogy az utcán fel­állított hatalmas bogrács mel­lett történt. Egy házibuli, pon­Az Országos Villamosvezeték Építő Vállalat dolgozói most feje­zik be Érd határában egy 120 kilovoltos magasfeszültségű veze­ték tartóoszlopának állítását. A hálózat az érdi vasútállomáson épülő transzformátor áramellátását szolgálja majd, Barcza Zsolt felvétele Oszlopállítás. tosabban utcabuli alkalmából, Érden. Azt pedig annak örö­mére csapták a Rekettye ut­caiak, hogy elkészült a beton­út, amit ők építettek 500 mé­teren, saját pénzükből, két kezük munkájával. S amikor mondták, hogy az avatót kö­vető vacsorát a szomszéd, a Hilton Szálló főszakácsa fő­zi. azt hittem, ugratnak. Rá­adásul a bogrács mellett álló jóképű fiatalembert inkább élsportolónak néztem. A gya­nús csak az volt, hogy nagyon rutinosan dirigálta a körülöt­te sürgölődő asszonyokat. — Nagyon szeretek szabad tűzön főzni — bólintott jóvá­hagyólag, amikor említettem, megírnám, ha nem bánja, a bográcsgulyást. — Sajnos, egy­re ritkábban jut erre időm. Fűszer a követségről Fiatalon lett fővárosunk együk legelengásabb hoteljé­nek főszakácsa. Hogy van az, hogy híresebb szakácsaink ki­zárólag férfiak? — Valóban, ez tradíció ná­lunk. Pedig a nőkollógálk kö­zött nagyon jó szakácsok van­nak. Most is dolgozik velem egy asszony, aki szakmánk kiválósága. De valahol meg­rekednek. Azt hiszem, a csalá­di kötöttségek miatt. Van úgy, nem is ritkán, hogy másod- naponként megyek haza. Dél­után vagy este vissza kell jön­nöm. Gyakran utazom. Szó­val, ezt a családnak el kell fogadnia. A feleségem egyet­értése nélkül az én pályám sem alakulhatott volna ilyen szerencsésen. S nekem is hiány­zik a család, a kicsi lányunk, de tudomásul kell venni, hogy a munkám teljes embert kí­ván. — Ebben a szakmában na­ponta kell újra és újra vizs­gázni. ötcsillagos szállodánk a nemzetközi HUton-rlánc ré­sze. Pénzes vendégeink meg­szokták a kifogástalan, kíván­ságuk szerinti ellátást. Elmesélte, hogy egy alka­lommal japán üzletemberek csoportjának fogadására nem­zeti — japán — ételsort ren­deltek. Te jó isten! De a Hilton konyháján feltalálták magu­kat: a japán követségtől kér­tek nálunk nem kapható nyersanyagokat. Nem véletlen, hogy a fő­szakács azt tártja jó vendég­nek, aki szeret enni. — A nyugatnémetek a leg­jobb evők. Utánuk a franciák, bár ők hagyömánytisztelőibbek étkezési szokásaikban. — Változnak ezek a szo­kások? — Hogyne. Mostanában a tésztás ételeknek bealkonyult. Több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak az emberek. Legalábbis a mi tapasztala­taink szerint. Igaz, nádunk magyar vendég ritkán fordul meg. — De a magyar konyha vi­lághírű. Mit gondol, miért? — A fűszerezés miatt sze­retik a magyaros ételeket, amelyeknek nem kell feltétle­nül erősnek, csípősnek len­niük. Nem mindig gazdagít­juk az ízeket, hagyjuk az alap­anyagok természetes arc-máját érvényesülni. De bátran át- vessszük, átlopjuk és ötle­teinkkel variáljuk más nem­zetek jó ízeit. Persze — tette 'hozzá Juhász István — álta­lában csak 3—4 napig bírja a külföldi gyomra az igazán magyaros ételeket, aztán elte­lik vele. Ha mást nem, a töl­tött káposztát azért mindenki megkóstolja. Nincsen az étlapon — S ha a szakácsra bízzák, ■mit főz a legszívesebben? — Mindig újat. Olyasmit, 'amit még nem csináltam, mert 'magam is kíváncsi vágyók, mi ■lesz az eredmény. Meg tudtam állni, hogy ne kérjek receptet, de bevallot­tam Szabolcsban eltanult eret­nekségemet: a tavaszi gyenge rántott csirkét, a rövid lével készült tarhonyás paprikás- krumplit körítéssel. Nem lett ■rosszul a séf e párosítás hal­latán. Sőt, cserébe elárulta kedvenc ételét, amely nem szerepel a Hilton étlapján. Ki­próbáltam, ezárt bátran to­vábbadom. Tegyünk az asztalra marha- pörköltet. Körítésnek káposz­tás kockát, savanyúságnak pe­dig kovászos uborkát. ■ Kádár Edit

Next

/
Thumbnails
Contents