Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
FFVT Mt-: or 1985. DECEMBER 31., KEDD Alszik a padban Saját tapasztalat: kiskamasz fiam öttusázni járt. Heggel fél ötkor kellett kelnie. Ha nem úszás volt hajnalban, akkor futóedzést tartottak. Heti két délutánt a vívás foglalt el. Egyszer azután behívott az osztályfőnöke: baj van a gyerekkel, mindennap végigalussza az első két órát az iskolapadban. Ekkor abbamaradt az öttusa. Félreértés ne essék: senkit nem szeretnék a sporttanulásról lebeszélni, de tudni kell a szülőnek, hogy mi a gyerek teherbíró képessége. De hát ki döntse el, hogy hol van a megállj? A pedagógus? A szülő? Talán ketten együtt. Gondoljuk Jól át: ha úgy látjuk, hogy a gyerek fáradt, elsősorban vele beszéljük meg, mi az, amit abba lehetne hagyni, vagy mi az, amit váltogatni lehetne: egyik évben az egyik, a másikban a másik szakkörre járni. Nem lustálkodásra buzdítanak ezek a sorok, inkább csak arra, hogy mértékkel mérjük a pluszt a gyerekeinknek: legalább többet ne dolgozzanak, mint mi, felnőttek. S. M. Már nyári modellek Már a jövő évre készülnek a Váci Kötöttárugyárban. Megkezdték az 1986-os Senior úszó- és fürdöru- ha->kollekció gyártását. A kelmeelőkészítő üzemben a síkrámákon simítják az alapanyagot a szabás előtt. A varrodában pedig már hozzákezdtek az úszó- és fürdőruhák összeállításához. Az alaktartó termékekből az első negyedévben négyszázezer darabot szállítanak a hazai boltokba. Kirsta Gábor felvétele Nagyberuházás után az ISG-ben Temetném azokat a hónapokat... Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárat 1972 éta a stabil vállalatok között tartjuk számon. Fejlődése töretlen, hiszen az akkori 385 milliós termelési érték erre az esztendőre 2 milliárd 450 millióra nőtt. Világszínvonalú termékeik öregbítik a vállalat hírnevét, dicsérik a 2700 dolgozó szakértelmét. Monopolhelyzetben vannak, de élnek és nem visszaélnek lehetőségeikkel. A piaci igényekhez igazodva fejlesztették ipari szerelvénygyártásukat és olyan fába is belevágták fejszéjüket, amely bizony első látásra bevehetetlennek bizonyult. Utólag hajlamos az ember játszani a szavakkal: tényleg kemény ügy volt a keményfém II. beruházás megvalósítása. Ma mór Nagy József vezérigazgató is vakmerő vállalkozásnak minősíti és inkább temeti, mint dicséri azt a 41 hónapot. Pedig mégiscsak elkészült az európai színvonalú ke- ményfémgyár. Méghozzá határidőre és több mint 10 millió forintos megtakarítással. Ha nincs támogatás — Ez a szelektív iparpolitika idején, 1983-ban egyáltalán nem látszott reálisnak — toldja meg ismereteimet Nagy József. — Hallatlan erőfeszítéseket tettünk, hogy a fejlesztést az eredetileg tervezett műszaki színvonalon valósítsuk meg. Csak egyetlen példa: az Állami Fejlesztési Bankkal 1981-ben kötött hitelszerződésünket később módosítanunk kellett, a 9 százalékos kamat pedig időközben 14-re emelkedett. A felvett 391 millió forintos állami kölcsönt visszafizetjük, de addig 387 millió kamatot törlesztőnk. Az idegtépő, kimerítő napok alatt sokszor felmerült bennem: vajon az érvényes szabályozók menynyire segítik a vállalatok be- ruházáspolitikáját, műszaki fejlesztését, a fejlett technológiai színvonalhoz való gyorsabb felzárkózást. Mert a bank, a minisztérium támogatása nélkül bizony 1982-ben abbahagyhattuk volna az egészet... Nemcsak a pénz okozott fejfájást: a beruházás első ütemében az ISG-ben meg kellett alakítani egy 120 fős építőipari egységet, mert a felkínált munka a nagy építőipari vállalatoknak kicsi volt, a kicsiknek meg éppen nagynak bizonyult. Épült új üzemcsarnok és út, majd beszerezték a gépeket is. A Szerszám- és Porkohászati Gyár Európa egyik legmodernebb keményfémgyártó bázisává vált. — A mostani technikai körülmények között — a változatlan áron számolva — 210 millió forinttal magasabb termelés valósítható meg, mint korábban — válaszol még ki sem mondott kérdésemre a vezérigazgató. — Annak ellenére, hogy 81 korszerű gépet helyeztünk üzembe, melyek vám nélküli értéke 4 millió dollár —, nem szabad meg- állnunk. A jelenlegi színvonal ugyanis további fejlesztések nélkül legfeljebb 2—3 évig tartható! Mikronpcntosság A legnagyobb változások a szerszám- és lapkaüzemet érték. Az utóbbi helyen a beruházásnak köszönhetik köszörűgépeik felét. A szerszámüzem modern csarnok, ahol világszínvonalú szikraforgácsoló gépek, élvonalbelinek számító hőkezelő berendezés, három dimenzióban vezérelhető, számítógép irányítású köszörű- és marógép dolgozik. Saját erőből oldották meg két bonyolult termék szerszámának elkészítését is. Ha az import mellett döntenek, az 12 ezer svájci frankba kerül ... — Ezekbe az üzemekbe magasan kvalifikált munkaerő kell, hiszen a berendezések mikronpontosságot követelnek — állítja Nagy József. — A képzett szakembereket megfizetjük, tavaly például kétszer, az idén egyszer hajtottunk végre béremelést. Eredményeként 2—5 forint között növekedett a szerszámüzemi dolgozók átlagórabére. Bízunk abban, hogy ennek meglesz a húzóereje, és kopogtatnak majd nálunk speciális szerszámmarósok és Az ISG-ben tömbös szikraforgácsoló gépen készülnek a keményfém- lapka sajtoló szerszámai Barcza Zsolt felvétel« szerszámköszörűsök. Ha mi elvárjuk a jó munkát, annak arányában kell elismernünk dolgozóinkat. Szeretnénk megtartani azt a stabil műszaki gárdát, amely fogékony az újra, akar és tesz is a saját területén. Dupla termelés Az ISG-ben 1980-ban 196 millió forint értékben állítottak elő keményíémet, a termelés ma több mint a duplájára nőtt. A váltóélű lapkáit öt éée 46 milliót képviseltek, a jövőre tervezett termelési érték 220 millió. „Be van fejezve a nagy mü. A gép forog" — de az alkotó nem pihen. Fazekas Eszter A megyei bíróság elnöke is Így látja Valami baj van a fegyelemmel A fehér Lada átsuhant a piroson. A járda szélén álló gyalogosok fejcsóválva néznek utána: Nahát! Pedig könnyen lehet, hogy köztük van az is, aki az előző sarkon az aluljárót mellőzve maga is tilosban járt. Talán köztük van az is, aki hónapok óta nem fizet lakbért (vagy évek óta!), akinek eszében sincs törleszteni a kölcsön részleteit, mit sem bánva, hány millióért fáj az OTP feje. Aki egykedvűen ma is fiókba söpörte az elintézetlen aktákat, aki miatt a százezreket érő exportszállítmány nem hagyhatja el a gyárat, mert fittyet hányva a határidőkre, nem indította útra a nélkülözhetetlen alkatrészeket. Lám’ egy hétköznapi szabálytalanság kapcsán milyen messzire visznek a gondolatok! Az eszmefuttatás tempóját az élet diktálja. Mert sajnos, egyre több a legyintő, aki így vélekedik: ugyan, kinek fontos? Mármint a pontosság, a rendszeretet, az egymáshoz alkalmazkodás, a szabályok betartása — és betartatása a tisztesség. Valami baj van a fegyelemmel? Igen — mondja clr Csernok Gyula, a Pest Megyei Bíróság elnöke is —, minden jel arra mutat, hogy lazul. Az állampolgári fegyelem rengeteg kívánnivalót hagy maga után. ponta budapesti munkahelyére. Egy év múlva már bánja az egészet, sajnálja a pénzét, amit azért adott ki, hogy elveszítse összkomfortos kényelmét. Ért ez nekem ennyit? — kérdezi önmagától. S már föl is fedezte, hogy a ház nincs alászigetelve, perli az eladót, legalább 150 ezer forint ár- csökkentés ügyében. Holott első pillantásra látnia kellett annak idején a százesztendősnél öregebb épületen az újólag észrevett hibát. Mi ez, ha nem meggondolatlanság, egyben az elemi fegyelem hiánya? Egyrészt a vétel, másrészt a kereset benyújtásakor. Egyszerűen kiszáfinak — A polgári ítélkezés során tapasztaljuk leginkább a fegyelmezetlenség jeleit, öt esztendő alatt 10 százalékkal lett több az olyan ügy, amelynek tárgyalására azért került sor, mert az emberek egymás közötti vagyoni és családi viszonyaiban más módon megoldhatatlan konfliktus keletkezett. A perek fajtánkénti ösz- szetételében is változás történt. Míg korábban a kisajátításokkal kapcsolatosak vitték a prímet, ma elsősorban a kötelmi jogviszonyból eredők vezetik a listát, az adásvételi szerződések megszegői. Hajdanában a Zó volt az ilyen perek tárgya. Ma? Legtöbbször az autó. Emberünk összegyűjtött egy kis pénzt, kiballag a használtautó-piacra, s vesz egyet. Megkötik a szerződést. A kocsit hazaviszi, jönnek a barátok, rokonok, beleverik a csúfot. Ennyi pénzért már autót is vehettél volna! S keletkeznek a perek, különböző címeken: tévedésbe ejtés, feltűnő értékaránytalanság, hibás teljesítés és a többi. Pedig igen gyakran csupán any- nyi történt, hogy a vevő megbánta a dolgot és szeretné visszacsinálni. Alapos, törvényes ok nélkül ez viszont nem megy. A szerződést kizárólag akkor lehet semmissé tenni, ha a fentebb említett jogsértések valamelyike bizonyíthatóan jelen volt az üzletkötésnél. — Statisztikai adatainkból kiderül, milyen gyakoriak a perek különböző ingatlanvásárlásokkal — például családi házakkal — kapcsolatban. Mondjunk egy példát. Valaki megvesz a főváros környékén egy házat, egymillió forintért. Beleköltözik, Onnan jár naÖnjelölt adómentesek Szóba kerülnek az adózási visszásságok is. Azon meditál a megyei bíróság elnöke, hogy olyan ez az egész, mintha adót nem fizetni holmi úri dolog volna. Nemhogy bocsánatos bűnnek tartja a köz- szemlélet, inkább elegánsnak. Igaz, százötven esztendeje a nemesek váltak adómentesek. Ma mi volnánk a nemesek, mindahányan ? Az adózás alól persze nem mentesülünk, már aki a jövedelemszerzés módja szempontjából az adóköteles kategóriába tartozik. — Az igazságihoz tartozik, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok nem eléggé szigorúak, például az adócsalás büntetésében. Az adómorált mindenképpen erősíteni kell. Természetesen nem csupán bírói úton. Inkább a közszemlélet megváltoztatásával. Hasonlóan egyéb állampolgári kötelességek teljesítésével — például a tanúzással — kapcsolatosan. Nem túlzók. ha azt mondom, hogy a büntetőügyeknek legalább felét kell azért elnapolni, mert nem jelent meg a beidézett tanú. Vagy maga a vádlott. És ennek nem csupán a fegyelem szempontjából vannak konzekvenciái, hanem anyagi értelemben is. Sokba kerül az elnapolás. S ha élnek a bíróságok a törvényes szankciókkal — pénzbírság, elővezettetés (ez utóbbi a vádlottak esetében mindig megtörténik) —. legjobban a fegyelemsértő, kötelességszegő állampolgár háborodik fel, pedig az idézőn felhívjuk a figyelmét az indokolatlan távol- maradás következményeire. S lám, milyen gyakran — hiába. Ha más nem használ Az állampolgári fegyelem lazulásának megnyilvánulásait — sajnos — szinte vég nélkül sorolhatnánk. Tapasztaljuk a munkahelyeken, a közéletben, a magánéletben egyaránt. Gondolkoztunk-e már azon, mi lehet ennek az oka? — En sokat gondolkoztam ezen. Azt hiszem, valahol ott kell keresnünk az indítékot, ahol a háború után elkezdtük új életünket, majd ahol lassan három évtizede folytattuk. Nagyot lélegzett ez a társadalom az utóbbi korszakban, s ez jó. A baj az, hogy miután gondolkodásunk, cselekvésünk hajdani mozgatója, a félelem eltűnt az életünkből, nem alakult ki helyette más, belső motiváció, ami vezérelne. Nem fogtuk még föl, hogy az élet minden területén alkalmazkodnunk kell a játékszabályokhoz, mert ha nem tesszük, lépten-nyomon falba ütközünk. Ahhoz, hogy ez tudatossá váljék, következetesebb ellenőrzés is szükséges, s bizony büntetés, amikor más nem használ. A fegyelem záloga az önkéntes jogkövetés, ebben segít a jogpropaganda. Meggyőződésem, hogy a mostani átmeneti korszak alatt tömegméretekben fogadják el az emberek a normákat, amelyek szerint a továbbiakban élni fogunk. Viszonyainkat szabályok irányítják. E szabályokat életelemekké formálni csak mi magunk vagyunk képesek. Bálint Ibolya Martonné Homok Erzsébet: A HAJNALUNK ELŐTTI ÉJSZAKA Ezekben a hetekben és napokban emlékeznek meg felszabadulásuk évfordulójáról Pest megye településeinek lakói. Marton Pálné Homok Erzsébet vérségi íróasszony szabad idejében több esztendő munkájával gyűjtötte egybe a háborús esztendők emlékeit. Homok Erzsébetet több megjelent könyve és lapunkban publikált írásai révén olvasóink bizonyára már ismerik. Most a fent említett Visszatekintés című készülő kötetéből közöljük azt a részletet, amelyben Verseg felszabadulásának éjszakájára emlékezik vissza. Mintha az ég hasadt volna ketté, olyan rettenetes erővel indult meg mindkét részről a tűzvonalban a támadás. A jószágot itassam, vagy a gyerekeket szedjem az ágyból? A lakás felé szaladtam. — Gyerekek, gyorsan öltözni! Sürgettem őket. Kapkodtam jobbra-balra, de semmit sem tudtam rendesen befejezni. Végre sikerült a gyerekeket a dunnával, takaróval együtt a bunkerba terelni, meg vittem kenyeret és egy köcsög tejet. A kis Palkó bömbölt, amiért felvertük álmából. Laci is morgott. — Minek az a bunker, ha a közelben lecsap egy lövedék, az lesz, hogy betemet minket is. Ám arra jó volt a bunker, hogy tompította a süvöltő és recsegő hangokat, a körülöttünk tomboló dübörgést. A tejet bögrékbe töltve, a gyerekek között elosztottam. Egy-egy szelet kenyeret is hozzá. Próbáltam én is enni valamit, ám a torkomba szoruló rettenet miatt neun tudtam lenyelni egy falatot sem. A gyomromban mintha millió hangya mászkált volna. Éreztem, ha sokáig tart még az ostrom, erőm végéhez érek. — Mégiscsak felmegyek megitatni a jószágot — szóltam, érezve azt, hogy nem bírok tétlen maradni. — Mégsem maradhatnak az állatok szomjan. Ami elsőnek a szemembe ötlött a kinti világból: eltűnt a sátoros kocsi a konyhaajtó elől. A nagykapu is sarokra tárva. Először azt csuktam be. Döbbenetes volt, amit az utca képe mutatott. Ez lenne a fegyelmezett német katonaság? Ezek az egymást tip- ró, életükért remegő emberek? Autók, lovas kocsik és gyalogosok egymást előzve menekültek. Az erősebb leszorította az útszélre a gyengét, a sárba taposta. A Zsingor-kastélyból mene' kült a német parancsnokság is. Nincs már katonás sor, vezényszó sem hangzik, fejét vesztve fut a tömeg. Vajon eszükbe jut-e most a német katonáknak, hogy hosszú éveken át, hány millió ember vére folyt el általuk. Eszükbe jutott-e, hogy a mások élete is fontos és drága a hozzátartozóknak, akárcsak most nekik a saját életük. Rettenetes dördülés rázta meg a levegőt, s talpam alatt a földet is. Az itatóvályúnak estem. Egy újabb robbanás az istálló falához vágott. Az arcomra valami melegség csurgóit, kezemmel fájós homlokomhoz kaptam. Szinte eszelősen néztem véres kezemre. Végem van. Szerettem volna világgá szaladni, ahol nincs háború, nincsenek pusztító fegyverek. — A gyerekek! Sikítottam ráébredve a valóságra. — Nekik bajuk ne esssék. Becsuktam az istállóajtót, s lélekszakadva futottam a bunker felé. Szerencsére sérülésem nem volt komoly, az ütéstől a homlokomon felrepedt a bőr. Egy-két nap alatt rendbe jött. A bunkerban a pislogó lámpafény mellett a kinti világra figyelve, elvesztette időérzékét az ember. Mikor van nappal és mikor van éjszaka? Mióta tart az ütközet? Mondták az emberek, hogy két-három napnál tovább nem bírja tartani magát a német, de honnan tudhatják ezt? És mi lesz azután? Béke? A háborúból hazajönnek az embereink, és vajon hány hadiasszony várja hiába a párját. Édesapjukat a gyerek, fiaikat az édesanyák. Itt, Versegen is, és végig a Gal- ga mentén. Hány hasonló helyzetben levő háziasszonynak kellett a férje helyére állnia, és megtanulnia a lovakkal bánni, hogy kis gazdaságuk termését haza takarítsa. Szántani, vetni, aratni is, hogy kenyeret tudjon adni a gyerekének. Vajon lehet-e, szabad-e elfelejteniük ezeket a szörnyűséges napokat a túlélőknek? Nem szabad felejtenünk, hogy ne ismétlődhessenek meg a háború borzalmai a felnövekedő gyerekeink életében sem. Nehéz gondolataimból, a szokatlan csend zökkentett ki, kifelé hallgatóztam. A gyerekek aludtak, mert csendben voltak körülöttem. Ezek szerint éjszaka van odakint. Pattanó idegekkel vártam, mikor hangzik fel az a rettenetes valami, ami összerop- pantjá körülöttünk a világot, és fohászkodtam: ha pusztulni kell, együtt pusztuljak a gyerekekkel. Mennnyi idő óta tarthatott a csend? Egy órája vagy csak néhány perce még? Utólag nehéz ‘ezeket tisztázni. Az egyedüllét, a csend, éppoly torokszorító volt, mint a földet is megmozgató robbanások. Azt kívántam, történjék már valami, s vége legyen a bizonytalanságnak. Nem bírtam a csendet egyedül elviselni. Óvatosan, hogy a másik két gyerek ne ébredjen fel, Lacit költöget- tem. — Ébredjél, fiam. Nem tudom, hogy mi lehet odakint, de nagyon félek.
