Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. DECEMBER 31., KEDD "xMütai 3 MINDENNAPJAINKRÓL TÁRGYILAGOSAN írta: Balogh László, a megyei tanács elnöke a z óév búcsúztatása és az új év köszöntése hagyományaink szerint nem csupán a szilveszter esti önfeledt órákat, a pezsgőspoharak koccanását jelenti, ha­nem azt is, hogy ki-ki számadást készít az elmúlt esztendő mérlegéről, átgondolja saját és környezete sorsának alakulását, kialakítja előrehaladá­sának irányát és feladatait. Természetesen nemcsak munkát szoktunk a következő évre tartogatni, hanem reményt és optimizmust is arra, hogy mindaz, amit nem tudtunk elvégezni, vagy szándékainknak megfelelően befejezni, mindazt sikerül az új esztendőben folytatni és megoldani. Ez a bizakodás, a magunkba és a jövőbe vetett hit feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a gazdasági nehézségek, társa­dalmi programok és a nehezen olvadó, feszült nemzetközi helyzet sötét felhői mögül előcsalogassuk a jobb és tartalmasabb életet jelentő napsugarakat. Ezen gondolatok jegyében hívom megyénk valamennyi lakosát asztalhoz, hogy közösen vessünk számot az idei év gondokkal, problémákkal és örömökkel teli, mozgalmas 12 hó­napjáról, és közösen tekintsük át, hogy mit várhatunk a jövő évtől. Egy 6VC a nemzetközi helyzet, a világ sorsának alakulása kevésbé volt biztató szá­munkra, mint ahogy azt ma elmondhatjuk. A regionális konfliktusok száma nem csök­kent, a világgazdasági helyzet sem sokat ja­vult. Az afrikai kontinenst sújtó éhhalál ve­szélyét csak kismértékben sikerült csökken­teni. Nem történt megállapodás az atomhá­ború meglőzése, a világ egyes részein felhal­mozódó katasztrofális nagyságrendű atom­fegyverek számának csökkentése, a katonai leszerelés kérdésében. A régóta várt, a béke és haladás erői által fáradhatatlanul szor­galmazott genfi találkozó azonban talán megállított egy olyan folyamatot, amely az elmúlt években egyre inkább mérgezte a nemzetközi együttműködés levegőjét, és ve­szélyeztette a világbékét. A föld népei és országai számára, így különösen a hazánké­hoz hasonló kis országok számára sorsdöntő fontosságú az a békés nemzetközi légkör, amely nem az értelmetlen fegyverkezésre, hanem a békés gazdasági vetélkedésre és együttműködésre sarkallja a nemzeteket. A genfi csúcsértekezlet egyértelműen ebbe az irányba mozdította el nem csupán a két nagyhatalom egymás közötti kapcsolatát, ha­nem Európa különböző társadalmi, gazdasá­gi berendezkedésű országainak, bonyolult kapcsolati rendszerét is. Jól példázza ezt többek között a nemrég Budapesten befeje­ződött európai kulturális fórum eseményso­rozata is. Az 1985-ös esztendő belpolitikánk szem­pontjából kiemelkedő jelentőségű. Szinte már megszoktuk, hogy ebben az évben is a ko­rábbiakhoz képest nehezebb feltételek mel­lett kellett dolgoznunk. A nemzetközi gaz­dasági helyzet kedvezőtlen változásai és a tervcélok nehezebb elérése miatt év közben több olyan gazdasági, pénzügyi intézkedés meghozatalára kényszerültünk, amelyek fel­tétlenül szükségesek voltak elért gazdasági pozícióink megőrzése érdekében. Az elmúlt év jelentőségét külön aláhúzza az a tény, hogy számos olyan politikai, közéleti ese­mény részesei és tanúi lehettünk, amelyek új mérföldkövet jelentettek, s meghatározói életünk további alakulásának. Ez év márciusában tanácskozott pártunk XIII. kongresszusa. A kongresszuson és az azt megelőző megyei küldöttértekezleten párttagságunk áttekintette és értékelte gaz­dasági építőmunkánk és társadalmi fejlődé­sünk eredményeit. Gondosan elemezte gond­jaink lényegét, és azok ismeretében körvo­nalazta közvetlen és az 1990-ig tartó idő­szakra feladatainkat. Irányt szabott a meg­valósítás módjára és eszközeire. JÓ alkalom volt a számvetésre felszaba­dulásunk 40. évfordulójának megünneplése. Továbbléptünk a szocialista demokrácia fej­lesztésében is. Valamennyien érdekeltjei és érintettjei voltunk az országgyűlési képvi­selői és tanácstagi választásoknak. Pártunk egyértelműen állást foglalt amellett, hogy gazdasági nehézségeink és társadalmi gond­jaink megoldásához az alkotó energiákat épp a demokrácia kiterjesztése útján lehet fel­szabadítani. Az új választójogi törvény alap­ján a kötelező többes jelölés nyomán való­ban nem csupán szavazás, hanem választás volt. A jelölő gyűlések ezáltal az országos, néggyel és helyi tennivalókról szóló, cselek­vési készséget tükröző, össznépi fórumokká váltak. A választásokkal egy eseményekben bő­velkedő, a tanácsok irányítási, igazgatási szerkezetében döntő változást hozó tanács­ciklus zárult le. A járások megszűnésével megteremtődtek a helyi tanácsok önállósá­gának, önkormányzati jellegük kiteljesedésé­nek feltételei. A szocialista demokrácia továbbfejleszté­sének másik fontos területe gazdálkodási rendszerünk korszerűsítése. A csaknem két évtizede megkezdett gazdasági reformfolya­mat új szakaszában jelentős előrehaladást értünk el a gazdaérzet erősítésében, a koráb­ban is gyakran hangoztatott tulajdonosi ma­gatartás gyakorlati megvalósításában. A vál­lalati tanácsokban helyet foglaló munkások és alkalmazottak felelős döntéseikkel segítik ez össznépi tulajdon keretében érvényesülő közvetlen demokráciát. Végül, de nem utolsósorban szólni kell arról is, hogy ez évben fejeződött be a VI. ötéves terv, mellyel egy újabb tervciklus küszöbéhez értünk. Fontos ezért, hogy az elmúlt öt év tapasztalatait összegezve ter­vezzük meg az évtized második felében reánk váró tennivalókat. Valamennyi felsorolt politikai, társadalmi, közéleti eseményből megyénk lakossága is tevékenyen kivette a részét. Áldozatkészen, szorgalmasan dolgozott, s ha nem is látvá­nyos, de tisztes eredményeket ért el. Ezt bi­zonyítja, hogy gazdaságunk a nehezebb kö­rülmények ellenére is az országos átlagnál erőteljesebben fejlődött. A rendkívüli időjá­rás okozta termeléskiesést gazdálkodó szer­vezeteink zöme pótolni tudta. Ipari termelé­sünk 4 százalékkal emelkedett, a mezőgaz­daság eredményei pedig az előző évhez ha­sonlóan alakultak. Jelentős összeget költöt­tünk a lakosság életkörülményeit alapvetően meghatározó beruházásokra. Ennek nyomán bővült az egészséges ivóvízzel ellátott telepü­lések sora, 7500-zal nőtt a megye lakásállo­mánya, s a tervezettet jóval meghaladó tan­teremfejlesztés egyértelműen az oktató-ne­velő munka feltételeinek javítását szolgálta, összességében kiegyensúlyozott volt a lakos­ság ellátása, számottevően bővült a keres­kedelmi hálózat. A kórházi fekvőbeteg-ellátás javulását eredményezte a Semmelweis Kórház re­konstrukciója során ez évben átadott 120 hely, s a szociális otthoni ellátásban is sike­rült a tervezettnél nagyobb eredményeket el­érni. Növekedett úthálózatunk, a közlekedé­si viszonyok említésre méltó javításához já­rult hozzá a közelmúltban átadott M5-ös autópálya első szakasza és a 2-es fő közle­kedési út dunakeszi átkelési szakaszának korszerűsítése. Gazdagabbak lettünk egy, a kor követelményeinek mindenben megfelelő, új művelődési házzal Százhalombattán. A lakosság régi óhaja vált valóra a szobi sport- és szabadidő-központ létrehozásával. Fejlődött településhálóztunk. Gyarapod­tunk két új községgel, 9 községünk vált nagyközséggé és január 1-től, holnaptól Bu­daörsről és Szigetszentmiklósról is már a városok között szólhatunk. Ötvenegy telepü­lésen megalakultak az elöljáróságok, a társ­községek lakosságának új, népképviseleti fórumai. S mindezt hogyan értük el? Fáradhatatlan energiával, tenniakarással és nem kis erő­feszítéssel. Ügy, hogy egyre többen vannak közöttünk, akik gondjainknak nemcsak szó­szólói, puszta szemlélői. Eredményeink ma nem ilyenek lennének a megyében működő vállalatok, üzemek, szövetkezetek, s nem utolsósorban az állampolgárok nagy többsé­gének közreműködése, áldozatvállalása nél­kül. Elismerés és köszönet illeti valameny- nyiüket. Az eredményekről még volna mit monda­ni, büszkélkedhetnénk még jó néhány léte­sítménnyel, de szólni kell életünk árnyéko­sabb oldaláról is. Bár ünnep van, mégis túl kell lépnünk a csak a szépre emlékezem an­dalító ábrándján, s reálisan szembe kell néz­nünk problémáinkkal, hiszen csak ezek is­meretében oldhatjuk meg a jövő év felada­tait. Épp ezért nem szabad élfeledkeznünk arról, hogy ezrek várják, hogy végre eljus­son hozzájuk is az egészséges ivóvíz, hogy lakásproblémájuk megoldásához megfelelő építési telket kapjanak, vagy hogy lakóhe­lyükön vásárolhassák meg azokat az alap­vető cikkeket, amelyekért ma még egy-egy nagyobb városba, körzetközpontba kell utaz­niuk. Gondjaink ismeretében is állíthatjuk, hogy lehetőségeink a jövő évben sem lesznek rosz- szabbak a mostaninál, de látnunk kell azt is, hogy sokkal gazdagabbak sem leszünk. Alapvetően munkánk minősége, a közössé­gek együttgondolkodása és összefogása dön­ti majd el, hogy miként tudunk élni forrá­sainkkal. Fő törekvésünk ezért az legyen, hogy azzal, amivel rendelkezünk, hatéko-' nyabban, átgondoltabban, szervezettebben gazdálkodjunk. Eszköztárunk mindehhez to­vább bővüli. Az MSZMP Központi Bizottságának az irá­nyítási rendszer továbbfejlesztését meghatá­rozó 1984. évi áprilisi állásfoglalása alapján megkezdett folyamat további kibontakozását jelenti az új vállalatveztési formákra tör­ténő áttérés. Üj rend szerint, a nagyobb ön­állóságra és felelősségre építve gazdálkodnak tanácsaink is. Lényeges új elem, hogy a te­lepülésfejlesztési hozzájáruláson keresztül a lakosság maga dönti el, hogy hozzá kíván-e járulni egy-egy olyan fontos cél eléréséhez, melyhez a tanácsi pénzeszközök már nem nyújtanak lehetőséget. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán el­fogadott jövő évi népgazdasági tervünk két alapvető cél meghatározásával — nevezete­sen a VII. ötéves terv megalapozása és az 1985-ös esztendő negatív jelenségeinek meg­állítása — jelölte meg a jövő évi feladato­kat. Épp ezért a hangsúlyt a vállalati önál­lóság és aktivitás erősítésére, a vállalkozói szellem fokozására, a termelési és értéke­sítési szerkezet változtatására, felgyorsítá­sára kell helyeznünk. Pest megye vállalatainak többsége eddig is megállta helyét, még akkor is, ha a gaz­dálkodás a beruházások visszafogásával megtorpant. Most még többről van szó, és ehhez tovább kell növelni a vállalati gaz­dálkodás hatékonyságát. Ennek fontos kri­tériuma a műszaki-technikai feltételek ja­vítása, hatékony kutató- és fejlesztőmunka, a belső tartalékok feltárása. Az idén meg­rendezett megyei innovációs napok rendez­vénysorozata is felhívta a figyelmünket ar­ra, hogy milyen feltáratlan és eddig még kihasználatlan értékekkel rendelkezünk, me­lyek hasznosítása elengedhetetlen érdekünk. Erre figyelemmel fel kell karolni minden új és hasznos kezdeményezést, ötletet. és törekedni kell minél gyorsabb megvalósítá­sukra. Döntő szerepet keli vállalniuk ebben mindazon szervezeteknek, amelyek a dolgo­zók egészét vagy egy-egy rétegét, csoport­jait, így a fiatalokat, műszaki értelmiségie­ket mozgósíthatják. Jelentős tartalékaink vannak még az anyag- és energiagazdálko­dásban, az üzem- és munkaszervezésben, a munkafegyelem javításában is. Csak így, az eszközök és módszerek széles skálájának alkalmazásával lehet exportfeladatainkat teljesíteni, és a lakosság szükségleteit ja­vuló színvonalon kielégíteni. Mezőgazdaságunk ma is szilárd alapokon áll, és jelentős szerepet vállai a hazai ellá­tás biztosításán túl külgazdasági egyensúlyi helyzetünk fenntartásában is. Gondot ókoz azonban országosan, de Pest megyében is, hogy a kisüzemek, kisgazdaságok nem vet­ték át olyan mértékben a zöldségtermelési feladatokat, amilyen mértékben az a nagy­üzemekből kiszorult. Ennek következményét piaci bevásárlásaink során naponta, pénztár­cánkon tapasztalhatjuk. Az állattenyésztés, egyik sikerágazata a sertéstartás és -hizlalás. Egy évvel ezelőtt még azt mondhattuk, hogy megyénk sertés- állománya minden eddigi rekordot megdön­tött. A kissé kedvezőtlenné vált külpiaci helyzet és a közgazdasági feltételek romlása jelentősen csökkentette a tartási kedvet. Kormányunk, észlelve e negatív jelensége­ket, azonnal, intézkedett a feltételek javí­tásáról, s ennek, reméljük, már a jövő év derekán érezhetjük hatását. A gazdasági szabályozók az eddiginél ked­vezőbb lehetőséget teremtenek a mezőgazda- sági alaptevékenység és ezen belül elsősor­ban az állattenyésztés fejlesztésére. Minden­nél többet mond, hogy a támogatások és el­vonások eddigi negatív rendje 1986-tól egy­értelműen a támogatások javára billen. Most már a gazdaságok feladata lesz, hogy a belső anyagi és szellemi tartalékok feltárásával biztosítsák az 1986-os tervcélok elérését. A növénytermesztésben folytatjuk a jól bevált gabonaprogramot. Az őszi előkészítő mun­kák megalapozott reményt nyújtanak arra, hogy az üzemek az eddigieket meghaladó termelési eredményeket érjenek el. Üze­meink stabil gazdálkodásának fenntartásá­hoz továbbra is szükség van a kiegészítő tevékenységre. A gazdaságpolitika céljaival összhangban, tovább nő a helyi tanácsok gazdasági önál­lósága, döntési lehetősége és felelőssége. A döntési jogkörök decentralizálásával felada­tukká válik az alapfokú és részben a közép­fokú lakossági infrastrukturális intézmény­ellátás fejlesztése, működtetése és fenntar­tása. Az egységes tanácsi pénzalap rugal­masabb, a helyi igényeket messzemenően fi­gyelembe vevő gazdálkodást tesz lehetővé. A reális, megalapozott tervkészítés, a ter­vek pontos végrehajtása, a bevételi tervek maradéktalan teljesítése a korábbiaknál na­gyobb hangsúlyt kap, mivel a megváltozott körülmények között újabb, pótlólagos anya­gi forrásokra a megszokott módon nem szá­míthatnak tanácsaink. Az új gazdálkodási formára való áttérés nagy erőpróbája lesz a jövő év. A tanácsi népképviseleti, önkormányzati munka kibontakoztatásának azonban nem­csak a gazdasági önállóság, az anyagi esz­közökkel való széles körű rendelkezés az egyedüli módja. A helyi testületeknek a te­lepülés életét, a lakosság életkörülményeit befolyásoló valamennyi kérdéssel, az okta­tási, kulturális intézmények tevékenységé­vel, az egészségügyi ellátás helyzetével, a kereskedelmi szolgáltatások alakulásával egyaránt foglalkozni kell, képviselve, köz­vetítve és figyelembe véve azok vélemé­nyét, akiket mindez közvetlenül érint. Tanácsaink csak akkor végezhetnek iga­zán eredményes munkát az új feltételek kö­zött, ha döntéseiket a lakosság véleményére alapozva hozzák meg, és azok végrehajtá­sához igénylik is tevékeny részvételét. Ehhez pedig szükséges, hogy a tanácstagok eleve­nebb, életteli kapcsolatot alakítsanak ki vá­lasztóikkal. Nem szabad elfeledkeznünk ar­ról, hogy a tanácstagok közül sokan első íz­ben tesznek eleget e nem könnyű, de meg­tisztelő megbízatásnak, ezért munkájuk se­gítése kiemelt feladatunk. Az elmiílt években kézzelfogható eredmé­nyei voltak tanácsaink és a lakosság összefo­gásának. Jelentős sikerként könyvelhetjük el az egyre érdemibbé és konkrétabbá váló párbeszéd kialakulását, az állampolgárok bevonását a közös ügyek elhatározásába és megvalósításába. A megye lakossága tenni- akarását már bizonyította az elmúlt ötéves terv során is, hiszen 4,7 milliárd Ft értékű társadalmi munkával járult hozzá a közös­ségi célok megvalósításához. A VII. ötéves terv megyei tanácsi tervkon­cepciójának ismeretében bátran állíthatjuk, hogy mind a megye egésze, mind az agglo­meráció számára a korábbiaknál kedvezőb­bek a lehetőségek. Így van ez akkor is, ha ennek látványos jeleit jövőre még nem ér­zékelhetjük. Sok ugyanis a befejezetlen, 1986. évre áthúzódó beruházás, amelyek mind a megyei, mind a helyi tanácsokra jelentős terheket rónak. Azt az évet terheli továbbá a nem elhanyagolható nagyságren­dű hitelek visszafizetése, s ebben az időszak­ban kell felkészülni az új beruházások in­dítására is. Éppen ezért fejlesztésekre csak ott kerülhet sor, ahol az elengedhetetlen. Így például a tervcélokban szereplő lakás­szám megépítéséhez szükséges telekkialakí­tásokat máris el kell kezdeni. Tudjuk, hogy a következő fél évtized minden esztendejé­ben 2000-rel több gyerek éri el a középis­kolás kort. Beiskolázásuk még a tervezett középiskolai tantermek megépítésével sem lesz gond nélküli. A VII. ötéves terv céljai­val összhangban 1986-ban is elsőbbséget kell biztosítani a megye egyes térségei vízellátási gondjainak enyhítésére, meg kel] oldani, vagy legalábbis el kell kezdeni a legkriti­kusabb problémák felszámolását. Tanácsaink jövő évi tennivalói között fel­tétlenül szólnunk kell az állampolgárok, a lakosság közérzetét döntően befolyásoló ha­tósági ügyintézésről is. Munkánkat e terü­leten két irányba is szükséges továbbfej­leszteni. Fontos, hogy tovább növekedjen a meghatározott időn belül, a tényállás körül­tekintő feltárásán alapuló, törvényesen és szakszerűen elintézett ügyek száma. A ho­zott határozatok végrehajtásának pedig min­den esetben következetesen érvényt kell szerezni. Nem elhanyagolható tennivalónk az állampolgárokkal való még kulturáltabb, emberségesebb foglalkozás sem. Egy adott ügy mögött ne csak az aktákat lássuk, ha­nem az embert is, aki sokszor egy-egy bo­nyolultabb eljárás útvesztőiben nehezen iga­zodik el. Lehetőségeinkhez mérten könnyít- sük meg számukra az eljárást, és tegyük lehetővé a központi elképzeléssel össz­hangban azt is, hogy ügyeiket munkaidőn túl intézhessék, és ne kényszerüljenek azt a szabadságuk vagy munkaidejük terhére tenni. Mielőtt a közös gondolkodás asztalától fel- állnánk és poharainkat reménybeli sike­reinkre ürítenénk, idézzük Weöres Sándor néhány sorát: Küszöbön már az újév, / To­pog. Csizmáról havat ráz, / Arcát csuklyá­ja rejti el, / Nem látni hogy zord-e vagy mosolygós ... Az, hogy a jövő esztendő mosolygós vagy zordabb arcát fordítja-e felénk, az csak rajtunk, tehetségünkön és szorgalmunkon múlik, hiszen a lehetőségek adottak. Mi döntjük el, hogyan élünk vele. Lehet, hogy közhelyként hangzik, de ez az igazság: a jö­vő év sikerének letéteményesei mi magunk vagyunk. Nem jelent ez többet, mint hogy mindenki tisztességgel, lelkiismeretesen te­gye a dolgát, s ha még lehet, egy kicsivel jobban is! Megyénk valamennyi lakosának ezekkel a gondolatokkal kívánok eredményekben gaz­dag, sikeres és békés új esztendőt!

Next

/
Thumbnails
Contents