Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

2 ^áiian 1985. DECEMBER 31., KEDD Magyar vezetők üdvözlő távirata KUBA NEMZETI ÜNNEPÉN Kádár János, az MSZMP főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György miniszterel­nök Kuba nemzeti ünnepe alkalmából táviratban kö­szöntötte az ország vezetőjét, dr. Fidel Castro Ruzt, a KKP Központi Bizottságának első titkárát, a kubai államta­nács és minisztertanács elnökét. A távirat szövege a következő: _ A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a forradalmuk győzelmének 27. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a ku­bai népnek. őszinte tisztelettel emlékezünk arra, hogy a kubai nép huszonhét évvel ezelőtt saját kezébe vette sorsának alakítá­sát, megkezdte az új társadalmi rend építését, és azóta párt­jának vezetésével kimagasló eredményeket ért el a társadal­mi, politikai, gazdasági, kulturális és tudományos élet minden területén. Elismerést és megbecsülést vált ki a Kubai Köztársaság következetes internacionalista külpolitikája, amely hatéko­nyan segíti a nemzetközi béke és biztonság erősítését, a szo­cializmus és a társadalmi haladás ügyét. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy kormányainknak, népeinknek a marxizmus—leninizmus és az internacionaliz­mus elvein alapuló testvéri barátsága és az élet minden terü­letére kiterjedő hatékony együttműködése erdményesen szol­gálja országaink és népeink javát. Forradalmunk győzelmének évfordulóján szívből kívá­nunk Önöknek és a kubai népnek további sikereket hazájuk felvirágoztatásában, békés építőmunkájában. ★ Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flavio Bravót, a Kubai Köztár­saság nemzetgyűlése elnökét. Ugyancsak táviratban köszön­tötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Or­szágos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. ★ ★ ★ J obban már nem is kezdőd­hetett volna 1959-ben az új év Kubában a nép számára. Fidel Castro vezetésével a for­radalmi erők január 1-én fel­szabadították a fővárost, Ha­vannát, véglegesen elűzték az Amerika-barát Batista diktá­tort. Nem csak új esztendő, ha­nem új korszak is kezdődött akkor a kubaiak számára. Ez az esemény nem csupán a szi­getország forradalmának a győzelmét jelentette, hanem lelkesítő példát állított Latin- Amerika és a világ valameny- nyi szabadságáért küzdő nem­zete számára. A néphatalomnak súlyos örökséggel kellett szembenéz­nie: tömegnyomor és tudatlan­ság, monokultúrás mezőgazda­ság és fejletlen ipar. A győze­delmes nap óta eltelt 27 év alatt Kuba kiemelkedő ered­ményeket ért el az új társada­lom, a szocialista rendszer épí­tésében. E küzdelemben a karibi or­szág hathatós segítséget kapott a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól, akik kez­dettől fogva természetes szö­vetségesüknek tekintik Kubát. Az utóbbi időben egyre inkább megszilárdul Kuba nemzetkö­zi tekintélye. A magyar—kubai kapcsola­tok az élet valamennyi terén gyümölcsözően fejlődnek, ha­zánk támogatja szocialista épí­tőmunkájában a szigetország népét. Nemzeti ünnepükön szívből kívánunk további sike­reket kubai barátainknak. Bécs Kari Blecha sajtóértekezlete A bécsi repülőtéri merény­let tetteseinek az volt az ere­deti terve, hogy izraeli uta­sokat ejtenek túszul, majd kényszerítik az osztrák ható­ságokat: adjanak nekik repü­lőgépet, amellyel távozhatnak az országból. Ezt Kari Blecha osztrák belügyminiszter mond­ta hétfői sajtóértekezletén a tűzharcot túlélő terroristák vallomására hivatkozva. Az említett terv a magya­rázata annak — fűzte hozzá —, hogy a terroristák semmi­lyen módon nem biztosították előre menekülésüket a me­rénylet után. Mint a minisz­ter elmondta, az osztrák rend­őrök gyors beavatkozása gá­tolta meg a támadókat abban, hogy az El A1 izraeli légitár­saság pultjáig eljussanak és ott túszokat ejtsenek. Blecha elmondása szerint az életben maradt terroristák vallomásából kiderült, hogy túszaikkal Tel Avivba akartak repülni, s ott újabb akciókat, akartak végrehajtani. A mi­niszter megerősítette, hogy a két fegyveres az Abu Nidál vezette szélsőséges szakadár palesztin csoport tagjának mondta magát. Az osztrák hatóságoknak — közölte a miniszter — még nem sikerült kideríteniük, hogy a merényletnél használt fegyvereket miképpen csem­pészték be az országba. Japán városok tiltakozása Hirosima és Nagaszáki vá­rosa egyaránt élesen elítélte a legutóbbi amerikai nukleáris fegyverkísérletet. Az Egyesült Államok — mint ismeretes — nevadai kísérleti telepén a Hirosimára 1945 augusztusá­ban! ledobott atombombáénál pontosan tízszer nagyobb pusztító erejű hidrogénbombát robbantott, s mindezt hírhedt úrfegyverkezési programjának keretében hajtotta végre. íz í\mk\ Tanács ülése Kárpáti Ferenc vezérezredes az új honvédelmi miniszter A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hétfőn ülést tartott. Kádár János tájékoztatta a tes­tületet dr. Rudolf Kirchschlä- gernek, az Osztrák Köztár­saság szövetségi elnökének meghívására december 11-én Ausztriában tett látogatásá­ról. Az Elnöki Tanács a tá­jékoztatót egyetértéssel tudo­másul vette. A látogatás je­lentőségét hangsúlyozva meg­állapította, hogy az hasznos volt és kifejezte a két ország zavartalan jó kapcsolatát, elő­segíti annak további fejlődé­sét gazdasági, kulturális és más területeken. Az Elnöki Tanács a gazda­sági és polgári jogi társasá­gok, valamint gazdasági mun­kaközösségek tevékenységé­nek segítése érdekében és tulajdonszerzési lehetőségük bővítése céljából módosítot­ta a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit. A testület törvényerejű ren­deletet hozott a nem lakás céljára szolgáló < építmények adójáról. A január 1-én életbe­lépő jogszabály végrehajtását részletes pénzügyminiszteri rendelet határozza meg. Az Elnöki Tanács módosí­totta a kisiparról szóló 1977. évi 14. sz. tvr.-t. Ennek értel­mében a KIOSZ a jövőben ellátja a vállalati gazdasági munkaközösségek egy részé­nek érdekképviseletét és se­gíti tevékenységüket. A pénzintézeti tevékenység hatékonyságának fokozására az Elnöki Tanács módosította a takarékszövetkezetekről szó­ló 1978. évi 22. sz. tvr. rendel­kezéseit. A választójogi törvény alap­ján a testület időközi válasz­tást tűzött ki a Zala megyei 5-ös sz. országgyűlési válasz­tókerületben, és annak idő­pontját február 22-óben hatá­rozta meg. Az Elnöki Tanács személyi kérdésben határozott, bírákat mentett fél és' választott meg. Személyi döntés Az Elnöki Tanács hétfői ülésén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa el­nökségének javaslatára sze­mélyi kérdésben határozott. Kárpáti Ferenc altáborna­gyot kinevezte vezérezredessé és megválasztotta honvédelmi miniszterré. Eskütétel Hétfőn az Országház Nán­dorfehérvári termében Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi mi­niszter letette a hivatali esküt Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke és Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára. Kárpáti Ferenc életrajza Kárpáti Ferenc 1926-ban, öt­gyermekes munkáscsaládban született a Borsod megyei Put- nokon. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Még abban az évben a MA- DÍSZ járási titkára, majd a megyei pártbizottság politikai munkatársa lett. 1948-ban lé­pett a hadseregbe, ahol mind­végig politikai munkásként dolgozott. Század, zászlóalj, dandár politikai tiszti beosztá­sokban teljesített szolgálatot. Katonai-politikai akadémiát végzett. 1956-ban karhatalmis- taként részt vett az ellenforra­dalom leverésében. 1958-tól 1970-ig az MSZMP Néphadse- regi Bizottságának első titkára volt. 1970-ben nevezték ki a néphadsereg politikai főcso­portfőnökévé, a honvédelmi miniszter helyettesévé. Kárpáti Ferenc 1971-től Pest megyében országgyűlési képvi­selő. 1975-től 1985-ig az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja volt. A párt XIII. kongresszusa a Köz­ponti Bizottság tagjává válasz­totta. A Szocialista Magyaror­szágért Érdemrend és több más kitüntetés birtokosa. Parancsnoki értekezlet Hétfőn a Honvédelmi Mi­nisztériumban parancsnoki ér­tekezletet tartottak, amelyen részt vett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke, Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyette­se, valamint Varga Péter, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője is. Lázár György ismertette az Elnöki Tanács határozatát Kárpáti Ferenc altábornagy honvédel­mi miniszterré történt megvá­lasztásáról, illetve vezérezrede- si kinevezéséi1©. Ezt követően Kárpáti Ferenc vezérezredes megköszönte a párt- és állami vezető testületek bizalmát, majd szólt a néphadsereg előtt álló feladatokról. ÉV VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Ami változott, A szovjet kezdeményezések és a washingtoni válaszok Mi várható a feszültséggócokban és válságcentrjmokkan ? ALTALANOS nemzetközi PILLANATKÉP Egy esztendeje ilyenkor már ismert volt, hogy Ronald Reagan az Egyesült Államok elnöke az elkövetkező négy­éves újabb ciklusra, csak ép­pen még hivatalosan nem ik­tatták be az újabb periódus­ra. Ezeken a hasábokon akkor az „idők szavának” neveztük, hogy az elnök választási had­járatában sokat beszélt a bé­kéről és annak szükségessé­géről, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a Szovjetunióval való csúcstalálkozóra. Ekkor már az is tudott dolog volt, hogy Gromiko, akkori szovjet kül­ügyminiszter és amerikai kol­légája, Shultz az új esztendő elején, a hivatalos elnöki be­iktatás után, Genfben meg­beszélést folytat arról, hogyan lehetne felújítani a tömeg- pusztító fegyverrendszerek korlátozásáról való tárgyalá­sokat. Ismerve azonban az ameri­kai választási hadjáratok anatómiáját, csak óvatos re­ménységgel tekintettünk az új esztendő elé, hiszen jól tud­tuk azt is, hogy a fegyverke­zési verseny fokozásában annyira érdekelt katonai-ipa­ri köröknek mily meghatáro­zó a szavuk az amerikai po­litika kialakításában. Emlé­kezetünkben őriztük azt is, hogy Ronald Reagan nem is olyan régen még „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót és elzárkózott mindenfajta tárgyalástól a szovjet vezetéssel. Újév napjának előestéjén most megnövekedett bizako­dással tekintünk 1986 várha­tó eseményei elé. Nemcsak a Gromiko—Shultz eszmecseré­re és ennek nyomán új hár­mas genfi szovjet—amerikai tárgyalássorozatra került sor 1935 folyamán a svájci kon­ferenciavárosban a hadásza­ti támadóiegyverek és a kö­zepes hatótávolságú rakéta­nukleáris rendszerek korláto­zásáról, hanem arról is, hogy a világűrben ne helyezzenek el katonai célokat szolgáló mesterséges holdakat, kozmi­kus objektumokat. S bizo­nyos enyhülés következett be a szovjet—amerikai viszony­ban. amelyet az év legkiemel­kedőbb világpolitikai esemé­nye fémjelzett: Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan novem­beri genfi találkozója. S nem­csak a két vezető ismerhette meg „első kézből” egymás ál­láspontjait, mégha azok sok tekintetben ellentétesek is voltak. De Mihail Gorbacsov kifejthette nézeteit interjú formájában az amerikai tö­megkommunikációs eszközök révén, ugyanúgy, mint Ro­nald Reagan megnyilatkozá­sai is megjelentek az Izvesz­tyijában. S a megváltozott stílushoz sorolhatjuk azt is, hogy újév napján legfőbb ve­zetői szinten kölcsönös televí­ziós üdvözletek hangzanak majd el a washingtoni, illet­ve a, moszkvai televíziós há­lózatok közvetítésével az amerikai, illetve a szovjet néphez. Nagy eredménye volt a genfi találkozónak, hogy né­hány elvi kedésben közös volt a nézet. így ahban, hogy nem robbantanak ki fegyve­res konfliktust egymás ellen, nem kezdeményeznek atom­háborút. nem törekednek erő­fölényre a másik biztonsága rovására. Mihail Gorbacsov- nak 1986-ra meghívása van az Egyesült Államokba. Ennek konkretizálásáról máris leve­lezés zajlik a két világhata­lom fővárosa között, s való­színűleg júniusban kerül sor 1986 e fő eseményére. Vagyis: a párbeszéd minden előjel szerint folytatódik majd leg­felsőbb szinten is. Szovjet részről csakúgy, mint az Egyesült Államok NATO-szö- vetségeseinek egyes vezető köreiből joggal mútatnak rá: ezúttal azonban már tovább kell lépni. Nem lehet beér­ni azzal, hogy a „két nagy” ismét kifejezi elvi egyetérté­sét néhány kérdésben, s eközben a tömegpusztító fegy­verzet arzenálja semmivel sem csökken. Konkrétabb eredményekre van szükség — állapítják meg — a jövendő legmagasabb szintű tárgyalás során. S ennek előfeltételeit már most meg kell teremte­ni, a komcpromisszumok ki­dolgozásával. Genfnek kez­detnek kell lennie — úgy ahogy a világ békés egymás mellett élést óhajtó erői el­várják. DOLLÁRMILLIÁRDOK TOVÁBBI FEGYVERKEZÉSRE A szovjet diplomácia való­ban mindent meg is tesz, hogy a kompromisszumok irányába terelje az események alakulá­sát. Nem a fellegekben jár, s jól tudja, hogy például a hadászati támadó rakéták számának ötvenszázalékos csökkentésében való elvi egyetértés mit sem ér, ha nem szögezik le világosan, mindkét oldalon mekkora az a mennyiség, amely ebbe a kategóriába esik, s ha nincs egyetértés abban sem, hogy kiterjesztik-e vagy sem a fegyverkezési versenyt a vi­lágűrre, s kifejlesztenek-e vagy sem a tárgyalások kö­zepette a jelenleginél sokkal­ta pusztítóbb és veszélyesebb rakéta-nukleáris rendszere­ket, megtartják-e vagy sem a december 31-én lejáró SALT—2 egyezményt, ame­lyet Washington aláírt, soha nem ratifikált, de kormány­zati nyilatkozattal eddig tisz­teletben tartott. A Fehér Ház ugyan azt ígérte. hogy a SALT—2-t 1986-ban is elismeri. A játsz­ma azonban a jelek szerint még korántsem lejátszott: Shultz külügyminisztert, aki állítólag e döntés sugalmazn­ia volt, a Pentagon héjái tá­madásaik kereszttüzébe fog­ták, s lemondásra szeretnék bírni. Nem tudják ugyanis elviselni, hogy a fegyverke­zési hajsza újabb fordulói előtt bármiféle fegyverkezé­si korlátozással kelljen szem­benézniük. Ugyanígy még csak tárgyalási alapnak sem hajlandóak elfogadni, hogy a több tucat milliárd dolláros „csillagháborús” programjuk, amely felsrófolt szinten tart­ja a hadiipari megrendelése­ket, befagyasztódjon, amí-g létre nem jön a világűr ka­tonai célokra való felhaszná­lásában a tilalmi megállapo­dás. Ettől egyébként maga Rea­gan elnök is vonakodik, s a „csillagháborús” program to­vábbi végrehajtása így egyik fő akadályozója annak, hogy a fegyverzetcsökkentés útja megnyúljon. Ugyanígy az a negatív válasz, amelyet Wa­shington ad az atomrobban­tási kísérletek szüneteltetésé­re vonatkozó szovjet felhívás­ra, a fegyverkezési hajsza folytatását eredményezi. Hi­szen ha Washington új, mo­dernebb, nukleáris fegyver­fajtákat próbál ki, hogy ki­fejlessze és rendszerbe állít­hassa őket, szovjet részről esetleg arra kényszerülnek, hogy a december 31-én lejá­ró önként vállalt moratóriu­mukat felülvizsgálják, hi­szen nem kerülhet emiatt a szocialista közösség hátrányo­sabb biztonsági helyzetbe ... Az 1986-os évben tehát Wa­shingtonnak a kompromisszu­mok irányába kell lépnie. Ezt követeli meg a világhelyzet és a nenazetközi politika po­rondján kialakult realitások vastörvénye. NICARAGUA, LIBANON, AFGANISZTÁN Washingtonnak változtatnia kell közép-amerikai politiká­ján is — mint számos nyuga­ti kommentátor is megjegyzi, amikor összegezi a válsággó­cok helyzetét az új év előes­téjén, Miközben a tavalyi managuai választások nyomán a haladó rendszer intézménye­sítette demokratikus vívmá­nyait, az ellenforradalmárok immár csakis a washingtoni vezetésre számíthatnak. A je­lenlegi támogatás viszont ke­vésnek bizonyult a managuai kormány elleni hatékony fel­forgató tevékenységhez. Sem a közép-amerikai helyzet, sem pedig az a tény hogy jövő­re időközi, részleges kong­resszusi választások lesznek az Egyesült Államokban, nem kedvez a „héjáknak” arra, ho’y látványos módon fokoz­zák a Hondurasban és Costa Ricában tartózkodó nicaraguai ellenforradalmároknak nyúj­tott támogatást. , Libanonban a jelek szerint még sokáig feszült lesz a helyzet és ez a közel-keleti válsággóc 1986-ban is sok ve­széllyel fenyegeti a térséget. A rend és béke csakis úgy volna elképzelhető, ha Liba­non problémáját olyan álta­lános közel-keleti rendezés keretében kísérelnék megol­dani tárgyalásos úton. amely­ben valamennyi érdekelt fél egyen jogúan részt vesz. Ezt azonban mind Washington, mind Tel Aviv elutasítja. Afganisztán ügvében az év végére felemás helyzet kelet­kezett. A nép többségének bizalmát élvező kormány- csapatok katonai sikerek egész sorát érték el a kül­földi beavatkozás ellen segít­séget nyújtó szovjet kontin­genssel együtt. Ez Washing­tont arra késztette, hogy fo­kozott támogatást nyújtson a szomszédos Pakisztánban tar­tózkodó terrorista elemeknek, amelyek át-átosapnak a ha­tárterületekre, s igyekeznek minél mélyebben beszivárogni az ország területére és ott vá­logatás nélküli terrorcselek­ményeket követnek el. A la­kosságot azonban immár ezek a véres elszigetelt cselekmé­nyek sem képesek megfélem­líteni. Ezt mutatta, hogy az év utolsó napjaiban sikerrel járt a kormányzati szervek jelentős kibővítése pártonkí- vülj elemekkel is. Washing­ton ebben a helyzetben > úgy taktikázik, hogy egyrészt azt állítja, a politikai rendezés híve és a szovjet kontingens kivonását sürgeti. Másrészt viszont újabb fegyverszállít­mányokkal látja el a Pakisz­tánban tartózkodó terroristá­kat és arra ösztönzi őket, hogy egyesítsék soraikat. s növeljék diverzáns tevékeny­ségüket Afganisztánban. Vi­lágos. hogy politikai rende­zés csak akkor képzelhető el, ha a külföldről indított di- verzánsakciók é: támadások megszűnnének a törvényes kabuli kormány ellen. Árkus István

Next

/
Thumbnails
Contents