Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

ßäbrögi és a többiek Gúzsba kötött fantázia? A hét programjából Óévi koncert ^ Színes gyermekrajzok, £ érdekes papírmunkák, ma­ii latságos agyagfigurák né- j pesílik be január másodi- j- káig a váci Madách Imre £ Művelődési Központ fo- 4 lyosóit. Régi hagyomány új formá­ba öltöztetett folytatása volt a tanév elején meghirdetett pályázat. „Kedvenc mesém, mesehősöm” címmel kapták kézhez a versenykiírást a rajztanárok, tanítók, óvónők a város és városkörnyék va­lamennyi általános iskolájá­ban, óvodájában. A szervezők legfontosabb célja, ezúttal az volt, hogy minél többféle, érdekes, vál­tozatos technika alkalmazá­sára serkentsék a pedagógu­sokat, hiszen a gyermek alko­tói fantáziájának egyik ke­rékkötője lehet, hogy nem ta­lálja a formát, az anyagot mondanivalójához. Sajnos, kevés munka érke­zett be, a legtöbb hagyomá­nyos zsírkréta- vagy vízfesték- -technikával készült. A kom­pozíciók színvonala sem ütöt­te meg a várt mértéket, a be­küldött munkáknak csak az egyharmadát lehetett kiállí­tani. A rajzokat zsűriző Dániel Kornél festőművész szerint volt néhány 1 kiemelkedő, ér­dekes megoldás. A válogatás, díjazás fő szempontja a tech­nikai változatosság mellett a minél játékosabb témakifej­tés, a mesélőkedv rajzi for­máinak a megtalálása volt. Kiemelkedik a beküldött anyagból a Gábor József Ál­talános Iskola sokféle techni­kával készült kollekciója. A Hámán Kató iskola ötödik osztályosai ügyes kompozíciós készségről, jó színérzékrőJ tettek tanúságot. A Juhász Gyula Általános Iskolából Damin Bernadett nevét kell kiemelni, igen ötletes, magas színvonalú meseillusztrációi miatt. Döbrögi megbotozása emlékezetes színfoltja a tár­latnak. Valamennyi kiállított mű alkotója oklevelet kapott és tárgyjutalomban részesült. Az eredményhirdetés után a pedagógusok hiányolták az elemző értékelést. Főleg az alsóban rajzot tanítók vannak nehéz helyzetben, hiszen kép­zésük során általában nem kapnak elegendő útravalót az alsós rajztanterv komoly követelményeinek megvalósí­tásához. A szakkörvezetés is önképzést, plusz ismeretszer­zést kíván a vállalkozó taní­tóktól. Ez a tendencia a beküldött munkákon is meglátszik. Ke­vés alsós anyag érkezett, és legtöbb nem önálló kompozí­ció, nagyon érződik a gyere­keket elárasztó képregények rajzi sémáinak fantáziát gúzs­ba kötő hatása. Ezekből okulva a tavaszra, „Mi világunk” címmel terve­zett seregszemle fontos prog­rampontja lesz a kiállítás- megnyitó utáni szakmai érté­kelés, ami egyébként a sza­valóversenyek, színjátszó fesz­tiválok elmaradhatatlan vele­járója. A pedagógusok igényei alapján egész éves tovább­képzésre is sor kerülhet a Madách Imre Művelődési Központ szervezésében, ne­ves képzőművészek vezetésé­vel. Az érdeklődő gyerekek pedig már évek óta látogat­hatják a művelődési központ minden korosztály számára meghirdetett képzőművészkö­reit. Reméljük, a tavaszi sereg­szemlén még változatosabb, még fantáziadúsabb gyer­mekmunkák köszöntik majd a látogatókat. Köpöczi Rózsa Vác a hazai lapokban A Nógrád című megyei lap arról írt, hogy teljesen lekö­tött a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat balassa­gyarmati építésvezetőségének jövő évi kapacitása, munká­juk nagyobbik részét a város­ban végzik és folytatják a megkezdett váci munkáikat is. A Rádió- és Televízióújság tájékoztatása szerint Népsze­rű Bach-orgonaművek címen sorozatot indítottak, melynek során a váci zeneiskola 27 regiszteres orgonáját Elekes Zsuzsa és Déri Tibor szólal­tatja meg. A hangszert a drezdai Jehmlich cég építette. A Hajdú-Bihari Napló ta­nulmányt közölt az Árpád­házi uralkodókról. Leírja, hogy hová temetkeztek. A szerző szerint nagyobbik ré­szük nem ragaszkodott Fe­hérvárhoz, hanem valamelyik neki kedves helyet (például Géza Vácot) választotta örök nyugvóhelyül. A Magyar Nemzet megírta, hogy bűnvádi eljárás indult a 25 éves Baráté Ferenc . és fiatalkorú társa ellen. Rövid idő alatt húszrendbeli betö­rést követtek el, Vácott be­törtek egy orvos-asszisztensnő lakására, de a tulajdonos ha­zajött, a tettesek elmenekül­tek. Játsszunk mesét December 30., hétfő: 9-től 12 óráig asztalitenisz-verseny a művelődési központ aulájá­ban. — 16.30-kor szilveszteri előzetes az úttörőházban. — 18 órakor előszilveszter az ifi­klubban, a művelődési köz­pont 34-es termében. December 31., kedd: 10 órá­tól játéktermi foglalkozás a? úttörőházban. — 16.30-kor kezdődik a hagyományos szil­veszteri hangverseny a zene­iskolában. Énekel a Vox Hu­mana Kórus, Makiári József vezetésével. Beszédet mond Weisz György tanácselnök. Január 1., szerda: Szünnap. Január 2., csütörtök: Az út­törőház különbusszal viszi a szakkörös pajtásokat a Fővá­rosi Nagycirkusz új műsorá­nak a megtekintésére. — 16 órakor Játsszunk mesét! cím­mel nyílt szakköri foglalko­zás a művelődési központ 37- es termében. Január 3., péntek: Az úttö­rőház és a művelődési köz­pont szervezésében egész na­pos kirándulás Törökmezőre. Január 4., szombat: 10 óra­kor Ki a legjobb? címmel já­tékos vetélkedő a Hajós Alf­réd Űttörőházban. — 14 órá­tól Játszóház a művelődési központban. — 18 órakor popcserebere az ifjúsági klub rendezésében. Másfél évre még elég Új lerakó kell Másfél évtized alatt mint­egy 250 ezer köbméternyi sit­tet. követ és törmeléket rak­tak le a Duna-parton. Ma már alig-alig emlékszünk rá, milyen is volt egykor a rév- állomás környéke, a püspök­ség alatti folyópartszakasz, ahol ma az Ifjúsági park já­tékai állnak, bokrai, fái pom­páznak. A Duna alsóváros! partja mentén még ma is évente körülbelül 25—30 ezer köb­méternyi törmeléket raknak le. Ám a depó lassan eléri a ligetet. A szakemberek már csak egy—másfél évre tart­ják elegendőnek a lerakásra még alkalmas, a Gombás-pa­takig húzódó területet. S mi­vel az illegális lerakóhelyek száma sajnos nő, jó lenne, ha még 1986-ban a hatóságok a város más. arra alkalmas te­rületét jelölnék ki lerakódé­nak. fiz ördög bibliája Mértékkel és tisztességgel Mindig csodáltam a kártyá­zó asztaltársaságokat: azokat, akik kora este leültek az asz­talhoz és csak hajnalban kel­tek onnan, fel, addig verték a blattot. Elhúzódtam a vona­ton összeverődő alkalmi tár­saságoktól. akik nagy hangon adták-vették a hetest, a tí­zest vagy éppen az ászt. Mondták, a legjobb kikap­csolódás. Idegek nyugtatója. Gondok elűzője. Izgalmat okozó pillanataival az agy serkentője, a vér frissítője. Számomra mégis idegen maradt. Talán azért, mert is­mertem olyan családot, ame­lyet a kártya tett tönkre, s egészen apró gyerekként, amikor kártyavárat akartam építeni a valahonnan hozzám került lapokból, nagyanyám féltőn húzott az ölébe, úgy suttogta riadtan: dobd el magadtól az ördög bibliáját! Három típus Több nyugdíjasklubban is vendégeskedtem az elmúlt időszakban és láttam, hogy az idősek között sokan hó­dolnak ennek a játéknak. Nem hagyott békén a kíván­csiság. meg akartam tudni, honnan ered ez a játék, ami milliókat ejtett rabul, és ül­tet estéről estére az asztal mellé. Fellapoztam a szak­könyvet, s kiderült, a felta­lálása időszámításunk előtt valahányadik századra tehető és valamelyi keleti nép vall­hatja magáénak a felfedezés kétes dicsőségét. Hogy a magyarság mikor ismerkedett meg a kártyával, nem tudjuk, csak az a biztos, hogy a XVI. századra már kialakult a kártyának ma is­mert három típusa: a tarokk, a francia és a német kártya. Tét a feleség Biztos, hogy először a kas­télyok dísztermeiben forgat­ták a lapokat, innen átkerült a polgárság szalonjaiba. A föld népénél csak később je­lentkezett. erre utal a szaló- naki uradalom három jobbá­gya ellen 1588. június ,5-én írott vád. amellyel az úriszék elé citálták őket. s mivel mindhárman gazdák is vol­tak, fizettek együtt 128 forin­tot. Bizony, drága mulatság volt! Szepes megye 1634-ben üzent hadat a kártyának, a tilalmi rendeletét így zárta: „Ezen határozatunk mind a mágnás és nemes urak. mind a nemtelen és polgárok egy­aránt betartsák, 12 forint bír­ságnak a terhe alatt.” A játékszenvedély elhatal­masodását nem lehetett meg­gátolni. Az 1707-ben kelt Hadi Regula próbálkozik, amikor a következőket írja: „Őrködni tartoznak a tisztek, hogy fegyverét, szerszámát, töltését senki is a katonák közül kártyára ne rakja.” A XVIII. század drerekától tör­vényhatóságaink felhagytak a kártyázás meddő tilalmazásá- val. Mária Terézia 1752-ben elrendelte, hogy csak lebé­lyegzett kártyával szabad ját­szani, így a hasznon az álla­mé lett. 1768-ban tiltó rendelkezést hoztak a hazárdjátékok ellen, de a tilalom nem sokat ért. A kaszinókban ekkor még ezer forintokban, földbirto­kokban. tanyákban kártyáz­tak, de volt olyan eset is, amikor egy-egy magáról meg­feledkezett kártyás a felesé­gét tette fel a fogadás tétje­ként. A XIX: század elején fővá­rosunkban elszaporodtak a kávéházak, amelyeknek kü­lön szobáiban nagy kártya­csaták dúltak, s természete­sen a hazárdjáték járta. Az asztalok mellett megjelent a hamiskártyás figurája. Leg­kedveltebb kártyajátékok vol­tak a magyar származású alsós, aztán a kalábris, to­vábbá snapszli, a máriás, a lórum., a ramsli, a 21-es. a makaó és a ferbli, amelyekről Mikszáth Kálmán megállapí­totta: a ragadozó állatok kö­zé tartozik — gyorsan eszi a pénzt és az időt. Kártyapecérek A kártyázás a XX század elején is inkább az urak és polgárok mulatsága maradt, A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1985. DECEMBER 30., HÉTFŐ Kommentár nélkül... Csomópont, pislogó jelzőkkel Kiben ne merült volna fel a kérdés az utóbbi egy-két hó­napban a legforgalmasabb útkereszteződéshez érve, miért nem működik egy vadonatúj berendezés? Azt, hogy új, minden­ki láthatja a külleméről is, de egyébként is tanúi lehettünk a szerelési munkáknak. Olvasóink értesülhettek a tervezett korszerűsítésről lapunk váci oldaláról is. A Budapesti Közúti Igazga­tóság munkatársai akkor el­mondták, hogy október köze­pére várhatóan kicserélik a sokat „gyengélkedő” gépet, egy új, meigbízható és a korábbit szolgáltatásaiban is felülmúló hazai konstrukcióra. Mond­ván, ha a kabát új lesz, ve­gyünk új nadrágot is, a vezér­lőberendezéshez teljesen ki­cserélték a világítóegységet is. — A régi lámpákban elvesz­tette tükröző képességét a fon- csor, de osztrák gyártmány lévén, nem tudjuk kicserélni. Most magyar került helyébe. Ez ugyan nem annyira vízál­ló, de utólagosan szigeteltük. Az új irányító készülék besze­relése sajnos két hónapot ké­sett, ez igaz, de figyelembe kell venni, hogy Gyöngyösről jártak ide a szerelők — mond­ta Török Levente mostani, má­sodik találkozásunkkor. Bizonyítás (?) — Ha figyelembe is vesszük ezeket a körülményeket és fő­leg azt. hogy a két város köz­ti távolság miatt nem érezhet­ték, milyen égető szükség lett volna itt az irányító lámpák­ra. a tények akkor sem vigasz­talók. Csupán egy valamikor elvégzendő munkának tekin­tették, amit ma is el lehetne végezni, de ráér holnap is. Úgy tudom, érdekük a gyöngyö­sieknek a bizonyítás, hiszen ha itt beválik a készülékük, töb­bet is eladhatnak. Mégis, a kéthónapos késés után se igye­keztek minél előbb bekapcsol­ni, hibátlanul üzembe állítani. — Néhány hétig járatni kell a választott programot labo­ratóriumi körülmények között, a falvak népe csak ritkán vette kezébe, általában akkor is csak pénz nélkül játszott. Emlékezetesek voltak falum­ban a karácsonyi kártyajáté­kok. Amíg a család az éjféli misére hívogató harangszót várta, a férfiak kártyáznak. Rendszerint dió volt a tét, kártya mellett várták szil­veszter estéjén az éjféli óra­ütést is. Persze, akadtak a falukban is igazi kártyások, akiket kártyapecéreknek hív­tak. s akik a csalástól nem riadtak vissza. Sokszor került elő a bics­ka, ha kiderült, hogy cinkes, vagyis jellel ellátott a kár­tyalap. Láttam a sötétben a kocsma ablakán leselkedő édesanyákat, akik aggódva várták párjukat vagy legény fiukat, pusztán azért, hogy megmentsék őket a veszedel­met hordozó ördög bibliától, vagy hozzájussanak a heti kereset utolsó morzsáihoz. Minden kivétel Mindennek ellenére kevés volt az olyan fogadalmat te­vő falusi ember, mint akit a kártyások csak úgy emleget­nek. hogy ..az egyszeri pol­gár”: — Soha többé nem kártyázom — kivéve, ha ven­dégségben vagyok, vagy ná­lam van vendégség, vagy ne­gyediket keresnek, vagy ép­pen egyéb alkalom kínálko­zik ... Természetesen a kár­tyát is lehei mértékkel, tisz­tességgel játszani, s akkor nem veszélyezteti zsebeinket, nem űzi el otthonunk béké­jét, családunk boldogságát. Fercsik Mihály csak aztán kerülhet forgalom­ba. Arra is számítani kell, hogy a szállítás során hibáso- diik meg valami. Még nem he­lyezték véglegesen üzembe, mert a próbák során, már helyben, új hibák jelentkez­tek. Mégis türelmesek va­gyunk, mert állítólag ott Gyöngyösön már működik egy ilyen berendezés, hibátlanul. — A néhány hetes program­futtatást el lehetett volna vé­gezni korábban is, nem a ha­táridő rovására, de ehhez ta­lán erősebb „ösztönzést” kel­lett volna gyakorolniuk. Nem gondolja? Vagy talán önöket serh ösztönzi anyagi érdekelt­ség? Nem közvetlen érdekük az, hogy ne legyen hosszabb ideig üzemenkívüli berendezé­sük? Közös lónak... — A fizetésünket nem esze­rint kapjuk és a szerelőink sem teljesítménybérezés sze­rint dolgoznak. A prémiu­mon érezzük meg esetleg. — Ezt a gépet már megvet­ték, mi lesz, ha csődöt mond és folyton javítgatni kell? — Hat hónapig közösen üze­meltetjük. Ez olyasmi, mintáz üzletben vásárolt használati tárgyak garanciája. Ameny- nyiben arra utaló jelek lesz­nek, hogy a vártnál gyakrab­ban kell javítani, úgy ez a ga­rancia meghosszabbítható. Egyébként a készülék nagy előnye, hogy minden szüksé­ges alkatrészét itthon be tud­juk szerezni. — Korábban említettem, hogy egyszerű lesz a gép ke­zelése és kisebb javítások is könnyen elvégezhetők. A gond csak az, hogy messze vannak és az egész megyéből önök­höz fordulnak. Jelentkezett nálunk valaki, aki olvasta a korábbi beszélgetésünket és felajánlotta, hogy mellékfog­lalkozásban elvállalná a gép felügyeletét. Az illető helyben lakik, és a szakmája is meg­felelő volna ehhez a feladat­hoz. Mit gondol, segítene ez az önök gondján? — Nem mondom, hogy nem látok fantáziát a dologban, de azt hiszem ilyen szerződésre nincs lehetőségünk, anyagi okok miatt. — Anyagi ökoik? Hiszen azt mondta, egy százötven forin­tos alkatrész cseréje, ami tíz­perces munkával jár. a távol­ság miatt önöknek legalább hatszáz forintba kerül. Erre van pénzük? — Tudja, nem úgy van, hogy itt egy halom pénz, amiből azt fizetünk, amit akarunk. Ré­szekre van osztva, és az egyik­ből nem tehetünk át a má­sikba. — Értem. Elnézéssel A budapesti beszélgetés után megkerestük a gyártót is, a MátraVidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezetét. Háry Já­nos, a téma felelőse, a követ­kezőket mondta. — A csomópont jelzőinek és a kábeleik telepítésére ok­tóberben volt lehetőség, de az automatikára csak az év vé­gén. A csomópont nagy for­galmával tisztában vagyunk. Jelenleg még a helyszíni be­üzemelés tart. A próbák, ame­lyeket csak a helyszínen tu­dunk elvégezni, nem jelentik, hogy a készülék meghibásodott. Annyit azért szeretnénk hoz­zátenni, hogy az év végi tor­lódások miatt nem tudunk fo­lyamatosan jelen lenni, amiért is a lakosság szíves elnézését kérjük. Sajnos, sok választásunk nincs, vagy elnézzük, vagy nem. Többet már nem tehe­tünk mi közlekedők, mint re­ménykedünk, és várunk. Dudás Zoltán Megbízás A városi tanács végrehaj­tó bizottsága a legutóbbi ülé­sén Madudák Istvánt, az Egészségügyi Szakközépiskola, Szalóczi Sándornét, a Gábor József Általános Iskola, Ko- vácsné Pölcz Piroskát, a Pe­tőfi Sándor Általános Iskola Igazgatásával, további öt év­re, 1991. június 31-ig meg­bízta. Szekolyán és Dukán A tervek szerint a váci kommunális és költségvetési üzem köztisztasági részlege az új esztendőben Szokolyára és Vácdukára is kiterjeszti tevékenységét és bevezeti az intézményes háziszemét-szál- lítást. Volt kamaszkori barátommal vi­déken nevelked­tünk, hogy úgy mondjar.. szerény körülmények kö­zött. A több év­tizedes hajlékok­ban, ahol pompá­san éreztük ma­gunkat. szinte na­ponta meglátogat­tuk egymást. Ne­vet e folyt a szó és néha az embe­ri fogyasztásra al­kalmatlan helyi bort is ízesnek találtuk. Egykori barátom aztán le­telepedett a falu­jában én meg más pályára sodród­tam. Évek teltek el, míg újra talál­koztunk. A napok- ban arra vetőd­tem és felkeres­tem. Beléptem a cirádás vaskapun, Színek megnyomtam a bim-bum csengőt, a kókuszlábtörlőn megtöröltem a ci­pőmet. összecsó­koltam a család apraját. nagyfát, a lambériás elő­téren át bejutot­tam a kolonial bútorral berende­zett nappaliba, ahonnan felkísér­tek az emeletre. Ott leültem egy kényelmes fotelbe, jeges whiskyt nyomtak a ke­zembe és hallgat­tunk. Az ablakon át szép kilátás nyílt a termelő- szövetkezet gyé­ren zöldellő búza­táblájára. Néz­tem, nem volt merszem megkér­dezni, hogy mi lett a régi házzal, hol vannak az öregek, mea az bor ... a savanyú Távozom. Le a lépcsőn, , át a nap­palin .. A vas­kapu cirádáit bab­rálva búcsúzunk. — És te hogy élsz? — kérdezi ke maszkon bora­tóm. Meqva­gyök... — moso­lyogtam. Szeren­csére nem folytat­hattam. mert ki­szólt a felesége: „A puci, gyere gyorsan mert Zo­Ilkának szétestek a színek.” Csak most döb­bentem rá. hogy szétestek nekem is, nagyon szét... S. J. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents