Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1985. DECEMBER 27., PÉNTEK Megyei tanácstagi csopcrtiilés Segítőkészen és szőkimondóan , Megtartotta idei utolsó ülé­sét a Pest megyei tanácsta­gok monori körzeti csoportja. Az idén összesen négyszer ta­lálkoztak, s ebből háromszor valamelyik körzetbeli gazda­sági egységnél vagy intéz­ménynél. Ezúttal a Monori Állami Gazdaság vezetői vál­lalták a házigazda szerepét. A megyei tanácstagi csopor­tot Rágyánszki Pál, a Mono­ri Városi Jogú Nagyközségi. Tanács elnöke tájékoztatta a körzet településeinek tervkon­cepcióiban megfogalmazott legfontosabb feladatokról, célkitűzésekről, s egyben a várható lehetőségekről is. Hajdinák János, a Monori Ál­lami Gazdaság igazgatója is­mertette az általa vezetett mezőgazdasági nagyüzem eredményeit, gondjait, s Rá­gyánszki Pá^ioz hasonlóan beszélt az előttünk álló esz­tendő terveiről is. A Pest megyei tanácstagok monori körzeti csoportjának munkáját Bakonyi• György csoportelnök értékelte. — Köztudott — mondta —, hogy az év egyik legfonto­sabb politikai, társadalmi ese­ménye volt a júniusi válasz­tás. Ezt követően a tanácsi munkában számos változás­sal kellett szembenézni, töb­bek között azzal, hogy szerve­zési intézkedések következté­ben a körzetben tizenkettőről tízre csökkent a megyei ta­nácstagok száma. Kilenc régi tanácstag befejezte ezt a fajta társadalmi tevékenységét, s a helyi tanácsok összesen hét új személyt delegáltak a ma­gasabb szintű testületbe. A megyei tanácstagok mo­nori csoportja — mint emlí­tettük — az idén összesen négy ülést tartott, s ezeken 13 napirend szerepelt. A leg­több olyan tájékoztató volt, amely a körzet általános és aktuális gondjaival foglalko­zott. Megtárgyalták például a közoktatás helyzetét, s köz­vetlenül a választás után meghívták csoportülésükre a Budapest környéki TÜZÉP Vállalat vezetőit, hogy a tüze­lőanyag-ellátás kilátásairól tá­jékozódhassanak. Különös figyelmet fordítot­tak az előző évi feladatok vég­rehajtásának értékelésére, s az idei célkitűzések megvaló­sulására. A csoport folytatta a hagyományos és jól bevált együttműködését a megyei tanácstagok gödöllői csoport­jával. Az idén május 21-én a monorlak voltak vendégek a GATE-n, és a bagi termelő- szövetkezetben. A tanácstagok a csoportülé­seken aktívan, kritikusan nyilvánítottak véleményt. a megjelenési arány 79 százalé­kos volt. A megyei tanács ed­digi ülésein összesen öten kér­tek szót a csoport tagjai kö­zül. A tíz. monori körzetbeli Az önállóság terhei A megváltozott piaci viszo­nyok már nem egy ceglédi üzemet késztettek arra, hogy az előre tervezett gyártmá­nyok helyett másokkal jelent­kezzen rövid .jdőn belül. Ezt a leckét kapta és oldotta meg sikerrel 1985-ben a Monori Mezögáp~WHgfeí-4tP,gl ötjLgyärr egysége. Joó Ágoston gyáregy­ségvezető ma már nyugodtab- ban tekinthet az 1986-os fel­adatok elé, mert eddigi ered­ményeik kedvezőek. — Milyen feladatok álltak az üzem előtt és hogyan sike­rült ezeket teljesíteni? — Előirányzott árbevételi tervünk 75,2 millió forint, amelyet 4,2 millió forint nye­reség elérése mellett kellett teljesítenünk. Eddig 200 ezer forint túlteljesítésnél tartunk. Az idén a kazánok iránt meg­csappant az érdeklődés, még háromezer darab sem készült belőlük. Egy évvel ezelőtt majdnem a duplájára talál­tunk vevőt. Lekötetlen gyár­tási teljesítőképességünket gyors termékváltással sikerült hasznosítani. — Hallhatnánk ezekről a gyártmányokról?. — A húsipari gépek, be­rendezések iránt élénk az ér­deklődés. Ezt igyekszünk ki­használni. Az év elején még csak 22 millió forint értékben terveztünk húsipari gépeket gyártani, de eddig 41,6 millió forintnyit készítettünk. Irán­ba egymillió, az NDK-ba és Csehszlovákiába 2,2 millió fo­rintért szállítottunk ezekből. A Szegedi Szalámigyárnak univerzális fejmosó gépet, szál­lítókocsikat és emelőberende­zéseket állítottunk elő. A nád­udvari Vörös Csillag Tsz a fővárosban egy korszerű hús­áruházát. nyitott. Tőlünk ren­delték meg a komplett szállí­tópályát. A Budapesti Húsipa­ri Vállalatnak egy nagy forrá­zókádra volt szüksége, amely­ben hatvan malacot lehet per­cenként leforrázni. Ök rendel­tek automata perzselőgépet, o kézmosó berendezéseket és fertőtlenítőket. — Bizonyos munkákkal már 1986-ra készülünk. Alapos készletfelmérést végzünk, és több éve elfekvő anyagainkat, alkatrészeinket kiárusítjuk. — 1986-ot milyen tervekkel •árják? — Vállalatunk vezetősége elégedett a ceglédi gyáregy­ség munkájával. Tudatos piac- politikával keressük leendő megrendelőinket. Üj prospek­tust készítünk, amely gyárt­mányaink széles skáláját tar­talmazza. Videofilmre vettük a baromfi' és a négylábú ál­latok feldolgozását szolgáló vágóhídi vonalunkat működés közben. A Kecskeméten, a Technika Házában bemutatott film sikeres volt. Ott leszünk a fővárosban a tavaszi és az őszi BNV-n. Má­jusban az újvidéki ipari vá­sárra is elmegyünk. Szomszé­daink körében is szeretnénk népszerűsíteni. elterjeszteni gyártmányainkafT 1986-os tel­jesítőképességünk még sza­bad, ezért is fontos, hogy so­kan ismerjenek bennünket. — Szervezeti életükben várható-e változás? — 1986. január 1-vel meg­alakul a vállalati tanács. Ez­zel egyidejűleg javulnak ön­álló gazdálkodásunk feltételei. Főleg a munkavállalás és az anyaggazdálkodás terén fontos ez. A VII. ötéves terv elkép­zelései között szerepel a biz­tos gyártmányszerkezet kiala­kítása — az ehhez szükséges beruházással együtt. — A szocialista brigádok hogyan járultak hozzá a tervteljesítéshez? — Pótolhatatlan szerepet töltenek be. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy ilyen ked­vezően alakult a helyzet. A kilenc szocialista brigádban százharmincán dolgoznak, és a felajánlott 1 ezer 400 óra társadalmi munka helyett 2 ezer 610 órát teljesítettek. K. S. tanácstagból heten tagjai va­lamilyen megyei szintű bi­zottságnak. Mind ezeknek a testületeknek a munkájában, mind a helyi tanácsüléseken, fogadónapokon legjobb tudá­suk, lelkiismeretük szerint képviselték választóik érde­keit. Az utóbbi időben mun­kájuk iránt is nagyobb köz­érdeklődés nyilvánult meg, s ez nyilván egyformán köszön­hető reális, tárgyilagos. de ugyanakkor kritikus véle­ményalkotásuknak. A Pest Megyei Tanács jövő évi mun­katervéhez a monori csoport is számos javaslattal járult hozzá. A körzet országgyűlési kép­viselői szívesen és gyakran vesznek részt a megyei ta­nácstagi csoport munkájában. A Monori Városi Jogú Nagy­községi Pártbizottság és a körzetközpont tanácsa mind a tájékozódáshoz, mind a gya­korlati munkához sok és hasz­nos segítséget ad, gyakran iránymutató javaslatokkal járul hozzá a csoport ered­ményes népképviseleti tevé­kenységéhez. A Pest megyei tanácstagok monori körzeti csoportja leg­utóbbi ülésén valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy még hatékonyabb mun­kájuk érdekében tovább kell fokozni közéleti aktivitásukat, a testületi munkában ezután is segítőkészen, szókimon- dóan kell részt venniük. Nagy a jelentősége az alapos, pon­tos tájékozódásnak és tájé­koztatásnak. Ez érvényes mindkét irányban: a megyei szintű testületeket meg kell ismertetni a választók igé­nyeivel. véleményével, ugyan­akkor -a választókat tájékoz­tatni kell a lehetőségekről, a központi elképzelésekről. V. J. Kitüntetettek arcképcsarnoka A szemem lássa, a kezem érezze Gondos, szorgos gazdára vall Pilisen a Kisfaludy utca első házának portája. A téglakerítésen kívfil a járdát fölsöpörték, el is gereblyézték. Az épület előtti kiskertből néhány fenyőfa ágaskodik, mintha látni akarná a közeli Kávai út nyüzsgő forgalmát. A kapu nyitva, az udvaron sem riogatja az idegent valami csahos házőrző. A bejárati ajtóban kívülről hagyták benne a kulcsot, láthatja bárki, a gazda itthon van — nem zárkózik el senki elől. — Ebben a házban ez nem is volt szokás soha — mondja Darázsi Ferenc, a már nyugdíjas vő. — A papa műhelye olyan volt mindig, mint egy klub. Itt találkoztak az emberek, beszélgettek, politizáltak, bizony még pletykálgattak is ... A papa, Darázsi Ferenc apósa, Kürthy Károly bádo- gosmester épp ötven éve nyitotta meg első műhelyét. Azóta — bárhonnan is fúj­tak a történelmi szelek — kisiparosként dolgozik. S így állt elő a furcsa helyzet, hogy jóval fiatalabb veje előbb ke­rült nyugdíjba, mint ő. — Készülök már én is, in­tézzük a szükséges dolgokat. Az akarat még megvan, de az erő már nagyon fogy — mutat a szívére. Kibírni a szekatúrákat is Pedig külsőre, mozgásából ítélve aligha mondaná meg bárki is Kürthy Károlyról, hogy épp az óesztendő utolsó napján, december 31-én tölti be nyolcvanötödik évét. Mondja is: két éve még tetőn dolgozott, de a gyerekek már nem engedik. — Hát azért persze ügy­ködök én — mondja vidám szemhunyorítással — nem küldöm el a kuncsaftot, ha olyan munkát hoz, amit a műhelyben meg tudok csinál­ni. Csak az a baj, hogy most már az emberek nem nagyon javíttatnak. Pedig valamikor de sok lábast, üstöt meg­forrasztottam ... Kürthy Károly iparoscsa­ládba született, így hát szin­te természetes volt, hogy maga is ilyen pályát válasz­tott. Egy szigorú, jókezű ceg­lédi mesternél tanulta ki a szakma fortélyait, de meg­tanulta elviselni az élet ne­héz dolgait is. — Apám mindig azt mond­ta, ha a fiatal segédek állandó piszkálódásaira panaszkodtam: „Fiam, ahhoz, hogy előbbre juss, té is érvényesülhess, ki kell bírnod a szekatúrákat is.” Neki lett igaza. Három és fél évig voltam inas, utána még kilenc évig segéd. Attól kezdve pedig mindig önálló voltam. — Mikor volt jobb sora a bádogosnak? A nyolcvanöt éves mester elgondolkodik, látom ki kell javítanom a kérdést: — Mikor ért többet a szakma? — Aki szorgalmasan dolgo­zott, mindig megélt belőle. De nem ez a lényeg. Az én fia­tal koromban még kiterített, puha lemezből dolgoztunk. Akkor mindent magának a bádogosnak kellett megcsinál­nia. Most? A könyökök, ívek gyáriak, de olyanok, hogy a fiam például, aki tőlem ta­nulta és örökölte a szak­mát, nem is dolgozik velük. A lemez is annyira rideg, hogy szinte nem is vágja, ha­nem töri az olló. Darázsi Ferenc: „Az apó­somnak nem tudtak olyan munkát hozni, amit meg ne csinált volna. Javított kerék­párokat is, sőt, régebben kerékpárkölcsönzője is volt. A nyáron még motorozott, de most már csak a biciklire en­gedjük felülni, ha elmegy a vasútnál lakó sógoromhoz, vagy ki a meccsre.” — Csak az a baj, hogy egy­re tovább tart az út — szo- morkodik Kürthy Károly bá­csi. De fölcsillan a szeme, amikor a műhely egyik sarká­ban lévő katonaládáról kér­dezem. Sokféle fogót, ollót, kalapácsot Amint a szakmáról beszél­getünk, hirtelen megered az amúgy hallgatagnak tűnő idős mester nyelve. Kint az udvaron lévő műhelyben sor­ra szedi elő a régi szerszámo­kat. A sokféle fogót, ollót, kalapácsot, a ma is benzin­lámpával melegített forrasztó­pákát. „Nem szeretem a vil­lanyt. Az nem egyenletesen melegíti át ezt a vörösréz fe­jet. Nekem a szememmel lát­nom, a kezemmel éreznem kell, mikor a legjobb a hő­mérséklete. A műhely nem egyszerűen egy bádogos birodalma. Sok­kal inkább egy ezermesteré. Kell-e a törzsgárda? Wéhány évvel ezelőtt még * országosan is egységes rendelkezések voltak ér­vényben a munkahelyi törzsgárdák megbecsülésé­vel kapcsolatban. Annak alapján osztották ki jeles ünnepeinken a különböző fokozatú jelvényeket, s az azzal járó borítékokat. Ami­óta azonban hétköznapi va­lósággá vált a vállalati ön­állóság, más szelek fujdo- gálnak ezen a téren is. A törzsgárdaszabályokat a vállalati (üzemi, munkahe­lyi) kollektív szerződések rögzítik. Van, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a hűségesek meg­becsülésére, van azonban olyan munkahely is, ahol nem számít a sok-sok eltöl­tött év, évtized. A jelvé­nyeket még csak odaadják az illetőnek, de pénzt nem. Általában megfigyelhető, hogy a kisebb közösségek­ben „divat” ma is a törzs- gárdatagok méltó megbe­csülése. A körzetben van olyan szövetkezet, ahol ma is rangot, megbecsülést je­lent, ha valaki negyedszá­zadot, vagy ennél többet dolgozott egy helyen. Ám akadnak negatív pél­dák is, amelyek kivételek, tehát erősítik a szabályt. Egy élelmiszerboltban hal­lottam a péntzárosnö pana­szát. Tíz éve dolgozik egy cégnél. Helyben dolgozott azelőtt, de később elment gyesre. Amikor vissza akart térni régi munkahelyére, egyszerűen megtagadták tő­le ezt a jogot, mondván, betelt a létszám ... Az ilyen esetekre egységes rendelke­zések vonatkoznak, hiszen gyesről mindenkit vissza kell fogadni az eredeti munkakörbe. Ebben az eset­ben ezt elmulasztották, a fiatalasszony kénytelen volt a szomszéd községben elhelyezkedni. Mostanában a férje hordja az óvodába a gyereket, mert neki előbb el kell indulnia otthonról a munkahelyére. Gondolhatnánk, máshol is megesik az ilyesmi. Még­sem mehetünk el szótlanul az_ ilyen esetek mellett. A vállalati kollektív szerződé­sek ugyan sok önállóságot adnak a munkáltatóknak, de azokat hozzáértő — a jogban jártas — szakembe­rek állították össze, követ­kezésképpen megfelelnek az előírásoknak. Akkor ér­nek azonban csak valamit, ha azokat be is tartják mindenütt. Az imént fel­emlegetett példa azt is bi­zonyítja. néhol nem tart­ják be a szabályokat. Mind­ez súlyos bizonytalanságot szülhet a munkahelyi kol­lektíva körében, megren­dítheti a bizalmat a veze­tőkkel szemben. Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, a törzs­gárda megbecsüléséhez. Sajnos akadnak olyan mun­kahelyek, ahol még túlzot­tan divat az egyenlösdi, az újonnan belépő dolgozónak ugyanannyi órabért állapí­tanak meg, mint a régen ott dolgozónak. Ez is fe­szültségek forrása lehet, károsan befolyásolhatja a munkahelyi közérzetet. A legtöbb helyen ma már a teljesítmény és a minőség a döntő a mindennapi munkában, de ezt csak ott lehet megvalósítani, ahol tényleg mérhetőek ezek a mutatók. Egy csomó mun­kakörben egyszerűen lehe­tetlen a teljesítmények számbavétele, ezért álta­lában szubjektív megítélé­sek szerint döntenek bér­emelésekben, egyéb — a dolgozókat érintő — fontos kérdésekben. Számtalan fontos fóru­mon hangsúlyozzák sok­szor, hogy a munkaerővel is okosan kell tudni gazdál­kodni. Ez valóban így van. De csak akkor lehet ezt megvalósítani, ha minden­kit egyforma mércével ítél­nek meg, s a béremelések­nél, jutalmaknál tényleg a tetteket, a mindennapi munkát veszik figyelembe a vezetők. Un így cselekednek a jö- vőben, akkor egyre több munkahelyen erősöd­het, gyarapodhat a törzs­gárda. Márpedig — az ed­digi tapasztalatok legalább­is azt bizonyítják — ez jó közérzetet teremt a kisebb- nagyobb közösségekben egyaránt. A haszna pedig hosszú távon kamatozik. Gér József A hétköznapok nem egyhangúak — Egy mátészalkai cimbo­rámtól vettem. Hej, de sokat guggoltam mellette — s már mutatja is, hogyan kellett ve­zényszóra — szépen lassan — guggolásba ereszkedni. Akkor a rajta lévő tányérbői merít­hetlek egy kanál levest, az­után újra föl. S ez így ment mindaddig, míg az étel el nem fogyott. Csak ámulok az idős ember jó kondícióján. „Nincs olyan reggel, hogy a papa ne tornázna, legalább fél órát” — mondja magyarázatul a vő. Kürthy Károly hétköznap­jai egyáltalán nem egyhan­gúak. Ha nincs munkája, vagy fáradt, akkor olvas, te­levíziózik, jó időben eljár Ceglédre a fürdőbe, s persze totózik, lottózik. „Csak az a baj — somolyog —, hogy nem sok eredménnyel.” S ha néha előjönnek az emlékek, akkor sincs oka a szomorúságra. Hi­szen ha csak azt számolja össze, mi mindenben van benne a keze munkája — a többi pilisi iparossal együtt —, elégedett, még büszke is lehet. Dolgozott ő is társadal­mi munkában az iskolák, az orvosi rendelő, a tanácsháza épületén — hogy csak a leg­fontosabbakat említsük. Kérdem, még mi kejl ah­hoz, hogy valakiből jó bádo­gos lehessen? „Akaraterő, tü­relem, nagy gyakorlat” — vá­laszolja kis gondolkodás után. Azután hirtelen kimondja, ami a szívén van:- „Megtanul­hatja ezt bárki, aki nem hü­lye.” — De miért pont ezt a szakmát választotta? „Tet­szett a fényes, csillogó lemez, pedig ha tudtam volna, hány­szor elvágja életem során a kezem...” » A csillogásról ezután egé­szen biztosan más is eszébe jut majd Kürthy Károlynak. Amikor rákérdezek, szégyen­lős büszkeséggel mutatja bal kezét. Gyűrűsujján ott villog a KlOSZ-tól kapott arany­gyűrű, rajta egy 50-es szám. — Azt mondja a szomszéd- asszony, amikor gratulált: Károly bácsi, mostantól az­után ballal egyen ám, hogy mindig lássa! Kevés ember dicsekedhet ilyesmivel. — Ká­roly bácsi kicsit tanácstalanul forgatja a kezét. — Hát most ezt is meg kell szokni. Nem hordtam én soha gyűrűt, csak útban lett volna. De ezt már nem veszem le. Vereszki János A gyömrői Patyolat , Újra nyitva Hosszabb ideig zárva tartott Gyömrőn, a megszokott Pa­tyolat-fiók, Patyolat-busz járta a községet. A Pest Megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalattól a napokban kaptuk a hírt: az átvovőhely újra kinyitott, s a Kossuth Lajos utca 8. szám alatt várja ügyfeleit A kény­szerszünetért elnézést kérnek. (ISSN 0X33—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents