Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-27 / 302. szám
mt .»«tie 1983. DECEMBER 27., PÉNTEK Gondolatok a búzatermesztésről Szertefoszlottak a remények Kissé, elégedetlenek a búzatermelők. mert az idén nem sikerült elérni fi tavalyi termésátlagokat. Maguk között mégis úgy fogalmaznak, hogy az egyik legsikeresebb esztendő volt az idei. A kombájnok ezen a nyáron takarították be Pest megyében a második legjobb termést. Tulajdonképpen semmi ok sem lenne a panaszra, de az emberi természet már csak olyan, hogy q jónál is míg jobbat akar. És ha erről a -végéről nézzük a dolgot, már érthető az elégedetlenség. Hiszen az őszi vetések idején sem tettek másként, mint egy évvel korábban. Ugyanúgy, vagy még jobban ápoltak a növényeket, az időjárás azonban szerte- íoszlatta a tavaszi szép reményeket. Okokat vizsgálva A rekordok elmaradását nem egy búzatermesztési tanácskozáson tették szóvá a szakemberek, miközben 1 az okokat is vizsgálják. A Gödöllőn rendezett összejövetel ezért ■ is volt szerencsés, mert Pest megye egyetlen gabonatermelési rendszerének — amely 15—16 ezer hektáron integrálja a bűzi termesztését — szervezésében tartották meg. A szóban forgó tanácskozáson az üzemi szakemberek őszintén feltárták, hogy mit csináltak jól és mit rosz- 6zul, hogy az emberi tényező mennyire befolyásolta a gyengébb hozamokat, de szóltak a rajtuk kívül álló gondoláról is. Szemtől szemben mondták el véleményüket pro és kontra. Milyen körülmények között sikerült betakarítani Pest megyében a több mint 100 ezer hektáron termelt kalászos gabonát. A betakarításra 614 kombájn állt az üzemek rendelkezésére. Mindez lehetővé tette volna, hogy optimális időjárás esetén 12 nap alatt betakaríthassák a búzát, az árpát, a rozsot. Ilyen optimum azonban nem létezik. Sok gondot okozott helyenként a csapadékos időjárás Után felnövő gyom, valamint a foltonként jelentkező fusárium fertőzöttség. A tanácskozásra a nyílt, őszinte légkör volt a jellemző, nem volt egymásra mutogatás, sértődés, az őszinteséget őszinteséggel viszonozták. Ennek az egyre inkább megnyilvánuló, a gabonatermesztési tanácskozásokon mindinkább tapasztalható őszinteségnek is köszönhető, hogy mint Váncsa Jenő miniszter •mondotta: „örvendetes, hogy a mezőgazdasági üzemek jó része tudott alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, elismerésre méltó,' hogy évtizedünk első felében a termelés évi átlagában meghaladta a 2,5 százalékot, így a VI. ötéves terv előirányzatai lényegében teljesültek. A legnagyobb' sikert a gabonatermesztésben értük él; már túlszárnyaltuk a 15 millió tonnát. 1980. és 84 között a búza átlagtermése 15 százalékkal nőtt Egy kísérleti év a biogázprogramban Bőven buzgó energiaforrás Az utóbbi években a figyeled! ••.idtefcppöntíiba:.1 került- ÍÉ* környezetvédelem. Kétségtelenül sok béhoznivalónk van ezen a területen, s nem csekélyek a gondok éppen Pest megyében, amely jó néhány fővárQsi üzem szennyezését is kénytelen lenyelni. Persze akad fiáját termelésű hulladékunk is, például a mező- , gazdasági melléktermékek, állati trágyák, s nyomasztó a csatornaszegénység is. A környezetvédelem témáját tárgyába legutóbbi ülésén a Pest Megyei Szövétkezeii Koordinációs Bizottság. A testület, amely a mezőgazda- sági, ipari és fogyasztási szövetkezetek tevékenységét hivatott összehangolni, sém az elmúlt öt esztendőről, sem a következő tervidőszakról nem adhatott túlzottan optimista képet, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a környezet tisztaságának, egészségének védelme tetemes összegeket emészt fel, s a beruházási pénzeknek nincs bővében mostanában egyik ágazat sem. Mit lehet mégis tenni? Alighanem a kis lépések taktikája a járható út, valahogy úgy, ahogyan azt a Pest megyéi MÉSZÖV elnöke, Tuza Sán- dorné dr. vázolta fel az eszmecserén. A kistermelőknél, akik például a sertésállomány jelentős részét adják, nagy meny- nyiségú szerves trágya keletkezik, amit még szaporít az emésztőgödrök tartalma. A ma környezetszennyező anyagából kell hasznot adó ener- gát létrehozni — ez a cél, ezt kívánja elősegítehi a MÉSZÖV, támaszkodva a megoldásban a SZŐ VOSZ támogatására is. Nem újkeletű az ötlet termeljenek a gazdák biogázt, ahogyan mások mellett teszik ezt Romániában is. Pest megye elölj ár a biogáz-előállításban és -hasznosításban; a dömsödi Dózsa Tsz biogáztelepe többszörösen bizonyított már. Csakhogy ott ipari méretben történik mindez, a kistermelők számára tehát csak az elv követhető. Amit a MÉSZÖV ajánl, az jóval egyszerűbb, következésképp olcsóbb berendezés lenne, amelynek- elkészítését a takarékszövetkezetek kölcsönnel segítenék. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy számolnak, öt év alatt térülhet meg a befektetés. ‘Konkrét teresek; ajánlatok. egyelőre nincsenek, a következő esztendőt kísérleti ívnék szánják, egyebek között újabb külföldi házi biogáztelepek megtekintésével és a látottak propagálásával. Min- dénesetre valami megindult és ez többszörösen örvendetes: fűtés, meleg víz lehet olyan anyagokból, amelyek ma még a földet, a kutakat szennyezik, s mindez éiérhető viszonylag kis beruházás révén. és átlagosan négy és fél tonnás termést adott, a kukorica hozama pedig 25 százalékkal emelkedett, így évente több mint 6 tonnás átlagterméssel fizetett. Szakembereken múlik Ez a fejlődési ütem érvényes többé-kevésbé szűkebb pátriánkra. Pest megyére is. Az országos átlagnál azonban lehetett volna jobb is. ha egyenletesebb a főállomány, ha a hideg a búza virágzásának idején nem hátráltatja a termékenyülést, ha nem csökken három-négy százalékkal a szemék fajsúlya, ha kisebb területen kerül földbe a búza búza után, és még sorolhatnánk a ha-lcat. Mert azt tudják a mezőgazdák is.: a „búzának inkább a pillangósok a jó előveteményei, hogy ez mégsem mindenhol valósul meg, annak a kialakult termelés- szerkezet ez oka. Ezen változtatni pedig nem egyszerű dolog, sőt helyenként lehetetlen, mert lehet, hogy a búzának jobban megválasztott vetésforgó más növények terméseredményeit csökkentené. Ide kívánkozik azonban — és ez már a szakembereken múlik hogy szórva csak ott vessék a búzát, ahol ez feltétlen indokolt és jobban ügyeljenek a fajta megválasztására is. Több kukorica Ugyanis egy-egy intenzívebb búza jövőre kilóKkal növelheti a hektáronkénti hozamokat. Ezekre még most az őszi kalászosok vetésének megkezdése előtt illik odafigyelni. A kukoricánál esztendők óta magasán, áll a mérce. A termésátlagok általában elfogadhatóak, a vetésterületek viszont a tervezett alatt maradnak. Pest megyében is. Tavasszal sajnos megkéstek a kükoricatermesztés jövedelmezőségét javító intézkedések, mert mire közhírré tétetett, már földben volt a tengeri magja. Így, ha jobb is. az idén kukoricából a termés, mint égy évvél korábban, összességében a végső elszámolásnál alig többet takaríthatnak be a gazdák a vetésterület csökkenése miatt Bő na Zoltán A váci kötöttárugyár kötödéjének egyik új büszkesége a szincsíkuzó körkötőgép Barcza Zsolt felvétele Ösztönzés és differenciálás A Jó munka pénzben is fiadzik A forintnak súlya van. Nemcsak a szó valódi értelmében, hanem áttételesen is igaz ez az állítás. Ki súlyosnak, ki súlytalanabbnak találtaik, aszerint, hogy vastagabb vagy vékonyabb a hó végi boríték. Legalábbis ez az elv: differenciáltan ismerni el a végzett munka értékét, ezzel ösztönözve a hasznosabb tevékenységre. Mondom, ez az elv. És a gyakorlat? Példáinkhoz a munka jellegét tekintve távoli, de gazdasági környezetét összehasonlítva, csaknem azonos két helyet, a Váci Kötöttárugyárat és a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár váci konténergyárát választottuk. A Váci Kötöttárugyár jó hírű vállalat. Termékei nem csupán idehaza, hanem külföldön is keresettek. Többet és jobbat termelni — bár hivatkozhatnánk az ország érdekeire is — nekik mindenképpen megéri. A kereset- szint-szabályozást választva ugyanis megvannak a lehetőségei annak, hogy most_ nagyobb mértékben emeljék a béreket. Az idén januárban a — TE, MARIKA! Mi is a brigádunk neve? '■— hallottam néhány napja a kérdést e§y üzemben. A példa nem légből kápótt, persze nem is általános. Mindenesetre jelez valamit Abból, amit a szocialista brigádmozgalom, a munka- verseny formális vonásaiként szoktunk emlegetni. De mi is a helyzet valójában? A kérdés talán még érdekesebb most, amikor sokan, s általában éppen a legaktívabb munkások vállalati gazdasági munkaközösségekben is dolgoznak. Szó se róla. van mit változtatni, javítani, ám nem lehet nem elismerni a mozgalom értékét, közösségformáló erejét. Pest megyében százezerré tehtető a szocialista brigádtagok száma. Közülük nyilvánvalóan akad jó néhány, aki amolyan pártoló tag, munkájára. lelkesedésére nemigen építhet a kollektíva. A többség azonban, persze ha értelmes célokat lát maga előtt, nem fukarkodik, az energiájával, szabad idejével. Célok. Érdemes megállni ennél a fogalomnál. Mert ha megújulásról beszélünk, ez az a pont, ahonnan legelőször száműznünk kell a formális elemeket. Számos jó példát találhatunk a megyében, üzemeket, ahol szép sikereket mutathat fel a munkaver- seny-mozgalom. Például a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Csepel Autógyárban, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatnál. Vagy éppen a Ma- gyar Gördülőcsapágy MűÉrtelmes célokat adni vek diósdi gyárában, ahol a Madame Curie többszörös arányik öszorús brigád dolgozik. Az anyagvizsgálólaboratóriumban dolgozó csapat eredményei híven tükrözik. hogy vezetőjük szívügyének érzi munkájukat. Közösen dolgozzák ki az éves vállalásokat, az újítási témákat, s így nem csoda, ha mindenki jól jár. A vállalat , is, mert tényleges hasznot jelent az a többlet- munka, amelyért viszont a brigádtagok szép elismeréseket — s persze pénzt *— vehetnek át. Sokat beszéltünk avégé- emekről.. amelyek fő vonzereje a kereset-tkiegészítés. Sokan viszont más módon igyekeznek fenntartani korábbi életszínvonalukat, amiről nem lehet nem tudomást venni. Sőt! Éppenséggel igazodni kell ehhez a munkaverseny szervezésénél,-értékelésénél. A vezetőknek jóval nagyobb a mozgásterük, mint amivel napjainkban élnek. Mert hol van az előírva, hogy egy-egy célfeladatra csak a vgm alkalmas? Meg lehet bízni ilyenekkel a szocialista brigádokat is, és a jutalmazással sem szabadna csak a szokásos ünnepi alkalmat megvárni. Valamennyien jól tudjuk, _ a munka azonnali elismerése mennyire ösztönző. Brigádnaplókat lapozgatva kisért még az oly sokszor felemlegetett mozi-, szímházjegy-beragaszíósdi. Igen, a hármas jelszó egyike a művelődés. De ma, amikor szabadidőből van a legkevesebb, nyilvánvalóan nem a közös előadás-látogatás lehet az értékelés elsődleges szempontja. A túlmunkák miatt bizonyos engedményeket kényszerülnek tenni az elbírálók a tanulási vállalásoknál is, noha az általános és szakmai továbbképzés fontosságát a technika ilyen ütemű fejlődése mellett aligha vitathatjuk. Amit azonban feltétlenül elvárhatunk a szocialista közösségektől: növekedjék kisugárzó erejük. A hosszú idő óta élenjárók ne záruljanak be arisztokratikusan az újak. és különösen a fiatalok előtt, hiszen kik lehetnek, ha nem ők, akik megszerettetik velük a munkát, megismertetik a közösségért tenni tudás örömét. ÖSSZEGEZÉSKÉNT, ha mérlegre tesszük a brigád- mozgalmat, Pest megyére ugyanazt állapíthatjuk meg, amit általánosan: a nyolcvanas évek elejének megtorpanása után lendületet kapott, bizonyítja ezt a XIII. kongresszus és a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny, amelynek értékelésére tavasszal kerül sor, de amely számos helyen eddig is kiemelkedő eredményeket hozott. Ami nem feledtetheti, élénkebben kellene terjedni az újszerű formáknak, gyorsulnia a vállalások tartalmi gazdagodásának. Szigcthi Teréz munkásgyűlésen ötszázalékos növelést ígért a vezérigazgató, ám már látszik, hogy ennek a dupláját teljesíthették. — A szabályozás arra késztet minket, hogy a piachoz alkalmazkodva mindent kihozzunk magunkból, amire szükség van, s ami a képességeinkből télik *— mondja Szalóki Sándorns, a vszb- tiiíkár. — A dolgozók 80 százaléka teljesítménybérezésben termel, tehát a mennyiség és a minőség közvetlenül befolyásolja keresetüket. Hogy ki mennyit kap végül is fizetéskor, azt a mérhető teljesítmény dönti el. Viták inkább béremeléskor és jutalmazáskor vannak. — Eljutnak ezek a konfliktusok a szakszervezeti bizottságig? —« Ritka kivételtől eltekintve nem. A vélemények az üzemekben ütköznek. Például a kötődében, amelynek munkája meghatározó a vállalat életében. — A differenciálás gyakorlata nálunk az elmúlt esztendők során kifinomult — mutatja ä legutóbbi hónapok eseményeit rögzítő adatokat Suth János művezető. — Tavasszal az itteniek 8 és 20 százalék közötti emeléseket kaptak. A döntésnél figyelembe vettük a gépek típusát, mert nem mindegyiken lehet azonos teljesítményt elérni. Fontos szempont volt a munka minősége is. A döntés nem egyedül a művezető joga, a szakszervezeti bizalmi szavának is legalább akkora súlya van. Súth János partnere Abai Tiborné kötőnő: — Nálunk olyan rendszer van, hogy a termék minősége a legdöntőbb. Ha valaki csapnivalóan dolgozik, a darabbéréből — amely a mennyiségért jár — 15 százalékot levonnak, ám ha kiváló a szövet, akkor plusz 40 százalékot kap. A mérce objektív, vita tehát nem lehet. Ám képzelje el, hogy mi van akkor, ha nem külföldi, hanem rossz minőségű magyar fonalat kapunk! Parócz Józsefné kötőnő 22 éve dolgozik a gyárban, ö a jó példa: teljesítménye, az általa gyártott termék minősége mindig a legjobbak között van, így nem is csoda, ha novemberben — túlórákkal, három műszakban — 11 ezer forintot vitt haza. — A szorgalmon múlik itt minden — jegyzi meg —, csak a szorgalmon. Igaza lehet Parócznénak, s ezt Bucskó Istvánná is megerősíti, bár ő a kisebb bérűek között van. Novemberben 7200 forint volt a fizetése. — Tudom, hogy többét is kereshetnék, de én dohányzóm, s ha éppen kint vagyok és leáll a gépem, vagy hibásan köt, máris ugrik a prémium. Igen, a fegyelem. Mert a gyáriak példája is bizonyítja, hogy az kaphat többet, aki megteszi a magáét. Aki pedig nem... Nos, a művezető már tudja, hogy ha januárban jutalmazásra kerül a sor, az üzemben dolgozók egy- harmada egy fillérrel sem kap többet. A város másik végén a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár váci konténergyárában, ha úgy tetszik, szintén feltalálták d spanyolviaszt. Hosszú kísérletezés után szeptember eleje óta olyan ösztönző rendszert alkalmaznak, amely tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. — Nem kellett hozzá nagy ész, hogy rájöjjünk: a kulcskérdés a kész konténer, s így az minősít mindent, hogy a szalagokról mennyi kerül le. Mert csak azt tudjuk eladni, amit megtermeltünk — foglalja össze véleményét Ku- rucz Attila szb-titkár. — A rendszer lényege, hogy három területre osztottuk a gyárat. Az elsőbe a kibocsátó sorok tartoznak: ők, ha 19 konténert állítanak össze egy műszak alatt, akkor kétszer any- nyi prémiumot kapnák, mint a második csoportba tartozó előkészítő sorok dolgozói. Atn ők is többet vihetnek haza, hiszen a prémiumuk 40 százalékkal magasabb, mifit a harmadik területhez tartózó kiszolgálóké. — S mi van akkor, ha a terv nem teljesül, de mondjuk a kiszolgálók megtették a magukét? — Az előbbi csak a prémium, ez •— mint mondtam — a végtermék mennyiségétől, minőségétől függ. Ám van műhelyek szerinti differenciálás is. Aki például az esztergagépnél többet tesz le az asztalra, többet vihet haza az alapbérénél. így gyakorlatilag az egyéni és a kollektív teljesítményt is ösztönözzük. — Az új ösztönzési rendszert jövőre is alkalmazzák? — Igen. Január 1-től emellett a teljesítménybérben dolgozók órabérét 10 százalékkal emeljük. Szeretnénk rászoktatni az embereket, hogy éves jövedelemben, s ne havi keresetben gondolkodjanak, mert a termelés folyamatosságában esztendő közben lehetnek kisebb zökkenők. A célunk az, hogy mindenki a nyolcórás műszak alatt teljesítsen és kapjon annyit, mint. ha vgm-ben tevékenykedne. Kikillai Sándor, a 401-es műhely művezetője szerint a mostani rendszer igazságos: bár ők a harmadik csoportba tartoznak, megtalálják a számításukat. Nincs is náluk munkaerőhiány — ez egyébként az egész gyárra jellemző — és a fegyelmi vétség is ritka, mint a fehér holló. Megerősítette a művezető állítását Tóth Jánosné esztergályos és Kutyes László ia, aki még hozzátette: — Maga szerint van olyan ember, aki több pénzért ne dolgozna többet? A válaszon — az iménti példák ismeretében — bizonyára nem keli sokat gondolkodni. Furucz Zoltán
