Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. DECEMBER 24., KEDD PEST MEGYEI HÍRLAP 3 A fegyelem és a szervezettség a vezetés dolga a: Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára A megye gazdasága előtt 19Ső-l>en legfőbb célkitűzés volt, hogy növekvő mértékben Járuljon hozzá az ország fizetőképességének és egyensúlyi helyzetének Javításához. E cél érdekében a feladatok között meghatározó súllyal szerepelt a vállalatok jövedelemtermelő képességének és a termékek versenyképességének Javítása, a gazdaságos export fokozása. A gazdálkodó szervezetek eredményes működése a politikai munkával szemben követelményként állította olyan politikai légkör és körülmények biztosítását, amely kedvező feltételeket teremt a hatékony termelés és a dolgozó kollektívák cselekvökészsége kibontakoztatásának. A vállalatok és szövetkezetek a fö célokat tekintve eleget tettek a velük szemben támasztott követelményeknek. A pártszervek és -szervezetek, együttműködve az állami, társadalmi és töntegszcrvezetekkel, javuló színvonalon biztosították a munka politikai feltételeit. Kedvező hatású volt a XIII. pártkongresszusra készülés és a megélénkült munkaverseny- mozgalom. Külön figyelmet kapott 19S5, mint a VI. ötéves tervidőszak utolsó éve, s amikor a következő 5 cv gazdaságpolitikai feladatai is kidolgozásra kerüllek. Ha összefoglalóan akarjuk megítélni az elmúlt évet, azt mondhatjuk, hogy 1984-hez hasonló, nehéz, sokrétű és sokszínű kérdések megoldását igénylő esztendőt zárunk. A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásában számos gond, nehezítő körülmény és újszerű feladat jelentkezett. Mindezek nagy erőfeszítésekre késztették a politikai és gazdasági vezetést, a dolgozó kollektívákat egyaránt. A teljesség igénye nélkül néhányat szeretnék megemlíteni. Az év indításakor a kemény tél jelentősen növelte a költségeket, fékezte a termelést, gondokat okozott az energiagazdálkodásban. A hideg és a kései kitavaszodás következménye a mezőgazdaságban több évre kiható fagykár, az időszerű munkák torlódása, az állattenyésztés és állatitermék-termelés zavarai, a lakosság burgonya-, zöldség- és gyümölcsellátásának gondjai. Nem volt feszültségektől mentes az élelmiszeripari termelés. Alapanyaghiánnyal küzdött a tejipar, a baromfiipar, esetenként a hús- és konzervipar. Több irányú problémát okozott a külpiaci értékesítés, a tőkés rendelések vontatottsága. A gabonaipar nem tudta kellően ellátni a mezőgazdasági üzemeket és kistermelőket szemes terménnyel, az előző évi országosan is gyenge kukoricatermés miatt. Folytatódtak a mezőgazdasági üzemek nem alaptevékenységi ágazataiban a korábbi negatív tendenciák (megrendeléshiány, kapaci- táskihasználatlanság, jövedelemezőségcsökke- nés). Ezek a gazdálkodó szerveknél termelés- és nyereségcsökkentő hatásuk mellett pénzügyi zavarokkal jártak együtt (árbevétel-elmaradás, hitel- és kamatterhek növekedése, sorban állás). Az építőanyag-iparban a nagymérvű keresletcsökkenés és importnövekedés a kapacitáskihasználatlanság révén jelentős állami dotáció ellenére csaknem veszteségessé tette a CEMÜ-t. Néhány példával még tovább bővíteném az eddigieket: a rendkívüli időjárás következtében bevezetett energiakorlátozás különösen kedvezőtlenül érintette a DHV-t, a DCM-et és a Csepel Autógyárat. Kisebb mértékben jelentkezett a gond az ISG-ben, a Ganz Árammérőgyárban, a Monori Mezőgép Vállalatnál, a HAGY-nál és a Váci Izzóban. Ezeken a helyeken a termelés mintegy 20— 30 százalékkal csökkent abban az időszakban. Jelentkeztek anyagellátási problémák: az IMI-ben, az ISG-ben, a Ganz Árammérőgyárban és a Csepel Autógyárban acél- és aluminiumlemez-ellátást tekintve, de akadozott az öntvény- és kováesoíitalkatrész-el- látás is. Nem enyhültek a szállítási feszültségek, az exportáló vállalatok kénytelenek voltak a raktározás terheit vállalni a folyamatos termelés érdekében (PEMÜ, Ganz Árammérő, Forte). Továbbra is bizonytalan volt az arab országokba irányuló tőkés export, amely a Ganz Árammérőgyár és a Mechanikai Labor munkáját nehezítette. A PEMÜ-ben a jugoszláv partner, a Forténál a közel-keleti országok fizetésképtelensége rontotta a pénzügyi helyzetet. A teljesség kedvéért meg kell azonban említeni, hogy bővült a kínai piac, amely a Csepel Autógyár 13 millió dolláros exportját tette lehetővé. A HAGY is helyezett el világítástechnikai termékeket a kínai piacon. Az iparvállalatok közül a nem rubelkivitelű termékek jövedelmezőségét csak a vegyipar és építőanyag-ipar tudta javítani. Az okok között az exportösztönzés gondjai mellett meg kell említeni a vállalatok lassú piaci alkalmazkodását is. Iiubel viszonylatban az export jövedelmezősége minden ágazatban javult. A gazdálkodást nehezítő körülmények ellenére az ipari termelésben az országos átlagot meghaladó a növekedés, s ennél is gyorsabban bővült az export. A mezőgazdaságban elsősorban a kiegészítő ipari tevékenység mérséklődése következtében a termelés értéke ugyan nem nőtt, de javult a gazdálkodás eredményessége, több a nyereség. A hagyományos mezőgazdasági export- termékek volumene meghaladja a korábbi szintet. Eredményes munka folyt a lakosság életkörülményeinek javításában, a környezet- védelem, az oktatás és a kultúra terén is. Meg kell azonban jegyezni, hogy továbbra is sok a sürgősen megoldásra váró feladat, ugyanakkor lehetőségeink korlátozottak. Helyzetünket jól mutatja, hogy például a lakásállomány gyarapodásával 100 lakásra ma 294 lakos jut az 1900. évi 312-vel szemben. Viszont az országos ellátottsági szinthez képest lemaradásunk azonos az 1900. évivel. A megyei székhelyű építőipar differenciáltán, de viszonylag jól tudott alkalmazkodni az építési volumen csökkenéséhez, és a kereslet szerkezetének változásához. Az ágazat kitűzött céljainak teljesítését lényegében csak a KKMV és a Monori Építőipari Szövetkezet hiúsította meg. A jövedelmezőséget tekintve o megye építőipara eredményesen kezd alkalmazkodni az 1983-tól erőteljesen érzékelhető dekonjunktúrához. A szövetkezeti közös vállalatok és építőipari szövetkezetek jövedelmezőségi mutatója emelkedett, a tanácsi vállalatoknál pedig megállt a csökkenés. A minisztériumi vállalatok ugyanakkor még közel sem tartanak itt. Döntően az ÉGSZÖV eredményes munkájának köszönhetően a tervcélokat meghaladóan 120 millió forint nem rubel és közel 500 millió forint rubel exportbevétel is realizálódik az építőipari ágazatoknál. Folyamatos gond, hogy a piaci verseny még nem eredményezett kellő javulást az építőipari tevékenység minőségében és szervezettségében. A területi pártszervek és alapszervezetek munkájában nagy hangsúlyt kaptak a gazdaságpolitikai kérdések. A beszámoló taggyűlések is igazolják, hogy a párttagság nagy felelősséggel, aktívan veszi ki részét a konkrét helyi tennivalókból. Kritikusnak vetik fel a politikai munka hatékonyságának jelentőségét, a kommunisták helytállásának, példa- mutatásának fontosságát, az ez irányú munka javításának szükségességét. Különösen élénk a figyelem az ellentmondások, feszültségek, problémák tekintetében. A gazdaságban végzett pártmunkában újszerű elemeket hozott az új vállalatvezetési és szervezeti formák bevezetése, a demokratizmus erősítésének követelménye. Azt kell mondani, hogy e tekintetben nem ment minden simán. Sok a bizonytalanság, adódtak előkészítési gondok, jelentkezett információhiány és előfordult a folyamatok politikai befolyásolásnak nem kellő hatékonysága is. A vállalati pártszervek egy része a vállalat gazdasági helyzetének javulását még mindig elsősorban a külső körülményekben bekövetkező esetleges kedvező változásoktól várja. Van még tennivaló a gazdaságpolitika lényegének tudatosításában, a konkrét, helyi viszonyokhoz igazodó feladatok kidolgozásában. A területi és üzemi pártszerveknél egyaránt fellelhető, hogy egyes gazdasági egységeknél a gazdaságpolitikai feladatokról hozott határozatok végrehajtásának szervezése és ellenőrzése nem elég hatékony. A gazdálkodás folyamatainak kézben tartására, a politikai ellenőrzésre és ha kell, a felelősségre vonásra az eddigiéknél nagyobb súlyt kell helyezni. Nem alakultak még ki azok a módszerek és formák, amelyek az új vállalatvezetési formákhoz kapcsolódóan a politikai munkában követelményként megjelentek. A VII. ötéves tervi célkitűzések elérésének egyik próbaköve lesz 1986. Az előző tervidőszakban elért eredményeinkre, adottságainkra alapozva összességében az 1985-ben elért fejlődési dinamika tűzhető célul, amely nagyobb az országos átlagnál. Azzal számolunk, hogy a tőkés külpiaci értékesítés növelése továbbra is nagy erőfeszítéseket kíván, Várhatóan lesznek ez évben is gazdálkodási és pénzügyi feszültségek. A szigorúbb és nehezebb körülmények között á vállalatok és szövetkezetek alkalmazkodása eltérő lesz, amiből következik a differenciálódás folytatódása. Az elmúlt ötéves tervidőszak értékelésekor azt állapítottuk meg, hogy a megye gazdasága — ipar és mezőgazdaság egyaránt — a tervidőszak végére mind a termelésben, mind a gazdálkodásban eredményesen fejlődött. A tervidőszak végére a jelentkező gondok és problémák egy jelentős része megoldódott, azonban számos feszültségpont maradt még fenn. Mindezek ellenére úgy fogalmaztunk, hogy a VII. ötéves terv céljai elérésének feltételei megteremthetőek még akkor is, hogyha ezeket a feltételeket nagyon sok esetbon menet közben folyamatosan is kell biztosítani. Ennek érdekében összehasonlítást tettünk abból a célból, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek 1936. évi termelési, értékesítési, gazdálkodási elképzelései mennyire tükrözik vissza a gazdaság- politikai elképzeléseket. A gazdálkodók többségénél már kialakultak a főbb tervszámok, jóllehet, ezekben még számos bizonytalanság van. Ezek szerint az iparban a termelés és értékesítés a jövő évben 2—3 százalékkal növekszik. Az értékesítésen belül tovább javul az exportértékesítés aránya, s eléri a 18 százalékot. A vállalatok a rubelexportnál 13 százalékos, a dollárexportnál pedig 4 százalékos növekedést terveznek. Amint látható: a nem rubelexport növekedési üteme csökken az előző tervidőszakhoz és az 1935. évihez képest is. Számos tényező közül két meghatározó okot emelnék ki. Az egyik az, hogy a DKV tőkésexport-növelő beruházásainak termelése már beépült az 1936. év bázisába és a következő évben jelentős emelkedés nem várható, továbbá, hogy a Csepel Autógyár kínai piacon elért ez évi jelentős exportteljesítménye csak szerényebb mértékben növelhető a következő esztendőben. Másik ok az, hogy a szabályozórendszer korszerűsítésével egyidejűleg meghirdetett exportösztönzők végrehajtási utasításai még nem ismeretesek a vállalatok előtt, és így ezek még nem hatottak a tervezésre és a tőkés export növelésére. Ebből az is következik — és az előzetes vállalati konzultációk ezt alá is támasztják —, hogy az exportpreferenciák megjelenése után a tőkés exportban még további növekedésre lehet számítani. Az ösz- szevetésbol az is kitűnik, hogy a gépipar a tőkés export tekintetében, az élelmiszeripar pedig a szocialista export vonatkozásában marad el azoktól a népgazdasági igényektől, melyek az országos és megyei koncepciókban is megfogalmazást nyertek. A jövő évben a vállalatok fejlődésében tovább fokozódik a gazdálkodás minőségének a hatása. Erre természetszerűleg kihatással van a szabályozórendszer módosítása is. A vállalati számítások azt mutatják, hogy 12— 20 százalékkal növekszik 1986-ban a szabályozók elvonó hatása. A különböző adózási kötelezettségek teljesítése után az osztatlan érdekeltségi alapban minden egy forint megtermelt nyereségből 5—10 fillér marad a vállalatoknál hiteltörlesztésekre, újabb fejlesztésekre. A vállalati nyereség központosításának fokozódása tovább csökkenti az amúgy is kevés szabad vállalati forrást, amely különösen a gépipart érinti kedvezőtlenül. Éppen ezért a vállalati tervek és intézkedések kiemelten kezelik az eredmény alakulását és a gazdálkodás javítását. Nagy súlyt helyeznek a munkaerő és a kapacitások hatékonyabb kihasználására, a készletgazdálkodás szigorítására, az amyagtakarékcsságra és az energiafelhasználás mérséklésére. Ezek hatására az ipari vállalatok összességében 20 százalékos nyereségnövekedést terveznek 1986-ra (a gépiparban 19, a vegyiparban 11, a könnyűiparban 15 százalékkal). A vállalati tervelképzelés-ek piaci háttere megalapozott. Többségüknél a kapacitások 90—95 százaléka rendelésállománnyal fedezett. Az ipari szövetkezeteknél ez az arány a korábbi évekhez hasonlóan 65 százalékos. A Központi és a szigorított központi keresetszabályozásban levő vállalatok számára csökkent az adómentes béremelés lehetősége. Több vállaltat — ISG, PEVDI — fontolgatja, hogy áttér a keresetszint-szabályozásra, ahol már ebben az évben a vállalatok többsége kedvező tapasztalatokat szerzett. Az alacsonyabb nyereséget elért üzemek — IMI, CSA, LSZV. CEMÜ, Monori Mezőgazdasáigi Vállalat — továbbra is kénytelenek a központi keresetszabályozási formánál maradni. (Az áttérés számos feltétele közül az egyik legfontosabb, hogy az elért nyereség tömege és a bértömeg minimálisan azonos legyen.) Mindez tovább fogja növelni a vállalatok közötti keresetek differenciálódását. A mezőgazdasági termelés 1986. évi alakulását összességében kedvezően befolyásolják a közgazdasági szabályozó változások. Számítások szerint az intézkedések az állami, szövetkezeti és kisüzemi szektorban egyaránt eredményt javító hatásúak. Az eredményjavulás — figyelembe véve a jelenleg pontosan még nem mérhető költségnövekedéseket is — differenciáltan, elsősorban az állattenyésztésben jelentkezik. Az állattenyésztési ágazatok közül a szarvasmarha-tenyésztés eredményjavulása a legjelentősebb. A termelés volumeneinek növekedése a növénytermelésen belül elsősorban a búzatermesztésben, a kertészeti ágazatok közül a szőlő- és gyümölcstermelésben várható. A tejtermelés előirányzott 2 százalékos növekedésének a feltételei biztosíthatók, ezt ösztönzi a tej felvásárlási árának emelkedése. Az üzemek egy részében tervbe vették_ a szarvasmarha-telepek rekonstrukcióját. Ügy ítéljük meg, hogy a nagyüzemi tehénállomány csö,kkenésónek tendenciája a központi intézkedések hatására megáll, illetve mérséklődik. A sertéshús- termelésben az üzemi szándékok nem tükrözik egyértelműen a létszám, illetve a hústermelés számottevő növekedését. Az új fel- vásárlási árak azonban várhatóan mindenképpen mérséklik vagy megállítják a további csökkenést. Megyei szinten nagy erőfeszítésükre van szükség ahhoz, hogy a tervezett létszámfelfutás (az 1984. évi szint megközelítése) és az 5 százalék körüli vágóállatterme- lés-növetkedés megvalósuljon. Súlyos gond, különösen a sertéstenyésztésben, a telepi rekonstrukciók elmaradása, a műszakig állapot romlása. Hatékony lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a jövedelmezőségi viszonyok javuljanak. A kistermelésben jelenleg is sok bizonytalanság tapasztalható. Ugyanakkor a kitűzött célok megvalósulása jórészt azon múli|k, hogy a kistermelői állattartásban tapasztalható negatív tendenciákat milyen gyorsan sikerül megállítani és a termelés növelésének ösztönzését biztosítani. A megyei pártbizottság a feladatok egyse* ges értelmezése érdekében ipari és mezőgazdasági aktíviaórtekezletüken megvitatja az érintett gazdasági vezetőkkel közösen az ágazatukat érintő legfontosabb feladatokat és a végrehajtásukhoz szükséges tennivalókat. A feladatok teljesítéséhez szükséges feltételek folyamatos megteremtéséhez kedvező társa* dalmi és politikai hátteret kívánunk biztosítani azzal is, hogy a tevékenységünket segítő munkabizottságok, szakmai szervezetek munkáját fokozottabban koordináljuk. A megyei energiagazdálkodási bizottság számára a fő tennivaló, hogy az 1985-ben elkezdett munlka folytatásaként erősítse kapcsolatát a vállalatokkal, segítse őket energiaracionalizálási terveik összeállításában. Kezdeményezze, hogy a mezőgazdasági üzemek kapcsolódjanak a mezőgazdasági mellékter- mékak, hulladékanyagdk mind szélesebb körű energetikai hasznosítási programhoz. A termelésben alapvető javulás a műszaki, technológiai korszerűsítés nélkül elképzelhetetlen. Sok múlik azon, hogy mennyire tudjuk mozgósítani a szellemi energiát, a vezetők és beosztottak alkotókedvét. Az általános műszaki, technológiai megújulás megvalósításában a különböző MTESZ-szervezetek nagyon fontos szerepet tölthetnek be. A szervezetek az eredményesebb gazdálkodást az újítások és ésszerűsítések közkinccsé tételével, az alkotó műszakiak tapasztalatainak összegyűjtésével, a tudományos propaganda színvonalának emelésével segítsék elő. Kezdeményezzék a műszaki ismeretek gyors elterjesztését, az automatizálás, a robottechnika és számítástechnika alkalmazása és a gyártás terén. A területi ipari bizottság legfontosabb feladatának azt tartjuk, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel az ipari üzemek fejlődését, tárja fel a műszaki fejlődés gyorsítását és az intenzív fejlődés kibontakoztatását hátráltató tényezőket. Segítse elő a vállalatok közötti termelési, műszaki és gazdasági kapcsolatok erősítését. Gondosan megalapozott szakmai véleménynyel aktívan vegyen részt az ipart érintő döntések előkészítésében. A Kereskedelmi Kamara Pest megyei elnökségétől azt várjuk, hogy jelezzék a vállalati gazdálkodást nehezítő körülményeket és dolgozzanak ki javaslatot a szükséges kormányzati, esetleg politikai döntések meghozatalára. Emellett a kedvező tapasztalatok elterjesztésével, egyedi segítségnyújtással és piaci információkkal segítsék a vállalkozókészség kibontakoztatását, a külföldi működő tőke bevonását, vegyes vállalatok létrehozását. A pártszervek és -szervezetek munkájában fontos feladat a népgazdasági célkitűzések és a vállalati termelés közti ellentmondások, feszültségek feltárása, az erre történő reagálás és intézkedések kezdeményezése. Következetesebben fel kell lépni azokkal szemben, akik az ebből fakadó nehézségeket a megoldás halogatásával, sok esetben a népgazdasági célok megkérdőjelezésével súlyosbítják. A végrehajtásban nem a polémiákra, hanem a gyorsaságra és eredményességre van szükség. A feszültségek feloldásában a pártszervek jobban éljenek (a politikai propaganda, az ellenőrzés és felelősség- revonás, a gazdasági döntések befolyásolásának, orientálásának eszközeivel. A vállalati önállóság és demokratizmus növekedése, az új vállalatvezetési formákra való áttérés fokozott követelményeket állít a kádermunkával szemben. Növekszik a hatáskörileg illetékes pártszervezetek felelőssége a vezetők alkalmasságának megítélésében. Arra kell törekedni, hogy a vállalati kollektívákkal élőbb kapcsolat, jobb információs rendszer alakuljon ki. A kiélezett gazdasági szituációk, keményebb követelmények olyan vezetői mentalitást követelnek, amely kezdeményező, kockázatot vállaló és demokratikus stílusú. Le kell rövidíteni a követelményeknek nem megfelelő vezetőkkel szembeni türelmi időt, a határozott, céljaink megvalósítását hatékony eszközökkel segítő vezetők mellé pedig oda kell állni akkor is, ha népszerűtlen intézkedésekre kényszerülnek. A munkafegyelem is alapvetően vezetési kérdés: hogy rend legyen és fegyelmezett, szervezett munka folyjék. Ma ilyen szempontból is különösen fontos a kommunisták aktivitása, személyes példamutatása. A gazdálkodásban előforduló feszültségek, gondok felvetése sokszor felsőbb, központi szervekhez irányul. Esetenként késnek fontos intézkedések, kapkodás is tapasztalható. Ezzel összefüggésben azonban szükségesnek tartjuk a területi pártszervek felelősségének erősítését összhangban az önállósággal, különösen a helyi és hatáskörükbe tartozó, főként a helyileg megoldható kérdések, gondok, rendezésében. A vállalati pártszervek segítsék elő az új vállalatvezetési formák tartalommal való megtöltését. Ebben ma még nagy a bizonytalanság. A változások lényegének tudatosításában, a párt gazdaságpolitikájának meg. értetésében, elfogadtatásában a gazdaságpolitikai propaganda hatékonyságát tovább kell növelni.
