Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
2 &£Mtm 1985. DECEMBER 21., SZOMBAT Tanácskozik az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) fizetőképességünket megőrizzük. Ezt olyan módon sikerült elérni, hogy a kivitelt dinamikusan növeltük; igaz, eközben több területen háttérbe kellett szorítanunk a gazdaságosság követelményeit. Ugyanakkor a nemzetközi piacokon ezekben az években romlottak kivitelünk árai, s értékesítési lehetőségeinket a tőkés országok elhúzódó dekonjunktúrája szintén összezsugorította. Az elmúlt évek gazdasági fejlődésének sajátosságaiból több olyan tanulság adódott a jövőre nézve, amelyet az új középtávú terv kidolgozása során már figyelembe vettünk. Ezek közül kettőt emelek ki. Az egyik tanulság; a külföldi hitelek előnyeit és későbbi terheit különösen nagy gonddal kell mérlegelni. Adósságokat csak olyan mértékben szabad vállalnunk, hogy azok terhei a föltételek váratlan megromlása esetén se szűkítsék túlságosan a gazdaságpolitika mozgásterét. A mostani közép- és hosszú távú tervezőmunkában ügyeltünk arra, nehogy megismétlődjön az egyensúly rovására menő elosztás. A VII. ötéves terv időszakában — ha lassabban is — tovább kell csökkenteni adósságainkat. A termelőalapok korszerűsítésében és a műszaki fejlesztésben ellenben a mainál jobban kell kihasználnunk a nemzetközi pénzügyi lehetőségeket, az érdekeinknek megfelelően bevonható működő tőkét. A másik tanulság: ahhoz, hogy a gazdaságpolitika, az irányítás és a gazdálkodás könnyebben manőverezhessen, sokkal nagyobb készséggel kell alkalmazkodnunk a világ műszaki és gazdasági fejlődésének irányaihoz, a nemzetközi együttműködés követelményeihez. Az a tervjavaslat, amit most elfogadásra ajánlunk, a legjobban összeegyezteti a gazdasági kibontakozást, az egyensúlyi követelményeket és az érdekképviseleti szervek által elfogadhatónak tartott társadalmi célokat és feltételeket. Elemi érdekünk, hogy továbbra is fenntartsuk gazdaságunk nyitottságát, de jobban kell igyekeznünk saját javunkra fordítani a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyöket. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából meghatározóan fontos a gazdasági együttműködés a KGST-or- szagokkal, különösen a Szovjetunióval. Kiemelt fontosságú ieladat, hogy kivitelünket es oehozatalunKat ebben a régióban is gazdaságosabbá, előnyösebbé tegyük. A KGST-országokkal az 1986—1990. közötti időszakban — ez évi árakon mérve — több mint kétezermilliárd forint értékű kölcsönös árucsere-forgalommal számollha- tunk. Ennek több mint 60 százaléka a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok kereté- oon valósul meg. A szocialista országokból származó behozatal éves átlagban mintegy 3 százalékkal növekedik. A kivitel is ehhez hasonló ütemben növekszik majd, s tartozásunk ebben a viszonylatban minimálisra csökken. Nagy fontossága van számunkra annak, hogy az energiahordozók es a főbb nyersanyagok az 1985. évi mennyiségben továbbra is behozhatok lesznek. Ez biztonságot ad gazdaságunknak. De a behozatal egyeztetett mennyisége azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az energia- és anyagtakarékosságot következetesen folytatnunk kell! A VII. ötéves terv számol azzal, hogy részt veszünk a Haladás gázvezeték kiépítésében, s ezáltal már a tervidőszak utolsó éveiben és a jövő évtizedben számottevően bővülhet földgáz- behozatalunk. Nemzetközi együttműködéssel tovább építjük a paksi atomerőművet. Hosszabb-távra tekintve is érdekeltek vagyunk abban, hogy fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal és a fejlődő világgal. Az egyensúly megszilárdítása érdekében a nem rubel viszonylata külkereskedelmi áruforgalomban öt év alatt összesen 2—2,5 milliárd dollár aktívumot keli elérnünk. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinket pontosan teljesítsük, s a tervezett adósságcsökkentést végrehajtsuk. Kivitelünk a terv szerint az előző öt évihez képest valamelyest szerényebben — évi 3— 3,5 százalékos ütemben — növekedik majd. Kivitelünk versenyképességét mindenképpen számottevően fokoznunk kell. Az ipari kivitelnek jobban kell alapoznia a korszerű, igényes, a fejlett országokban is piacképes gépipari, vegyipari, könnyűipari és feldolgozott élelmiszeripari termékekre. Számításaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet. Ez egész gazdasági fejlődésünk számára a jelenleginél kedvezőbb föltételeket és körülményeket jelent majd. Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt terveztük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1990-ben 13—16 százalékkal haladhatja meg az idei szintet. Ez az elmúlt öt évhez képest igazán érdemi változás, hiszen lehetővé teszi, hogy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyidejűleg a lakosság fogyasztása 8—10 százalékkal nagyobb legyen;, a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemzeti jövedelem belföldi fel- használásában a tervidőszak végére elérje a 15 százalékot, a pótlással együtt számított — a bruttó — felhalmozás aránya pedig a 25 százalékot, s ezek nyomán a nemzeti vagyon 12—15 százalékkal gyarapodjon. Ezeket a népgazdasági terv gerincének számító célokat azonban csak az eddiginél jóval nagyobb teljesítményekkel alapozhatjuk meg! Komoly változásoknak kell bekövetkezniük a termelés hatékonyságában és a gazdálkodás eredményességében. Azt tervezzük, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének legnagyobb része ebből táplálkozik majd. A következő tervidőszak 1 százalékos nemzetijövedelemnövekedéséhez legföljebb 0,4 százalékos energianövekmény tartozzon. A népgazdaság energiafelhasználása — beleértve a lakosság és az infrastruktúra energiafogyasztását is — nem nőhet 1 százaléknál, a villamosenergia-fo- gyasztás pedig 3 százaléknál nagyobb mértékben. A népgazdaság egészében a termelés egységére jutó anyagfelhasználásnak szintén csökkennie kell, évente 0,5—1 százalékkal. Ezek a takarékossági irányzatok sok tízezer kisebb-na- gyobb korszerűsítést, berendezéscserét, technológiaváltást kívánnak meg. Ilyeneket szerveznek az energiagazdálkodásnak, a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítésnek, valamint a másodlagos nyersanyagok hasznosításának kormányzati programjai; mégpedig oly módon, hogv kijelölik a ráfordítás-csökkentés közvetlen céljait, ezek elérésére módszereket ajánlanak, összehangolják az e programok megvalósítására szánt pénzügyi, hitel- és más kedvezményeket. A foglalkoztatás hatékonyságának következő években számottevően növekednie kell. Ennek abban kell kifejeződnie, hogy az anyagi, termelőágazatokban a munkatermelékenység fokozódásának évről évre meg kell haladnia a termelés növekedését. Az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelemnek — az elmúlt évek 1,3—2 százalékos átlagos ütemét lényegesen meghaladva — 3,5 százalékkal kell gyarapodnia. A termelő- berendezések alacsony fokú kihasználtságának egyik legfőbb oka az, hogy a termelés, a munkavégzés nagyon ciklikus. Általánosan jellemző az a káros — immár több éves — gyakorlat, hogy a hét elején és végén s az ünnepnapok előtti és utáni napon jóval kevesebbet dolgoznak és jóval kevesebbet termelnek. Nem szólva a közismert év végi hajráról. Ez évben tovább mérséklődött az egy munkanapra jutó „ledolgozott” munkaórák száma is. Mindezen sürgősen változtatnunk keld! A gazdálkodás eredményességének javítására irányuló törekvéséink tehát azon fordulnak meg, hogy sikerül-e a termelő munkát és a kooperációs kapcsolatokat szervezettebbé tennünk, csökkenteni a szervezetlenségből, anyag- és alkatrészhiányból, meg a laza munkafegyelemből eredő veszteségeket, egyszóval sikerül-e magasabb színvonalra ' emelni munkakultúránkat, társadalmunk munkaerkölcsét, a vezetők és a dolgozók ebbéli felelősségét. A kormányzat e kérdéskört a jövő év elején áttekinti, s a foglalkoztatás hatékonyabbá tétele végett megfelelő intézkedéseket hoz: módosítani fog bizonyos szabályokat és szabályozókat. Elvárja és a legteljesebb mértékben támogatja a kollektív irányító testületek, vállalati és szövetkezeti vezetők ez irányú törekvéseit. A korszerűsödő gazdasági szerkezetnek a VII. ötéves terv időszakában minden termelőágazatot és vállalatot mozgásba kell hoznia! A megújulás motorjává az iparnak, benne különösen a feldolgozó ipar műszakilag legfejlettebb, versenyképes vállalatainak és tevékenységeinek kell válniuk. Arra számítunk, hogy az ipar termelése öt év alatt 14—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél nagyobb mértékben, 22—24 százalékkal bővül. A nettó termelés alapján számított munkatermelékenység az előző öt évben elért 17 százalékos növekedése után 27 százalékkal emelkedik, az eszközhatékonyság romlása pedig az iparban megáll. Az elmúlt tervidőszakban az energetika, a vaskohászat, az építőanyag-ipar és a más alapanyaggyártó ágazatok által megtermelt jövedelem éves átlagban mintegy 4 százalékkal csökkent. Mindenképpen meg kell állítanunk ezt a kedvezőtlen irányzatot. A feldolgozóipar elé pedig azt a követelményt állítjuk, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása évente 6 százalékot megközelítően bővüljön. A mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva 8—10 százalékkal növekszik. Ezen belül a növénytermesztést érdemes — gazdaságossági megfontolások alapján — gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljon. Ha emeljük az élelmiszerek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőseget és a csomagolást, ezzel bővíthető a jól értékesíthető termékek köre. Továbbra is nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége, sőt azt tervezzük, hogy ez a tevékenységük tovább bővül. Végül is arra számítunk, hogy az élelmiszergazdaság nemze- tijövedelem-termelése az elmúlt évekre jellemző 3,5 százaléknál nagyobb mértékben, 4 százalékkal gyarapodik majd. Az építőipar teljesítménye 12—15 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — az elmúlt időszakbeli csökkenés után — éves átlagban 2,5 százalékkal lesz nagyobb. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kivitelező építőipar szervezetei sokkal jobban alkalmazkodjanak a megváltozott szükségletekhez, jobb minőségű munkát végezzenek, a beruházások és a felújítások jóval rö- videbb idő alatt valósuljanak meg, s nem utolsósorban: az építési árak és költségek váljanak valósabbá. A hatékonyság javításához hozzátartozik az a gazdaság- politikai törekvésünk, hogy a termelő infrastruktúra fejlesztése a közvetlen termelő- ágazatokéval azonos mértékű legyen, a népgazdaság összes beruházásaiból való részesedése az évtized végére közelítse meg annak egynegyedét. E körben a terv elsősorban a távközlés gyors ütemű, felújítással egybekötött fejlesztését tűzi ki célul. Több fejlesztési forrással számolhatunk a közműves vízzel való ellátás kiterjesztéséhez, a vízminőség védelméhez és a vas- úthálózat korszerűsítéséhez, biztonságának fokozásához is. Avégett, hogy természeti értékeinket megóvhassuk és a környezetromlást megfékezzük, a környezetvédelem beruházásai az elmúlt tervidőszakhoz képest — összességében — megduplázódnak, a következő öt esztendőben 45— 47 milliárd forintot érnek el. Ezen belül megsokszorozzuk a környezetvédelem állami támogatását. De ez sem lesz elegendő,’ ha nem tudunk környezetünkért felelős társadalmi légkört teremteni. Ez az ötéves terv a korszerűsítés meggyorsítására jóval több forrást szán, mint amennyit az elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Beruházásokra — folyó áron — öt év alatt a szocialista szektorban 1200—1250 milliárd forintot Irányzunk elő. A VII. ötéves terv fejlesztéspolitikája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és irányítási gyakorlatunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támogatjuk az ezeket megalapozó elektroni- zációt, valamint a mikroelektronika fejlesztését. Erre nagyszabású kormányzati programot dolgoztunk ki. Kedvező adottságainkra építve fejlesztjük a biotechnológiát és az ezen alapuló biológiai iparokat és mezőgazdasági tevékenységeket. Folytatjuk a gyógyszerek, a növényvédő szerek és az intermedierek gyártásának központi fejlesztési programját. Az említett műszaki és gazdasági irányzatoknak mielőbb, át kell hatniuk egész népgazdaságunkat. Ezekre épül az országos középtávú kutatási és fejlesztési terv is, amelyet a Minisztertanács a minap hagyott jóvá. A műszaki fejlesztésen alapuló gazdaságkorszerűsítésnek a következő években megkülönböztetetten fontos forrása a tudományos kutatás; a kutatásnak, a termelésnek és a piac " kívánalmainak minél szorosabb kapcsolata és kölcsönös egymásra hatása. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásából 3 százalékot fordítunk. öt év alatt — a megelőző tervidőszakhoz képest — csaknem 30 százalékkal nő a kutatás költségvetési támogatása, s a kutatási célú beruházások több mint kétszeresükre növekednek. A tudományos és műszaki haladás élvonalához való felzárkózásunkat előmozdítja a KGST-tagországok által a legutóbbi napokban elfogadott, 2000-ig szóló komplex program. A VII. ötéves terv életszínvonal-fejlesztési feladatainak meghatározása során abból indultunk ki, hogy javítani kell az áruellátást, a kereseteknek jobban kell tükrözniük a teljesítményeket, a szociális ellátásnak a rászorultságot, s hogy a jövedelemelosztás egészében arányosabb közteherviselésnek kell érvényesülnie. A reálbérek 1990-ben a jelenleginél mintegy 5 százalékkal lehetnek magasabbak, föltéve, hogy a teljesítmények a tervezettnek megfelelően javulnak. A társadalombiztosításból származó jövedelmeknek és a szociális juttatások részaránya a lakossági jövedelmekben kis mértékben, 34 százalékról 36 százalékra nő. A tervben kifejeztük azt a hosszú távra szóló törekvésünket, hogy a társadalmi gondoskodás a népgazdaság összteljesítményével arányosan bővüljön. A természetbeni juttatások körében az egészségügyet és a közoktatást továbbra is állampolgári jogosultságnak tekintjük, s igénybevételüket a jövőben is csak szűk körben — a kisebb fontosságú szolgáltatások körében — kívánjuk térítési díjhpz kötni. Fontos feladat; hogy a pénzbeli ellátások vásárlóértékét egyre szélesedő körben megőrizzük. Erre most kedvezőbbek a föltételek, mert a terv kimondja: a fogyasztói árak emelkedését az elmúlt tervidőszakénál jóval lassúbb — évi 5 százalékos — ütemre szorítjuk vissza. Ez komoly kötelezettségvállalás, amit nagyrészt gazdasági eszközökkel kell majd folyamatosan megalapozni, de határozottan fel is lépünk az indokolatlan áremelési törekvésekkel szemben. A tervidőszakban jövedelemkiegészítő intézkedésekkel növeljük a kis nyugdíjak vásárlóerejét és a mainál tá- gabb körben őrizzük meg a nyugdíjak vásárlóértékét. A családi pótlékok és az ösztöndíjak vásárlóerejét — a tervidőszak egészét tekintve — megtartjuk. Hosszabb távra szóló társadalmi feladatunk az, hogy javítsuk a népesedési és az egészségügyi helyzetet. A kormány már tavaly kijelölte népesedéspolitikánk hosszabb távra és középtávra érvényes fejlesztési irányait és feladatait. Miként ez a javaslatban szerepel, a gyermekgondozási segély rendszerét fokozatosan felváltja a nagyobb összegű támogatást nyújtó és kedvezőbb gyermekgondozási díj. Teljessé válik a bölcsődei és az óvodai ellátás. Az egészségügyi és szociális ágazat intézményeinek működtetésére és fejlesztésére a nemzeti jövedelemből némiképp növekvő hányadot, 5—6 százalékot, oktatási és művelődési célokra pedig változatlanul 8—9 százalékot fordítunk. A tervidőszakban az egészségügynek kiemelt feladata, hogy korszerűsítse az alapellátásnak, tehát az általános, a gyermek-, az üzemorvosi és a fogászati szolgálatnak a munkáját, javítsa azoknak gépekkel és műszerekkel való ellátottságát. Társadalmi és gazdasági program készül a közoktatás fejlesztésére. Ebben nagy hangsúlyt kap az, hogy az oktatást a közelmúltban elfogadott oktatás! törvény alapján — tartalmilag és szervezetileg korszerűsíteni kell. A kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a fiataloknak ma még mindig a lakáshoz jutás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves terv időszakában 320—340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötöde bérlakás lesz. 1990-re a lakások csaknem háromnegyede részesül közműves vízellátásban. A következő években tovább növeljük a szociálpolitikai kedvezményeket. Jövőre már az átlagosnál nagyobb kedvezményeket kapnak a fiaParlamenti jegyzet Ha kicsivel kezdjük HATALMAS vállalkozás az, amibe fogtunk — sóhajt föl a szünetben Fetter Gyula, a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat főművezetője, a megye 23. számú választókerületének képviselője. Ezt arra érti, hogy előttünk a hetedik ötéves terv, amelynek végrehajtása közben nem számíthatunk majd holmi rózsás körülményekre. Meg tudjuk-e csinálni, amit elképzeltünk? Pillanatok alatt öten is vitatjuk, mi vár ránk s mi az, ami tőlünk független, aminek alakulását mi nem tudjuk befolyásolni. Kovács László (Pest m. 20. vk.) a százhalombattai DKV műszakvezetője, Antal Imre (Pest m. 19. vk.) a MEZŐGÉP érdi gyárának igazgatója, dr. Fodor István (Pest m. 15. vk.) a HUNNIAHIB- RID Broilertermelési Rendszer igazgatója sorolják a tényezőiket. Nem csupán a dollár árfolyamának változásai okozzák exportbevételeink ingadozását, hanem a magunk hibái is. . Munkánk minősége, meg — az igazat megvallva — ösztönzőrendszerünk is hagy kívánni valót maga után. Miért nem alkotunk már olyan szabályozókat, amelyeken nem kell esztendőnként, vagy annál is gyakrabban módosítani? Idézik Havasi Ferenc szavait, aki azt mondta tegnap felszólalásában: Ezen a helyzeten változtatni kell. Intézkedéseinket világosan és érthetően kell megindokolni és a szabályozás kiszámíthatósága iránti jogos igényeknek a lehető legnagyobb mértékig meg kell felelni. Más: akármi kerül szóba, azon nyomban tízmilliók, százmilliók röpködnek — jelképesen — egyik cég kasszájából a másikba. Mire valóban átutalásról beszélhetünk, az összegek minden várakozást fölülmúlva megnövekszenek. Miért? Azt mondják beszélgetőtársaim: ebben nagyrészt a szervezetlenség a ludas. Nem kellene nagy dolgokkal kezdeni. Ki-ki a maga háza táján rendet teremthet, anélkül, hogy akár egy fillérbe belekerülne. Ha az ember nem mindig a követelésen töri a fejét, hanem a saját kötelességeire figyel, máris tisztábbak körülötte a dolgok. Nálunk nem csupán a kivitelezés drága. A beruházás költségeit a csillagos ég felé emelni már a tervezés kezdi. A tervdokumentációk borsos árait is lejjebb lehetne szorítani — maguk a tervezők tudják legjobban —, ha nem kellene folytonos időzavarral, szervezési és szervezeti hiányosságokkal küszködni. AZ EMBEREK megértőek. A társadalom tűrőképessége szinte végtelen, ha arról van szó, hogy nehézségeinkről nem tehetünk. Ám ha tapasztalják, hogy bajainkat szubjektív korlátáink, az irányítás vagy■ a végrehajtás hibái, következetlenségei okozzák, oda a türelem. A lakosságot nem lehet ámítani — hangsúlyozza ki tudja, hányadszor Fetter Gyula. És itt is érvényes, amit korábban megállapítottak beszélgetőtársaim: az őszinteséget is kicsiben kell kezdenünk. Ha hozzászoktunk, akkor nagy dolgokban is 'ki merjük mondani az igazságot. S a jövőben másként el sem lehet képzelni az életet.
