Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

1985. DECEMRER 21., SZOMBAT

Tanácskozik az Országgyűlés téli ülésszaka

tál házasak és a többgyermekes családok. A lakáshelyzet javítására a tanácsok társadalmi és gazdasági programot dolgoznak ki, amelyet a kormány fog jóváhagyni.

— A tervkészítés befejező szakaszában figyelmünket a gazdasági és a műszaki fejlődés kulcspontjaira, az elosztás fő arányaira és a terv végrehajtásához szükséges legfontosabb eszközökre összpontosítottuk. Megújítottuk a központi gazdaságfejlesztési programokat, illetőleg újakat bocsátottunk útjukra. Ezen felül — a vállalatok önállóságára építve — szervezési és más állami intézkedéseket tartalmazó gyakorlatias cselekvési programokat dolgoztunk ki arra, hogy elterjedjen nálunk például a robottechnika, a különleges minőségű anyagok gyártása, csökkenjenek a szállítási távolságok és ráfordítások, s hogy folytatódjon az intenzív gabonatermesztési program végrehajtása.

Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. évi áprilisi . állásfoglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában folytatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsítését. Előkészítjük a vállalati adózási rendszer olyan irányú módosítását, hogy annak révén a központosított tiszta jövedelemből az eddiginél nagyobb rész realizálódjon a forgalmazásban, és kevesebb adó terhelje a termelési folyamatokat.

Foglalkozunk egy olyan egységes személyi jövedelemadórendszer bevezetésének a föltételeivel és sokrétű összefüggéseivel, amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és keresetszabályozás jobban egymásra épüljön, és ez az adórendszer társadalmilag igazságosabb legyen. A tervidőszak során fokozatosan, a jövedelemtermelő képesség bővülésével arányosan tágítani kívánjuk a gazdálkodó szervezetek mozgásterét.

A jövő évtől kezdve fokozatosan mérsékeljük az eredményesen dolgozó vállalatok fejlesztési adó- és kamatterheit avégett, hogy megkönnyítsük a népgazdasági célokhoz kapcsolódó, ígéretes beruházásokat. Az előnyös kivitel nagyarányú növelésére vállalkozó gazdálkodó szervezeteket a fejlesztéshez kapcsolódó különféle pályázatokkal és megállapodások keretében kedvezményekkel ösztönözzük.

Avégett, hogy a népgazdasági és a vállalati törekvéseket és fejlesztési elgondolásokat jobban összehangolhassuk egymással, már eddig is folytattunk konzultációkat a nagy- vállalatokkal, s a jövőben is így teszünk. Tapasztalataink arra mutatnak, hogy a vállalatok középtávú tervezőmunkájában határozott fejlődés megy végbe: az eredményes gazdálkodás kulcsát vállalataink közül egyre többen a belső erőforrások és a piaci lehetőségek sokoldalú kihasználásában keresik.

A jövő év derekáig a megyei, városi és községi tanácsok szintén kidolgozzák VII. ötéves tervüket. A tanácsok gazdálkodásában új vonás, hogy különféle intézményeik fejlesztését az eddiginél jóval nagyobb önállósággal kell összehangolniuk és megszervezniük. Ezen kívül arról is maguk döntenek, hogy mennyit kívánnak fejlesztésre, működtetésre, fenntartásra fordítani. A fejlesztési források elosztása arányosabb lesz a különböző nagyságú települések között. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére külön programot készítünk. E program több mint félezer kistelepülés gazdasági szerepét kívánja erősíteni, népességmegtartó képességét növelni.

A VII. ötéves terv a kibontakozás programját vázolja föl, reális távlatokat kínálva a gazdálkodó egységek számára. A helyi elképzelések valóra váltásának esélyeit javítja az is, hogy a szabályozás új elemeinek nagyobb részét már az idén bevezettük, s így azok megismerése és az átállás már nem zavarja az új tervidőszak indulását.

A kormány és a gazdálkodó szervezetek szándékai és törekvései közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha a meglevő eszközöket mindenütt — tehát a kormányzatban is — előrelátóan, célirányosan és takarékosan használják fel, s ha a felelősség e tekintetben mindenütt erősödik. így több juthat mindenkinek, s ritkábban kell beavatkoznunk a mindennapi dolgok menetébe.

A VII. ötéves népgazdasági terv egyértelműen mutatja a haladás irányát, s összefogott föltételrendszert és cselekvési programokat ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára — mondotta végezetül Faluvégi Lajos, a kormány nevében kérve a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását.

együtt a képviselötesület fogadja el.

Ezt követően Szépvölgyi Zoltán (Budapest, 57. vk.) és dr. Schmidt Ernő (Vas megye,

10. vk), kért szót, majd Vass- né Nyéki Ilona (Pest megye 1. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke emelkedett szólásra:

VASSNÉ NYÉKI ILONA:

Jövőnk érdeke kívánja

BOGNÁR JÓZSEF:

Vitában alakult ki

A Minisztertanács elnökhelyettesének expozéja után megkezdődött a vita, amelyben elsőként Bognár József, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója szólalt fel. Többek között hangsúlyozta: a terv- és költségvetési bizottság az Országgyűlés többi bizottságával együtt — az utóbbi hónapokban nagy energiát fordított a VII. ötéves terv sokoldalú megvitatására.

Bognár József ismertette a bizottságok eszmecseréinek néhány lényeges észrevételét, hangsúlyozva, hogy a terv- és költségvetési bizottság alapos, a részletekre is kiterjedő vita után alakította ki álláspontját. Különös figyelmet fordítottak arra a potenciális veszélyre, amely a magyar gazdaság elmaradásának következményeképp jelentkezhet az elkövetkező években, s ami csak akkor hárítható el, ha a gazdaságban szelektívebb cselekvési és erőteljesebb exportorientációt tudunk megvalósítani. A szükséges döntések halogatása vagy elmulasztása esetén azonban fennáll a veszélye, hogy tovább folytatódik az a folyamat, amely a KGST-n belül csak alacsony forgalmi növekedést tesz lehetővé, a nyugati piacon pedig térvesztést okoz. A versenyképesség biztosítása nemcsak vállalati probléma, mert annak makrogazdasági feltételei is vannak.

Növekvő szerepe lehet versenyképességünk feltételeinek biztosításában a kereskedelempolitikának is, amely egyebek mellett elősegítheti új piacok feltárását. Mindazonáltal úgy tűnik — mutatott rá —, hogy Magyarországon a külgazdasági problémák kezelésében még nem történt meg teljesen a szükséges fordulat, és gazdaságpolitikai értelemben még nem váltunk exportorientált gazdasággá. Pedig mai helyzetünkben döntő kérdéssé vált a világgazdasághoz való viszony, mert fejlődésünkkel, struktúránkkal és életszínvonalunkkal közvetlenül összefügg. A bizottság lehetségesnek és szükségesnek tartja, hogy megvizsgálják a szelektivitással és a gazdaság exportorientációjával kapcsolatos problémákat, az új fejlődési erőforrások feltárása érdekében.

Bognár József ezután ismertette a terv- és költségvetési bizottság, valamint a többi parlamenti bizottság elnökeinek közös javaslatát, amely leszögezi: a terv- és költség- vetési bizottság egyetért a kormány azon álláspontjával, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és más fejlesztési eszközök jelenlegi állapotában a javasoltnál nagyobb növekedési ütem és export tervezése nem lenne reális. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a tervben szereplő növekedési ütem és exportnövekedés esetén a magyar gazdaság világpiaci pozíciói tovább zsugorodnak, ami — tekintettel más országcsoportok erőteljesebb növekedésére és piaci előretörésére — a gazdasági elmaradás potenciális veszélyével jár.

A bizottság rámutat arra is, hogy aűhakroökonómiai értelemben elkerülhetetlen fékezési politika az elmúlt

években még nem párosult olyan szelektív cselekvési

rendszerrel, ami a gazdaságos, vagy megfelelő intézkedésekkel gazdaságossá tehető exportkapacitások teljes feltárására vezetett volna. Javasolja, hogy az Országgyűlés utasítsa az állandó bizottságokat: a következő esztendőben az illetékes kormányzati szervek és külső szakértők bevonásával vitassanak meg olyan elgondolásokat, amelyek helyzetünk és a világgazdasági körülmények ismeretében további növekedési és exportforrások feltárására vezetnek. Indokoltnak látszik, hogy e kritikus, a magyar gazdaság nemzetközi elhelyezkedését hosszabb időre meghatározó kérdések és összefüggések cselekvési rendszerének kialakításában a törvényhozás nyújtson segítséget a kormányzatnak és a gazdasági életnek.

A javaslat ismertetése után Bognár József átadta az Országgyűlés elnökének a tervezetet, majd a bizottságok nevében is javasolta, hogy a VII. ötéves terv törvényjavaslatát a terv- és költségvetési bizottság által írásban benyújtott módosító indítványokkal

— Az ötéves tervről szóló törvényjavaslat is tartalmazza, hogy az alapellátásban csökkenteni kell az egyes területek közötti indokolatlan különbségeket. A végrehajtásban nagy szerepük van a helyi tanácsoknak, amelyeknek módjukban áll alapos mérlegelés után rangsorolni a feladatokat és mozgósítani a saját anyagi és egyéb erőforrásokat — mondotta bevezetőül Kerepestarcsa Nagyközségi Tanácsának elnöke, majd így folytatta:

— Sorra alakulnak településeinken is az útépítő közösségek, víztársulások, a lakosság hajlandó anyagi áldozatot s rendkívül értékes társadalmi munkát vállalni. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeket ilyen alapon nem lehet megoldani, amelyekhez állami, központi segítség szükségeltetik. Ezek közé tartoznak az oktatás feszültségei, az egészséges ivóvíz kevés volta, valamint választókerületemben a mogyoródi Forma—1 verse n y pálya -beruházással kapcsolatos tisztázatlan kérdések. A váltott műszakos tanítás aránya 60—70 százalékra tehető, negyven fölötti osztálylétszám sem ritka, s el lehet képzelni a pedagógiai munka színvonalát, ha mindehhez hozzájárul, hogy szükségtantermekkel kell beérnünk több helyen. A jövő érdeke úgy kívánná, hogy olyan nemzedék nőjön fel köztünk, amely képes lesz a majdani magasan kvalifikált technikai követelmények teljesítésére, megfelelő általános műveltség mellett. A jövő érdeke volna az is, hogy az ivóvízprobléma megoldódjék. Tudjuk, hogy szegényes a térség vízbázisa. Ám takarékossággal is lehetne segíteni. Vagy például azzal, hogy a személyes szükségletet meghaladó vízfogyasztás után progresszíve magasabb díjat fizessen, aki pazarol. Nyaranta igen nehéz szívvel nézzük a kerepestarcsai kórházi lakótelep üresen hörgő vízcsapjai mellől a főváros szomszédos kerületét, ahol az utcák hűsítő locsolására is jut a drága vízből.

A Forma—1 beruházással kapcsolatban egyebek közt azt emelte ki a képviselő, hogy nem látják biztosítottnak a környezet megfelelő védelmét, az egyéb problémákról most nem beszélve.

A Pest megyei felszólaló után Mérei Emil (Baranya megye, 7. vk.), Pál László Istvánná (Somogy megye, 3. vk.), mondta el véleményét. A következő felszólaló Havasi Ferenc az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára (országos listán megválasztott képviselő) volt

HAVASI FERENC:

A DEMOKRATIKUS VONÁSOK ERŐSÖDNEK

— Az Országgyűlés ülésszakának napirendjén nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is nagy fontosságú törvényjavaslat szerepel — mondotta elöljáróban. — A beterjesztett törvényjavaslat reális célokat tűz társadalmunk elé, meggyőződéssel vallhatjuk programunknak. Nem kevesebbre vállalkozik, mint a gazdasági építőmunka töretlen folytatására, egy lendületesebb előrehaladás megalapozására, az életszínvonal és az életkörülmények javítására. Az MSZMP Központi Bizottsága és a magam nevében a tervtörvényjavaslatot támogatom, s azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Jövőnket formáló programunk elfogadásakor a tanul- ságoík és a reális számvetés végett is érdemes röviden visz- szatekintenünlk a magunk mögött hagyott öt évre. Amikor öt évvel ezelőtt az Országgyűlés a VI. ötéves tervtörvényt elfogadta, számolt azzal, hogy a magyar népgazdaságnak a nyolcvanas években olyap feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel addigi fejlődése során még nem találkozott. A feladatot nehezítette, hogy a fejlődést a növekedés hagyományos forrásai már nem. az intenzív jellegű új források pedig még nem táplálták. Az új forrásokra való ráépülés akkor sem lett volna egyszerű, ha bővében vagyunk a fejlesztési eszközöknek, illetve, ha a nemzetközi politikában és a világgazdaságiban egy békés, „meglepetésektől” mentes korszaknak nézünk elébe. Sajnos,

nem ez történt. Bár a hatodik ötéves tervben rosszabbodó nemzetközi feltételekkel számoltunk, a bekövetkezett külső fejlemények a vártnál is kedvezőtlenebbek lettek.

A nyolcvanas évekre a világgazdaság és a világkereskedelem növekedési üteme lelassult, de eközben a minőségi szerkezeti változások jelentősen felgyorsultak. A protekcionizmus és a diszkrimináció az állami politika rangjára emelkedett, a szocialista országok ellen — a korszerű technika és technológia áramlásának megakadályozásával — embargó érvényesült.

A világpolitika és a világ- gazdaság e változásai a KGST- országoknak, így Magyarországnak is jelentős többletterheket akoztak: a VI. ötéves terv időszakában az exportárak a tervezett növekedés helyett jelentősen csökkentek; külkereskedelmi árveszteségünk az előrejelzett 60 milliárd helyett 110 milliárd forint lett. Különösen szembetűnő ez élelmiszergazdasági termékeinknél: ha az idén az 1981-es árakon értékesíthettük volna élelmiszer-termékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne több.

A kamatlábak jelentős emelkedése következtében — az alacsonyabb adósságállomány után is — a tervben számítottnál mintegy 400 millió dollárral több kamatot kellett kifizetnünk. Ezek ellenére is eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek, csökkentettük tartozásainkat.

Az elmúlt időszakban e hatások és gondok a szocialista országok majdnem mindegyikében jelentkeztek, s emellett olyan új problémákkal találtuk magunkat szemben, mint a nyersanyag- és energiaforrások kiaknázásának növekvő költségei, a műszaki fejlődés nehézségei, a külső és belső egyensúlyi problémák vagy az intenzív gazdasági növekedés irányítási és finanszírozási gondjai.

Most, a tervidőszak végén elmondhatjuk, hogy társadalmi megrázkódtatások nélkül, alapvető társadalmi vívmányaink megőrzése mellett sikerült túljutni e kritikus időszakon úgy, hogy a gazdaság néhány fontos területén jelentős változások következtek be. Az egyik az, hogy megállt a külső és belső egyensúlyi viszonyok felbomlásának, az eladósodás növekedésének az V. ötéves tervidőszakban felgyorsult folyamata. A másik, hogy szerény, de mégis figyelemre méltó fejlődés bontakozott ki a termelés és a fogyasztás számos területén is. A lakosság egy főre jutó fogyasztása reálértékben az 1980. évi 53 ezer forintról 1985-ben közel 57 ezer forintra emelkedik. A lakásállomány növekszik; a javulást jól mutatja, hogy 1980-ban 113 család jutott 100 lakásra, 1985-ben pedig 105. A lakásellátást tekintve az európai középmezőnyben foglalunk helyet.

Végül a VI. ötéves terv egyik legfőbb eredménye, hogy ismét egyensúlyba hozta az ország gazdaságát: a költségvetés helyzete jobb, mint az V. ötéves tervben volt.

Az eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a választott út új feszültséggócok kialakulását is eredményezte. Az egyik az, hogy a fejlesztési források megcsappanása lelassította a magyar gazdaság kívánatos és elodázhatatlan strukturális fejlesztését. A másik az, hogy a kedvezőtlen külső és belső körülmények összejátszása, a kialakult hatékonysági színvonal megnövelte a magyar gazdaságban lappangó inflációs nyomást, aminek eredményeként évi 4,2 százaléktól

8,3 százalékig terjedő infláció alakult ki.

A keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékét nem tudtuk megőrizni, a reálbérek csökkentek, költségvetési intézményeink szolgáltatásai romlottak, s mindez kedvezőtlenül befolyásolta a társadailmá közhangulatot.

E nehéz években a gazdaságirányítás olyan, a nehezedő feltételeket közvetítő döntésekre és intézkedésekre kényszerült, amelyek a gazdálkodó szervezeteket kedvezőtlenül érintették. Intézkedéseinket világosan és érthetően kell megindokolni, és a szabályozás kiszámíthatósága iránti jogos igényeknek a lehető legnagyobb mértékig meg kell felelni.

Havasi Ferenc ezután a törvényjavaslatokról szólva hangsúlyozta:

— A VII. ötéves terv koncepciója reális és mértéktartó. Fő törekvése az egyensúly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági fejlődés élénkítése, s az életszínvonal javítása. Ez a gazdasági stratégia másképpen kapcsolja össze a növekedési ütem és az egyensúly követelményeit, mint a VI. ötéves időszak tényleges menete, de nem jelenti a „minden áron való” felgyorsulás igényét. A növekedés felgyorsulása csak az egyensúlyi és hatékonysági követelményekkel összehangolt lehet, mivel ettől elszakadó „gyorsítás” szándékainkkal ellentétes következményekre vezetne. A gazdaság ilyen típusú élénkítésének fontos eszköze a műszaki—technikai haladás meggyorsítása.

A párt és a kormány az elmúlt években is kiemelt figyelmet fordított a tudományos—műszaki fejlődésre. E kérdéskört társadalmunkban érthetően egyre nagyobb érdeklődés kíséri, és az elmúlt öt esztendő mérsékelt fejlesztési lehetőségei is felerősítették a vitákat.

Eredményeink ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy a legfejlettebb országokhoz — az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, a Szovjetunióhoz és másokhoz — viszonyítva számottevő lemaradásunk van. Ezekkel az országokkal azonban 40 évvel ezelőtt sem voltunk azonos szinten. Vannak olyan területek, ahol erőfeszítéseink eredményeként lemaradásunk a nemzetközi élvonaltól nem túlzottan nagy, mint például a biotechnológia egyes részterületei, más esetben viszont úgy minősíthetünk, hogy a lemaradás ugyan jelentős, de annak

(Folytatás a 4. oldalon)