Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

Díjbefizetés Újra a régi Januárban még sorba kell állniuk a «donoriaknak a Ta­karékszövetkezet Mátyás ki­rály utcai kirendeltségén, hogy befizethessék a villany­számlát — információnk sze­rint azonban ez ügyben ez lesz a második, s egyben utolsó sorbanállás. A Taka­rékszövetkezet a továbbiak­ban nem vállalkozik az áramdíjak beszedésére, már­ciusban már újra a megszo­kott díjbeszedők járják ahá- zakat. Időseknek Közös ünnep Fenyőfaüinnepséget rendez­nek a községben élő idős em­berek részére Üllőn, a mű­velődési ■ házban, december 19-én, csütörtökön délután fél három óraikor. Az ünnepségen minden idős ember részt vehet, szeretettel várják őket a rendezők. Kulturális program Ecseren szerdán 9 órakor: mafcekszakkör, 17.30-tól : dzsesszhalett, 19-<től: ifjúsági klubfoglalkozás. Gyomron 19-től: karate, 16.30-fól, filmvetítés: A ta­nítványok. Az úttörőházban, 17-től: a számítógépes szakkör foglal­kozása. Mendén 15-től: teremfut- baJl, 17-től: művészi torna. Monoron a moziban, 16.30- tól: Hamupipőke, 18-tól és 20-ttóI: Break. Sülysápon 17-től: logopé­diai tanfolyam. Vecséscn 17-től: a Szekta együttes próbája. Vecsésen Hangverseny A helyi zeneiskola növen­dékei adnak hangversenyt december 19-én, csütörtökön 17.30 órai kezdettel Vecsésen, a József Attila Művelődési Házban. Jelentős szakmai siker ŐRI A közelmúltban adtunk hírt a vecsési VIZÉP nagy szakmai és üzleti sikeréről. Egy Magyarországon teljesen új techno­lógiai eljárás alkalmazásával 27 kilométernyi acélcsövet lát­tak el különlegesen erős és ellenálló szigeteléssel a Roychem cég „receptje” szerint. A csöveket a Szegedhez közeli üllési gázmezőkön fektették le. Köteles Gyula a vezérlőberendezést állítja be — képünkön — az egyik munkafázishoz. Ez a cső az egyik etalon. A másik minta a szegedi átvevő­helyen található. A VIZÉP-nél szigetelt vezeték minden egyes elemének ugyanilyen jó minőségűnek kellett lennie. Susa István a szigetelőszalagok takarását vizsgálja. Mutnéfalvy Zoltán felvételei Levelesládánkból Fél évszázada együtt Monoron, a Mikszáth Kál­mán utcában él id. Púpos Jó­zsef, otthonában beszélgettem vele. Nagy családból szárma­zik, tizenhatan voltaik testvé­rek. ö 1908-biain, Monoron született. Jegyzet Szabálytalan szabályok /I lykor az az érzésem: jól szabályozott éle­tünkben némelyik szabály kimondottan azért van, hogy legyen mit félre-, il­letve átértelmezni. Sőt az is előfordul, hogy szabály nincs, de csinálunk egyet, mert épp jókor jönne ... Mint a következő esetben: A monori Forrás áruház kereskedőinek mostanság nemigen akad szabad per­ce, aki él és mozog, be van fogva az ünnepi for­galom lebonyolításába. Ezért aztán az iparcikk­osztály dolgozói a saját kolléganőjük esküvőjére sem tudtak elmenni, s a telefonhoz is csupán dél­után két órakor jutottak, hogy feladjanak egy dísz­táviratot. De mert szom­bat volt, a táviratfelvevő kijelentette: ilyenkor táv­iratot már nem vesznek fel, ez a rendelkezés. A szabály. Hogyhogy? Akkor hát megáll az élet a postán? — kérdezték a Forrás dolgozói. Mint utóbb ki­derült: az élet egyáltalán nem áll meg. a távírdán is azért vannak az ügyele­tesek, hogy dolgozzanak, s ez a hirtelen gyártott sza­bály az érintett dolgozó­nak jutalma megvonásába került. S bár mentségül kínálkozik ugyan magya­rázat, az ünnepi csúcsfor­galom, ám a kereskedők akár vissza is kérdezhet­nének: mi lenne, ha egy „saját szabály’’ okán nem szolgálták volna ki a szombati, ugyancsak ün­nepi csúcsforgalomban a táviratfelvevőt...? •*r Egy másik szabállyal is a napokban találkoztam, ennek is furcsa íze volt. Megnyílt Gyomron a kö­zelmúltban egy használt cikkek vételével és eladá­sával foglalkozó üzlet, Monorra már úgy jutottéi a híre, hogy rendkívüli a forgalom, bizonyítva: az üzlet hiányt pótol. Valaki felkapta a fejét a dicsé­retre: de hiszen ilyen üz­let már Monoron is van, nemrég nyílt az is, a Kos­suth Lajos utcában. — Tehát nem kell ide- oda rakosgatni a kinőtt gyerekholmikat, a kihízott, de még jó állapotban levő kabátot, ruhát? Ez pom­pás! — mondták többen, sokan pedig annak örül- gettek. hogy olcsón hoz­zájuthatnak ehhez-ahhoz. En iS mentem, megkér­deztem: — Tehát átvesznek hasz­nált, de ép ruházati cik­keket? Lehet hozni? A tulajdonos úgy nézett rám. mintha én képvisel­ném a logikátlanok gyüle­kezetét, és röviden szólt: — Nem lehet. Venni újat is tudok! Ezek után még egyszer megnéztem az út szélén vi­rító öles feliratot: „hasz­nált műszaki és ruházati cikkeket adok-veszek”. Ha tehát mégsem vesz, az csakis valami szabály le­het. hiszen az ilyen üzle­tek mégiscsak valamiféle szabályozott keretek kö­zött működnek. De ha újat vesz, akkor mitől lesz használt, mire eladja? Vagy ha újonnan adja el, akkor mitől használtcikk- kereskedés? T/ annak dolgok, amik “ attól igazán izgalma­sak, hogy végképp nem értjük őket... kJ zs. Feleségével 58 év óta élnek békés házasságban. Hét gyer­mekük él. öt fiú és két leány. Mind a bét gyermeknek szák- mát adtak a kezébe. Egyik iányuik Pege Aladár felesége, Budapesten laknak. Büszkén mutatta Púpos Jó­zsef az éppen akkor érkézéit New York-i üdvözlőlapot, amelyet unokája küldött, aki bőgősként öt hetet töltött 40 tagú zenekarral külföldön Zenei főiskolát végzett a fiú. Púpos Józsefek Lajos fiuk kai egy házban élnek, itt két kisfiú unoka van. Unokáik száma összesen huszonegy. Aikad közöttük autószerelő, bolti eladó, aranyműves. Pú­pos Józsefek nagyon szeretik gyermekeiket, az unokáikat, dédunokáikat, akik közül va laki szinte mindennap meg­látogatja őket. Ritka szép család, azért tartottam érdé mesnek beszélni róla. Olasz Józsefné Monor A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 296. SZÄM 1985. DECEMBER 18., SZERDA Két esztendőn belül megtérül A csodaszerből gyógyszer lett Mintha múlóban lenne egy divat a mezőgazdaság­ban. Vagy talán pontosabb úgy, hogy egy minden­hatónak tartott csodaszer besorol méltó helyére, a hét­köznapok gyógyszerei közé, az összes előnyével és mellékhatásával. Pár esztendővel ezelőtt még ugyanis szinte hetente, havonta alakultak a különböző gazda­sági társulások, termelési rendszerek és a szövetkeze­tek egy része igyekezett minél több ilyennek tagja lenni. Érthető is az akkori magatartásuk, hiszen ezek az üzleti'közösségek funkciójuknak megfelelően általá­ban egy-egy növénytermesztési ágazat fejlesztését tud­tak elősegíteni. Jó vetőmaghoz, korszerű technológiá­hoz, gépekhez juthattak rajtuk keresztül a közös gaz­daságok. Később azonban a népgaz­daság helyzetében bekövetke­zett — sokat emlegetett — változások, eltolódások a rendszerek működésében is éreztették hatásukat. Sok olyan tevékenység, amely ko­rábban csak rajtuk keresztül volt megoldható, a termelő- szövetkezetekben is kifejlő­dött, megerősödött a helyi szakembergárda, bővültek sa­ját lehetőségeik. Ekkortájt kezdett bebizonyosodni, amit jó néhány szakember már korábban is állított: a ter­melési rendszer nem minden területen, s nem minden bel­ső bajra ad gyógyírt. Bevált ugyan a kukoricatermesztés­ben, de nem hozott meg­oldást a rét- és legelőgazdál­kodásban. Mindezeket a jelenségeket egy olyan mezőgazdasági nagyüzemben, mint a Monori Állami Gazdaság, felerősödve lehet érzékelni, s természete­sen fontos, hogy a szakveze­tés idejében levonja a meg­felelő következtetéseket. Nos, ők meg is tették, hiszen gaz­dálkodási politikájuknak, cél­jaiknak megfelelően folyama­tosan módosították kapcso­lataikat a különböző gt-kkel, társulásokkal, termelési rend­szerekkel. Akadt, ahonnan kiléptek, de ugyanakkor több helyen új tagként jelentkez­tek. Magyarán: a vállalati gazdálkodás keretein belül, a következtményekhez igazodva a nagyobb eredmények eléré­séhez vezető utat keresték. (A közelmúltban erről a Mo­nori Népi Ellenőrzési Bizott­ságnak is beszámoltak, s a testület elismerően értékelte tevékenységüket.) A Monori Állami Gazdaság, mint Hajdinák János megbí­zott igazgatótól megtudtuk, jelenleg kilenc gazdasági tár­sulásnak, két vállalatnak és két termelési rendszernek tagja. Vagyoni betétük meg­haladja a 23 millió 500 ezer forintot, költségszerű hozzá­járulásként tavaly 1 millió 500 ezer forintot fizettek. Az utóbbi két esztendőben öt társaságból léptek ki. Tagjai maradtak, illetve let­tek viszont az olyan társulá­soknak, amelyek meggyőződé­sük szerint jól és hosszas cé­lok érdekében egyesítik tagjaik anyagi, szellemi eszközeit. Az Állami Gazdaságok Egyesülé­se — az ÁGK jogutódja 1985. június 30-tól — az élelmi­szer-gazdaság tanácsi céljait hivatott szolgálni a tagválla­latok érdekében is, a szak­mai, ágazati feladatok össze­hangolásával. Ezen felül érdekegyeztető és érdekvédelmi szerepe is van. Az ÁGKER KFT az állami gazdaságok kereske­delmi tevékenységének koor­dinálására jöt létre, tizenöt évvel ezelőtt. Az utóbbi két évben a monoriak számára gondot jelentett, hogy az ÁGKER-en keresztül nem si­került az almát értékesíte­niük, ezért — erre 3 feladat­ra — más partnert kerestek. Más területen, például az ál­lateladásban viszont jelentős szerepet játszottak. hértói borkősavüzeme a sző­lőtörköly, a bortörköly jöve­delmező hasznosításáról gon­doskodik. A Monori Állami Gazdaság — előreláthatóan — tagja maradt ennek a társa­ságnak is, annak ellenére, hogy 1983 óta a szőlőt a Hungarovinen keresztül érté­kesítik. ' A bábolnai 1KR vállalat megalakulásakor — 1973-ban — a mezőgazdasági nagyüze­mek növénytermesztésének — elsősorban a kukoricáénak — fejlesztését, integrációját tűz­te ki célul. Az állami gazda­ság szakembereinek vélemé­nye szerint az IKR tevékeny­sége az utóbbi években else- kélyesedett. Korábban ugyan­is közvetlenül beszerezte a termeléshez szükséges gépe­ket, alkatrészeket, a vetőma­got, műtrágyát és a növény­védő szereket, ma már csak az első kettőre vállalkozik. A többit alvállalkozókra bízza, ők viszont nem tudják garan­tálni a kielégítő ellátást. A Monori Állami Gazdaság részben ezért, részben más költségtényezők miatt, bár tagja maradt az IKR-nek, szolgáltatását nem veszi igénybe. Az AGROCORP Kereske­delmi Közös Vállalat az ál­lami gazdaság almájának, a Trudinak és egyéb malom­ipari termékeinek értékesíté­sében nyújt nagy segítséget. Az állami gazdaságok kunfe­A következő években vár­ható a Heves. Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Válla­lat — mint társaság — te­vékenységének gazdasági ha­tása. Legfőbb céljuk a vágó­marha-előállítás, exportalap- bővítés és -fejlesztés. A Pest—Nógrád Megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomása növényanalitikai vizsgálatokat végez, szakta­nácsadást vállal, kidolgozzák a megfelelő ültetvénytelepíté­si technológiát, közgazdasági elemzéseket, információs szol­gáltatásokat nyújtanak. Nem rövid úton, járatlan terepen jutottak el addig, hogy ma az üzem kapacitása 5 tonna baktérium évente, s ezt szeretnék további 50 szá­zalékkal növelni. A kft nye­reségesen gazdálkodik, így a vagyoni betétbe helyzeti ösz- szeg várhatóan két éven be­lül megtérül. Vereszki János Az elvándorlás okai Hány kiloit emelnek mental MAGYARORSZÄGON hoz­závetőlegesen négyszázezer nő dolgozik ma a kereskede­lemben. Ügy tartják: meglehe­tősen rossz körülmények kö­zött. A baj jószerivel már akkor kezdődik, amikor az új üzlet felépül. Nyitás előtt ugyanis kiderül; kicsi a mozgástér, a raktár. Így például az italok egy része ládástul kiszorul az eladótérbe, ahol a vevők kénytelenek kerülgetni, de az eladók is mérgelődnek miatta. Ám e tekintetben az öreg üz­letekben sem jobb a helyzet. Évekkel ezelőtt kezdődött a konténerprogram. A kereske­delemszervezők azt vallották: ez a szállítási és raktározási módszer lényegesen megköny- nyíti az eladók munkáját. A cukorral, liszttel, sóval, dará­val, morzsával telt nehéz do­bozt csak be kell tolni az el­adótérbe, s máris vevőközei­be kerül A konténer azonban nem terjedt el eléggé. Sokféle áru ömlesztve érkezik a bol­tokba, maguk az eladók emel­getik, méricskélik, töltik zacs­kókba. Továbbá, mivel az árak majdnem naponta vál­toznak — hiszen mind több termék lesz szabadáras —, új­ra és újra kell árazni az egyes cikkeket. Ez a munka több­nyire hétvégekre esik; a ke­reskedőnők hétvégi otthoni munkáját is nehezíti. Egyálta­lán: még soha senki nem szá­molta ki, hogy az eladók vol­taképpen hány kilót emelnek naponta. A kereskedelem gé­pesítése igen hiányos, sok he­lyütt már a pénztárgépek is elavultak. Mindenesetre a kereskede­lemben dolgozó nők közül so­kan éppen a nehéz fizikai munkára hivatkozva változ­tatnak munkahelyet. A mun­kaerő-elvándorlás megközelí­tőleg 40 százalékos. Különösen sok szakképzett kereskedő for­dít hátat e pályának, s jó né- hányuk másutt, szakképzetlen dolgozóként áll munkába. Az elvándorlás okai között szerepel a kedvezőtlen mun­kaidőbeosztás, a nem mindig kielégítő szociális körülmé­nyek, és nem utolsósorban az alacsony jövedelem. Elsődle­ges — például vegyi — szak­mai ártalom nincs a kereske­delemben, de feltűnően sok az ízületi, az ideig és az érrend­szeri megbetegedés, ami évti­zedek során fejlődik ki. Hogyan igyekeznek mind­ezeken segíteni? A szociális körülményeken a vállalatok általában csak az­zal tudnak javítani, hogy köz- étkeztetést biztosítanak, hogy hévízi beutalójegyeket oszta­nak szét a dolgozók között. A létszámhiányt — főként a nagy forgalmat, hozó ünnepek előtt — nyugdíjasok foglalkoz­tatásával próbálják csökken­teni. A kereskedelemben 4 ezer 770 forint az átlagjövedelem. Azt tartják, ez nincs arányban az elvégzendő munkával. Az új kereskedelmi beruházások hitellel terheltek, ezért a költ­ségek is jócskán megemelked­tek, a jelenlegi 8—10 százalé­kos árrés néha csak a műkő­désre elegendő, haszon alig van belőle. A kereskedők sze­rint a kereskedelmi vállalato­kat jobban kellene támogatni, kivételes pénzügyi szabályo­zókkal is, annak ellenére, hogy már most is élveznek bi­zonyos kedvezményeket. Sőt, szerintük az árrést is tovább kellene növelni. Ezeket az igé­nyeket a kereskedők szakszer­vezete, a KPVDSZ is támogat­ja, kielégítésüket a továbblé­pés feltételének tartja. A MEGOLDÁS nehéz, mivel az a fogyasztói árakat is érintheti. De a kereskedők, és különösen a kereskedőnők helyzetén könnyíteni kellene. II. T. Ezúton tudatjuk mindenkivel, hogy szeretett, drága édesanyánk, nagymamánk, dédnagymamánk, tfzv. Tu nyögi György né elhunyt. Temetése 1935 december 19-én, csütörtöki délután egy órakor lesz a Gvömrői telepi temetőben. A gyászoló család. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a barátoknak, pe­dagógusoknak, a Vetőmag Vál­lalat kollektívájának, ismerősök­nek, akik férjem, édesapánk, Rónay György temetésén Mono­ron részt vettek, síriára koszo­rút helyeztek és osztoztak mély fájdalmunkban. Rónay család. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents