Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. DECEMBER 14., SZOMBAT HÉT VÉSI VllÁCPOUTIKA[KITEKINTÉS Szavuk és tett Gorbacsov bejelentése egy szovjet ígéret teljesítéséről Az ENSZ határozathozatal nélküli közép-amerikai vitája Általános nemzet­közi PILLANATKÉP A nemzetközi küzdőtéren tovább folyik a „nagy erő­próba” a fegyverkezési haj­sza fokozásában és megféke­zésében érdekelt körök kö­zött. Ez jól tapasztalható volt e hét nyugati csatározá­saiban, amikor a novemberi Gorbacsov—Reagan találkozó után több mint három héttel, a NATO-országok szokásos téli értekezleteiket tartották. A hadügyminiszterek brüsz- szeli megbeszélésére Weinber­ger „szenzációsnak” reklámo­zott bejelentéssel érkezett. Eszerint a Szovjetunió állító­lag „megsértette volna a SALT—2 szerződés előírásait”, mert hadrendbe állított RSZ— 12 M típusú rakétájával olyan interkontinentális fegyver- rendszert telepített, amelyet az 1979-ben aláírt egyezmény megtilt. A „héjáknak” a genfi szellem elleni támadása azon­ban gyorsan befulladt, mert szovjet részről cáfolhatatlanul bizonyították: egy korábbi — az RSZ—12-es rakéta korsze­rűsítéséről van szó, amelyet a SALT—2 szerződés engedé­lyez, sőt a modernizálásról előzetesen az Egyesült Álla­mok kormányzatát is értesí­tették! Mint emlékezetes, a SALT— 2 szerződés hatálya az idén december 31-én jár le, s a Weinberger hadügyminisztert soraikban tudó „héják” kam­pányt indítottak arra, hogy e dátumon túl az amerikai kor­mányzat ne vegye figyelembe korlátozásait, amelyeket eddig — annak ellenére, hogy a törvényhozás nem ratifikálta az egyezményt — megtartott. A fegyverkezési hajsza meg­szállottái azért rágalmazzák a Szovjetuniót „szerződésszegés­sel”, hogy a SALT—2 érvény­telened ését szuggerál ják a köz­véleménybe, s aláássák a bi­zalmat, amely pedig nélkülöz­hetetlen a további esetleges szovjet—amerikai kompro­misszumos megállapodások­hoz. A gyors moszkvai válasz leleplezte azonban a „héják” törekvéseit. S a NATO-kül- ügyminiszterek ezt követő ta­nácskozásán — bár döntés született a hagyományos fegy­verzet növelésére — mégis elhangzottak olyan megnyilat­kozások, amelyek „Genf szel­lemében” tetteket is sürgettek Washingtontól. ÉLETBE LÉPETT A SZOVJET MORATÓRIUM Ilyen tettekre szolgáltatott példát a Szovjetunió a héten. Két hónappal ezelőtt Mihail Gorbacsov párizsi látogatása során közölte: a Szovjetunió európai övezetéből kivonta azokat az SS—20-as rakétáit, amelyeket 1984 júniusát kö­vetően telepített oda, válaszul a Nyugat-Európába telepített új közepes hatótávolságú amerikai rakétákra. Akkor ígéretet tett arra is, hogy a rakéták elhelyezésére szolgáló állandó berendezéseket az el­következő két hónapban le­szerelik. Az SZKP KB főtitkára most Louis Mermazzal, a francia nemzetgyűlés Moszk­vában tárgyaló elnökével kö­zölte: szovjet részről teljesí­tették ezt az egyoldalú kötele­zettségvállalást, s jelenleg 243 SS—20-as van hadrendben az életbe léptetett moratórium nyomán. Gorbacsov ugyanak­kor joggal kérte számon a Nyugattól is a szavak és tet­tek egységét, amely jelenleg annyira hiányzik. De arra is rámutatott: ma az európai és világhelyzet nem teljesen olyan, mint még néhány hó­napja volt. Újjáélednek a le­hetséges kedvező fordulat re­ményei, s újra mozgásba kezd lendülni a kelet—nyugati párbeszéd 1970-es években jól bevált mechanizmusa. ELMARADT LÉPÉS A VILÁGSZERVEZETBEN Managuai kormánykörökben a héten sajnálkozásukat fe­jezték ki, hogy a veszélyes közép-amerikai helyzet ügyé­Fő téma a kelet—nyugati viszony Befejeződéit a NATO ülése Pénteken délután befejező­dött az Észak-atlanti Szövet­ség miniszteri tanácsának két­napos ülése. A pénteki tanács­kozáson már jelen volt a francia külügyminiszter is, aki csütörtökön párizsi elfoglalt­sága miatt még nem érkezett meg Brüsszelbe, így a tagor­szágok minisztereinek létszá­ma teljes lett. A tanácskozás fő témája a kelet—nyugati viszony volt, különös tekintettel a Reagan— Gorbacsov találkozó után ki­alakult helyzetre. Tájékoztató­jában mind Shultz amerikai külügyminiszter, mind Car­rington NATO-főtitkár ezt po­zitívnak és ennek nyomán a nemzetközi légkört enyhül- tebbnek és a további tárgya­lásokra kedvezőbbnek ítélte meg. Hasonlóképpen véleke­dett a többi felszólaló. Shultz a sajtóértekezleten hozzátette: örömmel vette tudomásul, hogy a szövetségesek elégedet­tek a csúcstalálkozó előtti és utáni konzultációval. A bolognai merénylet újabb fejleménye Vádemelés terroristák ellen Egy bolognai bíróság csü­törtökön vádat emelt többek között két megrögzött neofa­siszta és Licio Gelli, a hír­hedt P—2 vezetője ellen az emlékezetes 1980-as bolognai pályaudvari merénylet ügyé­ben. Olaszország háború utáni legszörnyűbb terrorista me­rényletével Gelli a Sismi ka­tonai titkosszolgálat néhány tagjának támogatásával arra törekedett, hogy felforgassa az ország demokratikus rend­jét. E cél érdekében a táma­dások végrehajtására jobbol­dali bandákat is igénybe vett — mutat rá a vádirat. A dokumentum Valerio Fioravantit és Francesca Mambrát nevezi meg az akció közvetlen kitervelőiként. Mindketten jelenleg is bör­tönben vannak egyéb bűn- cselekmények miatt. Rajtuk és Gellin kívül a vádirat még további 13 személy ellen emel vádat, s mindannyiuk ellen kiadtak elfogatási parancsot is. Moszkva: Megemlékezés a nürnbergi perről A háborús bűnök elévülhe­tetlenek, a hitleri fasizmus bűntetteit elítélő nürnbergi per a béke és az emberiség elleni cselekedetek méltó bün­tetésének jelképe lett — han­goztatták Moszkvában pénte­ken a nevezetes per 40. évfor­dulójáról megemlékezve. ben az ENSZ nem hozott megfelelő határozatokat. Egy hónapon át tartott a világ- szervezet közgyűlésében a vita arról, hogy milyen intézkedé­sekre volna szükség ahhoz, hogy enyhüljön a feszültség a térségben. Nicaragua és több más állam elítélte az Egyesült Államokat amiatt, hogy támogatják az ellenfor­radalmár elemeket, amelyek a törvényes managuai kormány ellen folytatnak fegyveres di- verzánsakciókat a szomszédos Honduras és Costa Rica te­rületéről. Washington fellépé­sére azonban elmaradt a dip­lomáciai akció, amelynek ENSZ-határozatban kellett volna testet öltenie. A vita így határozathozatal nélkül zárult le. Ugyanígy a Biztonsági Ta­nács sem ítélhette el az Egyesült Államokat, amiért föld—levegő rakétákkal látja el az ellenforradalmárokat. Így megtorlatlanul maradt, hogy a „kontrák” lelőttek légvédelmi rakétával egy sandinista heli­koptert. Managua joggal mu­tat rá: ez a helyzet növeli a feszültséget a térségben, s újabb provokációkra ösztönzi Nicaragua ellenségeit. Árkus István Mező Imre emlékezetére Koszorúzás Mező Imre, a magyar, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom ki­emelkedő egyénisége születé­sének 80. évfordulója alkal­mából pénteken, a Mező Im­re úti temetőben koszorúzás: ünnepséget rendeztek. A munkásmozgalmi pan­teonban levő sírjánál a tisz­telet, a megemlékezés koszo­rúit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bízott sága, valamint budapesti bi­zottsága nevében Grósz Ká­roly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a budapes­ti pártbizottság első titkára és Borbély Gábor, a Népszabad ság főszerkesztője; a Szak szervezetek Országos Tanácsa képviseletében Baranyai Ti­bor főtitkár és Ligeti László 'ailelnök; a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövet­sége nevében Tömpe István alelnök és Práth Károly, az országos bizottság tagja; a Ruházati Dolgozók Szakszer­vezete nevében Kroner Já- nosné és Igaz Sándor, á köz­ponti vezetőség tagjai helyez­ték el. Elhozták a kegyelet, a megemlékezés virágait a csa­ládtagok, barátok, volt har­costársak, valamint a Mező Imre nevét viselő intézmé­nyek, iskolák és szocialista brigádok képviselői. A meg­emlékezés az Internacionálé hangjaival pirult. A Mező Imre út 2. számú házon levő emléktáblájánál szintén koszorúzási ünnepség­re került sor. 1 Parlamenti bizottságok ülésein Az 1986. évi költségvetés Pénteken a Parlamentben Szűrös Mátyás elnökletével ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Péter János, az Országgyűlés al- elnöke. Kővári Péter külügy­miniszter-helyettes a testület elé terjesztette a külügy­minisztérium 1986. évi költ­ségvetésének tervezetét. Az erről tartott vitában felszólalt Barcs Sándor (országos lista), Réger Antal (országos lista). Apró Antal (Csongrád megye), Fekete János (Békés megye), Szakács József (országos lista), valamint Szűrös Mátyás. Stadinger István elnökleté­vel ülést tartott az ország- gyűlés építési és közlekedési bizottsága is. A képviselők az érintett ágazatok tájékoztatója alapján áttekintették az idei eredményeket, megvitatták a jövő évi költségvetési tervet, továbbá számba vették a he­tedik ötéves terv időszakának feladatait. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter fűzött szóbeli kiegé­szítést az írásos tájékoztató­hoz. A Posta munkájáról Doros Béla, a Magyar Posta elnök- helyettese tájékoztatta a kép­viselőket. A vitában részt vettek (a felszólalás sorrendjében): Lép Ferenc (Tolna m.), Tóth György (Szolnok m.), Képes János (Bp.), Kiscelli László (Győr-Sopron m.), Nobis Fe­renc (Bp.), Boros László (Bp.), Koltay Nándorné (Veszprém m.), Kovács János (Szabolcs- Szatmár m.), Farkas Lajos (Bp.), Bodonyi Csaba (Borsod m.) képviselők. A HÉT HIRE ISgVEL®HÄZ 9 Lezajlott a Magyar UNESCO-bizottság köz­gyűlése. © A Termelőszövetkezetek Országos Taná­csa elnöksége a közös gazdaságok helyzetét tekintette át. ® Kiállítás nyílt Budapesten Lézer az orvostudo­mányban címmel. © A Közlekedéstudományi Egye­sület vitát rendezett a kisvállalkozások szerepéről a gépjármű-közlekedésben. © A hét híre az is, hogy a főváros volt a helyszíne az országos kisiparostalálko­zónak. A kérdésre, megélne-e ma az, aki sörfőzésre váltana ki iparengedélyt, habozás nélkül megadhatjuk a tagadó vá­laszt, hiszen a Kőbányai vilá­gosnak — ami a mennyiséget és vele szoros összefüggésben az árat illeti — aligha lenne képes bárki is versenytársat teremteni. Ami akkor is igaz, ha tudjuk, éppen a közel­múltban nyitottak meg a fővá­rosban egy sörözőt, melyet saját főzdéje szolgál ki az árpa, a komló és a víz keve­rékével. Ezek a minifőzdék divatosak, érdekesek — Pest­re is külföldi részvétellel ke­rült —, ám a kenyérkereset­nek már nem eszközei. Egy szakma, a sörfőzőé, eltűnt a mesterségek jegyzékéből már sok-sok évtizede, holott a ti­zenhetedik század elején te­kintélyes céh képviselte őket a megyében. Más mesterségek sem jár­tak jobban. Hol vannak már a zsindelyfaragók, a timsóké- szítők, az üstművesek, az íj­művesek, a bocskorkészítők, a gubacsapók, a gyertyamár- tók ... ?! Az a sorsa a szak­máknak, hogy tündökölnek és elhalványulnak, újak lépnek a helyükbe, s azoknak is egy­szer majd az emlékké olvadás lesz a holnapja. Sóhajtozzunk, siránkozzunk? Mi okunk len­ne erre? A mesterségeket mi tesszük fölöslegessé új igé­nyekkel, szükségletekkel, hi­szen — például — a megyé­ben néhány esztendeje még sehol sem vállalták a színes videokamerák javítását, mond­ván, bonyolult eszköz, kevés van belőle, ugyanakkor drága műszerek kellenek hozzá, ma pedig válogathat a javítandó eszköz gazdája, hová fordul­jon, kire bízza a kényes jó­szágot. Több mint egy évszázada őrzi a hajdan volt mester emlékét Tápióságon, a Sza­badság út egyik házának vé­sett gerendája. Keretbe fog­lalva az olvasható: „Készítet­te (1870) Lesti András.” Szó­noki a kérdés, mert vala­mennyien tudjuk a választ, vajon mai iparosok keze mun­kájának nyomát hogyan tűrik, tartják majd az évtizedek? Lehet, hogy a tömegárunak tömegmester dukál? Nyers, mert gunyoros lenne a kér­dés? Vagy éppen azt fejezi ki, ami az igazság? Sajnos, az igazság sűrűsödik a kérdés­ben, mert ahogyan holmijaink tucatáruk, úgy egyre gyak­rabban mestereink is tucat­iparosok, tisztelet a kivétel­nek, a szakmája rangját fon­tosnak tartónak. Mintha egy­re kevesebben lennének az ilyenek, mintha az iparűzés­hez elegendő lenne a papír, a cégtábla, a bélyegző... Né­melyek tényleg beérik ennyi­vel, s hogy munkájuk — nem a kért díjban, hanem a való­ságban — mit ér, azt gyakran a megrendelő átkozódásai tu­datják. A megyében tizenöt­ezer kisiparos tevékenykedik, egyharmaduk árut is termel eladásra, részesedésük a szol­gáltatásokból sokféle területen meghatározó. Az ún. kiemelt szakmákban — mint például a személygépkocsi-javítás, a híradástechnikai eszközök, az elektromos háztartási gépek stb. megreparálása — a me­gyében a kisipar tavaly négy és félszer annyit teljesített, mint a szocialista szektor! S ez még nem is a legnagyobb távolság, hiszen vannak húsz, huszonötszörös eltérések, mint a bútorjavításnál, a bőr- és a szőrmeruházat karbantartá­sánál, tisztításánál. Valamikor a sörfőző a ne­velőháznál kezdte a munkát, azaz itt csíráztatta az egy fő­zetre való árpát, hogy először szaladot, majd a pörkölés után aszuszaladot készítsen belőle. Akadt volna közöttük egy is, aki kihagyja a nevelő­házat és rögtön viricset — a felfőzött és komlóval kevert malátaliszt leve ez — próbált volna meg bűvölni, varázsol­ni a zsákokban szunnyadó árpából? Sok tisztességes ipa­rosember dolgozik a megyé­ben, de — ők, a tisztessége­sek tudják a legjobban — egyetlen szakma sem szűköl­ködik kétbalkezesekben, ha- mairi tollasodásra áhítozók- ban, lelkiismeretlenekben. Véljük, a mai, konjunkturá­lis helyzetet — 1980 óta évente ezer fővel nőtt a me­gyében a mesteremberek tá­bora — csillapodás követi majd. S ezért nem árt már ma sem arra gondolni, min­den munka a nevelőháznál, azaz a tisztességes megalapo­zásnál kezdődik, s értékét nem a kövér munkadíj, sok­kal inkább a megrendelő elégedettsége minősíti. Mészáros Ottó Történelmi hivatást teljesítve A jövőért vagyunk felelősek „ŐRIZD nemzeti múltunk szép emlékeit úgy, hogy ben­nük újulj magad is, újrate­remtve, hazánk!” Keresztury Dezső tollából származik e mondat, szinte mottóként fog­lalja össze a terem homlokfa­lán mindazon gondolatokat, amelyeknek jegyében a kong­resszus összeült. Akik itt va­gyunk, valamennyien úgy érezzük, részesei vagyunk — lehetünk — az újratermelés­nek, a folytonos megújulás­nak, miközben őrizzük, mi több, vállaljuk múltunkat, még akkor is, ha akadnak korszakai, amelyeket jobb volna feledni. Nézem az ar­cokat. Itt ül a sorban Juhász Ferenc, a költő, Kapolyi László ipari miniszter, Cser- venka Ferencné, az Ország- gyűlés alelnöke, dr. Bánk Jó­zsef váci érsekpüspök, Fejér- dy Győző, a kiskunlacházi Petőfi Tsz elnöke. Bányász­egyenruhák tűnnek föl. Egy­más mellett sorakoznak fiata­lok s ezüsthajú öregek, sze­mükben érdeklődés fénylik, tollúk sebesen fut a papíron, amikor följegyeznek egy-egy gondolatot. S van mit jegyez­ni. A főtitkár beszéde magával ragadja a hallgatóságot. Nem szónoki fogásokkal, hanem azzal, ahogyan arról beszél, ami valóban foglalkoztatja a ma emberét. A résztvevők közül Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke így mondta: a beszámolóhoz fű­zött szóbeli kiegészítés színes, sokoldalú volt, mint maga az élet. Tükrözte küszködésein­ket, örömeinket, ráistnertünk mindarra, ami mögöttünk van. S így helyes, ha reálisan vetünk számot önmagunkkal, ha pontosan látjuk — s lát­tatjuk — a mércét, ami sze­rint dolgozunk. Valóban reális volt ez a be­számoló. Nem csupán úgy hangzott, mint a mozgalom számadása, belső életének tükre, hanem egész politi­kánkról szólt, egész népünk­nek. Érintette részleteiben a szövetségi politika elemeit. Az egyes rétegek politikai együttműködésének eddigi eredményeit s távlatait úgy elemezte, hogy minden érde­kelt levonhatta a megfelelő tanulságokat: továbbra is az az út járható, amelyen mint­egy három évtizede elindul­tunk. Nyitott szívvel, fogéko­nyan a jóra, folytatva azokat a hagyományokat, amelyeket a mozgalom alapítói hagytak ránk. Itt ülnek a teremben szerencsére még sokan, akik a Népszava 1941. évi karácso­nyi számát olvasva valóban rádöbbentek: a súlyos társa­dalmi feszültségek, a nemzeti múlt megoldatlansága, a fa­sizmus elleni küzdelem meg­érlelte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front születését. Ha élni akar a nemzet, ösz- sze kell fognia. AZ ŐSZ FEJEKET nézve arra gondolok: vajon ilyennek képzelték-e az életet, ame­lyért véráldozatoktól sem riadtak vissza? Bizonyára nem egészen. Amint Pozsgay Imre is szólt róla, való igaz, hogy bizonyos mértékben háttérbe szorultak napjaink­ra egyes alapvető emberi vi­selkedési normák, roncsolva a társadalom értékrendjét. Ér­demes megfontolni, amit ez­zel kapcsolatban dr. Vámos Marietta tóalmási körzeti or­vostól, a HNF Országos Ta­nácsa tagjától hallottunk a Pest megyei résztvevők között. Fölvetett egy különös ellent­mondást, amelynek naponta szemtanúi lehetünk: a tele­pülések lakói tömegesen vál­lalnak részt lakóhelyükön á fejlődést előmozdító társadal­mi munkákban, tíz- és száz­ezer forintokkal gyarapítva a közséqi kasszát, mégis úgy tű­nik, hogy az emberek önzőb­bé váltak, kevésbé foglalkoz­tatja őket a közösség gondja- baja. Ugyanazok az emberek? Talán igen. Az ellentmondást miként lehet feloldani? Reá­lis célokat kitűzve, őszinteség­gel erősítve a bizalmat, amely könnyen meginog, ha avatat­lanul nyúlunk hozzá. Az utób­bi öt esztendő alatt — mond­ja a doktornő — az állami költségvetést ötvenmilliárd forintnyi értékben támogatta a szóban forgó társadalmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents