Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. DECEMBER 14., SZOMBAT Tanácskozik a Hazafias Népfront kongresszusa (Folytatás az 1■ oldalról.) lampolgárt érintő javaslatait és céljait a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nemzeti programként elfogadta és azt a népfront választási felhí­vásában nyilvánosságra hozta. Felhívott minden magyar állampolgárt, hogy társadal­munk alkotóerőinek mozgósí­tásával, a tartalékok, szuny- nyadó energiák felszínreho- zásával, az emberi képességek és lehetőségek jobb kihaszná­lásával járuljon hozzá a nép­gazdaság nagyobb ütemű fej­lesztéséhez, a szociális bizton­ság erősítéséhez. Magunkénak valljuk azt a gondolatot, hogy történelmi feladat a szocialis­ta demokrácia fejlesztése, a demokrácia intézményeinek és ezáltal a dolgozó nép hatal­mának kiteljesítése, a szövet­ségi politika következetes folytatása, a társadalom lehe­tő legszélesebb rétegeinek be­vonása a közéletbe, s ezáltal az ország jövőjének alakítá­sába. Iránymutatónak tekint­jük az MSZMP XIII. kong­resszusa határozatának a Ha­zafias Népfront tevékenységé­re vonatkozó megállapításait. Kérjük a népfrontmozgalom VIII. kongresszusának meg­erősítő támogatását a fenti célok és feladatok vállalásá­hoz! Az országgyűlési és ta­nácsi választások azt igazol­ták, hogy ezeknek a főlÜb el­veknek és céloknak a jegyé­ben lehet jól politizálni Ma­gyarországon és csak az ilyen politikának van esélye arra, hogy a társadalom egyetérté­sével. a közakarattal meg­egyezően. az állampolgárok és közösségeik cselekvő együtt­működésével munkálkodjék hazánk, fejlődésünk és gya­rapodásunk érdekében. Az 1983-as új választójogi törvény alkalmazása nagy­mértékben hozzájárult a tár­sadalmi aktivitás növekedésé­hez. Ebben fontos szerene volt a Hazafias Népfrontnak. A Hazafias Népfront VII. kongresszusa óta eltelt idő­szak a VI. ötéves népgazda­sági terv időszaka volt. A ciklus legfontosabb gazdaság- politikai célja a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak ja­vítása volt, és egy új növeke­dési szakasz előkészítése. Kö­szönhetjük a közmegegyezés­nek, a nép és a párt, a nép és a kormány közötti biza­lomnak, hogy a dolgozó em­berek nemegyszer áldozatos helytállása és megértése nyo­mán alapvető területeken eredményeket értünk el. Ugyanakkor ezekért az ered­ményekért nagy árat kellett fizetni. A gazdasági növekedés le­lassulása, a reálbérek hosszú ideig tartó csökkenése, a reál- jövedelem stagnálása vagy lassú növekedése és bizonyos rétegek életszínvonalának romlása megterhelte a társa­dalom egyes rétegeinek a tű­rőképességét, veszélyeztetve a szocialista nemzeti egység, a szövetségi politika, a köz- megegyezés eredményeinek megőrzését. Ezekkel a jelenségekkel ösz- szefüggésben vizsgáljuk az or­szág népesedési helyzetét, az öngyilkosság, a bűnözés, az alkoholizmus súlyos társadal­mi kérdéseit. Nem kisebb gond és társa­dalmunkra nézve n,em jelent kevesebb veszélyt a tisztessé­ges munka presztízsének csök­kenése, a munkaerkölcs egy­re szélesebb körben tapasztal­ható romlása. A termelés, a szolgáltatások, az ügyintézés sok területén romlottak a munkateljesítmények, lazult a munkafegyelem, háttérbe szorultak az alapvető emberi viselkedési normák. A társa­dalmi élet néhány területén tartósultak a korrupt viszo­nyok, elszaporodtak a vissza­élések. A társadalmi együttélést, a szocialista szellemű együttmű­ködést, a nagyobb teljesít­ményt lerontó, a szocializmus eredményesebb működését akadályozó magatartásokról határozott bírálatot mondott a párt XIII. kongresszusa, Növekedett a társadalmi aktivitás Azok a változások, amelyek az elmúlt évek során a politi­kai életben, illetve a politikai intézményrendszer működé­sében végbementek, a stabili­tást és egyúttal az útkeresés, a kibontakozás lehetőségének megteremtését segítették. A népfront a gazdasági tervek­hez, a gazdaság és a politika intézményeinek fejlesztéséhez konkrét kezdeményezésekkel és a megvalósításban való ak­tív részvételével csatlakozott. Javasolta az eddig folytatott településpolitika áttekintését, az új településpolitikai kon­cepció elfogadását. Nagy je­lentősége volt annak a szem­léletváltozásnak, amely új gondolkodásmódot honosított meg a falu és a városikörnyék szerepéről. A fogyasztói ér­dekvédelem megszervezése egy igen fontos területen bi­zonyította, hogy a népfront is vállalhat konkrét érdekvédel­mi feladatokat. A VII. kongresszus óta el­telt időszak a népfrontmunka általános fellendülésének idő- ; szaka. A mozgalom az eddi­ginél nagyobb érdeklődéssel fordult az ifjúság, a nők és a család problémái felé; a köz­művelődésben, főként a lakos­ság nagy részét átfogó közmű­velődési mozgalmaik támoga­tásában, szervezésében és megerősítésében. A település- fejlesztési társadalmi munka szervezése, a városvédő és -szépítő egyesületek tevékeny­sége, a kertbarátok és kiste­megjelölve a felszámlásukhoz szükséges tennivalókat. A népfront is részt vállal az e téren elvégzendő feladatok­ból. nyésztők mozgalma, az olva­só nép és a honismereti moz­galom, az anyanyelvi és be- szédkultúrával kapcsolatos feladatok, és a többi, mind azt jelzik, hogy a népfront munkájára szüksége van a mai magyar társadalomnak, s a népfrontban megvan a le­hetőség arra, hogy ezt a szük­ségletet kielégítse. A VIII. kongresszus előké­születei megnövekedett társa­dalmi aktivitás mellett zaj­lottak le. Nagy szerepe volt ebben annak az általános .de­mokratizálási 3 programnak, amely a párt kezdeményezésé­re, az egész nép támogatásá­val bontakozott ki. Az előkészületek során tar­tott gyűlések jelentették a pártkongresszus és a válasz­tások után az első nagy alkal­mait a társadalommal való ta­lálkozásra, a nyilvános politi­kai eszmecserékre. Általáno­san jellemző vonásuk volt, 'hogy többnyire a lakóhely, a település és a helyi érdek szemüvegén keresztül vizsgál­ták az ország gondjait és vál­lalták e gondok megoldásában Való részvételt. Helyenként élesen kritikus megnyilvánu­lásaik, légkörük mellett, na­gyon konstruktív szellemben, nagy vállalkozókedvről tanús­kodva a közmegegyezés, a szocialista nemzeti egység erősítését szolgálták. Kétségtelen, hogy az 1985-ös térv teljesítéséiben megmutat­kozó lemaradások, a lakosság ellátásában tapasztalható hiá­nyok rontották azt a jó politi­kai hangulatot, amely a XIII. kongresszus idején és a vá­lasztások során kialakult; de nem rontották le az emberek­ben a cselekvési készséget, a vállalkozási kedvet. Ezért a jövő feladatainak megoldása nagymértékben azon múlik, ■hogy ezzel a készséggel, ez­zel a vállalkozókedvvel szer­vezetten, megfelelő iránymu­tatás mellett hogyan tud majd élni a társadalom. A párt elvi irányítása mel­lett, a jövőben nagyobb ön­állósággal kell a népfrontnak tevékenykednie. Ennek tuda­tában kell megvizsgálni a népfront érdekképviseleti sze­repének újabb lehetőségeit és a változó helyzetnek, az újabb követelményeknek megfelelő munka formáit. Támogatjuk azt a javaslatot, amely a most lezáruló ciklus végén az országos elnökségben hang­zott el és kezdeményezte, hogy az újonnan választott országos tanács dolgozza ki a népfront összevont program­ját, figyelembe véve a mozga­lom sajátosságait és minden állampolgárt érintő közjogi szerepét. A demokratikus és érdek- képviseleti lehetőségek széle­sítése céljából keresni kell a népfront és az állami szervek együttműködésének további lehetőségeit. Mindenekelőtt a döntéselőkészítésben, a társa­dalmi ellenőrzés folyamatában való részvételünket, a társa­dalmi viták, a törvényelőké­szítés és törvénykezdeménye­zés kérdéseit kell megvizs­gálni. A szocialista demokrácia alapelvei szerint szükséges megvizsgálni a demokrácia intézményeinek működését. A csupán formálisan demokra­tikus intézményeket tar­talmassá kell tenni, vagy ha szükségtelenek, meg kell szün­tetni. A tanácsok és az elöljárósá­gok szerepe növekszik a tár­sadalomban és növekedni fog a jövőben is. A népfront köz­reműködik a tanácsok önkor­mányzati jellegének erősítésé­ben, az ehhez szükséges tár­sadalmi feltételek megterem­tésében; a tanácsok és az ál­lampolgárok kapcsolatának építésében, e kapcsolatok tel­jes demokratizálásának folya­matában. A kulturális életben első­sorban az iskolaügy és a köz- művelődés területén vannak és lesznek feladataink a jö­vőben is. Az oktatásban és a közművelődésben keresni kell a társadalmasítás és a társa­dalmi közreműködés újabb lehetőségeit. Teljes jogú polgárok a nemzetiségiek Középpontban a szövetségi politika nunka. A teremtő szándék .em veszett ki az emberekből, lennük, bennünk van, csak ■i kell csalogatni, értékére melni, rangot adni neki, ei­smerni. Erről mintha megfe- edkeztünk volna sokasodó lehézségeink közepette. A JÖVŐÉRT felelősebb ma- tartás mindannyiunk szá­nára követelmény. Ebben az írszágban olyan társadalmat pítünk, amelyben kötelező, de írdemes is legjobb képessé- ;eink szerint dolgozni. A ter- nelésben s a lakóterületen is. A népfront az a mozgalom, ímely a szövetségi politika •évén egységbe tömöríti a cse- ekedni kész erőket. Ez persze íem azt jelenti — mondotta a őtitkár is —, hogy afféle min- lenes a társadalomban. A lépfront történelmi feladatot vállalt s vállal, történelmi hi­vatást tölt be ma is. A megyei •észtvevők közül ezzel kapcso- atban azt emelte ki Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának első titká- ■a. hogy ha a politika helye­sen számol ezzel a hivatással, nagy erőkre támaszkodhat. A népfront működése nélkülöz­hetetlen a megyében is. Egy­ségbe foglalja a politikai és társadalmi céljainkkal egyetér­tők széles táborát, mozgósít gazdasági tennivalóink mara­déktalan végrehajtására is. A fő kérdésekben, mint a mun­ka, a gazdaságosság, a termék- szerkezet hatékony formálása, a műszaki haladás elősegítése, nagy segítséget képes nyújta­ni a mozgalom, ha a párt a néppel együtt híven betölti kezdeményező szerepét. Vonat­kozik ugyanez a demokratiz­mus szélesítésére is. • A nép­front tág teret ad annak az elvnek az érvényesítéséhez, amely szerint az a szocializ­mus embere, aki közügyekben nyíltan szót emel. A KONGRESSZUS résztve­vőinek körében kézzelfogható példáját látjuk a nemzeti egy­ségnek, összefogásnak. Nők és férfiak, fiatalok és idősek, munkások, parasztok és értel­miségiek ülnek a teremben. Születnek az új ismeretségek a szünetekben. Szemmel látha­tó. hogy nem a pozíció teremti meg a rangot, hanem a képes­ség. a tudás, a jellem. Megvan minden feltétele annak, hogy a hátra evő két napon — a be­számoló fölötti vita folytatásá­ban — élénk, nyílt hangvételű eszmecserében követhető prog­ram alakuljon ki a következő öt esztendőre. Bálint Ibolya A népfronitkbnigresszus elő­készítésének-idején vitték nyil­vánosság elé és tűzték napi­rendre a településfejlesztési hozzájárulás társadalmi elfo­gadtatását. A népfront soha­sem hallgatta el, s a telepü­lésfejlesztési társadalmi mun­ka szervezésével és sikerével bizonyította is, hogy a lakos­ság anyagi eszközeinek és ön- ként vállalt munkájának nagy szerepe van a lakóhely kom­munális viszonyainak, szolgál­tatásainak, közösségi intézmé­nyeinek fejlesztésében. De a sok tekintetben rossz hatásfokú és szemléletileg problematikus, a meggyőzést és néhol a lakossággal való érdemi megvitatás szándékát is nélkülöző előkészítő mun­ka azonban több helyen, főleg a nagyvárosokban feszültsé­geiket is okozott. Megmutat­koztak itt a döntéselőkészítés és a félreértett demokrácia árnyoldalai fent és lent egy­aránt. Ebben a helyzetben mozgalmunk bizonyos gyen­geségei is megmutatkoztak. A népfrontimozgalomnak a demokrácia fejlesztésére irá­nyuló szándékát bizonyította a népfronttestületek megvá­lasztásának új módja is. A testületek összetétele társa­dalmi, politikai szempontból kedvezően' alakult. Az előttünk álló és az elkö­vetkező időszakban ránk vá­ró feladatokra tekintve, min­denekelőtt tudomásul kell ven­nünk, hogy változtak a nép­frontmunka társadalmi körül­ményei. a szövetségi politika és a nemzeti egység feltételei, változott az a társadalmi kör­nyezet, amelyben a népfront­nak is dolgoznia kell. Válto­zatlanul igaz azonban, hogy a dolgozó társadalom különböző csoportjai közötti együttműkö­dés alapja a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szö­vetsége. A nemzeti egység és a köz- megegyezés megerősítését, az értelmiséggel való szövetség kiteljesítését, az értelmiség egyik-másik csoportjával meg­újítását haladéktalanul napi­rendre kell tűzni. Az előttünk álló óriási feladatok megol­dása elképzelhetetlen az értel­miség elkötelezettsége és nagy hivatástudattal végzett mun­kája nélkül. A népfront tevékenységé­ben központi helyet foglal el a jövőben is a szövetségi po­litika. A Hazafias Népfront párttagok és pártonkívüliek közös mozgalma, amely min­den ember kezdeményezőkész­ségére számítva szervezi meg az együttműködést az ország előtt álló feladatok megoldá­sára. Határozottabban kell ér­vényt szerezni annak az elv­nek, hogy hazánkban a párt­funkciók kivételével minden funkciót betölhetnek pártonkí­vüliek. A népfrontmozgalom támo­gatja a VII. ötéves terv fő céljait azzal, hogy sajátos tár­sadalmi megbízatásánál és rendeltetésénél fogva, törek­szik érvényt szerezni az Or­szággyűlés által jóváhagyott teiepüléspolitikai koncepció­nak; a természet- és környe­zetvédelmi és a közművelődé­si törvénynek. Azon munkál­kodik, hogy az elosztási vi­szonyokban ne erősödhesse­nek meg ellenőrizhetetlen fo­lyamatok, amelyek a társada­lom helyes értékrendjét, meg­felelő magatartását, egységét veszélyeztető szociális különb­ségeket hoznak létre. Ám jól tudjuk, hogy a társadalmilag hasznos teljesítményt jobban elismerő, igazságosabb elosztás feltételeit a hatékonyabb ter­meléssel lehet megteremteni. A szövetségi politikából adódó feladatokhoz és a Ha­zafias Népfront tevékenységé­hez hagyományosan hozzá­tartozik és szervesen beillesz­kedik a rétegpolitikai munka. Nem elhanyagolható ma Magyarországon azoknak a száma, akik a rossz körülmé­nyek miatt az úgynevezett hátrányos helyzetű csoportok vagy rétegek köréhez sorolha­tók. Ide tartoznak az esetek többségében a tanyán, a rossz adottságú kistelepüléseken, az elmaradott régiókban élők, a nagycsaládosok, a pályakez­dők és a nyugdíjasok jelenté­keny része. Tudnunk kell, hogy ezeknek az embereknek a gondjai az elmúlt években megsokasodtak. A népfrontnak a gondjaikban illetékesek meg­keresésével, a társadalmi erők mozgósításával lehetőségeihez képest támogatni kell ezeket a rétegeket, humánus okokból és társadalompolitikai megfonto­lásokból egyaránt. Jó tudni, hogy az 1986-os népgazdasági terv — összhangban a XIII. pártkongresszus határozataival — már megteszi az első lépé­seket ezeknek a hátrányoknak a leküzdésére. Társadalmunk szocialista tartalmú egységében nagy je­lentősége van nemzetiségi poli­tikánknak. Természetesnek tartjuk, hogy a hazánkban élő nemzetiségek használják anyanyelvűket, fejlesztik kul­túrájukat, erősítik rokoni és intézményes kapcsolataikat a velük azonos anyanyelvűekkel, az anyanemzetekkel, miközben hazájuknak tekintik a Magvar Népköztársaságot. Számukra ez a haza a teljes egyenjogú­ságot, biztosítja, beleértve a közösségi jogokat is. Termé­szetesen mi is igémit tartunk arra, hogy a szomszédos orszá­gok magyar nemzetiségű la­kossága is tanulhassa és hasz­nálhassa anyanyelvét, gazda­gíthassa nemzeti ku’túráiát. ápolhassa hagyományait — ha­zája hű állampolgáraként —. fenntarthassa és erősíthesse rokoni, baráti és intézményes kapcsolatait az anyanemzet­tel. a szocialista Magyaror­szággal. A Hazafias Néofront fontos feladatának tekinti a hazai nemzetiségek támogatá­sát. A szövetség és az együttmű­ködés, a közmegegyezés a nép különböző csoportjai, az ál­lampolgárok között politikai alapon, tehát nem ideológiai, nem világnézeti alapon jött létre. Miként általában a pár- tonkívülieknek, úgy a vallásos embereknek és az egyházak­nak is helyük, fontos szerepük van a közéletben. Jól bevált egyházpolitikánk folytatása az egész ország érdeke. Az egész nép érdekét szem előtt tartó, egymás kölcsönös tiszteletére alapozott párbeszéd hívők és nem hívők között a közös cse­lekvést szolgálja. A Hazafias Népfront e kong­resszus nyomán egy új ciklus munkáját kezdi el. Immár re­mélhetjük: kedvezőbb nemzet­közi légkörben, s így a ma­gunk háza táján is, bár nem kisebb gondokkal, nem cseké­lyebb nehézségek közepette, de jobb, megnyugtatóbb távlatok­kal. Én bízom abban, hogy tartalmas és széles körű vita után mi magunk is megegye­zésre jutunk a mozgalom programját, az előttünk álló évek fő feladatait illetően — mondotta végezetül Pozsgay Imre. Az országos tanács beszá­molóját követően László An­dor, az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság je­lentését. Ezután megkezdődött a vita. Ennek során tegnap felszólalt Garai Róbert, a Ma­gyar Külügyi Intézet igazga­tója, Halász József, az MTA Állam- és Jogtudományi In­tézetének igazgatóhelyettese, Tóth János, a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetségének főtitkára, D. Káldy Zoltán, az evangélikus egyház országos elnök-püspö­ke, Ádám Antal, a pécsi Ja­nus Pannonius Egyetem ta­nára, Darócz Ernőné szövőnő (Mezőberény), Kerkápoly End­re, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zene­szerző, Ernőd Péter, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra és Bors Zoltán, a Vas Me­gyei Tanács elnöke. Ezzel a kongresszus első napja — amelyen Kállai Gyu­la és Takáts Ádám ügyvéd, a HNF OT tagja felváltva el­nökölt — véget ért. A kongresszus első munka­napjának végeztével Kállai Gyula és Pozsgay Imre talál­kozott, s kötetlen baráti be­szélgetést folytatott a kong­resszusi küldöttek egy cso­portjával: az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó fi­zikai munkásokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents