Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

Gesztenye a hársfáról A z egyik gyönyörű, szin- ^ te nyárinak is beillő délután unokahúgommal sétára indultunk. Geszte­nyegyűjtés céljából a Cifrá­kért felé vettük utunkat, ahol a különböző színekben pompázó fák felüdülést je­lentettek a fáradt szemnek. A néma csendet csak egy tőlünk nem messze levő, háborúsdit játszó osztály zsivaja törte meg. Ahogy elhaladtunk előttük, egy gesztenye pottyant le mel­lem. Felnéztünk a fára. Hársfa. Akkor még nem gondoltunk rá, hogy a ki­szemelt „ellenség” mi va­gyunk. Mikor már az ötödik, ha­todik gesztenye is közvetle­nül mellettünk húzott el, kezdett gyanús lenni a do­log. Azzal nyugtattuk ma­gunkat, hogy a „jövő nem­zedéke” nem csinálhat ilyet, ők nem rosszindulatú, ha­nem jól nevelt lurkók. Sza- poráztuk lépteinket. Egyre több gesztenye repült el a fejünk mellett. Tízesével, húszasával szálltak abból az irányból, ahol a már emlí­tett fiúcskák „játszottak”. Ügy 9—10 évesek lehettek. Végül egy jól irányzott gesztenye — a több száz kö­zül — eltalálta unokahú­gom, Évike lábát. (Elég nagy erővel jöhetett, hisz hatalmasat koppant.) Meg­fogtam a kezecskéjét és amennyire tudtam vele, szaladni kezdtem. Megállni nem lehetett, hisz egyfoly­tában záporoztak a „löve­dékek”. — Elég! — egy vaskos fa mögül kértem őket. békítő- leg, hagyják abba, mi csak ártatlan járókelők vagyunk, akik egyáltalán nem akar­ják bevenni a „várukat”. Még több gesztenye a fele­let! De hogy miért? Kihoz­tak a sodromból. Nem tud­tunk kimoccanni a fa mö­gül. Elkezdtem kiabálni, hogy idehívom a tanárukat. Nem ijedtek meg. A Cifrá­kért bejáratánál felfedez­tem egy idős házaspárt, akik — gondolom szintén pihenésképpen — lassan sé­táltak befelé. Cselekedni kellett. Oda­mentem az osztályfőnök­höz. Elmeséltem neki a tör­ténteket. (Addigra Évike már egyfolytában zokogott, mert a háta és a nyaka is súlyos találatot kapott. Még szerencse, hogy a feje, vagy halántéka nem sérült meg. Persze én sem maradtam „becsapódások” nélkül, de könnyebben viseltem. Mire odaértünk, a fiúknak hűlt helyük volt, csak a szétszórt és kupacba rakott geszte­nyék árulkodtak „hajdani” ottlétükről. Közvetlen körül minden­hol bokor — amelyek még jócskán lombosak voltak — és minden bokorból kiabá­lások, trágár szavak zápo­roztak felém, amiért szól­tam az osztályfőnökük­nek ... Nem tudom, hogy sikerült-e megtalálni a „bű­nösöket”, hogy megbüntet­ték-e őket, és ha igen, mi­vel. Nem tudom, hogy az elhaladó, és mit sem sejtó idős házaspárt ugyanolyan szépen fogadták-e, mint bennünket! A kis Éva vérző lábát látva, egyet bántam meg csupán. Hogy jóhiszeműen betettem a lábam akkor ab­ba a parkba, ami állítólag a városé, mindenkié, hogy a szépségében mindenki gyö­nyörködhessék, és a célnak megfelelően sétálásra, pihe­nésre használják. Nem hi­báztatom a pedagógust, aki nem tudhat teljesen átfor­málni huszonkilenc-har- minc gyereket, hiszen a hi­ba nem is ott kezdődik. 'I alán nem lenne szabad megengedni „drága gyerekeinknek”, hogy egé­szen kicsi korukban nyu­godtan verhessék a környe­zetükben levőket, hogy nyu­godtan mondhassák szüleik­re, a felnőttekre, hogy: hü­lye vagy, megverlek, utál­lak, stb. Igazán kétségbeej­tő és elgondolkodtató jelen­ségek ezek. Valóban ilyen lesz a jövő nemzedéke? Hargitai Bernadett PrimorérleSő december Már egy hete tart az év­szakhoz képest szokatlanul enyhe időjárás az Alföldön. Az időjárás különösen kedvez a primőrök fejlődésének. A fűtés nélküli fóliasátrak alatt gyorsan fejlődnek, növeked­nek a zöldségfélék. A novem­ber elején vetett piros retek már négy levelet hajtott, és megjelentek a növényen az apró termések. A termelők a déli órákban kinyitják a fó­liasátrakat, szellőztetnek, le­vegőztetnek, hogy a primőrök minél jobban megerősödjenek. A kertészek most már bíznak abban, hogy még a karácso­nyi ünnepek előtt megkezdhe­tik a piros retek tömeges sze­dését, ami egy évtizedben leg­feljebb egyszer fordul elő. Kötözőzsineg A meglevő gépek átcsopor­tosításával és újak üzembe helyezésével új kötőzőzsineg- üzemet alakítottak ki a szege­di kenderfonógyárban. Az új üzemrész munkájának korsze­rű megszervezésével 15 száza­lékkal nőtt a mezőgazdaság által igényelt zsinegek gyártá­sának termelékenysége. Mind­ez azt jelenti, hogy ezentúl — a korábbinál kisebb létszám­mal — évente 200 000 kilóval több, polipropilénből készülő kötözőanyagot adnak a hazai mezőgazdasági nagyüzemek­nek. Új transzformátor A DÉMÁSZ Nagykőrösi Üzemigazgatósága értesíti a lakosságot, hogy a Mészáros János Mgtsz Baracsi úti per- metlékeverő üzemének villa­mosítására új 20 kV-os légve­zetéket és transzformátorállo­mást létesít. Az új létesítményt az áram- szolgáltató vállalat a kivitele­zés ütemének megfelelően 1986. január 3-tól feszültség alá helyezi. Ettől kezdve a lé­tesítmény megközelítése, érin­tése életveszélyes és tilos! Szsgefszentmiklóson Birkózóink ismét remekeltek Egynapos volt a fővárosban — közepes létszámmal — Bu­dapest nyílt kötöttfogású fel­nőtt egyéni bajnoksága. A kö­rösi Szuda Zoltán a 90 kilo­grammosok súlycsoportjában második lett. Közel száz indulóval Sziget- szentmíklóson rendezték a XXI. téli úttörő-olimpia Pest megyei döntőjét, szabadfogás­ban. A húsz körösi fiatalból kilencen végeztek a továbbju­tást, jelentő 1—3. helyen súly­csoportjukban. Helyezéseik a következők voltak. 35 kg-os súlycsoportban (12 induló közül): 2. Balogh Antal (Nk. Kossuth isk.), a döntőben vitatható vereséget szenvedett. 38 kg-ban (11-en voltak): 2. Kecskés Sándor (Nk. Arany isk.), jól birkózott. 45 kg-ban (13 fő) mind a négy körösi fiú jól birkózott és teljes sikert arattak: 1. Tóth Zoltán (Nk. Arany isk), 2. Tekes Csaba (Nk. Kossuth isk.). 3. Barna Sándor (Nk. Petőfi isk.), 4. Tóth Péter (Nk. Kossuth isk.). 49 kg (6): 3. Faragó Zsolt (Nk. Kossuth isk.). 58 kg (7): 2. Szűcs Balázs (Nk. Kossuth isk.), kellemes meglepetést okozott. 68 kg (7): 1. Tamás Balázs (Nk. Kisegítő isk.) jól birkózott, 3. Kiss Csaba (Nk. Kossuth isk.). 187 induló, jó színvonal és rendezés voltak a jellemzők a Tatabányán sorra került orszá­gos serdülő szabadfogású egyé­ni bajnokságra, öt kinizsis sportoló vívta ki előzőleg az idejutás jogát, de betegség miatt négyen tudtak elindulni. A múlt évinél mérsékeltebben szerepeltek, rendkívül nehéz volt a sorsolásuk. Hárman ér­tek el közülük helyezést. 49 kg-ban (16-os mezőnyben) Nagy János jó birkózással har­madik helyet ért el. 53 kg-ban (18-an voltak) Töröcsik Zoltán és 67 kg-ban (2) Tóthpál Lász­ló egyaránt 7—8. lett. Szegedre, az országos junior szabadfogású egyéni bajnok­ságra fogyasztási problémák miatt nem utaztak el a kini- zsisek. TEKÉZÖK Tekézőink két alkalommal is hazai pályán, a temetőhegyi tekecsarnokban mérkőztek a csapatbajnoki pontokért és di­cséretükre legyen mondva, zömmel sikert arattak. Az NB Ill-ban: Nk. Mészá­ros Tsz SK—DUTEP (Kecske­mét) 6:2 (2258—2110 fa). Nk. Nagy 345, Gállos 370, Lóczy 392 (1). Kovács 397 fa (1), Farkas J. 377 (1), Tóth F. 377 (1). Az elején a vidékiek vezettek, de a tartalékosán is egységesebb hazaiak megérdemelten fordí­tottak. A megyében. Kecskeméti Zománc—Nk. Mészáros Tsz SK B 4:2 (1389—1319 fa); a jobb összía döntött a vendégek javára; egyéni pontszerzők: Farkas J. (375) és Tóth L. (311). Nk. Mészáros Tsz SK ifi—Kecskeméti Zománc ifi 4:0 (704—300); a helyiek sok­kal jobbak voltak: e. psz.: Nagy (362) és Szabó T. (342). S. Z. |MA@^0R°Si veti írta A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1985. DECEMBER 11., SZERDA Csökkenteni akarják a túlórák számát A növekvő költségek — és a piac A Nagykőrösi Konzervgyár vállalati tanácsa ez évben harmadszor tartott ülést. Gör­be Ferenc igazgató ismertette a vállalat idei várható ered­ményeit. Az év közben jelentkező költségnövekedések hatása — magasabb importüvegár stb. — a vállalati eredményeknek a tervezettel szembeni lemara­dását hozta. Ugyanakkor emelkedett egyes nyersanya­gok ára is (uborka, alma), to­vábbá az energia ára és a kamatterhek is növekedtek. A vállalati eredmény így a tervezett 208 millió forinttal szemben 190 millió forint kö­rül várható. 1986-ra szükséges a terme­lés növelése, a költségekkel való takarékoskodás, a minő­ség javítása. A jövő évi terv­ben szerepel a zöldborsó-fel­dolgozás növelése, az első fél­évben a zakuszkagyártás fel­futtatása. A hozzá szükséges paprika és gyökérféle meg­van. A jövő évben 50 millióval több tetőt és 20 millióval több dobozt kell gyártani. Követ­kezetes takarékoskodás szük­séges az energiafelhasználás terén is. jelentősen visszalép a gyár — az értékesítési nehézségek és kedvezőtlen ár miatt — a száritmánygyártástól. Így a ceglédi telepen felszabaduló kapacitást befőtt- és savanyú- sággyártásra fogja be. Jövőre tovább folytatja a gyár a hő­kezelés korszerűsítését az I-es és a Il-es telepen új Hunister beállításával. Üzembe helyezik a 170 millió forint költségű új, hegesztett dobozt gyártó vonalat, ezenkívül szeletelő- és töltőgépeket szereznek be. 1986-ra 202 millió forint vállalati nyereség elérését cé­lozza meg a terv. Horváth Gábor kereskedel­mi főosztályvezető hozzászó­lásában elmondta, hogy jövő­re javul az üvegellátás hely­zete, egyes árucikkek kiesésé­nek pótlását elősegíti, hogy sokfélét gyártanak és ez, ru­Egy rajztanár pályafutása Vissza a kiindulóponthoz került, így kerültem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára földrajz-rajz szakra. — Miután már főiskolai hallgatónak számítottál, a rajzhoz még mindig ragasz­kodtál? — Nagyon! Még jobban! Az iskolában a tdk-nak rendsze­rint benyújtottam egyéni pá­lyamunkáimat. A főiskola má­sodik évében több rajzom lett I. díjas, amelyekért pénzjutal­mat kaptam. Az ezt követő években is díjnyertesek lettek képeim. — Búcsút intettél diák­éveidnek. Honnan jött az öt­let, hogy a nagykőrösi Petőfi Sándor Általános Iskolába jöjj? — A pályakezdők kiadvá­nyát böngészve a nagykőrösi és a szolnoki hirdetés ragadta meg a figyelmemet. Beadtam a pályázatot a Petőfi iskolába, ahonnan két nap múlva visszaérkezett a válasz, hogy felvettek. Nagyon örültem, hogy a szülővárosomhoz és a szüléimhez közel tudtam elhe­lyezkedni. — Hány rajzot készítettél idáig? — Nagyon sokat. Persze, eb­ből csak 400—450 képet tar­tok számon igazi kiállítási anyagként. — A rajzok témáit honnan meríted? — Főként akttanulmányo­kat. csendéleteket és külön­féle kompozíciókat ábrázol­nak. Most tanulmányozom Gottfried Bammes — NDK- beli szerző — könyvét, amely­ből az aktkészítésről kapok információkat. Persze, vannak olyan képeim, amelyeket mo­dell után készítek. Ilyenek a fejeket ábrázoló rajzaim, ame­lyek sorozata éppen az elkö­vetkezendő időben fog majd bővülni. — Rajzolni, rajzolni, rajzol­ni! Szeretném, ha még több gyerek szabad idejét kötné le a különböző rajzok készítése. Képeim újabb sorozatát újra szívesen kiállítanám az iskola aulájában, hisz’ az elmúlt al­kalommal mindössze 28 rajzo­mat mutattam be. Az iskolá­ban szeretnék tűzzománc szakkört létrehozni, ahol a gyerekek a rajzoláson kívül továbbfejleszthetnék kézügyes­ségüket. Bimbó Andrea galmasággal párosulva, segíti a terv teljesítését. Marosfi György szállítási főosztályvezető hozzászólásá­ban ismertette a gyári szállí­tások nehéz helyzetét. Még 1984-ben rendeltek négy tar­goncát. amelyet csak 1986-ban tudnak szállítani. Évente 12 új targoncára lenne szükség, ezzel szemben az elmúlt 4 év­ben összesen érkezett be eny- nyi. A targoncák átlagos élet­kora 10 év felett van. 30 tar­gonca életkora pedig már 15 év feletti. Détári Endre, a vállalati ta­nács elnöke szerint a csökke­nő világpiaci élelmiszerárak miatt is csökken a vállalat nyeresége. Jövőre a tőkés piacra tervezett export 32 mil­lió forinttal csökkenti a nye­reséget, de új gépek beszerzé­se miatt vállalni kell a kedve­zőtlen tőkésexportot is. A hozzászólásokra adott vá­laszában Görbe Ferenc igaz­gató hangsúlyozta a takaréko­sabb költséggazdálkodás fon­tosságát a mennyiség növelése és a minőség javítása mellett. Tavaly 930 kilogramm alma kellett 100 kilogramm alma­sűrítmény előállításához, az idén 880 kilogrammból sike­rült ezt elérni. A közvetlen csomagolás is 1—2 százalék költségmegtakarítást jelent az átszereléses feldolgozással szemben. Szükséges csökken­teni a túlórát is a következő évben. Javultak a belföldi ki­szállítás lehetőségei is vas­úton. A vállalati tanács jóváhagy­ta az idei esztendő várható eredményéről szóló beszámo­lót és a jövő évi tervről szóló előterjesztést. Ezután a válla­lati tanácstagok továbbképzé­sét határozták el a gyárban szervezett tanfolyam kereté­ben, a MÉM Mérnök- és Ve­zetőtovábbképző Intézet szer­vezésében. Dr. Konrád Zoltán Ajándék, játék, tanszerek Ki tudja miféle érzéki csa­lódás az oka, de sokadmagamt ma! azon a véleményen va­gyok, az idei ősz úgy elszaladt, hogy szinte alig lehetett követ­ni. Mintha csak néhány nap telt volna el azóta, hogy a pa­dokba parancsolták a kis- és nagydiákokat, s lám. alig van valamicske hátra az első sze­meszterből. A tantermek falai között persze most is csak ván- szorgott az idő, a hetek, hóna­pok nem tűntek el nyomtala­nul. Jelzi ezt a megfogyatko­zott füzetkészlet, a tövig kop­tatott ceruzák, de van még sok egyéb, amit folyamatosan, vagy sürgősen pótolni kell. írógép? Tudom, karácsony tájékán nem illendő ilyesmivel előho­zakodni, lehet, hogy Rab Ba- lázsné, a papírbolt vezetője is furcsállta magában, hogy az ünnepek küszöbén éppen a tanszerellátásról érdeklődöm. A téma szerintem örökzöld, bármikor időszerű róla beszél­ni, főleg, mert az írószerpiac is telítve van olyan cikkekkel, amik tetszetős, hasznos aján­dékoknak is fenntartás nélkül beillenek. Vajon mit keres a gépírni tanuló nagylány a karácsonyfa alatt? Nyilvánvaló, hogy ama bizonyos csattogó alkalmatos­ságot szeretné magának. De nem biztos, hogy idén meg­kapja, mert írógépet már fél éve hiába keresünk a papír­boltban. Ha nincs, nincs, ak­kor öcsi kap majd innen dip­lomatatáskát. Csakhogy kide­rül, ő is hiába várja* az aján­dékot, régen lefogyott a pol­cokról. Mit kaphatunk akkor? Nos, a helyzet azért koránt­sem reménytelen, a fenti két portékát csak azért állítottuk a pellengérre, mivel ezek a legkeresettebb hiánycikkek. Szerencse, hogy kevés más áru büszkélkedik e kétes dicsőség­gel, gyerekeinket bőven kárpó­tolják a videojátékok, Rodolfo- táskák. NSZK-számológépek — ez utóbbiak asztali és vonalzós változatban is kaphatók, aztán ott a sok szép bélyeg- és fotó­album. A kívülálló számára úgy tűnik, mintha gazdagabb lenne a játékvásár is, ám az üzletvezető idén is elégedet­len: — Sajnos, a választékot ép­penséggel nem dicsérhetjük, csak töredéke annak, amit ilyenkor a vevők rendelkezé­sére illenék bocsátani. Más­részt az áraikkal sem vagyunk kibékülve, ráadásul a minőség is gyakran kifogásolható. A többi egyéb árut csak dicsér­ni tudom, de kis bolt lévén, az elhelyezésük okoz óriási gondot. Ezért úgy segítünk magunkon, ahogy éppen tu­dunk. Most két hétre a műve­lődési központ termében ren­deztünk vásárt, ahol milliós értékű árukészletet alakítot­tunk ki, ennek egy részét 20 százalék engedménnyel árusít­juk. — Ünnep ide vagy oda, azért a tanszerellátást sem hagyhatjuk szó nélkül... — A fentebb említett omi­nózus cikkeket kivéve a nyá­ri vásár óta az ellátásban nem merült fel különösebb problé­ma. De bosszúság nélkül nem úsztuk meg ezt az őszt sem, gondolok itt a füzet- és könyv­borítók lehetetlen méreteire. Ideje lenne Igazán ideje lenne, hogy a tanszerellátók gondosabb mun­kát végezzenek, mert az ilyen apróságok is rengeteg mérge- lődést okoznak szülőnek, gye­reknek egyaránt, arról nem is szólva, hogy okkal, ok nélkül mindig a bolton csattan az os­tor. Röviden csak anÄyit, most igen jól el vagyunk látva tet­szetős, változatos alakú, nagy­ságú füzetekkel, s minden igényt kielégítő írószerszá­mokkal várjuk vevőinket. —ay Nők akadémiája A nők akadémiája soron következő rendezvénye ma es­te 18 órakor lesz a művelő­dési központban. Ezúttal is egy igen érdekesnek ígérkező élménybeszámolót hallgathat­nak meg a vendégek. Címe: Moszkva, VIT, 1985. A ren­dezők minden érdeklődőt sze­retettel várnak. Mozi A nagyteremben Házibuli. Színes, szinkroni­zált francia filmvígjáték. Elő­adás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben Veronika Voss vágyakozása. Színes, szinkronizált NSZK film. (16 éven felülieknek!) Fél 6-kor. ISSN- mn-mm (HiífsntflrösI Hírlap) A Petőfi Sándor Általános Iskola fiatal, pályakezdő ta­nára, Patkós Győző rajzai so­rozatát láthatták az érdeklő­dők az iskola aulájában. — Hogyan és mióta készül­tél erre a pályára? Elmosolyodik. — Tulajdonképpen zenei pályára készültem. Gyerekko­romban tíz évig jártam a ceg­lédi zeneiskolába. Nagyon sze­rettem hangszeren játszani, ezért annak idején mindig klarinéttanárnak készültem. A ceglédi Kossuth Lajos Gimná­zium növendéke lettem, per­sze, a rajzszakkörnek is ál­landó tagja voltam. Már a gimnáziumban különféle kiál­lításaimat nézhették meg az érdeklődők. Elérkezett a har­madik, a „faktválasztás” éve. Először kissé gondban vol­tam, mit is válasszak. Mivel ének-rajz fakultáció nem volt, ezért kénytelen voltam a rajz mellé a földrajzot választani. — És a zene!? — Én a Zeneművészeti Fő­iskolán szerettem volna to­vábbtanulni. De ezt nem sike­rült valóra váltani. Egy nap Varga Györgynek — volt kla­rinéttanáromnak — megmu­tattam rajzaimat, aki egyből azt mondta, hogy a rajzban kelléne továbbfejlesztenem magamat. Hát így is lett. Elő­ször megpróbáltam az Ipar- művészeti Főiskolára felvételt nyerni, de ez sajnos nem si-

Next

/
Thumbnails
Contents