Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 290. SZÄM 1985. DECEMBER 11., SZERDA iskola, Tésa, Perőcsány, Nagybörzsöny AhaS fizetik, ott költik el Rendelő az orvosnak, otthon a tanárnak Van ahol már elfogadták a tanácsrendeletet, mint Vá- mosmikolán, van olyan település, ahol csak ezután, az idei utolsó tanácsülésen kerül a testület elé, a településfejlesztési hozzájárulás ügye. Sok ember munkája van benne a köznyelvben ma már csak tehóként emlegetett új kötelezettség elfogadtatásában. Vácott több százra tehető az előkészítésben részt vettek száma, ám a községekben sem jelentett ez kisebb munkát. Igaz, ott, ahol az emberek nap mint nap látják, mire fordítják az általuk felajánlott összeget, ahol korábban is hagyományai voltak a társadalmi munkának, ahol a különböző társulások keretében — víz, villany stb. — már megismerték az így befizetett összegek felhasználásának módját, az előkészítőknek is'könnyebb dolguk volt. A terület északi, Ipoly menti részén a lakosság az elmúlt esztendőkben a vízműtársulat révén került ilyen helyzetbe. így nem is berzenkedtek az emberek, amikor a teho bevezetéséről szó esett. December elején tartották Vámosmikolán az év utolsó tanácsülését, ott alkották meg a tanácsrendeletet, miszerint Vámosmikolán 600, Peru- csényben és a Ikiis lélekszámú Tésán 300 forintban szabták meg a településfejlesztési hozzájárulás nagyságát. — Mire szándékozik a tanács fordítani az öt esztendő alatt befolyó összeget? — kértünk információt Pásztor Im- réné tanácselnöktől. — Vámosmikolán két fontos célt tűztünk magunk elé. Legelőször, még a jövő évben felépítünk négy pedagógus szolgálati lakást — az alapjai már megvannak —, melyet a Pest Megyei Tanács is céltámogatással segít. Erre azért volt nagy szükség, mert az utóbbi időben, amire korábban Vámosmikolán nemigen volt példa, képesítés nélküli pedagógusokat is kénytelenek voltunk az iskolában foglalkoztatni. Utána egy vegyes hasznosítású tornaterem megépítése következik, ez valószínűleg igénybe vesz majd három esztendőt is. .Mivel a klubba legfeljebb ha 100 ember fér be, ezt sem halaszl- hatjuk tovább. — A községek lakói között igen jó volt a visszhangja, hogy a pénzt ott használják fel, ahol képződik. — Tésán a tehóból az utakat és a járdáikat újítjuk fel, Perőcsényben pedig már jövő szeptemberben szeretnénk megnyitni az időskorúak napközi otthonát, azonkívül utakat, járdákat javítunk, a ciklus vége felé a község valamennyi hídjá.t is ebből a pénzből szándékozunk rendbe hozatni. — Az önök községeiben, például Tésán, sok idős, kisnyugdíjas ember él. Számukra milyen lehetőség nyílik, hogy ha ez a viszonylagos kis ösz- szeg is megterheli költségvetésüket, mentességért folyamodhassanak? — Tekintettel arra, hogy a vízműtársulati tagság évenként 1500 forint fizetésével jár, ezért szabtuk a két társközségben ilyen ikis összegben meg a hozzájárulást. Egyéni kérelemre méltányosságból lehetőség lesz mentesíteni a háromnál több gyermeket nevelő családokat, s azokat is, akik valamilyen rendkívüli méltánylást érdemlő váratlan helyzetbe kerülnek. Nagybörzsönyben, mint Gläser László tanácselnöktől megtudtuk. 360 forintban szavazták meg a hozzájárulást. Ebből az orvosi rendelőt fogják befejezni, s ellátni korszerű műszerekkel, későbbre pedig a község iközellátását javító beruházásokat terveznek. Bányász Hédi 2631. Vác, Pf. 32. „Éreztük, hogy szeretnek” „Évről évre visszatérő esemény szövetkezetünknél, a Dunakanyar Vegyesipari Szövetkezetnél az a találkozó, amit meg-megrendez a vezetőségünk a számunkra, hat- van-hetven, sőt nyolcvan évnél többet számoló nyugdíjasoknak. Idén november 30-án (Andrós-napon) a több mint 130 idős néni, bácsi fogadására maga az elnökasszony, a főkönyvelőnő és az üzemi párttitkár, valamint, szinte az egész irodaszemélyzet eljött. Kevés csak így meghatározni, hogy kedvesek voltak. Megható ...! Igen megható az az emberséges aktus, hogy rólunk (bácsikról) is lesegítették felsőkabátjainkat... Már hogy is ne lenne megható, hiszen sokunknak már nincs otthon hozzátartozója, hiányzik még a beszéd is. Es itt egyszerre csak ereznünk kellett, hogy szeretnek minket is. Ugyancsak kellemes érzés évenként legalább ilyenkor összetalálkozni a régi szaktársakkal .. Az elnökasszony — Bányavári Péterné — rövid ismertetést adott a végzett munkákról, az üzem menetéről és általános összefoglalót a szövetkezet ez évi várható eredményeiről. Biztató számokat ismertetett, mind a működést illetően, mind a szövetkezet tagságának összetételéről is. Egyetlen kivételt képezett a szinte évről évre hanyatló utánpótlás. Itt is, az egyik legfontosabb, legszükségesebb szaíkmánál, a cipészségben. Itt, mint mondta: katasztrofális a helyzet. Kazalszámra jön az e szakmában javításra szoruló lábbelik tömege, és nincsen munkaerő. Itt, ennél tennék javaslatot. A Hazafias Népfront egyik deákvári gyűlésén beszélt erről az egyik felszólaló, én őt utánzóm most itt: a szövetkezetnek és a tanácsnak érdeke, hogy a lakosság ne szenvedjen hiányt bizonyos szakmákból. De különösen érdeke lenne a sok szakma hiányát érző lakosságnak. A szövetkezet tegye lehetővé (esetleg a tanács is járuljon hozzá), hogy a még valamicskét dolgozni bíró idősek minimális költséggel dolgozhassanak. Ügyis ezeknek az öregeknek legkisebb a nyugdíjuk. Ezt a felszólaló még jobban, bővebben körülírta... Másik javaslatom pedig az lenne, mérje föl a szövetkezet, hogy közülük (nyugdíjasok közül) hányán nem látták még hazánk sok szépségét. Vagy nem voltak még színházban. Szervezhetnének egy-egy kirándulást, szerezhetnének beutalót fürdőhelyekre. Igen hálásak lennének mindezért, nem is sok kellene hozzá. Milliók biztosan nem. Oravecz György Vendég volt a Rádió A közönség az idézetet hallgatja. .. .és a helyes válasz Zsoldos Péter mikrofonjába. A szerző felvételei Pénteken délután fél négykor tábla került a Szabadság téri könyvesbolt ajtajára, melyen tudatták, néhány percig zárva tart az üzlet rádióközvetítés miatt. A Könyvről könyvért stábja látogatott hozzánk Miklós- napi kérdésekkel, amelyeket a népszerű műsorvezető-író, Zsoldos Péter tett föl a jelenlévőknek, akik alaposan megtöltötték a helyiséget, de legalább ennyien lesték kívülről is, vajon mi történik odabenn. Az ismert szignál után, amit a kis kontrollrádión játszottak be, Zsoldos Péter bemutatta aznapi színész vendégüket, Sáfár Anikót, aki az irodalmi idézeteket tolmácsolta. A válaszadóknak nem kellett szégyenkezniük. Sokszor már az idézet teljes elhangzása előtt jelentkeztek a Zenés, teás kaláka Az iskola udvarán lázas munka folyt, alapozták a jégpályát. A nevelők és a szülői munkaközösség összefogásának eredményeképpen jött létre ez a szombati társadalmi munkálkodás. Huszonkilenc ember, főleg apuka, de néhány anyuka és természetesen a pedagógusok dolgoztak. Az előzetesen géppel eltúrt A PRV ajánlata A Dunakeszi Ruházati Áruházban minden 1000 forint feletti vásárlás esetén sorsjegyet adunk. Ä főnyeremény: egy színes televízió *fn> helyes válasszal, összebeszélhettek a Mezőgazdasági Szakiskola diákjai, mert majdnem minden kérdésre ők felelhettek megv Ugyan a váci könyvesboltok amúgy sem üresek, ezentúl talán néhány olvasóval mégis többet vonzanak majd. D. Z. Világosságot! A Deákváron lakók nagyon sokat bosszankodnak az utcai világítás hiánya miatt. Sokat. mert azt már csak-csak megszokják, hogy az utcai oszlopokon egy-egy villanyégő hónapokig nem ég, de nem tudják megérteni, hogy most, \ ebben a korán sötétedő téli időszakban, miért nem világítanak az utcai lámpák többek között a Csikós József és Bacsó Béla utca közötti részen. Ott, ahol még alig fejezték, be a gázvezeték építését, és bizony az úttest nagyon rendezetlen, gödrös, az eső és hóolvadás okozta vízről és sárról nem is beszélve. (Történt ezen a részen már halálos baleset is!) Bizony, nagyon sajnálatra méltóak azok a kis alsóosztályos gyerekek, akik délután öt óra körül hazafelé bukdácsolnak az iskolából e sötét utcákon. Az erre lakók azt beszélik, hogy hiába adófizető polgárok, sokan mór 40—50 éve ebben a városrészben laknak, nekik még utcai világítás sem jut... — írja panaszos levelében egy deákvári olvasónk. (Név és cím a szerkesztőségiben.) Nagy siker a vásáron Nagy sikere volt a művelődési központ előcsarnokában berendezett fotógaléria kínálatának szombaton a karácsonyi kirakodóvásáron. Sok érdeklődő vett a Dunakanyar Fotoklub tagjainak zsűrizett művészfotóiból. Vasárnap reggel 9-től este 6-ig ismét várják az érdeklődőket. ünnepek után, ünnepek előtt KukabeEi kenyérzsúr A perzsa tűzimádó vallást követő ókori népek Közép- Azsiában a gabonafélékre az élet szót használták, de ugyancsak az élet szóképpel jelölték a kenyérféleségeket is. Az eldobott élet így pazarlást jelent. Alig múlik el egy háromnapos ünnep, tanulságok vannak szép számmal. Pirityi Ottó rádióbeli óhaja valóban jogos, hogy legyen kenyér, de ne azért, hogy a kuka fogságába jusson. Már kora reggel indul a roham, mert csak a puha kenyér jó, a tegnapi az nem. Persze senkinek sincs akkora étvágya, hogy három nap alatt meg tudjon enni kétkilónyi kenyeret. Vagy mégis? Sületlenség talajt most lapáttal, csákánnyal, talicskával rendezték. A tanító nénik forró teával, üdítővel és zenével tették még kedvesebbé az amúgy is jó hangulatú társadalmi összmunkát. A szemerkélő eső és a felázott talaj ellenére sikerült kialakítani jégpályát. Most már jöhet a fagy! Völgyesi Lászlóné tanító Ünnepek után a szokottnál nagyobb a serénykedés a kukák körül. S hamar megtelik két zsák is kenvórrel. A konténerek környé +i is hasonló a helyzet. Jobban öltözött emberek is foglalkoznak szá- razkenyérgyűjtéssel, az egyiket végre sikerül szóra bírni. — Mióta guberál? — Ügy négy-öt éve, mert malacokat tartok. — Nem félti az állatokat? — Miért? — Mert a penészes kenyér betegséget, mérgezést okoz. Értetlenül réved maga elé újdonsült ismerősöm, mormog valamif, majd megunja az okvetetlenkedő idegent és a teli zsákkal továbbáll. Nem hagy nyugton a kíváncsiság. Miért csinálják ezek az emberek? Kérdés, amire nincs megnyugtató válasz. Az viszont igaz. hogv a hasznosítható anyagokat gyűjtögető guberálók fontos munkát, végeznek. De lehetne ezt másként is, főleg más anyagokra, hulladékokra specializálódva. Aki szereti a földet, tiszteli a kenyeret, bizony háborog: minek a nagy termés, diinek a nyújtott műszakú sütés a pékségben, minek az idegeskedés, minek a sok sorban állás és szitkozódás, ha ami okozta, a kenyér hiánya, megoldódott, de a többlettől csak egyféle úton szabadulnak meg az emberek. Zsákmány I Knut Hamsun Éhség című írása megrázó és hiteles alkotás, olyan jelenségről, amelyet az ember Közép-Európá- ban már csak a Tv-híradóban láthat. Mégis, fájó dolog az, hogy pazarlunk. A többszörös túlbiztosítás felesleges, mert ha netán megszorul egy háztartás, van másféle étel is. Bizony, takaros zsákmányt szedtek össze a guberálók, jobb helyre kerül így, mintha a szeméttelepen biogázt gerjesztene a sok-sok zsúrke- nyér, házikenyér, kifli, fonott kalács. De azért változatlanul azt tanácsolom mindenkinek, ne vásároljon annyival többet kenyérből, amennyit már semmiképpen sem tud hasznosítani. Nem olcsó a kenyér, bár hajlamosak vagyunk arra, hogy ünnep táján kevésbé garasoskodjunk. Jönnek az ünnepek, s remélhetőleg kevesebb haszonnal lehet majd turkálni a kukákat, s bölcsébb, mértéktartóbb módon vásárol ki-ki kenyeret a családnak. Óvjuk ilyen értelemben is jobban az életet. S. D. Üzemi tárlat A Tungsram Rt. váci fényforrásgyárának kultúrtermében folytatódik az üzemi tár-1 latok sorozata. Holnap, csütörtökön délután negyed háromkor Cs. Nagy András festő- és Blaskó János szobrászművész munkáival ismerkedhetnek meg az érdeklődők. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Nyeremények: mosógép, Riga motorkerékpár, kisebb ajándéktárgyak. Sorsolás: december 20-án, a Dunakeszi Ruházati Áruházban. Szerencsés vásárlást kívánunk. /i
