Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

CIFU A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1985. DECEMBER 11., SZERDA Nagy fegyvertény volt Új eljárás — a régi gárdával £ Munkahelyről lévén szó, ^ talán nem igazán ideillő ^ az a közmondás, miszerint: / „Bajban ismerszik meg, ki ^ az igazi barát.” Ám ha ^ szó szerint nem is ezen, de ^ mégis a jó közösségi szel- £ lemen, a vezetők és beosz- ^ tottak kapcsolatán múlt, ^ hogy a VÍZÉP vecsési 5 földmunkagép-javító és £ -gyártó üzemében már ^ most elmondhatják: kint ^ vannak a vízből. Magya- ^ rán: éves tervüket sikerül -i túlteljesíteniük. Nagy szó ez az ő esetükben, hiszen a korábbi esztendők­ben egyre szaporodtak a gondjaik. Gyakran küzdöttek •— a beruházások csökkenése miatt — rendeléshiánnyal, a felhasznált alapanyagok miatt a csőszigetelésben — tech­nológiai problémákkal. Ez utóbbi tevékenységi körük látszólag nem meghatározó, mivel az üzem termelésének és árbevételének 30—40 szá­zalékát teszi ki. A vecsési VÍZÉP — ahogy a környéken ismerik — ezt az évet is gondokkal kezdte. Jellemző nehéz helyzetükre, hogy teljes kapacitásuk még májusban sem volt lekötve. Balogh Lajos üzemvezető és munkatársai már-már attól tartottak, hogy elúszik az idei tervük, amikor váratlan meg­rendelést kaptak. — Az Eurocom Rt. keresett meg bennünket, hogy elvál­lalnánk-e az általa képviselt Raychem cég gyártotta fóliá­val körülbelül 27 kilométer­nyi csőszigetelést. Szinte gon­dolkodás nélkül igent mond­tunk, annyira égetően szükség volt a munkára — idézi fel az előzményeket Balogh La­jos. Az igazsághoz tartozik azon­ban, hogy néhány éve ugyan­ezzel az alapanyaggal és tech­nológiával már tartottak egy bemutatót a vecsési üzemben. Akkor azonban még a Ray­chem cég szakemberei dol­goztak vele, s — devizagaz­dálkodási okokból — alig volt remény a magyarországi fel- használására. Most azonban — az országos energiaprogram keretén belül — a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgáztermelö Vállalat, Világbank-hitelből Ülésen nyolc, mély szintre fúrt gázkutat épít. Az 1 ezer, 2 ezer 500 méter mélyről feltörő gáz az átla­gosnál nagyobb nyomású, hő­mérséklete a 100 fokot is meghaladja. Ezért kell a csö­veket különlegesen erős s a legkülönbözőbb hatásoknak is ellenálló szigeteléssel ellátni. — Tudtuk, megoldjuk, meg kell oldanunk a feladatot, de hogy miképp, az menet köz­ben alakult ki — mondja Ba­logh Lajos. — Ehhez igazán példátlan összefogásra volt szükség. Az üzemen belül a dolgo­zók és a termelésirányítók egyformán szívügyüknek te­kintették ezt az üzletet. Per­sze tudta jól mindenki, sok ■ múlik azon, hogy sikerül-e a munkát jól elvégeznünk, s higgye el, nem mindegy, hogy az itt dolgozó vezetők többsé­ge az alapító gárdához tarto­zik. s szakmunkásból lett irá­nyító. A gyakorlati munka június­ban kezdődött. Párhuzamosan kezdték a tervezést és a mun­kára kijelölt csarnok átalakí­tását. Ehhez a régi beton­padlót föl kellett törni, kiépí­teni az égőfejekhez szükséges gázvezeték nyomvonalát, a homokfúvással történő cső- tisztításhoz a nagy nyomású levegőhálózatot. Gyakorlatilag az egész műhelyt át kellett rendezni a technológiai, bal­eset- és a tűzvédelmi köve­telményeknek megfelelően. Új berendezésekre is szükség volt, s mindeközben gondol­tak arra is, hogy a gépsor a hagyományos és gyakoribb Hungikor-szigetelés alkalma­zására is megfeleljen. — Júniusban tehát bontás­sal kezdtünk, augusztus első felében már próbaüzemelést tartottunk, s még abban a hónapban 21-én megkezdtük — három műszakban — a szigetelést — mondja nem kis büszkeséggel az üzemvezető. — Szükség volt az erőltetett tempóra, hiszen a munkát no­vember 15-re igazoltuk visz- sza, de október 31-én végezni akartunk vele. Ez 400 méter híján sikerült is. — Hogyhogy ilyen rövid átfutási időt vállaltak? — Ehhez a munkához 146 ezer köbméternyi gázt kellett igényelnünk, annyit, amennyit egy szezonban fűtésre haszná­lunk. Ha elhúzódott volna a szigetelés, választanunk kel­lett volna, fűtünk-e vagy dol­gozunk. Így szerencsére nem kerültünk ilyen válaszút elé. Néhány szót érdemes arról is ejteni, miért számít szak­mai — nem egyszerűen gaz­dasági — sikernek a 27 kilo­méternyi gázvezeték szigete­lése. Elsősorban is azért, mert egy teljesen új technológiát kellett a vecsésieknek — he­lyi kísérletek nélkül — beve­zetni. A Raychem cég a kö­vetkező receptet adta: a csö­vek felületét sörét- vagy ho- mokfuvatással fehér fémes állapotúra megtisztítani. Ez­után öt órán belül a csövet szigetelni kell úgy, hogy fo­lyamatos forgatással 25—25 gázégőfejjel egyenletesen föl kell melegíteni 213—238 Cel- sius-fokra. A szigetelőszalagot a csőre 27 kilogrammos fe­szítéssel, 2,5 centiméteres át­fedéssel kell • rátekercselni. Ezután a hűtés következik a lágy fólia megszilárdulásáig egy erre a célra készített speciális asztalon. A szállítás kalodaszarűen záródó párna­fákon történik, hogy a legki­sebb sérülést is elkerüljék. — Egy-egy etaloncső volt a minta nálunk is, Ülésen is — mondja Balogh Lajos. — Rendszeresen ellenőriztük itt is, ott is a szigetelés minő­ségét, villamos átütési szilárd­ságát, mechanikai ütésállósá­gát, s azt hiszem, joggal va­gyunk rá büszkék, hogy egyetlen hibás darab nem akadt. Az elvégzett munka értéke 46 millió forint, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a ve­csési üzem a tervezett terme­lési értékét előreláthatóan 120, árbevételi tervét és üzemi eredményét 132,3—132,3 szá­zalékra teljesíti. A közelmúltban levelet ka­pott a VÍZÉP Vállalat igazga­tója az Eurocom Külkereske­delmi Képviseleti Rt. vezetői­től, a Raychem cég megbí- zo-ttaitól, amiben többek kö­zött ezt írták: — Vecsési üzemüknél be­vezették az általunk képvi­selt Raychem cég új csőszi­getelési eljárását, amely együtt járt az ott levő gyártó­soruk kiegészítésével és mó­dosításával. Ilyen módon egy Magyarországon teljesen új, magas minőségű csőszigetelési eljárás valósult meg, megren­delőjük -speciális igényeinek és követelményeinek megfe­lelően. A Raychem cég meg­bízásából ezúton szeretnénk köszönetét mondani vecsési üzemük vezetőjének és a munkában részt vevő szakem­bereiknek a minden esetben gyors és hatékony segítségért, amely rövid időn belül az el­járás eredményes, üzemszerű alkalmazásához vezetett. Vereszki János Fehér kenyér — barna kenyér Javul az ellenállóképesség Régi megfigyelés: „A fehér kenyér hizlal, a barna kenyér fogyaszt”. E népi bölcsességet a tudomány is igazolta, ám vagy kevesen tudják, vagy so­kan nem veszik tudomásul, mert az üzletek polcairól a fe­hér kenyér fogy nagyobb mennyiségben. Ez a fogyasztá­si szokásunk egyfajta maga­tartást is tükröz. Nevezetesen, nem vagyunk olyan szegények, hogy barna kenyérre kénysze­rüljünk. Pedig korántsem anyagi jó­létünkkel van összefüggésben a magasabb rosttartalmú élel­miszerek fogyasztása, hanem az egészségünkkel. Felméré­sekkel számszerűen lehet bizo­nyítani, hogy mind többen szenvednek érrendszeri beteg­ségekben, gyakoriak a bélmű­ködési zavarok, amelyek egy­szersmind a helytelen táplál­kozás következményei. Elfeledett ételek Az egészségügyi szakembe­rek szerint mintegy 4 millió ember szorulna energia- és zsírszegény diétára. Ehelyett zsírban „tocsogó” pörköltet eszünk, szeretjük a magyaro­san elkészített töltött káposz­tát, és döbbenten szemléljük azt az embert, aki például bú­zakorpát szór a kefirbe, s va- csoraidőben azt falatozza. Pe­dig ez utóbbi vigyáz egészségé­re, ő igyekszik megszabadulni helytelen szokásaitól. Volta­képpen nem tekinthető kü­löncnek, hiszen a magasabb rosttartalmú ételek néhány évtizede még rendszeresen a családok asztalára kerültek. Sokan ismerik még a kukori­calisztből készült kását, a pró- szát, a kevésbé finomra őrölt lisztből sütött barna bélű ke­nyeret. Fogyasztásuk felelevenítése egészsegóvó cselekedet lenne, hiszen például az étkezési kor­pa csökkenti a zsírok felszívó­dását, az epekőképződést, mér­sékli a vér koleszterinszintjét. A búzacsíra könnyen emészt­hető fehérjéket tartalmaz, megtalálhatók benne a külön­féle vitaminok, amelyek gá­tolják az erek elmeszesedését, lassítják az öregedés nemkí­vánatos folyamatát. A zabból készíthető ételek rendszeres fo­gyasztása javítja a szervezet ellenállóképességét, csökkenti a fáradékonyságot, segíti elke­rülni a depressziós hatásokat. Az évtizedekkel ezelőtt gyakran fogyasztott, de mára jórészt elfeledett ételekről csupa „jót ír” a szakirodalom. Az egészség megóvásában el­foglalt szerepüket felismerte a gabonaipar is, 1979 óta fejlesz­ti gyártásukat, igyekszik bőví­teni a választékot. Forgalmaz­nak étkezési korpát, szója-, rizs- és borsólisztet, hántolt árpát, kukoricadarát, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Évente 1,6 millió tonna ga­bonát őrölnek meg, ebből 1,2 millió tonna liszt készül. En­nek persze csak elenyésző há­nyada a diétás termék, s ép­pen ebből következik, hogy többet is gyárthatnának belőle. Érdektelenség A gabonaiparnak ez volna az érdeke, hiszen a diétás ter­mékeken szerény a nyeresé­gük, ami a nagyobb forgalom révén még növelhető lenne. Nem gyárthatnak többet be­lőlük, mert nem kér többet a kereskedelem. Ugyanakkor a vásárlók is azt tapasztalják, hogy gyakran sokat kell kutat­niuk egy-egy megkedvelt új Szerény jubileum előtt A kikapcsolódás eszköze Égy' hónap híján égy éve lesz, hogy megalakult az ecse- ri Rákosmezeje Tsz .önálló horgészegyesülete. Az ecsevi tó — ameiy a Tto2ös gazdaság ottani üzemeihez közel esik — nagyon elhanyagolt álla­potban volt. Azt kellett rend- behozniuk, takarítaniuk, egy­szóval horgászásra, kikapcso­lódásra alkalmassá tenniük. Ehhez sok segítséget kaptak a termelőszövetkezet vezetőségé­től is. Az engedélyezett horgászás első napja az idén június 16-a volt, amit egy háziversennyel tettek még emlékezetesebbé. Bekerítették a viszonylag nagy kiterjedésű tavat, amely 600 társadalmi munkaórát igé­nyelt a horgászoktól és az önkéntes segítőktől. Megtörtént az őszi telepítés is. Októberben 600 kilogramm háromnyaras ponty, 100 kilo­gramm kétnyaras amur és ugyanennyi kárász és keszeg került a vízbe. A halakat a TEHAG tápiószecsői telepéről szerezték be. termék után, hiszen kevés üz­letben árusítanak például ét­kezési búzacsírát. A forgalom növelésében érdektelen a ke­reskedelem, mert mint mond­ják, a néhány forintot érő korpa helyén elfér a kétszáz forintos ital is, s ez utóbbi jó­val nagyobb hasznot hoz az üzletben dolgozóknak. Ráadá­sul a diétás termékek egy része nem tartható el sokáig, s ha lejár a szavatosság, kénytelen selejtezni a kereskedő, ami ugyancsak az ő kára. A gabonaipar igyekszik el­lensúlyozni a kereskedelem ér­dektelenségét, s az országban 22 saját üzletet nyitott, ame­lyekben árusítja az említett termékeket. Szövetkeztek a sütőiparral és a Zöldért Válla­latokkal is, közösen 15 üzletet tartanak fenn, amelyekben ugyancsak megtalálhatók a diétás ételek alapanyagai. Mindez kevés, hiszen sokak számára elérhetetlen marad a termékek jó része mindaddig, amíg az élelmiszerboltok ,több­ségében nem árusítják azokat. Jámbor óhaj Üzleti szempontból persze érthető a kereskedők magatar­tása. Nekik a nyereség növelé­se fontos érdekük, s így a vá­laszték bővítésére az anyagi ösztönzéssel lehetne késztetni őket. Nem lenne ez haszonta­lan, hiszen újabb ízekkel, éte­lekkel gazdagodhatna étren­dünk, s az egészséget óvó ha­tásuk révén csökkenhetnének betegségben töltött napjaink. Mindez ma még csak jám­bor óhajnak tűnik, hiszen a tapasztalatok szerint rendkí­vül lassan terjednek e diétás készítmények. Búzacsírából 1981-ben 51 tonnát adtak el, három esztendő múlva 59 ton­nát, s ugyanebben az időben a korpa fogyasztása is csak 98 tonnáról emelkedett 110 tonnára. Általános tapasztalat, hogy e termékek gyártása óta mintegy 10—15 százalékkal növekedett a forgalmuk. E szeréhy bővülésnél* predig többet érdemelnének a hagyo­mányosan fogyasztott és ma is olcsó termékek. V. F. J. Levelesládánkból Művésztárlat Vasadon Vasad a monori körzet egyik legkisebb faluja. A főútvonal zajától távol eső, csendes köz­ség, páratlan környezettel. Ezt már régen felismerték a természetkedvelők. De felfe­dezték a környék szépségét a művészek is. Az utóbbi években rendsze­resen volt itt festömüvésztá- bor felnőtteknek és alkotó- (művész) tábor az általános iskolás korúaknak. Igen sok Randevú az éterben Kábeltánc és a repülőhalak Tessék elképzelni szegény gavallér helyzetét: idejében megérkezik a randevúra, vá­rakozik, várakozik, sehol sen­ki. Egyszercsak figyelmeztetik, hogy a hölgy a hirdetőoszlop túloldalán vár rá, ráadásul nem is egyedül. S éppen ő, az a bizonyos harmadik szól át, s invitálja társaságukba a ta­nácstalanul toporgó közös is­merőst. Vajon hogyan foly­tatódhat ezek után az éppen csak kialakulóban lévő kap­csolat ... ? ‘ Nem érdemes töprengeni rajta, mert bár konkrét eset­ről van szó, a malőr nem így esett meg. Csak azért példá­lóztam vele, hogy ki-ki el­képzelhesse, hogyan éreztük magunkat, félig-meddig le­maradva arról a randevúról, amelyet az éterben tervez­tünk a két, föld körül hajózó magyarral, Fa Nándor hajó­építővel és Gál József gépész- mérnökkel. Mint már több­ször is hírül adtuk, a monori rádiós versenyállomást is ki­frekvencián várnak bennete­ket. A rádiósok egymásra néz­tek. Aztán az égre. — De hiszen a 14 mega 262-esröl volt szó! jelölték ugyanis a körülbelül két és fél évesre tervezett ex­pedícióval való kapcsolat- tartásra. A 9,5 méter hosszú és há­rom méter széles, 11 méteres árboccal felszerelt Balaton 31 típusú vitorlás az Atlanti- óceánon — Las Palmas és Fokváros között, de a Zöld- íöki-szigeteken már túl — bukdácsolt a többemeletes hul­lámok között. A megbeszélt időpont előtt a monori ver­senyállomáson már vételirány­ba fordultak az antennák, Hu- gyák József operátor bekap­csolta a készülékeket. Idegesítően gyorsan .múltak a percek. Már elmúlt 13 óra — a kapcsolatfelvétel meg­beszélt időpontja —, de a hölgy egyre csak késett. Egy­szer csak megszólalt egy tá­voli, brazíliai állomás: a PY­2-PA felajánlotta segítségét. Ráadásul magyar fiú. Ám hiába minden, ő sem találta a Balaton 31-et. Egyszer csak egy magyar közvetítőállomás reccsent ránk. — Fiúk, mi van? A Nándiék a 21 262-es Ami ezután jött, az igazi kábeltánc volt. Néhány perc múlva minden vezeték, zsinór a helyére került. Hugyák Jó­zsef egyik-másik mozdulatát a művészi tornászok is meg­irigyelték volna. Csak hát ad­digra már a HA-4-KYN hívó­jelű állomás forgalmazott — valahonnan Székesfehérvár térségéből, a Csókahegy kö­zeléből — a magyar hajósok­kal. Az utóbbiak ugyan elég jól hallottak minket, mi azon­ban csak halkan és kihagyá­sokkal. így azután az a bi­zonyos „harmadik” közvetí­tett ... A HA-4-KYN hívójelű ál­lomás operátorától (kezelőjé­től) tudtuk meg, bár ezt a hangfoszlányokból is kiérez- tük, hogy az expedíciósOik ki­válóan érzik magukat. Jól haladnak, halat is fogtak, sőt volt egy váratlan találkozá­suk egy csehszlovák hajóssal. A barátokkal, családtagokkal beszélgetve kérték, hogy küld­jenek utánuk spanyol nyelv­könyveket és kazettákat, hogy könnyebben forgalmazhassa­nak az adott nyelvterület rá­diósaival. Ám a csomagban, mint a hazaiak ígérték. QSR- (hívás-visszaigazoló) lapok is lesznek, amelyeket akár rek­lámcélokra is lehet hasznosí­tani. Végül egy érdekes megálla­pítás — külön kérésre — Fa Nándortól: — Nem igaz — mondta —, hogy a repülőhalak csak egye­nes irányban tudnak repülni. Gál Józsi barátommal a hajó orrán ülve nemegyszer meg­figyeltük, hogy akár 40-45 fo­kos szögben is képesek irányt változtatni. Üjra és újra a hullámok taréján landolnak, s onnan lőnek ki szinte rakéta­sebességgel. Ügy pattognak a vizen, mint a pingponglabda. — Mikor találkozunk újra? — Szerdán ugyanebben az időben, ugyanitt. — Az éteri randevú tehát ma megismétlődik. S remél­jük, mi is a „hirdetőoszlop” jó oldalára érkezünk. V. J. alkotás készült itt, azonban ezeket a faluban élők nem láthatták, mert tárlat nem nyílt. Vasad történetében jelentős eseménynek számít, hogy a Nagy István-csoport művé­szeinek képei, szobrai látha­tók voltak a vasadi klub­könyvtárban. A megnyitón a művészek közül jelen volt Ünyi István, Detzki Júlia, Gábor Éva, Pál Aranka. Reitz János és Sze- mők György. A körzetköz­pont művelődési szakembe­rein kívül ott voltak a helyi tanács vezetői is. Örömmel nyugtáztuk, hogy igen sokan voltak kíváncsiak erre az ese­ményre a falubeliek közül. A jelen levő művészekkel a lá­togatók hosszasan elbeszélget­tek. A hét folyamán pedig szép számú közönség tekintet­te meg a kiállítást. Reméljük, hogy e kezdet­nek lesz folytatása Vasadon. Lukács Béla HNF-elnök ■ Kulturális program Ecseren szerdán 17.30-tól: Dzsesszbalett, 18-tól: ifjúsági akadémia: Hogyan hódította meg az ember a Holdat? Elő­adó: Szüle Dénes csillagász. Gyomron 19-től: karate, a művelődési házban 16.30-tól filmvetítés: Szomszéd szere­tők. Mendén 15-től: teremfut- ball, 17-től: művészi torna. Monoron a filmszínházban, 18-tól és 20-tól: Üldözők. Sülysápon 13-tól: ismeret- terjesztő előadás, Nemzetközi bolitikai kérdések. A magyar állam és az egyház kapcsola­ta címmel: 17-től: logopédia. Vecsésen 17-től: a Szekta együttes próbája. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents