Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-21 / 273. szám

1985. NOVEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Gázláng helyett - az indulat Vecsésen nehéz a helyzet (Folytatás az 1. oldalról.) Az embereket csak munka­idő után kereshettük fel, s ilyenkor már hiába mentünk volna a Tüzép-telepre, így Csányi János tanácselnöktől kértünk felvilágosítást a tü- zelőhelyzetről. Az erre illeté­kes kollégájától érdeklődve azt a választ kapta, hogy a tele­pen előjegyzés nincs, de nagy az igény néniét brikettre. Hiányzik a központi fűtéshez szükséges keverőszén, csak az NSZK-ból importált daraszén van, ugyanakkor a múlt hót keddiétől több vagon beren- tei, tatai brikett és tűzifa ér­kezett. A lakosságnak számí­tania kellett volna a késésre, megtartva addiig a régi tüze­lőberendezéseket, de ez a ta­nácselnök szavai szerint ördö­gi kör. Károm éve A gázt ugyanis csak akkor lehet bevezetni, ha a régi be­rendezést már kiiktatták, a kéményeket megfelelően szi­getelték, a műszaki feltétele­ket megteremtették. Tehát nem mindenki várhat türel­mesen, fűtött szobákban. Há­rom éve kezdődött a program. Ma' körülbelül ezer család fűt gázzal, s ha a már gázzal telt vezetékek mentén minden há­zat bekötnek, még kétezerrel nő a szám. Mintegy 40 utcá­ban készültek el az idén, de nem kötöttek be mindenhová. Csáriyi János szerint a TIGÁZ nem készült fel ekkora igény­re sem munlcaerövel, sem gáz­órákkal, s nincs elég nyomás- csökkentője. Az építés szerve­zését és bonyolítását a tanács vállalta. A TIGÁZ mint szol­gáltató nem szolgáltat köz­megelégedésre. Ekkora háló­zat működéséhez1 az elektro­mos és a vízügyi ügyelet mel­lett este és éjjel ma már gáz­ügyelet is kellene, de az hiány­zik, noha az új készülékekre sok a panasz, gyakori az üzemzavar. Tipikus gond A tanácselnök által javasolt utcák sorából a Báthori utcát választva Fülöp Imréékhez is becsengettünk, akik már bol­dogan élveznék a cirkogejzir rendszerű gázfűtést. Itt vi­szont az a komplikáció tá­madt, hogy nap közben min­den külön értesítés nélkül áramszünetet tartanak, s mi­vel a keringtető szivattyú áram hiányában nem működik, a berendezés nem fűt, este soká melegszik fel a lakás. A megyeszerte tipikus gon­dokra vetettünk pillantást teg­nap este Vecsésen. Ha mégis értjük az igények váratlan nö­vekedését, s az ebből keletke­ző gondokat, a szervezetlen­séget nem hagyhatjuk szó nél­kül. Sok kritika éri a vona­lon dolgozókat, akik enyhén szólva nem használják ki a munlMidőt. A türelmetlen te­lefonálókat éppúgy meg lehet érteni, mint a hívásokra vá­laszolni kötetes szakembereket, akiktől viszont legalább pon­tos információt várnak. Vagy­is lehetne könnyebben, gyor­sabban, kevesebb zökkenővel is. Még akkor is. ha túl sokan s túl kevés tapasztalattal fog­lalkoznak manapság a gázve­zetékek építésével. A gázbekötések helyzetéről a megyében, a lemaradások cicáiról lapunkban a közel­múltban már közöltünk ripor­tot. Tegnap délután ismét ke­restük . a TÍGÁZ illetékeseit — hiába. Ma ismét próbál­kozunk. Kovács T. István Egyházközi tanácskozás Dr. Bartha Tibor református püspöknek, az Országos Béke- tanács egyházközi békebizott­sága elnökének meghívására november 17—20. között Buda­pesten rendezte meg szeminá­riumát a Keresztények és Zsi­dók Nemzetközi Tanácsa. A hazánkban első ízben tartott találkozón 15 országból érke­zett 60 tekintélyes keresztény és Zsidó felekezeti vezető esz­mecserét folytatott a kereszté­nyek és zsidók kapcsolatainak elméleti, teológiai és gyakorla­ti kérdéseiről, a béke megőr­zésében való együttműködésük lehetőségeiről. A vendégek magyarországi tartózkodásuk során felkeres­ték a Dohány utcai zsinagógát, a zsidó múzeumot, valamint katolikus és protestáns isten- tiszteleti helyeket, múzeumo­kat látogattak meg. Világszínvonalon A váci Forte gyár laborató­riumában a film- és papír- gyártáshoz szükséges törzsol­datokat készítik és ellenőrzik. Kiss Istvánné vegyészmérnök vezetésével a 11 szakmunkás — a napi gyártási programtól függően — 600—1000 liter vegyszert állít elő a fekete- fehér és a színes termékek­hez. A gondosan ellenőrzött laboratóriumi oldatok döntő módon határozzák’« meg a gyártmányok minősegét. Ké­pünkön a színképző oldatot fű­zi a duplikátorban Kecskés Jánosné és Pusztai Gáborné. A szándék mellé nincs elég pénz Kifulladóban a kastélyprogram Végy egy kastélyt, s hozzá 10—29 milliót. Állítsd helyre a romokat, no persze, a mű­emlék jellegnek megfelelően. Ha ez mind megvan, várd a vendégeket, akik a pusztá­ra, netán az elrejtett völgybe, vagy éppen a kietlen domb tetejére vágynak, minden ci­vilizációtól elzárva. Ennyire egyszerű lenne a recept? Mint írásunkból kiderül, a kísérte­tek még nem tűntek el... Az új jövel olcsó, b A kormány Gazdasági Bi­zottságának 1981-ben hozott határozata alapján megindult kastélyprogram szerint az ál­lami tulajdon megtartásával az üres vagy rosszul haszno­sított, műemlékvédelem alatt álló kastélyok helyreállításá­hoz és hasznosításához támo­gatást és hitelt kaphatnak a vállalkozók az Állami Fejlesz­tési Banktól, az OTP vállal­kozási irodájától és az Orszá­gos Műemléki Felügyelőségtől. A hitel számszerűleg tekinté­lyes, egy kastély helyrehoza­talához viszont csekély. A vállalkozó kedvet azon­ban még ez sem törte le, hi­szen az elmúlt félévben a már magánszemélyeknek is meg­hirdetett közös pályázatra csaknem 250-en jelentkeztek, zömmel Pest megyében és környékén. Szűkebb pátriánk­ban körülbelül 40 kastély ta­lálható, ezekből jelenleg 6 áll üresen. A romos kasté'yok mégsem csinosodnak. Ennek okát a műemlék-felügyelőségen és a Pest Megyei Tanácson abban látják, hogy a jelentkezők nem mérik fel megfelelően anyagi lehetőségeiket, tartalé­kaikat. A mindössze néhány száz légköbméteres kastélyok átalakítása 2—5 millió forint­ba kerül, ebből a vissza nem térítendő támogatás átlagosan az összes költség 20 százalé­káig terjedhet. Ehhez járul az OTP. és a bankhitel. Az ál­lagvédelemhez a vállalkozó­nak manapság az egész költ­ség felével kell rendelkeznie. De ha belegondolunk, hogy a kastélyok helyrehozata’a az egyre ritkább 1 milliótól az általánosnak tűnő 30—50 mil­lión keresztül egészen a más­fél milliárdig terjed, akkor látszik: egy új, tetszés szerin­ti formában és helyen felépí­tett penzió sem kerül többe — esetenként olcsóbb is —, mint egy romos műemlék helyre­állítása. Ha mégis megfelelő anyagi lehetőséggel rendelkező bérlő­jelölt akadna, sokszor a ter­veknél befullad az akció. A legtöbb gondot a műemlékileg védett épületek jelentik. Ilyen volt az Alagi- Állami Tangaz­daság szobi kerületében rend­behozott épület, mélyet a ta­nács nem fogadott el idegen- forga'mi hasznosításra, sötét szobái, kedvezőtlen mellék- épületei miatt. Más műemlék jellegű épületek pedig azért nem kerülnek hasznosításra, mert az eddigi tulajdonos — a téesz, a tanács — saját ke­zelésében kívánja helyrehozni ezeket, de még nem rendel­kezik elegendő pénzzel. Ilyen a Halásztelken levő Malonyay-, kastély, amelyben a bentla­kók miatt nem lehet a felújí­tást elkezdeni. A jogszabályok ezentúl lehetőséget adnak ar­ra is, hogy az eddigi kezelő költségére az építési hatóság elvégezze a helyreállítást. Sajnos, erre a forintok hiánya miatt nem volt példa. A drágaság nem vonz Ha mégis elindul a felújí­tás, az OMF elé kerül a ter­vezet, ahol csakis szigorú mű­emlékvédelmi előírásoknak megfelelő elképzeléseket lehel jóváhagyni. A tervrajzok az alaprajztól a cégfeliraton ke­resztül a környezet rendezé­séig mindent tartalmaznak. Természetesen a funkciót és a műemlék jelleget össze kell hango’ni — ami eddig mindig sikerült —, ez azonban jelen­tős időveszteség. De aki ezen is túljut, már gondolkozhat is á vendégváró programon, amelyet összeállítani nem is oly könnyű. A Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal szak­embereinek véleménye szerint Az SZMT-küldöttértekezlet delegátusai Tarsolyukban társaik véleménye Dr. Gellai Etelka, a pilis- vörösvári rendelőintézet rönt­genszakorvosa még egyete­mistaként belépett a szak- szervezetbe. Háromfelé osztot­ta életét: a munka, a család s a nőmozgalom kap egy-egy harmadol Ám ahogy hallga­tom szavait, nőttön-nő meg­győződésem, a részek nem függetlenek egymástól, együtt adják az egészet, amit némi pátosszal úgy nevezünk: tel­jes emberi élet... Nézzük az első harmadol A pincehelyi kórházban kez­dett, itt lett belgyógyász. Egy évtizede váltott munkahelyet először, a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházába ke­rült, s radiöíqgusi szakvizs­gát tett. Három éve. amikor elkészült a pilisvörösvári szakrendelő, oda vezetett az útja. Szerencsésnek vallja magát, hiszen kiélheti szen­vedélyét: vadászhat a beteg­ség okára. Diagnosztaként is könnyűnek érzi a dolgát, mert ha kevés adatot kap a röntgenfelvételből — lévén belgyógyász is —, klinikai vizsgálattal - folytathatja a kór megállapí tást. • A család. Férje is orvos, traumatológus, három gyer­meket nevelnek. A doktornő imád főzni, nem szívesen hagy ki egyetlen nagy vasár­napi ebédet sem. Tíz éve fo­lyamatosan bővíthetik a házu­kat, most építették be a te­tőteret. Nem dől hozzájuk a pénz. Ahogyan mondja: a csak diagnózissal foglalkozó orvos szabadabb, a beteghez való viszonyát nem befolyá­solja a hálapénz. Annyira nem, hogy idén először rákénysze­rült, maga tegye el a sava­nyúságot télire. Ezzel persze nincs egyedül, s máris a harmadik harmad­nál, a mozgalomnál tartunk. Már a Semmelweis Kórház­ban bizailmivá, szb-taagá és nőfelelőssé választották. 1982 óta tevékenykedik az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zete Pest megyei nőbizottsá­gában, amióta az Országos Nőtanács tagja. így beszél: — Ma is van nőprobléma. Lemérhetem a munkahelye­men, ahol szinte csak nők dolgoznak, s a betegeken is. Ahogyan a férfiak között nem kevés az alkoholista, a nők között is szép számmal akad neurotikus. Csak éppen az utóbbi ’ jelenséget azzal in­tézik el: legyintenek, s hoz­záteszik. „csak egy hisztis nő”. Pedig az ok azonos, az emberek problématűrése cse­kély, hiányoznak megoldási sémáik. Én úgy gondolom: mindenről lehet és kell is vi­tatkozni. Csak a vélemények ütközéséből, a nyílt vitából születhet megoldást hozó eredmény, vagy legalábbis el­fogadható kompromisszum. Akár a politikában. Radioló­gus vagyok, tudom, mit je­lentene egy újabb világhábo­rú. Sőt Európában még egy helyi is. Ezért lettem tagja az Orvosok a nukleáris há­ború ellen — mozgalomnak. — De kanyarodjunk csak vissza a nők ügyéhez! A családok gazdasági helyzeté­nek súlyosbodásával elsősor­ban az ő életük nehezedik meg. Hiszen a mosás, taka­rítás, ablaktisztítás nem épp olcsó szolgáltatás. Rájuk ma­rad ez a munka. Megdrágul­tak a konzervek, mirelit ter­mékek, s egyre többen van­nak az értelmiségi nők között is, akik befőznek. Ennek pe­dig az a hátránya, hogy nem a tanulással, nem *az önfej­lesztéssel töltik az időt. S így újabb tápot kaphat a nők munkavállalásával kapcsolat­ban az előítélet, mely sze­rint kizárólag a családi tűz­hely mellett van keresni­valónk ... Én azt hiszem, csupán, mert véget ért a nők évtizede, nem szabad levenni a napirendről a nők ügyét. S a szakszervezetnek ebben nem csekély a szerepe, a fe­lelőssége. ★ — Tanulj, fiam. akkor talán még utcaseprő is válhat belő­led! Lehet, hogy néhány év múlva így biztatják majd a szülők lazsáló csemetéiket? — Hogyne lehetne... — véli Németh József, a Szent­endrei Városgazdálkodási Vál­lalat igazgatója. — Hiszen ma már igazán modem gépekkel takarítjuk az utakat, ráadásul jobboldalt van a volánjuk, szakértelem kel] irányításuk­hoz. Németh Józsefet sokan is­merik Szentendrén és kör­nyékén, ahol hatvan-hetven­ezren élnek, illetve üdülnek, s valamennyiük köztisztasági ellátásáért ö felel. — Nemcsak ismernek, szid­nak is bennünket, olykor ok­kal. A legtöbb bírálatot azért kapjuk, mert elakadt a fej­lesztés, s az intézményes sze­métszállítást zömmel csak á belterületen tudjuk megolda­ni. Vagy vegyük a lakóház­felújítást. Az erre fordítható pénzt normatíva határolja be, s korábban a vállalatunk épí­tett újat is. Pedig jobb lett volna, ha többet fordítunk a karbantartásra, tatarozásra. Szerencsére Szentendrén ide­jekorán felismerték, hogy a meglevő értékeket nem sza­bad veszni hagyni. Nincs min­den rendben a városgazdálko­dás körüli szemlélettel, sejt­hető az iméntiekből is. S ab­ból is: szakembergondokkal küzdünk. Hiszen szemetet szállítani presztízs nélküli (bár jól fizetett) munka, de ehhez meg az utcasöpréshez sem elég már a söprű meg a lapát. S egyikre sem készíte­nek fel szakembereket. A Helyiipari és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szakszer­vezete megyei választói érte­kezletén nem véletlenül vok­soltak egyhangúlag arra: a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának ötéves számadá­sán, a megyei küldöttértekez­leten legyen delegátus Né­meth József. Tahitótfalun született, cse­peredett. Azután az Óbudai Hajógyárban tanulta ki a gép­laka tosszaíkmát, s itt lépett be a vasasszakszervezetbe. KISZ-esként a DCM építésén dolgozott, majd ismét a hajó­gyárban. Érettségizett. 1967 óta szentendrei. Négy évet töl­tött a Kocsigyárban mint szerkesztő és bizalmi. Azután a város pártbizottsága gaz­daságpolitikai osztályának élére került. 1978 óta vezeti a városgazdálkodási vállalatot. Közben persze szakszervezetet is váltott: először a közalkal­mazottakéhoz tartozott, majd a mostanihoz, a HVDSZ-hez. S tovább képezte magát, el­végezte a Bánki Donáti Mű­szaki Főiskolát, mérlegképes könyvelő, árszakértő lett, s a marxista egyetem szakosítóján tanult három évig. Most arról beszél, hogy kül­döttként sem mondhat mást, mint a hétköznapokon: ne csak az újnak legyen becsüle­te, a felújítottnak is. S azok­nak az embereknek, akik a régit képesek használható új­já varázsolni. És még valami! — A vál­lalatunknál — mondja — van vízisporttelep, miénk a város egyetlen automata tekepályá­ja, saját vállalati üdülőnk épült Mezőkövesden. Büszke vagyok ezekre, de arra in­kább, hogy nálunk a dolgozók majd egytizede nyugdíjas. Ad. minisztrátor, díjbeszedő, kő­műves, portás vagy éppen ku­bikos. Tőlük tudom: a legna­gyobb segítség, hogy „nem ír­ták le” őket, hogy szükség van a munkájukra, s kiegé­szíthetik így a nyugdíjukat Jó lenne, ha az országban minden nyugállományba ke­rülő találhatna valamilyen társadalmilag is hasznos fog­lalatosságot ... V. G. P, ugyanis természetes, hogy a belföldi vendégek, de még a beutazó külföldiek is csak exkluzív, komplex szolgáltat tásért hajlandók az elhagya­tott helyen levő kastélyban pihenni. A több milliós beruházás, az évekre szóló eladósodás vi­szont csak 15—20 év alatt (!) térül vissza, s ez ma még nem üzlet nálunk. A haszonszer­zés idejét úgy tudják csak közelebb hozni, hogy magas áron üzemeltetik a kastélyt. Az időközben elfogyott anya­gi háttér jelentett problémát a Váchartyánban átalakított Rudnay-kastélynál is, mely­ben a helyreállítás tökélete­sen sikerült, de már az épü­lethez méltó berendezésre nem maradt fedezet. A pen­zió üzemeltetése ezért , ma már akadozik. Ehhez hasonló gondokkal vannak az Apaj- pusztán rendbehozott Per egy-> kastélyban, melyet a Kiskun­sági Állami Gazdaság finan­szírozott. A mezőgazdasági nagyüzem közben bérbe adta egy magánvállalkozónak a penziót, így már közösen vál­lalják a terheket. A Pegazus- tours segítségével alakítják ki a vendégkört, de a napi 700 forintos szobaszámla a minő­séghez képest egy kissé, ma­gas. A 1 ráckevei Sauoyai-kastély vállalati továbbképzéseknek ad helyet, s csak lassan kezd bekapcsolódni az idegenforga­lomba. Szociális létesítmény- nyé — vállalati üdülővé, ven. dégházzá — alakította a Lap­kiadó Vállalat az acsai Pró- nay- és a túrái kastélyt. Ma még a vállalatokra vonatkozó beruházási jogszabályok miatt vontatottan indpl ez a fajta hasznosítás. Jő példával is szolgál a program. A sarlósári kúria, mely az ácsai Vörös Október Tsz kezelésében áll, úgy tud­ta vonzáskörét kialakítani, hogy kapcsolatba lépett. a MALÉV-val, az XBUSZ-szal és a Pegazustours-ral. Az ide­genforgalmi hivatalok által szervezett vendégeket komp­lex program várja: cigányka­raván, hintó, uszoda. A pen­zió működtetése itt sem gye­rekjáték: a néhány szobából álló szálláshely nem lenne ki­fizetődő, ezért a jövőben az új . épületekben 140 vendéget tudnak majd fogadni. A legfrissebb adatok szerint a Pest Megyei Idegenforgal­mi Hivatal két kastélyfelújí­tási ajánlatot kapott: Szent­endrén, a malom épületét, Vácott pedig a Vörös Házat. A 60—70 milliónyi forint hiá­nya azonban egyelőre lehe­tetlenné teszi, hogy ezeket az épületeket hasznosítsák a me­gyében. Maradnak a kísértetek ? A kastélyprogramba az ide­genforgalmi irodák nem tud­tak bekapcsolódni — pénz hiányában. A magánvállalko­zók pedig a kellő tartaléko­lás és a kapcsolatrendszer nélkül nehezen küzdenek meg a feladattal. De nemcsak pénzre, hanem elhivatottság­ra, a falusi turizmusnak meg­felelő életformára is szüksé­ge van a penziót működtető vezetőnek és a személyzetnek. Am kérdés az is, hogy a ha­zai és az ide látogató turis­táknak mire van igényük: megfizethető kikapcsolódásra, vagy a háromcsillagos árnak megfelelő, drága szolgáltatás­ra? Mindenesetre ma még akkor jövedelmező egy kas­télyban működő penzió, el­zárva a külvilágtól, ha leg­alább egy busznyi vendéget tud fogadni, s a turistákat gazdag programmal lekötni. Sokkal kedvezőbb viszont azok helyzete, akik új épü­letben tervezik a penziót, fo­gadót. A kastélyok pedig meg­maradnak — amennyiben ösz- sze nem dőlnek — kisérteteik számára. Ezt pedig senki sem gondolhatja komolyan. Pecze Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents