Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. NOVEMBER 16., SZOMBAT * i*.-' A szép Játszótereknek és az iskola jó programjainak köszönhetően Budaörsön kevés a csellengő gyerek Sokarcú helység Lakótelepiből budaörsivé váltak Szembeötlő a szemléletváltozás A kora esti szürkületben, két—három percenként megelevenedik a budaörsi lakótelep. A 40-es buszok újabb és újabb tömegeket hoznak. Az emberek sietős léptekkel indulnak a lakóházak, az ABC- árüház vagy az óvoda felé. Fél hat, előtt égy-két perccel a tanácsházával szemközti óvodában már csak néhány dajkát és a vezetőhelyettest, Dénes Gábornét találom. — A legtöbb gyereket már Ót óra tájban elviszik — magyarázza. Ügy látom, kevesebb szülő jár Budapestre dolgozni, mint azelőtt. A helyi üzemek bőven kínálnak munkalehetőséget. Talán ezért nyugodtabb itt az élet, mint más hasonló lakótelepen. Dénesné 1979-ben a fővárosból költözött az épülő lakótelep egyik első házába, a Lévai utcába. P Közösség alakul — Végigéltem az építkezés éveit, manapság pedig — remélem legalábbis, hogy — a közösséggé kovácsolódásnak vagyok a tanúja. Hosszabb ideig voltam otthon gyesen és ez idő alatt sikerült jobban megismernem a környéken élőket. A budaörsi kismamák nemcsak azért járnak össze, hogy1 gyorsabban teljen az idő, s napközben is emberi szót halljanak. Sikerült például megszervezni — igaz, csak néhány lakótárssal még a köszö- sével — a gyermekfelügyeletet, így időnként „kiszabadulhattunk egy-egy órára. A legkülönbözőbb helyekről verbuválódtak a lakók a házukba, s mint Dénes Gáborné tájékoztat, hosszú ideig néhány lakótárssal még a köszönés váltásig sem jutottak el. Egy éve, amikor áramkimaradás volt a lakásukban, becsöngetett az egyik szomszédhoz; segítséget kapott, s azóta megszűnt az idegenség. A lakótelep egyetlen ABC- áruházában hosszú sor kígyózik a bejáratnál: bevásárlókosárra várnak. Fiatal asz- szonnyal beszélgetek, aki gyerekkocsival és egy háromkerekű biciklin, ülő kisfiúval áll a sorban. — Vannak gondok itt is, hiszen elég lehangoló, amikor 5—10 percet kell áesorogni, hogy egyáltalán bejuthassunk a boltba, s akkor sem biztos, hogy mindent megkapunk. Elkelne itt egy olcsóbb zöldség- üzlet, de ezzel együtt én szeretek Budaörsön lakni. Nem bántam meg, hogy itt vásároltunk OTP-lákást. Bizonyos, hogy így vannak ezzel a többiek is. Nálunk senkinek nem esik le az aranvgvűrű az újjá ról, ha föl kell .söpörni a lépcsőházat. vagy kitakarítani a liftet. Magunknak csináljuk, akárcsak a ház körüli kis terület parkosítását. Jó lenne, ha itt a lakótelepen volna módunk valamilyen közösségi helyiségben rendszeresen ösz- szejönni. Tulajdonképpen irigylem az iskolás lányomat. Neki ugyanis jobbnál jobb programokat szervez a tanári kar. Érdemes körülnézni, errefelé nagyon kevés a csellengő iskolás gyerek. Átgondolt fejlesztés Fehérváry János, Budaörs tanácselnöke nem örül, amikor csupán a lakótelep fejlődéséről kérdezem. — Nem beszélhetünk csak a lakótelep jövőjéről, hanem az egész, település egyenletes és átgorrdali'féjieeziésér’ői kell itt'' szólni. A mintegy kétezer panellakásban 8—9 ezer ember él, ám fejlődik, szépül és gyarapodik a település más része is. Ilyen például Budaörs keleti részén az úgynevezett MÁ- VAG-kertváros. Ezt a területet a felszabadulás után a Ganz dolgozói kapták meg, innen az elnevezés. Itt, a Budapesti út környékén impozáns, értékes családi házak épültek az utóbbi években, s a következő évtized feladata, hogy a közmű- rendszer színvonala tempósan emelkedjen. A település másik részén, az M7-es és a kertváros közötti területen nem ilyen spontán, hanem szervezetten és átgondoltan fejlődött Budaörs. Tavaly 120 közművesített telket adtunk tartós használatba és ezen a részen is egymás után nőnek ki a földből a szebbnél szebb porták. A parcellázás folvtstáea- ként remélhetőleg a jövő év végére újabb száz építési telket adunk tartós használatba. Szépen fejlődő, ám hosszú ideig kissé mostohán kezelt része Budaörsnek a festői Kamaraerdő. Idén a Beregszászi úton elkészült a gerincvezeték és ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az elkövetkezendő két évben társulati úton ivóvizet kapjon a környék. Családi házak, csodálatos nyaralók és itt- ott fabódék alkotják Kamaraerdő házállományát, s egyre inkább fejlődik, szépül a zártkerti övezet is. Ezt segíti az elkészült utcarendezési terv is és a gázhálózatfejlesztési lehetőség. — Ma is már több mint ezer ember él Kamaraerdőn és szeretnénk — folytatja Fehérváry János —, ha körülményeik javulnának. Ezért a következő ötéves tervben 200 négyzetm1 teres élelmiszerboltot kívánunk építeni. Ugyanez a tervünk a MÁVAG-kertvárosban is. Természetesen e célok megvalósítása attól is függ, hogy sikerül-e megnyerni a lakosságot a településfejlesztési hozzájárulás bevezetéséhez. Budaörs sokarcú település, S -mint ilyen, mások az igényeik az- itt élőknek. Éppen, ezért szinte lehetetlen 'egyetlen nagy közös oál érdekében sorompóba állítani a lakosságot. Ezért négy körzetben a- kereskedelmi ellátás fejlesztésének támogatásához szeretnék megnyerni az embereket. Több zöldterület — Tovább fejlődik a lakótelep, bár ma még kérdéses, hogy milyen ütemben — folytatja a tanácselnök. — Végül Is öt év alatt minimálisan 300 új otthont szeretnénk tető alá hozni, s természetesen az ellátást ezzel párhuzamosan fejleszteni. Szükség van a szakorvosi rendelőre, de még inkább egy új szakközépiskolára. S ami nem látványos, de elengedhetetlen mindehhez, bővíteni akarjuk a szennyvíz- tisztító kapacitását. Néhány évvel ezelőtt a budaörsi lakótelep úgy nézett ki, mint egy város a falu szélén. S akkoriban az itt lakók is így érezték. Ránézésre nem sokat változott a helyzet, bár több lett a zöldterület, rendezettebbek az utcák, vannak játszóterek. Annál nagyobb változás ment végbe az itt élők szemléletében, aki közben lakótelepiből budaörsiekké lettek. M. K. A gazdálkodás játékszabályai A kétezer lakásos telepen egyetlen otthonban sincs telefon, nem cső* da, ha mindig sokan várnak a fülkék körnvékén Erdősi Agnes felvétele ^ A Magyar Jogász Szövetség október 11—13. tcö- ^ zött rendezte meg X. országos munkaértekez- ^ letét és XI. küldöttközgyűlését. Ezen az esemé- x nyen a Pest megyei jogászokat 16 tagú küldött- > ség képviselte. Tanulságait egy újságcikk kere- v tében nehéz lenne összefoglalni, ezért sokirányú x mondanivalójából egy metszetet kívánunk köz- x readni. A konferenciának sok más, érdekes té- V\ mája mellett az egyik legizgalmasabb kérdése a ^ gazdaságirányítási rendszer új .és megújuló ele- ^ meinek „kihívása” volt a jogélettel szemben, t mely többféle megközelítésben szerepelt. Az y alábbi cikk a megyei tapasztalatok mellett idé- x zetek formájában, különösen dr. Markója Imre x igazságügyi miniszter és dr. Nyíri Sándor, a V legfőbb ügyész helyettese előadására kíván tá- / maszkodul. Államunk szerepét a gazdasági viszonyok fejlesztésében alapvetően az határozza meg, hogy hazánkban olyan — a társadalmi tulajdonra épülő — gazdálkodási rendszer alakul ki, amely összekapcsolja a tervgazdálkodást és a. piaci mechanizmusokat, együttesen érvényesíti a központi irányítást és a gazdálkodó szervezetek önállóságát, önálló kezde. ményezéséit és kockázatvállalását. Államunknak a gazdaságirányításnak ebben az új rendszerében is gyakorolnia kell funkcióit, minőségileg viszont más módon, mint ahogy azt tette az 1968-as gazdasági reformot megelőző időszakban. A változás lényege az, hogy az állam közvetett módon — a gazdasági szabályozással és közhatalmi eszközök folyamatos alkalmazásával — kívánja irányítani a gazdasági életet és operatív intézkedésekkel csak szűk körben, a feltétlenül szükséges mértékben akar beavatkozni a gazdálkodás belső struktúrájába. A jog szerepe abban kap nagyobb hangsúlyt, hogy erősíti a gazdaságpolitikai cselekvés előkészítését, szabályozza a végrehajtás körülményeit, mozgásterét és biztosítja a gaz. dasági viszonyok és a bonyolult kapcsolatok védelmét. A jogi normák olyan magatartásszafoályo- kat adnak, amelyek megtartását az állam — végső esetben — kényszer és szankcionálás alkalmazásával biztosítja. így tehát a jogalkalmazás szerepét sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad. Ez olyan következménynyel járna, hogy a valódi helyett csak látszatmegoldások születnek, vagy a légüres térben mozgó jogi szabályozás „devalválja” a jogot, gyengíti a normák „tekintélyét” és ezzel végső soron a törvényesség felbomlását eredményezheti. Alapvető jelentőségű tehát, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás során a közgazdászok és jogászok egy nyelven beszéljenek, „együtt gondolkodjanak”, de különösen fontos, hogy együtt cselekedjenek. Kérdés, hogy miért napjainkban kell erről szólni? Kiindulási alapként el kell fogadnunk azt a tényt, hogy „a nehezedő gazd^sá-.., gi körülmények és az életszínvonal Szinten tartása — a lakosság egyes részénél csökkenése —, valamint a társadalomtudományok kutatásának eredményei, minden eddiginél jobban felszínre hozták a „társadalmi beilleszkedés zavarait”. ' Az eddig megtett és tervezett erőfeszítéseink is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények számát visszaszorítsuk. Azok közül a társadalmi, gazdasági változások közül, melyeknek szerepe lehet a bűnözés alakulásában, három fontos kérdést kell kiemelnünk. Az egyik a személyi tulajdon alakulásában bekövetkezett változások. A társadalmi javak elosztásánál korábban az egyenlőségi törekvés dominált. A fejlődés szükségszerűen megkövetelte azonban ennek átértékelését. A javak elosztásánál általános irányelv lett a munka hasznossága, hatékonysága, az érték- teremtés. Ez természetesen differenciálja a személyi jövedelmeket. A jövedelemkülönbségek napjainkban azonban nemcsak a hatékonyabb munkából keletkeznek. „Ma még vannak olyan személyi jövedelmek, amelyekhez ugyan nem tisztességtelen úton jutottak, de amelyek nagy konjunkturális tényezőket tartalmazó foglalkozásokból erednek, ezáltal a végzett munka értéke, valamint a jövedelem között viszonylag nagy eltérések is találhatók.” A jövedelemdifferenciálódásnak harmadik forrását alkotják azok a jövedelmek, amelyek mögött hasznos, társadalmilag elismerhető munka nincs. Ezek spekulációból, a még meglevő hiánygazdálkodás adta lehetőségek jogellenes kihasználásából származnak. Ebben a kategóriában korábban az áruval ■való üzérkedés volt a tipikus, de ez is idővel bonyolult változáson ment keresztül. A gazdasági tevékenységre vonatkozó új jogszabályok lehetővé tették, hogy kiszéle, sédjén a vállalkozói tevékenység. Ennek vizsgálata alapján az a tapasztalat, hogy a kisvállalkozások egv része a szerződés megköté- után a munkát továbbadja különböző kisiparosoknak, vagy más gazdasági munkaközösségeknek, illetve megfelelő termelési eszközökkel rendelkező vállalatoknak. így a vállalkozók ebben a láncolatban munka nélkül felveszik a vállalkozói díjat, ami esetenként duplája vagy többszöröse annak, amit a munkát ténylegesen elvégzett szerveknek fizetnek. Az üzérkedés másik — ha nem is egészen új — formája az engedély nélküli nagykereskedelmi tevékenység. Ez elsősorban a zöldséggyümölcs és az építőanyag-forgalmazásban észlelhető. Az új gazdálkodási formáik létrehozására szükség volt, de észre kell vennünk, hogy ezek bizonyos új lehetőségeket teremtettek az elvégzett munkával összhangban nem álló jövedelmek megszerzésére. A vállalati gazdasági munkaközösségek egy része kizárólag saját gazdálkodó szervezete részére dolgozik, és ezért néhány területen — különösen a szol. gáitatásoknál — nem javult kellően a lakossági szülcségletek kielégítése. Egyes területeken nem megoldott, illetve nem elég hatékony a kisvállalkozások működésének törvényességi szempontból való állami ellenőrzése. A harmadik tényező a társadalmi tudat alakulása. Az alapelveket a társadalom többsége elfogadja és helyesli. De születnek — sajnos — az elv érvényre juttatásában nemkívánatos melléktermékek is. Felerősödött az anyagi javak utáni, sokszor gátlástalan tőreik, vés, az emberi és társadalmi értékeknek csupán az anyagi javak tükrében való megítélése. Az életmód megválasztásában, az életcél kitűzésében pedig az anyagiak kiszorítottak más, emberi és társadalmi értékeket Kérdés, hogy a bűnözésben tapasztalható változások összefüggnek-e társadalmunk gazdasági szerkezetének változásával? „Az összefüggés megállapítható, de ezek a változások nem közvetlen okai az új bűnözési formáknak.” Az anyagi, társadalmi változások nem kiváltó okai különböző bűncselekményeknek, hanem a változások által létrejött közegek, amelyekben azokat elkövetik. A felsorolt okok és indítékok viszont figyelmeztetnek az állampolgári fegyelem bomlására, a munkafegyelem gyengeségeire, a vezetői munka hiányosságaira, a közösségi életibe való beilleszkedés szándékának hiányára. Döntő változást a társadalom anyagi életfeltételeinek javítása és ezzel együtt a beilleszkedési gondok okainak megszüntetése hozhat majd. A jobb, a színvonalasabb igazságszolgáltatásra kihat — és erről kevesebbet beszélünk — egy valóban általános tényező, a társadalom erkölcsi értékítélete. Az erkölcsi elítélés társadalmi méretekben gyengül. Pedig az ellenkezőjére lenne nagy szükség. Gondoljunk csak arra, hogy miközben az állampolgárok többsége általában felháborodik a tisztátalan jövedelmeken, a hiánygazdálkodás szülte csúszópénzek és vesztegetések elterjedésén, az üzérkedés kvalifikált formáin, a saját ügyeikben már hajlamosaik arra, hogy felháborodásukat elfelejtsék. Az erkölcsi elítélés hiánya különösen a deviza- és vámbűntetteknél tapintható ki, ahol az elkövetők maguk sem érzik át kellő súllyal cselekményük társadalmi veszélyességét. Tennivalónk tehát abban van, hogy az erkölcsi tényezők hassanak a megelőzésre. így érjen el az állampolgári fegyelem, a jogtudat magasabb szintet. Felvetődik az a kérdés, hogy mit tesz és mit tehet az igazságszolgáltatás? Az igazságszolgáltatás anyagi és személyi feltételeinek gyengülése közepette végzi munkáját. Fokft- .,,zádó .ununkátfrheit elviselve azonban mindent elkövet annak érdekében, hogy a gazdálkodás törvényes rendjét megszilárdítsa. Naponként újítja meg, regenerálja önmagát mind a jogalkotással, mind pedig a jogalkalmazással. Gazdasági építőmunkánk mai, gyorsan változó feltételei között — a rugalmas alkalmazkodás elvét figyelembe véve — folyamatosan szükség van a gazdasági életre kiterjedő jogi szabályozás karbantartására. összefogva lehet fellépni azon felfogással szemben, amely azt sugallja, hogy a rugalmas alkalmazkodás és az ésszerű kockázat- vállalás kibontakozásának egyik akadálya a jogi szabályozás. Másfelől viszont hangsúlyozni szükséges, hogy a törvényesség szigorú betartása és betartatása a gazdasági életben továbbra is alapvető követelmény, amit az eddigieknél is következetesebben kell érvényre juttatni. Tehát nem lehet az a megoldás, hogy a jogi szabályozás kereteit „átlépjük”, vagy a jogi normák érvényesítése felett „szemet hunyunk”, ezt egyben közvetlen gazdasági érdekké is kell emelni, hiszen végső soron a jogszabályok adják meg a gazdálkodás „játékszabályait”, azt a biztonságot, amely nélkül eredményes gazdálkodási tevékenységet folytatni, a gazdálkodást tervezni nem lehet. Ide kívánkozik néhány jelenség felidézése. Egyes esetekben szubjektív indítékból marad el a jogellenes magatartást tanúsító szervezetek és személyek felelősségire vonása. Többször viszont a felelősség azért nem állapítható meg, mert a döntési jogkörök nincsenek elhatárolva a gazdaságirányítást végző szervek és a gazdálkodó szervezetek között, néhol pedig a döntés testületi jellege elmossa az egyéni felelősséget. Nemegyszer a nem kielégítő ellenőrzés akadályozza a felelősségre vonást. A gazdálkodó szervezetek szerződéses kapcsolataiban továbbra is sok kedvezőtlen .jelenség tapasztalható, különösen a szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítése, valamint a szerződésszegésből származó igények érvényesítése terén. Ennek elsődleges voltát nem a jogi szabályozásban kell keresnünk. A jogalkotás és jogalkalmazás nem tudja pótolni azt az ösztönzést, ami az áruk pontos, jó minőségben való leszállítására, a piaci egyensúly hiányának megszüntetésére, a kínálatot meghaladó kereslet megfordítására, a szervezetlenség megszüntetésére kényszeríti a gazdálkodó szerveket. A j3ß25Zj etika, a jogászi foglalkozás két- tős természetében gyökeredzik: egyszerre és egy személyben kell az individuumot tiszteletben tartani, annak jogait érvényesíteni és érvényesíttetni, és egyidejűleg kell a nagy- közösség, a társadalom, illetve a társadalom érdekeit képviselő hatalom érdekeit szem előtt tartani. Ebben mutatható ki az igazságszolgáltatás, mint hivatás lényege, egyben etikája is. SIMON JÄNOS, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője
