Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
6 1985. NOVEMBER 16., SZOMBAT Színházi levél Finnországi utazás 2. Egy felmérés tapasztalatai Tények és tervek az oktatásban A problémákat fontosságuk szerint kezelik Legutóbb a finn színházakról szólova az új színházépületekről beszéltem. Ejtsünk most szót arról, milyen a finn színház mint művészet. Kezdjük ott, hogy jelenleg az ötmilliós lélekszámú Finnországban negyvenhét hivatásos színház működik. Ez a mi arányainkra átszámítva any- nyit jelent, mintha Magyar- országon körülbelül kilencven hivatásos színház lenne (s van körülbelül negyven). Dolgozik színház (hivatásos) fent az északi országrészben, az Északi-sarkkörön fekvő Rovanie- miben, s olyan, húszezres lakosságú városkákban, mint Rauma, vagy messze északon Kérni. Emellett még majdnem ugyanennyi félamatőr (ahogy a finnek mondják: professzionálisan vezetett) színház működik. Ez a forma annyit jelent, hogy a társulat vezetője s egy-két fontos munkatársa és esetleg színésze is hivatásos, a többiek amatőrök. Ennek a szokatlanul nagy színházi kultúrának történelmi és társadalmi gyökerei vannak. A történelmiek: Finnország múlt századi történetének egyes időszakaiban a nemzeti kultúra és nemzeti nyelv, s a nemzeti irodalom ápolása éppoly sarkalatos kérdés volt, mint nálunk a reformkorban, 1848 előtt, s később is, az 1867-es kiegyezés előtti évtizedekben. A társadalmiak: vidéken a paraszti színjátszó körök, balladakörök tartották ébren a nemzeti kultúrát, a városokban meg a század végén s a századfordulón kialakuló munkásosztály karolta fel az ügyet. Valami hasonló játszódott le nálunk is annak idején a szervezett munkásság körében létrejött művelődési formák révén: énekkarok, színjátszó együttesek, s más együttesek születtek nálunk is. A finneknél ez a struktúra gyakorlatilag mindmáig fennmaradt. Csak az elnevezések és a karakterek változtak. A sok munkásszínházból az 1960-as években végrehajtott összevonás révén többnyire városi színház lett, illetve ahol városi (tehát inkább polgári jellegű) és munkás (tehát inkább a fizikai dolgozó osztályokra támaszkodó) színház is működött, ott összevonták a kettőt. Egyedül Tamperében maradt meg mind a két forma, mert ott igen erős volt a hagyománya mind a munkás, mind a városi színjátszásnak, s maguk a színházak is erős művészi színvonalú intézmények voltak. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy jelentős a finnországi svéd nyelvű, színházművészet. Az ország lakosságának mintegy 8 százaléka svéd anyanyelvű. Különösen a déli és a nyugati tengerparton található sok svéd származású (nyelvű) lakos. Magában Helsinkiben a népesség mintegy 11 százaléka svéd anyanyelvű. Az utcatáblák, a feliratok (még a színházjegyek felirata is) két- nyelvűek: finnül és svédül készítik őket. Nos, a hivatásos színházak közt is van több svéd nyelvű. A leghíresebb, művészileg is a legrangosabb. s egyben az egyik legjobb finnországi színház a turkui svéd színház. De hasonlóképp jeles intézmény, bár műsortervében és előadásaiban inkább csak a szórakoztatásra koncentrál, a helsinki svéd színház. És igen jelentős az a drámaírói tevékenység, amelyet svéd származású finn írók fejtenek ki.. Gyakorlatilag tehát ha a finn színházról beszélünk, akkor ebbe bele kell érteni a finnországi svéd színházakat is. A színházak költségvetését természetesen Finnországban is dotálják. Dotálja részint az állam, részint a város, amelyben működnek. Az arányok nagyjából hasonlóak, mint nálunk — még., a jegybevételek aránya is —, de az összetabb financiális hátteret teremtenek a művészi, munkához, mint e pillanatban az nálunk tapasztalható. Általában azt mondhatni, a fenntartó közösségek — a városok — igen nagy figyelmet fordítanak a színházakra. S mivel teljességben állami kezelésben csak két színház — a helsinki Finn Nemzeti Színház s a helsinki Finn Nemzeti Operaház — van, óriási a szerepe a finn színházak életében a városi, a közvetlen közösségi hozzáállásnak és a közönség hozzáállásának is. Utóbbi meglepően jó. A sok előadás közül egynél sem tapasztaltam gyengébb látogatottságot, mint háromnegyed házat, pedig a színházjegyek nem olcsók: 25 —60 korona körül mozognak, s ez az ottani átlagkeresetekhez képest elég magas összeg. De a színházba járás esemény, társasági szórakozás, és az emberek jó részénél tradíció is. És mivel nincsenek bérletek, a jó látogatottság valóságos nézőkből adódik, akik tényleg megveszik a jegyüket a pénztárnál, s el is mennek megnézni az előadásokat. M aguk az előadások természetesen eltérő színvonalúak, eltérő stílusúak, mint bárhol a világon. Számomra az volt a legtanulságosabb, mennyire sokféle ez a stiláris paletta. A két szélsőséget érdemes megemlíteni. Lahtiban, a remek modern színházban, amelynek a színpadtechnikája minden igényt és képzeletet kielégítő, egy Shakespeare: Afacbeth-előadás elsősorban arról szólt, mire képes ez a színpadtechnika. A rendezőnő valósággal tobzódott a süllyesztők, forgószínpadok, emelők, a zsinórpadlás és a rivalda, a vasfüggöny és a reflektorarzenál meg a hang- technika szinte korlátlan lehe- 'főségeiben. Az egész előadást szétszabdalta, tönkrenyomta ez a technika, s ráadásul még olyan modernnek vélt megoldásokat is alkalmazott, mint hogy Lady Macbeth a híres álomjelenetben egy szál harisnyanadrágban mondja el a nagy monológot, vagy hogy a Macbethet kísértő boszorkányok időnként egy sztriptízbár táncosnőiként jelentek meg. A másik véglet (de ta.lán inkább a másik stiláris lehetőség): a helsinki Nemzeti Színház kamaraszínpadán egy egészen meglepően letisztult, a lélektani realista színjátszás legszebb hagyományait alkalmazó Miller: Az ügynök halála- előadás, ráadásul egy kicsiny színpadon, testközelbe hoziva a dráma hőseinek szenvedéseit, konfliktusait. A skála szélső pontjai között aztán felsorakozik mondjuk a nálunk is játszott musical, a Rémségek kicsiny boltja egy kamaszosan vidám, az egész rémjátékot kinevető előadása, vagy egy mai finn dráma, A birodalom előadása Helsinki egyik elővárosában. Hadd zárjam ezt a kurta és hézagos beszámolót azzal: a finn színház éppoly jelentős (ha nem jelentősebb) helyet foglal el az ottani művészeti és társadalmi életben, mint a mi színházaink a mi életünkben. De ők általában jóval türelmesebbek a szélsőséges stiláris megnyilvánulásokkal szemben is, mint mi. Takács István Bizonyára velem együtt sokan látták-hallották a Stúdió ’85-nek azt az adását, melyben a szerkesztő-műsorvezető, Érdi Sándor dr. Zsolnai Józseffel folytatott beszélgetésében megjegyezte: az embereknek kezd elege lenni az iskolai kísérletekből és abból, hogy ha kinyitják a napi és hetilapokat, bekapcsolják a rádiót vagy a tv-t, mindenütt az iskolaügyről hallhatnak, olvashatnak. Tény s való, szálltam magamba, hogy nálunk sem múlik el úgy hét, hogy ez a téma valamilyen formában terítékre ne kerülne. S ha olvasóink kezdenek ráunni, a legrosszabbkor teszik, hiszen most jutottunk el oda, hogy ami elhangzik, nem pusztába kiáltott szó, végre vannak partnereink ahhoz, hogy az évtizedek óta halmozódó problémákat ne csak elősoroljuk, hanem meg is oldjuk. , Nem újkeletű dolog például a Budapest és Pest megye határmezsgyéjén húzódó, több, mint egy évtizede rohamosan kiszélesedő, terebélyesedő agglomeráció, amelyet mindkét közigazgatási egység tudomásul vett, ám nem vállalta fel egyre sokasodó gondjait. Évek óta köztudott, hogy az új településeken kevés az iskola, sok a képesítés nélküli tanár, a közművesítés üteme messze elmarad a jogos igényektől, de idén, első ízben ültek le a budapesti és a megyei tanács szakemberei megtárgyalni a teendőket. Nincs értelme most már a múlt mulasztásait firtatni. A lényeg az. hogy a VII. ötéves tervek készítésének időszakában ezeket a problémákat végre fontosságuk szerint kezelik. Veszélyeztetett gyerekek A közelmúltban a Művelődési Minisztérium is felmérte az általános iskolák helyzetét, épp azért, hogy a teendőket rangsorolni tudja. E felmérés tapasztalatairól beszélgettünk dr. Kelemen Elemérrel, a minisztérium főosztályvezetőjével. — Egyértelműen kiderült, hogy rendkívül nagy eltérések vannak az egyes iskolák között a tárgyi és személyi feltételek szempontjából. Körülbelül százötven olyan általános iskola van, ahol a tárgyi feltételek rendkívül kedvezőtlenek. Gond a tanteremhiány és az, hogy magas a váltakozó rendszerben iskolába járók aránya. Ezek többsége ráadásul olyan intézmény, amelyek környezetében kedvezőtlen társadalmi mozgásfolyamatok is érzékelhetők. Igen jelentős azoknak a gyerekeknek az aránya, akik a szocio-kulturá- lis környezetükből eredő hátrányok miatt veszélyeztetett helyzetűeknek minősíthetők. Ez az állapot egyébként tanulmányi eredménytelenségükben is tükröződik. Az említett iskolákban magas a túlkoros osztályismétlők aránya. Ezek a problémák néhány közigazgatási egységre az országos átlagot meghaladó mértékben jellemzőek. E kritikus területek közé tartozik Pest megye, különösen agglomerációs övezete. A megyéből 16 intézmény sorolható ebbe a kategóriába, tehát tíz százalék. További negyven olyan iskola van a megyében, amelyben a tanteremhiány és a váltakozó tanítás mértéke komoly gondok forrása lehet a későbbiekben. Váltott műszakban tanul ugyanis a gyerekek harminc egész egytized százaléka. Itt a legmagasabb az egy osztályteremre és az egy pedagógusra jutó tanulók létszáma. A szaktanárok túlterheltek, de így is hat egész egytized százalék a képesítés nélküliek aránya. Messze meghaladja az átlagot a tanító- és az általános iskolai tanárhiány is. Mindez együtt indokolja, hogy Budapest és Pest megye pedagógus-ellátására — tekintettel arra, hogy a főváros is hasonló gondokkal küszködik — összehangolt kormányzati szintű intézkedésekre kerüljön sor. Értelmes elfoglaltságot — Milyen változások várhatók az elkövetkező években? — A VII. ötéves tervben kidolgozott szakmai irányelvekben a minisztérium felhívta a tervező szervek figyelmét arra, hogy a tervciklus szűkös költségvetési lehetőségei között is kiemelten kezeljék ezeket a kritikus helyzetben levő iskolákat. A másik konkrétum, hogy a minlstáéfíum az új tervciklusra programot -dolgoz ki a hátrányos helyzetű iskolákban jelentkező szociálpolitikai-gyermekvédelmi gondok enyhítésére. Ennek keretében javítani szeretnénk a gyermekvédelmi munka személyi-szervezeti felSZERVEZETÜNK KOPÄSA. Vajon mi lehet annak az oka, hogy a bennünk levő genetikai programok szerint jóval tovább élhetnénk, mint ameddig élünk? És mivel magyarázható, hogy az európai népek közül mi, magyarok élünk a legrövidebb ideig? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ Egyed László szerkesztő-műsorvezető kitűnő műsorában beszélgető partnerével, dr. Czeizel Endrével. Kiderült, hogy az optimálisnál rövidebb élettartam számos okra vezethető vissza. Mindenesetre az elsők közt kell említeni a korszerűtlen táplálkozási szokásokat, az alkoholt és a dohányzást. Ezek együtt tetemes százalékkal kurtítják meg életünket. A A dohányzás egymaga átlagban kilenc évet vesz el, nem is beszélve rákkeltő hatásáról. Statisztikai tény, hogy ha mi, dohányosok felhagynánk rossz szokásunkkal, harminc százalékkal csökkenne a rákos megbetegedések aránya. Sokan megfigyelték már, és itt is szóba került, hogy az egyes társadalmakban kialakul valamiféle hallgatólagos megegyezés arról, meddig illik élni. Pszichológusok is leírták, hogy a százévesek között a nyolcvanévesnek eszébe sincs a halálra gondolni. Tény az is, hogy az egyes korokhoz nálunk meglehetősen szigorú viselkedési szokások társulnak. Az idős embereknek illik fekete vagy sötét ruhában járni, szép csöndben lemondani az élet örömeiről, a szórakozásról. A szerelemre meg jobb, ha nem is gondolnak, mert könnyen gúny és megvetés tárgyai lehetnek Ugyanakkor az életkor, ha lassan is, de emelkedik; ma jóval több a hetven-nyolcvan- éves, mint a századfordulón. tételeit, igazodva ahhoz a társadalmi kényszerhez, hogy a szocializációs folyamatokban a család helyzetének elbizonytalanodása miatt és más okokból is az iskolának fokozott szerepe van és ezt vállalnia kell. — Itt két alapvető problémát látok: miközben arról beszélünk, hogy javítani kell a szociálpolitikai és gyermekvédelmi munkát, az e területen dolgozó szakemberek létszáma nem nő, hanem csökken. A jelenleg is kevés pedagógussal lehetetlen lesz megoldani az egész napos foglalkoztatást. Hiszen az a cél, hogy a gyerekek délután se csavarogjanak, értelmes elfoglaltságot találjanak és felügyelet alatt legyenek. Átmeneti megoldások — A tanárhiány megnyugtató rendezéséig helyileg átmeneti megoldásokat kell kidolgozni. Törekedni kell arra, hogy a helyettesítéseket szakosok tartsák; nyugdíjasok, más területen dolgozó pedagógusok vagy nem kifejezetten pedagógus végzettségű szakemberek bevonásával. Ez természetesen csak egy feltétellel lehetséges: ha változtatunk a túlóra és helyettesítés jelenlegi, borzasztóan alacsony mértékén. Más kérdés az, hogy az iskola funkcióinak bővüléséből eredő többletfeladatok ellátására nem biztos, hogy feltétlenül egyetemet végzett szakemberek kellenek. Ezért a Művelődési Minisztérium 1986 őszétől, a legkritikusabb helyzetben levő iskolák megsegítésére, központi pénzügyi keretből, középfokú''képzettségű pedagógiai szakemberek beállítását tervezi. Ugyancsak központi forrásból fogjuk bővíteni az iskolai ügyvitelt intéző iskolatitkárok számát. Nagy Emőke Különösen sok közöttük az özvegyen maradt, magányos asszony. Ezért nem kellene oly elnézően kezelni fogyatékosságainkat és az intézményektől várni, hogy majd a szociális otthonban, a kórházban törődnek velük. Hogy miért nem? Mert többségük édesanya, és lehetetlen egy társadalomban — ha csak hallgatólagosan is — megtűrni azt, ami sokszor előfordul, hogy a gyerekek hálátlanul elforduljanak attól, akitől az életet kapták. az Ártatlanság vélelméről. Nem elírás a szó, a vélelem azt jelenti: feltevés, csak meglehetősen kikopott a köznyelvből. Viszont annál fontosabb szerepe van a büntetőjogban. Mint dr. Kovács István ügyésztől hallottuk, az 1973. évi első törvény harmadik bekezdése értelmében Nem is olyan régen a budakeszi, a nagykátai és ezekhez hasonló nagyságú művelődési házakban a népművelőkkel arról beszélgettünk, mi a sláger manapság? Mi vonzza leginkább a közönséget? Abban mindenki egyetértett hogy a számítógéptechnika gyors iramban tört be a közművelődés kapuin. Van, ahol már sikerült néhány gépet beszerezni, mások azon törik a fejüket, hogyan lehetne minél hamarabb e technikai eszközre — ami egyre inkább a fiatalság szórakoztatását is szolgálja — szert tenni. Nem véletlen, hogy a Népművelési Intézet és a Szolnok megyei Liszt Ferenc-év Liszt Ferencre emlékezik a zenekedvelő közönség és a zenevilág 1986-ban, amikor a magyar muzsikus születésének 175. és halálának 100. évfordulóját ünnepelhetjük. A küszöbönálló jövő esztendő Liszt Ferenc-év lesz, amelynek eseményeiről tegnap tájékoztatta a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőit dr. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes a Parlamentben. Magyarországon és külföldön egyaránt nagy előkészületek folynak annak érdekében, hogy a rendezvények méltóak legyenek a nagy alkotóhoz. Az UNESCO szófiai közgyűlésén is ezt ajánlotta a tagországok figyelmébe. A márciusi budapesti tavaszi fesztivál programjai is a Liszt-évforduló jegyében készülnek. Ekkor kerül sor többek között az Űj Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) közgyűlésére. Az ehhez kapcsolódó zenei világnapok hangversenyein a kortárs művek mellett Liszt előremutató, a XX. századi zenére nagy hatást gyakorolt alkotásai is elhangzanak. Szeptember 7-én nyílik majd meg a Zeneakadémia rekonstruált régi épületében, a Vörösmarty utca 35. szám alatt, Liszt egykori lakásában a Liszt Múzeum. Szeptember 8- tól 24-ig tart a nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny, amelynek műsorán kizárólag Liszt művei és átiratai szerepelnek. A Magyar Tudományos Akadémián októberben nemzetközi Liszt-szimpózium lesz, amelyen neves Liszt-kutatók tartanak előadásokat. A fővároson kívül vidéken is sor kerül hangversenyekre, így szűkebb pátriánkban, ahol a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara ad koncertet. A magyar művészek és művészegyüttesek számos külföldi vendégszereplést vállaltak a Liszt-megemlékezések , alkalmából. A világ szinte minden országában készülődnek már a zenei eseményre. Hangversenyek, kiállítások, szimpóziumok lesznek Moszkvától Párizsig, Bonntól Madridig, New Yorkig, Kairóig. senki nem tekinthető bűnösnek, és nem kezelhető akként, amíg a bűnösségét meg nem állapították és jogerős ítélet nem született. Hiszen az eljárás épp azért van, hogy kiderüljön. valóban bűnös-e a vádlott. Bármennyire is körültekintően folytatják le a vizsgálatot, előfordulhat, hogy csak a legfelsőbb bírósági ítélet ment fel valakit. Éppen az ártatlanok jogainak védelme szempontjából fontos ezt a cikkelyt érvényre juttatni. Mint a Törvénykönyv szerdai adásában hallottuk, most kezd csak az elv átmenni a gyakorlatba. Mindenesetre sok múlik azon, hogy mindenki, aki az adott üggyel kapcsolatba kerül, emberséggel, lelkiismerete szerint járjon el, bármennyire nehéz is az előítéletektől megszabadulni. N. E. művelődési központ közművelődési szoftvervásárt és tanácskozást rendez Szolnokon. Az ország valamennyi részéből várják a népművelőket és a számítógépes szakembereket november 28—30-ig Szolnokra. Meglehetősen vegyes képet mutat a művelődési intézmények gépparkja. Elsősorban ezért tartja fontosnak az országos intézmény a szakmaimódszertani tevékenység megerősítését. A szoftvervásáron a szervezők pályázatot hirdetnek mikroszámítógépek köz- művelődési alkalmazásának elősegítésére. A témakörök között különféle programok kidolgozása szerepel. gek jobban fedezik a szín- Jelenet Az ügynök halála előadásából. Balról: Rosti Kiemeli (Char- házak költségeit, S nyűgöd- ley), Pentti Siimes (Willy Loman) Rádiófigyelő Mikroszámítógépek hasznosítása Művelődési szoftvervásár
