Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

2 1985. NOVEMBER 18., SZOMBAT HÉT Via VILÁGPOLITIKAI KjTEK Oirates felmérések a genfi csúcs előtt A Gorbacsov—Reagan találkozó az érdeklődés középpontjában Managuai elutasítás a Contadora-csoport okmányára ÁLTALÁNOS NEMZET­KÖZI PILLANATKÉP Az 1979-es bécsi csúcsérte­kezlet óta — amikor ünnepé­lyesen aláírták a hadászati tá­madó fegyverrendszerek kor­látozását szabályozó SALT—2 szerződést — jövő kedden el­ső ízben jön létre legmagasabb szintű szovjet—amerikai talál­kozó Genfben. Érthető, hogy a kétnaposra tervezett genfi megbeszélés iránt rendkívüli az érdeklődés világszerte. Mintegy háromezer újságíró lesz majd jelen a svájci kon­ferenciavárosban, hogy tudó­sítson a világtörténelmi jelen­tőségű eseményről. Ezek egy része máris a helyszínen tar­tózkodik, mások Moszkvából és Washingtonból küldik elő­rejelzéseket tartalmazó anya­gaikat. Ami a Svájcba, e korai idő­pontban, települt újságírókat illeti, nekik viszonylag köny- nyű jelenleg a dolguk. Hiszen csupa konkrétumról számol­hatnak be. Arról például, hogy Genfben milyen bizton­sági intézkedéseket tettek a csúcstalálkozó zökkenőmentes, nyugodt külső körülményeinek garantálására. Mint hírül ad­ták, mintegy 1400 rendőr és 2000 katona vigyáz a rend ■fenntartására. A tüntetéseket a svájci hatóságok erre az idő­re betiltották. A katonák szi­gorú parancsba kapták — amennyiben erre szükség vol­na — egyetlen figyelmeztető lövés után tüzet nyithatnak minden olyan személyre, aki illetéktelenül tűnne fel a csúcstalálkozó színhelyeinek közelében. A Moszkvában és Washing­tonban a végső előkészületeku ről kiszivárgott hírekből előzetes kommentárokat szer­kesztő újságíróknak ennél sokkalta nehezebb a helyzetük. Ez természetes is, hiszen a legmagasabb szintű megbeszé­lés mindkét részvevője fenn­tartja azt a szuverén jogot, hogy magánál a tárgyalóasz­talnál fejtse ki esetleges új ja­vaslatait. Ezt a kommentáto­rok nagy többsége jogosnak is tartja, s olyan hasonlattal is él, hogy a kártyajátékosok sem fedik fel közvetlenül az osztás után lapjaikat, hanem csak a játszma közben derül ki, milyen adukkal rendelkez­nek, milyen taktikát alkalmaz­nak. Bár a hasonlat bizarr a csúcstalálkozó esetében — amelyet alapos előkészítő munka előzött meg —, de hát a nyugati sajtó kommentátorai egy-egy plasztikus meghatáro­zásért, amely jól hangzik, nem mennek a szomszédba ... Mindenesetre tény, hogy a genfi csúcsértekezlet előkészü­leteinek finisében az erről szóló nyilatkozatok, kommen tárok szinte elnyomtak min­den más eseményt. Bizonyos, hogy a világpolitikában szél- csendesebb időben nagyobb hangsúlyt kapott volna pél­dául a libériái puccskísérlet. LESZ-E MAJD GENFI SZELLEM? Shultz amerikai külügymi­niszter nyilatkozatain mérhető le talán leginkább, hogy Wa­shington milyen cikcakkok közepette jutott el a keddi genfi legmagasabb szintű ta­lálkozóig. Az amerikai diplo­mácia vezetőjének jutott az a feladat, hogy kormányszinten előkészítse a svájci városban rendezendő tanácskozást. Többször folytatott megbeszé­lést Sevardnadze szovjet kül ügyminiszterrel, részben az Egyesült Államokban. Novem­ber elején pedig Moszkvába utazott, s ott Mihail Gorba­csov is fogadta. Elutazása előtt a Fehér Ház rendkívül derű­látó információkat szivárogta­tott ki az amerikai sajtónak. Eszerint a washingtoni diplo­mácia vezetője már a Gorba­csov—Reagan találkozóról ki­adandó közös közlemény ter­vezetét viszi magával a szov­jet fővárosba, s csupán a vég­ső simításra lesz ott szükség, hogy a „két nagy” november 20-án, találkozója végén, alá­írásával szentesítse ezt az ok­mányt, és hogy azután átadják a sajtónak. Az „optimista hullám” való­jában nélkülözött minden re­alitást. Nyilvánvaló, hogy Fehér Ház így akarta demonstrálni az Egyesült Álla­mok és NATO-szövetségesei- nek közvéleménye felé, hogy sikeres volt” az az amerikai politika, amely eddig a fegy­verkezés fokozását azért szor­galmazta és valósította meg, mert azt állította: ezáltal „a Szovjetuniót engedményekre lehet az erő helyzetéből kény­szeríteni”. Pedig amikor Shultz Washingtonban repülőgépre szállt, ott is jól tudták, hogy genfi fegyverzetkorlátozó megbeszéléseken nem sikerült egyetlen ponton sem■ alapvető előrehaladást elérni. Az a tény, hogy a Fehér Ház ra­gaszkodik „csillagháborús” terve megvalósításához, és a hadászati támadó fegyverzet csökkentéséből ki akarja von­ni azokat az elsőcsapásmérő rendszereit, amelyek előretolt támaszpontokon állomásoznak, illetve vannak telepítve a szo­cialista világ határainak köz­vetlen közelében, szertefoszlat minden reményt a megegye­zésre. Ez így van akkor is, ha egyetértés keletkezett a csök­kentés mértékében, azaz ab­ban, hogy mintegy ötven szá­zalékkal kevesebb ilyen rend­szer legyen a jövőben szolgá­latban. De ha amerikai rész­ről ki akarják vonni saját ilyen fegyvereik jelentős há­nyadát a csökkentésből, akkor természetesen egyoldalúan a mérleg az ő oldalukra billen­ne. S érthető, hogy ezt a Szov­jetunió és a Varsói Szerződés más országai a saját biztonsá­guk megőrzésének elsőrendű szempontja miatt elfogadha­tatlannak ítélik meg. Hogy ez mennyire jogos ál­láspont, arra a Reuter angol hírügynökség is a napokban rámutatott, amikor — szem­ben az amerikai hadügymi­nisztérium által korábban kö­zölt számokkal, amelyek döntő „szovjet fölényt” igyekeztek kimutatni a hadászati támadó fegyverekben —, olyan össze­sítést közölt nyugati szakér­tőkre hivatkozva, amely az erőegyensúlyt tükrözi. Esze­rint a „nukleáris mérleg” megközelítőleg így alakul: a Szovjetunió hadászati nukleá­ris robbanótölteteinek száma 10 084, amíg az Egyesült Ál­lamoké 11 160 darab! S ez a Reuter statisztikája! Ezek után érthető, hogy miért beszélnek most Wa­shingtonban arról, hogy a fegyverzetkorlátozási ügyek nem főkérdésként szerepelnek majd a genfi csúcson, s ott. „regionális problémákról” kell inkább tanácskozni, s arról, hogy a kulturális cserével és más kétoldalú kapcsolatok erősítésével növeljék a két vi­lághatalom közötti kölcsönös bizalmai Mint szovjet részről rámu­tattak: a kölcsönös bizalom növelésére valóban nagy szük­ség volna. De csupán erre korlátozni a genfi találkozót, nem lenne bölcs dolog. A fegyverzetcsökkentés ma ko­runk fő kérdése, s ebben elő­rehaladást kell elérni. Még úgy is, ha csupán olyan el­vekben egyeznek meg, ame­lyek ösztönzést adhatnak az erről Genfben tárgyaló, nagy­követi rangban levő diploma­táknak, a későbbi megállapo­dás felé vezető úton. Az elvi egyetértések más kérdésekben is megteremthetnék azt a „genfi szellemet”, amelynek légkörében további tárgyalá­sokon olyan egyezményeket köthetnének, amelyek az eny­hülést szolgálnák és a fegy­verkezési hajsza megszűnése irányába hatnának. Kérdéses, hogy Washington ban a „jóakaratról” szóló nyi­latkozatokon túl készek-e er' re, s hajlandóak-e megváltoz­tatni a jelenleg elfogadhatat­lan magatartást számos kér­désben? Ezt a kérdést nem egy kommentátor teszi fel ezekben a napokban, amikor arról ír, hogy Shultz Moszk­vából való visszatérése után nemegyszer adott hangot pesz- szimizmusának. Ennek nyo­mán egyes lapok azt latolgat­ják: lesz-e egyáltalán vala­milyen közlemény a genfi ta­lálkozóról, vagy ez csupán egy kezdeti állomás lesz a kölcsönös bizalmatlanság fo­kozatos eloszlatásának útján? NICARAGUA „NEM”-MEL VÁLASZOLT Amikor az úgynevezett Con- tadora-államok — Mexikó, Venezuela, Panama és Ko­lumbia — kidolgozták a kö­zép-amerikai válság megszün­tetésére vonatkozó béketervü­ket, Nicaragua elsőként nyi­latkozott úgy, hogy hajlandó azt aláírni. Ez a dokumentum — ha megtartásáról gondos­kodhattak volna — valóban alkalmas lehetett volna arra, hogy megszűnjön a véres há­borúval fenyegető feszültségi góc a világnak ebben a térsé­gében. A többi érintett közép­amerikai ország — Honduras, Salvador és Costa Rica — először elvi hozzájárulását ad­ta a tervezethez. Később azonban washingtoni nyomás­ra visszavonta egyetértését, s arra kényszerítette a Contado- ra-államokat. hogy dolgozzák át tervezetüket. Az új okmánytervezet azon­ban már nem alkalmas a kö­zép-amerikai helyzet békés rendezésére. Törölték az ere­deti tervezetből az Egyesült Államok haderejével e térség­ben való közös hadgyakorla­tok tilalmát. Ez azért lénye­ges, mert ezek a manőverek tulajdonképpen nem mások, mint a Nicaragua elleni ké­sőbbi tervezett agresszió fő­próbái. Sőt a managuai kor­mányzat sohasem tudhatja előre, hogy melyik ilyen, ha­tárainál megrendezett had­gyakorlat közben kerül sor arra a provokációra, amely indokul szolgál majd a tény­leges agresszióra? Az új Con- tadora-dokumentumtervezet nem tiltja meg a Hondurasban felfegyverzett ellenforradal­már elemeknek a további amerikai segítséget, sőt arra kötelezné Nicaraguát, hogy fagyassza be, majd csökkent­se védelmi erőit. Vagyis: szolgáltassa ki az országot e külföldről újra meg újra be­hatoló ellenforradalmár zsol­dos csapatoknak! Ezek a té­nyezők késztették a managuai kormányt; arra, hogy bejelent­se: átdolgozott formájában nem írja alá a Contadora-ter- vezetet. S ez a fentiek mérle­gelése alapján nagyon is ért­hető ... Árkus István Szovjet szakszervezetek Nyílt levél Reagan elnökhöz A szovjet szakszervezetek központi tanácsa a szakszer­vezeti jogokkal, a szovjet— amerikai szakszervezeti kap­csolatokkal foglalkozó nyílt le­velet intézett Reagan amerikai elnökhöz. A levelet pénteken sajtóértekezleten ismertette Kazimerasz Mackjavicsjusz, a szovjet szakszervezetek köz­ponti tanácsának titkára. Közölte: azért tartották szükségesnek, hogy Reagan el­nökhöz forduljanak, mert ő beszédeiben rendre a demok­rácia védőbástyájának kiáltja ki az Egyesült Államokat, a Szovjetuniótól pedig számon kéri a demokratikus, s így a szakszervezeti jogok tisztelet­ben tartását. A valóság azon­ban — hangoztatta a szovjet szakszervezeti vezető — na­gyon is eltér ettől a képtől. Fel ke l számolni az apartheidet Az Afrika déli részén ki­alakult robbanásveszélyes helyzet miatti aggodalmának adott hangot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjaiból álló parlamenti csoport — az Interparlamentáris Unió szov­jet csoportja — abban az üzenetben, amelyet az ame­rikai törvényhozás tagjaihoz intézett. A szovjet parlamenti cso­port üzenetében határozottan felszólítja az amerikai tör­vényhozás tagjait, hogy ítéljék el Dél-Aírikának a szomszé­dos országok ellen elkövetett akcióit, követeljék Namíbia azonnali függetlenné nyilvání­tását és a szégyenletes apart­heid-rendszer felszámolását. Gorbacsov beszédeinek gyűjteménye az USA-ban Nagy a felelősség a békéért A történelem és az élet ko­runkban hatalmas felelősséget ró a Szovjetunió és az Egye­sült Államok politikai veze­tésére. Ezt hangsúlyozta Mi­hail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára, az Egyesült Álla­mokban most megjelent köny­vének az amerikai olvasókhoz szóló előszavában. A kiad­vány, amely Gorbacsov 1984. márciusa óta elhangzott beszé­deinek gyűjteménye, a Ri­chardson és Steirman amerikai kiadó, valamint az APN szov­jet sajtóügynökség kiadójának közös gondozásában jelent meg. A közös veszély a történe­lem során mindig közös erő­feszítésekre késztette a népe­ket, így volt ez a második ■vi­lágháborúban, amikor a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok szövetségesként küzdött a fasizmus ellen. Napjainkban az emberiség történelmének legfelelősebb választása előtt áll — emlékeztet Gorbacsov — a civilizációt fenyegető ve­szély minden eddiginél na­gyobb. Stewart Richardson az ame­rikai kiadó egyik vezetője hangsúlyozta, hogy Gorbacsov beszédeinek kiadása fontos esemény a genfi csúcstalálko­zó előtt. Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűléscn Befejeződött az ifjúsági év Az ifjúság problémáinak megoldása csak akkor lehet­séges, ha ehhez békés és biz­tonságos nemzetközi körül­ményeket biztosítunk, és ha­tékonyan együttműködünk a leszerelés érdekében — mon­dotta az ENSZ közgyűlésén Cservény Vilmos, a DÍVSZ főtitkára, a KISZ KB titkár­ságának tagja. Mint ismert, a világszervezet a nemzetkö­zi ifjúsági év befejezése alkal­mából a közgyűlés keretei kö­zött tart konferenciát a világ ifjúságának helyzetéről. A magyar ifjúság képviseleté­ben háromtagú küldöttség vesz részt a tanácskozáson. A magyar küldött beszédé­ben egyebek között hangsú­lyozta, hogy a fiatalok külö­nösen érdekeltek a tartós bé­kében. A fegyverkezési hajsza gazdasági hatásait elsősorban ők érzik meg, az ifjúság rea­Lszámh a propagandakampány Washingtoni nyilatkozatok Húszperces — fő műsoridő­ben sugárzott — televíziós be­szédben foglalta össze csütör­tökön este Ronald Rea­gan amerikai elnök a csúcs- találkozóval kapcsolatos el­képzeléseit. Az elnöki beszéd elsősorban a jövő heti szov­jet—amerikai csúcstalálkozó előtt indított nagyszabású bel­ső és külső propagandakam­pány lezárása volt. Reagan be­szédében a hangsúlyt az Egye­sült Államok békés szándékai­ra helyezte, s egyúttal jelezte, a csúcstalálkozótól nem vár igazán nagy eredményeket. Az elnök egyébként csü­törtök délután találkozott a genfi szovjet—amerikai lesze­relési tárgyalásokon részt ve­vő amerikai küldöttség veze­tőivel, akikkel e tárgyalások legutóbbi fordulójáról tár­gyalt. Az elnöki beszéd előtt köz­vetlenül Shultz amerikai kül­ügyminiszter egy televíziós interjújában elutasította azt, hogy az Egyesült Államok csatlakozzék a Szovjetunió által kezdeményezett morató­riumhoz a nukleáris fegyverek kipróbálása terén. Reagan és kísérete szomba­ton, washingtoni idő szerint délelőtt utazik Genfbe. gál a leggyorsabban a konf­liktusokra, és a fiatalokból kerül ki a katonák többsége. A magyar kormány úgy ítéli meg, hogy az atomháború ve­szélyének csökkentése, az enyhülés erősítése valamennyi kormány közös felelőssége. India Személyi változások Üj kereskedelmi minisztere van az indiai kormánynak: Ardzsun Szingh volt padzsábi kormányzó pénteken reggel tette le hivatali esküjét a szö­vetségi kabinet tagjaként. A kereskedelmi tárca eddig be­töltetlen volt, a minisztérium ügyeit Khursad Álam Khan intézte államminiszterként. A jövőber ő a textilipari terme­lés irányításáért lesz felelős. A miniszteri kinevezést megelőzően, csütörtökön há­rom szövetségi állam és Delhi szövetségi terület végrehajtó­hatalmi ■ igazgatásának a csú­csán történtek fontos személyi változások. Üj kormányzót neveztek ki Pandzsáb, Ándhra Prades és Radzsasztán állam élére, Delhi alkormányzójá­nak a személye is megválto­zott. A kormányzók a közpon­ti végrehajtó hatalmat képvi­selik az egyes államokban. Az uniópártok elutasító magatartása Angol—ír megállapodás Az észak-írországi Belfast közelében egy kastélyban pén­teken „történelmi” megállapo­dást írt alá Margaret Thatcher brit és Garret Fitzgerald ír miniszterelnök. A megállapodás — első íz­ben Írország 1920-ban történt kettészakítása óta — „bele­szólást” enged az Ír Köztársa­ságnak az Egyesült Királyság­hoz tartozó Eszak-lrország ügyeinek alakításába, kimon­datlanul is természetesen: az ír katolikus kisebbség védel­mében. Európai kulturális fórum Nemzetiségek kultúrája A tanácskozáson felszólalt Klein Márton külügyminiszté- riumi főosztályvezető, a ma­gyar küldöttség tagja is, aki a nemzetiségek kultúráját érin­tő felszólalásokhoz kapcsolód­va kijelentette, hogy a nemze­tiségekkel való helyes bánás- móu minden ország demokra­tikus belpolitikájának nélkü­lözhetetlen összetevője. A Kár­pát-medence népeinek törté­nelmi tapasztalataira utalva hangsúlyozta, hogy elítéljük a nacionalizmust, az előítélete­ket és az erőszakos asszimilá­ció bármely formáját. A Magyar Népköztársaság nemzetiségpolitikai elveit és gyakorlatát ismertetve aláhúz­ta, hogy felfogásunk szerint a többségi nemzet nem lehet elég­gé előzékeny a kisebbségben le­vőkkel szemben, azonos, sőt bi­zonyos vonatkozásban több jo­got kell biztosítani a számuk­ra, hogy kiegyenlíthetők le­gyenek azok a hátrányok, amelyek a kisebbségi helyzet­ből fakadnak. Támogatjuk, sőt új igényeket keltve ösztönöz­zük a nemzetiségek nyelvi, kulturális és egyéb igényeit. A minden állampolgárt meg­illető egyéni jogok mellett a nemzetiségek számára sajátos kollektív jogokat is biztosítani kell az anyanyelvűk haszná­latához, kulturális hagyomá­nyaik őrzéséhez és ápolásához szükséges keretek fenntartása érdekében. A hazánkban élő nemzeti­ségeket, éppúgy, mint a szom­szédos Országokban élő ma­gyar nemzetiségeket, összekö­tő kapocsnak tekintjük. A nemzetiségek anyanyelvűk. rokoni kapcsolataik, kulturális hagyományaik révén szorosan kötődnek a velük egy nyelven beszélő nemzetekhez, és jogos igényük, hogy az államok kö­zötti együttműködésben e kap­csolatok ápolásához megfelelő keretek álljanak rendelkezés­re. A nemzetiségek kulturális jogainak érvényesítéséhez szükséges feltételekről való gondoskodás elsődlegesen azoknak az államoknak a fe­lelőssége, amelyek területén a nemzetiségek élnek. Emellett igényeljük a szomszédos orszá- j gok segítségét a hazánkban elő nemzetiségek kulturális szükségleteinek mind teljesebb kie.égítésében, ahogy mi is készek vagyunk az ilyen ér­telmű együttműködésre. A világ más országaiban élő több millió magyar szár­mazású emberről szólva meg­állapította, hogy a magyar kormány, népünk bizalommal tekint rájuk, s lehetőségeihez mérten támogatást nyújt az anyanyelv, a saját kultúra megőrzéséhez, az óhazával való kapcsolatok ápolásához. Végül megállapította, hogy a magyar társadalmat a nem­zetiségi kultúra fenntartásá­ban, sőt felvirágoztatásában hosszú távú érdekek vezérlik. Az aláírás után Margaret Thatcher azt mondta, hogy a megállapodás „nem beavatko­zást, hanem együttműködést” irányoz elő, s számára a leg­fontosabb az erőszakcselekmé­nyek megszüntetése. Garret Fitzgerald a maga részéről rámutatott: a cél a* volt, hogy mindkét északír közösség jogait és törekvéseit egyezménybe foglalják. Az ír Köztársaság természetesen nem adta fel az egységes nemzetállam megteremtése iránti vágyát, de az unionis- ták jogait sem fenyegeti ve­szély — fűzte hozzá. A két nagy északír unió­párt a leghevesebben elutasí­totta a megállapodást. A ka­tolikus délt fanatikusan gyű­lölő protestáns politikai pártok szerint a brit kormány „elárulta” őket. mCsAKRÖVlDEN... g AZ AMERIKAI szenátus megajánlási bizottsága úgy döntött, hogy nem terjeszti elő a jövő évre szóló katonai költségvetést végső elfogadás­ra a genfi csúcstalálkozó be­fejezése előtt. A költségvetési előirányzat 302 milliárd dol­lárt szánna a Pentagon cél­jaira. JUGOSZLÁVIÁBAN pén­tektől 37 százalékkal megdrá­gult a cukor és 40 százalék­kal az étolaj. Ez átlag 0,8 szá­zalékkal növeli a megélheté­si költségeket. A kristálycukor kilogrammja most 155, az ét­olaj literje pedig 390 dinárba kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents