Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
PEST « .»ift rtf] 1985. NOVEMBER 2., SZOMBAT Infravörös reflexió Sajátos kép az agglomerációban A gyermekvállalás nyomában Pest megyén belül az agglomerációs gyűrű sok szempontból sajátos helyet foglal el. Az ide tartozó települések laikusságának élet- cs munkakörülményei eltérnek a hagyományos vidéki életmódtól. Az agglomerációs településeken fellelhető számtalan probléma között azonban a népesség csökkenése, a lakosság elöregedése mind ez ideig nem szerepelt, sőt, a gondok jelentős hányada éppen abból adódott, hogy a lakások számánál, az alapellátás fejlesztésénél nagyobb ütemben növekedett a helységek lélekszáma. A nemrégiben, Budaörsön és körzetében készített felmérés azonban azt bizonyítja, hogy itt is érvényesülne^ azok a gazdasági, tarsadaimi halasok, amelyek országszerte a születések számának csökkenéséhez vezetnek. A körzet demográfiai adatai szerint a népesség az elmúLi esztendőkben is gyarapodott, s a kor szerinti összetétel is kedvezőbb a megyei átlagnál. A lélekszám növekedésének azonban több mint a felét évek óta betelepülők teszik ki, s körükben a gyermekvállalási kedv nem nagyobb mértékű az országos átlagnál. A körzetben a születések száma négy év alatt 1484-röl 1273-ra csökkent. Sck betelepülő Hagyományos módszerekkel több nap alatt analizálják az élelmiszereket. A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet ölelni iszerfiziltai főosztályán új eljárással vizsgálják az élelmiszereket, Az infravörös fény reflexióján alapuló módszerrel két perc alatt meghatározzák az anyagok összetételét. A képen: Németh József és dr. Gönczy József a műszer kijelzőjénél Az MSZMP Politikai Bizottsága 1973-ban alkotott népesedéspolitikai határozatának végrehajtását vizsgálva azt keil mondani, a körzetben majd minden területen előreléplek, igyekeztek megteremteni a több gyermek vállalásának, eltartásának és nevelésének feltételeit. Az egészségügyi alapellátás jelentősen javult, a terhesgondozás színvonala emelkedett. A mozgó szakorvosi szolgálat, valamint a család- és nővédelmi tanácsadás rendszeres egészségügyi ellátást és felvilágosítást nyújt. Ennek ellenére — tavalyi adatok szerint — a csecsemőknek A nagyok mellett vagy árnyékukban? Síkfutás helyett akadályverseny Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Ha nem elég kifizetődő az alaptevékenységed, toldd meg egy (vagy több) szakcsoporttal. A tsz-ek példáját követve sok áfész is zászlajára irta ezt a jelmondatot. Az utóbbi években egyre-másra alakultak a különféle szakcsoportok, versenytársául szegődve számos nagyvállalatnak, korántsem azok osztatlan örömére. Míg mi akadályokkal teletűzdelt pályán szedjük a lábunkat, a kicsik síkfutásban mérkőznek velünk — hangzott innen is, onnan is. A gazdaságirányítás is úgy látta, nem azonosak az esélyek. A kiegyenlítést szolgálta egyéb mellett az úgynevezett különadó bevezetése, annak a bizonyos 10 százaléknak a rendszeresítése, amelyet a megrendelő vállalatok, költségvetési szervek stb. kötelesek fizetni a szakcsoportok, vgmk-k munkája után. Csökkenő kereslet — Kicsit olyan ez, mint a mesebeli lány ajándéka, amit vitt is meg nem is — fejtegeti Ruska József, az Öcsa és Vidéke Áfész Uni- verzál. szakcsoportjának vezetője. — Mert vállalkozhatunk ugyan, semmi elvi akadálya nincs a szakcsoportformában .való működésnek, csakhogy a különadó visszakozásra késztet jó néhány céget, hiszen drágábbá teszi a munkánkat, Mindez persze érezhető a megrendelések számában, végső soron a nyereségben. Az Univerzál szakcsoport mindamellett felfelé ívelő tevékenységről adhat számat. Építőipari kivitelező munkákra 1982-ben alakultak. Az Áfész szervezetéből levált volt tmk-s társaság döntő hányadában közületi megrendelésekre dolgozott, önálló gazdasági egységként. A gesztor szövetkezetei — megállapodásuk szerint — jutalékként a nyereségük 15 százaléka illeti meg. Első esztendejük árbevétele 5,6 millió forint, nyereségük aránya pedig 20 százalékos volt. Tizennyolcán voltak ekkor, s a Pest Megyei Aszfaltútépítő Vállalat számára dolgoztak; az M5-ÖS autópálya főmérnökség épületegyüttesének karbantartó munkálatait végezték el. A következő évben már több mint nyolcmillióra tornászták fel bevételüket, a nyereségszint azonban — a szabályozóváltozások- hatására —, már szerényebb lett, 15 százalékosra csökkent. Jókora ugrás várható ez év végére: a tervük szerint a bruttó árbevétel eléri a 18 millió forintot. A cél realitását az eddig befolyt 12 millió igazolja. Hogyan sikerült ez a tetemes növekedés? Sikeres váltás — Hallgattunk az idők szavára — mondja a szakcsoportvezető —, s módosítottunk a korábbi profilunkon. Az építőiparon belül az épületgépészeti tevékenységre álltunk át, kvalifikáltabb, egyszersmind nyereségesebb szakipari munkát folytatunk. A váltást az is indokolta egyébként, hogy a beruházások, így az építőipari megrendelések ugyancsak lecsökkentek. Megnőtt viszont az igény a szén-, illetve gáztüzelésű kazánok szerelése iránt. Ehhez alakítottuk a létszámunkat (30- an vagyunk), s a régi gárda átképzését. Kivesszük részünket a gázprogramból; dolgoztunk Ócsán, Dabason Alsónémediben. s a következő tervidőszak alatt Örkény teljes gázellátásának generálkivitelezői szeretnénk lenni. Azért a feltételes mód. mert a beruházók versenytárgyalás alapján döntenek. Mi úgy fogalmaztunk: el kei! nyernünk ezt a megbízatást. Mellettünk szól, hogy a megyében jó referenciákkal rendelkezünk, s az áraink sem csillagászatiak, mivel az „eltartottjaink” száma, az irányítói és adminisztratív gárda a lehető legkisebb. Csak példaként: egy tsz építőipari főágazatának óradíja egy szakmunkásra vetítve átlago san 200—250 forint, nálunk ellenben 145 forintot tesz ki ez az összeg. Ruska József sok, vele azonos cipőben járó kollégá jával együtt nehezményezi, hogy az anyagbeszerzésnél hátrányos megkülönböztetésben van részük; a kereskedelmi cégek fenntartással fogadják őket. Tudja persze, hogy a bizalmatlanságot a szakcsoportok takarója alatt szélhámoskodó kisebbség viselt dolgai okozzák, ez azonban nem változtat azon, hogy nehezíti a működésüket. Azt a tevékenységet, amelyet úgy tűnik előbb-utóbb kisszövetkezet formájában lesznek kénytelenek folytatni. Ez a gesztor szövetkezet érinti el sősorban érzékenyen, mert tisztességes summától esik el, de több jövedelmet von el az Univerzáltól is. Természetesen az alapításhoz megfelelő pénzügyi fedezet szükséges Miközben nem sietnek átállni, azért spórolnak arra az időre, amikor ez mégis elkerülhetetlenné válik. Nagykabát nélkül Nincs ok arra, hogy e sorok valamiféle lehangoló kicsengéssel érjenek véget. Nem lenne ugyanis teljes a kép. ha nem szólnánk az ócsai szakcsoport legfrissebb munkájáról. Ök vették kezelésbe a gyáli Ady Endre utcai általános iskola súlyosan beteg kazánházát. A kezdettől rossz fűtési rendszer súlyos gondokat okozott a helyi tanácsnak hosszú éveken át. Fagyszünet, nagykabát és a többi. A megoldást, az az újtípusú kazánrendszer hozta, amelyet az Univerzál épített be. A megbízatást versenytárgyaláson nyerték eí. s megszolgálták a bizalmat. Szigcthi Teréz csupán 40 százalékát táplálják anyatejjel, s az 1273 élveszüle- tásre csaknem ezer művi terhességmegszakítás esett. Anyagi kérdés ak A helyi tanácsok a rendelkezésükre álló lehetőségeken belül szintén igyekeztek eleget tenni a határozatban megfogalmazottaknak. Az 1983— 84-es tanévtől kezdve minden indokolt óvodai felvételi kérelmet teljesítettek. Az elmúlt öt esztendőben több mint 2300-zal nőtt az általános iskolások száma, s ezzel párhuzamosan a tantermek száma 83-mal emelkedett. A következő öt évben a tanulók létszámának további emelkedése várható, ezért az oktatás színvonalának megtartása újabb erőfeszítéseket kíván. A tanácsok évente növekvő összeget fordítanak a segélyezésre is. Különös figyelmet szentelnek a nagycsaládosok körülményeinek. A felmérés adatai szerint amíg 1981-ben 79 volt a nyilvántartott nagycsaládosok lakásigénylése, idén csupán 22 kérelem vár elbírálásra. A tanácsi lakások számának csökkenése viszont nehezíti a szociálpolitikai szemoontból indokolt lakásigények kielégítését is. Budaörs körzetében úgy a gyermekintézmény-hálózat fejlesztéséből s fenntartásából, mint a fiatalok egzisztenciateremtésének, lakáshoz jutásának elősegítéséből kiveszik részüket az üzemek, a gazdasági egységek is. A vállalati lakásépítési kölcsöntől kezdve, az albérleti hozzájáruláson keresztül, munkáslakás-építéssel, kedvezményes fuvarral, kisgépek kölcsönzésével, költözési segéllyel igyekeznek támogatni a fiatalokat. A munkahelyi segítség azonban — bár menv- nyiségében kimutathatóan nőtt — nem tud lépést tartant a telkek, építőanyagok árának emelkedésével. Társadalmi megítélés A gyermekvállalási kedv csökkenéséhez a fiatalok anyagi nehézségein kívül hozzájárul a nagycsaládosok társadalmi megítélése, a környezet értékrendje is. Az egyre jobban eluralkodó anyagias szemlélet szerint bizonyos javakról nem érdemes több gyermek felnevelése miatt lemondani. Tagadhatatlan azonban az a hátrány is, amely a kisgyermekes anyákat mind szakmai előmenetelben, mind pedig fizetésük viszonylagos elmaradásában éri. Az anyai szereff és munkahelyen való helytállás közti konfliktusok mind kevésbé oldhatók fel a gyermekintézmények segítségével, hiszen bebizonyosodott, hogy a közösségi nevelés sok területen nem tudja pótolni, amit a család túlhajszo’t hétköznapjai során nem tud megadni a gyermekeknek. A többgyermekes szülők terheit az is növeli, hogy kevésbé vehetik ki részüket a munkaidőn túli kereset megszerzéséből. A népesedési helyzet múlt évi felülvizsgálatát követően született intézkedések ugyan tagadhatatlanul kedvező fogadtatásban részesültek, ám magukban nem valószínű, hogy elegendők lesznek a nagycsaládosok jelenlegi hátrányos helyzetének kiegyenlítésére. A felemelt szülési szabadságot, a gyermekápolási táppénz kiterjesztését a budai körzetben is az anyaság nagyobb mértékű megbecsüléseként értékelték. A gyermek- nevelési díj valóban könnyít a kisgyermekes családok helyzetén — átmenetileg. Mellette azonban szükség lenne a rész- munkaidős foglalkoztatás ki- terjesztésére, s olyan, otthoni bedolgozói munkalehetőségre, amely kiegészíthetné a családok jövedelmét. Az eddigi intézkedések, erőfeszítések szolid eredménye teszi aktuálissá a kérdést: hogyan lehetne a szocialista típusú családmodellt kialakítani, a jelenlegi társadalmi értékrendbe beilleszteni. Az anyagi hátrányok leküzdésén túl, hogyan lehetne elérni, hogy a több gyermek vállalásának, nevelésének a szűkebb és tágabb közösség előtt jelentőségét megillető presztízse, megbecsülése legyen. A gyermeknevelési díj bevezetése csak az első lépés azon az úton, amely az anyai szerep újraértékelése felé vezet. E kérdéskör megérne egy társadalmi méretű vitát. Amennyiben ugyanis továbbra sem nő a gyermekvállalási kedv, hamarosan az agglomerációban, a megye legnépesebb településein is a lakosság létszámának csökkenése, az elöregedés várható. S ennek terheit már a jövő nemzedéknek kell viselnie. Márvány! Ágnes Teho helyett társulás Tókotrás Foton Fót nagyközségben a településfejlesztési hozzájárulás fizetésiére nem kerül sor az elkövetkező esztendőkben, mivel jó pár évig még más útját kell követni a községfejlesztésnek. Befejezik a megkezdett csatornázási programot, tovább építik az ivóvízvezeték-hálóza. tót, s a hetedik ötéves terv végére gázzal fűtik majd a lakások 70 százalékát. Ezek a költségek, ha részletfizetésre is, de 15—20 ezer forintokkal terhelik a családolcat. s tulajdonképpen, ha más néven is, de településfejlesztésnek tekinthetők. Más a helyzet a Fót környéki üdülőterületeken, ahol 450 telektulajdonost keresnek fel a tanács megbízottai a közeljövőben. A Somlyó hegy lábánál fekvő tó kotrása, tisztítása ugyanis: időszerűvé vált. Erfe a célra azonban csak 500 ezer forintja van a tanácsnak, szemben a másfél milliós költséggel. A hiányzó összeg átvállalására kérik most az üdülők tulajdonosait, az egyéni, vagy közületi tulajdonban levő pihenőhelyek birtokosait. Még mindig szapora betűvetés A gyorsírás históriája t/ Ha a televízió, mond- í juk, a parlament sáros í üléséről tudósít, az elnöki ? emelvények tövében rend- ^ re ott látni egy hosszú £ asztalt, amely fölé hajol- ^ va ketten-hárman, néha £ öten-hatan is szorgalma- £ san jegyzetelnek. A gyorsig írók ők. Munkájuk valóban igen régi: kereken kétezer éves. Közvetlenül időszámításunk kezdete előtt élt Marcus Tullius Tiro, aki Cicerónak, (i. e. 106—43), a kiváló- szónoknak volt a felszabadított rabszolgája, és aki a világtörténelem legelső gyorsírását — azaz a rövid jelekkel és rövidítésekkel történő szöveg- rögzítést — kidolgozta, majd általánosan elterjesztette. Találmánya hamarosan messze földre is eljutott, és például az egyházi zsinatok, az uralkodói eszmecserék summázatát rendre így tömörítették. Az idők folyamán persze sok változata alakult ki ennek a jelvetésnek, úgyhogy előbb-utóbb egységesíteni kellett. Az első általánosan használható módszert az angol Taylor dolgozta ki. Az ő metódusának lényege a geometrikus jelek, nevezetesen a kör és az ellipszis alkalmazása. E szabályos vonalak egy-egy meghatározott része hordozza a jelentéseket. A másik főbb gyorsírási módszer .atyja a német Gabelsberg volt. Ö az összekapcsoló jelrendszert fejlesztette ki. Ez zömében csak a mássalhangzókat jelöli. Természetesen hazánkat sem kerülte el ez a rendkívül hasznos divat. Itt Gáti István dolgozta ki és népszerűsítette a maga szaporaírását a XVIII. század vége felé. Nagy keletje a XIX. század elején, a reformkorban lett ennek a tudománynak, amikor a híres országgyűlések zajlottak, s ezek szónoklatait a maguk teljességében meg kellett örökíteni. Szerencsére akkoriban már rendelkezésre állt az imént említett szaporaírás továbbfejlesztett, jól használható változata, mégpedig Kovács Imre 1821-ben közreadott munkája. Ezt aztán még ketten újították meg. Az egyik reformer Markovics Iván volt — ő 1863-ban lépett elő tervezetével —, a másik pedig Radnai Béla, akit manapság az egységes gyorsírás modernkori atyjaként tisztel a szakma. A gyorsírók csapatát három nagyobb táborba lehet besorolni. Az elsőbe — egyúttal a legnépesebbe — azok tartoznak, akik irodai alkalmazottakként levelek szövegeit és más efféle közlendőket vetnek papírra, percenként átlagosan 150 szótagos sebesseggel. A középfokúak kategóriájába azok sorolhatók, akik 200—250 szótagos sebességgel már jegyzőkönyvek vezetésére is alkalmasak. A legfelkészültebb gyorsírók — például a parlamentiek —, akár a 450 szótagszámot is képesek elérni, vagyis elvileg a szó szerinti jegyzés mesterei. Miárt nem lehet nélkülözni még a diktafonok és magnetofonok elektronikus világában sem ezeket a szótag- jegyzetelőket? Nos, erre dr. Kappa Györgytől, Magyarország örökös gyorsíróba jnokától, tankönyvszerzőtől kértünk választ. Mint mondotta, egyszerűen azért nem kapcsolható ki az ember a jegyzőkönyvvezetés, a beszádrögzítés munkájából, mert hiába pörögnek a magnetofontekercsek, az azokra felvett szöveget előbb-utóbb papírra kell tenni, le kell gépelni. Ha tehát az a kívánalom, hogy egy-egy gyűlés, eszmecsere után gyorsán, közvetlenül rendelkezésre álljon az elhangzottak írásos változata, akkor a gyorsírók azon nyomban leírják, maid egymást váltva tüstént ledik- táiják a beszédeket. Mégpedig úgy, hogy a szokásos pongyolaságokat, nyelvbotlásokat menet közben stilizálják is. A. L. 1——'yÓtVS: rr Dr. Kappa Györgynek egy példásan szép Jelekből állő gyorsirásos füzetlapjából.
