Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

.wtm 1985. NOVEMBER Z.t SZOMBAT Termelnek, kereskednek Mire jó az iskolasz Megoszlanak a vélemények az iskolaszövetkezetekről. Ko­molytalan dolog — mondják, akik éppen csak sejtik, hogy miről van szó, az ellenkezőjét állítják azok, akik tisztában vannak vele. Egyelőre az utóbbiak vannak kevesebben, mert a mozgalom léte még mindig nem íródott bele a köztudatba. Pedig hamarosan 75 éve lesz annak, hogy megalakult az első magyar diákszövetkezet, majd a felszabadulás után — ki- sebb-nagyobb buktatókkal — alapvetően megváltozott, to­vábbfejlődött ez a forma, s ma már 340 iskolaszövetkezetét tartanak nyilván az országban. Ebből 27 Pest megyében mű­ködik. nek helyes kiválasztásán áll vagy bukik a dolog — mond­ja dr. Magyar Lajos, a Rác­keve és Vidéke Áfész elnök- helyettese. — Ha ez megvan, akkor megfelelő helyet kell keresni az iskolában a bolt­nak és ki kell jelölni azt a kereskedelmi egységet, amely az árut szállítja. Mindez kis beruházást igényel, hiszen- az iskolában van áram, fűtés és a többi, nekünk pedig akad­nak olyan berendezéseink, amelyeket nélkülözni tudunk. Különösebb anyagi hasznunk nincs belőle, de nem is fize­tünk rá. Nekünk az a lényeg, hogy megszerettessük a gyere­kekkel a kereskedelmet, a vendéglátást. Újabb ösztönzés Az iskolaszövetkezetekre egyre jobban odafigyelnek az illetékesek. Nemrégiben ala­kult meg az Országos Szövet­kezeti Tanács mellett műkö­dő iskolaszövetkezeti koordi­nációs bizottság, amely a mozgalom kiszélesítéséért te­vékenykedik. Munkájában részt vesznek a TÖT, az OKISZ1 a SZÖVOSZ. a KISZ KB, az uítöröszöve'lség.az AIB és a Művelődési. Minisztérium képviselői. A Fogyasztási Szö­vetkezetek Pest Megyei Szö­vetségétől kapott információ szerint a jogszabályok meg­változtatásával is ösztönözni kívánják az iskolaszövetkeze­tek megalakítását. Ettől és az eddigi jó példák megismerte­tésétől azt remélik, hogy csökken majd azoknak az is­koláknak az ellenáílásá, ahol úgy tartják: az iskolaszövet­kezet csak egy púp az amúgy is leterhelt pedagógusok, há­tán. Szabadjára engedhetik a képzeletüket Lakás - hetvenezer forintból Szemre is szépek, tetszetösek azok a háromszintes sorhá­zak, amelyek Szigetszentmikióson épülnek a Festvidéki Gép­gyár dolgozóinak. Ezek a lakások is panelből készülnek, még­sem csúnyák, ridegek, hanem olyanok, amilyennek minden otthonnak lennie kellene. Még vonzóbbnak tűnnek, ha tudjuk; viszonylag olcsón, fiataloknak is elérhető áron lehet azokat megvásárolni. ható, még késsel is faragható és se kívül, se belül nem kell1 vakolni. Az elemeket egyszerű összeilleszteni. Egy építésveze­tő felügyeletével a leendő la­kók maguk megcsinálták. A garzonok 36, 37 és 33 négyzetméteres alapterülettel, étkezőkonyhával és hálófülké­vel épülnek. A nagyobb laká­sok nyolcféle változatban, 63- tól 84 négyzetméteres nagy­ságban készülnek. A techno­lógia megengedi, hogy min­denki szabadjára engedje a fantáziáját, annyi helyiséget alakítson ki, oda tegye a vá­laszfalakat, ahová akarja, per-, sze o jogszabályokhoz, a köz­művekhez igazodni kell. Amikor elkészül egy mun­kafázissal, felveheti az érte járó pénzt, s abból finanszí­rozhatja a következő felada­tot. Mint például Domokos Ferenc szaktanácsadó, aki a negyven felé közeledve jutott, végleges lakáshoz. Az ő igé­nyei azt diktálják, hogy az otthonához vezető, ahhoz tar­tozó folyosót is beépítse, be­üvegezze, ami nemcsak szélfo­gónak jó, hanem a virágok* növények is megfelelő helyre kerülnek. A konyhának vi+ szonylag kis helyet hagyott, , mert csak hárman vannak, s ha vendég jön,- legfeljebb a nappaliban étkeznek. Abban a- szobában, ami viszont szokat-!k lanul nagy, éppen azért, hogy ott együtt lehessen a család, nyugodtan fogadhassák a ba­rátokat. Ajtó nincs rajta, egy­befügg az előszobával, ezzel is növelve a teret. A folyosó vé­gén egy szintén nagy méretű gyermekszoba, mellette egy kis háló. — Az OTP-tői 360 ezer fo­rintot, a munkahelyemtől 150 ezer kamatmentes kölcsönt kaptam és felvettem még 90 ezer forint bankhitelt — mondja. Az én részem 190 ezer forint, ebből lejött 40 ezer szociálpolitikai kedvezmétty. valamint annak a munkának az értéke, amelyet magam vé­geztem. Az induló tőkém 1Ö0 ezer forint volt, a többi pe­dig abból adódott össze, hogy néhány dolgot, például a ször­fömet, a sárkányrepülőmet és a magnómat eladtam. Muszáj volt, albérletben laktunk. Háttérben Tábormérlcg A szigetszentmiklósi próbál­kozás sikere azon is múlik, hogy egy olyan tekintélyes mecénás áll mögötte, mint ‘ a Pestvidéki Gépgyár. Ä válla­lat ^ saját dolgozóiról lévén szó •*- minden segítséget meg­ad az építkezőknek, akiket egyebek között kedvezményes fuvarozással, gépek kölcsön­adásával támogat. Cserébe ve­vőkijelölési joggal rendelke­zik. A példa nagy tetszést ara­tott azon a múlt heti fóru­mon, amelyet a KISZ Pest Megyei Bizottsága hívott ösz- sze a fiatalok lakáshoz jutásá­nak lehetőségeit vizsgálva. Címkézés és vitorlázás Ezek a lakások azért olcsób­bak a többinél, mert olyan technológiát kerestek, találtak, amely házi kivitelezésre tá­maszkodik. Teljesen véletle­nül, egy óvodaépítkezésnél akadtak rá a megfelelő építő­anyagra, a csehszlovák gyárt­mányú Siporex gázbetonra, amelyből Magyarországon még nem építettek lakóházat. Ez jó hőszigetelő, könnyen alakít­Hol van más -a nyár, a napsütés, a vakáció, a tábo­rozás ideje? Talán egy-egjr emlékezetesebb élmény föl­villan még a beszélgetésekben. Netán épp az építőtáborokról. A KISZ megyei bizottságán is a diákok nyári munkájára; emlékeztek a közelmúltban, azaz értékelték az idén nyá ron szervezett építőtáborok tapasztalatait, összesen 28 al­kalommal. nyíltak meg a tá­borok kapui. Annyit jelent ez, hogy 1230 Pest megyei diák vette ki részét valamilyen ROCK-BOKSZ Sztori kicsiben és nagyban Disznóöléshez is Nem csoda, hogy ilyen kö­rülmények között virágzanak az iskolaszövetkezetek Rácke­ve környékén. Az Áfész hoz­záállásának eredménye, hogy a megyei versenyben az idén az áporkaiak végeztek az el­ső helyen. A mindössze 1200 lakosú kis faluban az iskola- szövetkezet betömte a keres­kedelem hézagait. Korábban buszra kellett szállnia annak, aki iskolaszereket akart vá­sárolni, most a gyerekek helyben kaphatják meg eze­ket, Van a büfében tej, ka­ll hogy mélyül a rockzene válsága, úgy szaporodnak a műfajjal foglalkozó köny­vek. Nosztalgiázva idézik az aranykort, sikertelenségek, kudarcok okát keresik, bepil­lantást engednek a szakma intimitásaiba. A közelmúltban is két új kötettel gyarapodott a hazai rock-szakirodalom. És ilyen a boksz? címmel je­lent meg a Locomotiv GT történetét ismertető könyv, amelyet Szántó Péter és az együttes tagjai jegyeznek szerzőként. Szombathelyen a KISZ Vas Megyei Bizottsága gondozásában látott napvilá­got a Lord, rock-sztori Szom­bathely című kötet, szerzője Kozma Gábor, a helyi lap új­ságírja. A két könyvről együtt szól­ni nemcsak a megjelenés azo­nos ideje okán célszerű. Bár­mennyire, is nem tartozik egy súlycsoportba az LGT és a Lord együttes, történetükben sok a párhuzam, s hasonlóak a leszűrhető tanulságok is. Mert miről szól az LGT- sztori? Arról, hogy a magyar rockzene kétségtelenül legní­vósabb együttese, hogy Pres­ser Gábor, a műfaj legkép­zettebb hazai képviselője mi­lyen harcot vívott a sikerért, a nemzetközi elismerésért. S arról, hogy ebben a menetben nem mindig a jobbikat hir­detik ki győztesként. És arról is szól a könyv, hogy egy ma­^unkából- -A tervezett tábo­rozások egy kivételével rend­ijén zajlottak le. Az aszódi uszoda építésére vállalkozó tanulók munka nélkül marad­tak egy sor szervezési hiá­nyosság miatt. Csak az első turnus mindössze tizenöt gye­rekét tudták fogadni. A ‘ badacsonyi környezetvé­dő tábór szervezése körül !s voltak bonyodalmak, itt első­sorban a pénze volt kevés az üzemeltető tanácsnak. Rendkí­vül népszerű volt viszont az e táborhoz kacsolódó vitorlás­tanfolyam. Az egyre inkább tért hódító környezetvédő táborok mellett a diákok mezőgazdasági és ipari jellegű munkát végez­tek. Természetesen a legszíve­sebben a balatoni helyszínek­re jelentkeztek a fiatalók. Idén Nagykőrösre, a konzerv­gyárba nem szívesen mentek, nem vonzotta őket a nenéz munka — címkézés, szalag­munka, üvegválogatás —, an­nak ellenére sem, hogy sza­badidejükben számitógépes is­mereteket szerezhettek. A hagyományos mező gazda­sági táborokban általában bú- zaidegenelés, utócímerezés .és gyümölcsválogatás volt a fel­adat. Ezekben a táborokban jól helytálltak a megye diák­jai. A tapasztalatok szerint kedveltek a környezetvédő, városszépítő táborok — ezek­ben csatornatisztítással, par­kok rendezésével, hínár- és szemétszedéssel foglalkoztak — annak ellenére, hogy eze­kért nem jár fizetség. Az építőtáborozás persze nemcsak munkát jelent. Vál­tozatos kulturális és szóra­koztató programok sorát kí­nálták a gyerekeknek, ame­lyek vonzóvá teszik a szün­idei munkavállalást. Ezek szervezésében, lebonyolításá­ban maguk a táborozok in részt vettek. Saját ötleteiket, elképzeléseiket is megvalósít­hatták. Nagy érdeklődés mu* tatkozott az úgynevezett sza­kosított táborok iránt, mint a közgazdász vagy a számítás- technikai. Az oldalt írta: Kövess László és M, Nagy Péter lépcsőzetesen A tanácstól kapott területen 1979-ben tették meg az első kapavágást. A boldog tulajdo­nosok már 108 lakásba beköl­töztek, további 24-nek ezek­ben a napokban lesz a mű­szaki átadása, s elkezdődött újabb 16 nagy lakás és 36 gar­zon építése. Az előbbinek 12 ezer 500, az utóbbinak 14 ezer forint négyzetmétere. — Hetvenezer forintot kel­lett összespórolnom ahhoz, hogy megvehessem a garzon öröklakást — mondja Kuglo- sits István, a Pestvidéki Gép­gyár műszerésze. — Ha súlyos százezreket kellene befizet­nem, sosem jutnék önálló ott­honhoz. Harmincéves vagyok, munkásszálláson lakom, ez az egyetlen esélyem. Ügy gondo­lom, ennyi pénzt minden fia­tal meg tud takarítani, ha tisztességesen dolgozik. A töb­bit a vállalt, az OTP hitelezi. — Sok olyan fiatal van, aki nem kap otthonról támoga­tást, egymaga pedig képtelen összeszedni a beugrót, — mondja Nagy László, a Pest- iúdéki Gépgyár dolgozóiból alakult lakásszövetkezet elnö­ke. — Miután a garzonra ugyanannyi kölcsönt lehet fel­menni, mint egy nagyobb lá­tásra, érdemes belevágni, rudjuk, hogy ez sziikségmeg- jldás, mert mindenki tága­sabb. otthonra vágyik, de úgy gondolom, hogy indulásnak ez s megfelelő. Annál is inkább, mert garanciát vállalunk arra, aogy később támogatjuk a mi­nőségi cserét. Ezzel a lépcső­zetes megoldással több igényt tudunk egyszerre kielégíteni. Alakítliató kaó, pékáru, édesség, tavaly télen még banánt, narancsot is árultak. Az elmúlt tanév­ben 128 ezer forint volt a bolt forgalma, az idén 180 ez­ret terveznek. Áporkán is a tagértekezlet dönt arról, hogy kik kerülhetnek a vezetőség­be. Előnyt élveznek azok, akik kereskedelmi pályára ké­szülnek. A gyerekek önál­lóak, minden kérdésben ma­guk döntenek, jóformán csak a leltárhoz kérnek és kapnak segítséget. Sosem volt hiányuk. Az iskolabolt a szülőknek is segít: meg lehet vásárolni a befőzéshez, a disznóöléshez szükséges áru­kat is. A kiskunlacházi úttörőszö­vetkezetnek 200 tagja van. Tizenkét éve, regényes körül­mények közepette alakullak. Selyemhernyó-tenyésztéssel kezdték, ami igen jól jöve­delmezett, de amikor már a folyosón is nyüzsögtek a jó­szágok, rájöttek, hogy sürgő­sen abba kell hagyni. Azóta prózaibb, de nem kevésbé fontos dolgokkal foglalkoznak. Jól működik a bolt, szépen hoz a konyhára a másfél hek­táros gyümölcsös. Saját hatá­rozatuknak megfelelően a tel­jes bevétellel az úttörőcsapat gazdálkodik. A szövetkezet hatására tavaly 17 volt diák helyezkedett el a kereskede­lemben, s a mostani tanév­ben végzők közül további li­en készülnek erre a pályára. Ami pedig Dömsödön törté­nik, az- külön cikket érdemel­ne. A - gyerekek méhészked- nek. 'A kápifárak'at az Áfész, a szakmai tanácsokat a szak­csoport vezetője, a 70. éve fe­lé járó Sas Gyula adja. Eb­ben az iskolaszövetkezetben sem az anyagi haszon a fon­tos, hanem az: lesz utánpót­lás. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy némelyik gyereknek már sa­ját méhcsaládja van. A ráckevei körzet iskolái­ban azt mondják: az Áfész segítsége nélkül semmire sem jutnának. De mit mondanak az Afész-nél? — A segítő tanár személyé­ül születik A klasszikus iskolaszövetke­zetek tejet, kakaót, péksüte­ményeket árulnak, ám nem kevés helyen működnek olya­nok, amelyek termelnek, for­galmaznak, értékesítenek, szolgáltatnak. Olyan tevékeny­ségekbe vonják be a gyereke­ket, amelyek segítik a pálya- választást, a döntésekben való részvétel, a szövetkezeti de­mokrácia révén a későbbi társadalmi, közéleti szerep- vállalást, vagyis felkészíte­nek a felnőtt életre. A legjobban prosperáló isko­laszövetkezetek egyike a zsámbéki gyakorló általános iskolában dolgozik. Két esz­tendővel ezelőtt, a Buda- környéki Áfész kezdeménye­zésére és irányításával kezd­te meg . munkáját, s az idén kiérdemelte a SZÓVOSZ elis­merő oklevelét. — Számunkra a szövetkezet egyet jelent azzal, hogy a gyerekeket önállóságra, az ál­lampolgári jogok gyakorlásá­ra, a szabadidő hasznos el­töltésére neveljük, úgy, hogy közben érték születik — mondja Krizsanóczi Ferencné tanár elnök. — A boltban, az iskola házirendjéhez igazodva, tejet, 4—5-féle péksüteményt, valamint írószereket, füzete­ket vásárolhatnak a tanulók. Hetedikes lányok árusítanak, takarítanak, töltik fel a pol­cokat, havonta 10—12 ezer forintos forgalmat bonyolíta­nak le. A; (szakszövetkezet má­sik tevékenysége a 800 négy­szögöles gyümölcsös gondozá­sa, ápolása, a termés szüre- telése. A bevétel 60 százaléka a tagságot, 40 százaléka az úttörőcsapatot illeti meg. A közgyűlés dönt arról, hogy a pénzt mire használják fel. * Az iskolaszövetkezetek ott alakulnak,; dolgoznak a leg­jobban, ahol az Áfész-ek szív- .ügyüknek tekintik a létreho­zásukat, segítségüket. Pest megyében a Ráckeve és Vidé­ke Áfész jár élen ebben: nem kevesebb, mint hat csoportot működtet. Kereskedelmi tevé­kenységet folytatnak, egy ki­vétellel: Dömsödön méhész- kednek, azaz termelnek a gyerekek, Szigetszentmárton- ban pedig zöldség- és gyü­mölcstermelésre akarnak szö­vetkezni. A tagság rendszeres rész- közgyűléseket és küldöttgyű­léseket tart, minden oktatási évben megválasztják a veze­tőséget. Az általános gyakor­lattól eltérően diákokat vá­lasztanak intézőbizottsági el­nöknek, a segítő tanár csu­pán . helyettes lehet. Vala­mennyi választott , tisztségvi­selő. tiszteletdíjat kap az Áfész érdekeltségi alapjának terhére. A jól dolgozóknak könyveket ajándékoznak, ki­rándulások, egyéb rendezvé­nyek finanszírozásával is tá­mogatják az iskolákat. Az is­kolaszövetkezetek tagjai ter­mészetesen részjegyük után részesedésre, vásárlásaik után visszatérítésre tarthatnak igényt. A. küldöttgyűlés nem­régiben hozott határozatot ar­ról, hogy a korábbi húszról ötven forintra emelik az alap­részjegy összegét. tett és nyilvánvaló összefüg­géseket, amelyeknek hálójából képtelen kitörni néhány te­hetséges zenész. Pusztán azért, mert Szombathelyen élnek. Majd másfél évtizede dolgoz­nak, gürcölnek azért, hogy zenéjük áttörjön, hogy olyan cuccot hozzanak össze, amely úgy istenigazában képes meg­szólalni a színpadon, s ame­lyen ma már nagymenők is szívesen játszanak. S nem azért nem képesek előbbre jutni, mert zenéjük csapni­való, hanem azért, mert irigység, összefonódások, ha­mis ígéretek és váratlan be­tartások akadályozzák őket az érvényesülésben. Szóval: knock out. C hogy mindezt a mondá- nivalót nem pusztán a sértettség, a mellőzöttség dik­tálja a Lord tagjainak és a könyv szerzőjének, azt alátá­masztják a kötetben közölt interjúk alanyai: Sebők Já­nos, Som Lajos és Schuster Lóránt. Csak egy gondolat mindegyiküktől. Sebők: Akik érdekeltek vol­tak a műfajban, azoknak azt diktálta az üzleti alapelv: ne támogass, ne fedezz fel! Som: Szerintem ma már működnek rock-maffiák. Van­nak körök, amelyekbe majd­nem lehetetlen betörni. Akiről úgy érzik, ez most vizet fog kavarni, nem engedik be. Schuster: A vidéki bandák­nak muszáj elfogadniuk a centrumban kialakult játék- szabályokat. Különben semmi­re sem mennek. Hát ilyen ez a boksz? Két könyv adja meg az egybe­hangzó választ: ilyen. az LGT-nek fölkerülni az an­gol slágerlista élmezőnyébe. Schuster Lóránt meg is fo­galmazza a kötetben: Ami egy vidéki zenekarnak Buda­pest, az az ismertebb ban­dáknak London. Mindkettő reménytelen, ök nem jutnak föl Pestre, én meg nem hó­dítom meg Londont. Kozma Gábor könyve ép­pen azzal mutat túl egy vi­déki rock-banda provinciális történetén, _ hogy oknyomozó módon tárja föl azokat a rej­gyar zenekar — legyen bár­milyen jó is, amit csinál — mennyire egyenlőtlen feltéte­lek mellett léphet a nemzet­közi szorítóba, ahol , nem knock out-tal, dé még csak. nem is pontozással, hanem többnyire övön aluli ütések­kel küldik őket a padlóra. És miről szól a Lord-sztori? Ugyanerről kicsiben. Hazai viszonyok között. Arról, hogy egy vidéki együttesnek ugyan­olyan nehéz betörnie a ma­gyar élvonalba, mint például

Next

/
Thumbnails
Contents