Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM 1985. NOVEMBER 11., HÉTFŐ Bóviii a kishatármsnti forgalom Jószomszédi kapcsolatok révén Váratlan meglepetés az or­szágúton a Vác és Nagyn.aros felől érkezőknek. Figyelemfel­keltő táblán felirat: „Jó ét­vágyat kíván a Szobi Áfész”. S aki lassít Verőcemaroson a Duna-parti ABC mellett, azt is megtudhatja, hogy szlovák vendéglátó napok színhelye a Vén Duna vendéglő. A választás nem véletlenül esett erre a létesítményre! Aki két-három éve járt itt utoljára, nehezen ismer rá. Á nem is olyan rég még elha­nyagolt vendéglőt szinte új­jávarázsolta a „tulaj”, Amb­rus Tibor, aki a szövetkezet­től vette át szerződésés üze­meltetésre. Elégedett is a forgalommal, a színvonallal az egyik „leg­illetékesebb” Deákné Kovács Mária, a Szobi Áfész vendég­látó osztályának vezetője. — A lévai fogyasztási szö­vetkezettel kialakult immár hagyományos jó kapcsolatunk szerves része a kölcsönösen megrendezett vendéglátó na­pok. Másfél hónappal ezelőtt a mi szövetkezetünk szereped Léván a szlovák testvérszö­vetkezet 30 ágyas szállodájá­ban a magyar konyha hete alkalmából. Szakácsainknak, Ambrus Tibornak és Papp Ernőnek sikere volt, ponto­sabban az általuk készíteti ételeknek, dísztálaknak. Külö­nösen a halászlé, a Jókai bab- leyes és a kolozsvári töltött káposzta ízlett az ottani ven­dégeknek. Most lévai bará­taink jöttek el a Vén Duná­ba, viszonozva dolgozóink „vendégszereplését". A szlovák szövetkezet, sza­kácsai Klimunt László és Si­mon Béla először a szívélyes, baráti fogadtatásról szóltak, majd arról, hogy kellemes körülmények között dolgoz­hattak egy héten át. Mind­ketten jól beszélnek magyarul, így hát tolmács sem kellett, ha a vendégnek különleges kívánsága volt. — Tartottunk tőle, gondunk lesz az alapanyaggal. Nyolc­van százalékban magyar alapanyaggal dolgoztunk. Sze­rencsére Ambrus Tibor kollé­ga mindent beszerzett, amire szükségünk volt. Már koráb­ban is rájöttünk arra, hogy a szlovák ételek is kapósab- bak, ha ügyesen adagoljuk a magyar fűszereket. Örülünk az élénk érdeklődésnek, an­nak, hogy Vácról, Nagyma­rosról, Kóspallagról is lőttek vendégek. A környéken élő szlovák ajkúak is megízlelték étkeinket. — Minek volt a legnagyobb sikere? — Amiből a legtöbbe: ren­deltek: liptói sajtos tekercs, káposztaleves, pozsonyi inar- hasült, tátrai vesepecsenye, brindzás sztrapacska — sorol­ják a mesterszakácsok, s hozzáteszik: — Igényes a magyar gyo­mor, nemcsak finomat, hanem kiadósat is követel. Ilyen ételnek számít a pöstyéni ró­zsa vegyes körettel. Ennek receptjét többen is elkérték. Egy kecskeméti vendéglősnek valahol Nagymaros környé­kén van telke, s hazafelé me­net betért hozzánk családjá­val. A pöstyéni rózsa annyi­ra megnyerte tetszését, hogy mint mondta, felveszi az ét­lapra. Kíváncsi lennék, ho­gyan készítik el specialitásun­kat az Alföldön. Rasman Istvánnak, a Szob és Vidéke Áfész elnökének meghívására eljött Verőcema­rosra Bemard Slobodnik, a lévai járási pártbizottság el­ső titkára és Milan Michlo, a Jednota Levice, a szobiak testvérszövetkezetének elnö­ke. A vendégek — fogalmaz­zunk a távirati irodák stílu­sában —, megbeszéléseket folytattak dr. Olajos Mihály- lyal, az MSZMP Váci Bizott­ságának első titkárával és Rasman Istvánnal. S amiről tárgyaltak: a kapcsolatok szé­lesítésének lehetősége, az együttműködés bővítése. Milan Michlo érdeklődé­sünkre szívesen beszélt a két Áfész immár hagyományos barátságáról, a kapcsolatok eddigi tapasztalatáról. Mint említette, ahol ketten akar­ják ugyanazt, ott nem meddő az igyekezet. Itt van például a kishatármenti áruforgalom. Ennek gondolata már jó par éve felmerült, de csak az iáén öltött testet. Ebben az év­ben még kisebb összegben, de jövőre már 200 ezer ru­bel értékben küldnek a szo­bi és a jászberényi szövetke­zet üzleteibe iparcikkeket, textíliákat, építőipari anyago­kat. A lévai és környékbeli lakosok meg annak örülhet­nek. hegy az ottani üzletek nem túl gazdag választéka magyar kozmetikumokkal, fű­szerekkel, italáruval, textí­liákkal színesedik. Dr. Olajos Mihály is kész­ségesen mondta el vélemé­nyét. — Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedre, megállapít­hatjuk, kölcsönös érdek a kapcsolatok ápolása, fejleszté­se, hiszen egyaránt gyümöl­csöző Pest megye és a szlo­vákiai járások számára. Éppen ezért a megye poli­tikai vezetése bátorítja a.z olyan kezdeményezéseket, amelyek célja közelebb kerül­ni egymáshoz, erősíteni a ba­ráti szálakat, örvendetesnek tartom az eddig kialakult jó kapcsolatokat állami, politi­kai, gazdasági és kulturális szinten. Természetesen azt szeretném, ha a művelődési házak, iskolák is tovább erő­sítenék a barátság kötelékeit szomszédainkkal. Ez az inter­nacionalista nevelés szem­pontjából is fontos. — A kapcsolatok elmélyíté­sénél nagyon fontos a szemé­lyes kontaktus.. Ennek ápolá­sára is kitűnő alkalmat kíná’t a nemrég Léván megtartott magvar vendéglátó na.pok rendezvénye, és most itt a szlovák konyha hete Verőce­maroson. örvendetes lenne, ha minél többen követnék a Szobi Áfész jó példáját. „Vitámé hosti na dnoch slovensky kuchyne” — Üd­vözöljük a szlovák vendéglá­tó napok vendégeit — olvas­hatták több százan, akik be­tértek a Vén Dunába. A kel­lemes környezet, a jó konyha, a felszolgálók udvariassága, mind-mind hozzájárult a ren­dezvény sikeréhez. Az már csak természetes, hogy jövőre folyt. köv. Kovái Iván /> A Vác Városi Tanács } egészségügyi osztálya és a Pest Megyei Tanács Gyógy- í: szertári Központja sikeres % orvos-gyógyszerész találko- % zót rendezett Vácott, a Ma- ^ dách Imre Művelődési Köz. í. pontban. Dr. Barta Györgyi városi főorvos mondott megnyitót, hangsúlyozva az orvos-gyógy­szerész kapcsolat összhangjá­nak fontosságát a gyógyító­munkában. Ezután dr. Tóth János kardiológus-főorvos tar­tott előadást a béta-recep­tor blokkolókról. Gyakorlati ta­nácsokat adott, milyen beteg- 1 ségeknél milyen hatásfokkal Munkában a vendé* szakácsok, KUmunt László és Simon Béla Akik sokat tettek a rendezvény sikeréért: Deákné Kovács Mária, az víész vendéglátó osztályának vezetője és Ambrus Tibor étteremvezető Simay István felvételei Az ISZN-napok zárása Száz fiatal versengése Megemlékezés az évfordulón Ságvári Endre születésének évfordulóján a DCM K1SZ- bizottsága. a gyár kultúrbi- zottsága és a Ságvári Endre szocialista brigád koszorúzás'! ünnepséget rendezett a Ság­vári Klubkönyvtárban. Az ifjúsági mozgalom kiemelkedő harcosának emléktáblája előtt a KISZ-bizottság tagjai rövid műsor keretében ismertették a mártír regényes életútját és munkásságát. Látogatók Győrből A Tungsram Rt. győri gyá­rának KISZ-istái vasárnap Vácra látogattak. A váci fiata­lok kalauzolásával megismer­kedtek a város nevezetességei­vel, megnézték a Sebes Imre utcai üzemet, majd baráti ta­lálkozón vettek részt a gyári klubban. A Taurus Hírlap beszámolt arról, hogy a Váci Gumigyár­ban új termékeket állítanak elő: tornatermi padló- és szi­getelőszőnyeget, a kék uszoda­fóliát. Már túl vannak e ter­mékek próbagyártásán. A Népművelés Fiatalok a nyugdíjasokért címmel képes tudósítást közölt a váci válla­latok és üzemek KISZ-eseiből alakult munkabizottság tevé­kenységéről, a rászoruló, idős emberek patronálósáról. A Éj Tükör kritikusa arról tájékoztatta olvasóit, hogy a váci Hincz Gyula Gyűjtemény épületében megnyílt a Neufeld Anna emlékkiállítás: 30 alko­tás kíséri végig életét és sor­sát. A Nógrád hírül adta, hogy Céhes emlékek címmel kiállí­tás nyílt a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Ennek >/ A KISZ Vác Városi Bi- ^ zottsága az idén tizenegye- ^ dik alkalommal rendezte ^ meg az ifjúmunkás és ^szakmunkástanuló napo- // kát. A díjkiosztó ünnep- ^ séget a minap tartották ^ meg a Forte gyár ifjúsági '/ klubjában. Sáray Csabának, a KISZ- bizottság mellett működő ter­melési munkabizottság veze­tőjének rövid értékeléséből kitűnt, hogy minden évben nagy sikere van a rendez­vénysorozatnak. Az idén a községekben élő, dol­gozó fiatalok is bekap­csolódhattak volna a ver­senybe. azonban senki sem élt ezzel a lehető­séggel. Játékos, de alapos tudást igénylő programokat állítot­tak össze a rendezők. A fel­adatok megjelölésénél figye­anyaga a váci Vak Bottyán Múzeum gyűjteményének leg­értékesebb darabjait mutatja be. A Szolnok megyei Néplap tudósítást közöl arról, hogy Majoros Károly, a Szolnok megyei pártbizottság első tit­kára meglátogatta a Váci Kö­töttárugyár 350 munkást fog­lalkoztató jászapáti üzemét. A Népszabadság Fiatalok cí­mű oldalán olvastunk arról, hogy a lap munkatársa elbe­szélgetett a Cement- és Mész­művek Váci Gyára bányájá­nak három fiatal vezetőjével munkájáról, terveikről. A Daily News német nyelvű 'kiadósa Ungarischer Künstler in Udine címmel beszámolt arról, hogy a váci Betűnyi László tanár-bőrműves nagy sikerrel mutatta be alkotásait az észak-olaszországi város­ban. lembe vették a résztvevők életkorát, szakmai felkészült­ségét. Az üzemekben önáhó háziversenyt szerveztek a KISZ-bizottságok és ezek győztesei jutottak tovább a városi versengésre. A versenyben összesen szá­zan vettek részt: esztergályo­sok gépírók, cukrászok és szakácsok. A résztvevők szak- és munkavédelmi ismeretei­ken túl számot adtak po­litikai felkészültségük­ről is. Az esztergályosoknál Ko- lesza István, a Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskola tanu­lója. a gépíróknál Herteq Jú­lia, a Vác és Vidéke Áíész dolgozója bizonyult a leg­jobbnak. A munkavédelmi vetélkedőt a Tungsram Rt. Váci Fényforrás Gyárának háromtagú csapata nyerte. A szakácsoknál hidegtálkészí­tésben Dári György, a cukrá­szoknál pedig Mészáros Gab­riella, a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző Iskola tanulói jeleskedtek. A legjobbaknak kijáró ju­talmakat Gecseg Enikő. a KISZ-bizottság munkatársa adta át. S. J. Kiállítás Gyémánt László festő­művész alkotásaiból nyílik ma délután 19 órakor kiállí­tás a Hincz Gyula állandó gyűjtemény kamaratermében. A tárlatot Bakonyvári Agnes művészettörténész nyitja meg. Színház Csütörtökön este 7 órakor a szolnoki Szigligeti Színház művészei Schwajda György— Szikora János Táncdalfesztivál 66 című darabját mutatják be a művelődési központban. Vác a hazai lapokban Rádi percek, kis pihenővel ^ Koptatom a csöndes, kihaltnak tűnő község. Rád fő- £ utcájának aszfaltját, száz lépéseket is teszek, mig nagy- ^ ritkán találkozom egy-egy, kerékpáron, vagy csak í úgy. az apostolok lován igyekvő helybélivel. Novem- bér van, Szent András hava, levélhullató, csöpögő orrú, f, szomorú november. Egyetlen felhőként feszül a falu fölött a szürke ég, s túlnan, a Magas-hegy felől varjúesapat billeg a légben. Hordják már a meghívót a fekete madarak. Meghívót' a téli bálra, temetésre. Vagy in­kább vigalomra? A kertek alól vékony sza­lagé gyermekdal lebben az útra, s lám, előtűnik a virágo­kat varázsló ének gazdája, egy nyakig meleg ruhába burko- lódzott kislány. Amikor észre­vesz elhallgat, szailad át a járdán. A kereszteződésben eltűnik a lányka, s vele együtt a vigalmas, pántlikatestű énekszó. Kettesben maradok a csöpögő orrú, ködös, szo­morú köznapi délelőttel. Fölrezzenek, az egyik kapu­ban zár csikordul, kulcs zörög. Fekete ruhás, kalapos, hideg csípte arcú öregember matat háza kapujában, s hogy odaérek, egy pillanatra abba­hagyja a munkát. Mondom, mi járatban. S hozzáteszem, hideg van, 'hosszú ez a rádi utca. Erre befelé invitál. lehet adagolni e gyógyszere­ket, majd dr. Iván Éva főor­vos-kandidátus adott átfogó képet a kemoterápiás szerek­ről. Széles körű vizsgálati eredményeit ismertette. Dr. Kovács Imre városi fő­gyógyszerész elemezte gyógy­szeriparunk múltját és je­lenét. Mérlegelte gyógyszer- importunk és -exportunk helyzetét. Feltárta a gyógy­szerkutatás, gyógyszeripar és gyógyszergazdálkodás időszerű problémáit. Végül Palotai Ferenc főgyógyszerész beszélt a gyógyszerészek mindennapi munkájáról. P. R. Tágas udvar, szegletében kerekes kút, amott góré, fa­rakások, távolabb szőlő- és málnasorok glédáznak. Ibt a grádics, ott a kamra és a konyha — sorolja a gazda, Ficsur Pali bácsi. Betérünk a félhomályos, hideg konyhába. Az öreg kesereg, hiszen amíg ő orvosnál volt. mondja, ki­aludt a tűz. Hát gyógyítsuk meg, kelesszük föl. A kályha mélyén még pislákol a zsarát­nok, papírt és aprófát vet rá az öreg. Alágyújtok. Föllob- ban a láng. ropog, pattog a fa, hullámzik felénk a kályha melege. Ficsur Pál leül, elővesz egy deboz Munkás cigarettáit és rágyújt. Köhög néhányat, de azért rendületlenül pöfékel és szívja a füstöt. — Gyermekkorom óta — emeli vállmagasságba bal karját. — Most meg orvoshoz kell járnom. Valami két vagy három hete, hogy rámjött a fulladás. Szippant kettőt, köhög ugyanannyit, azután folytatja. — Ez a nyolcvanötödik november az életemben. Úgy ám. kilencszáz februárjában születtem, szóval, egyidős va­gyok a századdal, így mondta a doktor úr is. Egykörös vele — mindenben. Én is átéltem mindazt a sok virgát, amit ez a nyolcvanöt esztendős század. Gyermekkoromban már dol­goztam, később is az itteniek földbirtokosa, a Muzslay adott kenyeret Voltam nála kocsis, pásztor, stájeros, állatokkal, földdel bajlódtam, de még Pesten, az iparban is dolgoz­tam. Ügy mint a többi, ma­gamfajta szegénvember. Sorolja, mondja regényes életét az öreg. Szavára táncot lejt a kályhából kitüremlő fény. «tits — Harmincölt éve emeltük ezt a hajlékot, előtte egy ta­nyán, a Tabánban laktunk. Jöttek a gyerekek, kellett a nagyobb otthon. Előbb a Mag- dus, aztán a Pali. Nincs nagy családom. Jöttek és mentek az unokák. Kettő hagyott Itt, öt éve az asszony is elbúcsú­zott. Ötvenhat közös esztendő után képes volt magamra hagyni. Azóta egyedül élek. Reggelit, ebédet magam ké­szítek, vacsorát Magdus lá­nyom ad. A PaLi fiam Vácott lakik, az ipari 'technikum ta­nára. Neki van két gyereke, az én két unokám. Hétvége­ken ki-kijönnek a tatához, se­gítenek. Mert bizony, elkél már a segítség: beteg a motor. Fulladok. Föláll és a kredeneből elő­vesz egy poharat. — Menjünk a pincébe! Emeli a csapóajtót és in­dulunk alá. Mutatja, ezt a pincét is ő építette, még öt- venben. Hánem a bor, az idei. — Saját. Féllholdnyi kertem van, megterem benne a fa­zékba való zöldség, a hagyma, a krumpli. Málnám, szőlőim is van. A málna jól fizetett az idén, a szőlő viszont éppen- ■hogy megadta a módját. Ke­vés volt, akár a nyugdíjam. Kétezer-hatszáz forintot hoz havonta a postás. Egy gumicsővel fölszippant néhány ujjnyi bont és kínálja. ji;:n — Kissé savanykás a nedű, de kapitalista — nevet az öreg. — Azaz, tökén termelt. így mondják errefelé a népek. A kapuig kísér és hosszan néz utánam. Qsöndes a rádi utca. hall­gatnak a varjak is a Magas­hegy tövében. Készítik a meghívókat. Téli bálra, vigalomra, békés em­lékezésre. Besze Imre Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetét mindazok­nak, akik szeretett férjem. Bognár János temetésén részt vettek, elsősorban a CEMÜ ve­zérigazgatóságának, a cementipar vezetőinek és dolgozóinak, az Ál­lami Biztosító vezetőinek és mun­katársainak, valamint minden barátunknak és jó ismerősünknek, akik mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Bognár Jánosné és gyermekei. ISSN 0133—275» (Váci Hírlap) Orvosok és gyógyszerészek Sikeres volt a taiáikozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents