Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
6 1985 OKTÓBER 5., SZOMBAT Színházi levél Felelősek vagyunk • Az észak-amerikai igazságszolgáltatás || egyik sajátossága, hogy a bíróságok mellett úgyneve- I zett esküdtszék működik. Ez a testület a közreműködésre felkért polgárokból áll, akik végigülik a tárgyalásokat, megismerkednek a teljes nyomozati, szakértői, vallomás- és egyéb anyaggal, meghallgatják az ügyész, a bíró, a védőügyvéd kérdéseit, a vádlott válaszait, s a tárgyalás befejeztével visszavonulnak, hogy döntsenek a bíró javasolta ítélet fölött. Az esküdtek természetesen nem lehetnek elfogultak az üggyel kapcsolatban sem pro, sem kontra, perben, haragban az ügyfelek- . kel nem lehetnek — tehát elvileg a legpártatlanabbul, részrehajlás nélkül dönthetnek, kell dönteniük. És egyhangúan. Akárhány tagú is az esküdtszék, a szótöbbség nem elegendő. Ebben az esetben új esküdtszéket neveznek ki, s a processzus mindaddig folytatódik, míg létre nem jön az egyhangú döntés, mely természetesen lehet elmarasztaló, s lehet felmentő is. Gyakorlatilag mindegy, milyen ügyről, egy sima betöréses lopásról, . vagy egy aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett . gyilkosságról van szó. Az el- ; járás ugyanaz, A bíróság nem dönthet az esküdtek nélkül, de ha az esküdtek döntötte«, fellebbezésnek általában nincs helye. Ezt a sajátos eljárási módot természetesen a művészeti alkotások is felhasználták. Drámai lehetőségek rejlettek egy- egy bűnügy tárgyalásának, az esküdtek munkájának a megmutatásában. Különösen a színpad, s később a film élhetett ezekkel az eszközökkel. Nem előzmények nélkül, mert ha azt vesszük, nem egy klasz- s%ikus görög dráma is úgyne- , vezeti törvényszéki vagy tárgyalási tragédiának minősíthető, s később Shakespeare sem idegenkedett a tárgyalások színre vitelétől (lásd például A velencei kalmárt), de akadt ennek vígjátéki változata is (épp a Shakespearc- kortárs Ben Jonsonnál, a Vol- pone frenetikus bírósági jelenetében). Mindig hatásos, ha előttünk bontakozik ki a vád, előttünk mérkőzik meg az ügyész és a védő, vonulnak fel a tanúk, satöbbi, satöbbi. A műfajnak tehát lehetnek — vannak — színvonalas, izgalmas alkotásai, olyanok, amelyekben nem csak egy bűnügy krimiszintű felgöngyölítése a fontos, hanem mélyebb szándékok is érvényesülnek. Feszülten figyelünk ugyan, amíg a szemünk előtt zajló eseményeket nézzük, izgulunk az igazság győzelméért, a törvénykezés tisztaságának megóvásáért, a bűnös bűnhődéséért —, de eközben szembesülünk valami komolyabb, elgondolkodtatóbb erkölcsi kérdéssel is. Élményünk nemcsak az idegek izgalmából táplálkozik, hanem katartikus művészi élmény is lesz. A Nemzeti Színház új bemutatója ilyen típusú dráma. Helyesebb ugyan, ha felújítást emlegetünk, végtére is Reginaid Rose Tizenkét dühös ember című darabját 1959-ben már játszotta — Várkonyi Zoltán rendezésében, nagy sikerű előadásban — a mostani Pesti Színház helyén működött Bar- tók-teremben a Vígszínház társulata. Láttuk a mű amerikai filmváltozatát is, Sidney Lumet rendezésében, a főszerepben Henry Fondával. Ismerős műről van tehát szó. mégis azt mondanám, ez a mostani előadás bemutatónak tekinthető. Részint mert huszonhat éve nem volt magyar színpadon látható a darab, részint mert a vendégrendező. Békés András, egészen mis megközelítésben vitte színre, mint annak idején Várkonyi. vagy éppen Lumet. Mint ismeretes, a dráma arról szól, hogyan dönt a tizenkét esküdt — a. tizenkét dühös mber — egy apagyilkossággal vádolt tizenkilenc éves büntetett előéletű fiú ügyében A közvetett bizonyítékok, a ta núvallomások, s egyéb jelek arra utalnak: a fiú valóban bűnös. Az esküdtek munkája simának ígérkezik. Egyhangúan bűnösnek mondják ki a fiút, s ezzel szabad utat nyitnak a törvénynek, azaz: villa mosszékbe küldik a gyilkost. Csakhogy az egyik esküdt, 8. (Rose csak számokkal jelöli figuráit) nincs teljesen meggyőződve a fiú bűnösségéről Kétségei merülnek fel. S e kétségeknek hangot is ad. És ha a vélemény nem egyöntetű, nem egyhangú, ha a vallomások és bizonyítékok nem bi zonyulnak támadhatatlannak, akkor nem szabad a fiú bűnösségére szavazni. Ez alapvető etikai felelősség kérdése. A tizenkét esküdt két órán át a szemünk előtt vitatkozik erről, s a végén a 8. esküdtnes sikerül, ha nem is meggyőznie esküdttársait, de legalább megingatni hitüket a vád támadhatatlanságában. Eközben persze karakterek és magatartások, vélemények és elfogultságok, indulatok és érvek csapnak össze, s a szünet nélkül játszott előadásban kibomlik nemcsak a szóban forgó bűnügy, hanem az esküdtek jelleme, a mögöttes indítékok és motívumok sokasága, az a társadalmi háttér, mely e viszonylag köznapi ügy mögött meghúzódik. Rose kitűnően tud drámát szerkeszteni, feszültséget teremteni és oldani, kitűnő a dialógusvezetése, s bár nagy teret nem adhat a tizenkét ember árnyalt jellemzésének, alapvonásaikban mégis találóan mutatja be őket. Izgalmas, fordulatos, a nézőt magával sodró darab ez ma is. Ilyennek is rendezte meg Békés András —, de valamit hozzátett az ismert alapanyaghoz. Pontosabban: két fontos kiegészítéssel élt —, nem a szövegben, hanem az értelmezésben. Az egyik: úgy tette ki a hangsúlyokat, hogy érezhettük: az esküdtek lelkiismereti drámájának épp a közelmúlt egyik magyar bűnesete (a szolnoki gyermekgyilkossági ügy) szinte napi aktualitású példájául szolgált A másik: észrevette, hogy a legsúlyosabb indulatok, a 1 ag- drámaibb viták közepette is ebben a műben humor rejlik. ajdhogynem akasztófahumor. Mindenesetre a játék tónusa nem egyfolytában és szünet nélkül drámai, mint a régi magyar előadásé, vagy a filmé, hanem meri humorral oldani a kemény pillanatokat —, ugyanakkor, ha valóban megsűrűsödik a szituáció, az összecsapások keményen felszikráznak. Ettől az előadás ritmusa és tempói igen élénkké, változatossá válnak. Az első percek után mindvégig fogva tartja a nézőket az, ami a színpadon történik —, noha semmi egyéb nem történik, mint hogy tizenkét ember vitázik egy döntésről. A felelősségről. Az övékéről — és a miénkről. Mert a darab — s az előadás végül is erről szól. Takáfcs István M‘ A bnrátság erősítéséért Filmstúdió kitüntetése A megalakulásának 35. évfordulóját ünneplő MAFILM katonai filmstúdiót a magyar—szovjet barátság ápolásában és erősítésében végzett érdemei elismeréseként a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús plakettjével tüntette ki. A kitüntetést a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában pénteken rendezett ünnepségen Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára adta át. Műszaki és mezőgazdász Könyvnapok A műszaki és közgazdasági könyvnapok országos megnyitóünnepségét pénteken tartották a Csepeli Munkásotthonban. Az ötödik alkalommal- sorra kerülő eseménysorozatot és a művelődési házban rendezett könyvkiállítást Markója Imre igazságügy-miniszter nyitotta meg. Beszédében kiemelte: a műszaki és közgazdasági könyvnapok célja a szakkönyvekben foglalt ismeretanyag közkincs- csé tétele, a szellemi, tudásbeli felkészültség gyarapításának előmozdítása, s ezáltal népgazdaságunk teljesítőképességének növelése. Az őszi szakirodalmi könyvünnep idején — október 4— 31. között — országszerte könyvkiállításokat, író—olvasó találkozókat, szerzői anké- tokat, könyvismertetőket rendeznek. Mikor válik kulturális központtá Zsámbék? Mindenki megtartotta a szavát Ülünk az asztal mellett és pipálunk: ez is megvan, az is megvan, ez pedig meglesz. A lepedőnyi papiroson egymás után karikázzuk be a pontokba szedett feladatokat, amelyek azt célozzák, hogy Zsámbék és Tök községekből idővel kulturális, tudományos és idegenforgalmi központ váljék. Az ehhez szükséges alapvető fejlesztéseket tartalmazza az az együttműködési és védnökségi megállapodás, amelyet 1983 decemberében írt alá a seregnyi közreműködő, s amelynek hivatalos értékelésére egy hónap múlva kerül sor. Célszerű cserék A terv első hallásra nagyvonalúnak tűnt, hiszen majd harminc olyan feladatot kellett két esztendő alatt megvalósítani, amely évek óta jogos igénye volt a két falu lakóinak. Több kereskedelmi, egészségügyi, szociális gond halmozódott fel, amelyek megoldása nélkül lehetetlen még csak megközelíteni is a távlati elképzeléseket. Ami pedig a szorosan vett közművelődés akkori feltételeit illeti: használhatatlan volt a művelődési ház, nem volt könyvtár és rendezetlen volt a Zsámbéki Szombatok helyszínéül kiszemelt templomrom környéke. A tanács, a pártbizottság közösen kezdett a munkához, felkutatták a lehetséges közreműködőket. Persze pénz is kellett (volna). Nem1 is kevés. Mivel ennek híján voltak, maradt a másik út: a korábban megüresedett, illetve rossz hatékonysággal működő, állami vagy szövetkezeti tulajdonban, kezelésben lévő ingatlanok, földterületek ésszerű cseréje, hasznosítása. Amire még számíthattak, az a társadalmi munka volt. — Partnereink készségesen segítettek, sehol sem találtunk elutasításra — mondja Zink Imre tanácselnök. — Még annak ellenére sem, hogy néhányon elképedtek a szerződés aláírásakor, hiszen addig csak a saját feladataikat ismerték és nemigen sejtették, hogy milyen nagyszabású vállalkozásnak lettek részesei. Mondták is néhány an: jó, ha a fele megvalósul. Ám ezután olyan viharos gyorsasággal követték egymást az események, hogy nem volt idő morfondírozni, inkább dolgozni kellett. Két kivétellel —■ Áprilisban átadtuk a felújított, a kiscsoportok fogadására is alkalmas művelődési házat, rá egy hónapra megnyílt a könyvtár — folytatja a tanácselnök. — A művelődési ház agilis népművelői már a második Zsámbéki Szombatokat rendezték, a társadalmi munkások pedig megteremtették a megfelelő környezetet. A PEMÜ zsámbéki Országos találkozó Aszódon (Folytatás az 1. oldalról.) járatlanabbak előtt is, hangsúlyozta Asztalos István, any- nyira ismeretlen őseinek élet- története. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen maga Petőfi is így volt ezzel. Gróf Teleki Sándorhoz című versében írja: Én jóformán azt sem tudom, hogy ki és mi volt a nagyapám. A szorgos kutatóknak köszönhetően ma már meglehetős ismeretekkel bírunk az apa és az anya családjának, nem kevésbé a fiú Aszód, környéki életéről, Petőfi aszódi diákéveiben és később sok itteni községben megfordult. Domonyban, Gödöllőn, Hévizgyörkön. Pé- celen. Gödöllőn ismerkedett meg például Mednyánszky Bertával. A hozzá fűződő érzéseiről szólnak a Szerelem gyöngyei című ciklus darabjai. Dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Színházi Intézet igazgatója azt boncolgatta, milyen szerepet játszott Aszód Petőfi költészetéiben, hiszen ez a három nagyon eseménydús esztendő volt. Idézte a költő szavait: Itt kezdtem verseket csinálni, itt voltam először szerelmes, itt akartam először színésszé lenni. A Petőfi-kutatók az elmúlt években sokat tettek azért, hogy feltáruljon az itt töltött esztendők helytörténeti, pedagógiai háttere. Fény derült Petőfi tanulmányainak részleteire, olvasmányaira, s megGábor Miklós, Sinkuvits Imre és Harsányi Gábor az előadás egyik jelenetében történt az utóbb gyanúsan megszaporodott iskolatársak és barátok vallomásainak tudományos rostálása, emelte ki az előadó. 1973-ban megjelent a Petőfi-életrajz első kötete, benne a hároméves periódus eddig ismert Fényeinek összefoglalásával. Az azóta is szakadatlanul folyó kutatások eredményei pedig aszódi múzeumi füzetekben láttak napvilágot. Látványosnak is nevezhető felfedezés mutatta, hogy 1847- ben, kilenc évvel Aszód után mennyire mélyen éltek az itteni emlékek, ismeretek, amelyek közül sok versmotívummá vált. Mártinké András több éves vizsgálódás után az egyik kedves aszódi olvasmányban, Campe útleírásában találta meg az Okatootáia címadó helynevét. Kerényi Ferenc előadása következő részében az aszódi szerelem eseménytörténetéről és az itt megesett színészkalandról szólt. Novak Lászióné, az aszódi tanács művelődési főelőadója, arról beszélt, hogyan ápolják a Petőfi-hagyományokat a nagyközségben és környékén. Aszód büszkeségét emeli, mondta bevezetőben, hogy korabeli iskoláját nem ok nélkül nevezik a költő igazi szellemi útra indítójának. Erre épülhet hagyomány, kultusz. S épült. Az első nekibuzdulás 1875-ben volt, amikor a gimnázium igazgató-tanára, Csen- gey Gusztáv szervezésében megalakult a Petőfi-bizottság,, közadakozásból emléktáblát helyeztek el a költő egykori iskolájának falán. Onnan számíthatjuk az aszódi Petőfi- kultusz létét. A múlt esemé- ,nyeinek áttekintése után a jelenről beszélt az előadó. Az első nekibuzdulás századik évfordulóján megtörtént az új- raébresztés. Azóta minden évben számos eseménnyel, rendezvénnyel igyekeznek a hagyományt ápolni. Mivel a környék több településéhez fűződnek emlékek, együttműködésben állaDodtak meg Hé- vízgyörkkel, Gödöllővel. Kar- tallal, Isaszeggel, Pécellel, Valkóval, a hagyományok ösz- szehangolt ápolására. Az emlékhelyek országos találkozója a Petőfi Sándor és a magyar színészet című kiállítás megnyitásával zárult. Megnyitójában Vágvölgyi József, a megyei tanács általános elnökhelyettese hangoztatta: közismert, hogy Petőfi színész akart lenni, sőt kezdetben ezen a pályán képzelte el életét. Ez csak vágy maradt, de élete folyását ez a vágy több évig meghatározta. Színészi eredményeinek nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. folytatta, bennünket ma már ez az egészében rendkívüli egyéniség érdekel, annak minden vonatkozása s így a színészettel való kapcsolata is. Ezért van jelentősége ennek a kiállításnak, amelyen eredeti műtárgyaidon, festményeken, rajzokon, színlapokon láthatjuk a kor leghíresebb színészeit, legnagyobb színpadi sikereinek jeleneteit. A megnyitón Bubik István színművész, a Nemzeti Színház tagja adott elő Petőfi verseiből. Kör Pál gyárának dolgozói elkészítették a mozgatható színpadot, a Pest Megyei Villanyszerelőipari Vállalat a világításról gondoskodott. A Kertészeti Egyetem végzős hallgatói pedig programot dolgoztak ki a zöld terület rendezésére, fejlesztésére. Így kezdődött és hasonló iramban folytatódott. Az eseményekről lapunk is rendszeresen tudósított, ezért a továbbiakban távirati stílusban csak annyit: sorozatos helycserék után elkészült a nyugdíjasház, a zsámbéki orvosi rendelő, ugyanott automata telefonközpontot helyeztek üzembe. Zsámbékon köztéri szobrot avattak. Tök községben megnyílt a bortörténeti állandó kiállítás és kétszer is megjelentették a községeket bemutató kiadványt. Egy szó mint száz, a 28 konkrét vállalásból eddig tizet teljesítettek és a többi is halad a megvalósulás felé. Mindössze két kivétel akad: nem messze autóskemping a Csillag-erdőben, mert túl sokba kerülne és félő, hogy nem lenne kihasználva és nem épül meg az eredetileg tervezett vendéglátó- és szórakozóhely sem, szintén anyagi okokból. Az összkép ennek ellenére imponáló. — Egyszerűen arról van szó, hogy mindenki komolyan vette és elvégezte a feladatát — mondja Zink Imre. — A megállapodás olyan erkölcsi kötelezettséget jelentett, amelyet senki sem akart megszegni. A két község lakói, a környező üzemek dolgozói is megmozdultak és csak tavaly 8 millió 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Közelebb kerültek — Novemberben, az együttműködési megállapodás ünnepélyes értékelésekor újra találkoznak a szerződő felek, s arról számolhatunk be: közelebb kerültünk hozzá, hogy Zsámbék és Tök községek kulturális, tudományos és idegen- forgalmi központtá váljanak. Az ehhez szükséges alapokat megteremtettük, ezután a minőségi változásnak kell következnie. Reméljük, hogy a nemsokára kezdődő hetedik ötéves terv ennek az időszaka lesz. A feladatok megoldásához újabb együttműködési szerződést szeretnénk tető alá hozni. Kevesebb résztvevővel, de hasonló eredményekkel. K. L. Rádiófigyelő VUJICSICS EGYÜTTES. A Nemzetiségeink zenéjéből so rozatban ezúttal a híres szentendrei muzsikusokra került sor. A lehető legjobb műsoridőben, ebéd után csendültek fel a szép dallamok az éter hullámain. A bevezető rövid ismertetőben történeti visszatekintést hallhattunk. Az együttes híre már az országhatárokon is túljutott. Így bizonyára egyre kevesebben em lékeznek a hajdani pomázi lelkes kis amatőr csoportra. Ahogyan teltek az esztendők, kikristályosodott zenéjük és elképzelésük. Ma már a szentendrei művelődési központ égisze alatt működő zenészek elsősorban a környék szerb dallamait gyűjtik össze. Még az utolsó pillanatban vetették papírra a feledésbe merülő énekeket, hogy eredeti vagy új hangszerelésben ismét feleleveníthessék. Természetesen a legnagyobb élmény, ha Szentendrén hallhatjuk őket, ahol a részvevők rögtön táncra is kerekedhetnek, járhatják a kólót. Ezt a táncházhangulatot némiképpen sikerült átmenteni á rádióműsorba is. A válogatáserénye: áttekintést adott a szerb zenéről oly módon, hogy a kiváló együttes sokszínű játékában is gyönyörködhettünk. A saját gyűjtésű szerb kólók bemutatásával a Szentendre és környéke népművészetének egy darabjával ismerkedhettünk meg a Vujicsics együttes tolmácsolásában. GONDOLAT. Különösen figyelemre méltó volt a rádió irodalmi hetilapja ezen a héten. A háttérrádiózó hallgató is bizonyára felkapta a fejét Major Tamás szavaira. József Attilára emlékezett oly módon, hogy a kortársak szavait idézte fel. Megglehetősen nehéz feladat más nevében szólani Olyan történetet előadni, amelyet a mesélő is megeleveníthetne. Mégis ez esetben nem volt hiányérzetünk. Major Tamás emberközelbe tudta hozni a jeleneteket. Mintha mi is részesei lettünk volna az eseményeknek, érzéssel hallgathattuk szavait. Kádár János ifjúkori emlékeit hol egyes szám első személyben, hol Major Tamás-i kommentárral tárta elénk. Miközben idézte a lánglelkű költő sza- vaiti ahogyan minden búját, bánátát félretéve beszélgetett a hajdani ifjúmunkással a huszadik századi irodalmi küldetésről. József Attila az idő tájt már meglehetősen súlyos depresszióban szenvedett. Ám egy-egy ilyen beszélgetés teljesen megváltoztatta, órákon keresztül fejtegette véleményét, mintegy hitvallást téve hallgatójának. A József Attiláról alkotott képünk gazdagodott a nem mindennapi emlékezés nyomán. Erdős! Katalin
