Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

1985. OKTOBER 30., SZERDA Személyi számítógép A Telefongyárban sorozatban készül­nek a saját fej­lesztésű személyi számítógépek, a TAP 34 terminá­lok. A hiánypótló berendezéssel kor­szerű és kényel­mes adatrögzítés valósítható meg többek között a bankoknál. Képünkön: Pető- né Flesch Katalin és Magyar László a TAP 34-es intel­ligens terminál szerelésénél. Fémöntő gyáregység Veresegyházon Nagyüzemek fontos szállítói Csöndes őszi reggelen for­dulunk be Veresegyház legna­gyobb üzemének épületei elé. A lakott település végét jelző tábla után három lépéssel kell jobbra fordulnunk. Balra kis tér, újonnan ültetett facseme­tékkel, néhány autó. A másik oldalon hosszúkás épület. Szemben a felirat: Pefém, 5- ös számú fémöntő gyáregység. A tábla kissé megfakult. Az üzem történetét ismerőnek nyomban az idő múlása jut az eszébe. Annak is hét éve, hogy Gödöllőről ide költöztek. A városban a külső szemlélő inkább parasztgazdaságot sej­tett az akkor Gőtémnek neve­zett üzem kerítése mögött. A nagyközségben első pillantásra nyilvánvaló, üzemi épületek­kel állunk szemben. Az udvar aszfaltozott részén teherautó, kifelé tart. Felirata szerint az Ilcladi Ipari Műszergyáré, vi­szi az árut. Más mozgás nem észlelhető. Robbarcásbiztos lámpa Veresegyház nem ipari üze­meiről nevezetes. 'Inkább ta­váról, üdülőnegyedéről, tiszta­ságáról, lakóinak szorgalmáról, a településfejlesztési verseny­ben elért szép eredményeiről. Legnagyobb üzeme száz sze­mélyt foglalkoztat az előbb említett telepen. Öntőket, for­gácsolókat, lakatosokat, mű­szakiakat. További ötven-hat- van személy kötődik hozzá­juk: bedolgozóik. Szakembe­rek. akik saját gépeikkel, szer­számaikkal készítik egyebek között a héjformákat, s moz­gásukban, munkaképességük­ben korlátozottak. Az utób­biak úgynevezett tömegcikke­ket gyártanak, fürdőszobai lán­cokat, függönycsipeszeket, amelyek készítése kevés erőt, annál több szorgalmat igényel. Az üzem két irányítójával, az igazgató Köteles Imrével, s a műszaki vezető Müller Gusztávval való beszélgeté­sünkön egyszer sem hangzott el a háttéripar szó. Tevékeny­ségüket mégis ezzel jellemez­hetjük a legjobban. Nagyüze­mek szállítói. A Ikarus-bu- szokról szólva sok minden eszünkbe juthat. Amit látunk, a színe, a tetszetős formája, amit hallunk, olvasunk róla, mondjuk piaci sikerek. Azok a szerelvények azonban alig­ha, amiket Veresegyházon ké­szítenek. A hiányuk azonnal feltűnne. Akkor nem lennének a külső díszítések, a belső fo­gantyúk, csomagtartók. Nélkü­lük csupasz volna a jármű. S ugyanaz érvényes a Magyar Hajó- és Darugyárnak szállí­tott víz- és robbanásbiztos lámpaegységeikre. Tetszetős volna azt mondani, ők készítik a jauszok, hajók, úszódaruk díszeit, csak nem igaz. A sze- gélyléc vagy akár az Ikarus- felirat felfogható annak, a cso­magtartó, kapaszkodó, a hajó­lámpa semmiképpen. Alumíniumból évente há­romszázhúsz, rézből nyolcvan tonnát dolgoztak fel a fémön­tő gyáregységben. Hagyomá­nyos eljárással, homokkal, ko- killával. illetve a korszerűbb héjtormával és nyomásos ön­téssel. A szerszámokat, kokil- lákat részben maguk készítik, a héjformákat bedolgozóik. Az igazgató szerint jól összefor­rott gárdájuk a tervezéstől, szerkesztéstől a végső meg­munkálásig mindent megcsi­nál egy-egy szerszámon, sőt még az Ikarus tulajdonúiban levőket is megjavítják bizo­nyos esetekben. Kétszázhúsz-kétszáznyolcvan féle alkatrészt gyártanak. Csak azokat nem munkálják meg, ^melyeket más sem. Tehát úgy használják fel, ahogyan az öntőformából kikerülnek. Szigorodó norma A gyáregység igazgatójának irodájában a műszaki vezető egy kis termékbemutatót rög­tönöz, nyomatékosítandó főnö­ke szavait. Köteles Imre az imént arról beszélt, hogy mun­kájuk iránt külföldi érdeklő­dés mutatkozik, svéd és ame­rikai részről. Az asztalon álló fürdőszobai szerelvény, tűz- megelőző berendezés csapkifo­lyója kísérleti darabok. A ké­sőbbi tárgyaláson dől el, lesz-e üzlet. Ha 'igen, milliós tételről lehet szó, ami jócskán meg­emelheti termelési értéküket. Termelési értékük s ugyan­ez érvényes a többi meg­szokott mutatóra, árbevétel, eredményesség. az elmúlt években érzékelhetően nőtt. Ma hetvenhatmillió körül van. Bérszintjük meghaladja az évi hatvanezret. Száz em­berük a szokásos módon kép­telen volna teljesíteni megren­delőik kívánságát. Segítenek a gmk-k. Ezekbe a többletjö­vedelmet hozó csoportokba szigorú feltételekkel kerülhet be valaki, s ha nem úgy vi­selkedik. könnyen kikerülhet. Az egyik kritérium például a szokásos munkaidőben ' elért százhúsz százalékos teljesít­mény. Ami az idő múlásával mind több munkát, terméket testesít meg. hiszen a norma szigorodik. Ügyelnek arra is, hogy a kétféle tevékenységet gondosan szétválasszák. Aki gmk-ban gyárt valamely ter­méket, az a rendes munkaidő­ben véletlenül sem csinálja ugyanazt. Próbára teszik a gmlc-t még a termék gyártá­sa előtt is. Ha történetesen egy másik cég — kooperáció­ban — olcsóbban vállalná, ak­kor azé a munka. Minden a helyén Beszélgetésünket sürgős te­lefonhívás szakítja meg. Az igazgató tárgyal, a műszaki vezető a jövőről elmélkedik. Érmen azt fejtegeti, hogy elektrosztatikus gépet szeret­nének beállítani, amikor Kö­teles Imre visszaül. — Most tanúja lehetett annak, amiről az előbb érdeklődött, mikép­pen alakulnak ki az üzem kapcsolatai. — Négy éve ön­töttünk valamit az autópálva- mérnökségnek. Vezetőjével be­széltem, ismét meg akarnak bízni egy munkával. Ezért jel­szónk: egyetlen darabot is le­öntünk. mert abból legköze­lebb száz is lehet. Az egv da­rabot akkor értékelhetjük kel­lően. ha tudjuk, ebben az üzemben ezres, tízezres, sőt százezres sorozatokat gyárta­nak. Kifelé tartunk a délelőttbő’. itt az ideje, hogy megnézzük az üzemet. A hosszúkás épü­let ,folvr sóján oklevelekre le­szünk figvelmesek. öt látható a falon. Hét esztendeje tarto­zik a veresegvházi gyáregység a Petémhez. Ötször érdemel­te ki a kiváló gyáregység cí­met. Az udvaron továbbra sincs nagy sürgés-forgás. Egy- egy autó érkezik, másik indul. A csarnokok ajtajai nyitva. Falaik mögött öntenek, fúrnak, reszelnek, fűrészelnek. Äz ön­töde némely helyén egy ki­csit meleg van, másutt a mun­kához kellemes hőmérséklet. Ami szembetűnő: műhelyben, raktárban, szerszámkiadóban, akárcsak az udvaron — rend. Az a benyomása az embernek, itt minden a helyén van. Kör Pál A megyei népfrontelnökség ülése Kölcsönzött és vásárolt betűk Hiedelmeket cáfolnak a gyakorlati tapasztalatok November harmincadikén kerül sor a ncpfrontmozgalom helyi számadására, fél évtized tevékenységének összegezésére. A megyei népfrontértekezlet elé terjesztendő írásos beszámoló, valamint a szóbeli kiegészítés adta a témáját a mozgalom megyei elnöksége keddi ülésének. A testület — az elfogadott napirendnek megfelelően — ezt követően megtárgyalta azt a jelentést, amely a könyvtárak és a könyvterjesztés megyei helyzetéről nyújtott áttekintést. Az alábbiakban a napirend­nek ezt a részét ismertetjük. az Olvasó népért mozgalom keretein belül segítik a nép­fronttestületek, -aktivisták a betűk hívei számának gyara­pítását a megye legtöbb tele­pülésén, és ennek is érzékel­hető része van abban, hogy folyamatosan növekedett mind a tanácsi, mind a szakszerve­zeti könyvtárak hálózata, a legszemléletesebb fejlődés pe­dig az iskolai könyvtáraknál ment végbe. Ez utóbbiak egy évtized alatt megháromszoro­zódtak, elérve a 294-et. Kö­zülük huszonnyolc olyan van, mely egyben betölti a telepü­lés gyermekkönyvtári szere­pét is. Rengeteg áldozatos tár sadalmi munka sűrűsödik a hivatalos beruházási pénzek­hez társulva a haladás ilyen eredményeiben, amint abban is, hogy kilencven településen és huszonnégy nagyüzemben kerülhetett sor a betűk kin­csestárának korszerűsítésére. Pusztán emlékeztetésül és Folyamatos fejlődés Két, irányt mutató állásfogla­lásnak jelentős szerepe van ab­ban hogy sok tekintetben örven­detes jellemzőit összegezhette a ncpfrontelnökség a könyv­sorsnak, könyvügynek. A me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága 1974-ben, a megyei párt­végrehajtóbizottság 1977-ben foglalkozott a könyvtárak helyzetével, a könyvterjesztés állapotával. Az akkor elhatá- rozottaknak fontos hatása volt annak az egységesedő gyakor­latnak a kialakítására, amely el nem választható dolgoknak tekinti a könyvtárakat, a könyvterjesztést, az olvasási kultúrát, ezzel párhuzamosan a könyvtárat a közművelődés alapintézményének ítélve, az olvasóvá nevelést pedig a tár­sadalmi fontosságú ügy rang­jára emelve. Sokféle módon és nemcsak M tehetnek a tanácstagok? Reálisan látják a gondokat Békességben élnek egymás mellett a családok líj betelepülők Először az tűnt fel, hogy meglepően kevesen jöttek el a Pest Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottságának legutóbbi ülésére. Pe­dig ez nem egy tanácskozás volt a sok közül, mert ezúttal a cigány­lakosság élet- és munkakörülményeinek áttekintése mellett az újon­nan megválasztott cigány származású tanácstagoknak is fórumot kí­vántak acini a szervezők. A másik ami feltűnt, hogy a jelenlévők na­gyon reálisan értékelték saját helyzetilact, tisztában voltak a tenni­valókkal. kart szervezett a hagyomá­nyok ébren tartására. Van te­hát viszonyítási alapja, s mint mondta: tapasztalatai azt mu­tatják, hogy Pest megyében előbbre tartanak a cigányság beilleszkedésének előmozdítá­sában. Ügy látja, mindez an­nak köszönhető, hogy — leg­alábbis lakóhelyén — sike­rült felkelteni az igényt az emberekben. A cigányok is szeretnének a helybeliekhez hasonlítani abban, hogy ren­dezett körülmények között, dolgosán éljenek. Jól megvan­nak egymás mellett ezek a családok. Azt is hozzátette: a máig élő előítéletekből szár­mazó legkisebb megkülönböz­tetés is többszörösen árthat. Becslések szerint Pest me­gyében körülbelül 30 ezerre te­hető a cigány lakosság lélek- száma. Pontos adat — sok egyéb ok miatt — azért sem állhat rendelkezésre, mert az utóbbi években is az átlagos­nál nagyobb volt körükben a népszaporulat, s mert folyta­tódott beáramlásuk más me­gyékből. Ez utóbbi tény oly­kor éles problémákat vet fel, mert a beilleszkedésért, a bol­dogulásért dolgozó családok nem szívesen fogadják be az újonnan érkezőket, akiknek általában se lakásuk, se mun­kájuk nincs. Ahogyan a kaku- csi Gáspár Gyula elmondta, hat évé múlt, hogy az egyik cigány csa’ád építkezésbe fo­gott, s azóta többen követték a példáját. Tanácsi, vállalati, OTP-segítséggel és nagy törő­dés árán készülnek az ottho­nok, ám ahogy elhagyják régi hajlékukat, azonnal mások költöznek oda. Ahelyett, hogy megszűnne a cigánytelep, új­ra képződik. Gyakran szóba kerül ez a téma, mert úgy érzik, hogy hiába akarják jobbá, szebbé tenni az életüket, ha ilyen dol­gok megzavarják az amúgy sem könnyű feladat végrehaj­tását. Olykor kemény szavak is koppannak: a tanács .ne ad­jon lakást a munkakerülők­nek, legyen bármily nehéz a szociális helyzetük, mert még azt hiszik, dologtalanul is le­het boldogulni. Ha valaki ajándékként, érdemtelenül jut otthonhoz, az elveszi a többi­ek kedvét, tettvágyát. Márpe­dig aki nem szenvedett meg érte, az nem is tudja értékel­ni. Ahogyan megint csak Gás­pár Gyula fogalmazott: ha teszek az asztalra, abból el is vehetek. De először tenni kell. Németh József nagybörzsö­nyi fiatalember azok közé tar­tozik, akik nemcsak beszélnek a cigányság sorsfordításáról, de tesznek is érte. Szegeden amatőr tánccsoportot, . ének­Mély gyökerek Lényegében hasonló a véle­ménye Horváth Lászlónénak, a Piliscsabai Községi Tanács végrehajtó bizottsága tagjá­nak, tanácstagnak. Lakóhelyén a családok többsége önerőből teremtett otthont magának. A munkamorállal sincs baj. A valamikor szegkovácsokat fog­lalkoztató helybéli ipari szö­vetkezet annyit fejlődött, hogy már a precíziós munkákat is biztonsággal vállalhatja, ex- portra is termel. Megfelleb­bezhetetlen szavai szerint: mindenkit a munkája, élet­módja alapján kell megítélni, függetlenül a hovatartozástól. A tanácstagoknak pedig min­denben elöl kell1 járniuk, hogy követendő példát mutathassa­nak. Érdemes megszívlelni a maglódi Jakab István mon­dandóját is. Mint a köz embe­re régóta végez, szervez társa­dalmi munkát a községben. Mint tanácstag, most is ház­ról házra jár, s úgy érzi, mintha nem fogadnák min­denhol ugyanolyan szívesen. Az előítéletek, a rossz tapasz­talatok — néha nem mindén ok nélkül — mélyen gyöke­reznek az emberekben. Ezek eloszlatásáért sokat kell tenni minden oldalon s türelemre, megértésre és biztatásra is szükség van. Hogyan .lehetne elvárni például a cigány né­pességtől azt, hogy évszázados szokásokat, mentalitást évti­zedek alatt átformáljon, köze­lítsen az általánoshoz? Molnár Sándor, a Miniszter- tanács mellett működő ci gányügyi koordinációs bizott­ság társadalmi megbízottja, aki húsz évnél is régebben dolgozik a cigányság élet- és munkakörülményeinek jobbí­tásáért, s a Pest megyei össze­jöveteleknek is állandó részt­vevője, azt mondta: nagy a felelősségük az idén megvá­lasztott cigány származású ta­nácstagoknak abban, hogy méltón képviseljék választói­kat. Úgy kell segíteniük lakó­helyük fejlődését, hogy abba az érdekazonosság alapján a cigányság is bekapcsolódjon. Ebben a munkában nem ma­radnak magukra, mindig szá­míthatnak a tanácsok támoga­tására. Csak ez lehet az útja annak, hogy a kettős célt eredményesen szolgálhassák. Csak állomás Aktív, gondolatébresztő ta­nácskozást hozott a megyei cigányügyi koordinációs bi­zottság legutóbbi ülése. E cikk keretei között egyszerűen le­hetetlen felsorolni mindazokat az eredményeket és gondokat, amelyeket a résztvevők szám­ba vettek. A lényeg az. hogy megyénkben — a lehetőségek függvényeként — folytatódik a még hosszú ideig tartó mun­ka. fimely a cisránv lakosság helyzetének javítását, a társa­dalomba való beilleszkedését vállalta feladatául. A követke­ző esztendő ennek csupán egy állomása lehet, amelyben életmód tábor, sportnap,.klub­találkozók, pályázatok, inem utolsósorban anyagi támoga­tás és a mostanihoz hasonló tanácskozások vihetnek köze­lebb az óhajtott célhoz. Ami­hez persze nem nélkülözhető a cigányság akarata, jobbra va­ló törekvése sem. Kövess László korántsem a teljességet adva: új könyvtárat vehettek birto­kukba az olvasók Érden, Pali­don, Szentendrén, Dunakeszin, Százhalombattán, új helyen, kibővítve folytathatta munká­ját például a zsámbéki, az abonyi, a váci, a dabasi, az ácsai könyvtár. Az ilyen és hasonló tények ismeretében már-már hihetetlenül hangzik — holott igaz, állapíttatott meg az ülésen —, hogy az ezer lakosra vetített könyvtári alapterületet tekintve az or­szágos átlagtól való elmara­dása a megyének alig módo­sult. Bizonyos településeken — így Cegléden, Nagykátán, Szigetszentmiklóson, Monoron — az égető szükség ellenére sem sikerült javítani a kedve­zőtlen helyzeten, amint kevés a gyermekkönyvtárak száma is. Ami viszont rácáfol a hie­delmekre: szemben az orszá­gosan érvényesülő irányzatok­kal, a megyében nem csök­kent és nem is stagnál az ol­vasók száma, s az szintén a hiedelmek közé tartozik, hogy jelentéktelen összeg jut köny­vek vásárlására. Az egy lakos­ra elosztott könyvtári vásár­lás a megyében magasabb az országos átlagnál! VdJiozó szokások Hasonlóan az előbbiekhez, d könyveladások mutatószá­mai is ellenkeznek a közfel­fogásban élő adatokkal. A megyében tevékenykedő vala­mennyi könyvterjesztő cég növelni tudta forgalmát, még­pedig a legutóbbi évtizedben folyamatosan, az azonban két­ségtelen — és ennek jelentő­ségét, hangzott el az elnöksé­gi ülésen, sokan még nem ér­zik kellően —, változóban van a közönség érdeklődése, ízlé­se, növekszik a dokümentáris, az ismeretterjesztő, a szakiro­dalmi művek népszerűsége, sokan keresik a háztáji gaz­dálkodással, a kiskertművelés­sel kapcsolatos munkákat. A népfrontmozgalom a ma­ga területén észlelte az olva­sási szokások ilyen változását, hangot is adott ezeknek a ta­pasztalatoknak, azt azonban túlzás lenne állítani, hogy — eddig — ennek sok nyoma lenne a kiadói gyakorlatban. Ilyen oka is van annak, hogy bizonyos munkák napok alatt hiánycikkek lesznek a könyv- terjesztői hálózatban és a könyvtárakban hosszú lista jelzi a műre várakozókat. Változatos formák, önzetlen társadalmi munkások, hozzá­értőbb könyvtárosok, könyv- terjesztők szolgálják az olva­sás megszerettetését, a már megteremtett igény erősítését, azaz köszönet illeti.fáradozásu­kat. Külön köszönet azoknak a betűt kínálóknak, akik a nem­zetiségi irodalom kincseit jut­tatják el az olvasókhoz. Utat az újnak A megyei népfrpntelnökség, jóváhagyva az előterjesztésben rögzítetteket, állásfoglalásá­ban a további haladás főbb irányait jelölte meg. Így pél­dául azt, kapjanak elsőbbsé­get a városi jogú nagyközsé­gekben, a nagy lélekszámú te­lepüléseken a gyermekkönyv­tárak létrehozására kidolgo­zott, kidolgozandó tervek, amint bővíteni lehetséges az ún. kétfunkciójú könyvtárak — lakóhelyi-iskolai, szakszer­vezeti-műszaki — körét is. A testület fontosnak tartja a könyvtárak, a könyvesházak állományán belül a nem ha­gyományos ismerethordozók — a mikro- és diafilm, p hanglemez, a magnó- és vi- deoprogramok stb. — arányé­nak növekedését. További le­hetőségek felkutatásával mó­dot kell találni arra, tágulja­nak a könyvterjesztés tárgyi feltételei — például a művelő­dési intézményekben bizomá­nyi árusítással —, jusson meg­felelő figyelem a megyén be­lül elmaradott körzetekre. M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents