Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
w vr % Mf. fr I f. #] 1985. OKTÓBER 19., SZOMBAT Színházi levél Variációk a szerelemre Látszólag semmi nem indokolja, hogy két, egymástól korban, Ä ' térben, témában, mmJ stílusban, dráma- technikában, karakterben any- nyira eltérő színműről együtt essék szó, mint a spanyol klasz- szikus, Lope de Vega A kertész kutyája című verses vígjátéka az 1610-es évekből, s az amerikai drámaírás egyik legjelentősebb kortárs szerzőjének, Tennessee Williamsnek lélektani,.már-már patologikus határokat súroló drámája, a Macska a forró bádogtetőn, 1955-ből. S mégis, minden összevethetetlenség, összeha- sonlithatatlanság ellenére, van köztük kapcsolat, lehet róluk együtt beszélni. Van ugyanis egy közös nevezőjük, mely ugyan más és más számlálók alatt áll, mégis együttszámo- lást tesz lehetővé. E közös nevező pedig a szerelem. Ezt persze most egy kicsit meg kell magyarázni. Kezdjük ott, hogy az 1562— 1635 között élt Lope de Vega vígjátéka — egy a már-már hihetetlenül termékeny, állítólag 1800—2000 darabot írt szerző művei közül — a kor ismert vígjátéktípusainak egyik variációja. Nevezték ezt a típust cselvígjátéknak is, mivel a cselekmény során valaki vagy valakik különböző cselekkel élnek, hogy elérjék céljukat. E cél gyakorta nem más, mint egy női Szív meghódítása. Tehát szerelmi konfliktusok mozgatják a cselekményt, a cseleket. Nincs ez másképpen A kertész kutyájában sem. Hősnője, a szép Diana grófnő, férfi- gyűlölő hírében áll. Kérőit — ketten is vannak — kikosarazza. Csakhogy a nagy gőg mögött egy titok húzódik meg: Diana titkon szerelmes írnokába, a jóképű, ám kissé mamlasz Teodórába. Csakhogy Teo- doro közrendű származása ezt a szerelmet eleve reménytelenné teszi. S most jön a csel: az írnok (vagy inkább titkár) szolgája, ez a ravasz, csavaros eszű fickó kitalálja: szerezni kell valahonnan egy rangos papát Teodórának, aki a titkárban elveszettnek hitt fiát találja meg, s máris egyenesbe jön Diana és titkára szerelmének ügye. így is történik. Talán Diana is tudja, hogy csellel éltek vele szemben, talán nem — mindenesetre a világ száját befogták, s ez elég. A vígjáték kedves és szellemes komédiázása, Diana szeszélyes és bájos alakja mögött tehát valami komolyabb gondolat is meghúzódik: a szív és a rang érdekeinek összeütközése. Hát persze hogy a szív győz — mondanánk ma. Csakhogy emlékezhetünk a Lope de Vega-kortárs Shakespeare bizonyos Rómeó és Júlia című tragédiájára, ahol bizony szó sincsen arról, hogy a szerelem s a szív joga oly kellemesen érvényesülne. Nem volt hát ez olyan magától értetődő abban a koriban, mint ahogyan ma látjuk. Diana szíve választottját csak csellel és a látszat megőrzésével, azaz gyakorlatilag hazugsággal nyerhette el. T ennessee Williams darabja, mint legtöbb drámája, az amerikai Dél egyik gazdag (milliomos) családjában játszódik. Szerelem itt is jelen van: a milliomos (és gyógyíthatatlan beteg) Big Daddy kisebbik, kedvenc fiának, Brick- nek a f elesége, Margaret, szereti szenvedélyes, segítő, megtartó szerelemmel a férjét. Mindenre képes érte s ezért a szerelemért. Pedig nincs köny- nyű dolga. Apósa a két fia közül Bricket szereti jobban, de az idősebbnek, Goopernek vannak unokái, Brickéknek viszont nincsenek. így a hatalmas vagyon Gooperékre vár. Azonkívül Ériekről nemcsak az' derül ki, hogy súlyos alkoholista, hanem az is, hogy nem a szép, kívánatos, pompás nőpéldány felesége érdekli, hanem inkább a fiúk. Mit tehet egy egészséges és ép ösztönű, a férjét mindenek ellenére is szerető asszony ilyen esetben? Megpróbálja visszaszerezni a férjét, elhódítani az alkoholtól és a tragikus fordulatot vett fiúszerelem traumatikus emlékétől. És megpróbál ő is csellel élni. Hazudik. Azt mondja, gyereket vár Brick- től — és talán sikerül is neki ez a kegyes hazugság, sikerül visszarángatnia a férjét a züllés, a pusztulás, a teljesen széteső egyéniség felé vezető szakadék pereméről. A szerelem talán megválthatja ezt a szerencsétlen embert, s megválthatja Margaretet is. Williams nyitva hagyja a lehetőséget. Tűz és víz — mondhatnánk ezek után a két darabról, s nem is túloznánk. Csakhogy talán azt is hozzátehetnénk: mégis és mindezek ellenére, van bennük valami közös belső mag. Nevezzük ezt a magot a szerelemért mindent vállaló asszony hol vígjátéki fordulatokban, hol drámai konfliktusokban kinyilvánuló állhatatosságának és erejének? Nevezzük az erősebb egyéniség, a keményebb karakter diadalának, mely csak más színezetet kap a távoli évszázadokban, de alapjaiban mégis hasonlatos? Nevezzük az érzelmek győzelmének a körülmények fölött? Akárhogy nevezzük, el kell ismernünk: Diana és Margaret története nem más, mint két különböző variáció uganarra a dallamra, ugyanarra a motívumra. Hogy aztán a művek előadásában mindez konkrétan hogyan jelenik meg, az megint más kérdés. A kertész kutyája a Józsefvárosi Színházban, Giricz Mátyás rendezésében, kedves, finoman kidolgozott és kellemes vígjáték, melyben azért néha beborul az ég, s a bájos és önfejű Dianáról az is kiderül, hogy eléggé nehéz természetű az ifjú hölgy. Andai Györgyi alakításában ez a néhol kiengedett karmú macs- kásság is benne van. A kissé nyámnyila Teodoro meg (Rostás Sándor alakításában) bizony eléggé butuska is, "és előreláthatólag igen szépen apportírozó papucsférj lesz belőle, mint a férjül veitekből többnyire. A Macska a forró bá- dogteten kevésbé egyöntetű és kimunkált előadás. Itt a nagy szólók uralják a színpadot. Mindenekelőtt Kállai Ferenc káprázatos Big Daddyje, ez a mai és az amerikai Délről származó Jegor Bulicsov (Kállai tavalyi nagy alakítása volt Gorkij robusztus hőse). Különösen a második felvonás befejezésében nyújt feledhetetlent. (Ezért szerencsétlen Szurdi Miklós rendezői ötlete, az új felvonások' elején az előző felvonás fináléjának vi,ss zaj átszabása. Ha egy színészi ív lezárult, azt nem lehet újra megépíteni, s nem is kell.) Hasonló nagy szóló Maggie első felvonásbeli jelenete. Itt Esztergályos Cecília kapja meg a nagy lehetőséget, s él vele, többnyire jól. S bár kisebb a szerepe, a vendég Tábori Nóra Big mama szerepében mégis az előadás egyik remeklését nyújtja. A mindent tudó, mindent értő s mindent megszenvedő asszony alakját jeleníti meg fájdalmasan és bölcsen, s mégis humorral. Takács István Erkel-emlékek Budakeszin A Himnusz zeneszerzője, a nemzeti opera megteremtője, Erkel Ferenc születésének 175. évfordulójára készül az ország. Az ünnepi megemlékezések házigazdája a szülőváros, Gyula, ám néhány lelkes lokálpatriótának köszönhetően Budakeszin is tisztelegnek majd a legnagyobb magyar zeneszerző emlékének. A Pest megyei nagyközségben ugyanis eddig ismeretlen Erkel-ha- gyatékra bukkantak. Árnyas erdőben szeretnék élni... Esküvő pápai engedéllyel Régi Budakeszi rege, ho^y a faluban áll egy ház, amely a család nyaralója volt. Szájról szájra terjedt, hogy abban többször megfordult Erkel, s beszélték az emberek, hogy valahol a település végén egy szép nyári vasárnapon szabadtéri koncertet is adott legidősebb fiával, Gyulával. A szóbeszédet az is alátámasztani látszott, hogy az utca, amelyben az épület áll, ma is Erkel nevét viseli. Megőrizte az emlékezet Erkel Gyuláné Erkel Róza, a nyaraló tulajdonosának nevét, sőt akadtak, akik felidézték: a régi temetőben hol helyezték örök nyugalomra a fiatalon elhunyt asszonyt. Mondták, hogy a sírt kovácsoltvas kerítés vette körül, magas kereszten ovális táblán volt a felirat. Az egykori sírkertet felszámolták, ma iskola áll a helyén. A bizonyítékot a halotti anya- könyvekben kellett megkeresni. A bejegyzésre dr. Németh László, Budakeszi plébánosa bukkant rá, így azt is azonosíthatták, hogy Róza valóban a mai Erkel utca 14. számú házban élt és ott is halt meg. De ki volt ez az asszony? — A zeneszerző János nevű becsének leánya, akit pápai engedéllyel Erkel Ferenc legidősebb fia, Gyula vett feleségül — magyarázza a kissé boTáborl Nóra és Kállai Ferenc a Williams-darab egyik jelenetében nyolult unokatestvér-házasságot Balogh Géza. aki a kusza szálakat kibogozta, s tisztázta a családtörténet budakeszi vonatkozásait. A fiatalember gyermekkora óta a faluban él. Nem régész, nem történész, betanított munkás. Olyan tényekre, dokumentumokra bukkant azonban, amelyek még a szakembereket, köztük Németh Amadét, az Operaház nyugalmazott karnagyát, zenetörténeti kutatót is meglepték. Segítették őt a nyomkeresésben a ma élő Erkel-leszármazottak: a Marosvásárhelyen lakó Erkel Sarolta és a budapesti Óváry Róza — Erkel Róza unokái, írásokat, fényképeket adtak, ‘meséltek á múltról,, .leplük került elő az a levél is, ámeíyhep a zeneszerző legkisebb- fia. István, egri katonáskodásából a következőket írta: Üdvözlöm a búdakeszieket! A testvéreknek üzenem, ne egyék meg, hagyjanak nekem is a finom szilvalektárból. Ott a kottatartó a falban — Róza nénitől azt Is megtudtam, hogy a házat 1883-ban vette meg a szívbeteg nagymama, s az épület 1912-ig volt a család tulajdonában — sorolja Balogh Géza. — A budakeszi kapcsolatok azonban feltehetőleg még régebbiek, mert ezt megelőzően is többször nyaraltak itt. Valószínűleg így esett a választás a kör nyékre. A feltárt adatokból kiderült, hogy az Erkelek nagy többsége kiváló zenész volt, például a zeneszerző öccse, János és Erkel legidősebb fia, Gyula, akivel valóban megtartotta azt a bizonyos koncertet — méghozzá jóval a letelepedés előtt —, feltehetőleg a mai fűrészüzem területén. A község idős lakói azt is elmesélték Balogh Gézának, hogy a zeneszerző szívesen sétálgatott Budakeszi szép erdeiben. A környék ihlette több operájának betétdalát, nevezetesen a jFIunyadi László Árnyas erdő kezdetű dallamsorát is, amelyben fellelhetők a helyi motívumok. A már említett Erkel Sarolta is lakott Budakeszin, emlékezett az épületre és azonosította. Bizonyíték az is, hogy megvan még a falban Erkel kottatartó polca, amelyet a ház mostani tulajdonosa tisztelettel őriz. — Amikor az itt élők visszaemlékezései igazolódtak — a dokumentumok és a családtagok elbeszélései alapján —, arra gondoltam, nem szabad veszni hagyni a helyi vonatkozású emlékeket. Jól jött az akkoriban megalakult Budakeszi Szépítő Egyesület — állítja Balogh Géza. A szervezet elnöke, Tollner György, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatója így vélekedik: — Nem akarjuk mi a központi rendezvényekről elvonni a figyelmet, de úgy érezzük, hogy a helyi emlékek feltárása a 24. órában történt. A közös munkára azzal szeretnénk feltenni a koronát, hogy a hajdani Er- kel-házon emléktáblát helyezünk el november 16-án. Az összegyűjtött anyagból a zeneszerző nevét viselő művelődési házban kiállítást és ünnepséget rendezünk, amelynek szónoka B. Nagy András, a Gyulán élő amatőr Erkel-ku- tató lesz. A rendezvénnyel részesei kívánunk lenni a 175. évforduló programsorozatának. — Kölcsönösen kapóra jöttünk egymásnak, az egyénileg kutatók és az egyesület — kapcsolódik a begzélgetésbe dr. Szalóki Gyula, ^helyi szépítő egyesület titkára, az ÉVM építészeti és településfejlesztési főosztályvezetője. — Hely- történeti és honismereti munkacsoportunk első komolyabb akciója ez. Kérésünkre az utca lakói és a ház jelenlegi tulajdonosa ígérték, hogy méltó környezet fogadja majd a tisztelgőket, közöttük az Erkel leszármazottakat. A szépítő egyesület egyébként más, valaha Budakeszin élt neves személyt is felkutatott már. Többek között Ék Sándor festőt és Buschmann Ferencet, a nyomdászszakszervezet alapítóját. Itt tanított llku Pál, az egykori művelődési miniszter és töltött el hosszú időt Fehér Lajos, a politikus. Lesz-e helyi emlékmúzeum? Az Erkél-dokumentumokat, a jövő kutatási anyagát, valamint a Balogh Gézánál már meglevő budakeszi helytörténeti emlékeket érdemes volna együtt megőrizni, kiállítani. E célra felhasználható lenne a nagyközség egy műemlék jellegű épületé, a volt Bagolyvár iskólá, de 'SZ sajnos időközben életveszélyé? lett. Adott tehát a szépítő egyesület nemes feladata: közös összefogással méltó helyet teremteni Budakeszi helytörténeti múzeumának. Fazekas Eszter A képekeh: Száz éve ilyen volt a zeneszerző budakeszi háza (a cím fölött). A legidősebb Erkel fiú, Gyula (a cím mellett, fent). Nemzeti operánk zeneszerzőjének gyermekei. Középen Mária, 6 zárta le halott apja szemét (a cím mellett). Pék Lajos reprodukciói Rádiófigyelő' RÄDIÖNAPLÖ. Nem irigylésre méltó helyzet: 75 percen keresztül állni két felkészült riporter — Juhász Judit és Bakonyi Péter —, valamint a nézők telefonon érkező kérdéseit. Különösen nem, ha olyan, mindenkit foglalkoztató témáról van szó, mint az egészségügyi ellátás. A csöppet sem hálás feladatra dr. Hutás Imre, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára vállalkozott. Mivel a kérdések az egészségügy egészére vonatkoztak, a beszélgetés kissé parttalanná vált, s így a bő műsoridő sem mindig bizonyult elégnek egy- egy részprobléma teljes körüljárásához. Kiindulópontul az egészségügy ötéves kiemelt fejlesztési programja szolgált. E program elkészítését többek között az tette indokolttá, hogy az egészségügyi ellátás állam- polgári joggá vált, másrészt a lakosság elöregedett — ma mintegy egymillió 70 év feletti ember él hazánkban. A fejlesztés eredményeivel maga az államtitkár sem elégedett maradéktalanul, bár véleménye szerint az orvosok és a kórházi ágyak száma elegendő. Nem mondható el viszont ez a kórházak színvonaláról, különösen a fővárosban. S ezzel már adódott is a műsor egyik fő kérdésköre, a kórházi rekonstrukciók helyzete. A fejlesztési program keretében olyan korszerű, minden igényt kielégítő intézmények készültek el, mint a Dél-pesti Kórház vagy a Margit Kórház. Igaz, viszont nem minden tervet tudtak megvalósítani az elmúlt öt esztendőben. Dr. Hutás Imre szerint elsősorban arra kell törekedni, hogy a meglévő kórházakban javítsák a higiéniás feltételeket és a komfortfokozatot. Ugyancsak nagy hangsúlyt kapott a beszélgetésben az alapellátás színvonala is, de kikerülhetetlen kérdések vetődtek föl — elsősorban a hallgatóktól — a gyógyszerellátással kapcsolatban. Az egészségügy örökzöld témája, a középkáderek hiánya, ugyancsak terítékre került, ugyanúgy, ahogy a hálapénz is, vagy a szabad orvosválasztás lehetősége. AKÁR EGY ÖNÁLLÓ műsor témája lehetett volna az orvosok képzése, vagy a manapság egyre nagyobb jelentőséggel bíró megelőzés és rehabilitáció. Bármennyire szerteágazó volt is a beszélgetés témája, bármennyire nehéz is volt némelyik kérdésre kielégítő választ adni, dr. Hutás Imre mindent megtett azért, hogy az egészségügy egészéről reális, a hiányosságokat sem elrejtő, ugyanakkor a bizalmat erősítő kép alakulhasson ki a hallgatókban. M. N. P.
