Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

1985. OKTOBER 16., SZERDA Több mint egyszerű tisztújítás Voksokkal mérhető: mekkora a bizalom Sólyom István Haness László Soltész Lajos Mérlegre tenni munkát, eredményt, gon­dot, embert, mozgalmat, számba venni a feladatokat, összegyűjteni a javaslatokat, állni és gyakorolni a kritikát... Mozgalmas mostanában a szakszervezeti élet, a pezsgés a felszínre dob sokféle véleményt, érdeket. S mert választások ideje ez, a voksok mu­tatják: mekkora is az a sokat emlegetett bizalom. Szerkesztőségünk olyanokat invitált be­szélgetésre, akik kezdettől részesei voltak a választások előkészítésének, szervezésének, akik csoportgyűléseken és alapszervezeti vá­lasztói értekezleteken bőséges tapasztalatot szerezhettek e folyamat minden mozzanatá­ról. Kérdéseinkre Haness László, a Pedagó­gusok Szakszervezete Pest Megyei Bizottsá­gának titkára, Soltész Lajos, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkára és Sólyom István, a vasasszakszervezet Pest megyei szervezője válaszol. © Kezdjük talán ott, ahol önök is kezdték: a választások előkészületei­nél. Milyen sajátos felada­tokat kellett ennek kap­csán megoldaniuk? —• Haness László: A peda- gógus-alapszervezetekben jú­niusban, tehát a tanév végén került sor a választások elő­készítő taggyűléseire. Arról is dönteni kellett ekkor, hogy több csoportot alakítanak-e, több bizalmit választanak-e, és így bizalmi testület alakul, vagy maradnak a testület he­lyett az állami vezetés part­nerei az önálló bizalmiak. Struktúraváltásról volt szó, árról, hogy a pedagógus­szakszervezet is igazodjon az egyetemes magyar szakszer­vezeti mozg'alomhoz.és átálljon a bizalmi rendszerré. Az ered­ményt mondom: 60 százalékban munkahelyi bizalmi' testületet alapítottak, 40 százalékban — a kis létszámú munkahelye­ken — egyetlen bizalmit és helyettest választottak. Ez­után a nyári szünidő követ­kezett, nem maradt sok idő a káderek kiválasztására, a be­számolók készítésére, szep­tember 10-én már elkezdőd­tek a taggyűlések, s egy hó­nap alatt véget is _ értek a megye félezer oktatási intéz­ményében. — Sólyom István: Sok voit most az újdonság. Az előké­szítő csoportértekezletek, tag­gyűlések- témája volt már az is, hogy titkos szavazással vagy nyíltan válasszák-e a bizalmit. A tapasztalat az: az esetek egyötödében a titkos­ság mellett döntöttek, több­nyire ott, ahol elégedetlenek voltak a tagok a korábbi bi­zalmi munkájával, személyé­vel. Ilyen helyeken rendsze­rint volt még egy jelölt, né­hol több is. Ott is e formát választották, ahol a kollektí­va még nem forrott össze, vagy a belső viták miatt nem egységes, s ezért „gyengélke­dett” a szakszervezet. S az is idetartozott, hogy tájékoztas­suk a tagságot arról: a vá­lasztási szabályzatnak hét pontja megváltozott — pél­dául új a többes jelölés, a titkos bizalmiválasztás, a két­szakaszos voksolás- —, ezekre is fel kellett készíteni az em­bereket. Ebben a munkában zavaró volt, hogy ugyanerre az időre esett egyes _ nagy­üzemekben a vállalati taná­csok megalakítása. A dolgo­zók nem könnyen igazodtak el a sokféle új között. Ahogy a pedagógusoknál a vakáció, nálunk az ipari félévzárás te­relte el még valamelyest a fi­gyelmet. Végül azt mondha­tom; folyamatos volt az át menet az első bizalmiválasztó értekezletekig. — Soltész Lajos: Nálunk viszont egyéves volt az előké­szület, ugyanis változásokat terveztünk a szakszervezet középszintjén. A korábbi 11—15 tagú megyei HVDSZ- bizottságok helyett öttagú tit­kárságok alakulnak. Megerő­södtek az alapszervezetek, megnőtt az önállóságuk, s ezt a folyamatot kívánja tovább erősíteni központi vezetősé­günk a titkárságok létrehozá­sával. így ugyanis csökken a döntések száma, nő a haté­konyságuk, kevesebb az átté­tel a munkában. A HVDSZ sajátossága az is Pest megyé­ben, hogy érdekkörébe sok kis létszámú alapszervezet tartozik, egyötödük ilyen. Pél­daként említhetem a GELKA megszűnése után alakult kis­vállalatokat, egyenként 15—30 dolgozóval. A szervezeti sza­bályzatuk szerint szakszerve­zeti bizottságot, számvizsgáló bizottságot, munkaügyi döntő- bizottságot kellett volna létre­hozniuk. így minden egyes tag egyben szakszervezeti funkciót is viselt volna. Ezért döntött úgy a központi vezetőség — a tagság őszinte örömére —, hogy minden irá­nyító funkciót ellátó három­tagú szb-ket alakíthatnak az ilyen munkahelyeken. © Egyszerűsítés, szerve­zeti megújítás, növekvő önállóság és felelősség, na­gyobb követelmények, iga­zodás a gazdaság folyama­taihoz. Szavaikból kitűnik: ez jellemezte a vá'asztási előkészületeket. S a vok­solást magát? —■ Haness László: Több volt ez, mint egyszerű tiszt­újítás. Hiszen szerepéit ben- he a számadás ötesztendei munkáról, s része volt a to­vábbi teendők körvonalazása. Kezdjük a fél évtized mérle­gével, melyet most a megye 15 ezer pedagógusa és ötezer oktatásügyi dolgozója előtt vontak meg. Ebben az időben született az oktatáspolitikai határozat, az oktatási törvény, a távlati fejlesztési koncep­ció. Nőtt a pedagógusok biz­tonságérzete, megerősödött az oktatási intézmények önálló­sága. Jellemzője volt ennek az időszaknak az élet-, de még inkább a munkakörülmények kedvező alakulása: bevezették az ötnapos munkahetet, köz­ponti bérintézkedésekkel mintegy 10 százalékkal növe­kedtek a pedagógus-alapbé­rek, s nőtt az oktató-nevelő munka védettsége, csökkentek a pedagógusok adminisztratív terhei. E folyamatoknak aktív része volt a szakszervezetünk, így maga is megerősödve né­zett a tisztújítás elé. Az ered­mények is ezt igazolták: a választásokon a részvétel 80 és 100 százalék között válto­zott, nagy számban jöttek el nyugdíjasok, technikai dolgo­zók, gyes-en, gyed-en lévők. A több mint 500 voksolási alkalomból egyet sem kellett halogatni határozatképtelen­ség miatt. Stabilitást és megújulást tükrözött a vá­lasztás. A bizalmiak, főbizal­miak, valamint helyetteseik körében egyharmados volt a változás aránya. A személyek kiválasztásában érvényesült a demokratizmus, a tagság aka­rata. A jelölések 40 százaléka egyes, ugyanekkora hányada kettős. 20 százaléka pedig töb­bes jelölés volt. — Soltész Lajos: Tizenhét­ezer szervezett dolgozó tarto­zik a megyében szakszerveze­tünkhöz. S minden százból 87 voksolt, gyakorlatilag már mindenütt befejeződtek az alapszervezeti választások is. A beszámolók tartalma nem egyszerűen leltár, a lényegről szóltak, eredményekről is. gondokról is. Az utóbbiak közül említették a munka- szervezés . hiányosságait, a munkafegyelem lazaságait, a szakszervezeti csoportélet ki- sebb-nagyobb döccenőit, az előbbiek közül pedig — akár­csak a hozzászólók — a part­neri kapcsolatok fejlődését, a tisztségviselők jobb felké­szültségét, vitakészségét, s az élet- és munkakörülmények javulását — az ágazat dolgo­zóinak zöménél ugyanis ez a jellemző. A vá'asztás ered­ményéről: a cserélődés a bi­zalmi posztokon 31, a főbi­zalmiaknál 20, az üszb-k tag­jainál 23 százalékos volt. A bizalmiak 8 százalékát vá­lasztották csak titkosan, s nem mindig az volt az oka, hogy munkájukkal elégedetlen a tagság. — Sólyom István: A beszá­molókat ugyan kivétel nélkül mindenhol elfogadta a 27 ez­res Pest megyei tagság, de kivétel nélkül mindenütt tet­tek kritikai észrevételeket is. Néhol meg kellett ismételni a választást, az egyik nagy gyárunk üzemében például azért, mert a szavazatoknak több mint egyharmada ér­vénytelen volt (emögött a munkahelyi kollektíva meg­osztottsága keresendő). S volt egy bizalmicsoport is, ahol két ízben kényszerültek is­métlésre, mire a kétharmados többséget megkapta a négy jelölt egyike. Az iméntiek — bár a példák szélsőségesek — bizonyítják, a tisztségviselők­nek, a bizalmiaknak ezután többet kell majd tenniük a tagság érdekeinek érvényesí­téséért. S hadd mondom el: jellemzően a kétszakaszos vá­lasztási forma mellett döntöt­tek, kivételes volt az össze­vont taggyűlés. Az első for­dulóban hangzott el a beszá­moló, s ekkor történt a jelö­lés, majd, hogy a tagság egé­sze véleményt nyilváníthas­son a jelöltekről, az összes munkahelyeket végigjárták a szavazatszedő urnával. Ez­után a második fordulóban hirdették ki az eredményt, s itt választották meg nyíltan a bizalmiak a munkabizottsá­gokat. így a választás időben elhúzódó s nagyobb figyelmet kívánó feladattá vált. • Észrevételek, javasla­tok, vélemények ármádiá­ját hozta magával ez a fo­lyamat. Melyek voltak a fő kérdések? Mire készül­nek a megyei választói ér­tekezlet, illetve az ágazati szakszervezet kongresszusa előtt? — Sólyom István: Megnőtt az alapszervezeti önállóság és felelősség, nem vitás tehát, hogy jobban, felkészültebben kell dolgozniuk a gazdasági és a mozgalmi fejlődésért. Az új vállalatirányítási formák bevezetése, a vállalati taná­csok gyakorlatának kialakítá­sa, a VII. ötéves tervidőszak­SzociáSis otthon — társadalmi összefogással Napfény a naplemente után ítézményeknek a felsorolása, .amelyek nehezen beszerezhető hiánycikkek soron kívüli szál­lításával siettek az építők se­gítségére, S aki mindezt a se­gítséget szép szóval, meleg hangú levelekben kérte, aki az egész szociális otthon épí­tésének lelke, motorja volt, Kiss Tiborné, aki az ünnep­ségen vehette át az egészség- ügyi osztály vezetőjétől a me­gyei tanács elismerését. A tár­sadalmi munkában élenjárók­nak Berényi György, a HNF nagykátai titkára adta át a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kitüntetéseit. A legszebb elismerést mégis a gondozottaktól kapták a tár­sadalmi munkások, amikor az idős emberek kedves szóval köszönték meg, hogy mint mondták: a naplemente után is melegséget kapnak. M. K. Százhúsz idős embernek ad szép otthont a nagy társadalmi összefogással elkészült új intézmény Erdősi Agnes felvételei ra való felkészülés a legfőb­bek, s a jövő esztendei terv megalapozása még idén — a termelés segítésével. Az új irányítási formák kapcsán a szakszervezeti bizottságoknak módosítaniuk kell saját ter­vezeti működési szabályzatu­kat. A nagyüzemi munkások jövedelmi helyzetének alaku­lásával kapcsolatban sokan, még a gmk-sok közül is szó­vá tették: legyen a jövede­lemnél meghatározó a fő* munkaidőben folytatott tevé­kenység. Azután a figyelem középpontjában áll továbbra is a műszaki értelmiség jobb megbecsülésének kérdése, á fiatalok, nyugdíjasok és a stagnáló, olykor romló élét- színvonalúak gondjainak eny­hítése. Mert nálunk nincs megyei választói értekezlet, a dolgozók véleményét a válla­lati szakszervezeti bizottságok megválasztása után a küldöt­tek közvetlenül a vasasok szakszervezete XXV. kong­resszusa elé tárják majd. — Soltész Lajos: Az alap­szervezetekben is szóvá tet­ték, s a megyei választói ér­tekezletre, majd a HVDSZ IX. kongresszusára készülve mi is foglalkozunk azzal: az árutermelő vállalatok — mint a PEMÜ, a PEVDI, a PEFÉM, a Monori Kefegyár — hazai árukínálatát bővíte­ni kell, s növelni a háttér­ipari tevékenység biztonságát, emelni a lakossági szolgálta­tás színvonalát, javítani az export arányát. A közüzemi szolgáltató vállalatok — mint a PVCSV, a városgazdálkodá­si vállalatok, költségvetési üzemek — munkáját mennyi­ségileg növelni, minőségileg javítani szükséges. Hiszen ezeken a közhangulat romlá­sa vagy javulása áll, a megye 200 ezer ingázója fővárosi mércével méri a szolgáltatást. Vannak hosszú ideje orvoso­lásán problémáink. Ilyen a 40 órás munkahét igénye a vgv-knél, költségvetési üze­meknél, és az, hogy az in­gatlankezelő szervezetek dol­gozói részesüljenek központi bérpreferenciában, ahogyan az a fővárosban történt. Gond, hogy a 10 elektroakusztikai kisvállalat zöménél rosszab­bak az élet- és munkakörül­mények, mint az ágazat töb­bi munkahelyén. Végül, ami a mozgalmi munkát illeti, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az észrevétele­ket, melyek kifogásolták, hogy néhol a tagság véleményének kellő megismerése nélkül hoztak döntéseket a szakszer­vezeti szervek. — Haness László: össze­csengenek a vélemények, s a Pedagógusok Szakszervezete soron következő XII. kong­resszusának irányelvei. A sok előnyös változás ellenére is vannak lényeges gondjaink, nagy feladataink. Ilyen pél­dául az oktatás-nevelés tár­gyi feltételeinek javítása. Me­gyénkben mindkettő ,',problé- más”, köztudottan kevés a tanterem, s a szakképzett ne­velő. A központi bérren­dezés csak csökkentette a lemaradást, de nem szüntette meg. S mert ez csupán az al­só- és középfokú tanintézetek dolgozóit érintette, új feszült­ség keletkezett: okkal elége­detlen az egyetemi oktató, aki annyit keres, mint egy általános iskolai tanító. Ki­maradtak a béremelésből az adminisztratív és technikai dolgozók, feladataik pedig nőttek. A megyei erőfeszíté­sek — például ez év szep­temberétől 3 ezer 187 ala­csony átlagbérű technikai dolgozó megyei bérkorrekciót kapott, átlagosan havi száz forintot — sem oldották meg a gondot. Nagy erővel vető­dött fel a pedagógusi óradíj ügye. A ma legfeljebb 40 fo­rintos óradíjat túlhaladta az idő, az oktatók túlmunkaidő­ben kevesebbet keresnek, mint a fő munkaidőben. Végül nagy gondunk, hogy nincs elegendő szolgálati lakás és családos üdülési lehetőség, so­kan sérelmezik az utazási ked­vezmény csökkentését. A me­gyei választói értekezletre úgy készülünk: tudjuk, hogy az el­múlt időszak reális, kritikus- önkritikus elemzését kell adnunk, vállalva a tagság jo­gos igényeiért, érdekeiért való kiállást. S ehhez elegen­dő muníciót kaptunk. Vasvári G. Pál rintnyi munkával segítette, a tervezésnél is negyedmilliót takarítottak meg. Több mint félmilliót tesz ki a Pest Me­gyei Villanyszerelő Ipari Vál­lalat segítsége. A KGYV tá- piószelei gyára is igen jelen­tős értékű társadalmi munkát végzett. Árengedménnyel kap­ták a padlóburkoló anyagokat Menőéről, a posta térítés nél­kül újította fel a telefonháló­zatot. A lambéria burkola­tokat Veres Mihály, a tápió- szőlősi tanács elnöke tervezte és készítette el, az intézet dol­gozói 480 ezer forintnyi társa­dalmi munkát végeztek a bő­vítésnél és a parkrendezésnél. Hosszú lenne azoknak az in­Fehér kerítés, hatalmas fákkal övezett gondozott park, meszelt falú, cseréptetős épületek, az ablakokban és minden­felé elhelyezett kőtálakban piros muskátlierdő. Ezt látja az ember, amikor belép a Pest Megyei Tanács tápiószentmárto- ni szociális otthonába. Minden barátságos, meleg és csalá­dias. Százhúsz magára maradt, idős ember jutott itt szép kör­nyezethez, új otthonhoz, és lelkiismeretes, szeretetteljes gon­doskodáshoz. kor a szociális otthon bővíté­sének építése tavaly október­ben elkezdődött. A több mint hét és fél millió forint értékű beruházás költségeihez két­millió 800 ezer forintot meg­haladó értékű társadalmi mun­ka járult. A Nagykáta és Vi­déke Ájész építőipari szakcso­portját a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz 280 ezer fo­Az új létesítményt tegnap bensőséges hangulatú ünnep­ségen adták át a gondozottak­nak. A megnyitón, amelyen részt vett Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság nyu­galmazott titkára, Akantisz Marcell, a nagykátai tanács elnöke méltatta az építők ál­dozatos munkáját, amelynek során a már működő szociális otthont hatvan hellyel bővítet­ték. Dr. Kricsfalvy Péter, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának vezetője arról a pél­dás törődésről beszélt, amely- lyel a tápiószentmártoni inté­zetben az 1979-es átadás óta körülveszik a munkában meg­fáradt idős embereket. Már az első hatvan személy elhelye­zésére alkalmas részleg átala­kítása is rekordidő alatt tör­tént meg, amikor is egy szak­munkásképző iskola épületé­ből és a hozzá tartozó vasvá­zas gépszínből varázsoltak hó­napok alatt meleg, barátságos otthont. Számos megyei válla­lat és szövetkezet segítette társadalmi munkával a kivi­telezést, és nem tagadták meg ■ a segítséget akkor sem, ami-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents