Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

1985. OKTÓBER 16., SZERDA Hazai égők A hazai gyártmá­nyú olaj- és gáz­égők mintegy fele a Pestvidéki Gép­gyárban készül. A legkisebbektől a PGN—15 DM tí­pustól, amely csa­ládi házak fűté­sére szolgál az egészen nagy teljesítményű hő- központokban al­kalmazott gáz­égőkig, mintegy SO-féle típust gyárt Sziget- lialmo. Barada István szerelő ké­pünkön a PGG— 59 típusú óriás gázégőket szereli össze. Hancsovszld János felvétele Nagytétény nem Pest megye A diósdiakat nem szolgálják ki Egy üzem - egy műemlék Centenárium előtt Zsámbékon Pest megye annyi más gond­ja, baja mellett még műemlé­kekben is bővelkedik. Kúriák­ban, kastélyokban, romokban, s ásatások során felszínre ke­rült épületmaradványokban, melyek jelentős kultúrtörté­neti értéket képviselnek, s látványosságai, büszkeségei le­hetnének szűkebb pátriánk­nak. Ám ami egyfelől öröm, más szempontok szerint nehéz teher. Mert hogyan ápoljuk, gondozzuk méltóképpen az elődeink által ránk hagyott épületeket, ha kortársaink alapvető igényeit sem tudjuk minden esetben kielégíteni? Szerencsére őseink tudtak építkezni, nem sajnálták az anyagot, s műemlékeink több­sége, miután túlélte az évszá­zadok pusztításait, türelmesen kivárja azt a néhány évtize­det, amíg sorra kerül, s a lassan csordogáló pénzforrá­sokból futja a viharvert falak megerősítésére. Csak ritkán fordul elő, hogy elérkezik az 1 utolsó pillanat, s egy épület állapota azqnnali beavatkozást kíván. Rendeződött a sorsa A zsámbéki templomrom ügye mostanság szerencsére nem azért vált ismét aktuá­lissá, mert bármiféle veszély fenyegetné a XIII. századból ránk maradt műemléket. Sőt, ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. Ügy tűnik, végleg rendeződött a roimtemplom sorsa, aktualitását vesztette a kérdés, melyet már 1972-ben is feltettünk lapunk hasáb­jain: valójában kié a rom- , templom, kit illet a kezelői jog, kire hárulnak a fenntar­tás kötelezettségei? Ez év ele­jétől a Pest Megyei Idegen- forgalmi Hivataltól a nagy­községi tanács vette át a ke­zelői jogot, s az ezzel járó terheket. Zink Imre tanács­elnök számára azonban még nem egészen világos, hogyan boldogul majd a falu az érté­kes örökséggel. — Örülünk neki, hogy meg­kaptuk a kezelés jogát, hiszen mégiscsak itt, helyben lehet leginkább szemmel tartani a műemlék állapotát, s nekünk jelent a legtöbbet ez a ritka­ságszámba menő épület. Hi­szen hozzá tartozik minden­napi életünkhöz, mellette vál­tozik, fejlődik évszázadok óta a falu. Ám a jogi rendezés kevés, gondoskodni kellene a fenntartás pénzügyi fedezeté­ről is. A mi költségvetésünk­ből ugyanis — nem futja ál­lagmegóvásra. Pedig a temp­lomrom tatarozásra szorul, különös tekintettel arra, hogy hamarosan centenáriumot ünnepiünk, 1989-ben lesz száz esztendeje, hogy Möller István egyetemi tanár helyreállíttatta a romot, támfalat építtetett, s megakadályozta, hogy az épü­let állapota tovább romoljon. A centenárium alkalmából a tervek szerint látogatókat fo­gadhatunk majd. Nemzet­közi tudományos tanács­kozást rendez az . ICOMOS, a műemlékek és törté­neti együttesek védelmére alakult nemzetközi tanács ma­gyar nemzeti bizottsága, amelynek résztvevői megte­kintenék a száz éve helyreál­lított templomromot. Addigra tehát igazán illendő lenne el­végezni azokat az állagmeg­óvási és feltárási munkákat, amelyekre már 1976-ban ter­vet készített az OMF. Korát megelőzve Dr. Román András, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője egyben az ICOMOS magyar nemzeti bi­zottságának titkára is. így a templomrom ügyét többszörö­sen is a szívén viseli. — A Möller-féle, múlt szá­zad végi helyreállítás korszak- alkotó tett volt. Korábban ugyanis a hasonló munkáknál nem törekedtek a hitelesség­re. Ezért gondoltunk arra, hogy 1989-ben, amikor az ICOMOS fennállásának 25. évfordulóját ünnepli, megemlékezünk e je­lentős tett századik évforduló­járól is. — Milyen munkákat volna szükséges Zsá.mbékon elvégez­ni? — Elsősorban állagmegóvás­ról van szó. Ezenkívül a har­mincas években kiásott ko­lostormaradványokat kellene restaurálni, mert erre feltárá­suk óta nem került sor. Érték, de nem állóeszköz — A fenntartó, a nagyköz­ségi tanács sajnos nem ren­delkezik műemlékvédelemre fordítható pénzeszközökkel, így is biztosítottnak látja az anyagi fedezetet? — Sajnos, ez sok évtizedes gondunk. A rendeletek szerint az állami tulajdonú épületek felújítására amortizációs alap képezhető a fenntartóknál. Ez azonban nem vonatkozik a rendeltetés nélküli romokra, ezek nem minősülnek állóesz­köznek. Ez a műemlékvédelem egyik legégetőbb problémája, így ugyanis állandó bizonyta­lanság uralkodik a pénzfor­rások körül. A romtemplom esetében, remélhetőleg sikerül egyezségre jutnunk a megyei tanáccsal. Ezenkívül egy igen hasznos kezdeményezésre is felhívhatom a figyelmet, amely az Ikarus székesfehér­vári gyárának dolgozóitól in­dult el. Idén, tavasszal ők tet­tek egy felhívást közzé, az egy üzem, egy műemlék moz­galom beindítása érdekében, s már sokan csatlakoztak fel­ajánlásukhoz. — A kettős évfordulóra, 1989-re tehát biztosan elkészül a kolostormaradványok res­taurálása, az állagmegóvás? — Igen, nagyon remélem. Bár — ez csak a jövő évben dől el — lehet, hogy eszten­dőt csúszik az évfordulóra rendezett ünnepség. 'Megpá­lyáztuk ugyanis az ICOMOS következő kongresszusának rendezési jogát, s ha elnyer­jük, 1989-től 9Ó-re csúszik a program. Akkor, a kongresz- szus résztvevői is megismer­kedhetnek Möller István ki­váló munkájával, aki az ICO­MOS létrejöttét 75 esztendő­vel megelőzve, már annak szellemében dolgozott. Ha nem mi rendezzük a kongresszust, akkor egy évvel korábban ke­rül sor egy szűkebb körű tu­dományos tanácskozásra. A romtemplom sorsa tehát, ahogy mondani szokás, a kö­vetkező néhány évre „sínre került”. Ám centenárium rit­kán van. Jobb lenne, ha lel­kes helybeliek a kezelői jog mellé végre az amortizációs alap létrehozásának jogát is megkapnák, hogy ne kelljen aktuális rendezvényekre, az amúgy is társadalmi munká­val túlterhelt gazdasági egy­ségek segítségére várni a fo­lyamatos állagmegóvás érde­kében. S ez persze nemcsak Zsámbékra és Pest megyére vonatkozik. Márványi Agnes A diósdiak panaszáról van szó>~-JNIehezményezik ugyanis, hogy a' községükkel határos nagytétényi Tüzép-telepen nem szolgálják ki őket,, lévén az egység a Budapesti Tüzép Vállalat területe. Kereskedés helyett elosztás —* Már két éve nem adha­tunk tüzelőt a Pest megyeiek­nek — kezdi Vati Győző, a XXII. kerületi, 7. számú Tü- zép-telep vezetője. — Még a tavalyi szénhiányos idő előtt jött a kereskedelmi igazga­tónknak ez a rendelkezése* mivel a tüzelő úgynevezett kontingentált áru, azaz terüle­tenként meghatározott a mennyisége. Korábban min­den további nélkül szállítot­tunk Diósdra, hisz hozzájuk kétségtelenül közelebb van ez a telep, mint az érdi, de vit­tek innen az érdiek is. Ez, ahogy mondtam, két éve meg­szűnt. Tudomásul kellett ven­ni, hogy a tüzelővel valójában nem kereskedünk, hanem az adott mennyiséget igyekszünk elosztani, ki-ki a maga ellátási területén. Az én tapasztalata­im szerint ezt már megszokták a diósdiak. Egyébként a ke­reskedelmi igazgatóság újólag és ezúttal írásban is megerősí­tette, hogy csakis a budapesti lakosok számára értékesíthe­tünk. s ennek külön nyomaté- kot ad, hogy itt Tétényben nem is vehetünk fel rendelést, csakis a budafoki irodában ki­állított számlák alapján szállí­tunk ki szenet és fát. A szám­latömb még itt van ugyan, de használni szigorúan tilos. Tehát Diósd lakossága már hozzászokhatott a korlátozás­hoz, amely — mint hallottuk — nem új keletű. Valóban így van? — Szó sincs róla. Az embe­rek a mai napig reklamálják, hogy a közelebbi Tüzép-tele­pen nem juthatnak tűzrevaló- hoz. — mondja Nagy István, a diósdi tanács elnöke. — Min­den bizonnyal közrejátszik eb­ben, hogy véleményük szerint nemcsak egyéb árucikkek, ha­nem tüzelő tekintetében is kiemelt ellátást élvez a fővá­ros. Az a Budapest, amely községünk lakosainak 70 szá­zalékát foglalkoztatja. Tavaly a pb-gázpalackokkal volt gond, akkor mi is úgy hatá­roztunk, hogy saját telepün­kön csak diósdiak vásárolhat­nak. Mit mondjak, nagy vihar lett belőle. Többszörös fuvardíj A Belkereskedelmi Minisz­tériumtól mindent kaptunk, csak dicséretet nem. Szó­val, ismerve a szénhelyzetet, végül is el kell fogadnunk, hogy minden megye és Pest is megkapja a maga mennyisé­gét, de igazában beletörődni elég nehéz, hogy munkaerőnek jók a diósdiak, de a szolgálta­tásnál már nem számítanak fővárosiaknak Mindehhez még hozzátehet­jük, hogy míg a nagytétényi telepről állami szállítóvállalat fuvarozza a fűtőanyagot má­zsánként 8,20-ért, addig Érden ez a maszek fuvarosok üzlete, akik, mondani sem kell, ennek a többszöröséért — általában 30 forintért — viszik házhoz az árut. Tehát nemcsak az ön­érzetük berzenkedik a diósdi- aknak. Biztató ugyanakkor, hogy a tervek szerint jövőre sikerül elvágniuk a gordiuszi csomót. Addigra fejeződik be a községben a gázprogram, amelynek nyomán úgyszólván az egész településen megoldó­dik a fűtés gondja. A közel­múltban is átadtak egy újabb szakaszt, s így már 920 lakás­ban működhetnének gázkály­hák a hideg napok beálltával, ha ... Ha kellő mennyiségben lennének berendezések, alkat­részek a belső szerelésekhez. Idén tehát 400 családot érint a tüzeíőbeszerzés gondja-baja, köztük idős embereket is. — Tudjuk, hogy van, akinek üres a pincéje, mások viszont felhalmoztak annyit, amennyit a leghidegebb időben sem használnak el. — Szihalmi At­tila, az érdi Tüzép-telép gép­kezelője közli ezt. Az udvaron különben jókora hegyek tor­nyosulnak, csakhogy az NSZK származású és lengyel szenet nem mérhetik ki mindaddig, amíg a gyengébb fűtőértékű magyar keverőszén meg nem érkezik. — Bizony több hetes vára­kozásra kell számítani — foly­tatja a Tüzép-alkalmazott, szerencsére ragyogó napsütés­ben. — Június óta hatezernél tartanak a kiosztott számok, körülbelül a háromezres szá­mú vevő van most soron. Egy­szerre húsz mázsát kaphat mindenki, és ez borzasztó ad­minisztrációt igényel, hisz például más könyvbe írjuk, aki az első adagot, megint másho­vá, aki a második, esetleg har­madik porciót kapta meg. Tár­nok, Sóskút, Pusztazámor, Di­ósd és persze Érd tartozik hozzánk, az ellátáshoz szüksé­ges mennyiséget garantálja a központ, de aki most kezd hozzá a beszerzéshez, az nem­igen töltheti meg a pincéjét október vége előtt. És tudja, mi a furcsa? Hogy még ebben a helyzetben is akad vevő, aki képes várni és újra jönni, ha nem olyan hamus a német bri­kett, amilyet szeretne. így az­után mesterségesen is nő a sor. Rendkívüli helyzet Kétségtelen, hogy a hiány hiányt, s ami még nagyobb baj, spekulációt terem. Az el­lenőrzések, a különféle ren­delkezések, mint például a kontingentálás ezeknek pró­bálják elejét venni. A szén­szűke rendkívüli helyzet, az erre való válasz is rendkívü­li. A diósdiak panaszára ép­pen ezért nem mondhatunk mást, mint amit a Belkereske­delmi Minisztérium operatív munkacsoportja megfogalma­zott. Valamennyi megye téli tüzelőszükségletét megállapí­tották és ezt az adatot rögzí­tették. A szállítások ennek megfelelően természetesen a bányászat teljesítőképességé­nek függvényében történnek. Mint Kandrás Györgyné. a testület egyik tagja elmondta: Pest megye nincsen hátrány­ban. ellenkezőleg: a kontin­gensben meghatározottnál több szenet kao. Szigethi Teréz Az ország egyik legkisebb nyomdája a Pest Megyei Nyomda Vállalat ceglédi tele­pe. Tizennyolc ember munká­ját irányítja Osztrider György fiatalos energiával, jó szerve zéssel és nagy hivatásszeretet­tel. — Hogyan kezdődött nyom­dász pályafutása? — Hatvani születésű va­gyok. Az volt a vágyam, hogy a cukorgyárban esztergályos legyek. Az nem sikerült, de a nyomdában volt felvétel, je­lentkeztem, és felvettek. Ak­koriban bizony nem volt köny- nyű a tanulók helyzete, úgy kellett lopni a tudást, de mindent megtanultunk három év alatt. Nem volt egyoldalú az oktatás, mint a tanulókép­Ecseri lakodalmas Kanadában Itt az összefogás is hagyomány A VI. ötéves terv feladatait VII. kongresszusán határozta meg a Hazafias Népfront. A kongresszusi irányelvek alapján dolgozta ki tenni­valóit az ecseri helyi nép­frontbizottság is. Kezdték az­zal, hogy együttműködési szerződést kötöttek a községi tanáccsal, amelynek több pontja a lakosságot leginkább érintő, érdeklő kérdések, teendők megoldásával, végre­hajtásával foglalkozott. Együtt a helyiekkel Hogy miként s milyen ered­ménnyel tevékenykedett a HNF ecseri szervezete, azt Szentesi Lászióné, a népfront­bizottság elnöke mondta el... — Sok volt a munkánk az időközi és az általános vá­lasztások előkészítésénél, szervezésénél és lebonyolítá­sánál. Tavaly az együttműkö­dési szerződésben vállaltak értelmében elbeszélgettünk azokkal a tanácstagokkal, akik rendszeresen nem vettek zés mai rendszerében, amikor részeire bomlik a szakma. — A tanulóéveket milyen fontosabb állomások követték? — Néhány évig gyakornok­ként dolgoztam az Athe­naeum Nyomdában, ahol meg­tanultam a gépszedést és a monoszedést. Az Egyetemi Nyomdában tizenhat évet töl­töttem, és minden munkafo­lyamatot csináltam. Elvége*- tem a nyomdaipari techniku-. mot, voltam üzemvezető ter­melőszövetkezeti könyvköté­szetben, aztán Dombóváron telepvezető. 1974 óta vezetem a ceglédi nyomdát. A munkatársaimra mindig lehet számítani, megértik, hogy olykor többféle munkát kell végezni, s ha szükséges, akkor megcsinálják a köté­szeti, berakási, csomagolási teendőket is. Ha sürgős vala­mely nyomtatvány elkészíté­se, akkor nem ismernek lehe­tetlent. Nem könnyű a dol­gunk, mert a legtöbb gép na­gyon régi. Akad köztük olyan, ami már működött a század- fordulón. Egyetlen automata gépünk van, és az utóbbi ti­zenkét évben mindössze két új gépet kaptunk. — Milyen nyomtatványokat készítenek? _ — Mi nyomtatjuk a megye összes moziplakátját, műsor­kártyáját. Itt készül a legtöbb gyászlap, a városnak és kör­nyékének évi 30—40 ezer da­rab szükséges, országos vi­szonylatban itt fogy belőle a legnagyobb mennyiség. Sok ügyviteli anyag, táviratlap, meghívó kerül ki az öreg nyomdagépek alól. Osztrider György vezetése alatt ez a kis nyomda egyszer sem volt veszteséges. Arról is nevezetes, hogy az utolsó pil­lanatban leadott megrende­lést is határidőre teljesíti. Ha nincs elég ember a nyomdá­ban, akkor beáll a gép mellé, amit keli, megcsinálja, úgy mint régen. Kiemelkedő tevékenységéért, helytállásáért nem régen a városi tanács kezdeményezé­sére Kiváló munkáért minisz­teri kitüntetésben részesült. 1986 tavaszán nyugdíjba megy. Bujdosó Edit A kitüntetett nyomdavezető Nem ismernek lehetetlent lyen Gutái Pál és Sztancsik Ferenc képviselte a községet. Örömmel vettünk részt a nyugdíjasklub ülésén, s azóta is figyelemmel kísérjük an­nak működését. Évente két­szer hagyományőrző bált ren­deztünk és rendezünk. A fel­vonulással egybekötött szüreti mulatság megmozgatta az egész lakosságot, s igazi si­kerélményt jelentett szerve­zőknek, résztvevőknek — so­rolta Szentesi Lászlóné az ön­ként vállalt és teljesített fel­adatokat. Azután igen nagy örömmel újságolta, hogy idén a Ma- , gyár Televízió megkeresésére vállalták egy mai ecseri la­kodalom megrendezését. A la­kodalmast a televízió video­kazettára rögzítette, s azt Kanadában is leforgatják ' majd. Társadalmi munkában A kulturális rendezvénye- ! ken túl a lakosság aktívan , részt vett a VI. ötéves terv- ‘ ben szereplő és megvalósult r beruházásokhoz kapcsolódó , társadalmi munkaakciókban r így a művelődési ház, az ' ABC-áruház, a fogorvosi ren- 1 delö, a tornaterem építésében j Aszódi László Antal dalmi intézményeivel össze­hangolva a 40. évforduló tiszteletére a népfrontbizott­ság is intézkedési tervet ké­szített. Ebben vállaltuk, hogy Ecseren 500 facsemetét és bokrot ültetünk el az úttörő- csapattal közösen — mondta Szentesiné. — Beneveztünk a környezetvédelmi versenyre, első helyezést értünk el a vonzáskörzetben, meg is kap­tuk a 400 ezer forintos díjat, amit környezetvédelmi célra használhatunk föl. Községünk negyven évét képekben bemu­tató kiállítást szerveztünk, ahol a hagyományaink őrzését bizonyító tárgyak gyűjtemé­nyét is elhelyeztük. Részt vet­tünk hagyományőrző kulturá­lis események szervezésében, rendezésében. Béke és barátság találko­zót szerveztünk a művelődé­si házban, amelyen fellépett az ecseri népi együttes és a hazánkban tartózkodó cseh­szlovák kultúrcsoport. Meghí­vást kaptunk a szlovák nem­zetiségi kongresszusra, ame­részt a testületi üléseken. A népfront aktívái a tanács és Végrehajtó bizottsága legfon­tosabb határozatait, a tanács­rendeleteket ismertették a la­kosság körében. — Segítséget nyújtottunk a tanácstagi beszámolók és az évente sorra kerülő falugyű­lések előkészítésében, a köz­ségben megrendezett társa­dalmi ünnepségek szervezésé­ben, ilyenek voltak például májusonként a Politoys szö­vetkezet ecseri telepén a bé­kenagygyűlések, ahol az álta­lános iskola tanulói színvona­las műsort is adtak. Találkozó a békéért Községünk felszabadulásá­nak 40. évfordulója tiszteleté­re a felszabadító szovjet had­sereg alakulatával felvettük a kapcsolatot. így együttesen koszorúztuk meg a hősi halált , halt Steinmetz Miklós kapi­tány emléktábláját és a szov- . jet katona sírját. Községünk állami és társa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents