Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. OKTOBER 12., SZOMBAT Portrék — kommentár nélkül Félrebillent a falon a kép Fibor szerint Szerintem ez az egész együtt jár azzal, hogy sehová sem tartozunk, csak sodródunk össze-vissza. Én is intézetben nőttem fel, apámat nem ismerem. Tizenkét éves koromban kezdtem dohányozni, aztán inni és szipuzni. Szökésben voltam, amikor először kipróbáltam. Elég rendesen elbódulhattam, mert csak arra emlékszem, hogy egy közért lépcsőjén tértem magamhoz. Máig sem tudom, hogyan kerültem oda. Visszavittek az intézetbe, úgyhogy jó darabig nem jutottam hozzá. Aztán megint megszöktem. Néha egészen furcsa állapotba kerültem, rosszakat álmodtam, hallucináltam. Volt ólyan, hogy fényes nappal meg félrebillent a szemben levő falon a tájkép. Valami tengert ábrázolt, s az volt az érzésem, hogy mindjárt kifolyik belőle a víz. Fulladozni kezdtem, persze nem a víztől, hanem a sziputól. Egyszer azt álmodtam, hogy a temető kapujában állok és egy kéz integet, hívogat. Egyből kijózanodtam. Amikor a balhét csináltam, már legalább két hónapja mindennap szívtam, teljesen telítődött a szervezetem. Kóvályogtam egy kicsit, de köny- Jiyúliek és biztosnak éreztem líarzca Zsolt felvételei a helyszínen, de nem a riport szereplőiről készültek. Bátyi György Szőr Csaba Czira Mariann A vállalati tanács első döntése Külön juttatás pályakezdőknek Sohasem felejtem el azt a napot, amikor megkaptam az első fizetésemet. Tulajdonképpen nem történt semmi különös: be kellett állni a pénztár előtt kanyargó sorba, majd egy aláírás és kezemben volt a boríték. Percek alatt lezajlott az egész, én mégis sokáig készültem erre. Jó lett volna, ha olyan körülmények, ünnepi külsőségek között vehettem volna át első havi megszolgált béremet, mint ahogyan a minap az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat fiataljai. Számukra is emlékezetes marad ez az esemény, s nemcsak a ceremónia miatt. A vállalati tanács döntése értelmében pályakezdést juttatást kaptak. Abban a pillanatban, ahogy aláírták a szerződést, néhány ezer forinttal gazdagabbak lettek. Visszamenőlep is Akadtak, akik: jóval korábban érkeztek a kelleténél a kerepestarcsai központba. Messziről és sokfelől jöttek, s idejében elindultak, hiszen innen, ahol ők az ünnepeltek, tényleg nem illik elkésni, Bóklásznak, beszélgetnek, ismerkednek az udvaron, a fő téma: ki mire költi majd a pénzt? A fiatalok a vállalati tanács első döntésének köszönhetik, hogy egyszerre két kibélelt borítékot kapnak. Az egyikben a fizetés, a másikban a pályakezdési juttatás lapul. Ez utóbbi minden olyan fiatalnak jár, aki általános, közép-, felsőfokú, illetve szakmát adó tanulmányait befejezve elsőként az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalatnál helyezkedik el. A szakmunkások, a közép- és felsőfokú képzettségűek az első évben négyezer, a másodikban ötezer forintot kapnak. Az egyéb végzettségűeknek mindkétszer háromezer forint üti a markát. A juttatás visszamenőleg érvényes, tehát azok Is örülhetnek, akik tavaly álltak munkába. Míg a fiatalok gyülekeznek, dr. Oláh András igazgatót az előzményekről kérdezem. — Elsősorban a vállalat romló munkaerőhelyzete indokolja a döntést — mondja. — A fiatalok nem szívesen jönnek hozzánk, hiszen nehéz megszokni az átlagtól eltérő munkarendet, az éjszakai, a szombati és vasárnapi műszakokat. Az 1982 és 1985 között újonnan belépett, általános iskolai végzettségű 77 dolgozónk közül 44, a 39 szakmunkás közül 13, a három diplomás közül pedig egy mondott fel. A statisztikák szerint az első két év a legnehezebb. Aki ez alatt megtanulja, megszereti a szakmát, beilleszkedik a közösségbe, az már nem áll tovább. Ezért gondoltunk arra, hogy két egymást követő évben, a szeptemberi fizetéssel együtt pályakezdési juttatást adunk. Ugyanakkor meghatároztuk azt is, hogy 19 forintnál alacsonyabb órabére senkinek sem lehet. Talán még jobban érthető mindez, ha hozzáteszem, hogy dolgozóinknak több mint a feie 30 év alatti fiatal. Újsápban olvasta Közben elkezdődik a kis ünnepség, s dr. Oláh András már a fiatalok előtt fűzi tovább iménti gondolatait. — Ez a juttatás előlegezett bizalom — mondja. — Ezért csupán egyetlen, szerződésben is lefektetett feltételnek, a vállalat iránti hűségnek kell megfelelni. A másik, amit nem rögzítettünk írásban, mégis joggal elvárható: a tisztességes munka. Azzal senkit sem tudok biztatni, hogy nem kell dolgozni, sőt többet kell, mint másutt, egyéb szakmákban. De ezzel arányban áll a fizetés is, hiszen ülnek most közöttünk olyanok, akik többet visznek haza, mint szüleik. Igaz, hogy ezért gyakran olyan korán kell felkelni, amikor még jólesne egy kicsit lustálkodni, vagy akkor kell munkába állni, amikor mások szórakozni indulnak. És ott kell lenni az üzemben szombaton és vasárnap is, mert az emberek a hét végén, a következő hét elején friss kenyeret akarnak vásárolni. . Azt pedig nekünk kell megsütni. Még valamit fel ’ tudunk ajánlani. Azt, hogy mindenkit segítünk abban, hogy szakmát szerezzen. A gyerekek — mert hiába munkavállalók, életkoruk szerint mégis inkább annak számítanak — kicsit megilletőd- ve teszik zsebre a borítékot. Elsőként Bátyi György írhatta alá a fizetési ívet. A kivételezés annak szól, hogy harmadikként végzett az országos szakmai versenyen. — A Pest Megyei Hírlap pályaválasztási mellékletében akadtam rá egy felhívásra, s akkor döntöttem el, hogy ezt a szakmát választom — mondja a 18 éves püspökhatvani fiatalember. — A tanulmányi Verseny döntőjében találkoztam először a mostani igazgatómmal, ő volt a zsűri egyik tagja. Nemsokára levelet hozott a postás, amiben arra kért: jöjjek dolgozni a vállalathoz. Most a váci pékségben sütöm a kenyeret. Eleinte elégedetlen voltam, mert másutt rosszabb bizonyítvánnyal is magasabb kezdőbért kaptak egykori osztálytársaim. Amikor reklamáltam, akkor tudtam meg, hogy felemelik a fiatalok órabérét, s hogy pályakezdési juttatást is adnak. Ettől megnyugodtam. A pénz azonnal a takarékba vándorol, lakásra gyűjtök. Ez így lesz minden hónapban, szerencsére a szüleim támogatnak. Szőr Csaba a göd-felsöi pékség szakmunkása viszi haza a legtöbb pénzt, összesen 11 ezer 660 forintot. Ebből 7900 a fizetése, 3760 pedig a juttatás. — Az első hónapban mindjárt két hetet délután, ugyanannyit pedig éjszaka dolgoztam, így jött össze ez a szép kis summa. Százfelé is elkölt- hetném, de építkezni akarunk a szüleimmel, úgy hogy minden fillért meg kell fogni. A 16 esztendős Czira Mariann a monori sütödében dolgozik, ő rakja fel a tálcára a kifliket, zsemléket. — Nem most kezdtem dolgozni, ez már a hatodik fizetésem. Kaptam mellé még 3 ezer forintot, kevesebbet, mint a többiek, mert nem vagyok szakmunkás. Egyelőre nem akarok továbbtanulni, szívesen járok szórakozni. Nagyon örülök a pénznek, jól jött. Holnap megyek a butikba. Ez érdekcltsép A kerepestarcsai kezdeményezés ízig-vérig úttörő jellegű, s az sem von le az értékéből, hogy gazdasági kényszer szülte. Nem tudni még, hogy milyen eredményre vezet, azt majd a jövő dönti el. Az biztos, hogy nem bíznak semmit a véletlenre: a szakmunkásképző intézetekben propagálják az intézkedéseket. Most összesen 157 ezer forintot osztottak szét. Forrása az érdekeltségi alap. Talán ennél jobban nem is lehetett volna felhasználni. Az oldalt írta: Kövess László Judy, csak így hívtuk a téren, sosem árulta el, hogy mi történt vele. Talán szégyellte, megbánta, vagy más oka lehetett, de erről az egyről nem beszélt. Csak kósza híreket hallottunk innen-onnan, közös ismerősöktől, gyermekkori barátoktól. Sosem élt rendezett életet, mert nem adatott meg neki, akarata pedig nagy volt ahhoz, hogy változtasson a helyzetén. Egy furulya, egy füzet és egy hálózsák volt minden ingósága. A furulyán igen szépen játszott, a füzetbe verseket irt. a hálózsákban az éjszakákat töltötte. Gyakran befogadta valaki, e sorok írójánál is aludt néhányszor, de volt olyan tél, hogy alig került fedél a feje fölé. Egyszer hosszabb időre eltűnt, s amikor előkerült, már ilyen volt, mint most: a keze remeg, a nyelve időnként akadozik, nem fújja a furulyát és nem ír verseket. Csak any- nyi derült ki: szipózással kezdte, gyógyszerekkel folytatta ... Sorsa nem általános, de sajnos nem is egyedi. Akadnak rajta kívül is, akik így menekülnek a valóság elől. Egészségük is bánja. Hogyan kezdődött'? Erről olyanok vallanak, akik pillanatnyilag mélyre kerültek, a tököli Fiatalkorúak Börtönének és Fogházának lakói. Valamelyest a bódítószerek használata — amely nem kiváltó ok, sem következmény — is hozzájárult ahhoz, hogy ott vannak, ahol vannak. Három portré — kommentár nélkül. József mondja Azt mondom: nem akartam, a csövesek vittek bele. Ketten lógtunk meg az intézetből, Pestre mentünk, a társamnak voltak ismerősei. Egy öreg ház padlásán bújtunk meg, ittunk és mindenki szipuzott. Megpróbáltam. Először nagyon jó volt, úgy éreztem, hogy repülök, de aztán kezdett valami kattogni a fejemben, a másnapot pedig nem kívánom senkinek. Akkor 16 éves voltam. A folytatásra nem kellett sokáig várni. A fiú, a későbbi bűntársam gyógyszerezett. Az intézetben egyszer elemeltük a gyógyszeresszekrény kulcsát, rengeteg tablettát vettünk be. Rosszul lettem, megijedtem. Ez elég volt ahhoz, hogy ne szokjak rá. Inkább csak virtusból szipuztam. Itt a Börtönben nagyon szigorúan veszik, de aki akarja, hozzájuthat, mert egyszerűen nem lehet megakadályozni. Dolgozni járunk, mindenféle vegyszerek vannak körülöttünk. A múltkor becsempésztem a zárkába. Egy műanyag flakonba töltöttem, azt pedig a ruhám alá, a combomra kötöttem. Mire felértem, úgy szétmarta a bőrömet, a húsomat, hogy napokig alig tudtam a lábamra állni. Egyébként akkor nem volt bennem semmilyen szer, amikor betörtünk az iskolába. Sötét volt, meggyújtottam egy papírt, azzal világítottam. A berendezés meggyulladt, leégett az egész helyiség. Egy év négy hónapot kaptam. Kérem, írja meg, hogy Szegeden van két bátyám, a Sanyi meg a Miklós. Hátha a kezükbe kerül az újság. Sosem láttam őket, egyéves koromtól intézetben élek. magamat. Az újságban is olvashattam, mert nagy port vert fel: mi vertük meg, fosztottuk ki a homokosokat Pesten. Persze nem voltak azok, de nekünk mindegy volt: aki bement az utcai vécébe és nem volt szimpatikus, azt elvertük. Ezért és egy hatóság elleni erőszakért négy és fél évet kaptam. Ferenc tudja Sajnos már tudom, hogy képtelen vagyok leszokni róla. Korán kezdtem, nyolcévesen már cigiztem, két év múlva ittam, szipóztam, gyógyszereztem. Egyre többet és többet szedtem magamba és 14 éves koromban kialakult a függőség. Majdnem 8 hónapig voltam kórházban, azóta is kezelnek. Általában elbújok valahová, ahol senki sem lát, ott csinálom. Szeretek egyedül lenni. De az is előfordult, hogy többen voltunk. Egyszer egy építkezésen csöveztünk, én már fölszívtam magamat, ezért megkértem a társamat, hogy nézze meg, van-e még az anyagból a doboz alján. Fölé hajolt a gyufával, azután már csak a robbanást hallottam és azt láttam, hogy égő hajjal mászik ki az ablakon, hempergőzik a hóban. Azóta nem nő szőr az arcán. Máskor a szabadban, egy pádon ültünk. Arra ébredtem fel, hogy a barátom az ölemben fekszik. Ott halt meg. Halált okozó testi sértésért vagyok itt. Megöltem egy férfit és a feleségét is alaposan helybenhagytam. Akkor is be voltam lőve. Utána alig emlékeztem valamire, jóformán a bíróságon tudtam meg, hogy mit követtem el. Nem is kaptam, csak két és fél évet, mert azt mondják: beteg vagyok. Tudom, hogy ártalmasak ezek a szerek, de most már annyira hiányoznak, hogy nem bírok magammal. Ideges, ingerlékeny vagyok, néha rámjön a remegés, nem tudok gondolkozni. Leteszek valamit és egy perc múlva már nem találom. Elkezdek üvöltözni: hová tettétek?! Jobb, ha ilyenkor nem szólnak hozzám. A múltkor is hozzávágtam valakihez a csajkát. Fogta a fejét, de szerencsére nem lett semmi baja. Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz velem.
