Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

4 1985. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ Ara a kisegítő iskoláé lesz Cserebere fogadom Gödöllőn A művelődési ház és a tévé közös vállalkozása Munkában a tévés stáb. Vásó István kérdez« Lemezeket cserélek boksz- kesztyűre vagy krokodilra. Kétségtelenül ez volt a legfel­tűnőbb kínálat a gödöllői mű­velődési központban szomba­ton megrendezett cserebere- vásáron. Igaz. az ajánlat ko­molyságáról nem tudtunk meggyőződni a megjelölt cse­reeszközök hiányában. Kro­kodilt ugyan nem akart elad­ni senki, de macskát, kutyát, madarat, halat és hörcsögöt igen. És számtalan egyéb hol. mit, ami egy gyermekszoba polcain az évek során össze, gyűlik. Az eladók, a cserélni vágyók többsége ugyanis gye. rek Volt, a szülők legfeljebb a háttérből figyelték, milyen üz. ietember válnék csemetéjük­ből. A művelődési központ nem véletlenül a tanévkezdés után rendezte meg a vásárt, céZ- iik az volt, hogy iskolai kel­lékek, leszerelések cserélje­nek gazdát. Akadtak ilyen portékák is, de nem ezek ha­tározták meg a vásár jellegét. Délután háromra szép szám­mal gyűltek össze az eladók és érdeklődők. A kínálatról lehe­tetlen teljes képet adni. volt sokféle hangszer — egy trom­bita háromszázért cserélt gaz. rlát —, játék, könyv, öntapa­dós matrica, síléc, görkorcso­lya, bicikli és roller. Az ára­kat igazán reálisnak lehetett mondani, sőt egyes esetekben nevetségesen alacsonynak. Ki­váló állapotban levő filmvetí­tőt.- vett. valaki potom 350 fo­rintért. Lényegesen többet kértek viszont a népszerű autóversenypályáért. — Nem túl drága ez? — De hiszen alig használ­nom. kétszer, ha játszottam v ele. — Akkor miért adod el? — Már nagy vagyok hozzá! A vásár egyébként a műve­lődési központ és a televízió .•üzös vállalkozása volt. A tévés stáb a Családi vasárnap Tessék választant: E. T.t tank, vagy eredeti ausztráliai bume­ráng. Barcza Zsolt (elvételei A legtöbb érdeklődő az állatok körül gyülekezett. című műsorhoz készített fel­vételeket, amelyeket a szep­tember 15-i adásban látha­tunk majd. A vásározók kö­zött Vágó István járt-kelt mikrofonjával és kérdezgette az árusokat és vevőiket Már a vásár kezdetekor közszemlére állították azt a Saci gyermekbútort.' amelyet Hajdú Józsejné ajánlott föl árverésre — teljesen ingyen. A bevételt viszont a művelő­dési központ ajánlotta föl a gödöllői kisegítő iskolának. — Figyelem, figyelem, a bú­tor kikiáltási ára kétezer fo­rint! Kétezer forint először... — Tartom! — szólt egy hang az érdeklődők gyűrűjé­ből. És ennyi, vagy senki sem akart bútort venni, vagy a vásárra érkezők nem számí­tottak ilyen lehetőségre, min­denesetre a bútor az első je­lentkezőé lett kikiáltási áron. Igazi alkalmi vétel! Ahogy múlt az Idő, úgy csőkként az érdeklődés. Egy­re gyakrabban cserélődtek az árcédulák, s kisebbedtek a számok. Az eladók és az ér­deklődők közül mind többen indultak a nagyterem felé, ahol gyermekfilm vetítése kezdődött. M. N. P. Szabadegyetemek Pest megyében Legyen nagyobb becsülete Mától húszadikáig lehet a TXT József Attila Szabadegyete­mére beiratkozni és október elején kezdődnek az első félévi kurzusok. Mint a minapi sajtótájé­koztatón elmondták, Pest me­gyéből is sokan bejárnak a fővárosba, hiszen itt minden­ki megtalálhatja az érdeklő­désének megfelelő előadás- sorozatot — 116 témakörből. A budapesti előadásokon ki- vül minden megyében szer­veznek úgynevezett kihelye­zett tanfolyamokat vállalatok­nál. Bár ezek előadói is a szakterület legkiválóbb isme­rői közül kerülnek ki, ezek a továbbképzések mégis mások. Már az önmagában alapvető különbség, hogy az ember maga választja ki az érdek­lődésének megfelelő téma­kört és beiratkozik, időt szán rá, vagy a vállalatnál elkül­dik a helyben szervezett tan­folyamra. Az elmúlt évben tizennégy kihelyezett tanfolyamot tar­tottak megyénkben és 503-an hallgatták meg a 114 elő­adást. — Ezek is lehetnek szín­vonalasak és sikeresek — mondja Balogh Lászióné, a Pest Megyei TIT munkatársa. — Ennek elsősorban az a fel­tétele, hogy a tanfolyamokra megközelítően azonos végzett­ségű embereket küldjenek, akik lépést tudnak tartani az előadóval és az itt szerzett is­mereteket tudják alkalmazni a gyakorlatban. Több vállalatnál szervez­tünk vezetőknek továbbképző tanfolyamot, de voltak gazda­ságpolitikai, történelmi, köz- gazdasági és külpolitikai tár­gyú, ezenkívül gyermek- és ifjúságvédelmi előadássoroza­taink is. Eddig őt helyen — Buda­örsön, Szigetszentmiklőson, Vácott, Dabason és Szentend­rén tartottunk a vállalatok felkérésére kurzusokat. A Gabonaforgalmi Vállalat a vezetők továbbképzésére kér­te fel a TIT-et Elsősorban közgazdasági jellegű előadá­sokat tartottunk, úgy érez­zük, sikerrel. A Budavidéki Erdőgazda­ságnál a negyvenedik évfor­duló kapcsán elemezték tör­ténészek a közelmúlt esemé­nyeit. A Csepel Autógyár mű­velődési központja a vezetők továbbképzését kérte tőlünk, azt hiszem, elmondhatom, hogy ez a tanfolyam is szín­vonalas volt és valóban jól sikerült. A Pestvidéki Gép­gyár szabadegyetemén olyan kiváló szakemberek tartottak előadást, mint Pirityi Sándor. Ugyancsak jól sikerült a Cement- és Mészművckben Töíh doktor. Gyermekkori emlékei között nagyon so­kunknak ott él az a jóságos doktor bácsi, akinek szinte már a nézése, a simogatása is gyógyított. Felnőttként viszont számosán tapasztalják azt, hogy ebből az orvostípusból mind kevesebbel találkozni a rendelők meg a rendelőintéze­tek iratoktól zsúfolt asztalai mögött. Hanem azért itt-ott mégis hozzásegíti testi vagy lelki egészségének visszaszer­zéséhez egy-egy ilyen kedves szavú gyógyász a rászorulót. Dr. Tóth Béla, Százhalom­batta óvárosi körzetének or­vosa éppen a kiveszőiéiben levő doktortípusba tartozik. Ha kell, hivatása szerint valóban vizsgál, gyógyszert javall, ám ha úgy adódik, arra is szakít időt, hogy csak úgy eltársa­logjon a megértő szavak szom- júhozóival, vagy éppen kér­vényt írjon azok nevében, akik az efféle tudományok­ból már kiöregedtek. Őszinte szeretet övezi Tóth doktort Pest megye ipari vá­rosának ebben a legősibb szeg­letében. örülhetünk, hogy a belpolitikai főszerkesztőség munkatársai egy kedves kis riportfilmet forgattak a fehér köpenyes, sztetoszkópos fiatal­emberről, és aki ezt a Doktor úr című képsort végignézte, igazat adhatott mindazoknak, akik az egészségnek ezt az őrét kedvelik, alkalmasint rajonga­nak érte. Pedig — hallhattuk — egyáltalán nem medikus­nak készült; hol állatorvos, hol meg pzínész szeretett vol­na lenni. Végül is azonban a humán medicina gyakorlójá­vá lett a hétgyermekes Tóth famíliának ez a máig példásan fogalmazó — tehát a hajdani versmondás beszédcsiszolását váltig őrző — tagja. De lát­hatólag nem bánta. meg azt, hogy sorsa így alakult. Da­cára annak, hogy hivatalos il­letménye körülbelül húsz fo­rinttal díjazza egy-egy mun­kaóráját, azért valamennyi pá­ciensét a tőle telhető legna­gyobb lelkiismeretességgel lát­ja el, és szükség esetén fel- lcuptat azokra a meredélyekre is, ahova még mindig nem ve­zet járható út. (Különben ez az egyik nagy gondja, akár így is mondhatjuk, fájdalma. Sokszoros tapasztalatai alap­ján nagyon félti azokat, akik­hez szükség esetén nem, vagy csak kerülőúton, késve érkez­het el a mentő.) Varga János riporteri kér­déseire válaszolva természete­sen arra is nyíltan megfelelt, hogy ugyan elfogadja-e — ha kínálják — a hálapénzt. Kér­ni ilyesmit képtelen lenne, de ha valaki őszintén közeledik így feléje, nem riasztja visz- sza. (A legtöbb pénzt, egy ez­rest, jellemző módon egy lát­leletért kapta; nyilván nagyon kellett a sérültnek az az iga­zolás ...) Egy sző mint száz: szívük szerint való fiatalembere az óvárosiaknak ez a hiba nél­kül fogalmazó, s nyilván a szakmájában is kellőképpen jártas doktor. Igazán megér­demelte, hogy ne csupán a maga nyolcszáz betege, ha­nem egy egész ország tudja becsülni értékeit. Sorozatok. Hirtelenjében két új sorozat is startolt a múlt héten. Kedd esténként a Sze­relem és barátság története cí­mű olasz história igényli majd azok figyelmét, akik az 1935- től mind bonyolultabbá váló itáliai világra kíváncsiak; szer­dánként pedig végre egy ma,- gyar készítésű epizódsor szól a Tanácsköztársaság körüli, utáni eseményekről, Sinkó Er­vin Optimisták című regénye nyomán. Fogadtatásukról előre jósol­ni illetlen is, lehetetlen is. Csupán futó benyomásként je­lezhetjük: az előbb említett képfolyam messze több, mint egy adásidőt kitöltő tucatmun­ka; az utóbbi pedig pompás színészi teljesítményeivel — no meg azzal, hogy végre em­berközelben érezhetjük a jel­zett kor számos kiválóságát — szintén jobb emlékeket hagy maj4 maga után. Akácz László meghirdetett sorozat. Ifjú Marosán György például az innováció kérdéseiről tartott előadást. Dabason és Szentendrén el­sősorban a gyermek- és ifjú­ságvédelem kérdései kerültek terítékre. Azárt is örültünk annak, hogy ezt kérték, mert valóban fontos a szakszerű felkészítés ahjjoz, hogy a tár­sadalmi aktivisták hatéko­nyan dolgozzanak. Van tehát fantázia a vál­lalati, szabadegyetemi jellegű továbbképzésben is, de csak akkor, ha átgondolják, milyen jellegű előadássorozat lenne a legalkalmasabb, és ha a tanfolyamra küldött embere­ket érdekeltté tennék a kur­zus elvégzésében. Tudjuk, a középfokú továbbképzés is azért halódik, mert a munka mellett — nem kis áldozatok árán — szerzett többlettudást valójában nem ismerik el, az emberek nem érzik azt, hogy megérte tanulni. Tenni kell valamit azért, hogy a tudásnak nagyobb be­csülete legyen; csak ez te­heti hosszú távon vonzóvá a szabadegyetemi kurzusok el­végzését is. N. E. Érdekes leletek Középkori tér Ezüstpártával díszített lány­kacsontvázak, illetve -kopo­nyák kerültek elő egy közép­kori temetőből Pécsett, A középkori hitéletnek meg­felelően ugyanis a gyermek­fejjel elhunyt lányt Krisztus, menyasszonyaként helyezték, nyugalomra, ezért ékesítették pártával a homlokát. A belvárosban — közmű- épitkezés során — napvilágra került temető feltehetően a; Szent Benedek plébániatemp­lomhoz tartozó cinterem volt.’ Azaz nem köztemető, hanem a plébánia területén élő család dók nyughelye. Erre vall a, temető kis területe és a ha-, lottak alacsony száma: a XIII. és XIV. század közötti időszakban — a számítások, szerint — évente átlagosan egy embert földeltek el. Rá­bukkantak egy rejtélyes csont­vázra is. Nyíllal volt átlőve, ám sem a tetem, sem az elte­metésérek körülményei nem arra vallanak, hogy harcban esett volna el. Lehetséges, hogy egy középkori gyilkosság áldozata pihent ötszáz évig a föld alatt, csontozatában egy vas nyílheggyel. A mai járószint alatt 120 centiméter mélyen épségben levő középkori térre bukkan­tak, még az útburkolat is fennmaradt. Az apró kövek közé 400—600 éves cserepeket tapostak be az akkoriban élt polgárok. Könyv a kígyóvadászról Mindenért fizetni kell Lazar Karelin könyve a Szovjetunióban sok vihart kavart, nagy érdeklődés fogadta és sok-sok vitát váltott ki. A kígyú- vadász című kisregény egy emberről szól, aki közgazdászból lett élelmiszeráruház-igazgató és eltévedt a kereskedelem út­vesztőjében, s ezért keményen megfizetett. Izgalmakban bővelkedik A könyvet lefordították ma­gyarra, s a Kossuth Kiadó megjelentette. Valószínű, hogy sokan elolvassák, hiszen na­gyon olvasmányos, szinte kri­mi feszültségű történet, szo­cialista krimi, amely hiába ját­szódik le az új társadalmi vi­szonyok között, sok min­denben a régi, regényes kalan­dos bűnügyi történetekre em­lékeztet, hiszen a szocialista társadalomban is van bűnözés. Az erkölcsi normák azonban mások, hiszen a társadalom igyekszik befogadni a megté­vedt, bűnét megbánó, bünte­tését letöltő embert. A kérdés azonban az, hogy a bűnözők engedik-e társukat, hogy az jó útra térjen, vagy utána nyúl­nak és megint belerántják a bűnbe? A kötet hőse Pável Sorohov tévedéséért, a társadalmi tulaj­don herdálásáért, áruházfosz­togatók támogatásáért nagyon kemény büntetést kapott: a bí­róság nyolc évre ítélte, ame­lyet becsülettel kitöltött, illet­ve négy év után szabadult, hi­szen a börtönben jó magatar­tást tanúsított, harmadolták büntetését, sőt még egy évet el is engedtek neki. Így négy év után szabadult, s ezután egy évet kígyóvadászként dol­gozott Szibéria sivatagos ré­szén. hogy egy kis pénzre te­gyen szert, és úgy induljon új­ra az életnek. Itt kezdődik a regény. Pável Keletről megérkezik Moszkvá­ba, leszáll a Kazányi pályaud­var peronján. Mit csináljon? Hova menjen, kinél szálljon meg? Felesége, amíg börtön­ben volt, elhagyta, barátai kö­zül sokan még mindig — meg­úszva az ő perét — a keres­kedelemben dolgoznak. Csal­nak. úgv élnek, ahogyan ak­kor. amikor ő is közéjük tar­tozott. Gyermekkori ismerőse, barátja vajon befogadja-e? Fia hogyan érez, hiszen, amikor elment nagyon kicsi volt, s anyja vajon nem nevelte-e el­lene? Hogyan van nővére, akikhez még mindig kötődik? Szakítani régi énjével Az fró mondanivalója va­lóban az, hogy Pávelnek sike­rül-e új életet kezdenie? E kö­rű! mozog minden, maga a tör­ténet is. Miiven Moszkva? Mennyit változott, hogyan le­het újra megkaoaszkodnia és emberhez méltó, becsületes életet élni? . ^ Ehhez a történet és az fró szerint is. az kell, hogy Pávél Sorohovnak meg kell változ­tassa erkölcsi normáját, fel­fogását. Az kell, hogy szakíta­ni tudjon a régi énjével, régi barátaival, s tudjon új életet kezdeni. Legyen bátorsága és ereje, hogy újraházasodjon és olyan embert találjon, aki segít abban, hogy megtalálja a helyes utat. Első útja gyermekkori ba­rátjához vezet, aki szintén a kereskedelemben dolgozott, de már nagyon, halálosan beteg. S aki igyekezett megmaradni becsületesnek, s aki titkot tar­togat: egy füzetben feljegyzett mindent, azt, hogy miként szervezték meg Mitricsék a — hiánygazdálkodás következté­ben — feketekereskedelmet, hogyan tüntették fel úgy az árukat; mintha azokat messzi­ről, drágán szerezték volna be, pedig csak a meglevő készle­teket adták el feketén az em­bereknek, vagyis csaltak, sőt loptak is, s így jutottak na­gyobb összegekhez, olyan pén­zekhez, aminek következtében az átlagnál jobban élhettek, sőt lubickolhattak minden jó­ban. Utánanyúl az alvilág Pável vívódik, miközben ki­bontakozik egy társadalmi fel­fogás, környezet, s emberi ar­cok tűnnek elő és tűnnek fel, felfogások ütköznek. Szerelmi és baráti szálak szövődnek. Há­nyódik a jó és a gonosz viszo­nyok között. S természetesen — ahogy már ez lenni szokott — utánanyúl, bosszút áll raj­ta az alvilág, amelynek vezér­alakja újra be szeretné von­ni a mocsokba, s azt akarja, hogy Pável újra az ő utasítása szerint éljen, dolgozzon. Barátja meghal, a füzetet rá­hagyja. Lelkiismeretére bízza, hogy mit csináljon vele. Fia szereti, megismerkedik egy ápolónővel, aki befogadja ott­honába, sőt lassan megszereti. Mi történjen, hová vezessen útja? Erről szól a regény. A hős erkölcsi vívódásait árnyal­tan. sok jó írói eszközzel áb­rázolja Lazar Karelin. Ezért Is jó írás, érdekfeszító történet és kellemes olvasmány a kis­regény, amelyet a magyar ol­vasóknak is nagyon ajánlani tudok A regény problematiká­ja nálunk is időszerű Ezért is adta közre a Kossuth Kiadó A kígyóvadász című kötetet ■ - Gall Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents