Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

1985. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ s Szállítás előtt m- ■ A PEVDI-ből az utóbbi hóna­pokban több százezer golyós- tj filctoll került az üzletekbe. Nem véletlenül időzítették így a termelést és a szállítást, hi­szen a tanév kezdetekor min­dig megnő a kereslet a tollak iránt. Szombaton Visegrádon, a SÍI vám us Szállóban befejező­dött az I. magyar orvosi ult­rahang-szimpózium, amelyet a Magyar Biofizikai Társaság — az MTESZ tagszervezete — biológiai ultrahang szekciója rendezett meg. A tanácskozá­son mintegy száznegyven ma­gyar és több mint harminc — ausztrál, csehszlovák, francia, jugoszláv, kanadai, lengyel, brit, NDK- és NSZK-beli, olasz és román — szakember vett részt, akik megállapítot­ták: az ultrahangos vizsgála­tokat évtizedek óta széleskö­rűen és eredményesen alkal­mazzák a gyógyászatban. Magyarországon már az öt­venes években használták te­rápiás kezelésekre az ultra­hangot, diagnosztikai célokra a hatvanas évektől alapvetően az ideggyógyászatban — ko­ponyavizsgálatokra — alkal­mazták. Segítségével az orvo­sok veszélytelenül és biztonsá­gosan kimutathatják a kopo­nyán belüli vérzéseket és da­ganatokat. Ma már igen je­lentős alkalmazási területe a szülészet és nőgyógyászat, a szemészet, a szívgyógyászat, diagnosztizálhatok ultrahangos műszerekkel a hasi és has- nyálmirigy-mgebetegedések is. A szekcióüléseken a szak­emberek a többi között rá­mutattak arra, hogy a magyar egészségügyi intézmények ult­rahang készülékei műszakilag és technikailag is elmaradnak a követelményektől. Kevés az ilyen berendezés, s azok kö­zött is sok az elavult típus. A háromnapos szimpózium alkalmából kiállítást nyitottak meg, amelyen brit, dán, oszt­rák és svájci műszereket gyár­tó cégek mellett a magyar Gamma Művek és a Medicor is bemutatta licenc alapján előállított berendezéseit. Szedd magad! Ládák, kosarak feli gyümölccsel Jé az Óbuda Tsz-nek, jó a vásárlóknak Százhalombattán, a DKV-ban is állandó feladat a megújulás Nem szerencsés dolog előre köszönteni valakinek a szüle­tésnapját, még ha csak a 25- ikről van is szó. Ezt azonban egy vállalat esetében megte­hetjük, különösen, ha ez a D’inai Kőolajipari Vállalat. Atapító okirata október 1-én kelt. Fiatal korához illően fej­lődőképes, amit az is igazol, hogy egy időben több üzemét bővítik, átalakítják, illetve újat létesítenek a VII. öt­éves terv végéig. Ezek együt­tes költsége mintegy hatmil- liárd forint. — Miből telik erreT — fordulok Sokorai Istvánhoz, a DKV műszaki vezérigazgató­helyetteséhez. — Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt által biztosí­tott fejlesztési alapokon felül igénybe vesszük a Magyar Nemzeti Bank és más pénzin­tézetek által nyújtott hitele­ket, valamint az energiara­cionalizáláshoz és a környe­zetvédelmi beruházásainkhoz elnyerhető állami támogatást is. Sőt, tervezzük, hogy köt­vénykibocsátással növeljük p í.izeszközeinket. Ű; termékekkel — Mit szolgálnak a fejlesz­tések? — Két alapvető célunk van: a termékszerkezet korszerűsí­tése és a fajlagos energia­felhasználás csökkentése. Az előbbi azt jelenti, hogy a kő­olajnak mint alapanyagnak, egyre nagyobb részét alakít­juk át nagy értékű, magas színvonalú és a világpiacon keresett termékké. Ezért pél­dául a hazai kőolajból szár­mazó szilárd paraffinok elő­állítását növeljük. Petrolké­miai alapanyaggyártásunk fejlesztése során emeljük á malein-savanhidrid termelését. A gyógyászati alapanyagként és takarmányozási segéd­anyagként felhasználható fu- mársav és vasfumarát új ter­mék lesz nálunk. Bővítjük az ortoxiloltermelésünket, ez az áru igen előnyösen exportál­ható. — Hazai piacon Is kere­sett? — Igen, kereslete gyors ütemben fejlődik. A hazai mo­torbenzinek ólomtartalmának további csökkentésére törek­szünk; kiváló motorikus tu­lajdonságú alkilátbenzin elő­állítására építünk üzemet. A jövő év elejétől kezdődén a hazai piacra is készítünk ólommentes üzemanyagot, egyelőre azonban csak a nyugati autós turizmus szük­ségleteinek megfelelő mennyi­ségben. A későbbiekben a ter­melés bővítését tervezzük. *■ — Még nem szólt a fajla­gos energiafelhasználás csök­kentéséről! — A kőolajfinomító terme­lése során saját maga fel­használja a kőolaj-alapanyag­nak hat-nyolc százalékát a 1 ahnológiai folyamatok ener­giaszükségletének fedezésére, el* « fogyasztás á DKV ese­tében évente több százezer tonna kőolajnak felel meg. Amennyiben sikerül ezt csök­kenteni, az a legdrágább energiahordozókban jelenik meg megtakarításként. Célul tűztük ki a finomító technoló­giai és segédrendszerének komplex felülvizsgálatát is. Ezzel nyugati tervezőintézetet bíztunk meg. Külföldi és hazai — Nem akadt hazai? — A külföldi tervezőinté­zet bevonása a Világbank ki­kötése volt. Főleg hazai kivi­teli tervezéssel és jórészt ha­zai eszközökkel megkezdődött a komplex energiaracionalizá­lás egyes feladatainak meg­valósítása. — Nem okoz zökkenőket a külföldi tervezés hazai meg­valósítása? — A legkorszerűbb automa­tikai és energetikai berende­zéseket tőkés piacokról vásá­roljuk meg. Az energiaracio­nalizálás keretében technoló­giai korszerűsítésre is sor ke­rül, s e beruházások jó ré­sze környezetvédelmi célokat is szolgál. Például a kenő­olajgyártáshoz eddig felhasz­nált fenol helyett környezet- barát oldószert — metilpiroli- dint — fogunk felhasználni. Az előbb említett fumársavat pedig szennyvízből állítjuk elő. — Megéri ez a sok anyagi és szellemi ráfordítás? — A kormányzati és a pénzügyi szervek igen szigorú gazdasági feltételekhez kötöt­ték hiteleiket. Fejlesztéseink egyenként és együttesen. is megfelelnek ezeknek. — Vissza tudják-e fizetni? — Fejlesztési céljaink ki­munkálásakor figyelembe vet­tük a világpiac és a hazai piac mennyiségi, valamint mi­nőségi követelményeit. így minden piacon jól értékesít­A Dunai Kőolajipari Vállalat­nál megvalósuló fejlesztések keretében épül a xilol-izome- rizáló üzem hető új áruk előállítására vál­lalkoztunk. A fejlesztések pe­dig a fajlagos költségek csök­kentésére irányulnak. Kelendő az áru — Melyek a legkelendőbb termékek? — Az általunk gyártott olajszármazékok mind kelen­dők a világpiacon is. Nincse­nek és több évtizedes tapasz­talatunk alapján nem is vár­hatók eladási nehézségek. Gazdaságosságban még a töb­bi közül is kiemelkedik a szilárd paraffin. — Vannak-e munkaerő­gondjaik? — A finomító működéséhez és fejlesztéséhez megfelelő a létszám szakmai összetétel és kvalifikáltság szempontjából is. Csaknem ezerötszázan dol­goznak folyamatos, három műszakban. Gépesítéssel és az automatizálással sikerült a nehéz fizikai munkák jó ré­szét megszüntetni, s igyekez­tünk a kulturált munkahe­lyek mellett ló fizetéssel is vonzóvá tenni vállalatunkat — fejezi be a vezérigazgató­helyettes. Vennes Aranka Minapi eső áztatta, bakhá- tas bekötő úton sorolnak a gépkocsik itt, az Óbuda Ter­melőszövetkezet püspökmajori őszibarackosának peremén: Ladák, Trabantok és Skodák araszolnak, vezetőik szokatlan nyugalommal adnak elsőbbsé­get egymásnak. A gyümölcs­osztályozó épülete előtt az­után megáll a karaván, de csak néhány percig, őddig, míg a szedd magad! akció ré­szeseit a gyümölcsös soraiba irányítja egy munkaruhás fér­fi, Rudas András. Én vagyok a vámos — Ott, az északi oldalon kezdhetik a szedést — mond­ja, s közben felírja a terület­re behajtó autók rendszámát — Én vagyok a vámos — adja mosolyogva a magyará­zatot a férfi. — Az autósok, motorkerékpárosok, de még a a gyalogosok is itt, előttünk mehetnek be a barackosba, s szedés után is erre kell vissza­jönniük. A fölírt rendszámot akkor húzom át, így nem ját­szanak kd bennünket — Nem túlzott ez a bizal­matlanság? — kérdezem a ter­melőszövetkezet szőlő és őszi- barackos tábládnak felelősét, Kurtz Adolfot. — Sajnos, előfordult, hogy a gyümölccsel megrakott gép­jármű a kertek alatt távozott, búcsú nélkül mondott isten- hozzádot. A napokban is tör­tént ilyen eset — a rend­szám ismeretében megtesszük a feljelentést A július végén indított szedd magad! mozgalom résztvevődnek többsége azon­ban becsületes ember: bizo­nyítja ezt az a tény, hogy a naponta több tucat gyümölcs­szedő munkája végeztével an­nak rendje és módja szerint leméreti portékáját, s kifizeti a gyümölcs ellenértékét — Most 15 forintot kérünk az eltenni való gyümölcs ki­lójáért — veszi át a szót Nagy Józsefné pénztáros. — Az akció kezdete óta mintegy hetven-nyolcwin mázsa gyü­mölcs cserélt itt gazdát. Jön­nek a szedők Pomázról és Du­nakesziről, Szentendréről és Békásmegyerről, de még Kis­újszállásról is. Ez utóbbi vá­rosba egy alkalommal például három mázsát szállított a szor­galmas család. Sajnos, elfelejtettük... Egy vajszínű Skoda cammog elő a fák közül. Nehezen bir­kózik a tereppel, nem csoda: majd’ egy mázsa barack a terhe. A vezetőn kívül még hárman ülnek benne: ketten kiszállnak, ám egy anyóka a hátsó ülésen marad. Előkerül­nek a barackkal megrakott kosarak, ládák. — Nincs több? — kérdezi kíváncsian Rudas András, s aztán megkéri a kedves anyó­kát, ugyan, hajoljon már elő­re . A hátsó ülés támlája mögött egy kosár lapul. Nem üresen, persze... A skodás mentegetőzik: erről elfeledkez­tünk. — Régi trükk, sajnos, né­hány kilóért kockáztatják a becsületes üzletet — sóhajt Malmos György, a téesz ren- désze —, pedig ilyen olcsón nemigen kapnak szép gyümöl­csöt a fogyasztók. A skodás pironkodva kifi­zeti az eldugott portéka árát is, aztán elköszön, s elhajt, helyet adva Víg János Tra­bantjának. Dunakeszin lakik a férfi, s Pesten járva, gondolta, szed néhány kóló őszibarackot, be­főzésre. — Megéri? — Hogyne. Még e néhány plusz kilométer mellett is. A városban 25—30 forintot is el­kérnek egy-egy kiló gyümöl­csért Ezt bizonyítja Vicsí László, a szomszédos Pomázról ruc­cant át egy kis barackért; — Most 28 kilót viszek, a múlt héten hasonló mennyi­séget szedtünk. Tóth Ferencné kerékpárral igyekszik a fák között. 20—30 perc alatt szedd tele a kosara­kat — Negyven kilót viszek most haza — szól az asszony —, ki­csit sokallom az árát. Tavaly 10 forintért szedhettük a ba­rackot. — De a múlt évben olcsóbb volt a piacon is — így Kurtz Adolf —, s azóta emelkedett a növényvédő szerek, a gyom­irtók ára. Az asszonyt láthatóan e* nem győzi meg, mégis elége­detten tolja haza kerékpárjá­val az üvegekbe valót... ' Hasznot hoz — S a gazdaságnak megéri? — fordulok a kultúravezető­höz. — összesen hetvenkét hek­táron termelünk barackot a másik tábla Békásmegyer szomszédságában van nincs annyi szabad munkás­kéz, hogy saját dolgozóinkkal szedessük le, s értékesítsük a piacon a termést. Ha lenne is ember, a felvásárlók jó eset­ben nyolc-fcilenc forintot fi­zetnének a barack kilójáért, tehát,ez az akció mindenkép­pen hasznot hoz a termelő- szövetkezetnek. A tábla túlfelén — rejtett utakon — egy motorkerékpá­ros halad a fák között Elek János, a szövetkezet hivatá­sos mezőőre fölteszi bukósi­sakját, s a dézsmáló nyomába ered. Néhány perc múlva jön csak vissza. . — Nem barackért sietett el­tévedt a fiú — mondja. —, hanem ma hajnalban elkap­tam egy rapsicot: ő is motor­ral Jött, hurkokat vetett az apróvadnak ... Mint a Vörös­marty Vadásztársaság tagja, vigyáznom kell vadállomá­nyukra is, ezért vagyok talpon napkeltétől napnyugtáig. A szedd magad! akció részt­vevőinek nem kell hajnalban kelniök: reggel 7-tői este 6-ig bármikor szívesen látják Síiét itt az Óbuda Termelőszövet­kezet püspökmajori baracko­sában .., B. I. A. Gombó Páh i &LL ózöLött P árizsba, mint tudjuk, beszökött az ősz. Csakhogy Párizs egy komil- fó város, ott még az ősz is tapintatos, míg nálunk az ősz berobbant, beag- resszorkodott, viharral, esővel, pima­szul, mint egy huligánbanda és ha szökött, hát belénk. Minek következtében másnap mink, pestbudaiak, epidémiába estünk. Ám­de különbözőképpen. £n például egy­szerűen náthás lettem. Csakhogy én tudom, hogy a nátha súlyos, komoly nyavalya, úgy kikészíti az embert, hogy a fogadóirodában egy náthás és egy infarktusos sakkozó közül az utóbbira tenném a tétet. Mert, kérem a nátha az szüntelenül köhögtet, tüsszögtet, rázza az embert, mint egy aszfaltbon­tó gép, váratlanul kifolyik a lé or­runkból, hogy oda sem kaphatunk a zsebkendővel, közben állandóan is szivárog, ki is tör, mint a freccsent láva. És a fej sajog, a fogak fájnak, a torok éget, mint a seb, szemünk ki­kívánkozik a helyről, orrtájunk sebes, háááápci! Én tehát náthás vagyok, ennek kö­vetkeztében korán lefekszem, Kalmo- pyrint szedek, 'különben bejárok dol­gozni és panaszkodom. Slussz. Egy nátha azért cs$k nátha. Az ember hol ágyban izzad, hol sétálva levegőzik, majd csak lesz valahogy. Ámde embertársaim nagy többsége nem náthás. Nekik vírusos influenzá­juk van, egyébként ugyanolyan, vagy még enyhébb tünetekkel, ők ennek megfelelően elmennek az orvoshoz, ahol a váróteremben hozzájárulnak, hogy az epidémia össznépi legyen. Az orvosok tapasztaltak, nem vitat­koznak, ráhagyják a betegre, akinek ugyanaz a tünetcsoportja van, mint neki magának, hogy ez A vírus, per­sze, B egy, kettő, ml használt a múlt­kor? És felírja a Tetránt, a Kalcium- hisztamint, ajánlja a kamillateát öb­lögetni, inhalálni, a C-vitamint, a D- vitamint, tessék otthon maradni, izzad­ni, fejfájás ellen Probon, Nellikém, egy Probont nekem is adjon, mert szét­hasad a fejem, hapci. Ámde az ősz nem ilyen egyszerű, egyszínű epidémiával agresszorkodik, dehogyis, láttak már modern hadsere­get, amely csak géppuskákkal tört volna áldozatára? Nem, mondják a víruspártiak, ez a vírus ez ravasz szerkezet, nem olyan naiv, mint a ré­gi, hagyományos bacilus, amely speci­fikus és nyílt, hanem ez alakváltozta­tó és tünetakrobatista, az egyik fiam­nak a szeme jött gyulladásba, a má­siknak hasmenése van, a feleségem­nek a dereka fáj, anyósomból jön az epe, apósomat szívgörcs kínozza. Átko­zott vírus! Már most akkor mi a teendő? A legtöbb orvos belenyugszik, hogy ál­talános fájdalomcsillapítás, általános gyomor-, szem-, szívnyugtató szer, plusz, amit a beteg bizalommal kér és hálás, ha megkapja. A közbizalom azonban a külföldön jártakat nagyobb bizalommal övezi. Liliké készséggel átad Pseudomizolycint, specifikus a vírusokra. Szilas Pista Hollandba megy egy állatorvosi kongresszusra, ő majd hoz nekünk Superizolid szemcseppet, Poposorritot, hasmenés ellen stb. Ti­bor viszont azt mondja, hogy ő Ang­liában hallotta, az egyetlen valami, ami a nátha ellen használ: a sötétség. Világosban él a vírus. Doktor Petress viszont a Yalen végzett, ő tűszúrást tanult kínai módra, mindenkit meg­gyógyít egy rövid kúra, nem fáj, luk­ba szúr, ott nincs fájás, sőt éppenség­gel attól szűnik meg a fájdalom, plán* ha közben lézerszúrást is alkalmaz. Miközben valóságos tragédiák Is esnek, számosán szenvednek, tömegek nyavalyások és az emberi értelem gyü­mölcseit szórják a falra, miként a borsót, az Ősz markába nevet. Vicso­rogva, rosszindulatúan, hatalmával elégedetten, miként egy Tamerlán. Haha! Sőt: hahaha! Hát nem világos, szeptember elején elűztem egy káni­kulát, behoztam a szelet, felhőt, zi­vatart, hideget, hát ti eszetlen népség úgy reagáltatok, ahogyan szoktatok: ki-ki a leggyengébb pontján. Nátha, az a legjobb, mert általános, de már aki epés, gyomros, szemes, az vigyáz­zon jobban magára. Akár így, akár úgy, ez az én hatalmam, az ősz hatal­ma. Igaz, aki túléli az öregasszonyok közül, annak még hozok nyarat. Szép reumát kívánok! — röhög az ősz és tovasuhan hirtelen, mint párizsi test­vére. Á mde ezek a szavak nem hallhatók. A népek nyögnek, fekszenek, in­gerülten szaladgálnak össze-vissza, sze­dik, nem szedik, inhalálnak, borogat­nak, teát főznek, vitamint zabáinak, dunyhába bújnak kalapkúrára, kalap­pal ülnek ki napkúrára. Aztán két hét múlva mindnyájan ~ megállapítják: használt a kúra, pont ez volt jó, köny- nyebb a légzésem, elapadt az orrfo­lyásom, éljen a nyugati gyógyszer, a keleti tűszúrás, az én saját eszem, a doktor, nem hiába adtam neki hála­pénzt. De addig! Mikor e sorokat írom, még csak a harmadik napnál tartok. Lesz-e gyógyulás? Lesz-e gyümölcs a fán, amelyet még látok? Hápciii, Ked­ves Olvasó! Szimpózium volt Visegrádon Ultrahang a gyógyászatban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents