Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-09 / 211. szám
i»rvr « .»ifi. »ifi 1985. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ Pillantás — eiere Hétfőn befejeződik a környezetvédelem és közßazüaszoruatas című konferencia. Testvérmegyei küldöttség érkezik Pest megyeoe az NDK-ból. Tanévnyitót tartanak a fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kedden ülést tart a Fővárosi Taivtcs. Napirenden szerepel a főváros VII. ötéves tervkoncepciója. Tanévnyitó ünnepség lesz a zsám- béki Tanítóképző Főiskolán. Szerdán a HNF árszakértői bizottság a fogyasztói árszínvonal emelkedésének társadalmi hatásairól tanácskozik Budapesten. Csütörtökön ülést tart a vasas- «zakszervezet elnöksége. Sajtótájékoztató hangzik el a SZOT-ban a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny tapasztalatairól. Szombaton megkezdődik a Fóti Csz kulturális eseménysorozata. Vasárnap a Budapest Kongresz- szusl Központban megnyitják a nemzetközi geológiai neogén-kong- resszust. Magyarország azért kapta meg a rendezés jogát, mert ásványi anyagainak jelentős része az úgynevezett neogénben, az őskori mediterrán térségben keletkezett. A Nemzetközi Geológiai Unió felkérésére rendezett kongresszus szeptember 21-íg tart. J Elhunyt Simon Ferenc Simon Ferne, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese szombat hajnalban súlyos betegség következtében, életének 55. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednk. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Simon Ferenc 1930-ban született Túrke vén, szegényparaszti családban. Már kora ifjúságában bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a pártnak 1913 óta volt a tagja. Jelentős szerepet vállalt Túrke- ve város közigazgatásának megszervezésében, s 1945-től 1949-ig dolgozott a városban e területen. Ezután Szolnokon, a megyei tanácsnál tevékenykedett, majd később a megyei pártbizottság osztályvezetője volt. 1959-ben Budapesten elnöke lett a KISZ'KB revíziós bizottságának. Ezt követően az MSZMP KB apparátusában dolgozott alosztályvezetőként a pártgazdasági és ügykezelési osztályon. 1970-ben került a tájékoztatási hivatalhoz, ahol elnökhelyettesként tevékenykedett. Állandóan képezte magát, munka mellett szerzett felsőfokú képzettséget. Simon Ferenc jól ismert egyénisége volt a sajtónak, egyike azoknak, akik a sajtó anyagi- technikai bázisának fejlődését elősegítették. Munkásságának elismeréseként több magas állami kitüntetésben részesült. A megyében is lesz elegendő szén a télre Lehet sorbaállás, vita nélkül Sok múlik a telepvezetőkön, a szervezésen is *- Kevés a szén a Tüzép-telepcken. Ha most nincs elegendő, mi lesz velünk, ha jön a tél? — kérdezték olvasóink. Panaszaik nyomán megpróbáltunk tiszta vizet önteni a pohárba, s utánajárni, vajon igazuk van-e azoknak, akik azt állítják, rossz a tüzelőellátás. A megyében a Budapest környéki Tüzép Vállalaté a felelősség. A vezérigazgató, Tunyogi András mindjárt a beszélgetésünk elején a fentiek ellenkezőjét állította: — Véleményem szerint van elegendő szén, vagy hadd pon- tosítsam: lesz elegendő. A mostani hiánynak több oka van. Ezek közül az első helyen az elmúlt kemény telet említem, amelynek utóhatása, hogy megváltozott az emberek szemlélete. Amíg tavaly telepünkön nyáron szinte az égig értek a szénhegyek, mert a lakosság az utolsó pillanatig húzta-halasztotta a vásárlást, addig most mindenki igyekszik előrelátó lenni és idejében megvenni a kályhába-, kazánbavalót. Igen ám, de mi a tüzelőanyagot az esztendő tizenkét hónapjára elosztva kapjuk, s gyakorlatilag azért üresek a telepek, mert a szállítás nem tud lépést tartani az igényekkel. Sorszám, előjegyzés Pedig az idén a tavalyinál jóval több szenet, brikettet, kokszot és tűzifát kap a vállalat. A múlt évinél csaknem 8 százalékkal több tüzelőanyagot adtak az országos elosztásnál kontingensként. Arra számítottak tehát, hogy lesz elegendő áru. Most mégis nagy a sorban állás. — Ebben a már elmondottakon kívül bizonyára annak is szerepe van, hogy a megdrágult fűtőolaj helyett sokan szilárd tüzelésre állítják át a kazánokat — kapcsolódik a beszélgetésbe Jacsó Ilona osztályvezető. — Az emberek döntése érthető, hiszen senki sem ellensége a pénzének, ám sem az ebből származó igény- növekedés, sem a kemény tél kikényszerítette előrelátó vásárlás nem indokolja a tumultust. S valóban: sok helyen megértették a vevők, hogy igaza van a Tüzépnek. Budaörsön például — mint azt Oláh Mártonná telepvezetőtől meg tudtuk — nem kell sorban állniuk a vevőknek. Igaz, náluk sincs elegendő tüzelő, de előjegyzést vesznek fel, amint megérkezik a kért áru, a sorrendnek megfelelően elégítik ki az igényeket. Nincs is vita vagy hangos szó, csakúgy, mint Cegléden, ahol sorszámot adnak a vásárlóknak. Darázs Károlyné ügyintéző szerint az utóbbi időben a hazai és az importbrikettekből jelentősen javult szállítás ütemessége, de néha gondot okoz, hogy a nyugatnémet fekete szénhez késve érkezik a gyengébb minőségű keverőszén. Szigetszentmiklóson szintén üres a telep. A látszólagos tüzelőanyag-hiány miatt alaposan megnőtt a kereslet a tűzifa iránt. Most kaptak 5 vagonnyit az erdőgazdaságoktól, egy nap alatt elfogyott az egész. Batuzzi Frigyesné telepvezető-helyettes megjegyezte: eddig mintegy 10—11 ezer mázsával kevesebb NDK-bri- kettet szállítottak nekik, mint az az eredeti tervben szerepelt. Mivel ez az egyik legkeresettebb áru, hiánya sok gondot okoz. Egyelőre megértőek az emberek, de mi lesz, ha jön a tél? Nincs kivétel Nem kell aggódniuk a szak szervezetek által kiadott utalványok tulajdonosainak sem. Bár konkrét döntés meg nincs, az már bizonyos, hogy meg hosszabbítják a beváltás határidejét. Megyénkben eddig csaknem 91 és fél ezren éltek már a lehetőséggel, és kapták meg a téli tüzelőjüket. Megtelnek a pincék — Engedje meg, hogy befe jezésül azt kérjem a Pest Megyei Hírlap olvasóitól: ne legyenek türelmetlenek és főleg ne aggódjanak, mert lesz ele gendö szén, brikett, koksz és tűzifa. Lehetséges, hogy nem mindenki azt kapja, amit szeretne, de egy biztos: nem maradnak üresen a télre a pincék — mondotta búcsúzóul a vezérigazgató. Furucz Zoltán lem szabad túlságosan sietni! (Folytatás az 1. oldalról.) hagyva, egy Lada százhússzal hajtott. A gépkocsivezető, aki csak arra tudott hivatkozni, hogy beszélgetés közben nem figyelte eléggé a sebességet, kétszáz forint büntetést fizetett. Röviddel utána jött egy Volkswagen, amely ugyancsak százhúszas sebességgel repesztett. A vezető, aki — mint mondta, nagyon siet —, ötszáz forint büntetést fizetett. Utunk a továbbiakban Érdre és Százhalombattára vezetett, ahol Kukta Tamás főhadnagy, igazgatásrendészeti osztályvezető, az Érd Városi Rendőrkapitányság helyettes vezetője tájékoztatott a helyi eseményekről. Százhalombattán, ahol - az országban. — Budapest után másodikként — legmagasabb az egy személyre jutó gépkocsik száma, a parkírozás okoz különösen nagy gondot. Az utóbbi időben jutottak el odáig, hogy sikerül kiszorítani a parkokból a személyautókat. A gépkocsivezetők egyébként többnyire hozzáértők, elővigyázatosak. Az elmúlt huszonnégy órában egy baleset történt, szerencsére sérülés nem esett. Kukla Tamás megmutatta a helyet — a vasútállomás közelében —, ahol üvegcserepek jelezték az eseményt. Szombaton délután a kanyarban felborult egy Mercedes, az elsődleges megállapítások szerint relatív gyorshajtás miatt. S hogy mi történt az el- műit huszonnégy órában Érden? Elloptak egy Ladát Parkvárosban, s az ilyesfajta bűncselekmények sajnos, nem is ritkák. Különösén veszé: lyesek azok a napok, amikor diszkó van a városban. Ezek a rendezvények éjjel kettőig- háromig is eltartanak, az autóbusz-forgalom ezzel szemben éjfélkor leáll. A kapatos ifjak, akik szívük hölgyét óhajtják hazafuvarozni, nemegyszer autólopásra ragadtatják magukat. A gépjárművet pedig olykor összetörve találják meg másnap. A rendezvények zárórájának és az autóbusz menetrendjének az ösz- szehangolása is a megelőzést szolgálná. . Szombatról vasárnapra virradó éjszaka többször is csőn- I gött az ügyeletén a segélykérő telefon. Személyesen is jöttek három esetben, családi nézeteltérések ügyében segítséget, intézkedést kérni. S mint máskor is több alkalommal, előfordulnak sajnos, rossz viccek, nem eléggé kárhoztatható tréfálkozások, hamis bejelentések. A közelmúltban például parkvárosi tűzesetről érkezett hamis bejelentés, de megesett az is, hogy állítólagos szüléshez riasztották — viccből —• a mentőket.- A tréfálkozók nyilván nem gondolnak arra, hogy az éjszakai és munkaszüneti napok ügyeletesei valamennyiünk életét, biztonságát vigyázzák. Gál Juciit A cím fSlStti képen: Vasárnap este az »17-esen. Azt hiÜ5, hogy köd, da a ház égett Óvodát mentett a buszsofőr A Nagytarcsa—Cinkota között közlekedő BU 41—28-as rendszámú sárga autóbusz vezetőjét, Sinka Istvánt szinte mindenki ismeri, aki rendszeresen utazik a járaton. Most is, amikor a rövid pihenőben beszélgetünk, jó néhányan ráköszönnek. — Falumbeliek, velem jönnek haza — mondja. — Egy műszak alatt huszonkét fordulót csinálok, így mindig tuA kérdésre megnyugtató választ lehet adni. Tunyogi András szerint mindenkinek a pincéjében lesz elegendő tüzelő. Ennek érdekében utasították például a telepek vezetőit, hogy ha valaki nagyobb tételt — több, mint 30—40 mázsát — rendel, akkor ezt a mennyiséget ne egyszerre, hanem többszöri szállítással szolgálják ki. Nem tesznek kivételt a lakosság és a közü- letek között sem, tehát mindenkinek egyformák az esélyei. Egyedüli ellenfele most a tüzépeseknek az idő: a bányák termelése behatárolt, a szén szállítása folyamatos, s az esztendő végéig több, mint 131 ezer vagon tüzelő érkezik a vállalathoz, csaknem 10 ezer vagonnal több, mint tavaly. Hogy milyen hatalmas terheket ró rájuk a vevők igényeivel való lépéstartás kényszere, nos, erre íme két, adat: az elmúlt év első nyolc hónapjában 39 ezer vagon árut értékesítettek, most viszont augusztus végéig 49 ezer vagonnyit! A különbség csaknem 25 százalékos, ennek ellenére a tények azt mutatják: a sorban állás egyelőre nem szüntethető meg. A tüzelőellátás nemcsak megyénkben, hanem országosan is gond. Éppen ezért a kereskedelem vezetői egy sor intézkedést tettek. Tavasszal például állami tartalékokat szabadítottak fel — őszi visszapótlási kötelezettséggel —, s emellett az import bővítésére tőkés országokból is vásárolunk árut. Így került be például szűkebb pátriánk telepeire az NSZK-ból származó feketeszén, amelynek oly nagy a kalóriaértéke, hogy csak gyengébb minőségűvel kever- , ve égethető el. fmMM * Hétfő yi— Az egyszerű emberek j |ó ideje figyelem a jelenséget. Amióta ismét léteziik. Amikor elmúlt a nagy átrendeződés, alábbhagyott a munkások, parasztok kiemelése, lassan, de biztosan hódított tért a régi megjelölés: egyszerű emberek. Addig mondogatták, mígnem az utódok tudatában is megfészkelte magát. A mai serdülők szüleinek azt sugallták, legyenek büszkék apjuk, anyjuk munkás, paraszt voltára. S ez nemcsak szóbeszéd volt. Megtámogatták nyomós érvek. Például előny a felsőbb iskolai felvételnél. Napjaink tizenévesei más világban élnek. Eszükbe sem jut dicsekedni a szüleikkel, ha azok munkások, termelőiszövetkezeti parasztok. Tök egyszerű emberek a szüleim, mondta a televízió nagy nyilvánossága előtt a fekete csíkkal letakart szemű fruska visszhangozva sok-sok társa véleményét. Megtudtuk, mindkét szülőnek szakmája van. Olyan emberek, akik a semmiből képesek valamit előállítani. Pontatlanul fogalmazunk? A semmiből? Cipőt bőrből, műanyagból, tucatnyi más kellékből, ruhát szövetből, cérnából. gombból, széket, asztalt, szekrényt deszkából, házat téglából, gerendából, hidat. vasutat, ezerféle gépet acélból. Az acélt, téglát, szövetét, fonalat, bőrt ki állítja elő? Ugyancsak ők. Nem a semmiből. Nem. Ércből, gyapotból, gyapjúból, erdei fából. Mi az érc. a gyapot, a gvapiú. az erdőben álló fa? A tizenéves magabizto- soknak úgyszólván semmi. Mit tudnának ők abból csinálni? Semmit. Azok az egyszerű emberek teremtésre, alkotásra képesek. Kreatív lények, mondhatnánk a ma oly divatos szóval. Az egyszerű kőműves házat épít. ami megóv a tél hidegétől, a nyár forrósába ellen. A cipész egv darab bőrből lábbelit, a varrónő egv darab szövetből ruhát, amelyben lehet hódítani Hogy el m- felejtsem, még a legegyszerűbb, szakmátlan háziasszony is képes vízből, húsból, zöldségből, ebből, abból jóízű levest, főzeléket, némi lisztből. cukorból, tojásból, miegyébből süteményt készíteni.'A tök egyszerű szülők nem tudom milyen (bonyolult?) gyermeke emez alkatrészek előtt többnyire csak áll és bámul. S amelyik nem, az is édes szülőjének köszönheti, hogy nem nagy ragacs válik a lisztből, cukorból, hanem az anyjáéhoz nagyjából hasonlatos, ehető valami. Tudományukat az egyszerű szülők sem az ujjúkból szopták. Tanulták. Anyáiktól, apáiktól, tanítóiktól, mestereiktől. Azok. sem úgy születtek, ök is elsajátították az elődöktől. Ilyeténképpen valahány egyszerű emberben évtizedek, évszázadok tapasztalatai, ismeretei testesülnek meg. De miiért prüszkölök az ifjoncok ellen,' akik gyakran csupán szajkózzák azt. amit így-úgy összeszednek. Egyszerű emberek, komoly felnőttek is. Képzettek, iskolázottak, értelmesek, sőt értelmiségiek. Mintha tűbe ülnék, amikor bizottságok, testületek összeállításakor hallom: egy-két egyszrű munkásember is kell ide. Hogyne kellene. A statisztika úgy kívánja. Mert keresnek, előbb-utóbb találnak. Akikről később: van köztünk egy-két egyszerű munkásember, ők nemigen szó'lnak, idegenül mozognak itt, ha egyáltalán mozognak. Csoda. ha tétováznak a számukra szokatlan terepen? Hivatalban, irodában, párnázott ajtók mögött. Akárcsak az irodisták a műhelybén. Alig győzik kapkodni fejüket az összevissza forgó gépek között. lyanítom, ha nemcsak a statisztika okán kerülnének bizonyos helyekre, ha ott helyzetüket, munkájukat érdemben befolyásoló döntéseket kellene hozniuk, akkor rövidesen kiderülne, hogy egyáltalán nem visszahúzódók, volna mondanivalójuk, hiszen elegendő tapasztalatuk gyűlt egybe. Gondjaik, bajaik is akadnak, olykor nagyon is bonyolultak. K3r Pál 6 dóm, kinek volt aznap dolga a városban. A 34 éves fiatalember 1972 óta dolgozik a Volánbusznál, pillanatnyilag a gödöllői üzemegység kötelékébe tartozik. Korábban, más-más járaton bejárta szinte az egész megyét. 250 ezer balesetmentesen megtett kilométert mondhat a magáénak, bár ennél jóval több van már a lábában. — Esztergályos a szakmám, de néhány év múltán búcsút mondtam e foglalkozásnak. Be- vittek katonának, ott gépkocsivezető lettem. Akkor döntöttem el, hogy a volánnál maradok. Az egyik éjjel, munkából hazafelé menet valami gyanúsat pillantott meg. Először maga sem gondolta komolyan, de a dolog nem hagyta nyugodni... — A buszt a műszak leteltével a végállomáson kell hagynom. Gyalogosan bandukoltam a házunk felé, de amikor a szomszédos óvoda elé értem, furcsa érzésem támadt. Először úgy véltem, csak a köd. Otthon letettem a holmimat, elidőztem néhány percet, majd újra kiléptem az ajtón. Akkor már biztos voltam benne, hogy ég a tető az óvodán! Rohantam segítségért, s hozzáláttunk az oltáshoz. Sikerült is megfékezni a lángokat. Még szerencse^ hogy van otthon CB-rádió, a 9-es segélykérő csatornán értesítettem a tűzoltókat. A lángok az élelmiszerraktárból terjedtek el. Sinka István és a szomszédok azon voltak, hogy a robbanást megakadályozzák. Jól tudták ugyanis, hogy a néhány centis válaszfalon túl propán-bután gázpalackok állnak. — Miért olyan különös dolog ez? — kérdezi szerényen. — Mindenki ezt cselekedte volna a helyemben. Ott élek a községben, tanácstag vagyok, a két gyerekem pedig éppen abba az oviba jár. Tudom milyen gondot okoz a srácok elhelyezése, hiszen ez az egyetlen ilyen intézmény. Nagytarcsa párt- és állami vezetése, valamint a vezető óvónő a Volánbuszhoz írt levélben is kifejezte köszönetét a gépkocsivezető példamutató magatartásáért, bátorságáért. Az írás kézhezvétele után Sinka István üzemigazgatói dicséretben és kétezer forint jutalomban részesült. F. E.
