Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-30 / 229. szám

Diploma nélkül ^ Szülőkből félnapos óvó nénik Kát rémtörténet — és a tanulságok Ismerősöm meséli: fia az­zal jött haza az óvodából, hogy másnap szeretné magával vinni a bicskát. — Minek az neked? — hangzott az ijedt szülői kérdés, hogy mindjárt mögé is sora­kozzanak az intő mondatok veszélyről, balesetről, sőt még magáról a házirendről is, „mert tudod, kisfiam, hogy ki is van írva, az óvodába szúró, vágó eszközt bevinni ner.i sza­bad!” — Vigyáznék én — mondta a gyerek. — Nekem a bicska azért kell, mert a Fenékkel megbeszéltük, hogy leszúrjuk az óvó nénit. Mind megetette velünk a hagymalevest. Utána majdnem hánytunk, meg köz­ben is, de nem volt szabad fel­állni az asztal mellől, amíg volt a tányérban. Aztán itt Van egy másik tör­ténet, másik ismerősömtől, akinek gyereke minden áldott nap úgy tért haza, hogy neki­esett a vizesvödörnek, és mint aki napokat töltött szomjan a sivatagban, valósággal hab­zsolta a vizet. — Mitől vagy te mindig ilyen szomjas? —szólt megint a szülői aggódás. És a válasz: — Tudod, mindig olyan me­legem van, amikor játszunk, de az oviban nem szabad in­ni, mert evés után elmosogat­ják a poharakat, és mi csak összepiszkolnánk... Mindkét rémtörténetnek rengeteg tanulsága van, én most csak egyet mondanék el: az érintett anyukák ezek után egy árva szót sem szóltak az óvodában, mert a gyerek jó ideig odajár még, s csak ron­tanának a dolgon. Jellemző mindez? Nem, sze­rencsére egyáltalán nem jel­lemző, maguk a történetek sem azok, én is csak azért mond­tam el őket, mert most a szo­kásosnál is hosszabb ideig volt alkalmam tapasztalni az ellen­példát: fél délelőttre óvó néni lehettem a monori Kossuth_ óvodában néhlnyádmagam- mal. A nagyközség legnagyobb és egyik legzsúfoltabb óvodája ez, 116 helyre százötven gye­reket kell elhelyezniük. Ez a tény már eleve alkalmat ad­hatna arra, hogy magyaráza­tul szolgáljon sok mindenre, amivel esetleg ellenérzéseket váltana ki. Nem így van. Az óvoda nyi­tott — annyira az, hogy az igazán érdeklődő szülő előtt nem létezik titok. Volt már nyílt nap, de emellett a „hi­vatalos” forma mellett példá­san működik a megint csak hi­vatalosan hangzó, de a gyakor­latban teljesen természetesnek tűnő kapcsolattartás a szülői ház és az intézmény között. Magyarul: a szülő szerepe — már ha erre igényt tart — nem korlátozódik arra, hogy reggel levetkőzteti a fiát, lá­nyát az öltözőben, majd dél­után ugyancsak az öltözőben átveszi, mint egy ideiglenes megőrzésre átadott csomagot. Ezúttal például — ugyancsak magától értetődő természetes­séggel — arra kértek néhány anyát, hogy az óvónői értekez­let idejére jöjjenek be az in­tézménybe, segítsenek a daru­soknak. Jómagam úgy éreztem: ezt az „iskolát” valamennyiünknek ki kellene járnia. Nemcsak sejteni, hanem tapasztalni is, mit jelent akár csak egy óvo­dai csoporttal való foglalkozás mégoly kötetlen formában is. Iskolás gyerekek szülőjének pedig egyenesen alapfokú tan­folyam, hogy mielőtt sürgős késztetést éreznének kioktat­ni a tanárnőt gyermekeik egyéniségének figyelmen kívül hagyása miatt, ismerjék meg: mit jelent egy csoportban hu- szon-egynéhány egyéniség? Zsuzsi például buzgón és el- mélyülten építi a homokvárat. Dávid viszont rombolni akar, és folyton beletapos. Balázs erre — aki Zsuzsi iránt amúgy is feltűnő szeretettel viseltetik — megpróbál igazságot tenni, aminek kollektív panasz, majd sírás a végeredménye. Először szívmelengető érzés, ahogy az embert óvó néninek szólítják és első számú fennhatóságnak is­merik el, utóbb viszont súlyos válságba kerülő, teljesen ta­pasztalatlan lévén abban, hogy Tamás őszinte könnyeinek higgyek-e, vagy a Peti hátán éktelenkedő piros foltnak, hogy nem történt semmi, és senki nem vágta hátba a kor­mánykerékkel a másikat? Ám közvetlenül ezután Kati keserűségét kellene oldani, me­gint sír, mert hiába határoz­ta el, hogy Zsuzsi mellett ő is Balázs felesége lesz, és majd hárman alszanak egy ágyon — mert Zsuzsi és Balázs ettől el­zárkózik, sőt, Katival játszani sem akarnak. Mindeközben Helgára is figyelni kell, aki egyébként a délelőtt maradan­dó sikerélményét is jelenti: anyu és Erzsi óvó néni utáni, folyamatosan ömlő könnyeit röpke fél óra után sikerül mo­sollyá varázsolni. Kellemetlen sarok Tartós vagytartósított? rV artós tejről, tartósított gyümölcsökről megle­hetősen sokat és sokfélét hallottam már, az viszont meglepett, amikor vegyész- mérnök rokonom vitánk hevében kijelentette, ne­kem is tudnom kell arról, hogy vannak tartós, illet­ve tartósított közhelyek. Mi tagadás nem is nagyon értettem mire gondol, hi­szen a közhelyek, frázisok éppen állandó, unos-unta- lan használatuk következ­tében azok amik. Bár maga az eredeti kifejezés, jelszó éppenhogy nem őrzi meg frissességét, üdeségét. Az év fontos politikai, társadalmi eseményei bi­zony sokakban erősítik a hajiamot — a könnyebb utat, megoldásokat keresve —. hogy ezekből a konzerv- szókapcsolatokból, fordula­tokból, építkezzenek, ha kisebb vagy nagyobb fóru­mon meg kell szólalniuk, véleményt kell nyilváníta­niuk. Persze, hiszen úgy könnyebb, s veszélytelenebb is, a kockázat a minimális­ra csökken. Tapasztalom magam is nem egyszer: akadnak, akik szemében már az is gyanús, ha valaki nevén nevez dolgokat, s nem rejti el indulatait. Ol­vastam például egy szak- szervezeti beszámolóban, valahogy így: „néhányon a megnövekedett önállóságot félreértelemzték." De vajon kik, és hogyan, és mi mó­don ártottak vele? Erről már nem esik szó. Hallottam egy falugyűlés után: valóságos számonkérő hangulat alakult ki, akad­tak választók, akik jegyze­tekkel, okmányokkal előre felkészültek az indulatok szitására. Nem voltam je­len, nem állíthatom az el­lenkezőjét. Csupán arra gondolok: vajon egy falu­gyűlés nem arra való, hogy ott a helyi vezetés számot adjon tevékenységéről, ter­veiről? Biztos, hogy ilyen helyen a székekről nem diplomaták mosolyognak az előadóra. Jelen voltam viszont egy másik hasonló rendezvé­nyen, ahol igencsak tárgy­szerű hangulat uralkodott. Számonkérés sem történt, csupán egy élesen felvetődő — tanácsi nyelven — fo­lyamatban levő ügy állásá­val kapcsolatban hangzott el tájékoztatás. Sajnos ezt épp — és egyedül — a me­gyei tanács jelenlevő kép­viselője sérelmezte. Igaz, mondhatta volna azt is, aki­nek nem inge ... Sajnos, gyakran úgy tű­nik tartós vagy tartósított közhelynek tűnik az is, hogy a kereskedelmi, szol­gáltató vállalatok jó kap­csolatokra törekednek a la­kosság érdekeit képviselő helyi tanácsokkal. Bár te­kintsük inkább kivételes véletlennek, hogy két áfé- szünk közül az egyik (nem az Alsó-Tápiómenti) a ta­nácsülésen fölmért problé­mákra csak hónapok múl­va, többszöri felszólításra reagált. Részben ... S bizonyára van elfogad­ható magyarázat arrp, is, hogy a PVCSV miért nem tudta magát senkivel sem képviseltetni azon a végre­hajtóbizottsági ülésen, ame­lyik a vízellátásról kért tő­le tájékoztatást? I ehet, minden fölsorolt eset egyedi, csupán annyi közös bennük, hogy a közelmúltban történtek, amikor a tanácsok amúgy is nagy politikai feladatok előtt állnak. Mostanában kell elfogadtatni a VII. öt­éves tervkoncepciót, meg kell győzni a lakosságot a településfejlesztési hozzájá­rulás jelentőségéről. A bi­zalom többszöri próbája ez rövid időn belül. A közhe­lyek — frissek vagy tartó­sak — nem könnyítik meg a bizalom elnyerését vagy megtartását. Vereszki János És száll a hinta — de ne­hogy valakit megüssön — és repül a homok meg a kislapát, ott a sírás, amott a nevetés, déltájt kissé szédülve nekitá­maszkodnak a falnak, két „hi­vatásos dadus” jót mosolyog: — Meg lehet ezt szokni! A száz-egynéhány „egyéni ség” ebben az óvodában jól ér­zi magát. S én azt hiszem, ez sok egyéb mellett azért van így,,-mert a gyerek nem „ne­velési anyag”, aki mellesleg szomjas és piszkolja a poharat, s mert a szülő nem kéretlen és nyűgös beavatkozó, hanem — mint a példa mutatja — segí­tőtárs. És örül, ha hagyják, hogy az legyen. K. Zs. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 30., HÉTFŐ Éjszakába nyúlt a falugyűlés Nyitott ablakok, nyílt légkör Még soha ennyi embert nem lehetett látni egyszer­re a maglódi utcákon. Este 6 órára hirdették meg a falugyűlést, de már 17 óra után pár perccel zsúfolásig megtöltötték az érdeklődő emberek a művelődési ház nagytermét. Szükségessé vált a két szomszédos helyiség megnyitása, ahol hangosító berendezések segítségével lehetett követni az eseményeket. De a kezdési időpont­ra még így is nagyon sok lakosnak a folyosókon és a kinyitott ablakoknál jutott már csak hely. Béki László, a HNF titkára köszöntötte a falugyűlés részt­vevőit, majd dr. Móczár Ist­ván, a HNF nagyközségi bi­zottságának elnöke tartotta meg tájékoztatóját. Elmond­ta többek között, hogy a he­lyi bizottságot a tanácsi appa­rátusban bekövetkezett sze­mélycserék foglalkoztatták a közelmúltban, és régóta meg­különböztetett figyelemmel kí­sérik a vezetékes ivóvíz hiá­nyát, illetve a hálózat kiépí­tésének lehetőségét. Megszervezték a rendszeres tisztasági akciókat s az isko­lásokkal közösen rendben tartják a patak medrét. A népfront településfejlesztési munkája igen fontos tényező­je a községnek. Elmondható, hogy a HNF által szervezett társadalmi munka gazdasági tényező is. Külön érdemes kiemelni az úthálózat korsze­rűsítése érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Maglódon az elmúlt. id4h.ea._ZA. kilométer­nyi út épült, ebből 3,2 kilo­méter szilárd burkolatú, a lakosság közadakozásából és a népfrontbizottság szervezésé­vel. 1980—1985 között a HNF által szervezett társadalmi munkák értéke 20 millió fo­rint volt. Ennek a fontos te­vékenységnek látható pro­duktumai az úthálózat, a fásí­Kistenyésztők keresik Bolt a magánház udvarán A háztáji gazdaságokban nemcsak az otthoni hasznos munkára fordítható idő hatá­rozza meg, hogy ki milyen mértékben foglalkozik állat- tenyésztéssel. Meghatározó je­lentőségű, hogy kinek mekko­ra saját vagy bérelt földje van, ahol takarmányt termel­het. Am a legtöbb kistenyész­tő a konyhakertjén kívül sem­milyen földdel sem rendelke­zik, s nem is nagyon tartanak igényt szántóra, rétre, legelő­re, hiszen a jószág, amivel foglalatoskodnak, jobbára csak a család étkezését van hivat­va színesebbé, -változatosabbá tenni. Fogy az áru S ezek a kistenyésztők van­nak többen, s alapvetően őket szolgálja ki Gyömrőn is az az új kiskereskedelmi terményér­tékesítő, amelyet a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat ho­zott létre a Nefelejcs utcában. Az üzlet idén március else­jén nyílt meg, Simon Feren- cék portáján kapott helyet... — Mindenféle szemes takar­mányt értékesítünk. Egyelőre jól fogy az áru, ez azt jelenti, hogy havi 200 mázsa terményt forgalmazunk. A tápokat 50 kilós csomagolásban, műanyag zsákokban adjuk, a szemes ta­karmányt jutazsákban, ebbe 80—90 kiló is fér, valamint ömlesztve is értékesítjük, eb­ben a formában öt kilótól. Eladjuk a terménnyel együtt a zsákot is, ha a vevő igényt tart rá. A korpászsák darabja 80 forint, de így is viszik. Ve­vőkörünk főleg a Petőfi-telep lakosaiból alakult ki, akik ki­fejezetten a család ellátására tartanak 20—30 baromfit, nyu- lat, valamivel többet is eseten­ként, de sertés egy helyen leg­feljebb tíz van. Fejlesztenek A nagyban tenyésztők álta­lában szerződéses alapon dol­goznak, s ahová leszerződtek, onnan kapják a terményt, hozzánk csak akkor jönnek, ha késik -a szállítmányuk. Így a legnagyobb értékesítésünk egyszerre 500 kiló szemes ta­karmány volt. Ilyen feltételek mellett értük el márciustól júniusig az 500 ezer forintos forgalmat, ez az elképzelé­seinkhez viszonyítva 70 szá­zalékos siker, mert sokáig nem lehetett kapni kukoricát, s ezért mi sem tudtuk azt Ri­adni — sorolta a legfontosáb- bakat Simon Ferenc, majd az udvarában megmutatta a he­lyet, ahol új terménytárolót építenek azért, hogy a jobb raktározási lehetőséggel folya­matosabbá tegyék a kínálatot. Beilleszkedtek Talán még annyit magáról a fiatal családról, hogy jól fogadta őket Gyömrő, amikor 1978-ban áttelepültek a fővá­rosból, hiszen akkor már volt vezetékes ivóvíz, közben szi­lárd burkolatot kapott a Vio­la utca, s az Erzsébet-telepi iskola sincs messze tőlük, igaz, 14 hónapos kislányuknak, Anitának van még ideje a padba ülésig ... Aszódi László Antal tott utcák, terek, járdák. A HNF maglódi környezetvédel­mi bizottsága országos kitün­tetést kapott, jó munkájáért a „Széchenyi István”-plaket­tet. A titkárt beválasztották a megyei környezetvédelmi bi­zottságba, az elnököt pedig az országos munkabizottságba. Ezek az elismerések jó ösz­tönző erők a további munká­hoz. A falugyűlésen Bükkös Ist­ván, a nagyközségi tanács el­nöke ismertette a nagyközség eddigi eredményeit. Elmondta, az utóbbi években kialakult nehezebb körülmények között is értek el szép eredménye­ket. A gyermekintézmény- hálózat fejlesztése révén az óvodák bővítésével 1982 óta valamennyi óvodás korú gyer­mek elhelyezését meg tudják oldani. A maglód-nyaralói is­kolát két tanteremmel bőví­tették. A központi iskola ré­szére pedig két szükségtan- t#rußet_„építettek, amelyek tu­lajdonképpen a művelődési ház bővítményei, s a tanítá­son kívül közművelődési cél­ra is alkalmasak. Így elérték, a felső tagozatokban nem kell bevezetni a két műszakos tanítást. Űj vas-műszaki bolt és pos­tahivatal is létesült. Üj pia­cot építettek, hat egységből álló iparossorral. A nagyköz­ség megfelelő számú építési telekkel rendelkezik. A táv­lati telekellátásra megfelelő intézkedés történt. Nőtt a község lakásállománya, négy szolgálati és egy pedagógus­lakással. Hárommillió forintot fordítottak a patakmeder rendezési munkáira. A tervekről szólva: elkészí­tették a VII. ötéves tervidő­szakra vonatkozó település­fejlesztőd koncepciót, amely­ből a legfontosabb feladat a vezetékes ivóvízhálózat kiépí­tése. A klenovai részen kiala­kított új telkeket elektromos árammal látják el. Meg kell szüntetni a régi szemétlera­kó helyet és újat kell kialakí­tani. A klenovai részen mini ABC-t létesítenek. A lakossá­gi igénynek megfelelően egy új művelődési létesítményre lenne szükség. De a legfontosabb feladat Maglódon a vízmű megépíté­se. A hálózat kiépítését tár­sulati úton határozta el a ta­nács. Elkészült a két mély­kút, s a végleges elképzelés alapján "rendelkezésre áll a teljes kiviteli tervdokumentá­ció, a vízjogi engedélyt meg­kapták. Szerződést kötöttek a beruházás elvégzésére, s a vb szervező bizottságot hozott létre a vízműtársulat megala­kításának előkészítésére. A tervezett vízmű Gyömrő—Üllő vízművel közös rendszert al­kotna. A kiépítendő hálózat hossza 56,6 kilométer lesz, s 1 ezer 600 köbméter vizet szállít naponta. A beruházás teljes költsége a jelenlegi műszaki-pénzügyi számítások alapján 133 millió forint. Ér­dekeltségi egységenként körül­belül 26 ezer forint, 10 éves törlesztésre. Bükkös István ezután elmondta, a nagyköz­ségi tanács a településfejlesz­tési hozzájárulást a már em­lített tervek, létesítmények megvalósítására szeretné fel­használni. Figyelembe véve a lakosság teherbíró képességét, javasolta, hogy egységesen évi 600 forint hozzájárulást szavazzanak meg a magló- diak. Ezután következtek a hoz­zászólások és amire Maglódon még nem volt példa, har- minchatan nyilvánítottak vé­leményt, s mindnyájuk sza­vából kicsengett a segíteni- és tenniakarás a közösségért, községért. Órákon keresztül sorolták, mit kell, mit akar­nak tenni otthonaik, utcáik, falujuk jövőjéért. S hányán ajánlották föl önzetlenül tár­sadalmi segítségüket! így azután nem CoOda, hogy csaknem tíz óra volt, amikor szavazásra bocsátották a ve­zetékes ivóvízhálózat és a víz­műtársulás tervét. Szinte köz- felkiáltással mindenki meg­szavazta. Ezt követően került sor a jelölő bizottság javas­lata alapján — a 37 tagú népfrontbizottság megválasz­tására. Hozzászólások után még három személyt vettek föl a listára. A HNF magló­di bizottságának elnöke Sep- csik Ferenc, titkára Véminé Paulovics Ildikó lett. Marczi Ferenc Kézilabda Kisiklott a Vasutas is Kézilabda, megyei női I. osztály: Tápióvölgye—Ceglédi VSE 19-14 (12-6) Űri, vezette: dr. Basa, Tóth (jól). Kellemetlen közjáték előzte meg a találkozót, mivel a két játékvezető játékra alkalmat­lannak találta a bitumenes pályát. A vendégek kérésére mégis sor kerülhetett az ösz- szecsapásra, mivel a ceglédiek nem akartak még egyszer el­utazni Úriba. Mindenesetre, a bírópáros jegyzőkönyvbe vet­te, hogy a pálya felújításáig bajnoki mérkőzést nem tart­hatnak Úriban. TÁPIÓVÖLGYE: Bakos — Strobán (6), Mázás (4), Mi- sinszki (3), Rádi (3), Deckner (3). Szécsényi, csere: Tóth, Galambos. A találkozó esélyese a jó­val nagyobb játékerőt képvi­selő vendégcsapat volt, ennek ellenére a hazaiak vetették bele magukat nagyobb vehe­menciával a Játékba. A Stro­bán, Misinszki, Rádi trió el­lenállhatatlan volt ezen a na­pon, szép akciójuk nyomán többször zörgött a Vasutas-lá­nyok hálója. A mérkőzés fo­lyamán szinte állandóan négy­öt góllal vezettek a hely'ek és ezt az előnyt sikerült meg­őrizni a találkozó végéig. Régen játszottak ilyen jól az úri lányok, a szakvezetés­nek most nagy örömet sze­reztek ezzel az igen értékes győzelemmel. Valamennyi já­tékos tudása legjavát nyúj­totta és ezért dicséretet ér­demel. IFI: Ceglédi VSE—Tápióvölgye 23-12 (11-5) Jobb volt a vendégegyüt­tes. GÓLDOBÓ: Mikes (0), Ma­tyó (4), Szigetvári (2). Sz. I. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents