Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-30 / 229. szám

AGYIG A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 27., PÉNTEK Iskolák, munkahelyek, pályakezdők lit ér a szakma állás nélkül ? A minap a pályakezdő izakmunkások helyzetéről izóló tanácsi végrehajtó bi­zottsági vitáról számoltunk se. Említve, hogy egy másik :estület is napirendre tűzött hasonló témát. A Magyar Szocialista Munkáspárt Nagy- íőrös városi végrehajtó bi­zottsága egyrészt a pályakez- iő fiatalok helyzetét, más- "észt a segítésüket szolgáló feladatokat tekintette át. Az MSZMP KB 1984. ok­tóber 9-i ifjúságpolitikai ál- ásfoglalásának végrehajtására aozott városi intézkedési terv végrehajtása megkezdődött. Ebben szerepel a középtávú feladatok áttekintése. Erre annál is inkább szükség van, mert a következő években lé­nyeges változások történnek és ezeket figyelembe keli ven­ni a munkában. Növekvő szerep A középfokon való to­vábbtanulás lényegében ma már általános, az iskolai lét­számgondok ellenére ennek fenntartása kívánatos volna a jövőben is. Az ilyen végzett­ségű fiatalok elhelyezkedése napjainkig nem okozott gon­dot sem a városban, sem a vonzáskörzetben. A szakemberképzés sok-sok áttételen egyeztetett — olykor eltorzuló —, volta elsősorban a munkahelyeknek jelent problémát, hiszen nem vagy nem teljésen tudják (tudták) szakemberigényüket'’kielégíte­ni. Ügy tűnik, alapvetően megváltozik ez a helyzet. A számítások szerint a város három középfokú intézményé­ben a létszám, a demográfiai mélyponthoz viszonyítva két­szeresére vagy még nagyobb arányban fog nőni. S miután a város és vonzáskörzete iparában és mezőgazdaságá­ban nagy létszámot felvevő mennyiségi növekedés nem várható, valószínű, hogy a végzett fiatalok az évtized végén elhelyezkedési gondok­kal néznek majd szembe. Ez annál is inkább így van, mivel a középiskolák — a Toldit leszámítva —, első­sorban a körzet tanulóit fo­gadják, akik állást is itt sze­retnének. Mindezekből követ­kezik, hogy a megfelelő tár­sadalmi igényeket figyelembe vevő pályaválasztás döntő lesz. A pályakezdők munkahelyi beilleszkedésében állandó fe­szültségforrás, hogy míg egy­felől az oktatás, a szakmák általános alapismereteinek el­sajátíttatására törekszik, ad­dig másfelől a munkahelyek kifejezetten saját műszaki színvonaluknak megfelelően naprakész szakembereket sze­retnének. Az ellentmondást feloldalni csak a munkahelyeken ke­resztül — az oktatás szakem­bereire is támaszkodva —, tanfolyam jellegű tovább­képzésekkel lehet. Ügy tűnik, ennek a formának a betaní­tás mellett is növekvő szere­pe lesz. A munkaerő-kínálat és -ke­reslet közötti feszültségeknek — a párt-vb szerint — po­zitív hatása is lesz: várhatóan növekszik az elhelyezkedést biztosító szakmai tudás be­csülete, vagyis emelkedik a munkáspálya tekintélye, s úgyszintén az iskolában elsa­játított ismeretek mennyisége, minősége. Ezzel összefüggésben nagy figyelmet kell majd fordítani a pusztán érettségizett, de tovább nem tanuló fiatalok szakmaszerzésének elősegíté­sére. Számuk nagyobb, elhe­lyezkedési lehetőségük ki­sebb lesz. Kiegyenlítés Különböző okokból a fel­sőfokú végzettségűek száma a következő években nem nő. Többek között emiatt is szá­molni kell a városban és a vonzáskörzetben az orvos- és különösen a pedagógushiány- nyal. (A hiány csökkentésére további erőfeszítésekre van szükség.) A munkahelyi beilleszkedés emberi oldalát tekintve is jelentős változások mentek végbe. A munkahelyek fel­adatai megfogalmazódtak, s ezek a gyakorlatban is érez­tették már hatásukat. A má­sodik gazdaság megnöveke­dett szerepe, az életkörülmé­nyekben végbement változá­sok azonban bizonyos meg­torpanást eredményeztek a pályakezdők emberi, mozgal­mi, közösségi beilleszkedésé­ben, hiszen a pályakezdés új élet- és szokásrend kialakítá­sát jelenti. Ha ebbe az első perctől nem épül bele a közösségi tevékenység, a fiatalok akár egy évtizedre is kieshetnek a mozgalmi munkából. Itt a társadalmi szervezetek fellé­pésének, teendőinek bizonyos újragondolására volna szük­ség, hiszen mind a gmk, mind a különböző kisvállal­kozási formák, valamint a kiskertművelés tartós kísérői maradnak életünknek. A pályakezdők életkörülmé­nyeinek alakulásában az el­múlt egy-két évben az erőfe­szítések ellenére nem történt javulás. Az életszínvonal stagnálását, visszaesését, a la­kásárak növekedését különö­sen erősen érezték, érzik e korosztály tagjai. A társada­lomban végbemenő differen­ciálódás itt is erős, a családi háttér egyre meghatározóbb. Ném célravezető a mai pá­lyakezdők igényeit, elképzelé­seit a megelőző korosztályoké­val szembesíteni. Ma teljesen mások a társadalmilag elér­hetőnek tekintett célok, más a társadalmi igényszint, s a fia­talok természetszerűen ehhez igazodnak. A mai feszültségek oldódd■ sához a pályakezdők diffe­renciált megközelítése, a hát­rányok, lehetőségekhez mért kiegyenlítése szükséges. Első­sorban a fiatalok lakáshoz jutását kell úgy rendezni, hogy az minden tisztességesen dolgozó pályakezdő számára elérhető cél legyen. Ilyen megoldást a megnehezült gaz­dasági feltételek közepette is kell találni. Feladatsor A megvalósítandó feladato­kat lényegében már jeleztük is. Így többek között az ál talános iskolai pályaválasztó munkában első helyre a tár­sadalmi szükségletet kell állí­tani. Ha megismertetjük a munkaerő-igényeket, ezzé elősegítjük a majdani na­gyobb létszámú korosztály le­hetőleg közeli munkahelyre találását. Ehhez a pályavá­lasztással foglalkozó pedagó­gusok folyamatos, a jelenlegi nél jobb felkészítése szüksé­ges. Ezzel összefügg az is, hogy a középfokú oktatási intézmé­nyeknek a valós társadalmi Igény szerint kell módosítani szakmaválasztékukat, töreked­ve a több szakmát megala­pozó képzés erősítésére. A munkahelyeken pedig a párt- alapszervezetek teendője, hogy irányító munkájuk eredmé­nyeként mielőbb a közösség aktív részeseivé váljanak a fiatalok. A városi tanács kommunis­ta vezetőire háruló feladat megvizsgálni, hogyan lehet az ifjúsági kedvezményrend­szert is kihasználva csökken­teni a lakáshoz jutásban mu­tatkozó társadalmi esélykü­lönbségeket, egyúttal elősegít­ve a pedagógushiány csök­kentését is. B. O. Pókerarccal küószámra Ha én kiskereskedő lennék... Ha én kistermelő volnék, borzasztóan örülnék ... Hogy minek? Hát, hogy vagy tíz helyre ülhetnék ki a kisker­temben termeit áruféleségek­kel az utcára. S hogy adnám el? Persze, hogy a legdrágáb­ban próbálnám. Elvégre, azért van az a kiskert, hogy be­hozza azt a pénzt, vagy nem? Ha én felvásárló lennék, pókerarccal adnék tíz kiló paprikákat a néniknek. (Be­főzéshez kell — állítanák ko­molyan.) S arcom akkor sem rezdülhetne meg, ha ugyan­ezen néniket később a kister­melők számára fenntartott helyen látnám üldögélni a tíz kiló paprika mellett. Tán nem kaptak szalicilt (celofánt, csa­varos üveget), gondolhatnám. Egy a sok közül Csak akkor esne le az ál­lam — ha felvásárló lennék — s azt látnám, hogy a tízfo­rintos paprikát a nénik — mondjuk — tizenhatért árul­nák. Kell a lakótelepieknek is a zöldség — mondanák ártatlan képpel, s erre állam visszaugorna természetes helyzetébe. (Csak közben nyelnem kellene egyet.) Ha én zöldségboltot vezet­nék, már régen megütött vol­na a guta. Nem elég, hogy fizetném a magas pénzt, a dí­jakat, az adót, az SZTK-t ide-oda, de hogy még az üz­letemet is elrontsák, az már aztán igazán sok (s mennyi a kiesés..). Ha én zöldségboltos lennék, sok mindennel próbálkoz­nék. Udvarias lennék, válasz­tékot tartanék, s kalkulálnék. Ha a körtét keresik, akkor abból tartanék, ha a mákot, akkor nem rizsát kínálnék. (Csak ha azt kémének.) S emellett arra számolnék, hogy azért a tisztességes hasznom majd csak összejön valahogy. (Éjjel kettőkor kezdenék és délután hatkor még ott len- ník, a tizenötezerért dolgoz­nék.) De én vásárló vagyok. Egy a sok közül. Azok közül, akik arra szá­mítottak, hogy a kistermelők megjelenését az árakban is lehet majd érzékelni. De csak számítottak. Arra semmiképpen sem minden bizonnyal, hogy a kispiacok — hogy a város több pontján, a Kossuth La­jos utcai lakótelepen, a Ke­ravill bolt előtt, vagy a Vági lakótelepen kialakult alkalmi (?) árusok összesereglett tö­megét nevezik az arra járók — mindent csinálnak ugyan, de éppen ezt — nem! Hat és hat Nekem elsősorban a Ceglé­di úti ABC melletti kispiac- ról van jó néhány benyomá­som — kedvező közöttük ke­vés! Kezdjük a választékkal Néhány termék, erősen válto­zó minőségben és felhozatal­lal. Biztos bizonytalan — ahogy ismerősöm ecsetelte a helyzetet. Biztos annyiban, hogy a sarki zöldséges el­gondolkodjon rajta, érde- mes-e neki — például — szilvát is tartania, hiszen annyian kínálják. Bizonyta­lan meg azért, mert ha te­szem azt, tényleg úgy dönt, hogy nem tart, akkor mi biz­tosan akkor keressük majd, mikor egyébként sem lesz. Folytassuk az árral. Ez úgy alakul ki — jó sok­szor megfigyeltem —, hogy a kispiacra érkező eladó oda- somfordál az árudához, fél­szemmel leolvassa az ottani árakat, aztán a ceruzacsutká­val ezeket pingálja a ketté­vágott süteményalátét hátlap­jára. Teljesen konkrét példa: a dinnye. Legutóbb mindkét helyen, így a zöldségboltban, a Száraz dűlőből érkezett áru­sok dízel-teherautón is, egy­aránt hat forintért mérték kilóját. (A piacon is hasonló­képp kelt.) Nem kell hozzá közgazdasági szakértőnek len­ni, hogy itt csak az ár volt azonos, s nem az érték! Gondoljunk bele: a kiske­reskedőnek — a tisztességes hasznon túl — állnia kell a rezsit, adót, SZTK-t. S mi terheli a teherautóst? Még egészségügyi könyve se kell hogy legyen! Mégis mindkettő Farkas Tamás bajnok Egy időben három viadalon voltak ott a Nagykőrösi Kgy. Kinizsi birkózói. Városunk adott helyet az ifjúsági kötöttfogású vidéki egyéni bajnokságnak. Har­mincnégy egyesület 111 spor­tolója — köztük 11 körösi fiatal — két szőnyegen hat­órás, példásan sportszerű, jól szervezett viadalon küzdött a helyezésekért. A színvonalra sem volt panasz. A kinizsisek zöme még elsőéves ifjúsági korú. Többnyire derekasan helyt­álltak, de közülük csak egy­nek sikerült súlycsoportjában a legjobb 6 közé bejutnia. A legnépesebb: 17 fős mezőnvű 60 kg-os súlycsoportban Far­kas Tamás annál jobban ki­tett magáért, mind az öt mérkőzését megnyerte és ezzel vidéki bajnok lett! A többiek közül 56 kg-ban Farkas Zol­tán, 60-ban még Marsa, 70- ben pedig Kása érdemel di­cséretet szerepléséért: közvet­lenül a helyosztók előtt kényszerültek búcsúzni. A két napra tervezett cse­peli országos serdülő sza­badfogású KISZ Kupa-viada­lon 186-an indultak. Egy nap­ra összezsúfolták, 3 szőnye­gen este negyed ll-ig(!) tar­tott a maratoni viadal. Az Beváltatlan ígéret Korai, megalázó élmények A nagymama, aki igen ne­hezen tud úrrá lenni felin- dultságán, azt mondja: írjam ki a nevét, de írjam ki a fiáét és a menyéét is. ha lehet, csupa nagybetűvel. Az övét azért, mert bármikor és bár­hol vállalja a felelősséget azért, amit nekem elmond, a menye és a fia pedig megér­demlik a szégyent. tills BUMS lit ««••• Erre persze csak az lehet a válasz: mi nem azért írunk, hogy pellengérre állítsunk, ha­nem, mert elsősorban segíteni szeretnénk. Ez néha sikerül — és néha nem. Ebben az eset­ben például már eleve ború­látó az ember: megint olyas­miről van szó, amibe hatóság nem avatkozhat, amit egyedül az emberség intézhet el. De ha ez hiányzik? A nagymama által elmesélt történet így szól: — Fiam első házassága hosiszú évekkel ezelőtt fel­bomlott. A kisunokám az anyjánál maradt, Pestre köl­töztek. A fiam egy idő után újra nősült; az új felesége tudta, hogy van már egy kis­fia, de őt még a nászomék előtt is titokban tartották, ne­kik még ma sincs fogalmuk arról, hogy volt egy előző fe­leség és egy kisgyerek ... A titkolózásnak az is vele­járója volt, hogy a fiam há­rom éve még csak nem is látta a most már 11 éves gye­rekét. Oj házasságából szüle­tett egy kislánya, lehet, a fia nem is hiányzik neki... Az idén nyáron a kisunokámat lehoztam, hogy nyaraljon ná­lam. Ennek nem is volt sem­mi akadálya. És ő, amikor pár napja már itt volt, azt mondta: szeretné meglátogat­ni az édesapját. El is ment hozzá. Tőlünk nem messze laknak — és zo­kogva jött haza. Nagy nehe­zen elmondta: az apu kint szerelte a motorját az udva­ron, volt ott egy szőke kis­lány is — mama, ő az én test­vérem? — kérdezte —, de az apu elküldte. Nem ér rá, men­jen haza, mondta a kisfiúnak. Talán látta rajta, hogy ez rosszul esik neki, mert hoz­zátette: majd délután elme­gyek a mamához és beszélge­tünk. ::::: Pisti egész délután leste, mikor jön már az édesapja. Hiába. A nagymama átéreztea gyerek minden kínját: a vá­rakozást, a becsapottság érzé­sét, az erősödő bizonytalansá­got, hogy ő nem fontos, ő az apunak nem kell. És reggel eljött a szerkesztőségbe. Me­sélt a családi perpatvarokról, ház- és udvarrészek miatti ve­szekedésről, osztozkodásról, ami miatt a felnőtt családta­gok között megromlott a vi­szony. Ami miatt ez is nehez­tel, az is haragszik. De mi kö­ze vajon mindehhez egy 11 éves gyereknek, akit nem ér­dekel se házrész, se ingóság, aki csak az apját szeretné látni? Kíváncsi voltam, mit mond a másik oldal. Mivel magya­rázza a megmagyarázhatai- lant: egy gyerek kirekesztését a szerétéiből, a vére szerinti apjához való tartozásból. Va­jon mit mondhat az apa? És mit az új feleség, ha eszébe juttatják, hogy ez az ő gyere­kével is megtörténhet? Elköltöztek — mondták a szomszédban. Minden szó és búcsúzikodás nélkül. A cso­magolás minden bizonnyal már akkor zajlott, amikor a kisfiú az ígérettel ballagott hazafelé: „délután meglátogat­lak ...” A felnőttek jó része vala­mi oknál fogva nem rendelke­zik azzal a képességgel, hogy visszaemlékezzék a gyerekko­rára. Elfelejti, hogyan gondol­kodott, mit érzett, mik történ­tek vele. Ha emlékezne, azt is tudná, hogy a gyereknek ugyanúgy — vagy még jobban — fáj a megaláztatás, a kire­kesztettség, és mert koránál fogva is védtelen, kapaszkodik a szeretetbe. Felnőttként már jobban „egyensúlyoz” — de ha megöregszik, a szeretet is, a családi kapcsolatok is' újból egyre nélkülözhetetlenebbek lesznek számára. üli! Tisztelt B. apuka és új csa­ládja — akik minden bizony­nyal név nélkül is magukra ismernek, de tartok tőle, hogy nemcsak ők —, nem gondol­ják, hogy érdemes ezen eltű­nődni ...? Koblencz Zsuzsa Nk. Kgy. Kinizsi sportolói igen jól helytálltak, négyen értek el helyezést. 49 kg (20 induló): 5. Takács János 2; 6. Nagy János 1 minősítési pon­tot is szerzett. 53 kg (21 fő): 3. Törőcsik Zoltán, nagysze­rű formában, 4 minősítési pont. 72 kg (16): 2. Paros György remek formában, a döntőben csak minimálisan vesztett. A csapatversenyben a vezető fővárosi egyesületek mögött és az A-kategóriás szakosztályok között a Kini­zsi 16 ponttal 4—5. lett. Kilencvenhárom résztvevője volt az országos felnőtt kö­töttfogású Szilvást-emlékver­senynek. A két körösi közül Szuda Zoltán szerepelt job­ban, aki 90 kg-osok 8 fős me­zőnyében az ötödik helyen végzett. Vereség kézilabdában Férfi kézilabdásaink ide­genbe utaztak kettős megyei I. osztályú bajnoki mérkő­zésre. Gyömrői SE—Nk. Kgy. Kinizsi 45-13 (23-5) Nk.: Soós — Mocsai (1), Kemy (2), Rónaszéki, Lázár, Mátrai (7), Budai (3); csere: Hájas. Tóth súlyos orrsérülést szenvedett a bemelegítésnél, ami nagyon megzavarta a körösieket. A pályaválasztó csapat jobb volt, a mieink gyengén védekeztek. A kini- zsiseknek két évtizede nem volt ilyen súlyos bajnoki ve­reségük. Gyömrői SE ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 23-13 (10-5) Szünetig még tartották ma­gukat fiataljaink, később a jobb kondíció döntött. Gól­dobók: Hriagyel (6), Prepszl (4) és Ádám (3). Pénteki sportműsor Kézilabda. Toldi-pálya, 14.30: Nk. Toldi—Aszódi Gimná­zium, megyei középiskolás férfi kúp?,mérkőzés. Labdarúgás. Ifjúsági sport­telep, 14 óra: Nk. Toldi—Nk. Gimnázium; Manor: M. Szakmunkásképző—Nk. Szak­munkásképző. megyei diák bajnoki mérkőzés. Teke. Szánk: Sz. Olajbá­nyász—Nk. Mészáros Tsz SIC, NB III-as csapatbajnoki mér­kőzés. Torna. Kiskunhalas: férfi ifjúsági II. és serdülő II. osz­tályú területi egyéni bajnok­ság. S. Z. Dávid Zsigmondné női szabó la­kását és munkahelyét áthelyezte Nagykőrös, Abonyi út 43. sz. alá. Színes gyermekfényképeket rek­lámáron készítünk 30 Fi-ért óvo­dák és iskolák részére is. Isko­láknak sürgős igazolványkéoeket 40Vo-os kedvezménnyel adunk. Kiss Fotó, Széchenyi tér 2. ISSN 0133—370# (SSaSykSrBsl íürlápl egyaránt hat forintot kér a — tegyük fel, azonos ízű — dinnyéért. Nyáron cseresznyeszezon is volt. Tíz éve sokan telepíthettek cseresznyét. Mai sirám A fél város ipari feldolgo­zásra alkalmatlan fajtát te­lepített. A gyárnak — teljes joggal — ez nem kellett, ma­radt hát a sirám, mi terme­lünk, de nem kell a kutyának sem. Arról senki sem beszélt, megkérdezte-e (nem most, tíz éve) a felvásárlókat, milyet tegyen a földbe? Ha én kistermelő vagy fel­vásárló vagy kiskereskedő lennék, nem vennék magam­tól semmit. S hogy rosszul ne járjak, nem is adnék el. De — mint az. már emlí­tettem — én vásárló vagyok. Azaz: lennék. Ballal Ottó HÜ MoTn^i A nagyteremben Androidok lázadása. Színes, szinkronizált amerikai sci-fi. (14 éven aluliaknak nem aján­lott!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióíeremben A cigánytábor az égbe megy. Színes szovjet film, fél 6-kor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents