Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

XH. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT A sorscsapások ellen Mozgássérültek munka közben — Házon belül vehetnénk föl még többeket, mert a szo­ciális otthonban negyvenötén laknak, s a kastélyban is él ennyi idős ember. De a szó szoros értelmében az utcáról nem vehetünk fel öregeket, csak a napközisek járhatnak be, szerintem érthetően egész­ségügyi okodból — válaszolta Furulyás Jánosné, s ekkor kimentünk a foglalkoztató­terembe a dolgozó öregek kö­zé, meggyőződni hangulatuk­ról, munkakedvükről. Éppen könnyűzenei slágere­ket sugárzott a rádió, a 72 éves özvegy Pesti Ferencné pedig határtalan jókedvet, humort, ami nem múlt el nyom nélkül környezetében (három hónapja kapott elő­ször munkát, s mint mondta, remek unaloműző, és jó érzés, hogy hasznossá teheti magát). Barátnője vele szemben ült az asztal másik felén, a kilenc- százkettőben született Böször­ményi Józsefné. Családja nincs de a rokonok rendszeresen lá­togatják, akárcsak barátnőjét. Fabriczy Lajos Sátoraljaúj­helyről származik, ötvenévi házasság után maradt özvegy, ma nyolcvanéves, két lányt és egy fiút neveltek fel. Egyik A nap programja Szeptember 21-én: Gödöllő, művelődési ház: Tábori emlék. A hajótöröt­tek szigetén című tábor, 16 órakor. Barátok egymás egészségé­ért, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A rovásírás tör­ténete, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Miniatűr hadtörténet, ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Veresegyház, úttörőtábor: Kisállat- és terménykiállí­tás. A kiállítás mellett lesz még mezőgazdasági szak­könyv-, gép-, és eszközvásár, népművészek kirakodóvására, borverseny, tombola, póni- lovaglás, bográcsban főtt gu­lyás, nyúlpaprikás, slambuc, aszfaltrajzverseny, sárkány- eresztés, zsákban futás, kötél­húzás. Séták a városban A hídon túl az egyetemi park Silóznak Vácszentlászlón Készül a szilázs, a szarvasmarhának való téli eledel a Vác- szenílsszlói Zöldmező Termelőszövetkezetben. Szükség is van rá, hiszen több mint négyszáz tehénről, üszőről, bikaborjú­ról kall gondoskodniuk. Jó tartásukhoz tizenötezer tonna szi- lázst készítenek a gazdaságban. Hancsovszki János felvétele Vöröskereszt Eseménydús hónapok öreg barátom mondta vagy évtizeddel korábban, hogy minden helyzetből van kiút. Szerinte soha nem szabad fel­adni a reményt, hogy életün­ket értelmessé és szebbé te­gyük, s ha többször is hajó­törést szenvedünk, újra és új­ra ki kell úszni a partra. Igaza lehet barátomnak, hi­szen ő maga négyszer kezd­te újra az életét: a két vi­lágháborúban kibombázták la­kásából, egyik felesége fiata­lon meghalt, a másiktól elvált. Végül öregségére családtagok nélkül maradt. Ám nem akart egyedül, remeteként elzárkóz­va élni, hát keresett magá­nak barátokat, s olyan elfog­laltságot, munkahelyet, ahol még hasznossá tehette magát, s egyben egy közösség tag­jává vált. Vagyis értelmet nyert további élete a sorscsa­pások ellenére! Túl bonyolult A gödöllői városi szociális otthon idős lakóit is az sar­kallta, hogy hátralévő nap­jaikat nem akarták tétlenség­ben, örökös unalomban eltöl­teni. A helyi államigazgatási szervek aztán hónuk alá nyúltak,' a Vácszentlászlói Zöldmező Tsz támogatásával szociális foglalkoztatót építet­tek az otthon területén.- Ma­gát az épületet is a közös gazdaság hozta tető alá. — Ma 22 olyan idős ember dolgozik a foglalkoztatóban, akinek a munkakönyvé a szö­vetkezetben van leadva, és öíen-hatan az öregek napkö­zi otthonából járnak át. Az öregek hét forint tízfilléres órabérért dolgozhatnak. S hogy mi mindennel foglalkoz­tunk 1982. július í-e óta, amikor megalakult a szociális foglalkoztató? — fogott a kezdet és a folytatás elbeszé­léséhez Furulyás Jánosné, a foglalkoztató vezetője, mintegy önmagának visszakérdezve, s gyorsan rendezte gondolatait, érzelmeit, emlékeit. — Először a harisnyagyár­nak készítettünk úgynevezett ringlit, amiből a munkálta­tónk készített rongyszőnyeget. Ez a munka azonban rosszul fizetett, és túl bonyolult is volt a zömmel mozgássérült öregeknek, a nőknek, hiszen csak hét férfi van a foglal­koztatottak között. Később kaptunk a Duna Cipőgyártól hulladékbőrt, amiből ollóval kellett kinyírni a formákat. Két foglalkoztatottunk nagyon szépen dolgozott a bőrből, kulcstartókat, pénztárcákat, s női díszöveket készítettek — sorolta és mutatta is a veze­tőnő az érdekes, újszerűén ki­vitelezett termékeiket —, ám nem tudtuk ezeket értékesíte­ni, mert állítólag nem volt rá piac. Az utcáról nem — Fővárosi társintézménytől kaptuk a budai mozgássérül­tek boltjának címét, de ott sem kaptunk megfelelő meg­rendelést, mert nagyobb meny- nyiséget nem tudunk legyárta­ni, kis sorozattal pedig nem foglalkoznak. Ezt követően kaptunk zoknit válogatni a harisnyagyártól, alkalmi áru­házak számára. — Időközben még jobb munkánk lett: ma kávéfőző gumibetétet csomagolunk. Ez könnyű, haladós, és szeretik csinálni az öregek napi hat órában, és egyforma óra­bérért. Ez a munka nekik ki­tűnő lekötöttség, mert elfog­lalja őket, egy kis költőpénz: is hoz, s az sem mindegy, hogy tudják, hasznosan töltik idejüket. — Lehetne növelni a lét­számot? Ha az állomás felől közelít­jük meg az egyetem területét, át kell mennünk a hídon. A hídon, amely visszavisz a gyer­mekkorba, s pöfögő-dohogó mozdonyok látványát idézi fel. S ott állunk meg a sínek fö­lött, hogy megcsapjon bennün­ket a tovaszálló füst. Nagy él­mény volt régen a hídról jól látható mozdonyfordító. Ott, ahol a lóval vontatott billenő­csillék sorakoztak. Azokon vitték fel a szenet az akkori gimnázium kazánházához. Ma itt állunk Gergővel fent a hí­don, s alattunk befut-elfut a vonat. Minden gyereket meg­fog az elgördülő szerelvény látványa. A lépcsőről leérve pár lépés után a parkban vagyunk. Bok­rok és fák között visznek az utak. Balra (a kollégium felé) nemrég lerakott piros kerámia utánzatú műkő szab irányt. A jobbra vivő út az egyetemi la­kótelephez vezet. De mielőtt tovább mennénk, szemügyre vehetjük az állomás kerítését lányával és fiával igazán jó a kapcsolata. Ám megjegyezte azt is, hogy amikor aktív ko­rában valamilyen főellenőri funkciókban látogatta a szo­ciális intézményeket, sokkal jobb felszereltséget, állapotot talált, mint a gödöllői otthon­ban. Videm ének A 38 éves Sebestyén Péter elmondta, hogy 14 éve rok­kant, fél évtizede jutott ab­ba az állapotba, hogy kimoz­dulhat otthonról, így bejár az öregek napközijébe speciális rokkantbiciklijével. De járja az országot is a mozgássérül­tek egyesületének kiránduló­buszaival, volt már a Bala­tonnál, Monori-erdőn. Odaha­za, édesanyjával él, aki nyug­díjas. Hangoztatta, hogy kife­jezetten jól érzi magát a fog­lalkoztatóban és a napközi­ben. A 35 éves Katona Júlia, és hetvenes Határ Pál, már korukkal is jól érzékeltetik, hogy hány generáció él az ott­hon, s a foglalkoztató falai között. S hogy mennyire él­nek, azt a kedves Pestiné kezdeményezte együttes, vi­dám éneklés is bizonyította! Aszódi László Antal Szeptember 22-én: Gödöllő, művelődési ház: A rovásírás története, ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Barátok egymás egész­ségéért, kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. A Korok és játékok című tábor, tábori emlékek, 16 óra­kor. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Miniatűr hadtörténet, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 órá­ig­Veresegyház, úttörőtábor: Kisállat- és terménykiállí­tás, bábelőadás, bűvészműsor, divatbemutató, szilvásgombóc- evő-verseny, szolgálatikutya- bemutató, délután. Szabad Föld-vasárnap egész nap. Szakírók, olvasók beszélgetése szakmai, egészségügyi és más közérdekű kérdésekről. Buga doktor tanácsai, hirdetések felvétele, folklórműsor, bor­szívó és viccmesélő verseny. és a vele párhuzamosan hala­dó tüskés sövéhyt. Bizony ez egy elkülönített út volt valaha. Akkor, amikor működött a gimnázium s annak területén a járkálást nem mindig enge­délyezték. Magam, mint növekvő és kíváncsiskodó gyerek, minden­hová eljutottam, s ha el is ta­nácsoltak bizonyos helyekről, kerülő úton csak visszatértem, így barangoltam be az ak­kori gimnázium bekerített ré­szét, de magát az épület belse­jét is. Lenyűgözött a hatalmas épület, a' mai főépület. Ha kel­lett, munkát is vállaltam ott, raktam szenet a vagonból a csillékbe, vagy gyűjtöttem a hársfavirágot. De a tetőszerke­zet fagerendáiba is bevéstem nevemet, amikor annak egyes részeit javítottuk. Bejáratos voltam a gimnázium konyhá­jára. ha ott rokonom dolgozott. A parkrész sétányainak el­dugott padjain sokszor üldö­géltem és szemlélődtem itt. Figyeltem a sétáló és beszélge­Vizsgátatok szélesebb körben A területi vöröskeresztes tit­károk értekezletét Pécelen tartották meg szeptember ele­jén. A kétnapos tanfolyamon a család- és egészségvédelem kérdéseivel, a polgári véde­lemmel és a véradómozgalom aktuális feladataival foglal­koztak többek között. A XIII. kongresszus határozatairól tá­jékoztatót hallgattak meg. — Milyen teendők várnak még ebben az évben a vörösr keresztes aktivistákra? — Éppen ezeknek a megbe­szélésére hívjuk össze szeptem­ber 25-én a középfokú isko­lák tanárelnökeit és ifjúsági titkárait — mondja dr. Cseri Lászlóné, a Vöröskereszt vá­rosi titkára. — A tanácsko­zást a pártbizottságon tart­juk, az előadó Csikós Tóth Ágnes, a megyei ifjúsági fe­lelős lesz. — Az általános iskolák tanár­elnökeivel szeptember 30-án, a művelődési központban talál­kozunk. A környezetvédelem­ről és az egészségnevelésről dr. Papp Piroska, a városi KÖJÁL főorvosa beszél majd, az elmúlt év munkáját dr. Kottán Ervinné városi ifjúsá­gi felelős értékeli, és ő ismer­teti a még hátralevő feladato­kat is. — Mit várnak önök az is­koláktól? — A gyerekek is sokat tudnak nekünk segíteni, részt vesznek — és a hallottakat to­vábbadják —, az ismeretter­jesztő és felvilágosító rendez­vényeinken, segédkeznek a faliújságok szerkesztésében, de aktívan versenyeznek ve­télkedőinken is. Rendkívül fontos, hogy fiatalon szokják meg a rendszeres fog- és test­ápolást. Novemberben elsősor­ban ezekkel a problémákkal foglalkozunk. tő paptanárokat vagy a diáko­kat. Már akkor csodálatos volt ez az egész terület. Egy kicsit elkülönülve a községtől, nyu­galmas volt ez a rész. Es ma is az. A középső két út, mely fel­visz a főépületi bejáróhoz (fel- hajtóhoz) virágok között halad. Ma is különleges virágok dísz­lenek itt. Szépen kezelt, gon­dozott a gyepszőnyeg. A zöld fűben piros, sárga és fehér vi­rágok tarkállanak, hűvöset ad­nak a bokrok és a fák. Ha vesszük a fáradságot, Gödöllő legszebb és leggondozottabb területét járhatjuk itt be. Idén nem volt holt idő a nyár sem, mert a kisiparosok országos találkozója és a szak- szervezeti sportnapok alkalmá­val az egyetem létesítményei lehetőséget adtak a sportren­dezvényekre is. S talán soha ennyi apró gyereket nem lát­tam itt. A fényképezőgépek megörökítették a park harmó­niáját, a felújított főépület — Erre az évre szerveznek még véradást? — Igen. Októberben három helyen, 8-án az Aszódi Fiú­nevelő Intézetben, 17-én a Ganz Árammérőgyárban, 24- én pedig az egyetemen vár­juk az önkéntes véradókat. November 14-én a Gödöllői Gépgyár dolgozóinak támoga­tására számítunk. — Említette, hogy terveik között két, nagyobb érdeklő­désre számot tartó téma is szerepel. — A kerepestarcsai kórház alapszervezete beszámol majd a helyi szervezet működésé­ről. A kórház főorvosa pedig arról tájékoztat, miben tud­nak segíteni bennünket a rák­szűréseknél. Mert természete­sen ezt is szeÉetoink. folytat­ni, sőt, .szükség lenne széle­sebb körben a vizsgálatokra. — Fontos és időszerű Gö­döllőn a családvédelmi szol­gálat létrehozása. Ebben szá­mítunk a HNF, a KISZ, a pártbizottság és a szakmaközi bizottság aktivistáira, de a nevelési tanácsadó és a ta­nács gyámügyesei is pártfo­golják elképzeléseinket. Több figyelmet kell fordítani az idős emberekre, és nagyon sok a veszélyeztetett gyere* is. Náluk már nem elég csak velük foglalkozni, szükség van közvetlen kapcsolat kiala­kítására a szülőkkel is. Szeptember 21-én: és 22-én: Bronco Billy. Színes, szink­ronizált amerikai kaland­film. Csak 4 órakor! Szelíd motorosok. Színes amerikai film. 6 és 8 órakor. 16 éven felülieknek. oromzatát s az előtte levő lo­vasszobrot. Ez a szobor Kál­mán herceg halicsi királyt, Ár­pád nemzetségének a mohi csatában halálra sebzett hősi ivadékát ábrázolja, aki a já­szói premontrei monostor bő­kezű jótevője volt. A szobor két oldalán látható XJgrin ka­locsai érsek, valamint Jakab, a templomok mesterének fej­mintázata. Ez a szép park az egyetemi lakótelep házai közé is beéke­lődik. Az aula körül fölfut a kollégiumi épületekig, a sport- csarnok s az alatta levő kerté­szet, valamint a labdarúgó- pálya irányába. Most azt is megfigyelhetjük, hogy előre­gyártóit elemekből újabb épü­letek emelkednek a magasba. Továbbhaladva az egyik olda­lon az edzőpályákon labdát rú­gó fiatalokat látunk, a másik oldalon a tenisz szerelmesei hódolnak sportjuknak. Fentről, a domboldalról pedig a kísér­leti kukoricás tűnik elénk. A vasút feletti hídhoz érve új képet vihetünk magunkkal, egy átalakult tájat, mely sokak szívében megmarad. A világ minden tájáról érkeznek ide tanulók és vendégek, és a vi­lág minden tájára elviszik életrevalóságuk hírét. Szántai Sándor i smmmmniM Vitézül Ezen a héten, más-más összefüggésben kétszer hal­lottam emlegetni a vitézeket. A gödöllői Kossuth Lajos utcában arra voltam kí­váncsi, vajon hogy halad­nak a kis üzletek építésé­vel. Az alapok megvannak, valamennyi négyzetben áll a téglahalom. Két fiatal­ember éppen azokat ra­kosgatta. A hevenyészett drótkerítésen legényke óvakodott be, közelről meg­tekinteni, mi történik ott, ahol a cimboráival valószí­nűleg jókat játszanak. Ha­hó, kapta fel a fejét az egyik téglarakó. Megjöttél, kis vitézem, nagyon vár­tunk ám. Nézd csak, meny­nyi téglát törtek össze, te biztosan jársz erre máskor is, nem vetted észre, ki volt a tettes. Én nem, vá­laszolta kapásból a kis vi­téznek nevezett gyerek. Abban én biztos voltam, mondta a téglarakó, de a társaid. Azokat figyeld, s ha rajtakapod téglatörésen, mondd meg nekik, ezek na­gyon drága darabok, ezért sokat kell fizetni, meg dol­gozni. Egy-két órával később az ólomkatonák kiállításának megnyitóján a szónok: Nem ártana föltámasztani a vitézi ideált, nagyon rá­férne fiataljainkra. Egy kis katonás tartás használna az egyre inkább elpuhuló nemzedékeknek, tette hozzá egyetértöleg a mellettem álló idősebb férfi. Vitézek? Katonák? Ma, amikor nem múlik el perc, hogy valahol, valakik ne emelnék fel szavukat a bé­kéért, ne mozgósítanának a háború megakadályozásá­ra? Midőn este a tévében képes beszámolót kapunk az aznapi háborús követ­kezményekről, szobánkban a néma halottak, a kínok­ban vonagló sebesültek, jajveszékelő gyermekek, szülök, feleségek? Vitézi ideál? Mi is az a vitéz? Csokonai juthat az eszünkbe, Balassi versei a végekről. Az idősebbeknek közvetlen élményként a két világháború közötti vi­tézi rend tagjai.. S előbb- utóbb a harc. Jó vagy nem­telen célokért hadakozó ka­tonák. Hős, hősi halott. A vitéznek azonban van egy egészen egyszerű polgári jelentése is: bátor. Bátor ember. Az milyen? Aki ve­szélyhelyzetben is félelem nélkül cselekszik, meggyő­ződése szerint teszi, amit tesz. Így már szebben hangzik. Ilyeténképpen biz­tathatunk vitézi helytállás­ra. Aki vitézül, bátran cse­lekszik, veszélyben, közön­séges helyzetekben sem lekvár. Ma ez a fontos, hi­szen a legtöbbször közön­séges körülmények között élünk, mozgunk. Ám ezek­ben is elkél a tartás, a ki­állás. Napjainkban éppen ellenkezőleg, a siránkozás a divat. E sorok írása köz­ben a rádióból sir valaki. Térjünk vissza az ideál­ra. Tartásra, bátorságra, vitézi magatartásra kicsi korukban kell nevelgetni az embereket. A mosta­niakra ugyancsak ráférne valami ilyesmi. Ahhoz per­sze nagy fordulatnak kéne bekövetkeznie. A babusga- tás, vattába csomagolás ko­rában. Amikor egy köhin- tésre máris ágyba dugják szegény gyereket, s megy az üzenet az iskolába. Korunk a babusgatás. vattába csomagolás, és az elnézés kora. Összetörik a poharat? Sebaj, anyuka vesz másikat. Elhagyják a kvarcórát, az anorákot, a drága kesztyűt? Kapható még a boltban. Hisztizik a gyerek, a fiatal felnőtt? Ne bántsuk szegényt, ki vannak az idegei, rohanó korunkban csoda? Vitézek? Kis hősök? Ne legyünk telhetetlenek. Egy kis tartás, egy kis tűrőké­pesség: legalább ennyi, ha volna. Kör Pál ISSN 013C—1957 (Gödöllői Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents