Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

1985. SZEPTEMBER 17., KEDD Nemzetközi brigádversenyben a lenfonások Milliókat érő vállalások Tavaly a felszabadulás! és kongresszusi munkaverseny- mozgalomhoz a textiliparon bélül elsőként csatlakozott a BUDA-FLAX Lenfonó- és Szövőipari Vállalat kollektí­vája. Kimagasló eredményeket értek el: a vállalt 23 millió forinttal szemben 45 milliót takarítottak meg. A pénz je­lentős része az anyaggal való jobb gazdálkodásból, külön­böző költségcsökkentő intéz­kedésekből származott, szá­mottevő részt képviselt az energiával való takarékosság, kevesebb a minőség javításá­ból, a termelékenység foko­zásából adódott. Vállalását minden gyár teljesítette, illet­ve túlteljesítette, s ez a len­dület az idén tovább tart. Az év első /felében 18.3 millió forintot takarítottak meg, ebből 5,8 millió az anyag-, 4,1 millió aZ energia- költségek csökkentéséből szár­mazik. Ezen a területen az egyik legjobb eredményt a budakalászi szövőgyár dolgo­zói érték el, ahol az anyag­és energiatakarékossági ter­vet 150 százalékra teljesítet­ték. Jó eredményt mondhat a magáénak a technológia terü­letén dolgozó Fáklya szocia­lista brigád. Gyártmányfej­lesztési tevékenységük válla­lati szinten is kiemelkedő. A fonalcsökkentésből eredő anyagmegtakarítás az év első hat hónapjában 9,4 tonna volt, ennek értéke több mint egy­millió forint. A hulladék- csökkentésben a Kun Béla, a Rózsa Ferenc, a Kállai Éva, a Közösség és a Bláthy Ottó szocialista brigád munkája különösen említésre méltó. A munka versenyben részt vevők most azt a célt tűzték maguk elé, hogy a lehetősé­gekhez képest csökkentik a gépi állásidőket, növelik az első osztályú termékek rész­arányát, figyelmüket a szállí­tások és a raktározás jobb megszervezésére fordítják. Ezt segítik elő a brigádok egy­mással kötött szerződései is. A gyárak között ismét ver­senyt, kongresszusi negyed­évet hirdettek, hiszen a moz­galom lendületet adott a bri­gádéletnek is. A munkaver­seny módszereit átadják a bolgár SO PERUN cégnek, ta­valy például a 35 éven aluli szövők részére Bulgáriában és Magyarországon kétfordulós versenyt is rendeztek, egyéni­ben és csapatban egyaránt. A vetélkedést jövőre tovább folytatják. A litván LINAS testvérvál­lalattal a műszaki-tudomá­nyos együttműködésük három­éves múltra tekint vissza. Ott most szervezik a brigádokat, s a Buda-flax kollektívája ar­ra vállalkozott, hogy tapasz­talatai átadásával segítséget nyújt a közösségek kialakítá­sában. A litván és a magyar cég fonó- és szövőüzemei kö­zött szocialista munkaversenyt indítottak. Az első forduló­ban a budakalászi szövődé hat brigádja, összesen ötvenegyen vettek részt. F. E. Kinőtték a régi parkolót Budaörsön Ha nem gazdaságos, lehet otthon Két és fél millió forintos be­ruházást valósítottak meg az idén a Budaörsi Vegyesipari Szövetkezetben. A telep autó­javító bázisát bővítették egy új épülettel, ahol az ügyfélvá­ró és a számlázás kapott he­lyet. A munkálatokkal egy idő­ben egy nagy gépkocsiparko­lót építettek és másik bejára­tot is nyitottak kizárólag azok számára, akik gépkocsijukkal jönnek javításra. Megrongált autók — Kinőttük a régi parkolón­kat — állítja Jandó János, a szövetkezet elnöke. •— Külö­nösen az okozott gondot, hogy ott jártak ki és be azok a jár­művek is, amelyek a szövetke­zet ipari termékeit szállítják, illetve az alapanyagokat hoz­zák. Sajnos olyan eset is elő­fordult, hogy a nagy zsúfolt­ság miatt meghúzták az ügy­fél javításra, vizsgáztatásra itt hagyott. kocsiját, mi több: komoly balesetveszélyt is je­lentett az akkori állapot. Most nemcsak biztonságosabb, hanem kényelmesebb körül­mények között is dolgozha­tunk. A szövetkezetnek Szentend­rén is üzemel egy autójavítója, a két egység évente 20 millió forint értékű lakossági szolgál­tatást nyújt. Ezt a pénzt 70 dolgozó termeli meg. Korszerű gépparkjuk van, ezzel teljes körű szolgáltatást tudnak ad­ni, mégsem felhőtlenek a hét­köznapok. Létezik ugyanis egy fényezőműhely, amelyben négy munkás helyett mindössze egy van. De ez csak a kisebbik baj. A jókora műhelyben gáz­kazánnal' fűtik azt a berende­zést, amelyben új színt kapnak a kocsik. A közismerten ma­gas energiaárak miatt egysze­rűen gazdaságtalan üzemeltet­ni, mert ugyanannyi hőener­gia szükséges egyetlen sárvédő lefújásához, mint mondjuk a gépkocsi teljes festéséhez. Ma­napság például a magántulaj­donban lévő műhelyekben ál­talában fűtés nélkül végzik ezt a munkát, a budaörsieket viszont kötik a szigorú tech­nológiai szabályok. Ráfizetés előtt Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy a gazdaságossá­gi számítások végleges ered­ményének ismereteben a veze­tőcég dönt majd arról, mi lesz a műhely sorsa. Várhatóan nem vállalnak több fényezést, a berendezést értékesítik, s a helyiséget birtokukba veszik az autószerelők. — Nem szeretnénk elveszí­teni azokat, akik korábban meg voltak elégedve mun­kánkkal. Ezért azt tervezzük, hogy szakemberünknek lehető­séget adunk együttesen kikal­kulált díjért arra, hogy otthon, a saját műhelyében végezze a munkát. Ügy vélem így köl­csönösen jól járunk és a kun­csaftnak sem kell ismeretlen szakemberrel dolgoztatnia. Az energiával való takaré­kosság igénye késztette a szö­vetkezetét arra, hogy a buda­örsi Szabadság úti telephelyü­ket eladják 5,5 millió forintért. A műszerész és a tv-antenna- szerelő részleg beköltözött a központba, ahol új raktárt és műhelyt építettek számukra. Mestert lámpással A Budaörsi Vegyesipari Szö­vetkezet évi árbevétele 180 millió forint, ebből 40 millió­nyi a szolgáltatásból szárma­zik: az autójavításon kívül lakásszervizzel, tv-antennasze- reléssel foglalkoznak, s néhány községben férfi- és női fod­rászüzletet, valamint cipész- műhelyt üzemeltetnek. Ez utóbbival kapcsolatban sem rózsás a helyzet, mert mestert, utánpótlást találni lámpással sem lehet, ugyanakkor a tele­püléseknek ismét égető szük­Bővtilő szövetkezeti export Harminc ország piacán A Hungarocoop Szövetke­zeti Külkereskedelmi Vállalat tőkés exportja az utóbbi öt esztendőben évi 60 millió dol­lárról 105 millió dollárra emelkedett. A vállalat az idén 30 tőkés országba szállít me­zőgazdasági cikkeket, textil- ruházati, szabadidő- és kem­pingtermékeket. A 75 százalékos növekedést úgy érte el a vállalat, hogy meglévő partnerei mellé úja­kat keresett. Üzletpolitikáju­kon is változtattak: a közve­títők kikapcsolásával most már közvetlenül szállítják ter­mékeiket több külföldi áruhá­zt láncnak, ezenkívül jelentő­sen kibővítették árucikkeik listáját is. A szövetkezeti termékek el­adását az NSZK-ban sikerült a legdinamikusabban növelni, az utóbbi három évben a for­galom tízszeresére nőtt, az idén 50 millió márka érték­ben szállít NSZK-beli partne­reinek a külkereskedelmi vállalat. Ezzel az NSZK-beli vevők a Hungarocoop legje­lentősebb üzletfeleivé váltak. Űjabban a hagyományos ba­romfieladások mellett mind több zöldséget, gyümölcsöt, félkész és kész mélyhűtött ételt küld a Hungarocoop az NSZK-beli áruházakba, ségük van a sarkalni-talpalni tudó szakemoerekre. — Szövetkezetünkben szá­mottevő az ipari tevékenység — folytatja Jandó János. — Évente 140 milliós árbevételt biztosít az árutermelő ágaza­tunk. Fém- és mUanyagfeldoí- gozó üzemünk, műszerész és műszaki kötélgyártó részle­günk van. Ez utóbbiban az életmentő kötéltől a védőhá­lókig, a hajóütköző ballonok­tól. a tűzoltóiétrákig mindent gyártunk, gyakran egyedi megrendelésre is. Legutóbb például a Nemzeti Színház számára készítettünk speciális köteleket. Ebben az esztendőben 80 millió forint értékben készül­nek rugós gömbszelepek. A termék 42 változatát képesek élőállítani, kizárólagos gyártá­si joggal. A minőségre egyet­len adat: tavaly elnyerték ve­le a BNV-díjat. Híradástech­nikai cikkeik ugyancsak ver­senyképesek a Nyugatról szár­mazó hasonló árukkal. A szövetkezet az elmúlt négy esztendő alatt kevesebb dolgozóval! megduplázta ter­melését. Bárszínvonaluk 71 ezer forint. Az a tény, hogy öt szakcsoportban dolgozhat aki keresni akar, szintén von­zó lehetőség. A pénzt persze nem adják ingyen: egyenes darabbérben, rendszeres nor- mEtorhamtartás meűlett min­denki csak magát okolhatja, ha hó végén kevesebbet taiál a borítékjában. Fazekas Eszter Beszélgetés dr. Bíró Ferenc rektorral Az agrároktatás korszerűsítése Intézményi közéletünknek, a tanszéki értekezleteknek, az egyetemi tanács ülésének egyaránt élénk érdeklődést, nem­egyszer vitákat és indulatokat kiváltó témája volt a múlt fél­évben egyetemünk — évfordulóig előretekintő — komplex fej­lesztési terve. A megkülönböztetett figyelem érthető: a jövőt körvonalazó elképzelések valamilyen módon mindannyiunkat érintenek. Ezzel kapcsolatban egyetemünk rektorával, dr. Bíró Ferenccel a fejlesztési terv indokairól, az egyetem vezetésének elképzeléseiről és az elmúlt hónapokban lezajlott sokoldalú véleménycsere tapasztalatairól beszélgettünk. O Az ön véleménye szerint a komplex fejlesztés milyen irányú? ____________ — Az egyetemi oktatás kor­szerűsítése természetesen nem egyszerűen intézményünk belső ügye. Szorosan összefügg az ország társadalmi-gazdasági helyzetével, közelebbről pedig az élelmiszer-gazdaság fejlődé­sével. Ha visszatekintünk az elmúlt negyven évre, akkor jól kirajzolódik ez a törvény- szerűség. A felszabadulás után, az egyetemi reformok idején, az elegendő létszámú diplomás képzése, majd a me­zőgazdasági nagyüzemek ki­alakulásával a speciális isme­retekkel rendelkező szakem­berek kibocsátása, később pe­dig az iparszerű termelés ele­meit rendszerbe foglalni ké­pes agrármérnökök oktatása került előtérbe. De milyen le­gyen a fejlesztés most, a ha­todik és a hetedik ötéves terv határán, amikor már az ez­redfordulón felelős beosztás­ba kerülő nemzedékeket ké­pezzük? A mai ismereteink szerint úgy látjuk, hogy a jövőben kikerülő szakemberek akkor tudják az életben a helyüket megállni, ha a biológiai, a műszaki és az ökonómiai tu­dományokból megfelelő isme­retekre tesznek szert. További kérdés a tananyag felépítése, az oktatás tartalma, vagyis az ismeretek mennyisége és mélysége. Ez az a pont, ahol egyre inkább differenciálásra kényszerülünk, hiszen az in­formációrobbanás korában is az ötéves, illetve a heti ötna­pos oktatási idővel számolha­tunk. Az előbb említett hár­mas követelményeknek meg­felelően egyetemünkön a bio­lógiai és a műszaki területen viszonylag könnyebb az elő­relépés, feltétlenül szükséges­nek tartom viszont az ökonó­miai képzés erősítését. Esetleg külön vállalatgazdasági kar létrehozása is felmerült, ez azonban még nyitott kérdés. A tananyag korszerűsítése, az új tantervek összeállítása is ezeknek a rendező elveknek az .alapján történik, ami nem egyszer konfliktusokkal jár. Továbbra is lényegesnek tart­juk a gyakorlat igényei sze­rinti szakmérnökképzést. A tudományos kutatásban pedig, az új rendszerű pályázatos formák és a szerződéses mun­kák mellett, a diszciplináris, a tananyagfejlesztő kütátá- sokra kellene az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt he­lyezni. Diákok a paradicsomban . - mi A nagykőrösi Pcíöfi Sándor Általános Iskola VII. és VIII. osztályos tanulói a helyi Arany János Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetben dolgoznak ezekben a napokban. A paradi­csomot és r.z almát szedik. A közös munkával szerzett pénz egy részén Miskolc-Lillafüred és Aggtelek környékére kirán­dulnak, másik részét pedig sportszerek vásárlására fordítják. MTI-fotó: Csíkos Ferenc 0 Az egész agrár-felsőokta­tás átalakulóban van. Az el­képzelések szerint az egyete­mek és a főiskolák célszerű összekapcsolásával egyészt te­rületi (Dunántúl, Közép-Ma­gyarország, Tiszántúl), más­részt ágazati, szakmai (nö­vénytermesztés, állattenyésztés stb.) integrációt valósítanának meg. Ebben a ma még sok te­kintetben nyitott struktúrában hol helye egyetemünknek: — Továbbra is helyesnek tartjuk, ha az agráregyetemek önállóak maradnak, s hagyo­mányaikra és adottságaikra építve fejlődnek tovább. Az állatorvos-, a kertész-, az er­dész-, de még a gépészmér nötaképzésban is egyszerű a helyzet, hiszen mindegyiknek egy-egy intézmény a gazdá ja. Bonyolultabb a képlet az agrármérnökképzésben. Vita folyik arról, hogy hol, milyen mértékű és irányú legyen a szakosodás. Debrecenben pél­dául az állattenyésztés és a melioráció, Keszthelyen az agrokémiai jelleg a meghatá­rozó. 0 Mi lehet Gödöllő jellemző vonása, ha úgy tetszik, specia­litása a jövőben? — Ismét kettéválasztom a karokat, hiszen a gépészetnél a mezőgazdaság műszaki fej lesztésre hivatott okleveles mérnökök kerülnek ki az egyetertiről, és csak Gödöllő ről. A mezőgazdaság-tudomá­nyi karnál kissé távolabbra kell tekintenünk: tíz-tizenöt év múlva magában a mező gazdasági termelésben az újabb fejlődést segítő változások na­gyobb mértékben függnek a biológiai kutatások eredmé­nyeinek gyakorlati alkalmazá­sától. Itt van például a bio­technológia, ami új típusú, fogadókész szakembereket kö­vetel. Ez a biológiai irányzat lehet tehát az egyik célunk, nem elhanyagolva a — jobb kifejezés híján — hagyomá­nyosnak nevezhető szakmai képzést. — A másik lényeges dolog a külföldi hallgatók hazai, lehetőleg posztgraduális, vagy­is egyetemi fokozat utáni to­vábbképzése. Az egyetem ilyen irányú fejlesztése — ismerve országunk külpiaci törekvé­seit — egyben nemzeti érdek. A nálunk tanuló szovjet hall­gatók mellett a közelmúltban például a Német Szövetségi Köztársaságból, Szíriából, Egyiptomból, Jemenből érkez­tek hozzánk ilyen igények, amelyeket csak szerény mér­tékben, a feltételek megte­remtésével összhangban tu­dunk kielégíteni. E helyen említem meg az idegen nyelv­tudást, illetve nyelvtanulás fejlesztését, illetve erősítését. A mezőgazdaság és a kör­nyezetvédelem érdekeinek egyeztetésében, pontosabban a környezetkímélő technológiák linél gyorsabb terjesztésében, s ennek feltételeként az ilyen típusú szakemberek kinevelé­sében egyetemünknek szintén úttörő szerepe lehet. Említet­tem már az ökonómiát, de újból visszatérek a vállalati gazdaságtan és az ehhez kap­csolódó tudományágak növek­vő szerepére. A jelenlegi gya­korlat nagy és kielégítetlen igényeket jelez. Ezekhez az igényekhez nekünk az oktatás­ban gyorsan fel kell zárkóz­nunk. Ebből a szempontból továbbra is fontos funkciót tölt be a gyöngyösi főiskolai karunk, ahol ezen a szakte­rületen üzemmérnökképzés folyik. O Van olyan vélemény, hogy ez kissé erőszakolt fejlesztési irányzat, ezt a hallgatók szakirányválasztása is alátá­masztani látszik. Mi erről a véleménye? — Magam is ismerem eze­ket a véleményeket, de az igen összetett okok kifejtésé­re most helyszűke miatt sincs mód. Annyi azonban bizonyos, hogy az elmúlt negyven év gazdaságpolitikája sem erősí­tette mindig az ökonómiai szemléletet, de az egyetemen belül is követtünk el hibákat. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy a valóság, a nagyüzemek igényei és várha­tó fejlődésük mind-mind alá­támasztják a vállalati gazda­ságtan szerepének növelését. 0 A fejlesztési terv vitájá­ban talán a szervezett kere­tek lehetséges változtatása keltette a legnagyobb figyel­met. Ez szorosan összefügg a személyes érdekekkel, a szak­mai és a vezetői ambíciókkal. Ezt hogyan látja? — Az ilyen természetű dön­tések előtt ezt a reagálást magától értetődőnek tekint­hetjük. A tervezetben is leír­tuk, és most is hangsúlyozom: az egyetemi oktatás jól bevált alapegysége a tanszék. A más irányú tevékenységek, például a kutatás stb. koordinálása szempontjából szükség lehet azonban a kar és a tanszék közötti szervezetre is. Ilyen le­het például az intézet, a tan­székcsoport stb., ami segíti, ha úgy tetszik, szolgálja a tan­széki munkát. Sajnos, a ko­rábban létrehozott intézetek, több esetben „hatalmi szerv­ként” funkcionáltak, s igye­keztek átvenni a tanszékek szerepét, így sorvadásnak in­dultak. Nem csoda hát, ha az oktató-kutatók többségének ellenérzése van az intézkedé­sekkel szemben. Az intézet­nek pedig valójában a tanszé­keket kell szolgálnia, és az adott feladat megoldására összpontosítania. Hadd éljek egy közmondással: nem hajt bennünket a tatár! Az embe­© A másik fejlődési pálya a reknek maguknak kell dön­teniük, hogy milyen szerveze­ti keretek között akarnak dol­gozni. 0 Végül engedjen meg egy kifelé való nyitás, elsősorban fejlődő országok agrártermeié­sének korszerűsítésében törté­nő közreműködésünk. Ez két­szubjektív kérdést. Milyennek tős feladatot jelent. Egyre több ítéli az egyetem hangulatát. olyan magyar szakemberre hogyan startolunk e tanév lesz szükség, aki a fejlődő kezdetén? országok mezőgazdaságában — A közhangulat nem rossz, bár tudom, sok gondot, pél­képes eredményes munkára. dául az alacsony fizetéseket, ebben a tanévben is kénytele­nek vagyunk magunkkal ci­pelni. A pénzügyi nehézségek ellenére van esély az egyetem továbbfejlődésére. Tovább folytatjuk az egyetem épüle­teinek felújítását, a gép- és műszerpark korszerűsítését, a műszaki bemutató- és oktató- központ építését. Gyorsítjuk a Fácán sori lakásépítést. Indí­tani szeretnénk a félmilliárd forintos biotechnológiai köz­pont építését. Reméljük, ha­marosan teljesen megújul az egyetem belső udvara és kor­szerűsödnek a kísérleti terek is. Azt szeretnénk, ha az ok­tató-nevelő munkában oldód­nának az évtizedes beidegző­dések, merevségek. Tovább szélesedne az átoktatás és az áthallgatás a karok közt. A hallgatók kötelező óraszámá­nak csökkentése csak akkor lesz jó dolog, ha diákjaink nem mérséklik, hanem ellen­kezőleg, növelik a tanulásra fordított időt. Talán nem kell magyarázni: a hallgatónak és az oktatónak egyaránt a na­gyobb tudás az érdeke. Dögéi Imre • A* interjú a* egyetem Mezőgazdasági Mérnök című lapjában jelent meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents