Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-17 / 218. szám
4 1985. SZEPTEMBER 17., KEDD Papírjátékok Csak rajzolok A Képzőművészeti Kiadó néhány éve papírjátékokkal bővítette kiadványai számát. Ezek a játékok a memóriát, j logikai készséget, a színérzé két és a művészeti ismereteket fejlesztik, bővítik játékos módon. Tavaly jelent meg a 128 oldalas Csak rajzolok című könyv, amely a gyerekek között igen nagy sikert aratott. Ezért a kiadó a közelmúltban újabb kötettel kedveskedett — elsősorban az általános iskolásoknak. A szép kivitelű füzet sok-sok festeni, színezni és összeállíta ni valót tartalmaz. Lapjaiból készülhet bábszínház, állat kert, maszk és mozgatható játék is. Már nyomdában van a harmadik kötet kézirata, amely várhatóan a jövő esztendő elejére készül el. Ugyancsak népszerűek a kicsiknek készülő leporellók, amelyekből az idén három látott napvilágot. Az egyik a házi-, a másik a vadállatokat igyekszik a legifjabb olvasókkal megismertetni, a most megjelent harmadik pedig a közismert Jancsi és Juliska című mesét eleveníti fel. Római kori síremlék Az Idén újabb jelentős eredménnyel járt a század elején megkezdett, s azóta hosszabb-rövi- debb szünetekkel folyamatos Ba- láca-pusztai ásatás. Az idén a hajdani római kori villagazdaság már feltárt főépületének romjaitól csaknem másfél kilométernyire levő Likas-domb mélyének felderítése volt a cél. Erről a 4—5 méter magas és körülbelül 80 méter átmérőjű dombról eddig csak feltételezték, most viszont igazolták róla, hogy temetkezőhely. A legközelebbi hozzá hasonló síremlék Rómában található. Szerényebb méreteivel is Augustus császárnak a Tiberis partján levő mauzóleumára emlékeztet. A villagazdaság minden bizonynyal rendkívül gazdag tulajdonosa által emeltetett sírt csaknem egy méter széles fallal vették körül, s mint a maradványokból következtethető, e falat vörös kőlapokkal és faragott kövekkel díszítették. A föld mélyében levő sirkamrához 1,2 méter széles folyosó vezet. A feltárást és a tudományos munkát alaposan megnehezíti, hogy a sírt az építése óta eltelt sok évszázad alatt többször felbontották, teljésen kirabolták, a köveit pedig újabb építkezéséihez hordták el. A nagy méretű síremlék feltárása hosz- 8zabb időt vesz igénybe. A munkát Jövőre is folytatják. Két nap a csobánkai óvodában Akik jöttek és csinálták Az utóbbi években megszépült a csobánkai óvoda. A tetőszerkezettől a parkettáig mindent felújítottak. Korszerűsítették a fűtésts, a világítást, a konyhát, kazánházat építettek. Az udvaron járdát csináltak és sportpályákat alakítanak ki a gyerekeknek. A tanács megértéssel kezelte az óvoda gondjait, és erejéhez mérten támogatta pénzzel, ám mindezt csak úgy tudták véghezvinni, hogy a szülők, a faluban élő mesteremberek, a vállalatok szocialista brigádjai és az óvónők, dajkák rengeteget dolgoztak társadalmi munkában. Aki hétvégeken erre járt, láthatta: itt ninc3 szabad szombat; a szülőkkel együtt dolgoznak az óvónők, hogy mire beáll a hideg, a munka javával készen legyenek. Az elmúlt szombaton is reggeltől késő délutánig, szinte megállás nélkül munkálkodtak, hogy hétfőn rend tisztaság fogadja a gyerekeket. Segít a nagymama is — Tavaly ötszáz óra társadalmi munkát végeztek a szülők — mondja Bednárnó Harcos Franciska vezető óvónő —, és idén is nagyon sokat segítettek. Van olyan család, ahonnan nemcsak a szülők, de a nagyszülők is eljönnek dolgozni. Zajmusz Béláné mosolyogva bólint, ő is nagymama, a kisunokája jár ide. — Ha varrnivaló akad, azt én csinálom. Legutóbb a függönyöket kellett rövidíteni, hogy ne érjenek le a radiátorra. Idén új függönyök kerülnek a játékpolcokra is. Leszázalékolt nyugdíjas vagyok, a nehéz fizikai munkát nem bírom, de amit tudok, szívesen megcsinálom, — Van itt munka bőven, mondja nevetve egy fiatal- asszony, Csikós Józsefné. — Tavaly az alapozásnál segítettünk, idén a kaput festettük, meg a hintát és a játékokat. — Franciska néni mindig kitalál valamit — szól közbe ismét Zajmusz Báláné, — Azóta megy a munka, amióta idekerült. 1981-ben vette át az óvoda vezetését. Ha látta volna a régit, rá sem ismerne — mondjsr el ferneres* eh-«- hangjában. ■— ÍJe£i köszönhető, hogy végre ez az óvoda is lesz olyan korszerű, mint városiak. Lankadatlan szorgalma tartja bennünk is a lelket. — Régen én is ide jártam óvodába — emlékezik ifjabb Zajmusz Béla. — Kisebb is volt az épület — utólag építettek hozzá két termet —, Rádiófigyelő SZOMBAT DÉLELŐTT. A sajtó, a tömegkommunikációs eszközök levelezési rovatai a megmondhatói, mennyi gonddal fordulnak hozzájuk. Az eseteket nézegetve gyakorta csodálkozhatunk, miért kell az ügyes-bajos dolgok elintézéséhez a nyilvánosság? Mert többségében azt tartanánk természetesnek, hogy a problémák a megfelelő út járásával megoldódnak. Csakhogy a tapasztalat rácáfol mindenfajta logikára: az állampolgár rájön hamarosan, hogy segítségre van szüksége. így fordul az újsághoz, a rádióhoz, tegyenek érte, hogy számára kedvező döntés szülessen. A Petőfi rádió szombat délelőtti műsorában nem kisebb problémáról esett szó, mint a gödöllőiek nyugalmáról. Nevezetesen a MÁV-állo- más hangszóróinak harsány- ságáról. Ä MÁV ugyanis — követve a kor parancsát — mondern technikára állt rá. Az illetékesek jellemzése szerint ez azt jelenti, hogy nagyobb hangerővel szólalnak meg a hangszórók és minden információt széthintenek az állomás egész területére. A MÁV illetékesei bizonyára jól tudják, mitől modern ez a megoldás? Számomra megfejthetetlen, miért jó, ha a szolgálati közleményektől kezdve — nem az utasra tartozó információ — mindenről értesülnek az utazók és az állomás körzetében mindenki. Az errefelé lakók valószínűleg úgy gondolták, valami újfajta kísérletről van szó. Azután, amikor rájöttek, hogy ez már végleges megoldás, megpróbáltak tenni valamit. Csakhogy az illetékesek csupán az új technika előnyeit ecsetelték. A szombati műsor mikrofonja előtt csaptak ösz- sze az indulatok. A környékbeliek beszámoltak kilátástalan helyzetükről, a MÁV-osok pedig arról beszéltek, hogy zaj mindenütt van. Csak éppen nem mindegy, mekkora az a zaj. A gödöllőiek betéve tudják a menetrendet s arról is beszámolhatnak, kinek, mikor, milyen utasítást adtak felettesei. Számukra nem vigasz, hogy úgymond megvizsgálják a kérdést. Mindenesetre nem a műsorvezető Nagy Izabellán és nem a szerkesztőn, Stefka Istvánon múlik, hogy csend legyen Gödöllőn, ők megtették kötelességüket: kérdeztek és véleményt mondottak. A környékbeliek pedig abban reménykednek: a nyilvánosság elé tálalt gondjuk talán megoldódik. MENT-E A KÖNYVEK Által ... Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versének nagy kérdése jegyében fogant ezen a héten a Társalgó adása. Ment-e a könyvek által a világ elébb — vetették fel a kései utódok a másfél órás műsorban. A hazai bibliotékák helyzetéről, az új szolgáltatásokról szólották a vendégek. Arató Antal, Fodor András, Gazda István és Lukácsy Sándor. A vélemények egyúttal vallomások is voltak. Kifejezve az aggodalmat; korunkban mindinkább háttérbe szorul az olvasás. A könyvtárak — még a legnagyobb gyűjtemények sem — nem követik a kor információéhségének igényét. Nem véletlen, hogy a szakemberek a korszerű feldolgozási rendszerek felé irányították a figyelmet. Er. K. kevesebb volt a játék. De akkor is szeretettel, odaadással vigyáztak ránk. A lányom, Mónika imád itt lenni, futva jön be reggel a kapun. Még soha nem mondta, hogy inkább otthon maradna a nagymamával, pedig édesanyám is mindent megtesz érte. Tudom, hogy jó helyen van, ha kell, szívesen segítek. Szakmám szerint kertész vagyok, de itt mindenes; beletanul az ember. Ha a többi munkát befejeztük, rendbe teszem a kertet is. A jó példa ereje — Dolgoznak itt olyanok is, akiknek gyerekük sincs — szói a fiatalember. — Hát akkor mi hogyne jönnénk? Svenk Gyula kisiparos például az összes termet felcsiszolta. Sósity Emil kőműves kisiparos társadalmi munkában építette fel a széntárolót. Az egyik kisgyerek apja, Herceg Sándor, a padló lakkozását vállalta. A jó példa ragadós. Tóth Istvánná szorgalmasan mossa a bútorokat. — Nekem még mindkét gyerekem ide jár. Gábor a kiscsoportba, Adrienn meg idén már nagycsoportos lesz. István Zsuzsanna óvónő a raktárban rendezget. — Nem sokallják, hogy hét végén is dolgozni kell? — Amit csinálunk, magunknak csináljuk, jobbak lesznek a munkakörülméc-----Sík; asisaií t\ Do bronyi Istvánná, az egyik dadus, már tíz éve dolgozik itt. Mint a patikában — Annáik idején úgy jöttem, hogy nem maradok csak addig, amíg óvodás a gyerekem — vallja meg —, aztán ittragadtam, megszerettem ezeket a csöppségeket. Most már el sem tudnám képzelni, hogy máshol dolgozzam. Ez egy ilyen pálya. Franciska néni invitál: ugorjon el azokhoz is, akik most nincsenek itt, de sokat segítettek. Útközben benézünk Horváth Gyuláékhoz. Itt a nagymama neveli két óvodás. korú unokáját, a szülők elváltak, Melinda és Andi a nagymamához került. — Szerettek óvodába járni? — kérdezem a kislányokat. — Igen — válaszolja Melinda kissé megszeppenve és az óvó néni kezébe kapaszkodik, aztán elkísér, megmutatja, hol laknak Papp Ernőék. Házat építenek. Egyelőre csak a szuterén van készen. Ebben laknak, de amerre csak nézek, olyan tisztaság van, mint a patikában. Az asszonyka kedvesen fogad, hellyel, kávéval kínál. Kislányát elküldi az apjáért — Most is dolgozik —• mondja mentegetőzve —, a szomszédban fest. Kell a pénz, mindent felemészt az építkezés, és a négytagú családot is el kell tartani. — Tavaly nyáron Ernő az egész óvodát kifestette — magyarázza az óvónő. — Sokat dolgozott. Most már mind a két gyerek iskolás, Marika másodikos, Laci elsős. — Csak így, együtt tudunk boldogulni — mondja Franciska néni. — Tavalyelőtt a szegkovács szövetkezet vállalta a festést. A legtöbb társadalmi munkát a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Bláthy Ottó villanyszerelő brigádja végezte. Olyan még nem volt, hogyha segítséget kértem, ne jöttek volna. Nálunk viszonylag sok a hátrányos helyzetű gyerek. Ezért is tartom fontosnak, hogy a nap nagyobbik felét esztétikus, rendezett környezetben töltsék. Hiszem, hogy a szép környezet is nevel. Négy év alatt közös erővel újjávarázsolták az óvodát. De ehhez kellett egy Franciska néni. Kellett a hite, a szorgalma, a kitartása és főleg a gyermekek iránti végtelen szeretete. Hiszen valójában az mozgatta meg a szülőket, hogy látták, mi mindent vállal-ez az óvónő az ő gyerekeikért. És jöttek, csinálták. Nagy Emőke Kórus Suhlból Testvérmegyei kulturális delegáció látogatott Pest megyébe, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár meghívására. A Suhl megyei Veilsdorfi Porcelángyár vegyes kara az elmúlt hét végén viszonozta a szentendrei szövetkezeti kórus nyár eleji látogatását. A vendégek megismerkedtek Budapest és a Dunakanyar nevezetességeivel, idegenforgalmi látványosságaival és közös koncerten szerepeltek a szentendrei kórussal. Nemzedékről nemzedékre A NÉPMŰVÉSZET kincsestárából válogatva óhatatlanul Pest megyei vonatkozásokra bukkanunk. A Galga mentén, a Tápió vidékén nem csupán a leírások őrzik a szép énekeket, a táncmozdulatokat, a hímzésmintákat. Mehetünk Nagykátára a kétévenként megcsára vagy Bagra a helyi csoportok bemutatóira, élő, eleven hagyományőrzésre bukkanunk. Ott, ahot a színpadon együtt ropja a hároméves kisgyerek és a. nyolcvanesztendős nagypapa, a dalok, a ritmus, a lépések lejtése tovább öröklődik. Igaz, manapság lealkonyodóban a néhány esztendeje kivirágzott táncházmozgalom. Viszont a hagyományaikat annyira őrző területeken nem a divathullám szabja meg, ki szeretne egy-egy néptánccsoport tagja lenni. Sokkal inkább az a meghatározó, hogy a felnőttek mennyire szeretnék átadni tudásukat a következő generációnak. HELYHEZ KÖTÖ, közösségkovácsoló erő az együtteshez tartozás tudata. Nem véletlen, hogy amikor az énekesekkel, a táncosokkal beszélgetünk, egyre többen említik; nem hagynák ki ezeket az alkalmakat. Mi több, akkor is felveszik díszes ruháikat, ha valamilyen jeles esemény történik a faluban, s az esti mulatságokon a szép magyar táncoltat ropják. Er. K. Szülőföldem, a Tápió vidéke A természetformáló ember / Az elmúlt héten ismertettük a Tápló V, vidéké néprajza című kétkötetes tanul« | mánysorozat első részének recenzióját, á Miután szőkébb pátriánk egy részét érin- á tó tanulmányok igen érdekesek, helyet ^ adunk a második kötetben levő szakcik- k kék ismertetésének is. SZÍVEM SZERINT sajnálom, az eszemmel megértem, hogy a szellemi néprajz terjedelme csupán a harmada a tárgyi néprajzi tanulmányoknak. Ugyancsak figyelemre méltó tanulmány a Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről. t A címben jelzett anyagon túl nyomon követhetjük a Pest—Nagykáta—Szolnok vasútvonal kiépítése után az ingázás kezdeteit; részben a szegényebb vidék vándorlástörténetét, 'részben azt a jelenséget, amit most agglomerációnak nevezünk. A két háború alatt ennek a társadalmi jelenségnek még nem volt ilyen szép tudományos neve, de 40—50 család vett telket, épített házat a gazdagnak számító Györgyén, otthagyva Gyömröt. A vasút kiépítése, az ingázás kezdetei, a gazdasági válságot követő elszegényedés, ezeknek az embereknek a szolgáltató iparban történő elhelyezkedése, az áhított „nyugbéres” állás elnyerése mellett érdemes volna szólni a nagybirtok szerepéről is. Nem kívánom a „jó uraság’’ nimbuszát fonni az egykori Györgyey család gazdálkodása, emberi magatartása köré, de az tény, hogy birtokuk vetésszerkezete a piaci Igényeket figyelembe vevő termelési rendszerre hatással volt. Bizonyos értelemben gyakorló iskola volt, a vasút megteremtette árutermelő, piacgazdálkodás iskolája. Nem volt könnyű helyzetük a szorosan vett szellemi néprajz művelőinek a kötetben közölt tanulmányok megírá- . sakor. A „jeles napok”, hiedelmek, népi mondókák, játékok és népdalok szorgalmas gyűjtői azon túl, hogy megállapíthatták, a Tápió völgyében is olyan volt a népi életforma, mint másutt, kimagasló eredményekre, országos érdeklődésre számot tartó értékek felfedezésére nem számi tarnak. A kultúrpolitika kedvező alakulása, a fiatalon kutató Schramm Ferenc munkásságának folytatása több tanulmányban is jelzi annak a néprajzi hatásnak a jelenlétét, ami a máriabesnyői kegyhely szokásanyaga, népi búcsújárása a Tápió völgye zömmel katolikus népének életében jelentett. Társadalomlélektani szempontból az asszonyok életében a „turizmus” funkcióját is betöltötte a búcsújárás. Kiénekelték, kiimádkozták magukat, új énekkel, imádsággal gazdagodva tértek haza. Ez volt számukra a fizetet- len évi szabadság. AZ ÉLETFORMA-változás — beleértve a vallási életforma, annak megnyilatkozásainak módosulását is — szükségessé teszi, hogy a szakrális néprajz művelői a jelenségek, néplélektani sajátosságok regisztrálása után, ha nem is együttérző, de a nép lelkiségét •mindenkor tisztelő magatartással az okok olyan mélységű feltárásával értelmezzék kutatásuk eredményét, mint azt Erdélyi Zsuzsanna tette a Hegyet hágék.., kötetének bevezető tanulmányában. Tizenkilenc szerző 21 tanulmánya ismerteti o természetformáló embert, annak földművelő és kertkultúráját, az állattartást, a táj településrendjét, építkezését, tüzelőberendezéseinek változásait, a régi ételeket és táplálkozási szokásokat, a rokonsági rendszereket, különféle népszokásokat, gyermekjátékokat, dalokat, népzenét, népművészetet és végezetül a terület gazdaságföldrajzi formálódását, összesen 18 község Menete, Tápiósáp, Tápiósüly, Űri, Káka, Tá- piószecső, Tápióság, Pánd, Szentmár- tonkáta, Nagykáta, Tápióbicske, Tápió- szentmárton, Farmos, Tápiószele, Tápió- györgyc, Újszász és a két újtelepes: Tá- piószőlős és Újszilvás néprajzi emlékeit dolgozták fel a kutatók. A két kötet több száz képet és rajzot közöl és egy letűnt paraszti világ sajátos arculatát tárja az olvasó elé. VÉGEZETÜL köszönet illeti a két hatalmas kötet kiadóját, Bihari József megyei múzeumigazgatót. Aki csak kevéssé ismeri a magyar könyvkiadás mai pénzügyi és technikai lehetőségeit, az csak csodálni tudja azt a szívós, következetes, ugyanakkor tapintatos munkát, amellyel ennyi szerző dolgozatának összehangolása és az egyre szűkösebb anyagi lehetőségek mellett — a nagy mű megjelenése lehetővé vált. dr. Petrócí Sándor
