Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
ms. S7EPTFMBFR Ifi fi., niiTFö mr m» Pillantás — előre Hétfőn ülésezik a SZOT elnöksége, napirendjén a munkavédelem helyzete. Tanévnyitót tartanak a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. s Horányban új típusú kishajót adnak át a közlekedésnek. Kedden az ifjúsági turizmusról lesz szó az Országos Idegenforgalmi Tanács -.lésén, ~ Duna Intercontinentalban pedig nemzetközi igazságügyi orvosi és szociális orvosi kongresszus kezdődik. A sely- pi és az ercsi cukorgyárban az idei termés feldolgozásához latnak e napon. Szerdán a budapesti Lengyel Kultúrában nyílik festőművészeti kiállítás, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen nemzetközi szeminárium kezdődik a szakszervezetek szerepéről és feladatairól a műszaki tudományos forradalomban, Bábolnán, az IKR központjában pedig országos gabona- termesztési tapasztalatcsere kezdőjük. Csütörtökön az Országos Széchényi Könyvtárban a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség fennállásénak 90. évfordulója alkalmából tartanai, ünnepi ülést, humanitárius jogi nemzetközi konferencia kezdődik Budapesten, s üzérkedők bűnügyét tárgyalja a Pest Megyei Bíróság. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban bemutató lesz, a műsoron Kisfaludy Károly: a kérők. Pénteken a Budapest Kongresz- Bzusi Központban Európa ásványi nyersanyag telepeiről rendeznek tudományos tanácskozást, diplomakiosztó ünnepség lesz a Műszaki Egyetemen, s ülésezik a KISZ Pest Megyei Bizottsága, napirendjén időszerű ifjúságvédelmi ieladatok szerepelnek. Szombaton bemutatót tartanak a Nemzeti Színházban, az István, a királyt viszik színre. Nagyvá- zsonyban a Diána vadásznapok megnyitója lesz. a debreceni Zeneművészeti Főiskolán pedig az Auróra vers- és prózamondóver- eenv országos döntője. Vasárnap két új állandó kiállítás nyílik Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Csendes, kellemes hétvége fFolulntás m 1 oldalról.) csomtövek zöldelltek a lugasban . — A mi kertészkedésünk csak afféle játék — magyarázza Kolozsi Tibor. — Ha összeszámolnánk a ráfordított költséget és munkát, talán többe kerülne az a termény, mint a boltban. Az Angyalisziget központja minden kétséget kizáróan Czinger Istvánná büféje. Ö maga pedig a sziget avatott ismerője. — Mind a két gyermekemnek ezt a helyet jegyezték be a személyi igazolvány születési hely rovatába — meséli a mosolygós asszony. ’ — Ide jöttem férjhez, még 1942-ben. A párom akkor már tizenhét éve itt lakott. A lányom 1944- ben a bombázások alatt született. Nem is gondolhattunk arra, hogy kórházba menjünk. Két év múlva a fiam is itt látta meg a napvilágot, ez a sziget volt az óvodájuk, s csak amikor főiskolára kerültek, költöztek kollégiumba. A lányomék ma is itt élnek velünk. Késő ősszel elnéptelenedik az Angyalisziget. Czingerné egy kezén számolja össze az őslakókat. — Szép itt télen is, bár nem könnyű az élet — mondja. — De természetes, hogy segítünk egymásnak, össze kell tartanunk. Lánya üzemelteti a kenyérboltot a régi csőszházban, ahol sokfele tejterméket, apró cikket is lehet kapni. Saját hajójukkal szállítanak, maguk rakodnak, cipckednck. A szigetiek hálásak a kis boltért, talán mert maguk is tudják, hogy erre a nagy nyereséggel nem kecsegtető munkára más nem vállalkozna, csak aki belülről ismeri a szigeti gondokat. A villany bevezetésére nem is futotta anyagi erejükből, pedig hűtő nélkül sok áru megy veszendőbe. A nap szenzációját már le- késtük Angyaliszigetcn. Reggel zajlott a sziget két horgászegyesülete által rendezett horgászverseny. A büfében ellesett beszélgetésekből úgy tűnt* hogy a legtöbb induló ez alkalommal csak a pecabot végét fogía ... A szeptemberi napsugár leparancsolja rólunk a kabátot, a kertekben néhol még fürdőruhás alakokat látni a nyugágyakban. Mégis csalhatatlan jelei mutatkoznak annak, hogy az angyalian kellemes sziget téli álomra készül. Itt is, ott is rámolás, hur- colkodás nyoma látható a házak kertjében. A révladikból még látjuk, amint gázpalackokkal, kempingágyakkal, lepedőbe kötött ágyneművel telik meg egy csónak. Móza Katalin Rokkantak napja Budaörsön A lehető legteljesebb élet Aktivak a közéletben is Fegyelmezettek a szolgálatban Kora reggeli sűrű köd lebegett még a siroki völgy felett, amikor a munkásőrség által őrzött objektum kapujában teherautó jelent meg. Forró teát hoztak az őröknek, de a kocsi személyzete gyanússá vált. Pár perccel később, mindketten tarkóra tett kezekkel álltak a jármű felé fordulva. A tea mérgezett volt. Hamarosan repülőgép jelent meg a táj fölött, megszólalt a sziréna, légideszantosok ereszkedtek le, s t,űntek el a sűrű ködben. Először jobbról hangzott fel a fegyverropogás, majd a tűzpárbaj kezdete után balról indult meg a fő támadás. Megjelentek a terepszir.ruhás támadók, s közben már az ejtőernyősök is közeledtek. Szerencsére, békében csak vaktölténnyel lőttek. A Heves megyében rendezett Kékes S3, elnevezésű országos munkás- őr-parancsnoki szemlegyakorlatra újságírókat is meghívtak. Megszemlélte az őszi kiképzési tervben szereplő gyakorlatot Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Munkásőrség országos parancsnoka, figyelemmel kísérték az eseményeket a megye párt-, állami, és társadalmi szerveinek vezetői, köztük Barta Alajos, a Heves megyei pártbizottság első titkára. A hevesiek partnerei az ellenfél szerepében, a légide- szantasok kivételével, Pest megyeiek, a ceglédi Mészáros János munkásőralakulat nagykőrösi alegységének tagjai voltak. A gyakorlatot Farkas Sándor, Heves megyei parancsnok irányította, s ebből az alkalomból az események színhelyére érkezett ár. Varsányi György, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka is. A szemle előestéjén, pénteken tartott sajtótájékoztatón, elsőként Farkas Sándor szólt arról, hogy a Heves megyei munkásőrök is példásan teljesítik szolgálatukat, — A munkásőrök is méltó módon ünnepelték meg ha-, zánk felszabadulásának 40. évfordulóját, s készülnek pártunk kongresszusi határozatainak végrehajtására — mondotta Fehér Béla, országos parancsnokhelyettes, majd így folytatta: — Az idén mintegy 4 ezren vesznek részt munkásőr előképzésben, 14 ezren viselne:« párttisztséget. Általában tükröződnek a társadalmi munkamegosztás arányai. Országosan sincsenek állo- mányépítési gondok. A munkásőrök ma ugyanolyan forradalmi tűzzel teljesítik szolgálatukat, mint a megalakulás évében, melynek az idén a harmincadik évfordulójára készülünk. Áldozatuk példás és minden kritikát kibír — mondta Borbély Sándor a felsőtárkányi lőtéren, ahol bemutató lövészetre került sor. Kérdésünkre válaszolva elismeréssel szólt Borbély Sándor Pest megye munkásőreinek eredményeiről, külön említve a monori, nagykátai, a ceglédi egységeket, és a daba- si Fehér Akác Termelőszövetkezet munkásőreit. — Nagyszerűen hajtották végre a feladataikat a nagykőrösiek, akikért, mint volt megyei parancsnok külön is izgultam — mondta Fehér Béla —, tudatosan esett rájuk a választás, örült a megbízatásnak Kása Sándor ceglédi parancsnokhelyettes is, mert ez komoly tapasztalatok szerzésére adott alkalmat. A tapasztalatokon kívül az elismerésből is kijutott a lelkes csapatnak, amikor az egri Lenin téren felsorakozott egységek elölt sor került a szemle értékelésére, majd Borbély Sándor kitüntetéseket, jutalmakat adott át. A Haza Szolgálatáért érdemérem ezüst fokozatát kapta Susán Géza, a nagykőrösi alakulat tagja, a kitüntetés bronz fokozatát Csala Flórián, a ceglédi egységtörzs kiképzési csoportvezetője. Kovács T. István HycomatoK, mozgássérült emberek számára átalakított kocsik sorakoztak szombaton reggel Budaörsön, a lakótelepi új iskola előtt. Itt tartottak a Pest megyei rokkantak napját. Az egész napos rendezvény résztvevőit a Pest megyei egyesület nevében Holiós Gábor lamas titkár köszöntötte, a házigazdák nevében Fehérvári János, a Budaörsi Városi Jogú Nagyközségi Tanács elnöke mondott véjlnöki beszéde!. Részt vett az eseményen, s a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége munkájáról, az eredményekről, a feladatokról, így a jövőre hazánkban rendezendő ülő röplabda világbajnokságról szólt dr. Chikán Csaba, a MEOSZ elnöke. Fellépett a budaörsi vegyes kurus. Sanszon Ferenc Liszt-díjas liar nagy vezetésével, verset mondott Pető Judit a budaörsi gimnázium tanulója, nagy sikerű élménybeszámolót tartott a mozgássérültek Európa-bajnoksúgáról I.ózs Zoltánné. A rokkantak mozgalmának elismeréseit — a Humanitásért cmléltplakcttct, az egyesületi munkáért járó jelvényt, oklevelet is itt adták át a segítőiknek, aktivistáiknak. Volt gyógvlovaglúsi bemutató, n induló részvételével KRESZ- és autósügyességi-verseny. s természetesen sok-sok beszélgetés, hiszen a mozgássérültek nem találkoznak gyakran. Rokkantakból álló kertész- brigádunk egy kórházban dolgozott, s lám milyen az élet, éppen a gyógyítással foglalko- zólc kétkedtek bennünk. Az első napokban szinte óránként ellenőrizték, hogy haladunk. Talán mondanom sem kell: az eredmény láttán utólag bocsánatot kértek. De ez már kései volt. Hiányzott a bizalom. Volt egy tanárom a kertészképző iskolában, aki állandóan azt sulykolta: a mozgássérült dolgozzon megbízhatóbban, jobban, mint más. Neki ez jelenti a biztonságot, hiszen alkalmi munkát nem vállalhat. Ma is ehhez tartom magam. Nem is keresek rosz- szul. Gyakorta megesik, hogyha valaki megrokkan, magába roskad, s mire összeszedhetné magát, ő is, környezete is elhiszi: kiszolgáltatott, tehát szánalomra méltó. Hiányzott a bizalom Ecseri Imre kertész és kazánkezelő a Távközlési Kutató Intézetben. A Pest megyei Egyesület aktivista tagja. Húzza a bal lábát. 16 éves korában csípőműtéten esett át, s az nem sikerült. Állapota azóta változatlan. — Meg lehet szokni? — Igen. Az ember alkalmazkodik a másfajta körülményekhez, az emberekhez, a családhoz, a közlekedéshez ... Mindenhez. Nem a tárgyakkal bánni a legnehezebb, sokkalta nagyobb feladat elfogadtatni megváltozott önmagunkat. — Érte már állapota miatt sérelem? — Nem. De keveredtem olyan helyezetekbe, frielyeket magamra nézve megalázónak éreztem. Mondok egy példát. A nagykőrösi Labancz Éva lett Hycomat iával az autós ügyességi verseny abszolút győztese HÉTFŐ VAN , 4v.-t’kWkó : • \''<3«» * < ^ ' ' '''' ^ Semutató lövészet Felsőtárkánybau B izony. Az atom, az elektronika századának végéhez közeledve sok házat építenek Magyarországon kontárok. A gödöllői körzet néhány településén gondos felméréssel tárták fel, kik is építik a falusiak sokak által irigyelt, olykor takaros, máékor csúnyácska, a legnagyobb részben erős, tágas, világos, kényelmes, az idő viszontagságainak jól ellenálló házait. Kisiparosok, rokonok, barátok, munkatársak és — kontárok. Olyannal nem találkoztak a felmérők, hogy valaki fogja magát, elmegy egy vállalathoz, szövetkezethez, és megbízza háza felépítésével. Ilyen szövetkezet talán nincs is. S ha akadna, megfizethetetlen a falusi házépít- tetőnek. Marad a kisiparos kőműves, aki szintén megkéri a magáét, a rokon, barát, munkatárs és a kontár. Ók építik a tetszetős és rút, a pöffeszkedő és szerény, a földszintes és az emeletes, a cifra és a puritán külsejű házakat. Mint régen. Évszázadokon keresztül, összejöttek a rokonok, ismerősök, kijelölték a helyet, aztán a tájra jellemző anyagból, fából, kőből, agyagból' fölhúzták a falakat. Magam az agyagból való építkezést ismerem valamelyest. Amikor készült a vert fal. mindig akadt a társaságban valaki, aki a kényes részekhez értett, a sarkok összekötéséhez, a fal egyengetéséhez, simításához. A mai statisztikusok szerint ő volna a kontár. Bízvást elmondhatjuk, hogy a napjainkban sokat dicsért népi építészet kontárok műve. Nemrégen, amikor még nagyon komolyan hittük, hogy csak akarat dolga a csillagos ég elérése, hasonló felméréseket követően zordonan csépelték volna a kontárokat, mondván, tűrhetetlen, amit művelnek, elcsúfítják a faluképet, kiszolgálják a megrendelők sekélyes ízlését. Ezúttal egy fél bíráló szó nem hangzott el. Kritika inkább az építőanyagipart érte, mert nem képes elegendő téglát, cserepet, gerendát előállítani, az OTP-t a nehézkes ügyintézés miatt. Panaszkodtak a gyorsan és megállíthatatlanul emelkedő anyag- és telekárakra. De nem panaszkodtak a kontárokra. Rájuk másutt panaszkodnak. Ott azonban nem kontároknak hívják őket. Hanem szakembereknek. Az idén nyáron néhány évvel az átadás után, alapos felújításra szorult a gödö’íői művelődési ház. Kontár- munikáról senki sem tett említést, csupán ilyeneket mondtak: már a tervezés is hibás volt, rosszul választották meg az anyagot, kifelejtették az alapozó réteget, a csatornát rozsdásodásra hajlamos csavarokkal erősítették fel, törékeny lapokkal burkoltak olyan részeket, amelyekre súlyos terheket, kell rakni. Mivel nem dúskálnak pénzben, a gödöllői művelődési központban sok mindent maguk a népművelők, valamint az öntevékeny csoportok tagjai készítettek. A statisztikusok szóhasználatával kontárok hozták helyre azt, amit a szakemberek elfuseráltak. Kontárok nélkül megállna az élet. Az iskolákban, az óvodákban, a szociális otthonokban, a bölcsődékben kik javítanak, lambériáznak, festenek, mázolnak, készítenek játékokat, kiságyat, nagy asztalt, vízvezetéket, tetőt? Apukák, nagyapák, szocialista brigádok tagjai. Kontárok? Hiszen értenek hozzá, a munkahelyükön is ilyesmivel foglalkoznak. Igen ám, csakhogy nincs iparengedélyük. Akinek nincs papírja, az kontár. E lárulhatom, hogy magam is a kontárok széles táborába tartozom. Nem szégyellem. A kontár társammal tapétázott szobák a barátom szerint szebbek, mint az övéi. Néhány hete költözött vadonatúj, nyolcszázezerbe kerülő lakásba. Ott nyilván nem kontárok, hanem szakemberek tapétáztak. Kör Pál — S nincs szüksége együttérzésre? — Arra igen, de sajnálatra nem. Az utóbbival ugyanis nem sokra megyek. Én minden tekintetben jól boldogulok egyedül. Legfeljebb a kislányom fűzi ki a cipőmet néha, ha látja, hogy nagyon elfáradtam. Nekünk nehéz segíteni, hiszen mindenkinek különböző a baja, s figyelem kell észrevenni: egy adott helyzetben éppen milyen támogatás kél el. Tucülám: élni akarok Tolókocsiban jár — mindkét lába hiányzik — Lózs Zoltánná, aki Vácról jött a találkozóra. Csak kézzel vezeti az átalakított Wartburgot. És csak kézzel nyert nemrég Brüsszelben, a rokkantak Európa-bajnokságán ezüstérmet, gerelyhajításban és súlylökésben, bronzérmet diszkoszvetésből. ■ — Tizenegy éve rokkantam meg az 1974-es váci vonatbalesetkor, amikor ketten életüket is vesztették. Fél éve sportolok csak, a számomra is hihetetlen ez az eredmény. Igaz, keményen edzettem. A kátyúból a férjem segített ki. Zoli mindig mellettem állt. A baleset után másfél perccel, amikor magamhoz tértem, már tudtam, hogy nincs lábam. Hazudik, aki azt mondja: az ilyesmi nem okoz lelki törést. De azt is tudtam, hogy élek, s élni akarok, — Tényleg kicsattanóan vidám .., — Ilyen a természetem, rengeteg a barátom, boldog feleség és anya vagyok. Azóta két kislányom született, Veronika 10 éves. Aliz 6. Nincs munkám, de a gyereknevelés is leköt, nagyon sokat olvasok, gyakran utazunk, sportolunk. Az utóbbira is a férjem vett rá. Ma is itt vannak velem, láthatja, kiválóan érezzük magunkat. Keressük a társakat — Sokféle előítélet, téves nézet él a rokkantsággal kapcsolatban — mondja dr. Chikán Csaba. — Egyesek a végleges és teljes örömvesztés állapotának fogják fel. Egy ilyen állapóttól pedig magától értetődően igyekeznek távoltartani magukat, akiket nem érint. Sokan nem ismerik az úirakezdés módjait, lehetőségeit, a rehabilitáció esélyeit, amelyet szövetségünk szorgalmaz. Mi minden a maihoz hasonló alkalmat megragadunk, hogy demonstráljuk a harmonikusabb együttműködés szándékát. Ezt mondtuk néhány éve, amikor még nem is volt szervezett mozgalom a miénk. S hogy mondtuk — azóta néhánvan meghallották, helyi vezetők is, vállalatiak is, akik szervezetten adhatnak támogatást. És fontos az ilyen találkozó az önrehabali- táció szempontjából. Egymástól is tanulunk, szerveződik még a mozgalmunk. Keressük a társakat, a sorstársakat, hogy a társadalom keretei között a legtöbbet tehes- sük a megváltozott egészségi állapotú emberek életének lehető legteljesebbé tételéért. Sorolhattuk volna a mozgássérültük gondjait. Említhettük volna közlekedési nehézségeiket, melyek jórésze egy kis figyelemmel ~ laposabb lépcsővel, kocsifeljáróval — a szó szoros értelmében kiküszöbölhető lenne. Megkérdezhettük volna, vajon miért nem hívják meg képviselőiket a ITy- eomatok elosztásához. Szóvátchettük volna, liogv miért bizonytalan forrásokból (magyarán adományokból) áll szövetségük anyagi alánjainak több mint a fele. Fölemlíthettük volna, hogy eleddig miért volt a kamnánvnak nagyobb szerepe mozgássérült embertársaink támogatásában, mint a folyamatos segítségnek, az állandó figyelemnek. Ezek azonban külön cikket érdemlő témák lehelnek. Hiszen a rokkantak mostani napja csak egyetlen nap volt. Igaz. ahogyan a szelíd, kezes 9 éves angol- arabs ló hátáról a gvógvlovaglás után leszállva egyikük mondta: felemelő, tartást adó ... Vasvári G. Pál A kontár házat épít
