Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

4 1985. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ éTv-figyelőIi Szép őszi mulatság Napsütés várta a vendégeket A megőrzött hagyományok szellemében A felvonulók, útban a szőlőhegyre A 16 ágaskodik, a menyecske kapaszkodik Veress Jenő felvételei Dalszínházaink műsorából Az operaházi évad egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz a Moszkvai Nagyszínház októberi vendégjátéka. A 240 tagú balettegyüttes és zene­kar — a Szovjet kultúra nap­ja keretében öt alkalommal vendégszerepel a Népköztár­saság úti palotában. A művé­szek október 8—9-én Soszta- kovics—Crigorovics Aranykor, október 12-én, 18-án és 19-én Glazunov—Grigorovics Ray. monda című táncjátékát mu­tatják be. Ugyancsak ez alka­lommal lép közönség elé a hazánkban is népszerű, világ­hírű szovjet operaénekes, Jevgenyij Nyesztyerenkó is, aki október 16-án és 25- én a Kék szakálla. herceg várának címszerepét énekli magyar nyelven az Operaház­ban. Októberben még egy neves vendégművész szerepel az Er­kel Színházban: Sl-én Phyllis Demetropou\os görög énekes­nő a Pillangókisasszony cím­szerepében mutatkozik be a magyar közönségnek. Az évad elején külföldi vendégszereplésre indul az Operaház balettegyüttese: az olaszországi Torinóban szep­temberben és októberben hat alkalommal lépnek fel Adam Giselle című táncjátékával. Az operairodalom öt klasz- sziikus művével, három ba­lettbemutatóval, valamint operaházi hangversenyekkel gazdagodik az új évadban a két dalszínház repertoárja. A lányok csöndesen, szo­rongva készülődnek az öltö­zőnek berendezett személy­zeti büfében. Az asztalokat szépítőszerek borítják. Ügyes, fürge ujjak igazítanak még egy utolsót a frizurákon ... A teremben a vacsoraaszta­loktól már szállingózik.* do­bogó elé a közönség. Mert a 450 forintos belépővel vacsora is járt. És langyos slágerzene az Apostol együttestől, nem túl szellemes, de legalább nem ízléstelen humor Boncz Gézá­tól és olcsó poénok a műsor­vezető Antal Imrétől. De a lényeg nem is ez, ha­nem a szép lányok felvonu­lása. A mintegy negyven résztvevő háromszor lejt el a közönség és a zsűri előtt. Mindig többet és többet mu­tatva meg bájaiból. Az első körben inkább csak a ruhák és a frizurák versenyeznek. A női szépség ítészei felmérik a mezőnyt, még nem pontoz­nak. Másodszorra még egyré- szes fürdőruhában jönnek a lányok. Megtudjuk nevüket, magasságukat, foglalkozásukat és kedves időtöltésüket. S fölmérhetjük, hogy mi min­denre késztetheti az embert az önbizalom... S már hall­juk az első pontokat, egytől ötig értékeli minden zsűritag a formás lábakat, karcsú de­rekakat, szép arcokat. S ha valamiben, hát a női bájak megítélésében valóban nagyon különbözőek az ízlések: elő­fordul. hogy egyazon leányzót egy, illetve öt ponttal jutal­maz egy-egy bíráló. Feltéte­lezhető, mindegyik mélyen még van győződve saját iga­záról. S a végső megmérettetés következik, immár kétrészes fürdőruhában. Ritkul a me­zőny, néhányan ezt a for­dulót már nem vállalták, fel­tehetően előző pontszámaik tudatában. Aztán az ered­mény1 is megszületik. A to­vábbjutó tizenegy lány való­ban csinos, s most már mo­solyuk is felszabadultad. Ott volt közöttük Payer Mónika Is Perbálról. Budapesten ta­nul a Vámos Ilona szakmun­kásképző intézetben, varrónő­nek készül. — Tulajdonképpen a ma­mának és a barátomnak ju­tott eszébe, hogy induljak a versenyen, amikor meglátták a hirdetést az újságban. Azt mondtam: ti tudjátok, ha gondoljátok, akkor jelentke­zem. — Eddig nem kellett meg­bánnia? — Nem, de nem Is indul­tam neki túlzott vérmes re­ményekkel. Ügy álltam hoz­zá, ha sikerül, jó, ha nem, az is. — Népszerűbb ember lesz-e ettől a faluban, az iskolá­ban? — Nem is tudom... Tény­leg nem tudom... Talán mondják, majd: na, a Mont továbbjutott! — Későbbi tervein változ­tat-e, ha esetleg sikeresen ke­rül ki a végső versenyből? — Nem életcélom nekem ez az egész. Mondjuk, egy ma- nekenséget szívesen elvállal­nék. Erre az iskolában is van lehetőség, mert a ruhákat, amiket varrunk, mi magunk mutatjuk be. Már korábban is gondoltam, hogy jó lenne megpróbálni, mert azt mond­ják, jó mozgásom van ... M. N. P. SZÉP KIVITELBEN, színes táblaképekkel, fekete-fehér fo­tókkal, vászonkötésben jelent meg Gecse Gusztáv könyve, a Bibliai történetek. Ez a máso­dik, átdolgozott kiadás. Az el­ső négy évvel ezelőtt látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Rövidesen el­kapkodták. Ügy, hogy nagyon időszerű volt újra kiadni bő­vített formában. A kötet isme­reteket terjeszt és homályt oszlat. A Biblia körül ugyanis van valamiféle misztikum, mintha az valami isteni kinyi- latkozás volna. Holott a Bib­liát is emberek írták, nagyon is természeti tapasztalatok alapján. Az igaz, hogy vallási ihletésű könyv. A vallás vi­szont egy hosszú történelmi korszakban — tulajdonképpen napjainkig — szükségszerű ki­egészítője volt társadalmak­nak, s mint Ilyen, emberi problémákat fogalmazott meg. A Biblia tehát a valóság kér­déseinek a gyűjteménye: tele van ókori, keleti irodalmi em­lékekkel, például a Gilgames- eposszal, Enuma elissel, föld­rajzi leírásokkal, krónikákkal és más bölcsességekkel. A szerző leírja, hogy a Bib­lia szó a görögben könyvet, tekercset jelent. Ebben a for­mában vették át és alkalmaz­ták a latin nyelvű irodalom­ban is. Tehát a Biblia a köny­vek gyűjteménye. Végül a XIII. századtól kezdve a bib­net, benne végsőkig sarkított helyzetekkel, ezekben a fér­fiak néhány jellegzetes alap­típusával. A mentőövek, a naplók, a csónakok tárgyi vi­lága csupán mellékes körítés, egységbe fogó háttér a szó szerint vérre menő játékhoz. A Magyar Televízió megbí­zásából Horváth Z. Gergely vitte képernyőre ezt a jelenet­sort, ám nem egészen úgy, ahogyan az alapul szolgáló írás felkínálta magát A ren­dező ugyanis kalandfilmként indította a mesét és bizony j6 hosszú időnek kellett el­telnie ahhoz, hogy a néző ne egy szokványos fogolyszökés fordulatait csemegézze, hanem azok mögé figyelve általáno­sabb érvényű megfigyeléseket vonjon le. Bodrogi Gyula és két menekülttársa ugyanis körülbelül olyan külsővel meg viselkedési modorral te­lepedtek rá az utolsó szolgá­latát teljesítő s ezért a fiát is vendégül látó kapitány hajó­jára, mintha Rejtő Jenő vala­melyik regényéből léptek vol­na elő. Éppen ezért járásuk- kelésük, fegyencvagánykodá- suk kötötte le a" figyelmün­ket, és nem az az írói szöveg, amelyet Bor Ambrus fordítá­sában Lenz regényéből vettek kölcsön. A mondandó — körülbelül az, hogy a még oly etikus ma­gatartásnak is át kell válta­nia egyszer a cselekvésbe — Ilyenformán el-elfeledve, ku­szán, töredezetten tünedezett csak elő. így is mondhatjuk: rejtvényként kellett megfejte­ni. Szépíeremíő. Két Erdély­ből átszármazott fafaragómű­vészről — Cs. Kiss Ernőről és Sállá Istvánról — forgatott egy látványában igen szép, mondandójában szintén tar­talmas riportfilmet Veres Ist­ván szerkesztő-rendező. Egyrészt tehát azt láthattuk, hogy a vésők apró mozdulá­sainak-nyomán miként neme­sül ékes-virágos székelykapu­vá az a néhány élettelen fada­rab, másrészt meg arról hall­hattunk példabeszédeket, hogy áttelepülés ide, országcsere amoda, aki egyszer beleszerel- mesedett a maga művész-mes­terségébe, az nem is akarja, de nem is tudja abbahágyni azt Két remekbe dolgozó, tiszta szavú, fáradhatatlan ember­rel akadt találkozásunk! Iga­zán felemelő randevú volt... Akácz László lia szót egyes számban kezdték használni — a könyv. — S így vált általánossá. Mivel a zsi­dó Biblia arról szól, hogy az Isten szövetségre lépett az em­berrel, szövetségi könyvnek is nevezték, s ezt a keresztények is átvették. A Biblia két rész­ből áll: a zsidó Bibliából, amelyet a keresztények Ótes­tamentumnak vagy Ószövet­ségnek neveznek és a speciális keresztény gyűjteményből, amelyet Üj testamentumnak vagy Újszövetségnek hívnak. Az Ö- és az Űj testamentum ma 72 könyvet tartalmaz a katolikus, és 66 könyvet a pro­testáns kiadásokban. A Bib­liát kanonikus könyvnek is nevezik, mivel a kánon szó je­lentése szabály, regula. S mi­vel a keresztények a Bibliát tartják a hit és az erkölcs leg­főbb szabályának, ezért a Bib­liát tekintették kánonnak. Más egyéb érdekességet is megtudunk, ha elolvassuk Ge­cse Gusztáv művét, például azt, hogy hány nyelvre fordí­tották le, s azt, hogy mikor fordították le először magyar nyelvre. A legrégebbi magyar nyelvű, nem teljes fordítás a Huszita Biblia, amely a XV. század első felében jelent meg. még írásos formában. Az első nyomtatott magyar nyelvű Biblia-fordítás Komjáthy Bene­dek nevéhez fűződik, aki Szent Pál leveleit ültette át magyar nyelvre 1533-ban. Ezt követte Nem hiába fohászkodtak egész héten át a fóti me­nyecskék. Szombatra a nap­sugár bearanyozta a lanká­kat. A Somlyó-domfora igyek­vők ugyancsak nem győzték dicsérni a kegyes időt, mert emlékeznek még a múlt esz­tendei esőre, szélre. Akkor igazi a szüret, ha szép őszünk van. A fóti mu­latság rendezői azt is jól tudják, hogy nem elegendő a körültekintő rendezés, a sok­színű műsor, ha a környék nem várja szíves szóval, nap­sütéssel a vendégeket. Ezen az őszi hétvégén egyikből sem volt hiány. Megpróbálták mindenki számára színessé, élvezetessé tenni a présháznál töltött időt. Hagyományteremtő és ha­gyományápoló helyen állunk, amikor tekintetünkkel körül­öleljük a vidéket. Vörösmarty, s. a reformkor jelesei — írók, költők, politikusok — emlékét őrzi a táj. Ha alaposan körül­tekintünk a présházban, nem kerülheti el figyelmünket a hagyományokat felidéző né­hány dokumentum. Amikor a dombon még valójában sok szőlő termett, akkor szervezte a szellemi élet találkozóját a kis házikóban Fáy András. Nem véletlen, hogy Agárdi Gábor Kossuth-díjas színmű­vész köszöntőjében is komo­lyabbra fordította a szót. Fel­idézve az örökérvényű iro­dalmi hagyományokat, s egy­ben figyelmeztetőn is: az évi egyszeri alkalom vajon elég-e ahhoz, hogy tovább gazdagít­suk az örökséget? Költői a kérdés, nem várunk rá fele­letet. Azonban a sokszínű prpgranv láttán mégiscsak.,.ar­ra gondolunk, hogy á főváros tőszomszédságában több al­kalmat is lehetne- teremteni — esetleg nem is ilyen nagy tömegeket vonzón — az iro­dalomra, a művészetekre ér­zékenyek találkozóira. Miért Is volt érdemes a szombati nagy melegben föl­sétálni a hegyre? (Mert bi­zony nemcsak Fótról, de a fő­városból és a környékbeli falvakból is érkeztek sokan.) Ha másért nem, láthattunk pompás paripákat és ügyes a többi, kiemelkedik közülük a Heltai-féle fordítás 1541-ben. A teljes Bibliát elsőnek Károly Gáspár fordította és adta ki 1590-ben Vizsolyban. A szerző a kötetben sorra veszi a bibliai eseményeket. Az Ószövetség világát, a föld­rajzi környezetet, amelyben a történetek fogantak, a környe­ző országokat, a vallási fejlő­dést, a szent helyeket és idő­ket Ismerteti Mózes könyvét, keletkezését, a világ teremté­sének meséjét, az elvesztett Paradicsomot, Bábelt, a bábeli nyelvzavart, majd azokat a történeteket, amelyeket a zsol­tárokból is ismerünk: Szodoma és Gomorra esetét, Jákob, Jó­zsef és más bibliai emberek életét, cselekményeit. A tör­téneti könyveket, vagyis a Jó- zsué könyvét, a Bírák köny­vét, a társadalmi és vallási ál­lapotokat, a prófétai könyve­ket és más történeteket. Természetes az is, hogy a kötetben megtaláljuk a ma­gyarázatot az Újszövetség vi­lágára is. Leírja Gecse, hogy miként keletkeztek az evangé­liumok, — hogyan jött létre Jé­zus történetisége, az apostolok példabeszédei, cselekedetei is bő magyarázatot kapnak, vala­mint a Levelek, Pál levelei és a Jelenések könyve. Kell-e a beszélnünk a Bibliá­ról? Jó-e, ha ismerjük? Nem­csak jó, hanem szükséges is, mert így lehetünk az egész vi­lovasokat, hallhattuk a me­nyecskekórus szép dalait, megcsodálhattuk a népi tánco­sokat. A Fóti ősz nyitánya­ként elmaradhatatlan a fel­lág Ismeretének birtokában. A Biblia ugyanis a kereszténység világméretű elterjedését köve­tően — elsősorban Európában — hosszú évszázadokon át al­kalmasnak mutatkozott arra, hogy vallásokat ösztönözzön, világnézeti és filozófiai tájéko­zódást adjon, erkölcsi eligazí­tást nyújtson. Tegyük hozzá, hogy a Biblia maradandó ha­tást gyakorolt az emberiség, mindenekelőtt a Nyugat kultú­rájára. Európa vallás- és köz­története, irodalma, képzőmű­vészete és zenéje érthetetlenné válnék a Biblia ismerete nél­kül. Sokat veszít, aki nem is­meri Homérosz eposzait, Aeso- pus állatmeséit, Ciceró eszme- futtatásait, Ovidius költemé­nyeit vagy Plautus vígjátékait — írja a szerző —, de mit ért meg az irodalomból, a művé­szetekből és a zenéből az, aki nem olvasta Mózes törvényeit, a próféták fenyegetéseit, Jézus példabeszédeit, a Zsoltár­könyv énekeit, Pál leveleit, Tóbiás kalandjait, Jób problé­máit vagy Zsuzsanna és a vé­nek történetét? ISMERNI ÉS OLVASNI kell tehát a Bibliát. A kérdés: ho­gyan? Nem muszáj az egészet elolvasni, nem is lehet mindig hozzájutni a teljes szöveghez. Éppen az ilyen ismeretterjesztő könyvek révén, mint a Gecse Gusztávé, ismerkedhetünk meg vele. A kötet ugyanis emberi műként mutatja be a Bibliát. A könyv azt vizsgálja, hogy mit mond számunkra, a mai ember számára, aki már a szocialista társadalmat építi, a Biblia, amely letűnt évezredek világából közvetít, nyújt ma­radandó ismereteket. Gáli Sándor vonulás. A helybéli lovasok mellett ma már egyre több helyről jelentkeznek, hogy el­jönnek bemutatkozni. „Édesanyám, csak az a ké­résem, magyar ruhát csinál­tasson nékem...“ csendült fel az ének a menyecskék aj­kán, hogy ugyanolyan lelke­sen folytassák a színpadon. Bözsi néni, Margitka, Ilonka és a többiek ki nem hagynák ezt az alkalmat. Hiszen nincs is jobb egy szép őszi mulat­ságnál. Kiváltképpen, ha ők is szórakoztathatnak. Nem lenne teljes a kép, ha nem számolnánk be a község nemrégen alakult népitánc- csoportjának fellépéséről. (Bár véleményünk szerint kissé túlzás a központi jelző az együttes számára.) A kicsi­nyek ügyesek, bár még csu­pán az első lépéseket ismerik. Mégis, számukra Is öröm, hogy a színpadon is kipróbál­hatták képességeiket. S meny­nyire boldogság a hozzátar­tozóknak, amikor látják a gyerekek táncát! Bemutatko­zott az újjáalakult citerazene- kar is. Az amatőrök mellett gyönyörködhettünk a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének műsorában. Hazánk népművészetének kincsestárá­ból a legkedvesebbeket gyűj­tötték csokorba és nyújtották át a Fóti ősz közönségének. Még tartott a zene, a tánc, amikor a lenyugvó nap suga­rai még egyszer végigpásztáz­ták a tájat. A tizenhetedik Fóti ősz kimondottan jól kez­dődött, állapíthattuk meg mindannyian. Bár sokan ke­resgéltük a hegy levét, a mézédes mustot. Ezúttal nyo­ma tűnt, de a felvonulás és mulatság mégiscsak szüreti volt. Mindenesetre azt elárul­hatjuk, hogy a fótiak szeret­nék, ha még többen jönnének jövőre a nagy eseményre. Erdösi Katalin Miss Magyarország Na, a Móni továbbjutott Emberi problémákat fogalmazott meg A Biblia a könyvek gyűjteménye % HítjÓ. Furcsa masina egy vi­lági toka jó: motorja is, vitorlá- zata is van, mégis áll; egyes- egyedüli rendeltetése, hogy sö­tétedéstől pirkadatig villogjon rajta egy erős fényű lámpa, amelyhez — akárcsak a térké­pészek a magassági pontokhoz igazodva — a tengerészek be­mérhetik hajójuk tartózkodási pontját Olyasmik ezek a vízi alkal­matosságok is, mint a tenger­partokon magasodó világítótor­nyok, csak hát egy kicsit kö­rülményesebb eljárni hozzájuk, és a rajtuk szolgáló legénység sem ugorhat le egy forró grog­ra a közeli matrózkocsmába, amint azt a szárazföldi kollégá­ik — tanú rá számos kalandre­gény — bizony gyakorta meg­teszik. Kisebb is, zártabb is ez a hullámok hátán libegő te­rep, s mint ilyen, igencsak al­kalmas arra, hogy egy kis emberközösség belső feszült­ségeit felnagyítsa, a súrlódá­sokból drámákat gerjesszen. Hátha még váratlan látogatók is érkeznek erre a pár négy­zetméternyi élettérre! Siegfried Lemnek A világí­tóhajó című regénye tulajdon­képpen egy ilyen magatartás­vizsgálati jegyzőkönyv, amely­ben a kapitánytól a szakácsig' mindenki megméretik, hogy mennyire tudja tűrni a vá­ratlanul felépő feszültségeket, illetőleg ki hogyan viselkedik az életveszélyes helyzetekben. Egy modell tehát ez a törté-

Next

/
Thumbnails
Contents