Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

2 ^ßiifaP 1985. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ A TASZSZ a műhoMelhérító-fegyver kipróbálásáról Wmhkgtmveszély es lépése Az Egyesült Államok pén­teken kipróbálta Asat rend­szerű műholdelhárító fegyve­rét. A kétfokozatú műholdel­hárító rakéta — melyet F—15- ös vadászbombázóról irányí­tottak célra — egy „kiörege­dett” amerikai műholdat sem­misített meg a világűrben. A világ közvéleményének tiltakozása ellenére Washing­ton veszélyes lépésre, a fegy­verek egy új osztályának, a csapásmérő űrfegyvereknek a rendszerbe állítására szánta el magát. Ezzel az amerikai vezetés ismét bizonyította, hogy a fegyverkezési verseny eszkalációját és a világűrre való kiterjesztését az Egye­sült Államok politikájának sarkkövévé tette. Az Egyesült Államoknak az utóbbi időben megtett gya­korlati lépései megnehezítik a szeptember 19-én folytatódó genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokra való konstruktív felkészülést és a két ország vezetői csúcstalálkozójának előkészítését is. Ennek példá­jaként említette Jevgenyij Je- gorov, a TASZSZ szovjet hír- ügynökség szemleírőja szom­bati kommentárjában azt, hogy az Egyesült Államok pénteken kísérletet hajtott végre az „Asat” műholdelhá­rító rendszerrel. Militarista cselekedet A szemleíró hangsúlyozta, hogy a hírhedt „csillaghábo­rús” programmal kapcsolatos fontos előkészületek felgyor­sulása. és. kiterjedése a Géni­ben megtartandó szovjet— amerikai csúcstalálkozót köz­vetlenül megelőző időben tör­tént. Felelős beosztású ame­rikai személyiségek állítása szerint az előkészületek cél­ja,, hogy demonstrálják a Rca- p^n-kormányzát ., .„eltökéltbe* gét” és; „határozottságát”'. A továbbiakban a kommen­tár megállapítja, hogy az amerikai magatartás nemcsak a kozmikus fegyverek kérdé­sében, hanem minden más fegyverkezési kérdésben ha­sonló. A Szovjetunió egyolda­lú moratóriumot vezetett be a közepes hatótávolságú raké­ták telepítésére, és leállította a többi válaszintézkedéseit Európában. Az Egyesült Álla­mok ugyanakkor erőltetett ütemben folytatja az első csa­pás mérésre alkalmas Per­shing—2 rakéták telepítését európai NATO-szövetségesei- nek területén. A Szovjetunió a vegyi fegyverektől mentes közép-európai övezet létreho­zásáért emelt szót. Az Egye­sült Államok ezzel egyidejű­leg megkezdi a mérgező anya­gok legújabb és legbarbárabb típusának, a bináris vegyi fegyvereknek a gyártását, s e fegyvereket Nyugat-Európába, elsősorban az NSZK területé­re kívánja telepíteni, ahol már eddig is hatalmas meny- nyjségben halmoztak fel ame­rikai vegyi fegyvereket. Kísérlet lézerfegyverrel Az Egyesült Államok mili­tarista cselekedetei csupán a nemzetközi feszültség továb­bi fokozódásához, a szovjet— amerikai kapcsolatok romlá­sához vezethetnek. Az egész világ népeinek érdeke az, hogy visszatérjen az enyhülés idő­szaka, megfékezzék majd visz- szaszoritsák a fegyverkezési hajszát. A Szovjetunió e cé­lok eléréséért küzd — szöge­zi le kommentárjában a TASZSZ szovjet hírügynökség. Az Egyesült Államok lézer- fegyvert próbált ki az új-me­xikói White Sands katonai gyakorlótéren. A nagy erejű lézernyalábbal, egy álló hely­zetben levő Titán—2 rakéta részegységét semmisítették meg. Amerikai politikai körök­ben úgy vélik, hogy a lézer­kísérlet szervesen összefügg a Pentagon által erőltetett űr- fegyverkezéSi programmal, amely csapásmérő' űrfegyver­rendszerek kifejlesztését és te­lepítését irányozza elő. Szombaton az egyesült ál­lamokbeli Groton hajógyár dokkjában vízre bocsátották a 18 750 tonnás Nevada atom­tengeralattjárót. Ez a hajó az Egyesült Államok nyolcadik, Trident típusú, nukleáris ra­kétákkal felszerelhető tenger­alattjárója. t 4 közvélemény követelése Az amerikai közvélemény jelentős része sürgeti, hogy a leszerelési..- tárgyalások elő­.„-tf mozdítása érdekében Reagan módosítsa az űrfegyverkezés­sel kapcsolatos elképzeléseit és ajánljon fel kompromisz- s'zumot a Szovjetuniónak.. Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszter egy • va­sárnapi televíziós nyilatkoza­tában azt mondotta, hogy az űrfegyverkezési program, az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés folytatása „lét- fontosságú” az Egyesült Álla­mok számára. A miniszter szerint az űrfegyverek beve­zetése „elavulttá” tenne min­den hadászati nukleáris fegy­vert. Vendégünk: A szingapúri külügyminiszter Szuppiah Dhanabalan, a Szin­gapúri Köztársaság külügyminisz­tere 1937. augusztus 8-án született Szingapúrban; dél-indiai tamil származású. Középiskolai tanulmá­nyainak elvégzése után a szinga­púri University of IVlalayán ta­nult, s közgazdaságtudományi kandidátusi fokozatot szerzett. Állami szolgálatba lDGO-ban lé­pett. Először a pénzügyminiszté­riumban, majd a gazdaságfejlesz­tési hivatalban dolgozott. 1968—78 között a szingapúri fejlesztési banknál különböző vezető tisztsé­geket töltött be. 1976-ban a Kal- lang választókerület parlamenti képviselőjévé választották. A kül­ügyminisztérium államtitkári posztját 1979—1980 között töltötte be. 1985 januártól községfejleszté­si miniszter is. Szuppiah Dhanabalant 1980. jú­nius 1-én nevezték ki külügymi­niszterré, s párhuzamosan irá­nyítja a kulturális ügyeket is. Frank Bkckahy a Gorbatsov-interjúról Lehetőség vau a leszerelésre Intézetünkben arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy van lehetőség a nukleáris fegyver- kísérletek teljes betiltására. Sajnálom, de azt kell monda­nom, hogy ennek egyetlen aka­dályát az amerikai politika ké­pezi — jelentette ki az Izvesz­tyija című moszkvai lapnak adott nyilatkozatában Frank Blackaby, a Stockholmi Nem­zetközi Békekutatő Intézet (Sipri) igazgatója. Azok a válaszok, amelyeket Mihail Gorbacsov a Tinié című amerikai lap kérdéseire adott, a nemzetközi biztonság prob­lémáinak rendkívül komoly elemzéséről tanúskodnak — mutatott rá az ismert békeku­tató. A sznyist küliigymlnisztériam határozott tiltakozása Provokatív brit döntés Szombaton Moszkvában a Szovjetunió külügyminiszté­riumába kérették Nagy-Bri­tannia nagykövetét és hatá­rozott tiltakozást nyújtottak át neki amiatt, hogy Nagy- Britanniában rosszindulatúan és teljesen alaptalanul meg­vádolták a Szovjetunió több ottani képviselőjét és kiutásí- tótták őket tart a radikális palesztinoktól Kitoloncolások Izrael vasárnap kitoloncolt tizennyolc palesztin arabot a nfegszálit terülétekről Jordá­niába, s ezzel a joghatóságok jóváhagyták a katonai szer­vek statáriális végzését. Az arabok valamennyien a május­ban kötött fogolycsere-egyez­mény jóvoltából kerültek sza­badlábra. Körülbelül hatszáz arab maradhatott Ciszjordá- niában. Izrael most viszont megszegte a „Népi Front Pa­lesztina Felszabadításáért — Főparancsnokság” nevű szer­vezettel aláírt megállapodását, mivel akkor megígérte, hogy a börtönökből kiengedett 1150 palesztin aktivistának „új lapot” nyit, ha története­sen a megszállt, területeken honos. A kitoloncolások hivatkozá­si alapja az, hogy az emberek nem voltak valóban ciszjordá- niaiak, és hogy fegyveresen léptek a megszállt övezetek­be, „súlyos biztonsági kihágá­sokban” vétkesek., A jordániai hatóságok már többször tiltakoztak a statá­riális intézkedések ellen. Fő- eg az nyugtalanítja őket, hogy radikális, palesztin elemeket tesznek .....ét mind nagyobb szá mban a demarkációs vona­lon. Veszélyesnek tartják to­vábbá, ha a királyság lakos­ságának többségét kitevő pa­lesztin etnikum aránya még inkább eltolódik. jelentette a TASZSZ hírügy­nökség, A brit hatóságok provoka­tív lépése szöges ellentétben áll Nagy-Britannia hivatalos képviselőinek azokkal a kije­lentéseivel, hogy' fejleszteni kívánják a két ország közöt­ti konstruktív kapcsolatokat. Ezért az intézkedésért min­den negatív, következmény a rá a Szovjetunió külügymi­nisztériumában. ' A küliigyminisktérjuml nyi­latkozat a, továbbiakban em­lékeztet rá: szovjet . részről már több, ízben felhívták Nagy-Britannia figyelmét ar­ra, hogy képviselői megen­gedhetetlen tevékenységet folytatnak a Szovjetunióban. Ez a tevékenység azonban a figyelmeztetések ellenére td- vább folytatódik. Ezért a Szovjetuniónak nem maradt más választása, mint az, hogy az ország elhagyására szólítsa fel■ Nagy-Britannia több kép­viselőjét. A magyar-indonéz kapcsolatok Á kölcsönös érdekek jegyében Hazánk és az Indonéz Köz­társaság 1955 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Az elmúlt három évtizedben szá­mos megállapodás, szerződés- kötés fémjelezte kapcsolataink fejlődését, amelynek új lendü­letet adott Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének ta­valy őszi indonéziai tárgyalá­sa. É vizitet viszonozza a kö­zeli napokban Suharto elnök, aki első ízben látogat Magyar- országra. A kapcsolatainkban kezdet­ben tapasztalható gyors fejlő­dés jelentősen lelassult az 1965-ös indonéz eseményeket követően, s politikai kapcsola­taink csak a hetvenes évek elején élénkültek fel ismét. 1977-ben Szumito kutatásügyi miniszter, majd Adam Malik külügyminiszter tárgyalt ma­gyar partnerével Budapesten. A látogatást 1979-ben viszo­nozta Púja Frigyes. A magyar diplomácia vezetőjét kinntar- tózkodása idején fogadta Su­harto elnök, s az indonéz kor­mány több tagja. A megbeszé­léseken számos konkrét gazda­sági együttműködési lehetőség merült fel. s megállapították — csakúgy mint több más szakminiszteri tárgyaláson — mód van a kapcsolatok kölcsö­nösen előnyös fejlesztésére. A viszonylag dinamikusan fejlődő ázsiai országgal — amely az el nem kötelezett mozgalom alapító tagja —, ha­sonló vagy közel hasonló néze­teket vallunk a leszerelésről„ a fegyverkezési hajsza megál­lításáról. Gazdasági téren azon­ban még távolról sem használ­tuk ki az együttműködési lehe-. tőségeket. Ezt jelzi, hogy az export és az import értéke 10 évvel ezelőtt 2,4 millió dollár volt, 1981-ben már 35 millió dollár. Hazánk jelenleg gyógy­szeralapanyagokat, műtrágyát, izzólámpát és fénycsőalkatré­szeket, vákuumtechnikai be­rendezéseket, műszereket, vegyipari termékeket szállít a szigetországba, ahonnan első-, sorban kávét, ónt, nyersgumit, borsot és egyéb fűszereket, pa­mutszövését és fonónádat ho­zunk be. A mostani magas szintű lá­togatás alkalmat kínál a gaz­dasági, kereskedelmi forgalom fejlesztésére, bővítésére. Bár Indonézia kereskedelempoliti­káját általában a nyugati orientáció jellemzi, a szocialis­ta országokkal is egyre inkább a kapcsolatok fejlesztésére tö­rekszik. Ezt jelzi az is, hogy évek óta magyar berendezé­sekkel felszerelt oxigéngyár, izzólámpa- és fénycsőüzem működik a távoli államban. Losonczi Pál és Suharto el­nök a napokban megkezdődő magas szintű megbeszélései ki­váló alkalmat jelentenek arra is. hogy — az 1960-ban létre­jött kulturális együttműködé­si egyezmény alapján is — elő­relépjünk kulturális kapcsola­taink fejlesztésében. Ahs Sintcro Lázár György látogatásáról Javuljon a kelet—nyugati Lázár György miniszterelnök japán! látogatásának elő­estéjén Abe Sintaro, a szigetország külügyminisztere Tokió­ban fogadta Pietsch Lajost, a Magyar Távirati Iroda tudósí­tóját és Sugár Andrást, a Magyar Televízió munkatársát, s válaszolt kérdéseikre.-•ti; TOaPivw '! A japán diplomácia veze­tője üdvözölte a Miniszter- tanács elnökének köszöbön- álló látogatását. A magyar— japán kapcsolatokról jelenle­gi helyzetével foglalkozva el­mondta, hogy értékelése sze­rint a diplomáciai viszony 1959-ben történt újrafelvéte- le óta a két ország közötti kapcsolatok nem látványosan ugyan, de — mint hangsú­lyozta folyamatosan fejlőd­tek. Ezzel összefüggésben em­lékeztetett arra, hogy kölcsö­nös kormányszintű látogatá­sokra került sor, így például magyar miniszterelnök-helyet­1J>H - IlJrí V <ln tes két ízben is járt Japán­ban. Mindazonáltal -* emelte ki Abe Sintaro —v ez az első alkalom, hogy Magyarország kormányának elnöke tesz lá­togatást a szigetországban. Ez a tény — hangsúlyozta a ja­pán diplomácia vezetője — a látogatásnak különös jelen­tőséget kölcsönöz. Ennek kapcsán Abe Sintaro annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Lázár György japáni látogatása elősegíti majd a két ország és a két nép közötti barátság tovább­fejlesztését. A HÉTEN VÁRHATÓ ESEMÉNYEK Kiemelkedő fontosságú ese­mények sorakoznak az előt­tünk álló hét politikai naptá­rában. A magas szintű talál­A VILÁG, s hazája népe több mint húsz esztendő után sem felejtette el. Pedig a Dél­afrikai Köztársaság fajüldöző kormánya- mindent megtett azért, hogy Nelson Rolihlahia Mandelát, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőjét hermetikusan elszigetelje a vi­lágtól, s olyan börtönviszonyo­kat teremtsen a számára, hogy a fekete politikus minden re­ményét elveszítse. Mandela, aki szinte az egész életét, a faji elkülönítés elleni harc­nak szentelte, csaknem hu­szonhárom éve foglya a dél­afrikai rendszernek. Az ellene hozott ítélet életfogy tigla- mig szól, s a dél-afrikai törvények — mivel egy feketéről van szó —> nem teszik lehetővé a kisza­bott büntetés megrövidítését. Pedig az utóbbi hónapokban fellángolt megmozdulások, egyik legfontosabb, követelése éppen ez. Csakhogy Mandela élete és munkássága az évek során olyan politikai jelképpé vált az elnyomott fekete la­kosság körében, hogy a pre­toriai rezsim önszántából erre aligha hajlandó. De ki is ez a most 68 éves dél-afrikai politikus, akinek neve az utóbbi hetekben nap mint nap felbukkan az újsá­gokban? Akit az elnyomott tö­Mandelát nem felejtették el Az apartheid megek spontán megmozdulá­saik során éltetnek, vállalva a pretoriai hatóságok brutális válaszát, a sortüzet és a gu­mibotok ütlegeléseit is? Mandela 1918-ban Umtatá- ban született. A dél-afrikai viszonyokat figyelembe véve, kedvező körülmények között, mivel apja a transkei tembu törzs főnöke volt. Ennek kö­szönhette, hogy legtöbb, honfi­társával ellentétben, neki mód­jában állt a tanulás. Ügyvéd­nek készült. Valószínűleg kar­riert csinálhatott volna ezen a pályán, ha távol tartja ma­gát a politikától, s a negyve­nes évek elején nem kapcso­lódik be az Afrikai Nemzeti Kongresszus ifjúsági ligájának tevékenységébe. Johannes­burgban — erről családja gon­doskodott —, már megvolt az ügyvédi irodájának a helyisé­ge, amikor kijelentette, hogy politikai munkája egész em­bert kíván, s ő inkább annak szenteli az életét. EKKOR, a negyvenes évek­ben, mind több fekete bőrű fiatal került a gyárakba és üzemekbe. Az új munkásosz­tály körében erősödött a szak- szervezeti munka, termőtalaj­ra találtak a baloldali esz­mék s ha nem is szilárd, de egység bontakozott ki az el­nyomó rendszerrel szemben. Mandela és társai sztrájkokat szerveztek, tömeggyűléseken követelték a fekete őslakosság jogainak helyreállítását. Ami­kor 1948-ban az apartheid jelszavait hirdető Nemzeti Párt került hatalomra, különösen élessé vált a politikai harc. Mandela ekkor minden hala­dó erő egysége mellett tett hi­tet, annak ellenére, hogy ko­rábban fenntartásai voltak a kommunistákkal szemben. 1953-ban őt választották meg az Afrikai Nemzeti Kong­resszus elnökévé, s ezt köve­tően nyíltan is kiállt a ko­rábban már betiltott kommu­nista párt mellett. A dél-afri­kai függetlenségi mozgalom talán legnehezebb évei voltak ezek. Az állandó terror arra kényszerítette a fekete politi­kusokat. hogy változtatni kell a korábbi módszereken, már nem .elegendőek a sztrájkok és tüntetések. így alakult meg 1961-ben a „Nép Lándzsája” nevű fegyveres mozgalom, amelynek Mandela lett a fő- parancsnoka. Az ügyvédből lett politikai vezető, mint ké­sőbb ő maga mondotta, ekkor már megkezdte a háború és a forradalom művészetének ta­nulmányozását. A „TANULMÁNY” azon­ban nem fejeződhetett be. Nem sokkal később letartóz­tatták, s amikor 1963-ban bí­róság elé állították, a nyilvá­nos kivégzés veszélye fenye­gette. Az apartheid kormány azonban — nemzetközi nyo­másra — életfogytiglani bör­tönbüntetésre változtatta az ítéletet. így lett a polgárjogi vezető új otthona a fokvárosi kikötőtől néhány kilométerre levő Robben sziklasziget. A helyet kopársága miatt a „Rettenet szigetének” is ne­vezik. Az ágyak nélküli cel­lák és a kőfejtőben, végzett ki­merítő munka világa mégsem tudta megtörni. Bár családjá­tól, gyermekeitől elszakítot­ták — a hatóságok hozzátar­tozóit is rendszeresen zaklat­ták —. Mandela nem adta fel a reményt. S a dél-afrikai események őt látszanak iga­zolni. Csitári János kozák, népszavazások és kon­ferenciák mellett első helyen mindenképp az ENSZ kedden kezdődő negyvenedik, jubileu­mi ülésszakát, valamint a Genfben újabb fordulóhoz ér­kezett szovjet—amerikai fegy­verzetkorlátozási tárgyaláso­kat kell kiemelni. Ez utóbbi megbeszéléssorozat az, ami a Reagan—Gorbacsov csúcsta­lálkozó közeledtével a szakér­tők szerint a leginkább befo­lyásolhatja a két nagyhatalom viszonyát. HÉTFŐ: Az európai közös­ségek külügyminiszterei Lu­xemburgban tanácskoznak. Megbeszélésüket kedden a szervezet pénzügyminiszterei­nek találkozója követi. Dun- dee-ben megkezdődik a brit Liberális Párt kongresszusa. Margaret Thatcher kormányfő közben hivatalos látogatásra Egyiptomba indul. KEDD: New Yorkban meg­kezdődik az ENSZ 40. ülés­szaka. A közgyűlés az általá­nos politikai vita mellett ha­gyományosan alkalmat teremt a két- és többoldalú találko­zókra is. A tervek szerint sor kerül Reagan elnök és Se- vardnadze szovjet külügymi­niszter találkozójára, s a mos­tan* ülésszakon ünnepi meg­emlékezést tartanak a Bizton­sági Tanácsban a 40. évforduló tiszteletére. SZERDA: Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemokra­ták elnöke az NDK-ba látogat. Brandt útját az elmúlt hetek némileg kiélezettebb Időszaki után különösen fontosnak te­kintik a belnémet kapcsolatok alakulása szempontjából. Ma­gas szintű látogatások sorár Koivisto finn államfő a Szov­jetunióba. Alfonsin argentir elnök Franciaországba. Tha­tcher asszony pedig Jordániá­ba érkezik. CSÜTÖRTÖK: Genf bér megkezdődik a szovjet—ame­rikai fegyverzetkorlátozási tár­gyalások harmadik fordulója A megbeszéléssorozaton, mini köztudott, a stratégiai atom­fegyverek, az európai közép- hatótávolságú nukleáris esz­közök, valamint a világűr ka­tonai felhasználásának, az űr­fegyverkezésnek hármas té­makörét vitatják meg. PÉNTEK:a KNDK és Dél- Korea között született meg­egyezés értelmében első ízben került sor az 1953-ban befeje­ződött koreai háború óta szét­szakítva élő családok tngjni- nak kölcsönös látogatására. A hét folyamán Panmindzson- ban a két állam gazdasági szakértői között folytatódnak a korábban megkezdett tárgya­lások. SZOMBAT: Bettino Craxi olasz miniszterelnök befejezi kétnapos, hivatalos látogatását Szomáliában A kormányfő út- ját mint a megélénkült niasz diplomáciai aktivitás jelét ér­tékelik Afrikában. VASÁRNAP: népszavazást rendeznek Svájcban az új há zassági törvényről.

Next

/
Thumbnails
Contents