Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
Ne féltsük a szocialista eszméket Ha verseny — legyen verseny A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 2.. HÉTI'O A népi ellenőrzés vizsgálta Ét a termelőtől a fogyasztóig s égnövények jövedelmezőség« Az árutermelés, a verseny szelektáló, differenciáló hatása szocialista, avagy kapitalista jelenség? Napjainkban bizonyára érthetetlen az ilyen kérdés. Vannak olyan nyilvánvaló dolgok, evidenciák, amelyekre azt mondják: ez van, és tartózkodnak a minősítéstől, az „átpolitizálástól”. A versenyhatások az érintették körében lehetnek kellemesek és kellemetlenek, de általában a társadalom, az ország szemszögéből nézve nem jók és nem rosszak, egyszerűen realitások, amelyeket nem szabad figyelmen "kívül hagyni. , Volt időszak, amikor a természetes szelektáló hatásokat, mint szocialistaellenes jelenségeket bírálták, s a lemaradók támogatására, a különbségek tudatos kiegyenlítésére törekedtek. A verseny lényegét az elvtársi segítségnyújtásban, az elmaradók felzárkóztatásában határozták meg. © Az általános színvonalemelkedésnek elvileg a sorok szorosra zárása is egyik lehetséges módja. E felfogástól sem idegen a kiugrás, az elit felmutatása, sőt része a minta kiválasztása és reklámozása, a korlátlan lehetőségek hangoztatása. Az élmunkás- és élüzemmozgalom eszméi részben máig hatnak, nem váltották fel teljesen újak, a kiélezett hazai és nemzetközi ver- senykpvetelményekhez igazo- dóak. Pedig milyen egyszerűnek és természetesnek tűnik, hogy a verseny legyen verseny, minden külső és művi beavatkozástól mentes. Az elmaradók rovására gyarapodjon, fejlődjön az élenjáró. A gyakorlatban mégis a természetes kiválasztódás útját állja vagy a gazdasági szabályozás, vagy az egyedi beavatkozás, az eszközök, a jövedelmek átcsoportosítása az élenjáróktól az elmaradókhoz. De a szemléletbeli akadályok sem lebecsülhetőek. A negatív hatái közismert: nem terebélyesedhet a korszerű, a jövedelmező, és nem szorul vissza a korszerűtlen, az elavult, a gazdaságtalan. Az egész ösztönzési rendszert kérdőjelezi meg ez a retrográd gyakorlat. Nem érdemes igazán jól dolgozni, ha a munka, a teljesítmény hasznát mások élvezik. Végül is felborulnak az értékrendek. A középszerűség mintává válik, s nem a munka, az alkotás, hanem az ügyeskedés, a helyezkedés lesz a rangsoroló, a sorsformáló tényező. Nem nehéz belátni, hogy a kollektíva (a vállalat, a szövetkezet, az üzem) és az egyén (a dolgozó) sorsát szoros szálak fűzik egybe. Ha a vállalatok közt egyenlősdi érvényesül, akkor többnyire a személyi jövedelmek is függetlenednek az egyéni teljesítményektől. Ha ugyanis az egész kollektívát nem serkentik kiemelkedő munkára, akkor az egyes dolgozó — az ösztönzési alapok átlagolása okán — szintén „beáll a sorba”. És fordított esetben, amikor a személyi jövedelmek erősen kiegyenlítettek, akkor aligha várható el mind az egyéni, mind a kollektív kiugró teljesítmény. Az egyéni és a kollektív ösztönzés összefonódó bűvös körét, úgy tűnik, egy ponton az idén sikerült áttörni. Január elsejével alapvetően megváltozott a keresetszabályozás tartalma és módszere. Háttérbe szorult az átlagbér-szabályozás, és előtérbe került a nyereségtől, a jövedelmezőségtől függő bérgazdálkodás. Vagyis megszűnt az átlag és a bázis meghatározó szerepe, s a kifizethető bérek fedezetét egyre inkább a kollektív vállalati teljesítmény (a nyereség) biztosítja. © A gazdasági vezetők körében — értekezleteken, személyes beszélgetésekben — szinte egyik napról a másikra megszűnt a bérszabályozás ócsárolása. Persze dicsérni sem tudja mindenki. Hiszen az új bérezési feltételek csak az átlagos vagy annál magasabb nyereséget elérő kollektíváknak kedveznek, akik számára pedig végképp elfogadhatatlanok, azok választhatnak maguknak más bérezési formát. Ahol élnek és jól élnek az új bérezési lehetőségekkel, ott határozottan élénkült a teljesítmények ösztönzése, és elkezdődött a kereseti aránytalanságok felszámolása. Máris növekedtek a kereseti különbségek az azonos szakmán és azonos beosztáson belül, valamint a különböző szakmák és az eltérő beosztások között — a tényleges teljesítményektől, a vállalt felelősségtől függően. Kiemelt, az átlagosnál jóval magasabb keresetet fizetnek például a termelésirányítóknak, a műszaki-gazdasági értelmiségnek és a fejlesztésben, a gazdasági eredmények elérésében kulcsszerepet játszó más dolgozóknak. A teljesítmények következetesebb érvényesülését jelzi továbbá, hogy a felesleges, úgynevezett „vatta” létszám mindinkább kiszorul az üzemekből, az irodákból. Ám a szükségesnél és a lehetségesnél mérsékeltebbek a jól és a rosszul gazdálkodó vállalatok közötti jövedelmi különbségek. Tehát a kollektívának még mindig nem éri meg kiugróan, jól dolgozni, illetve változatlanul nem elég határozott a visszatartó erő az átlagosnál gyengébb munkától, a veszteséges tevékenységtől. Azt a lovat ütik, amelyik húz. A nehéz gazdasági helyzetben onnan vonnak el jövedelmet, ahonnan lehet, ahol több képződik. A rosszul dolgozó vállalatokkal, szövetkezetekkel viszont változatlanul kesztyűs kézzel bánnak. Ahol szükséges, többnyire találnak kiskapukat a normatív szabályozás és az általános rendelkezések útvesztőiben. Különösen az árrendszer „rugalmas”; többnyire elismeri és a kiszolgáltatott hazai vásárlóval megfizetteti a külpiaci veszteségeket, a korszerűtlen és hanyag munka többletköltségeit. Jellemző például, hogy a beruházási;, kereslet folyamatos csökkentése nyomán az építőipari kínálat nem növekedett, a minőség nem javult, a kivitelezési idők aiig-alig csökkentek, az árak viszont határozottan emelkedtek. A differenciálás következetes érvényesítését nehezíti, hogy nem alakult ki a leépült, tönkrement gazdasági egységek íeiszámoláSánaK gyakorlata. Az elvek tisztázódtak, a jogszabályok is nagyjából kialakultak. Alkalmazásukat azonban a szakmai, politikai idegenkedés egyelőre fékezi. A közvélemény bizonyos része a korábban kialakult szocialista eszményképpel összeegyeztethetetlennek tartja egy-egy vállalat felszámolását, épületei, eszközei kiárusítását. Holott a szocializmus eszméit, gazdasági rendjét nem az életképtelen szervezetek felszámolása, hanem azok fennmaradása, indokolatlan támogatása kompromittálja. Gödöllőn is kezdetét vette a kispályás labdarúgó-bajnokság, amelybe 36 csapat nevezett. Három osztályban küzdenek a bajnoki pontokért. A III. osztályban több új nevező együttessel találkozunk. Az Erdőkertes, az Amatőr, a Csanak, az Astor és a Vác- egres nevével ismerkedhetünk meg a következő hetekben. A nagy érdeklődést a küzdelemsorozat iránt az is tanúsítja, hogy szövetségi napúkon igen sokan jelentek meg. Az öttagú intéző bizottságban Kaiser László, Molnár András, Csontos István, Adám Mihály és Papp Gyula nagy rutinnal végzi munkáját. Tamás István a Ganz SZB, Le- géndi István a KIOSZ, Ádám József az Áfész intézőjeként tíz éve járnak a szövetségbe! Az első forduló eredményei a következők. I. osztály: Gépgyár 11.— Afész 1-5, HTÜ—Gelka 5-3, Gépgyár 1.—Állami Biztosító 1-1, Topi—KJK 2-2, Viktória A teljesítmények és a jövedelmek határozott differenciálását változatlanul a rossz beidegződések, szemléletbeli torzulások akadályozzák leginkább. A szűkkeblűség, a középszerűség, a kicsinyes irigység — egyes szakmai körök állítása szerint — beépült a nemzet lelkivilágába. Erőteljesebben hat, mint az anyagi ösztönzés. Ezzel a nézettel lehet is, kell is. vitatkozni. De azt már nehéz kétségbe vonni, hogy a hazai közvélemény és közélet hangadó elemei közt szép számban megtaláljuk e karakter jellegzetes képviselőit. Az egyik szociológus szerint nálunk a „betartás” demokráciája érvényesül. Egyes csoportok meg tudnak ugyanis akadályozni bizonyos döntéseket. „Nem az dől el demokratikusan, mi legyen, hanem az, hogy mi ne valósuljon meg.” © Időnként halljuk, némelykor tapasztalhatjuk, hogy a munkahelyi közvélemény ellenzi és elutasítja a teljesítményelv alkalmazását, a határozott jövedelemkülönbségek érvényesítését. Való igaz: a szocialista brigádok — szavazás esetén — gyakran osztanak fel maguk között jutalmakat és béremeléseket egyenlő arányban. A példa — még ha netán tömeges is — nem bizonyító erejű. Az ösztönzés, a teljesítménybérezés gyakorlata nem lehet szavazás tárgya. Az emberek ki- sebb-nagyobb csoportjának igazságérzete nem csalhatatlan, sőt esetenként kifejezetten igazságtalan, ha személyes érdekek vagy vélt elvárások motiválják azt. Nem véletlenül tartja a népi bölcsesség: senki nem lehet próféta a saját hazájában. Az igazán jó munkahelyi légkör kialakulásához a bátor kiállás, a viták nyílt vállalása, a közös cselekvés vezet. Nem lehet, nem is kell mindenkinek egyformán a kedvében járni. Fontos, hogy értékükön kezeljék, becsüljék az, embereket, s azok érezzék magúkat legjobban, akik a leghasznosabbak, a legfontosabbak. Az ösztönzéstől ne féltsük a szocialista eszméket. Az emberi képességek és teljesítmények különbözősége realitás, fel- és elismerése által halad előre a világ. Tavasszal elhalasztott mérkőzéssel kezdték a GSC férficsapatai az őszi szezont a hét közepén: Budakalászon vendégeskedtek a kézilabdázók. Az ifjúsági csapat felkészülése jobb volt, mint a felnőtteké, mégis nagyon szétszórt, —KIOSZ 2-0, Veresegyház— ATE 1-1. II. osztály: Fortuna—Erdő- gazdaság 1-1, Ganz SZB— MÉMMI 2-2, Városi Tanács— Híradás 2-4, Tefu—Szadai Tanács 3-7, Pedagógus—Tangi 2-4, KKMV—Ganz T. 3-1. III. osztály: Amatőr—Szadai Adidas 5-1, Csanak—Astor 4-2, MGl—Fanta 4-1. A Me- legégöv—Honvéd, az Áfész II.—Erdőkertes és a Váceg- res—ÁTK mérkőzésekre később kerül sor. Az OTSH rendelkezése értelmében a játékvezetői díj a jövőben 75 forintról 125 forintra módosul, melyet a pályaválasztó a mérkőzés előtt tartozik kifizetni. Az MLSZ elvi döntése szerint a mérkőzés elmaradása, félbeszakadása esetén is ki kell ezt a díjat fizetni a bíróknak. Az intéző - bizottság ezt a kispályás labdarúgó-bajnokság hivatalos közlönyében is tudatta a csapatokkal. Cs. J. Elapadhatatlan forrása hagyományőrző írásainknak, a táj szépségeit dicsérő eszme- futtatásainknak a Galga mente. Hagyományaikból és vidékük dicséretéből azonban még itt sem sikerült megélniük az embereknek. Kertje, művelhető földje gyakorlatilag mindenkinek van. Jövedelmezően gazdálkodó termelőszövetkezeteikkel együtt sok termékből Budapest éléskamrájának is tekinthetjük a Galga völgyét. Országos és helyi feladatainak persze nem gondtalanul tud megfelelni a térség mezőgazdasági termelése és a hozzá kapcsolódó felvásárlás, áruközvetítés, értékesítés. Figyelmeztető jelek érkeznek a nagyüzemek állattenyésztésének alakulásáról, immár tendenciaszerűen csökken a szarvasmarha-állomány, ami hosszú távon nem lehet cél. De évek óta feszültségek, gondok vannak a zöldség-gyümölcs termesztésben is. Másutt kel el * 1 2 * 1 A Gödöllői Népi Ellenőrzési Bizottság a zöldség-gyümölcs termékek útja a termelőtől a fogyasztóig címmel vizsgálta a témát, s két és fél év időszakát ölelte fel. Munkájuk időszerűségét indokolták a termesztésben és az ellátásban évek óta visszatérően jelentkező mennyiségi és minőségi gondok mellett a fogyasztói árak nagymértékű emelkedése miatt meglévő társadalmi feszültségek. A Gazdasági Bizottság 1984 októberében és 1985 márciusában határozatot hozott ideges volt szinte valamennyi játékos és elsősorban ez vezetett a vereséghez. Az első csapat sokáig pontszerzési reménnyel küzdött és némi játékvezetői segédlet eredményeként végül is szoros küzdelemben két góllal kikaptak. Budakalász—GSC 30-28 (16-15) GSC: Balogh — Szabó M. (1) , ürbán (8), Szlifka (7), Horváth (3), Malizs (6), Klement (2) . Csere: Balsai (1). Az együttes legnagyobb tehetsége, Hegyi, továbbá Csikós kapus a mérkőzés napján vonult be katonának, így nélkülük állt fel a GSC. Az első félidőben nem látszott az eredményen, hogy a budakalásziak balatoni edzőtáborban voltak, a mieink pedig most verődtek össze a tavaszi szezon befejezése óta először. Mindössze a játékrész derekán volt háromgólos előnyük a hazaiaknak, de nyolc perc alatt fordítottunk az eredményen. Újítani tudott azonban a Budakalász és egy góllal vezettek a félidő befejezi ekor. A második harminc perc számunkra jól indult, és sokáig jól is folytatódott. Urbán át- lövéseivel szemben a vendéglátóknak nem volt ellenszerük, így a 40. percig nem sikerült az egygólos előnyünket tartani. Ezután azonban fordult az eredmény, most már végig a hazaiak kerültek egy-két gólos vezetéshez. A végrehajtásban ritkán tapasztalható nagy hibát vétett az Ocsai—Egervári játékveze— egyben rövid és hosszú távú intézkedéseket sürgetett — a zöldség-gyümölcs termelésben és forgalmazásban kialakult gondok felszámolására. Hogyan valósul ez meg? Milyen elmozdulás tapasztalható a termelő és forgalmazó szervek munkájában, a fogyasztói igények kielégítésében? Többek között erre keresték a választ a vizsgálattal. A zöldségtermékek útját a termelőtől a fogyasztóig nem állt módjukban teljes körben nyomon követni, hiszen a körzetben megtermelt zöldség nagy része elhagyja a közigazgatási területet, a fővárosban vagy más megyékben forgalmazzák és értékesítik. Ebben az írásunkban a vizsgálat azon részéről számolunk be, melyet a termelő nagyüzemekben, a túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság és a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben végeztek. Ezek a közös gazdaságok döntéseik meghozatalánál — termékszerkezet-módosítás, fejlesztés, felszámolás — az alábbi tényezőket veszik figyelembe. A tevékenység folytatása mellett szóló érv az, hogy a természeti adottságok alapján a terület alkalmas, a biztonságos zöldség- termesztés természeti feltételei adottak, jól bevált hagyományaik vannak. Ellenérvek Viszont ugyancsak vannak. Nehéz gépesíteni A kézi munkaerő rohamosan csökken. Az. egyes kultúrák nehezen gépesíthetők, illetve a gépi betakarítás jelentős veszteségeket okoz. Az egyes zöldtői kettős: egy budakalászi lövés kipattant a kapufáról és a már a hatoson belül álló játékos lábáról került a hálóba. (Nyilvánvalóan szabaddobást kellett volna ítélni a hatos vonalról a mieink javára.) Mégis gólt jeleztek. Utána kettős emberhátrányba került csapatunk és már nem sikerült az egyenlítés. Az utolsó másodpercekben egy értékesített budakalászi büntető alakította ki a 3028-as végeredményt. Jó: Urbán — a mezőny legjobbja —, Szlifka és Malizs. Budakalász ifi—GSC ifi 17-11 (10-3) GSC ifi: Imre — Szabó (1), Bátori (5), Hajdú (2), Meggyes (1), Szekeres (5), Rusai. Csere: Morvái. Az ifibajnokság első helyéről rajtoltak a GSC-fiatalok, a nagy tét rányomta a bélyegét az idegállapotukra, az első félidőben képtelenek voltak pontosan lőni, ami a megfelelő koncentrálás hiányára utalt. A folytatás nagy részében már a tavaszi formát mutatták a gyerekek és sikerült két gólra lefaragni a hátrányt. De néhány elemi hiba azt eredményezte, hogy a már majdnem padlón levő hazaiak lábra kaptak és megszerezték mindkét pontot. Érdekesség, hogy a kalásziaknál csak egy, a mieinknél öt kétperces kiállítást osztottak ki a bírók. Az összkép alapján csak Imre kapus dicsérhető remek helytállásáért. M. G. évről évre csökkenő tendenciát mutat, többük termesztés se ráfizetésessé vált. A támogatást célzó központi szabályozók — a felvásárlási árak 4 százalékos emelése, a telepítési támogatás, a közvetett fejlesztésialap-juttatás — nem jelentettek befolyásoló tényezőt az üzemi döntések meghozatalában. A feszültségeket okozó egyik lényeges ellentmondás az, hogy a zöldség iránti meny- nyiségi és minőségi igény a lakosság részéről az évek során nő, amit közel stabil árakon kellene fedezni, ugyanakkor a megtermelt zöldség mennyisége és a fajlagos ráfordítás is ingadozó. A termesztés-értékesítés költség-árbevétel és jövedelmezőségi adatait a vizsgált gazdaságok évenként elemzik, értékelik, a következő gazdasági év tervszámainak kialakításakor a döntést meghatározó kritériumként kezelik. A sárgarépa esetében 46 százalékos vetésterület-csökkentés, a petrezselyem esetében 3 százalékos értékesítési árnövelés, a fejes káposzta esetében, valamint a paradicsomtermesztésben a művelés megszüntetésével válaszoltak a kihívásra. A . területre vetített önkölfj- 5ég csökkentésére az üzemek nem látnak lehetőséget, mer) a műtrágya, a növény redő szer ára 6—8 százalékkal emelkedett, a munkabérek közterhei növekedtek, a segédüzemek önköltsége magasabb a növekvő üzem- és kenőanyag, alkatrész-felhasználási költségek miatt. A kézi munkaerő a betakarítás gépesítésével csökkenthető, azonban ezzel körülbelül 25—30 százalékkal nő a betakarítási veszteség. Az alacsony átvételi árakban nem térülnek meg a gépesítéshez kapcsolódó magás amortizációs költségek. Túrán például 3 millió forintos gép- beruházást követően a gyökérzöldségtermesztés veszteségessé vált, a géppel betakarított paradicsom jövedelmezőségét Vácszentlászlón szintén rontja, hogy konzervgyári értékesítésre kerül alacsonyabb átvételi áron. Beszántott érték A fenti okok miatt érdekeltség hiányában a vizsgált szövetkezeteknél nem érvényesülhetett a Gazdasági Bizottság 1984. évi novemberi határozatában megfogalmazott elvárás, mely szerint a főváros körzetében kedvező adottságú zöldségtermesztő nagyüzemekben az ellátási szempontból fontos kertészeti termékek termelését fokozni kell. Az előrelépés érdekében feltétlenül szükséges többek között a szerződések garanciális elemeit erősíteni. Sokatmondó az, hogy 1984-ben 40 vagon káposztát kellett Túrán beszántani, nagy értékű paradicsommagot nem vett át a monori V etőmagtermeltető Vállalat. B. G. Moziara Aranyeső Yuccában, Színes, szinkronizált olasz kalandfilm, 4—6—8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Kispályás labdarúgó-bajnokság Vácegres is benevezett K. J. Sikertelen vendégség Jó felkészülés, ideges játék
