Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
2 1985. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ Tényéken ápA pirbmédet (Folytatás at I. oldalról.) holdelhárító fegyver első harci körülmények közötti kipróbálását. Ezenfelül még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovjetunió ellen. Zavar Washingtonban Hogyan ítéljük meg ezeket a lépéseket? Ezek az intézkedések egyrészt arról tanúskodnak, hogy valamiféle zavar, bizonytalanság uralkodik Washingtonban. Ennek okát abban a nyugtalanságban látom, amit azért éreznek, mert a szovjet kezdeményezések megingathatják a Szovjetunióról, mint a rossz birodalmáról, és az általános veszély forrásáról terjesztett ama állítások hitelét, amelyekre az egész fegyverkezési politika épül. Másrészt az említett lépések azt mutatják, hogy az óceán túlsó partján nem éreznek kellő felelősséget a világ sorsa iránt. Ez pedig újból felveti számunkra a kérdést: lehet-e egyáltalán ilyen légkörben normális viszonyt fenntartani, ésszerű államközi kapcsolatokat ápolni. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépéséről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. Élni és élni hagyni A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcs- találkozóról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. Mi komolyan készülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta az SZKP KB főtitkára. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokbaszorítá- sunk szándékára épül. Fel akarnak róni nekünk mindenféle halálos bűnt a fegyverkezési hajsza erőltetésétől kezdve a „közel-keleti agresszióig”, az emberi jogok megsértésétől del-afrikai ármánykodásunkig. Mj készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van m;t mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszában viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott támogatásáról, s az emberi jogok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közel álló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink, s valameny- nyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják. A veszekedésből, a kölcsönös vádaskodásból semmi jó nem sülhet ki. Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. Becsületes, előítéletektől mentes párbeszédet szeretnék, amelyben jelen van a nukleáris katasztrófa v eszélyétől való eltávolodás szándéka. Nem tévhiteket és sztereotípiákat kell megvitatnunk, amelyből már mindenkinek elege van, hanem a reális problémákat, országaink valódi érdekeit, jövőnket, s az egész nemzetközi közösség jövőjét. A jelekből ítélve az amerikai fél egyelőre nem érre készül. Úgy tűnik, politikai „szupergladiátorok’’ párharcára számít, s csak arra gondol, hogyan tud minél ügyesebben sebet ejteni partnerén, miként tud pontelőnyre szert tenni ebben a „mérkőzésben”. Mi értelme van az erőfitogtatásnak, a teátrális színjátéknak, miért kell a belső politikai harc módszereit két nukleáris hatalom kapcsolataira átvetíteni. £ kapcsolatokban hatástalan és veszélyes Is, ha valaki az erő nyelvén próbál meg beszélni. A csúcs- találkozóig azonban még van idő, és sok mindent lehet tenni annak érdekében, hogy e találkozó alkotó és hasznos legyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Az interjú további részében Mihail Gorbacsov az Egyesült Államok hadászati védelmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washington e kezdeményezés bírálóinak válaszolva szívesen használja azt az általa cáfolhatatlannak tekintett érvet, hogy a csillagháborús terveket az oroszok is ellenzik, márpedig ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris korunkban az ilyen logika használata meglehetősen gyászos jövőt idézhet elő. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthetetlenséget, s ily módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétségtelenül minden területen tovább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Éppen ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egyesült Államok, és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltani a világűr militarizálását, ha nem sikerül elhárítani az űrfegyverkezési hajszát, akkor semmiféle eredményre sem számíthatunk. Ez szilárd álláspontunk. Mi készek vagyunk a tárgyalásokra, de nem az űr- fegyverekről, nem arról, hogy e fegyvereknek milyen fajtáit lehet a világűrbe telepíteni, hanem az űrfegyverkezési hajsza megakadályozásáról. Ez év januárjában a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei ennek szükségességéről állapodtak meg. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés a világűr militarizálásának elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Szeretnék rámutatni arra, hogy mi sem hiszünk jobban az amerikaiaknak, mint ők nekünk, s ezért ugyanolyan érdekeltek vagyunk benne, hogy minden megállapodást ellenőrizni lehessen, mint ők maguk. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A védelmi és támadó fegyverzetek közötti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bizonygatni sem kell — szögezte le az SZKP KB főtitkára. Készség a tárgyalásokra Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapásmérő űrfegyverét és műholdelhárító rendszerét. A múltban már nagyon sok próbálkozás történt annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék a Szovjetuniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövőben is. Mi nem sütjük rá az Egyesült Államokra a „gonosz birodalma” címkét. Mi azt szeretnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai kapcsolatok újabb, az eddigieknél kedvezőbb fejleményeket hozó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minőségileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jóval nehezebbé válik, ha még egyáltalán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fél az Egyesült Államokat arra, hogy kössön velünk komoly megállapodásokat a hadászati nukleáris fegyverekről, a közepes ható- távolságú nukleáris eszközökről, és a világűr militarizálásának megakadályozásáról — mutatott rá Mihail Gorbacsov leszögezve, hogy ameny- nyiben az űrfegyverekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Washington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik. A gazdaság helyzete A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazdaság helyzetéről szólt. Emlékeztetett rá, hogy a háborúk és az újjáépítési időszakok legalább két évtizedet vettek el a szovjet emberektől. A szocialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasználva a nehéz körülmények ellenére a Szovjetuniót mégis sikerült gazdasági világhatalommá tenni. Természetesen megvannak a hibáinkból és mulasztásainkból adódó nehézségeink — mutatott rá a főtitkár. Mi ezekről nyíltan beszélünk. Elkerülhetetlenné vált, hogy javítsunk a dolgok menetén, s ebből született a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsításának koncepciója. Számunkra ma ez a legfontosabb, az elsődleges feladat. Keressük a gazdálkodás ésszerű módszereit. Látjuk problémáinkat, de biztosak vagyunk társadalmi rendszerünk, országunk lehetőségeiben. Az utóbbi időben az ország több vidékén megfordultam, sok emberrel, munkásokkal és parasztokkal,, mérnökökkel és tudósokkal találkoztam — mondotta Gorbacsov. E találkozók bebizonyították, hogy a nép nemcsak támogatja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a munka határozott javítását. Az amerikai hírmagazinnak arra a kérdésére, hogy a világgazdaság milyen változásai lennének hasznosak a Szovjetunió számára, Mihail Gorbacsov kifejtette: Bár ez inkább politikai, mint gazdasági kérdésnek tűnik, elsősorban a fegyverkezési hajsza megállítása. Minden egyes védelmi célokra fordított rubelt szívesebben költenénk polgári, békés célokra. Véget kell vetni a diszkriminációs korlátozásoknak, a világkereskedelem fejlődését hátráltató valamennyi akadálynak, tovább kell mélyíteni a nemzetközi munkamegosztást, amelyben mi, barátaink és szövetségeseink is még aktívabb szerepet kívánunk játszani. Az ilyen változások hasznára válnának a világ valamennyi népének. A fejlett technológia megszerzésére irányuló szovjet szándékról szólva Mihail Gorbacsov felhívta rá a figyelmet, hogy erre törekszik minden ország, köztük az Egyesült Államok is, sőt az talán még másoknál is erőteljesebben. Végezetül még egy gondolatot szeretnék kifejteni ami akár egész beszélgetésünk ösz- szegzésének tekinthető. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy o külpolitika a belpolitika folytatása. Ám, ha ez így van, kérem gondolkodjanak el rajta: ha mi oly hatalmas belső feladatok megoldására törekszünk, mint azt említettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érdekeltek? A választ önökre bízom — mondotta végezetül a Time-nak adott interjújában Mihail Gorbacsov. John Block megbeszélései Elégedetten nyilatkozott a Szovjetunióban tett látogatásáról John Block amerikai mezőgazdasági miniszter. Block szovjetunióbeli utazásának utolsó állomásán, Lenin- grádban, a városi tanácsban folytatott megbeszélésen értékelte útját. Az amerikai miniszter kedvezően értékelte a mezőgazdasági együttműködésről a napokban aláírt jegyzőkönyvet. Örülünk, hogy — mint azt az aláírt dokumentum is tartalmazza — sor kerülhet mezőgazdasági szakemberek cseréjére, s kedvezően ítéljük meg a kapcsolatok ilyen formáját — mondotta. Libanon: Hühlh Bem rendezési terve Nabih Bern, az Amal nevű síita szervezet vezetője szombaton a Baalbek városában tartott tömeggyűlésen nyolc pontból álló javaslatot terjesztett elő a libanoni belső válság rendezésére, a hatalmi intézmények reformjára. Berri fő követelései a következők: Libanon legyen egységes, szuverén és független állam, amely fellép a határsá- vot megszállva tartó izraeliek ellen. Biztonsági, katonai, politikai és tájékoztatási szerződésrendszert kell létrehozni Szíriával, megerősítve a kiváltságos viszonyt a két állam között. „Töröljék el” a felekezeti politikát, és hozzanak létre alkotmányozó nemzetgyűlést, a libanoniak teljes egyenlősége alapján. Átmeneti időszakra alakítsanak elnöki tanácsot a hat legnagyobb libanoni közösség képviselőiből, akik egy-egy évre töltenék be az államfői posztot. Töröljék el a közigazgatási posztok felekezetek alapján való megosztását. Véres összecsapások Dél-Afrikában Huszonnyolcán vesztették eddig életüket a dél-afrikai Fokváros fekete és színes bőrű negyedeiben szerda óta tartó zavargásokban. Az adatok hivatalosak, jóllehet helyi megfigyelők úgy vélik, hogy a halálos áldozatok száma jóval fe- fülmúlja az országos rendörpa- rancsnokság közleményében szereplő huszonnyolcat. A közlemény arról is beszámol, hogy Fokváros külterületein pénteken is folytatódtak a heves összecsapások a katonaság és a rendőrség, illetve a tüntetők között. Új'M iraki légi támadói Az iráni Hárg-szigeti olajkikötő ellen pénteken végrehajtott nagy iraki támadás dacára is folytatódhat az iráni olaj szállítása külföldre — jelentette szombaton az Ima iráni hírügynökség. A jelentés Tavaiéit, az iráni déli olajmezők igazgatóját idézi, aki egy sajtóértekezleten beszélt. Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke cs Lázár György, a Minisztertanács elnöke a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Le Duant, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárát, Truong Chinhct, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökét, valamint Pham Van Dongot, a miniszter- tanács elnökét. A távirat szövege a következő: A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdításé na és gyarapítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak. örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében aláírásra került magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és_ barátság a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelmükben. A négy évtizedes út NÉGY ÉVTIZED telt el az óta, hogy az évszázadokig tartó feudális elmaradottság, a gyarmatosítás, a belső ellentétek és sorozatos viszályok után Délkelet-Ázsiában függetlenné vált egy ország. Ma úgy hívják, hogy Vietnami Szocialista Köztársaság, de akkor, 1945. szeptember 2-án, amikor a haladó erők felszabadító harca győzedelmeskedett, a világ Vietnami Demokratikus Köztársaság néven ismerte meg. A volt francia gyarmaton, majd a második világháború évei alatt japán megszállás alatt sínylődött Vietnamban ekkor először tartottak demokratikus választásokat. A szavazás eredménye, az a tény, hogy Ho Si Minh kor mánya került hatalomra, s ezzel Párizs elveszítette délkelet-ázsiai befolyását, ismét hosszú háborúskodáshoz vezetett. Még másfél év sem telt el a függetlenség elnyerése óta, amikor 1946 decemberében a franciák hódító háborúba kezdtek. A hazájuk földjén harcoló vietnami néphadsereg alakulatai azonban — súlyos véráldozatok árán — győzni tudtak. Dien Bien Phunál, 1954-ben megsemmisítő vereséget mértek a betolakodókra, s Párizs tárgyalni kényszerült. A Genfben megtartott megbeszéléseken olyan kompromisszum született, hogy az északi szélesség tizenhetedik foka mentén — ideiglenesen — kettéosztják az országot, s az újraegyesítésről az 1956-ra előírt szavazásnak kell döntenie. Délen a franciák hatalomra segítették Ngo Dinh Diemet, aki a megállapodásokat megszegve, nem tartotta meg a szavazást. A hazafias erők harcot indítottak a nyugati támogatást élvező rezsim ellen. Közben egyre több amerikai „tanácsadó” kezdte meg működését a déli országrészben, s A HÉTEN VÁRHATÓ ESEMÉNYEK A hírügynökségek előrejelző naptárai erre a hétre rendkívül zsúfoltak. A legfontosabb várható események — a teljesség igénye nélkül — sok olyan eseményt ígérnek a külpolitika iránt érdeklődőknek, melyek figyelemre méltóak. HÉTFŐ: Ezen a napon fejeződött be Japán kapitulációjával negyven esztendeje a II. világháború. Világszerte megemlékezéseket tartanak Ugyancsak Japánnal kapcsolatos. hogy Tokióban megkezdődik a korrupcióval vádolt Tanaka Kakuei, volt miniszterelnök bírósági tárgyalása. Nagy-Britanniában Barve Defender fedőnéven nagyszabású szárazföldi hadgyakorlat kezdődik. KEDD: Luandában az el nem kötelezett országok külügyminiszterei értekezletet tartanak. SZERDA: Felipe González spanyol miniszterelnök hivatalos látogatásra Kínába érkezik. Poul Schlüter dán kormányfő Izraelbe látogat. Chilében újabb tiltakozó napot hirdettek a Pinochet-rezsim brutalitása miatt. CSÜTÖRTÖK: Mihail Kopien szovjet külügyminiszterhelyettes, kétnapos látogatásra Tokióba érkezik. La Paz- ban megkezdi munkáját a latin-amerikai szakszervezetek kongresszusa, amely a térség eladósodásának problémáit vitatja meg. SZOMBAT: A dél-ázsiai országok regionális együttműködési szervezete (SARC) a bangladesi fővárosban tartja első csúcsértekezletét. Torquayban kongresszust tart a Brit Szociáldemokrata Párt. VASÄRNAP: II. János Pál pápa Liechtensteinbe látogat számuk az 1963-as Thieu* hatalomátvétel után tovább, emelkedett. A háború nem sokkal később északra is átterjedt, Johnson amerikai elnök azzal az indokkal, hogy a demokratikus Vietnam támogatja a déli felszabadító erőket, négy éven át rendszeresen bombáztatta az északi területeket. 1972-ben at Egyesült Államok aknazárat létesített Haiphong kikötője előtt, s a nemzetközi tiltakozás ellenére ismét a VDK sorozatos bombázásához, folyamodott. Az amerikai hadsereg kegyetlenkedései, az óriási méretű pusztítás azonban nem tudta megtörni a vietnami~ hazafiak erejét. 1975 tavaszára a dél-vietnami felszabadító erők meghátrálásra kényszerítették a tőkés világ legnagyobb, s legjobban felszerelt hadseregét. A katonai győzelmet s az egy évvel később megtartott választásokat követően a vietnami nemzet- gyűlés ismét kimondta Észak és Dél egyesülését, s ezzel megszületett a Vietnami Szocialista Köztársaság. Sajnos, az elmúlt tíz esztendő békés építőmunkáját is többször szakította meg feszültség, s a nyugalom kora még ma is késik. 1978-ban például a kambodzsai hazafiak csak a vietnami erők segítségével tudták elűzni a Pol Pot-rezsimet. Vietnam, amely ma már tagja a KGST-nek is, a Szovjetunió és a szocializmust építő országok segítségével óriási haladást ért el, de még ma is az egyik legégetőbb gond az élelmiszertermelés, így érthető, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban kiemelt szerepet kapott a mezőgazdaság, s azok az iparágak, amelyek ezzel összefüggőek. Folyamatosan bővülnek az exportlehetőségek is, amelyek hátteréül a kaucsuk, a tea, a kávé s más ültetvények gyors ütemű fejlesztése szolgál. Az ország gazdasági szükségleteit a villamos energia, a szén és ólom termelése, a gépgyártás jelentős részben kielégíti. Vietnam déli részén kőolaj- és földgázmezők húzódnak, ezek kitermeléséhez a Szovjetunió nyújt megfelelő segítséget. AZ EDDIG ELÉRT eredmények ellenére Vietnamnak még hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy a sorozatos pusztító háborúk után. most a békés országépítés időszakában létrehozhassa a maga fejlett iparát és mezőgazdaságát. Az eredmények biztatóak, s további ösztönzést adnak a „Dél országában” élő népeknek ahhoz, hogy ezeket az elképzeléseket valóra is váltsák. Csitári János
