Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

A A gyömrői vízhiányról Az indulatok nem használnak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 7., SZERDA Barátságtalan Barátsági park X Versenytárgyalás jó ötletekért őszintén: Barátsági Mondjuk meg park-e Monoron a . park? A Kistói útról nézve még igen: a fű lekaszálva, a fák árnyéka szinte lehívja a né- zelődőt az aszfaltról, hogy ballagjon át a kis hídon, ül­jön a lombok alá, hallgassa a madárdalt és a csendet, lé­legezzen nagyot a Jevegőből, amely itt érezhetően egészen más, mint bent a városban, hiszen egymást érik a füzek, nyírfák, juharok — megszű­rik a kánikulai forróságot is. A hatalmas emlékkövön még jól látható a belevésett dátum: 1975. Tízéves tehát a közös erőfeszítéssel létreho­zott pihenőhely. Ha a Veress Pálné utca felől közelítünk a hajdani kistóhoz, a látvány s< :kal vigasztalanabb. A tó csak messziről szép: fodros a vize, s a libacsapat úgy úsz­kál benne, mintha hattyúk lennének: büszke nyaktartás­sal, meg sem mozduló testtel. A nádasba vágott fdgyelőhe- lyeken gyerekcsoportok, hor­gászbottal vadásszák a sze­rencsét, de felnőttek is akad­nak egy-egy kis öböl szélén, s egy apuka újságolja szé­gyenlős nevetéssel: ha már ktj'OT7-'ésa'k megvárja a "ka­pást, mert a . túlpartról azt kiabálta egy idősebb ember az előbb: micsoda nagy hal akadt a horgára! Van. aki a fűben fekszik, újságot olvas, s néha felemeli a fejét a lármára: nyolc-tíz gyerek fröcsköl, fürdik a „fü­rödni tilos’’ tábla szomszédsá­gában. Ahol kilábalnak a víz­ből, törött befőttesüvegek, nylonfoszlányok. felfordított lavór, bádogdoboz. A partról egy bottal pisz­kálgatom a mindenfelé bur­jánzó hínárt, s a megmozga­tott iszapból förtelmes bűz csap meg. A túlparton tehe­nek legelnek, két ló is, egy bika rázza busa fejét, s az ide-oda tébláboló szamár ak­korát kiált, hogy felrebben a libacsapat. Téblábolok. nézelő­döm — az egyik ház gazda­sági udvarából kivezető, ásott csatornában majd a nyakam töröm. Mit vezetnek innen a tóba? Trágyalevet? Aligha­nem — hiszen az udvar maga­san van, az esővíz amúgy is szépen lefolyna a parton ... Fürdőnadrágos srácok csa­pata érkezik, letáboroznak, szórják a tóba a csalit. Nem mozdul a víz, csak ott, ahol szökőkutat játszanak a pan­csolók. Akkor most mi is ez itt: pihenőhely? Park? Az is le­hetne ... Egy vékony aktát lapozgatok: Csontos József Kistói úti lakos és a monori tanács levelezését tartalmazza. Van benne egy szerződés is, miszerint Csontos József vál­lalja, hogy a Barátsági park területén rendet tart, gondoz­za, metszi a fákat, megakadá­lyozza a szemét illegális le­rakását, kaszálja a füvet, jo­ga van arra, hogy a vandálo­kat rendreutasítsa, sőt az a jó, ha be is jelenti a szak- igazgatási szervnél — s mind­ezekért az övé lehet a térü-' létén lekaszált fű. Van itt egy levél is, mely­ben Csontos József szerkesz­tőségünkhöz fordul segítsé­gért. Megromlott egészségi ál­lapotánál fogva a park rend- bentartását már nem tudja vállalni — írja —, de elnézni sem tudja a szeméthalmok növekedését, a pusztulást. Aztán még egy levél, és több telefon, az utolsóból derül ki konkrétan, hogy Csontos Jó­zsef lemond a 4—5 hektárnyi terület gondozásáról végleg — bár azzal a rossz érzéssel, hogy ő volt az- utolsó, aki ott még tett valamit. Madari Gyula, a monori tanács MÜTEF osztályának vezetője sokkal bizakodóbb a jövőt illetően, s míg hallga­tom, megjelenik előttem nem­csak a park és a tó, hanem a szemétteleppé vált. telepi maggyárkert is — amely adottságainál fogva ugyancsak csodálatos pihenőhelye lehet­ne a helybelieknek — sőt a régi strand kertjének képe is az olajfüzekkel, a talp alá si­muló fűszálakkal, a megrepe­dezett beton medencével... Madari Gyula ugyanis azt mondja: — Szeretnénk, ha ezeket a területeket adottságaiknak megfelelően hasznosíthatnánk — de a tanács anyagi lehető­ségei ezt sajnos nem teszik lehetővé. Mégsem mondunk le arról, hogy pihenő- és ját­szóparkok legyenek a most nagyon elhanyagolt részeken. Ezért úgy gondoltuk: a kö­zeljövőben versenytárgyalást hirdetünk. talán akadnak olyan vállalkozók, akik fantá­ziát látnak a vállalkozásban Meglódul a fantáziám: csó­nakázótó a Barátsági park­ban. Kerthelyiség, szabadtéri koncertek, vetítés, ifjúsági programok ... Hiszen példát, megvalósított ötletet az or­szágban annyi helyen találni — hátha belép Monor is> a sorba, hátha jövő nyáron már a „park” és a „kert” nevek nálunk is azt jelentik, ami az eredeti jelentésük... K. Zs. Kulturális program Ecséren, szerdán 10 órától: nyitott ház, 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. Gyomron, a strand kertmo­ziban, 21-től: Flashdance. Sülysápon, 17-től: szabás­varrás és tánctanfolyam. Viharos napokat éltünk át az elmúlt héten. A „viharból” azonban csak a hangulati vil­lámcsapásokat érzékelhettük mi, tanácstagok, tanácsi dolgo­zók és vezetők, eső sajnos egy csepp sem esett. Ivóvíz pedig nem volt Gyömrő jelentős ré­szén. :;:r. :::» Elöljáróban szeretném kije­lenteni, teljes mértékben egyetértek a felháborodott közvéleménnyel, még akkor is, ha esetenként a közösségek egyedei a becsületsértés hatá­ráig elmentek a tisztségvise­lők, tanácstagok felelősségét taglalva — olykor kivetkőzve emberi méltóságukból is. Erről még később szólok. Leszöge­zem tehát, egyetértek azokkal, akik felháborodtak. A tény, hogy napokig nincs ivóvíz, borzasztó, elviselhetetlen. Az sem kétséges, hogy ta­nácsi szerveink kötelessége in­tézkedni, ha van miért; utána­nézni, ha van mi után nézni; és tájékoztatni, ha van miről tájékoztatni egy faluközössé­get. Információ híján csupán július 29-én, hétfőn volt lehe­tőségünk . intézkedésre. Azon­nal elrendeltem a községben a vízkorlátozást. A hír plaká­tokon, szórólapokon, újságban jutott el a lakossághoz. Konk­rét információnk egyetlen le­vél volt. Február hónapban közölte a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, hogy 1985-ben nem kell vízkorláto­zást elrendelni, lesz elég ivó­víz. A szomorú tények ismereté­ben július 29-én, a reggeli órákban felvettük a kapcsola­tot a PVCSV vecsési üzemegy­sége vezetőjével, továbbá a vállalat igazgatójával, s azon­nali intézkedést kértünk. Mint kiderült, a település egyes ré­szein július 25-e óta szenved­nek a vízhiánytól. Sajnos sem 25-én, sem 26-án nem érkezett hozzánk bejelentés. Talán meg­előzhettük volna a szombat- vasárnapi, teljes vízhiányt. Ha kisáé megkésve, de 29-én kora délután a vecsési üzemegység vezetői is meggyőződhettek a tarthatatlan állapotról. Ekkor jutott tudomásunkra, hogy a meglevő 14 kút közül csupán 8 működik, a többi műszaki hiba miatt működés- képtelen. Harmincadikára — az Üllő felé vezető rendszer leszűkítésével — javult a hely­zet, 31-én a műszaki hibák el­hárításával viszonylag meg­nyugtató volt a vízellátás, s amikor ezeket a sorokat írom, bízom abban, hogy Gyömrő egész területén a csapokból folyik a víz. Elsején ugyanis arról tájékoztattak, hogy 13 kút működik­Egy gondolat a tanácsi szer­vek információhiányáról: mi­ként egyetlen nem helyi taná­csi vállalatot, így a PVCSV-t sem számoltathatjuk be tevé­kenységéről, a felszerelések állapotáról, a munkásállo­mányról, a munkafegyelemről. Nem utasíthatjuk őket, tevé­kenységüket legfeljebb bírál­hatjuk felettes szerveinknél. Kétségbe sem vonhattuk állí­tásukat, miszerint írásban kö­zölték, hogy nem lesz vízhiány. A szolgáltatás elmulasztása — nagyon leegyszerűsítve — a la­kosság és a szolgáltató ügye. Az viszont természetes, hogy a lakosságot a tanács és szer­vei képviselik, ezért álltunk tehát éles vitában a PVCSV képviselőivel Mindazonáltal le kell szö­geznem, nem a tanács, a ta­nács dolgozói és vezetői szol­gáltatják a vizet (elektromos áramot, élelmiszert stb.). Ök pontosan úgy részesültek, vagy nem részesültek a szolgáltatás­ból, mint bárki. Eljutottunk tehát oda, hogy van — s bí­zunk abban, hogy lesz — víz Gyömrő minden portáján, A műszaki magyarázatot a PVCSV képviselői a végrehaj­tó bizottságnak, majd a tanács testületének megadják. ::::: Ez persze nem nyugtat meg senkit a történtek után. Nem mentegetve a vállalatot, azt tudomásul kell és lehet venni, hogy előfordulhatnak hibák. Ha ez hanyagságból történt, akkor a felelősöket meg kell keresni, és elszámoltatni őket. Ha azonban a hibák nem em­beri mulasztásokból eredtek, úgy érdemtelenül kapták a kritikát. Mi, tanácsi vezetők a teljes igazság kiderítésén le­szünk. Elengedhetetlen, hogy ne szóljak azokról a személyes reakciókról, amelyek főként szóban hangzottak el. Szá­momra érthetetlen dühroha­mok közepette szidalmazták a tanácsot, annak dolgozóit, ve­zetőit. Televízióval, rádióval, felsőbb szervekkel fenyegetőz­ve, a magyarázatot meg sem hallgatva, randalírozva kinyi- latkozták a nagy „igazságo­kat”. Mintha a csodakút a ta­nácsházán belül lett volna, s azt én és munkatársaim tartot­ták volna zárva. Jómagam há­rom napig nem láttam vizet folyni a csapból. Üllőt is okolták, hogy „elra­bolják” a vizet, mintha Üllő lakossága tehetne arról, hogy a település alacsonyabban fek­szik, mint Gyömrő, s a víz bi­zony lefelé és nem felfelé fo­lyik. Nem egy gyömrői hangosko­dó az állandóan locsolókat szidta. Mondjon egyet! Erre a kérésünkre mintha elvágták volna a képzeletbeli magnó­szalagot, egyetlen nevet, címet nem voltak hajlandók monda­ni. A „bátorság” tehát eddig és nem tovább terjedt. Mun­katársaim járják a községet, felderítik az illegális vízhasz­nálókat. Félek, hogy személyi biztonságukat kockáztatják. Nem kellene az állampolgári fegyelmet górcső alá venni? Végezetül a felettes szervek­ről. Ügy tűnik, hiába az összes hírközlő szervünk tájékoztatá­sa, hogy a tanácsok önállóak; ott, ahol az események történ­nek, ott is intéződnek. Minden tiszteletem a felsőbb szerve­ké, a televízióé, rádióé, de nem ők, hanem mi, itt Gyömrőn in­tézkedtünk. eredményesen. Azon leszünk, hogy mindig si­kerüljön jól, a lakosság érde­keit szolgálva intézkednünk. Kérem azonban — főként a leghangosabbakat — segítsék ebben a tanácsot, s hiányos is­mereteik miatt ne feszítsék az egyébként is pattanásig feszült idegeket. Gál Ferencné a Gyömrői Nagyközségi Tanács elnöke Vetőmag Vállalat Lóbab - takarmánynak A magas színvonalú állat tenyésztésben mind nagyobb szükség van a takarmányfe­hérjére. Régebben viszonylag nagy területen foglalkoztak a lóbabbal, ezzel a fehérjében gazdag növénnyel, amely azonban fokozatosan kiszorult a nagyüzemekből, mivel hiányzott a kellő fajtaválasz­ték. A lóbab lassan a hoza­VALAMIKOR a népgazda­sági érdeket tartották egye­dül jogosnak, a csoport- és egyéni érdek társadalmi lét- jogosultságát pedig kétség­be vonták. Ez a nézet — ural­kodó és hivatalos volta elle­nére —, sem tudta kiiktatni az elemi erővel jelentkező ér­dekhatásokat. Az egyéni és csoportérdek a fel- és elisme­rés híján ösztönösen, torzulá­sokkal, gyakran a távlati és a közösségi érdekek rovására érvényesült. De érvényesült. Napjaink gazdaságpolitiká­ja és irányítási gyakorlata elismeri a hármas érdekta­gozódást, épít rájuk, lehető­vé téve. és megkövetelve a különböző szintű érdekek egyeztetését, összehangolását, tudatos érvényesítését. A oárt gazdaságirányító és ellenőrző tevékenységének minden szinten — a Közpon­ti Bizottságtól az alapszerve­zetekig — közös célja, ve­zérlő elve a népgazdasági ér­dek képviselete és érvényesí­tése. E munka eredményes­sége nagyrészt a feladat konkrétságától, értelmezésé­től, és a jól megválasztott módszerek alkalmazásától függ. Az érdek egyáltalán nem elvont, nem elméleti feltéte­lezés, a maga módján na­gyon is konkrét. A gazdasági szabályozók, az irányítási mechanizmusok, az ösztönzési rendszerek, az ésszerű szerve­zeti megoldások, a piaci ver­senyszabályok közvetítik, le­fordítják a tennivalókat egy- egy ágazat, vállalat, üzem, A he'yi érdek és Egyén, a pártszervezet csoport, népgazdaság brigád és dolgozó nyelvére. Végül is megfogalmazódnak a mennyiségi és minőségi elő­írások, a takarékossági intéz­kedések, a jövedelemnövelési követelmények, és így to­vább. A pártmunka a maga sajá­tos eszközeivel segíti, értel­mezi ezt az érdekegyeztetési, mondhatni „érdetdebontási” folyamatot, és mozgósít a végrehajtásra. Tehát nem az egyéni vagy az üzemi érde­kekkel, törekvésekkel szem­ben, hanem azokkal többnyi­re egybeesőén képviseli a népgazdasági érdekeket. Jól kitűzött célok alapján a párt­irányítás és -ellenőrzés, szük­ségét látva, a pálya módosí­tását kezdeményezi, és nem a menetirány megváltoztatását. Az érdek, mint tudjuk, az emberi cselekvés fő mozgató­rugója. Ennek érvényesülésé­vel szemben a politikai mód­szerek alkalmazása, a meg­győzés, a felvilágosítás eleve hatástalannak, bizonyul. Ezért az eredményes politikai mun­ka számára is nélkülözhetet­len a jó szabályozás, a kö­vetkezetes belső szervezeti és érdekeltségi rendszer. Olyan gazdasági környezet kialakí­tása, amelyben ami jó és hasznos az egyénnek, az jó és hasznos a vállalatnak is. A vállalat gyarapodása pedig egyben a népgazdaság felvi­rágzását is szolgálja. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a különbö­ző szintű pártszervek és szer­vezetek képesek elvi politi­kai munkával az érdekeket helyesen értelmezni, igényes mércét alkalmazni, az eset­leges torzulásokat felfedezni Képesek a kollektíva mozgó­sítására, ha szükséges, a ba­jok felfedezésére, orvoslására. Eligazodnak a vállalat és a kormányzati szervek vitái­ban. Amikor nem a helyi „készülékben van a hiba”, javasolják a központi intéz­kedések, szabályozások mó­dosítását, az érdekegyeztetés mechanizmusának' javítását Jól tudják, hogy csak ezért, mert „fentröl” jön, nem fel­tétlenül szolgál minden lé­pés. intézkedés népgazdasági célokat. A pártszervezetek nem ért­hettek egyet például az át- lag-bérszabályozással, amely a kapun belüli munkanélküli­séghez vezetett. Mint ismere­tes, ennek a módszernek az alkalmazásával a jól dolgozó­kat csak úgy tudták megfi­zetni, hogy kispénzű, „v .tta” embereket is alkalmaztak. Az ez év elejétől érvényes kere- setszint-szabályozás viszont érdekeltté teszi a vállalatokat a felesleges létszám leépíté­sében. A pártszervezetek, ame­lyek maguk is kezdeménye­zők voltak — nagyon helye­sen —, támogatják ezt a régóta sürgetett folyamatot. Közben persze felszínre ke­rülnek súlyos szociális prob­lémák, azáltal, hogy eseten­ként a csökkent munkaké­pességű dolgozóknak is ajtót mutatnak. A teljed foglalkoztatás fel­tételeinek megteremtése álla­mi feladat, a vállalatok a ha­tékony foglalkoztatásért fele­lősek. Ezt vállalják most a létszámleépítéseket kezdemé­nyező gazdasági vezetők. Jog­gal. Előbb-utóbb viszont köz­ponti intézkedésekkel kell segíteni, ösztönözni a csök­kent munkaképességű dolgo­zók foglalkoztatását. Ebben a helyzetben a pártszervezet úgy képviseli a népgazdasági erdekeket és egyben a hu­mánus megfontolásokat — nem szembehelyezkedve a szabályozó hatásokkal és a vállalati célokkal —, hogy he­lyileg ösztönzi, kezdeménye­zi olyan munkalehetőségek feltárását, ahol a csökkent munkaképességű dolgozók tel­jes értékű emberként dolgoz­hatnak, helytállhatnak. Igényes szakmai munká­val, bátrán vállalkozó gazda­ságvezetői koncepcióval, koc­kázatokkal is számoló ve­zénylettel lehet csak kikerül­ni a gazdasági hullámvölgy­ből. A pártszervezet nem csupán szemlélője, asszisztá­ló ja az erőfeszítéseknek. Ih- letője, kezdeményezője, báto- rítója a cselekvéshez nélkü­lözhetetlen szemléletbeli vál­tozásoknak. És mennyiféle tudatformáló lehetőség, kötelesség! Átlen­díteni az egyes embert, ve­zetőt és vezetettet, a kisebb- nagyobb kollektívákat a holt­ponton. Áttörni a kezdemé­nyezések és „ötletrohamok’ útját álló konzervativizmus gátjait. Legyőzni a nem min­den esetben népszerű intéz­kedések miatti szorongást, a kishitűséget; az újjal szem­beni idegenkedés leküzdésé­hez lelkierőt, bizalmat önteni az emberekbe. SOHA NEM VOLT olyan nagy szükség és lehetőség a hatásos eszmei-pártpolitika: munkára, mint éppen nap­jainkban. Az üzemek is, a pártszervezetek is a kiélezett nemzetközi gazdasági ver­senyben helytállásból vizs­gáznak. Sikerre csak akkor számíthatnak, ha a dolgozó kollektívák legszemélyesebb ügyévé válik a „kitörés”. A hatásos érdekeltség és a ma­gasfokú tudatosság a teremtő energiák felszabadulásán mér­hető. s azon, hogy az egyén mit tesz saját maga és az ország boldogulásáért. K. J. mokiban. is elmaradt a többi növény mögött. Termesztését az utóbbi idő­ben viszont mindinkább fölka­rolták, ám továbbra is szűkös a fajtaválaszték, s így igazá­ból a termelés egy helyben to­pog. A helyzeten sokat javít­hat a kisvárdai kutatók — a Vetőmag Vállalat ottani állo­mása szakembereinek — új fajtája, a Kisvárdai 25-ös, amely szigorú ellenőrzések után kerülhetett köztermesz­tésbe. A termény fehérjetar­talma igen magas, így a ta­karmány egyik fontos alkotó­része lehet. Szaporítása megkezdődött: az elmúlt években 100 hek­tárra került e növény. Hektá­ronkénti nyers termése, mint­egy 3 ezer 600 kilogramm volt, ez volt a szaporításban szerep­lő fajták között a legmaga­sabb érték. Alkatrészcsere Szüret előtt Készülnek a szüretre a Hungarovin borgazdasági kombinát 870 hektáros szőlős­kertjében. A kánikulában gyorsan növekednek a fürtök, előreláthatóan szeptember vé­gén indulhat a szüret. A gazdaság két feldolgozó- üzemében a présgépek hibás alkatrészeit már kicserélték, az épületeket a Köjál szigorú előírásainak megfelelően fer­tőtlenítették, kifestették és ki­takarították. A szállítóeszkö­zök is indulásra készek. Dol­gozóik mellett szüreti mun­kákba diákokat is bevonnak. A Fővárosi Finommechanikai Vállalat monori alkatrészgyártó üzemébe (elvesz forgácsoló szak­mában jártas gyakorlattal ren­delkező művezetőt. Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán Budapest VII. Nagydiófa u. 14. Tel.: 429-968 illetve az üzem ve­zetőjénél: Monor, Jókai u, 8—11, (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents