Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
» '•Mpewr-yfv '< Óriás méretű dekoráció egy parkban. Biztonság, rend, szervezettség. Lehetetlen e szavak nélkül a moszkvai-' fesztiválról szólni. A feladat embert próbáló: negyvenezer vendéget kell elszállásolni, mozgatni a városban, egy tízmilliós metropolisban. S biztosítani, hogy. semmi ne zavarhassa meg a találkozó meghittségét. Ez tette szükségessé, hogy mindenhová külön belépővel, meghívóval lehetett csak bemenni, no meg az, hogy a színházak, sportcsarnokok, klubok befogadóképessége, bármily nagy is valamennyi, mégiscsak véges. S ugyancsak ez indokolta, hogy az alkohol amúgy is korlátozott árusítását most •még szigorúbban betartják. A hangulat, az állandó jókedv és vidámság bizonyította, hogy felszabadultan szórakozni vodka nélkül is lehet. Részeg embert az utcákon egyet sem láttunk, se külföldit, se helybélit REND, SZERVEZETTSÉG lyen háromszáz ember reggelizett, ebédelt és vacsorázott. ■ Még mindig étkezés. Egyik délután kiderült, hogy két esti program között nem lesz időnk visszatérni a hotelbe vacsorázni. Egyetlen telefonnal intézték el, hogy egy helyszínünkhöz közeli étterem fogadja csoportunkat. Mindössze néhány órával később a vacsora készen várt minket. Nem égi adomány Perere pontosan A szervezettség pedig egyenesen bámulatos. Ennek már az első napon tanúi vagyunk. Buszunk a Vörös téren lerobbant. Tíz perc sem telt bele, s már meg is érkezett a másik, amivel folytathattuk utunkat. Vagy a megnyitó ünnepség: a százezres tömeget percre pontosan kidolgozott ütemterv szerint szállították a stadionba a legkisebb fennakadás, tumultus nélkül. Szinte néptelen utcákon hajtottunk keresztül, a moszkvaiak eleget tettek a felhívásnak, hogy ezen a napon ne • használják gépkocsijaikat. De a múzeumokba is várakozás nélkül jutottunk be, ha a megadott időben érkeztünk. Hasonló módon étkeztünk. A csoportokat mindig patyolattiszta abroszok, szépen terített asztalok várták. Olyan nem fordulhatott elő, hogy az előző turnus leszedetlen. asztala várta volna az éhesen érkezőket S ezt még a vonatunk ét- kezőkocsijában is sikerült elérni, ahol a negyven-ötven heS ami mindenre föltette a koronát, az szintén a megnyitó ünnepséghez kapcsolódik. A megelőző napokban többször bőrig áztunk, óriási záporok söpörtek végig a városon. Elővigyázatosságból a stadionba is esőkabáttal, ernyővel felszerelkezve vonultunk. Egyetlen alkalom volt, hogy nem volt rájuk szükség. A stadion fölött gomolygó felhőkből egyetlen csepp eső sem esett. S ez nem az égiek adománya volt, hanem a meteorológiai szolgálaté: speciális eljárással oszlatták el az esőfelhőket a stadion környékéről. Lám, még ezt is el lehet intézni! A magyar nemzeti klub a moszkvai 1-es számú csapágygyár művelődési házában kapott otthont. Akárhányszor léptünk be az épületbe, óriási nyüzsgés fogadott mar az előcsarnokban. Az információs pulthoz alig lehetett odaférni. Gyorsan fogytak a hazai plakátok és a Magyar Ifjúság különkiadásának orosz, angol és eszperantó nyelvű példányai. Kiállítások egész sora nyújtott bepillantást hazánk életébe, művészetébe. Szinte mindenütt látható volt a nonstop videoprogram és minden teremben történt valami fontos. Mi magunk is több alkalommal vettünk részt az itteni eseményeken, egyebek között egy forró hangulatú kubai-magyar esten. Végre találkozhattunk Halasi Mártonnal, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának tagjával, a KISZ Pest Megyei Bizottságának első titkárával, a megye politikai delegációjának vezetőjével. A küldöttség munkájáról és az első benyomásokról kérdeztem. — Nagyon az elején vagyunk még — mondotta akkor. Eddig a legnagyobb élményünk a megnyitó volt, ez osztatlan sikert aratott. A leírhatatlan látvány, az imponáló szervezettség, nagy hatást gyakorolt mindannyiunkra. Tulajdonképpen a mai, az első munkanap. A delegáció mindig reggel értesül arról, milyen programon vesz majd részt. Ma egy nagygyűlés adott alkalmat arra, hogy háborús veteránokkal találkozhassunk. Megnéztünk egy, a szovjet gazdaság eredményeit bemutató kiállítást.: A csoport' többi tagja most éppen a Dinamó Stadionban van a győzelem negyvenedik évfordulójának ünnepségén. • — Milyen a delegáció hangulata? — Az már látszik, hogy a csapat nagyon egységes, szinte minden percét élvezik a fesztiválnak. Alvásra csak a legminimálisabb időt fordítjuk mi is, habzsoljuk az élményeket, amelyekből, bőven kijut mindenkinek. Sok lehetőségünk van ismerkedésre is, barátságok sora kötődött már eddig is. Ügy érzem, egy igazán remek fesztiválnak nézünk elébe. — Az eddigek alapján többet vagy kevesebbet kaptatok, mint amire számítottatok? — A VIT-nek mindig nagy nimbusza van, mindenki felfokozott várakozással tekint elébe. Így jöttünk mi is, de amit eddig láttunk, aminek, eddig részesei voltunk, az minden elképzelésünket fölülmúlta. Ahogy erről már a Pest Megyei Hírlap is írt, huszonegyen vagyunk. Ebből tizenhárom tagot a megyei testület választott, nyolcán pedig a VIT-vágta csapatból kerültek ki. Van közöttük fizikai dolgozó, értelmiségi, a jogásztól az újságíróig: egységesen lelkes, tettrekész fiatal csapat. Valamennyien jó hírnökei hazánknak*^ szűkebb pátriánknak. Hotel M-Uagyoísnaja, a majyav turistacsoport szállása. MÁS LÉPTÉKKEL MÉRVE Tisztában voltunk vele, hogy a Szovjetunió hatalmas ország, hogy Moszkva óriási város. De hogy ennyire? Itt nem lehet a hazai mércével gondolkodni. Ezt a végtelen hosszú vonalút alatt kezdtük megérteni. Ennyi idő alatt többször keresztül utazhattunk volna Magyarországon, oda és vissza. Égy üzletet keresek, megkérdezem ho van. Két buszmegállóra innen, mondják. Remek, s már indulnék is a megadott irányba, gyalog. Figyelmeztetnek, jobb lesz fölszállni az autóbuszra. Igazuk volt! Kirándulunk, ide a környékre — így az idegenvezető. Kétszáznegyven kilométert száguld be velünk a busz! és ugyanannyit vissza. Vajon mikor mondják itt valamire, hogy messzire utazunk? A távolságok nagyok, de óriásiak a méretek is. Hatalmasba cirkusz, a sportcsarnok, a színház és a kongresszusi palota. Itt szinte minden több ezer személyes. A magyar klubnak helyet adó gyári művelődési központot akármelyik megyeszékhelyünk megirigyelné. Hatalmas előcsarnok, nagyés színháztermek, klubszobák, büfék és kiállítótereli. Ehhez a léptékhez igazodik a fesztivál dekorációja is. Amikor megérkeztünk szinte még semmi nem utalt arra, hogy ebben a városban fesztiválra készülnek. Az utolsó két nap alatt azután minden a helyére került. Színes lámpák tízezrei a sugárutakon. Irdatlan méretű transzparensek, VIT-emb- lémák, VIT-babák borítják be a házak homlokzatát. Moszkva mintegy varázsütésre öltözött ünnepi díszbe. JELVÉNYÉRT SOMBRERO Frissek az élmények, újabb és újabb benyomások érnek bennünket. Nehéz még véleményt mondani, idő kell hozzá, amíg gondolataink rendeződnek. A repülőtéren ülünk, várjuk a beszállást. Túl vagyunk az útlevél- és vámvizsgálaton, csomagjaink már a gép gyomrában várják az indulást. Van időnk egy kis beszélgetésre, arra, hogy először próbáljuk megfogalmazni, mi is történt velünk a fesztivál néhány napja alatt? Józsa Sándor váci esztergályos, hatalmas sombreró- val a fején ül mellettem. A csapat legnagyobb jelvénygyűjtőjének hírében áll. — összesen negyvenkét nemzet jelvényét sikerült megszereznem négy nap alatt, mintegy kétszáz darabot. — És honnan ez a mexikói sombrero? — Utolsó este a Vörös téren adtam érte oda az összes jelvényt, csak néhány ritkaságot tartottam meg. Csonka Mária, a KISZ megyei bizottságának munkatársa a moszkvaiakkal való találkozásokra emlékezik. — Nagyon tetszett, hogy a helybéliek is kijöttek az utcákra, a terekre: gyerekek, szülők, nagyszülők együtt. Sok apró ajándékkal leptek meg bennünket. Például amikor jelvényt adtam egy kislánynak, a mamája utánam szaladt és a kezembe nyomott egy narancsot. Felejthetetlen emlékek. — Én egy olyan képeslapot kaptam — mondja Kapás Tibor, a nagykőrösi Arany János Tsz kertésze —, amin. egy négylevelű lóhere van, s egy felirat: sok szerencsét az ismeretlen barátnak. Egyébként nekem is életre szóló élményt jelentett ez a néhány nap. — Még egy apróság, ami nagyon jólesett — veszi vissza a szót Csonka Mária •—, hogy rengeteg külföldi fiataltól lehetett néhány magyar szót hallani. Novo- szibirszki fiúkkal találkoztam például, akik jártak jmí- lunk építőtáborban és egy kicsit meg is tanultak a nyelvünkön. Vagy egy másik eset: egy indiai fiú sálat akart cserélni, már rá is tette valakinek a nyakára, amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, visszacsempészte és nekünk adta. — Minden szép, minden jó? Semmi hiányérzetetek nem volt? — Talán annyi — mondja Kapás Tibor —, hogy szívesebben vettem volna, ha nem a magyar klubba megyünk el többször is, hanem mondjuk valamelyik afrikai nemzetébe. Mert a Győri Balettet otthon is megnézhetem. Érdekesek voltak azért a szervezett programok is, de kevés lehetőséget adtak az ismerkedésre. Az ilyen alkalmakat magunknak kellett megkeresnünk. Józsa Sándor így összegzi benyomásait: — Az élmények valóban felejthetetlenek, a hangulat remek volt. A szovjet emberek kedvessége minden várakozásomat felülmúlta. S ami a legfontosabb: megnyugodtam. Van két fiam, reménykedve nevelhetem őket, mert a megnyitó ünnepségen éreztem, hogy a világ ifjúsága békét akar. A hangszóró beszálláshoz szólít. Néhány perc múlva, magasba emelkedik a TU—154-es. Repülünk haza. Megérkeztünk. ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: M. NAGY PÉTER Á A MAGYAR NEMZETI KLUBBAN A magyar nemzeti klubnak otthont adó művelődési központ. Csepel Autógyár KISZ-bizottságának titkára (elöl) és Szász Gábor gödöllői ifjú Gárda-parancsnok is csatlakozik az aláírókhoz. Népviseletbe öltözött fiatalok, köszöntik a megnyitó közönségét (a bal oldali képen). Békesarok a magyar klubban. Jency Mihály, a
