Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-26 / 199. szám
1985. AUGUSZTUS 2(5.. HÉTFŐ Pillantás - előre Hétfőn az Eötvös Loránd Tudományegyetem jubileumi ünnepségének Hereiében az ELTE aulájában A vállalat jogi struktúrája címmel ^nemzetközi tanácskozás lesz. Kedden a Budapest Kongresz- szusi Központban nemzetközi konferencia kezdődik a számítógépes mérnöki tervezésről és irányításról. Ülésezik a Magyar Farmakológiái Társaság IV. kongresszusa is a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Szerdán, a SZOT-iskolában tartja a Magyar ENSZ, Társaság nemzetközi tanácskozását. Gödöllőn megkezdődik a Magyar Könyvtárosok Egyesületének jubileumi vándorgyűlése. Csütörtökön ülésezik a Minisztertanács. Ezen a napon kerül sor Budapesten a bányásznap központi ünnepségére is. Pénteken ülésezik az Elnöki Tanács.- Délután Budapesten, az Ernst Múzeumban megnyitják a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállítását. Cegléden Csehák Judit miniszterelnök-helyettes fölavatja az új kisegítő iskolát. Szombaton az ország számos megyéjében — így Baranyában, Hevesben, Komáromban és Veszprémben — bányásznapi ünnepségeket tartanak. Vasárnap országos tanévnvitő Ünnepség lesz Kazincbarcikán. Még messze van a szezon vége (Folytatás az l. oldalról.) Ha nem jön az árvíz, az idén refordforgalmat értünk volna el. Most már csak félházzal üzemelünk. A jövő héten le is zárjuk a tábor hátsó traktusát. A déli harangszó után árnyékban is 30 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, zvartalan volt a napsütés. Az aszfalt besüppedt a talpunk alatt. A főváros határában, a 11-es főút mentén gyalogosokkal is találkoztunk; a közeli lakótelepről az Omszkitóhoz igyekeztek, ahonnan éppen kifordultunk. A rádió reggeli híradásaiban hallottuk a szomorú hírt; több mint 10 embert — gyerekeket! — kórházban kezelnek vérhastü- neteklcel. Olyanokat, akik az elmúlt napokban itt fürödtek. (Állapotukról lapunk 8. oldalán számolunk be.) Nyomatékosan figyelmeztették — táblákon is — az Omszki-park látogatóit, ne fürödjenek a tóban. A tiltás ellenére ezrek lepték el a partot, s nemcsak felnőtteket, hanem gyerekek tucatjait is láttuk a vízben. Megszólítottunk néhány, a parton táborozó, csuromvizes családot: nem hallották a híradást? Nem, nem hallották, vagy nem figyeltek oda, s láthatóan a mi szavainkat sem vették komolyan. Volt, aki egyszerűen visszakérdezett: — Ha így van, miért engednek itt fürdeni ennyi embert? Az Omszki-tó és a szomszédos bányatavak nem engedélyezett strandok! A Dunában is tilos fürdeni, ezt mindenütt táblák hirdetik. De ki figyel oda? Sajnos, úgy látszik, sokan az átmeneti fölüdülés kedvéért még saját és gyermekeik egészségét is képesek veszélyeztetni. Kádár Edit Nem mindenkinek aranybánya a vendéglátás A főnökno feget! fakanalat Csodálatos, külföldit, magyart egyaránt vonzó táj a Dunakanyar. Idegenforgalmi szolgáltatásainak, vendéglátásának fejlesztéséről sok szó esik, hiszen a természet szépségei csupán a lelket üdítik fel, a test jóltartásához egyéb is szükséges. Vannak felkapott helyek a Duna mentén és kevésbé frekventáltak is, jóllehet látványosságban ezek sem maradnak el az előbbiektől. Zebegény például, ez a kedves, kicsiny település a jelek- 'szerint a mostoha, vagy fogalmazzunk úgy: a kevéssé dédelgetett gyermekek közé tartozik. Augusztusi, igazi vakációs nap, délután négy óra. Az egyetlen melegkonyhás étterem — a Kulacs borozó konyháját ugyanis bezáratta a KölátÓTpári Vállalat Fenyő nevű egységének kertfieíyisége, árnyat adó fáival kellemes környezetet kínál egy korai estebéd elköltéséhez — gondolná a betérő, ám hamarosan kiábrándítják. „Sajnos nincs szakácsunk a főnökasszony főz, ezért csak az előfizetéses ebédeket tudjuk vállalni" — így a pincér. S ez a helyzet nem egy, nem kát napig tartott. Vajon miért szedte sátorfáját a szezon közepén a fakanál mestere? fl last keres Dévényi Tibor, a szakmunkás oklevelét tekintve is új szakács: — Júliusban jöttem ide, de csak egyműszakos beosztást vállaltam, estit nem. Kezdetben még itt volt a kollégám, de hamarosan odébbállt, mert két. hónap után úgy látta: a nagy hajtás, a 12 órázás nem áll arányban a 4000 forint körüli fizetésével. Őszintén szólva, én is új hely után néztem egy jó hónap elteltével,. de nem tudtak rám várni, amíg a felmondási időm letelik, Így hát maradtam — 3300 forintos bérért. Kérdés, a jövő szezon itt ta- láljár.e a 17 éves, vékonydon- gájú fiatalembert, akinek a konyha terebélyes tűzhelyét tápláló fa fölhasogatása és beh ordasa is a munkájához tartozik. — Nem esik le az aranygyűrű az ujjúnkról — mondja Ambrusné Dombi Mária vezetőhelyettes, aki a maga két évével már szinte őstagnak számít a Fenyőben. Nála régebben, három éve már csak Alföldi Árpádné pultos — a nyár elejéig, hét hónapon át vezető — dolgozik az étteremben. Fejléc ragasztva — Mit mondjak, számomra nem aranybánya a vendéglátás. Huszonhat éve vagyok a szakmában, az alapom mégis csak kétezer forint, erre jön a jutalék, ami itt bizony nem több 5—600 forintnál havonta. És ezért le kell mondanom a szombat-vasárnapokról. — Nyomasztó-volt ez a nyár. már a kezdet is. Az iskolás csoportok májustól jöttek, mi meg itt álltunk szasacs néi- kui, de áltaianan is kevesen, az engedélyezett tíz ember helyett not hatan, hol heten voltunk. Ketten főztünk: Alföldiné, akkor vezető és én, a helyettese. Elsősorban természetesen az előíizeteses ebedet, de kínáltunk azért étlap szerint is. Júniusban mar volt el eg falszolgálónk, ám a fazekait mellett még mindig mi álltunk. A következő nőnapban jöttek azután egyszerre többen a váci Torony bisztróból — miután az szerződéses lett —, köztük a mostani vezetőnő is. Az öröm azonban nem lett teljes, mert ahogy mar szó volt róla, a gyakorlott szakácsunk elment. Kettő helyett tehát megint csak egy ember főz, is mi tagadás, neki még igencsak szúasége van segít-1 segre. Ennek ellenére már nem kell Szobra vagy Nagymarosra menni meleg ételre vágyóknak. Az előttem levő étlap is ezt tanúsítja. A nyomtatott menükártya fejlécén a Torony bisztró feliratot barna ragasztószalag álcázza, rajta kézírás hirdeti: Fenyő. Ilyenformán érthető, hogy az ínycsiklandó váci ételspecialitások árrovatai üresek, igaz, halak sincsenek. Kaphatunk viszont készételként sertéspörköltet galuska helyett tésztával, ugyanezt kis adagban is, zóna rántott bordával egyetemben és van hétféle frissen sült, mindez III. osztályú áron. Nincs azonban kiegyensúlyozott légkör ebben, az ott dolgozók szerint hátrányos heiyzeíű étteremben. A létszám ugyan teljes e pilanatban, de a feltételek messze nem ideálisak. Papp István felszolgáló: — En is a váci csapattal jöttem nemrégiben, ez a második munkahelyem, de nem hinném, hogy túl sokáig keresem itt a kenyerem. Láthatta, hogy milyen távolság van a konyha és az étterem között, elég talpalni 12 órákat, ha rossz az idő. A kerthelyi- ség közelebb van, ott meg az a baj, hogy murvával szórták, fel, s az valósággal eszi a cipőt. No és a közlekedés. Az utolsó vonat tálen-nyáron 21.55-kor indul Zebegényből, miközben mi 19-ig, szombaton éjfélig tartunk nyitva. Ki akar főzni ? Ambrusné, vezetőhelyettes: — Márpedig senki sem idevalósi, ki közelebbről, ki távolabbról jár be. Falubeliek nem jelentkeztek, hiába hirdettünk négy hónapig is. Aki hasonló munkát vállal a környéken. az inkább a télen is működő üdülőket választja. Különben ez . is . egy- problémánk. Télen ugyanis az étterem zárva tart, így az embereket szélnek eresztettük. Tavasszal aztán kereshettünk szakácsot, pincért. Ezen változtatni szeretnénk, különböző elképzeléseink vannak, hogy megnyújtsuk az idényt. Turistacsoportok fogadása, rendezvények és így tovább. A vezetés tehát nem látja kilátástalannak a jövőt, vannak tervei. Már persze arra az esetre, ha maradnak. Ugyanis a vállalatuk módfelett szeretné szerződésbe adni a Fenyő éttermet, eddig azonban nem akadt vállalkozó, így vagy úgy, de nem szabad megismétlődnie annak, hogy aki idegenforgalmi időszakban meleget akar enni Zebe- gényben, az hoppon maradjon. , Csontos Józsejné, a szemközti pecsenyesütő: — Én is a vendégekből élek, mégis azt mondom, nem jó ez így! Sokak panaszát hallgattam hunka-, kolbászmérés közben a Fenyő miatt. Már csak azért is, mert nemcsak kirándulók jöttek ki éhesen, hanem azok is bosszankodtak, akik az önellátásra berendezkedett vállalati üdülőkben nyaraltak. Kinek van kedve szabadság alatt folyton főzni?! Nem szólva arról, hogy a tej, a kenyér és az egyebek beszerzése sem túl egyszerű itt. Egyre azt halljuk: növelni kell az idegenforgalom, az éttermek nyereségét. Hát, így nehéz lesz ... Szigetid Teréz Országos randevú Gödöllőn (Folytatás az í. oldalról.) A bemutatón látott tárgyak közül a legszebbek és legérdekesebbek azok voltak, amelyek a valódi kézművességet idézték;, stílusos, gondosan megmunkált, ízléssel formált eszközök, dísztárgyak. Eséskor és topánka A skála széles volt: mészégető boksa mellett lószerszámok, csonífaragásos étkészlet, vájt teknő, irhabűndák és kis bográcsok, hintó és motorcsónak, bocskor, jól megférve a legújabb divatú topánkákkal. Tűzzománc és népművészeti szőnyeg, amelynek születését helyben is nyomon követhettük, csakúgy, mint a nemes vonalú korongozott tálakét, köcsögökét. Nézhettünk és vehettünk babát és bábot, macit meg nyuszit. A mai módit — vitathatatlanul gyengébb színvonalon — az úton-útfélen látható butikholmik képviselték. Bizony vonzóbbak voltak a Pest megyei Horváth Lászióné — igaz nem maga készítette. hisz ő vásározó — sátrában függő gyönyörű régi parasztruhák, szoknyák, kendők. A pompás hímzésekkel ékes holmik csábítását még fokozta, hogy itt harmadába kerültek, mint a belvárosban árusított társaik. Általában így volt ez, a városi boltokban ezerért kínált báránybőr sapkát itt megszerezhették a kánikulában előre gondolkodók már 600 forintért is. Nem hiányoztak a fi ■■ "mm Ja A látogatók Pest megyeiek sátrában gyönyörködhettek a szebbnél- szebb kiállítási tárgyakban. hagyományos vásári kellékek és látványosságok; a törökméz és mézeskalács, a körhinta, a lacikonyha, a népviseletbe öltözött dalos asszonyok, a bohócok és színes műsorok. Hivatalból kíváncsi A kétnapos kavalkád — illeszkedve a jubileumi esztendő ünnepségsorozataihoz — politikai demonstráció is volt. Megrendezése — ahogyan azt megnyitó szavaiban a miniszterhelyettes is kiemelte — bizonysága annak, hogy szocializmust építő munkánkban jelentős szerep hárul a becsülettel dolgozó mesterekre, akik A közelgő szüret előtt sokan mustrálták nagy hordákat. a szépen díszített kis és ETF0 VAN A fegyelmezett e mber Anyukám, ti akartátok, hogy a világra jöjjek, nem én! így az első gimnazista lány, amikor édesanyja, valamilyen beruházási kérésre, erszényének lapos voltát emlegeti. Szép. A világra hívják, s képtelen teljesíteni óhaját. Övön aluli ütés. Annál is mélyebb, amikor a férj azt mondja a feleségének: akkor öngyilkos leszek, de előbb megöllek téged. S mire mondta ezt? Csip-csup összezördülésre. Rokonom kertjében a nyár elején fölakasztotta magát valaki. Fiatalasszony. Néhány utcával arrébb húsz év körüli férfiú mászott kötéllel a diófára. Válni készültek. Elképesztő, némelyek milyen könnyedén fenyegetőznek az élet kioltásával, illetőleg kísérlik azt meg magukon, másokon. S mennyi enyhébb, ám sokkal hosszabban tartó kísérlet! Gyerekek verik a szülőket, majd a végén szép nagy temetést rendeznek nekik. Férj veri a feleséget. A feleségverés egyébként mintha divat lenne. Néhány riasztó példát látva kezdtem érdeklődni. Barátok, ismerősök lepődtek meg: te nem is tudod? Bizony, verik. Igaz. tették hozzá, szaporodnak azok, akik visszaütnek. Sőt akad menyecske, aki rugdossa, üti nyuszitürelmű férjét. Enyhébb esetekkel folytatom. Nem véletlenül. Ügy gondolom, az emberi fegyelem széliében tapasztalható fellazulásának nyitjához így jutunk közelebb. Kérem szépen, manapság az anyukák, apukák túl gyakran szaladgálnak az iskolába. No, nem arról van szó, hogy mennek lambé- riázni. ablakot pucolni, nyári nagytakarításra. Tiltakozni járnak. Egy rossznak vélt jegy. egy üzenet a csemete viselt dolgairól, s a szülő máris az iskolában terem. Mily rettenetes dolgok esnek meg a nyári munkában: erről töprengett lapunk főmunkatársa néhány hete vezércikkében. A summásbandák gyermekeire emlékezve, akiket a lehető legkorábban szoktattak munkára, rögzíti a tényt, jó, hogy eltűnt a szegénységből fakadó kényszer fegyelmező szerepe, majd föiteszi a kérdést, hol vannak a jó szülői példák? Kik a mai szülők? Azok, akiket már nem a szegénység, az abból táplálkozó kényszer nevelt. Az ő szüleik mondogatták olyan gyakran: ha nekem nem lehetett, legyen meg neki. Mentegetőző mondat volt ez többnyire. Helytelenkedések, rongyrázás, hálátlanság esetén. Azt akartuk, neki legyen, s tessék, ez a köszönet érte. Egyidejűleg lazult a közösség nevelőfegyelmező ereje. Korábban a falun élő ember minden jelentősebb cselekedetét, életének állomásait, eseményeit szigorú szabályok irányították. Ezeket, a gazdasági kényszer mellett, a közösség tagjai tartották be. A családon kívül a szomszédok, a rokonság, voltaképpen mindenki, akivel az ember kapcsolatba került. Leomolván a nevelés e fontos pillérei, az ember hirtelen korláttalannak érezte léthelyzetét. A szegénység, a kényszer helyébe nem lépett a tudatosság, az értelmes szigor. Hogyan is léphetett volna? A nincstelenségben vergődők elsőrendűen azt érezték, tudták, mit nem akarnak. Ne a muszájnak engedelmeskedjünk, ne mások döntsék el, kit vegyek el, kihez menjek hozzá, ne szabják meg szoros részletességgel, mikor hogyan viselkedjek, mit vegyek fel. . Kiderült azonban, hogy a felszabadulás a jó tulajdonságokkal a rosszakat is szabadon engedi. Ti akartátok, hogy a világra jöjjek. Megöllek. Felkötöm magam a fára. Mit lehet erre mondani? Semmit. Erre csak hebegni lehet, ahogyan az édesanya hebegett. Kétségbeesni, mint a férj, feleség, akit ilyesmivel riogatnak. A válaszadást sokkal korábban kellene elkezdeni. Értelmes, szigorú neveléssel. Kör Pál — s ebben megyénk évek óta élen jár — nem restek tenni a közért sem, kiveszik részüket a társadalmi munkából is. A népek közötti szolidaritás mellett is letették voksukat a kisiparosok. A szolidaritási sátorban olyan cikkeket árusítottak, rendkívül kedvezményes áron, amelyeket készítőik ingyen adtak e célra. A befolyt összeget a szolidaritási alap javára utalja át országos szervezetük. A sokadalomban hivatalból kíváncsiakat is felfedezhettünk. Csizmadia Lászlót például, aki a Skála-Coop értékesítésszervezési igazgatóhelyettese. Munkatársnőjével együtt azt kutatta, milyen termékekkel színesíthetik még tovább áruházaik választékát, s nem jöttek hiába;. különösen az ajándéktárgyakat tartották figyelemre méltóaknak, s ez a kíváncsiság minden bizonnyal útnak indított néhány jövőbeni sikeres közös vállalkozást. Itt említjük meg, hogy a hagyományos kézművesség mellett felsorakoztak olyan gyártmányok is, amelyek a ma műszakj színvonalát képviselik;’ ■ riéfrii- ‘egy közüKík olyan fokon, hogy importot tesz feleslegessé. » Clzsz vélemény Meghallgathattuk Alfredo Tozi, a CNA — az olasz kisiparosokat tömörítő szervezet — titkárának véleményét is. Elismerő szavakkal szólt magáról a rendezvényről, amelyből egyértelműen kitetszett számára: a kisiparos tevékenysége harmonikusan illeszkedik a szocialista gazdaság egészébe. Mint mondotta, igen tetszett a gépipari területen mutatkozó találékonyság, az általánosságban mutatkozó szellemi pezsgés, amely a kisiparban megmutatkozik, s amely hasznos kiegészítőjévé lehet így az ipar egészének. Az itt tapasztaltak — közös elképzelés szerint — elindítói lehetnek a többirányú együttműködésnek — árucsere, kölcsönös bemutatkozás és egyéb formában is. A mérleg megvonása a szervező dolga, egy azonban bizonyos: életrevaló ötlet időről időre összeverbüválni az ország újra fogékony kisiparosait. Az efféle alkalom látványosságot kínál a közönségnek, ugyanakkor a megméretés. az előrelépés lehetőségét nyújtja a részvevőknek. Sz. T. A művész kisiparosok kiállításán számos értékes művészi alkot' :;t tekinthettek meg a látogató!; Kancsovszki János felvételei
