Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

1985. AUGUSZTUS 2fi., HÉTFŐ A török elleni harcról Levéltári kiadvány Európa csaknem mindegyik országa közreműködik a Bu­dapest fővárosi levéltár ké­szülő kiadványa: a Buda és Magyarország török uralom alóli felszabadítására vonat­kozó levéltári ismertető meg­írásában. Főleg a fővárosok levéltárai vesznek részt a nemzetközi együttműködésben. Kapcsolatuk ugyanis a fővá­rosi levéltárral régi keletű, öt évvel ezelőtt szintén együtt hozták létre Az európai fővá­rosok építéstörténeti forrásai című könyvet, amelyet a Corvina kiadó jelentetett meg. Számos ország nemzeti és tartományi levéltárai, múzeu­mai és könyvtárai is bekap­csolódtak a vállalkozásba. A társszerzők többsége már el­küldte hozzájárulását a ki­adványhoz. A hazai levéltárakban fel­kutatott, ilyen jellegű iratok, levéltári segédletek jegyzékét és az iratok tartalmi leírását is elkészítették, és az e kor­szakra vonatkozó bibliográfiá­val együtt nyomtatják ki a kiadvány másik kötetében. Terveik szerint a két kötetet egyszerre, a következő év nya­rán, Buda török alóli felsza­badításának 300. évfordulója alkalmából jelentetik meg. Budapesti művészeti hetek Televízióban, rádióban Változatos művészeti prog­rammal, zenei és drámai al­kotások gazdag választéká­val egészíti ki a televízió és a rádió a budapesti művészeti hetek kínálatát. A televízió szeptember 25- én, szerdán közvetíti a zenei hetek nyitókoncertjét, a Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekar hangversenyét a Buda­pest Kongresszusi Központból. Szeptember 28-án kerül kép­ernyőre a zenés tv-színház századik bemutatója, Verdi Falstaff című operájának té­véváltozata. Az opera ezúttal Vámos László rendezésébe^, Giuseppe Patané vezényleté­vel, egyebek között Melis György. Sólyom Nagy Sán­dor, Tokody Ilona, Palcsó Sándor és Gregor József tol­mácsolásában csendül fel, A zenés műsorok sorából kiemelkedik^ még Bach Pa­raszt-kantátájának tévéfelvé­tele, amely a nagy zeneköltő születésének 300. évfordulója alkalmából készült. Bach ke­vés világi kantátáinak egyik legnépszerűbbike október 9- én Lukin László új magyar szövegével, Ella István ve­zényletével, egyebek között-FIGYELŐ Zsákutca. Egyszerre hálás és hálátlan vállalkozás orvo­si, illetőleg kórházi környe­zetben játszódó novellát, re­gényt írni, ilyen sztetqszkópos, ki.- meg nagyvizites filmet rendezni. Hálás, mert az effé­le históriákra, úgymond, sok a vevő: az is elolvassa, végig­nézi, akit jósorsa megkímélt a különböző doktori tortúrák­tól, és ugyanígy az is, aki legnagyobb sajnálatára már kénytelen volt belekóstolni a kezelés hétköznapi gyakorla­tába. A hálátlanság okai pe­dig? Nos, ezek abban kere­sendők, hogy egy még oly föl­készült szerző is csak kívül­állóként tudja szemlélni, s e szemlélés alapján ábrázolni azt a rendelőintézeti, kórházi világot Szerencsés kivétel azonban — ha ritkán is — de akad. Vagy egy tollforgató bel-, esetleg más gyógyász ötli ki a példázatos történetet, vagy olyan konzulensek (stíluso­sabb itt konziliáriusokat írni) működnek közre, akik a leg­apróbb szakmai bakik kivédé­sére is ügyelnek. Hogy az a Sárosi István is gyakorló orvos-e, akinek no­vellájából a pénteken este le­vetített Zsákutca című televí­ziós film készült, nem tudni. Mindenesetre tény, hogy a szóban forgó világhoz valami szorosabb kötődése van. Embert emberrel, azaz hogy beosztottat a nagyfőnökkel ütköztetni azonban már ke­vésbé tudott. Amikor nem a hátteret pingálta, hanem a történés előterének figuráit próbálta felskiccelni, ilyenkor bizony már kevésbé izmos te­hetségnek bizonyult. Fordula­tainak zöme előképeket — sőt, az előképek előképeit — idézte, s szinte tudni lehetett, hogy a fiatal kezdő meg a nagyhatalmú főnök eleinte oly sziruposan édes barátságából, milyen lépcsők bejárásával alakul ki az ellenségeskedés, majd az az égzen gé.. es embe­ri és szakmai harag. Ám de ne legyünk elége­detlenek: ez a Zsákutca a nézhető, a végigfigyelhető fel­nőttmesék közé tartozott, s mint ilyen, dicséretére válhat a jeleneteket jól megszervező dirigensnek, Málnay Levente rendezőnek is. Tapasztalható- iag nem akart ő nagyobb drá­mát kerekíteni abból, ami így sem mutatkozott valami ap­rócska súrlódásnak. Egysze­rűen hagyta, hogy a jól ki­választott — köznapi rutinjuk­ból a szokatlan feladat által dicséretesen kilendített — szí­nészek a maguk tehetsége sze­rint vitázzanak, , szenvedé­ly eskedjenek. HétVégC. a televízió megif- jított belpolitikai főszérkesz- tősége egy páratlanul nagysza­bású vállalkozásra szánta el «agát, amikor meghirdette a Hétvége című monstre élő adás két teljes műsornapját. öt helyszín, ötszáz munka­társ, ki tudja, hány élmény — meleg pillanat —, s mind­ez azért, hogy ismét bebizo­nyosodjon: nincs párja a vá­ratlan izgalmakkal kecsegtető élő adásnak, s hogy kiderül­jön: a tévések is tudnak olyan laza szerkezetű, a nézők köz­reműködésére is épülő maga­zint csinálni, mint a csak mikrofonnal fölszerelt rádió­sok. Igaz, két egész hőnapon át tartottak az előkészületek, de megérte a nagy nékiveselke- dés. Zökkenőmentesen, kedé­lyes hangulatban zajlott le ez a Tokajt s Baranyát, a Bala­tont és Szegedet összeszom- szédosító kapcsolássorozat. Sőt, amikor lehetett, teret kaptak a súlyosabb gondola­tok is. Például akkor, amikor az iskolába indítás forint­gondjai, Szilvásvárad kirakat­szerepe stb., stb. adott témát a beszélgetőpartnereknek. Le a kalappal tehát a Hét­vége minden közreműködője előtt! A szó legjobb értelmé­ben véve parádézni akartak, és parádéztak is. Akácz László Kukely Júlia, Gáti István és Benkóczy Zoltán alakításában kerül előadásra. Külön érde­kessége a felvételnek, hogy a zenekari kíséret Bach-ko- rabeü hangszereken, illetve azok másolatain csendül fel a Corelli kamarazenekar előadásában. A rendező: Sólyom László. A művészeti hetek idején kerül képernyőre az örkény- novellákból készült tévéfilm, a „Bevégezetlen ragozás”. A darab egy évszázad magyar történelmét öleli át. Az egyes novellák önállóságát meghagy­va, a rendező, Esztergályos Károly egy-egy hős visszaté­rő alakjával formálja egysé­ges művé a történeteket. Október 11-én sugározza a televízió Adám Ottó rendezé­sében Németh László II. Jó­zsef című drámájának tévé­változatát. A dráma, és nyo­mán a tévéfilm, nemcsak a magyar történelem korabeli ellentmondásait ábrázolja, ha­nem tükrözi a nagy reform- egyéniség küzdelmét az ér­tetlenséggel, a reakcióval szemben. Szereplők: Koltai János, Almási Éva, Szabó Sándor, Nagy Anna és Zenthe Ferenc. Ugyancsak októberben ve­títik majd Maár Gyula Szép História című tévéjátékát, amely a három részre sza­kadt Magyarországon játszó­dik. A kalandos, izgalmas tör­ténet Kozák András, Fehér Anna, Dörner György. Iglódi István, öze Lajos, és Bán Já­nos alakításában elevenedik meg. A rádió a budapesti zenei hetek számos kiemelkedő koncertjét közvetíti majd szeptember 25. és november 3. között. A zenei műsorok mellett két jeles magyar drá­mát sugároznak majd: Szabó Magda „Béla kiráZy”-ának Ma­dách színházi előadását felvételről szeptember 29-én. Füst Milán Catullus című drámájának rádiós változa­tát pedig — Székely Gábor rendezésében — október 25-én hallhatják az érdeklődők. Ok­tóber végén sugározza a rá­dió a Volt egyszer egy feke­tém című műsort, a Karinthy Színpad pesti kávéházakról készült összeállítását is. Az irodalmi osztály A vén ci­gány címmel Vörösmarty szabadságharc utáni költemé­nyeiből készített hetvenperces verses-zenés kompozíciót, az ifjúságii osztály pedig Török Sándor Gilikoti című mesejá­tékát alakította hangjátékká, Mindkettőt a művészeti hetek idején sugározza a rádió. Menettánc és szabadtéri gálaműsor Pesztiválhangulat Nagykátán Fesztiválhangulat fogadta a hét végén a Nagykátára érke­zőket. Az ötödik Pest megyei néptánctalálkozóra kilenc ha­zai és három külföldi együttes érkezett. Jöttek, hogy bemu­tatkozzanak, hogy megméret­tessenek. Tápió vidéke pádig szeretettel fogadta a vendé­geket. Aki csak tehette, vé­gignézte a szombati bemuta­tókat. Kiváltképp vasárnap volt nagy az érdeklődés. A tűző napsütés ellenére senki sem akart lemaradni a me­nettáncról vagy a szabadtéri gálaműsorról. Vendégek Kétesztendőnként kerül sor a nagykátai bemutatókra. Kezdetben csupán a szövet­kezeti együtteseket hívták, azóta tágult a kör: színvo­nalas csoportok érkezését vár­ják a nagykátai házigazdák. Ünnepi megnyitójában Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV el­nöke a találkozó közművelő­dési szerepéről szólott, míg zárszavában Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhe­lyettese a néptáncmozgalom értékteremtő és -őrző jelentő­ségét hangsúlyozta. Az esemé­nyen részt vett Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, dr. Szabó József, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese, dr. Bernáth Tibor, a KISZÖV el­nöke, valamint a környék ál­lami, párt- és üzemi, vezetői. Az isaszegi Csata tánc- együttes, a vecsési nemzetisé­gi csoport, a tápiószecsői ha­gyományőrzők, a bagi tánco­Villára felvonulás. Veress Jenő felvételei sok, a szentendrei Kék Duna együttes, a pilisszentkereszti szlovák csoport, a szigetújfa­lui német nemzetiségi együt­tes, a mendeiek és természe­tesen a nagykátaíak két na­pon át ropták a táncot. Dísz­előadáson lépett fel az olasz Milleluci együttes, a szlová­kiai Topolyáról a magyar néptáncegyüttes, valamint a lengyel Hajduvik együttes. — Ez a mostani összejöve­tel újdonsága, különlegessége — mondotta nem kis büszke­séggel Szegedi Pál, a műve­lődési központ igazgatója. — A külföldi együttesek vendég- szereplésével sikerült színesí­teni az idei műsort. Szeret­nénk minden alkalommal meglepni valamivel a kör­nyékbelieket. A gyökerek fel­kutatásával az elkövetkező nemzedék számára kívánunk Lengyel vendégazereplök. Ball adás írás Gyergyóból Pontot, vesszőt nem ismerek... hogy Csibi Istvánná történe­teiben sok önirónia van, bá­nat, vidámság. A rabságot, hunyászkodást. könyörgést végtelenül megvetette. Ilyen az egész könyve: egy emberi tartás himnusza, egy tiszta ember vallomása. Maga írja: „Pontot, vesszőt nem ismerek, de a szó mind igaz.” Gyönyörűek a betűi, szépen rajzolja őket. a z-t, az s-t, az n-t, s amilyen tiszta a betűvezetése, olyan a mon­dandója is. Igaz minden sza­va, ebben van hitele a könyv­nek. Igazi ajándék, hogy el­olvashatjuk ennek a nagysze­rű székely parasztasszonynak a vallomását, egy érdekes, messzi világ híradását. Gyer- gyószentmiklós, Ditró, Bor­szék. Hévíz és Istenszéke üze­netét. A hegyek mozdíthatatlanok. Az emberek újra úrrá lesznek a háború okozta pusztításo­kon, a törvénytelenségeken. Csibi István helyére fia lépett, aki erőművet épített a Halas- ág patakjára, amely villany­áramot fejleszt, Péter fia eme­letes házat épített. Boldogság tölt el, hogy öt gyermeket fel­neveltem. Mindenkinek belső­sége van, szép vagyont szer­zett magának mindegyik. Tisz­tességes keresetük van egy báni adósságot sem csinált magának egy sem" — írja Marika néni. Hívják: menjen hozzájuk, de ő nem megy, miarad Halas ágon, „ahol a díványomra dől­ve kinéztem az ablakon. Két veréb a tornác fáján rebde- sett, a cinege ott billegett, ahová morzsát teszek részük­re. A láncsókák a kapunk fö­dele alatt szállásolnak. A ki­csi kerek, díszes bejárat alatt ki-be rebdesnek. A fűzfák rü­gyei úgy tűnnek fel a napban, mint apró, csillogó gyöngyök. Én istenem, mennyi szépsé­ge van a természetnek, ami­ben én elgyönyörködhetek ... Imrének televíziója van, az áramfejlesztő jól működik, fo­lyik a víz. Villanyunk van, és én örömmel ülök minden hét- főn a készülék elébe, hogy nézzem, halljam, mit monda­nak magyarul, mivel én csak aztot értem... Szeretem a Halaságot, mert idehoztak férjhez az isten rendeléséből, az örökzöld fenyvesekkel kö­rülvett szép tájra. Mindig azt vallottam: mindenki elmehet, de amíg élek, engem itt meg­találnak” — mondja az idős, hetvennyolc éves asszony, aki megajándékozott bennünket ezzel a gyönyörű vallomással, a népköltészetet idéző emberi szépséggel, egy tájjal össze­fonódó éietsors megismerteté­sével. \ CSIBI ISTVÄNNß Siklódi Marika írása rokon Sütő And­rás Anyám könnyű álmot ígér mondanivalójával, csak egy­szerűbb, naivabb, csak erősí­it a szülőföld iránti vonzalmat — a földdel, a tájjal való együttélést. Gáli Sándor FOItBAS TISZTASÁGÚ, bal­Ladás hangvételű mű Csibi Istvánné Siklódi Márika ön­életírása, amelyet az Európa Kiadó jelentetett meg a Fe- mina sorozatban. Üzenet .ez az írás Erdélyből, a gyergyói medencéből, a hargitai hava­sok lejtőjéről, a Székelyföld­ről. Egyszerű parasztasszony balladás tömörséggel, megrázó erővel és ízes magyar táj­nyelven mondja el élete tör­ténetét, amely tele volt küz­déssel, szenvedéssel, s amely mégis megismételhetetlenül egyedi élet, egy életformának a képviselője, cudarul nehéz, mégis szép. emberi. Kemény és zord természeti és emberi viszonyok között teltek napjai Márika néninek, már korán, még gyermekként megismerte a szegénységet, a cselédkenyeret, s míg aztán férjhez menve, szegény jó urá­val, keményen és kegyetlenül sokat dolgozva, küzdve a ter­mészettel. a hegyek fái közötti olyan életet teremtettek, amely tiszteletre méltó maga­tartást követelt. Házat építet­tek, istállókat hoztak össze és földeket vásároltak, hogy majd legyen öregségükre va­lamijük, legyen a gyerekek­nek is hol dolgozniuk. A há­borúk, a hatalomváltozások, s az irigy emberek kapzsiságai azonban nagyon megkeserítet­ték életűiket. útravalót nyújtani. Ugyanak­kor a szövetkezetek segítő^ készsége jelzi: a közművelő­dés a gazdasági egységeknek is ügye. A zenén és a táncon kívül ebben az esztendőben a képzőművészetet is segítségül hívtuk a Tápió mente bemuta­tására. Osváth Miklós: Képek a Tápió vidékéről című kiállí­tása a táj néprajzát jeleníti meg, a festészet eszköztárá­val. Felszabadultan — A szövetkezeti mozgalom kulturális tevékenységének fó­kuszában áll a népművészeti emlékek megjelentése, tovább­élésének serkentése — fejte­gette Varga Józsefné dr., a MÉSZÖV általános titkára. — Huszonöt szövetkezeti együt­test számlálunk a megyében. Meghívásos alapon, a legjob­bak érkeztek Nagykátára. A kétesztendőnként megtartott eseményen nyomon követhet­jük a csoportok fejlődését. Egymástól és a szakértő zsűri értékeléséből tanulhatnak mindannyian. Ügy gondolom, hogy ez kiváló alkalom az erőpróbára is. Talán a leglátványosabb a menettánc volt a kétnapos eseményen. Dacolva a rekke- nő hőséggel, idősebbek és fia­talok egyaránt énekeltek, ropták a táncot a főutcán, majd folytatták a szabadtéri színpadon. Hazánk valameny- nyi tájának népművészetéből ízelítőt kaptunk. — A magyarországi nép- táncbemutatók többnyire ver­seny jellegűek — értékelte az eseményeket dr. Varga Gyula muzeológus, a zsűri elnöke. — Itt örömmel fedeztem fel, hogy a görcsös csatározás he­lyett felszabadultan, saját ma­ga kedvére lépett minden sze­replő színpadra. Jó volt érez­ni, ahogyan fokról fokra ki­alakult a fesztiválhangulat. A csoportok legfőbb erényének azt tartom, hogy eredeti nép- művészeti anyagot dolgoznak fel úgy, hogy ismerik a szín­padi törvényszerűségeket is. A menettánc után, aki csak tehette, igyekezett árnyas he­lyet keresni. A gálaműsorra várakozók éppencsak kifújták magukat, s kezdődhetett a záró esemény. Az isaszegiek is élvezettel nézegették a többie­ket. — Sok mindent lehet tanul­ni ezeken a találkozókon — szóit Abai Tamás, az együttes vezetője. — A húszesztendőa csoport az utóbbi néhány év­ben megújult. Az utánpótlást az iskolások jelentik. Első­sorban pedagógiai szempont­ból tartom jelentősnek az együttes létét: a fiatalok nem kallódnak az utcán és mellet­te megszeretik a környék nép­művészetét. Díjazottak Miközben beszélgettünk, el­kezdődött a gála. A zsűri el­nöke kihirdette az eredményt. Első díjat nyert a tápiósze­csői hagyományőrző együttes és a szigetújfalui német nem­zetiségi csoport. A második díjat a nagykátaiak vették át. Megosztott a harmadik he­lyezés is: a bogiak és a szent­endrei Kék Duna között. Azonban mindenki nyertes­ként mehetett haza: két örömteli szép napot töltöttek együtt, s ez nem kevés. Jgrdősi Katalin Csupa küzdelem az egész élete. Azért is fogott tollat, mondta magnóra emlékeit, mert „én már csak azt hagy­hatom hátra; minden ember saját maga építi jó hírnevét. Azt senki más nem tudja se fölemelni, se lealázni. Az em­ber maga hordja alkotását, így aztán csak az ember al­kotása marad meg még a ha­vason es, ahol a szél, a hó, a fagy küzd az ember alkotásá­val.” — írja egy helyütt Má­rika néni. A lélek legmélyebb fájdal­mával mondta el emlékeit: a Nyíressarok határrész elvesz­tését, az állatok sokaságának hiányzását — azt. amiért élni, dolgozni érdemes —, lovait, a juhait sorolta legelőször. Nem álmodozott emlékeiben, mert — azt tartja — az nem nyújt gyógyulást, inkább az élet va­lamiféle megoldást hozó át­rendezésén töprengett. Sza­vaiban, magatartásában vé­gigvonult az emberség vala­mi nagy-nagy méltósága, ami csak dolgos ember tulajdon­sága lehet. Emlékezésében két gondolat tért vissza mindun­talan, óletelvként: szabadon, nem szolgasorban élni, és a szülőföldhöz ragaszkodni. Horváth Arany, aki az írott szavakat sajtó alá rendezte, és mesél tette Márika nénit, a könyv utószavában elmondja,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents