Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP Színházi level Dubrovniki képeslap lépcsőn a Lovrjenac Éjjel fél egy is elmúlt, mire a Lovrjenac erődből, a 111. Richárd elő- ! adása után, lezöty- 1 kölődtünk a 178 „tengerszintre”, a sziklaszirtje mega Bokar bástya között meghúzódó kicsiny kikötőig, a Kalóriájáig. A hőség, amit fenn a sziklán elviselhetővé tett a tenger felől lengedező szellőcs- ke, itt, a zárt öbölben megint ránktelepedett. Sós, párás meleg, most is harminc fok körüli. Enyhülni majd csak hajnali öt és hat között fog, amikorra a dubrovniki óváros házainak kőfalai valamelyest lehűlnek, s a délkeleti szél az éjszaka alatt lecsendesedett és kicsit kihűlt tenger felől be- áramlik a keskeny utcákba. A dalmát augusztus igazán a hőség hava. A melegre, a napfényre persze senki sem panaszkodik itt. Aki dubrovniki honos, azért nem, mert neki ez természetes. Számára az idei tél volt a nem természetes, mert abban a városban, ahol sem a régi, sem az új házakban nincs fűtés, a kályha ismeretlen fo- gálot i s csak a konyhákhoz szolgálnak kémények, egy héten át —7 °C hideg volt, erős havazással és jeges széllel. Nos tehát, éjjel fél egy. és a városban olyan élénken nyüzsög az élet, mint máshol fényes délelőtt. Mozogni is alig lehet az óváros főutcáján, a Stradunon vagy Piacán, zsúfolásig tele minden kisvendéglő, pizzeria, halvendéglő. De nem árasztják el a vendégeket üvöltő gépzenével. Legfeljebb .ott-szól . a rock, ahol a kifejezetten erre vágyó fiatal közönség szokott gyülékeztti. Inkább valami furcsa zsongás tölti meg a levegőt: a sok ezer beszélgető ember hangja., Valami pedig teljességgel hiányzik: a motorzaj. Az óvárosba nem lehet gépjárművel behajtani. Az áruszállítás csaknem kivétel nélkül éjjel történik. Ekkor szedik össze a szemetet is, s mossák le az utcákat erős vízsugárral, hogy reggel a tükörsimára koptatott utcakövek megint ragyogjanak az éles napsütésben. Dubrovnik ad magára: tiszta város. Nemcsak utcái azok, hanem vendéglői, üzletei, házai is. Nem könnyű megoldani ezt ilyen szűk, zsúfolt településen, de a hatalmas idegenforgalom érdekei nem tűrik a rendetlenséget, piszkot. Idegenforgalom, turizmus, nyaralás — és akkor hol a híres dubrovniki fesztivál, mely idén már 36. évét abszolválja? Hát itt, egyszerre jelenlévőn a turizmussal és a nyaralással. Dubrovnik egyebek között abban is különleges, hogy itt a két dolog a világ legtermészetesebb módján kapcsolódik egybe, A nyaralásban benne foglaltatik a fesztivál, s a fesztiválban az idegenforgalom. A fesztivál szervezői és bonyolítói azt mondják: a mai körülmények között egyre kevesebben jönnek Dubrovnikba csak a fesztivál eseményei kedvéért. Nem mintha azok nem lennének változatlanul igényesek, színvonalasak, európai ran- gúak. De ha már idejön valaki, s kifizeti a nagyon drága repülő- vagy hajójegyet, esetleg a hosszú autóút benzinköltségeit, akkor már nem csak arra a néhány esti koncertre, színházi előadásra, esetleg operára vagy balettra kíváncsi, hanem estig is eltölti az időt Strandolással, . kirándulással, városnézéssel, vásárlással, ebédeléssel. Szóval nyarrl i s szórakozik, é s költi a pénzét, é s kulturálódik. Mindez együtt van ebben a városban, s ettől kap különleges ízt a dubrovniki nyári játékok programja. A két faktornak — a turizmus-, nak. és a fesztiválnak — kölcsönösen figyelembe kell vennie egymást, segíteniük kell egymás érdekeit, Össze kell dolgozniuk. Ma már az az Igazság, hogy a turizmus hozza a fesztivál vendégeit, s nem a fesztivál vendégei táplálják a turizmust. Abszolút érdekazonosságról van tehát szó, legfeljebb a módszerek mások. Olyan tanulság ez, amelyet Dubrovnikban is csak újabban kényszerültek megtanulni —, de amelyről itthon sem ártana elgondolkozni honi nyári játékaink rendezőinek. Mint ahogyan arról sem lenne felesleges töprengeniük hazai szakembereinknek, ami Dubrovnikban megint csak természetes és magától értetődő: a fesztivál helyszíneinek és az ott bemutatott produkcióknak a tökéletes egységéről. Épp a legutóbbi Színházi levélben volt szó arról, mennyire nem találta meg a helyét számos előadás nálunk ezen a nyáron. Nos, a dubrovnikiak tudják (volt idejük megtanulni, de valószínűleg már harminchat évvel ezelőtt is így kezdték, mert jól figyeltek az adottságaikra), hogy sem a helyszínen nem tehető erőszak a bemutatandó művel, sem a művel a helyszínen. Nincs is rá szükség. A talán 800X800 méteres négyszögben elférő óvárosban legalább húsz olyan helyszínt tartanak számon, amelyeken színházi előadások rendezhetők, gyakorlatilag anélkül, hogy a térhez, utcához, palotaudvarhoz, átriumhoz, stb. hozzá kellene nyúlni. Ezek maguk kész díszletek, legfeljebb néhány kellékre és bútorra van szükség, no meg a nézőtéri széksorok elhelyezé- isére, s máris kész a nyári színház, amely nem óhajtja sem a zárt kőszínházat utánozni, sem az eredeti helyszínt nem kívánja másmilyenné alakítani. Ráadásul sehol nincs szükség gépi hangerősítésre, olyan kiváló az akusztika. Ilyen körülmények között mindössze (ez a mindössze persze nagyon sok mindent jelent!) annyi a feladatuk a fesztivál művészeti vezetőinek, hogy megkeressék a megfelelő műveket a megfelelő helyszínekre, s ne akarjanak népi komédiát játszani ott, ahol pár szereplős kamaradrámára alkalmas a helyszín. K ezdtem 111. Richárd előadásával — fejezzük is be azzal. Ez a Shakespeare-dráma ott fent, a Richárd koránál (1485-ben esett el a bosworthi csatában) sokkal régibb erődben hallatlanul izgalmas lélektani drámává formálódott. Nem a nagy történelmi háttér és a hatalmas történelmi statisztéria volt a fontos, hanem az, ahogyan ez a Richárd (a kiváló Rade Serbedzija játszotta, akit nálunk a Feketehimlő című film fiatal doktoraként láthattunk), ez a született remek színész és pszichológus, mintegy lélektani teszthelyzetek sorát teremtve, végül is eljut a hatalom csúcsáig, de aztán már nincs tovább, a pszichológia átment zsarnokságba, a játék véresre fordult, a színészi bravúrok már nem segítenek, a hazárdjátékos belebukik saját húzásaiba. Nos, a Lovrjenac komor fa’pillé- rekkel tagolt, merő kő udvarán ez a Richárd élt és hatott igazán. Itt, karnyújtásnyira a színészektől, így tudtuk átélni a játékot. Takács István A képernyőn Klasszikusok Nem ismeretlen a hazai színházlátogatók körében Federico Garcia Lorca Bernards Alba háza című drámája. A spanyol író 1936- ban írt művében az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségeket és erőszakot bírálja. Az idei színházi szezonban is nagy 6Í- kert aratott darabból ezúttal — augusztus végén — Lojkó Lakatos József rendező irányításával készül tv-film a televízió IV-es stúdiójában. Az utómunkálatokat végzik Felix Lope de Vega spanyol író a Kertész kutyája című művének feldolgozásán. Az 1613-ban született darab 1962-ben jelent meg magyarul, s több alkalommal bemutatták már a hazai színpadokon. A műben a grófnő és titkára között fellobban a szerelem, amelynek útjába a kettőjük közötti társadalmi különbség gördít akadályokat. Lengyel György rendező a főbb szerepeket Almási Évára, Cseke Péterre, Má- nyai Zsuzsára, Márkus Lászlóra és Tóth Enikőre bízta. Kozák András alakítja a főszerepet Albert Camus A bukás című darabjának televíziós adaptációjában, Esztergályos Károly legújabb filmjében. A francia író utolsó regénye volt az 1956-ban íródott, ironikus mű, amelynek címe jelképesen utal az élet csúcsairól való zuhanásra, és az első emberpár bűnbeesésére, a Paradicsom elvesztésére. ' •' Magyarország régészeti topográfiája Századokra pillantó tükör A Kárpát-medence kedvező földrajzi adottságai miatt mindig vonzó helynek bizonyult azok szemében, akik valamilyen oknál fogva korábbi lakhelyükről elvándorolni kényszerültek. Az őskortól kultúrák tucatjai virágoztak fel ezen a tájon és a hanyatlók helyén újabb népek telepedtek meg. Ez így ment évezredeken át. Van valami fenseges a teremtés, kiteljesedés, pusztulás monotóniájában, hiszen — ha belegondolunk —, így lett az a termékeny humusz, melyből a hun és avar kultúrák után a magyar is kinőtt. Hajszálgyökereivel ebből táplálkozik, több mint ezer év óta, öntudatlanul. Az ezredévekhez mérten arasznyi írásbeliség csak a legutóbbi századokról szolgál híradással. A korábbi időkről mindössze annyit tudhatunk, amennyit a régészet feltárt. Grandiózus terv 1960-ban az MTA Régészeti Intézetq hatalmas vállalkozásba fogott. Elhatározta, hogy elkészíti Magyarország régészeti topográfiáját. Az őskortól a török kor végéig — eddig terjed ugyanis a régészet illetékességi köre — összegyűjti valamennyi kultúrára, településre vonatkozó adatot, nyilvántartja a leleteket, rekonstruálja a településtörténetet a régi forrásmunkák — például oklevelek —, és az újabb publikációk alapján, illetve térképre viszi az adatokat. Ily módon, aki kézbe veszi a topográfia már megjelent köteteit, könnyűszerrel végigkövetheti települése történetét, bepillanthat a múlt feneketlen kútjának mélységébe. A kutatók dr. Torma István régész vezetésével folytatják az adatgyűjtést és a kötetek összeállítását. Eddig Veszprém, Komárom és Békés megye anyaga jelent meg, illetve sikerült közreadniuk a Pest• megyei első kötetet. Ez a volt budai és szentendrei járás területét öleli' fel Jelenleg a második köÄ papír ha jó könnyen átázik A népművelő vallomása Lili jkSiVán majd másfél évtizede áll a ceglédi művelődési központ élén. Ezen a pályán pedig ritka az ilyen kitartás. Hívták őt is máshová, de ragaszkodott szülővárosához, s az intézményhez, ahová alig huszonöt éves fejjel, némi klubvezetői tapasztalattal, nevezték ki igazgatónak. — Meg is lepődtem akkor, hogy fölajánlották ezt az állást, nekem, fiatal pedagógusnak. Valahol a szakma presztízsét is jelzi ez. Bár azt vallom: a népművelőknek valamennyire pedagógusnak is kell lennie. A tanítás rendszeres munkára szoktat. Van tanterv, tanmenet, órarend, s ezeket követni kell. Ez a fajta fegyelem a népművelői munkához is elengedhetetlen. Azt szoktam mondani, hogy a köz- művelődés egy papírcsónak, akkor is úszik szép lassan, ha a népművelő nem csinál semmit. De, ha a népművelők eveznek a gyorsabb haladás érdekében, akkor nagyon kell vigyázni a sebességre és az irányra, mert ez a papírhajó nagyon könnyen átázik és elsüllyed. Ezért van szükség rendszerességre, fegyelemre. Lűr István ezt el is várja mind saját magától, mind pedig munkatársaitól. Első látásra az erős kezű, szigorú főnök benyomását kelti. Egyéniségére jellemző a szakmában ma szokatlan öltözködésmód is: a vasalt öltöny és a nyakkendő. — Meggyőződésem, hogy a népművelőnek sokat kell adnia a megjelenésre. Munkájának a lényege a kapcsolatteremtés, ehhez viszont olyan viselkedés, külső kell, hogy elfogadják mindenütt partnernek őt. Szerteágazó kapcsolatrendszerünknek köszönhetjük, hogy jutottunk valamire. Az elmúlt három-négy évben sikerült kontaktust kialakítanunk a város minden rétegével, az üzemekkel, az iskolákkal, a termelőszövetkezetekkel. Hosszú-hosszú évek kellettek, amíg intézményünk felnőtt ehhez a feladathoz. A felnőtté válást a tények is tükrözik. Amikor 1971-ben Lűr István az intézmény élére került, rajta kívül egyetlen népművelője volt a háznak, az összl étszám sem érte el a tízet. Ma negyvenötén állnak a művelődési központ alkalmazásában. A kis csoportok száma is mintegy a négyszeresére nőtt, a színházi bérlettulajdonosok egykoron alig kétszázas tábora az utolsó teljes évadra ezerre sokasodott. A ceglédi házban még soha nem hallottam a népművelőket panaszkodni — pedig ez manapság nagy divat —, hogy a szakma válságban van, a pénz és az érdeklődés hiánya miatt. — Kétségtelen, hogy kisebbek a lehetőségek, de addig kell nyújtózkodnunk, ameddig a takarónk ér. Véleményem szerint a jó népművelőnek van fantáziája, ami jóval előbbre jár a valóságnál. Ugyanakkor pontosan kell tudnia, mennyi lehetősége van az adott pillanatban. Ezt viszont maximálisan ki kell használnia. Hogyan ? Valahogy úgy, ahogy Cegléden Lűr István és csapata csinálja. M. N. P. tétén dolgoznak, mely a hajdani váci járás adatait tartalmazza. A munkát szeretnék idén befejezni. A kutatást Aszód és Gödöllő környékén folytatják, ez a kézirat félkész állapotban van. Elkezdték a terepbejárást Nagykáta térségében is. Amikor egy helység adatait összegyűjtik, nemcsak a már múzeumba bekerült anyagot és a rá vonatkozó szakirodalmat publikálják. Terepbejáráson végigjárják a határban lévő szántóföldeket, felkutatják az egykori — még felderítetlen — települések nyomait, a halomsíros termetkezé- seket, földvárakat, sáncokat. Beszédes cserepek — Miből lehet arra következtetni, hogy a mai szántón valaha település volt? — A kiszántott cseréptörmelékekből, állatcsontmaradvá- nyokból. Ahol valaha tűz égett, ott a talaj elszíneződött. A települések korát elsősorban a cserepek alapján állapítjuk meg. A kerámia anyaga, a készítés technikája és a díszítés megannyi fontos támpont. ■ .-m * — Minden zugot bejárni képtelenség. Hogyan döntik el, hol érdemes lelőhelyek után kutatni? — Az élethez nélkülözhetetlen a víz. Régen élővizekből, forrásokból, patakokból nyerték, azok közelében telepedtek le. De szempont volt az is, hogy védett és lehetőleg árvízmentes legyen a terűiét. — Tehát ezzel magyarázható, hogy egy-egy települést egymás után több tucat nép is megült, hiszen ott voltak legoptimálisabbak az élet feltételei. — A kedvező adottságú területeken az idők során húsznegyven féle népesség is megfordult. A Pest megyei első kötetben harmincnyolc helység anyagát tettük közzé, hét- száz lelőhellyel. Ez falvanként átlag húsz kisebb-nagyobb települést jelent, persze a gyakorlatban volt, ahol csak egykét településnyomra bukkantunk, máshol több tucat is előfordult. — Nézzünk egy konkrét példát. — Biáról az első írásos adat 1351-ből való. Amikor munkához láttunk, bejártuk a környékét, a leleteket feldolgoztuk, a lelőhelyeket térképre vittük. Rekonstruáltuk a település történetét a XVII. századig. Ha úgy tetszik, hely- történetet írtunk az összes meglévő régészeti és írásos adatra támaszkodva. A kötetet régészek, történészek és laikusok így egyaránt haszonnal forgathatják. Nagy segítséget jelentett az, hogy Takács István Iratok Pest megye történetéhez címmel feldolgozta az 1002—1437-ig terjedő időszak forrásmunkáit. A török kort illetően támpontot jelentenék az úgynevezett defterek, az adóösszeírások, de ezekben csak az adófizetők neve szerepel, így a település iéiek- számára nézve pusztán megközelítő adatokat 'kaphattunk. A török kor egyébként meglehetősen problematikus időszak, hiszen a falvak egy része végleg elpusztult. Ha ezekről bármit is szeretnénk megtudni, arra nincs más mód: ki kell ásni a falut. Másik részük megmaradt, de volt olyan, amely többszörösen elpusztult és újra népesült. így minden egyes esetben végig kell nyomozni a történetet. Nem elég egy élet — Huszonöt éve kezdték • munkát, ön már fél életet áldozott rá. De ha történetesen az unokája is ilyen kitartó régész lesz, neki is marad feladat. Jól látom? — Az eredeti tervek szerint ahhoz, hogy az egész ország anyagát közzétegyük, 100 kötetre ' Jgmé ,s^jiks|g. .T^jglya- . lóban soká lesz meg „végé, fis kitartást és, szorgalrpat igénylő, egyáltalán nem látványos dolog. Épp ezért nehéz elegendő munkatársat szerezni. A mostani kötetek a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága közreműködésével készülnek. De a múzeumi régészeknek a topográfiáin kívül számos feladatuk van: ásatás, leletmentés, kiállítások készítése. És mindegyiknek eleget kell tenniük. Márpedig ehhez a munkához szakember kell, aki el tudja dönteni, hogy például egy halom természeti képződmény vagy halomsíros temetkezés nyoma. Mindenesetre iparkodni kell, mert néhány évtizeden belül megsemmisül a lelőhelyek zöme. Rohamosan pusztulnak a mezőgazdaság gépesítése és az ipari földmunkák nyomán. A mélyszántás, talajjavítás ebből a szempontból kedvezőtlen következményekkel jár. Kérdés,- hogy az unokáknak mi marad? Nagy Emőke Amatőr néprajzosok A,Néprajzi Intézet támogatásával épült „UNICUM II.” ama-' tor kutatóhajó harmadik éve szeli a Duna, illetve a Tisza vizét. Ezen a nyáron a Tiszán tevékenykedik. Tiszabecsről Indult lefelé a folyón, s hatfőnyi „legénysége” — ugyanis két lánytagja is van az amatőr kutatócsoportnak — néprajzi anyagot gyűjt, megfigyeléseket végez. Kapitánya Somogyvári Mihály belsőépítész, de van köztük néprajzos, biológiatanár, újságíró cs reklámszakember. Sok fényképet is készítenek, amelyeket majd később a TIT által szervezett előadásokhoz használnak fel. MTI Fotó: Csíkos Ferenc A Lovrjenac erőd, a III. Richárd-előadás színhelye. A szerző í el vétele
