Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP S Testben, létekben felödlilve A beutalót olykor cserélik Rohan a vonat keresztül az Alföldem. A végeláthatatlan síkság zöldjén rozsdássző ive foltok a tarlók. Szerteszét he­verő kerek szalmabálák jelzik a nemrég bevégzett munkát; magtárakba került a kenyér- nekvaló. Errefelé ilyen tájt elnéptelenedik a határ, mint­ha hagynák erőt gyűjteni a földet a következő rohamhoz. A vasútközeiben kígyózó nyi­tott vízgyűjtő csatornából be­kúszik az ablakon a gyógyvíz kénes illata. Közeledünk Haj­dúszoboszlóhoz. A folyosón bőröndöket cipelő eniberak igyekeznek a leszálláshoz. Menjünk hát... Családi körben Nem is tudom mit vártam. De amikor megláttam a gon­dozott kis parkban álló há- ■ romszintes, garzonháznak tű­nő modern épületet, hangos ejha! szaladt ki a számon. Ez az, a tábla szerint is; a Ho­nor környéki tsz-ek közös üdülője. A kerítésen belül sze­mélygépkocsik sorakoztak egy­más mögött. Telt hát lehet, de semmi mozgás, üres volt a kis fogadóhelyiség is, amikor benyitottam. Odakint vigasz­talanul esett. Persze, mit is lehet ilyenkor csinálni? Ülni a fdhett fürdőben vagy — aludni. A haliból nyíló iroda feliratú parányi szobában mo­solygós, érdeklődő tekintetű fiatalasszony mutatkozott be, - Komlósi Lajosné, az üdülő vezetője, (öt percen belül ne­kem is Manyiba.) Finom ká­vét kaptam s mellé a rövid tájékoztatást. Kilenc tulajdonosa van az üdülőháznak, amelyben 15 szoba, pontosabban valóban garzohlakásszerű egység v.an. Egyenként 4—5 személyesek. , Tökéletesen felszerelve: mini- tévé és rádió a szobákban, lábasok, kávéfőzők és étkész­let á konyhában, mert a be­utaltak önellátóak. Bár né- melyik tsz étkezési bonokat is ad. A ház fenntartási költsé­ge; meghaladja a másfél mil­liót évente. Van még egy épü­let — innen nem messze, a strand mögött — négy, ezek­hez hasonló egységgel. Az volt az első üdülő, még a hat­vanas évekből. Általában he- * tes beutalóval érkeznek az üdülők. Ilyenkor nyáron a . családosok, ősztől tavaszig pe- , dig gyakori vendégek a tsz- ( nyugdíjasok. Az érkezés nap­ján reumatológus vizsgál meg •! mindenkit és fürdojegyeket ad, meg kezelést is előír, szük­ség szerint. Végigfutottuk a vendégnyil- ; vántartó utolsó bejegyzéseit, s 1 azután kedvesen felajánlotta, , kopogtassunk be valahová. ] Antal István a vecsési Feri- ; fiegy Tsz traktorosa. — Igen, most már Ferihegy. ' Sok neve volt 1965 óta, ak­kor lépett be a férjem az ül- i lői Kossuthba — nevetett An- i talné. , J — Már nem vagyok a gé- ' pen — folytatta a férje. — Az 1 utolsó tíz évben takarmányos 1 traktoros voltam, ott nem volt ünnep meg vasárnap. Aztán s letiltott az orvos, de marad­tam az állattenyésztésben, t most már mint karbantartó. - Jól gépesített az állattartó- < sunk, összesen húsz éven át i ültem a traktoron. Nagyon i sokszor megáztam, átfáztam, t mert amikor én kezdtem, nem voltak vezetőfülkés erőgépek, t Szomszédaik cs évharasztiak: £ Fejős István, a pilisi Arany- s kalász Tsz traktoros-kombáj- « nosa feleségével és óvodás ko- 1 rú kislányával. A 16 éves « nagyfiúk otthon maradt. ígv szűkebb családi körben is elő- s szőr üdülnek. — Valahogy idegenkedtünk 1 az üdüléstől — mondta a 42 i éves traktoros. — Bár én már e jártam az NDK-ban csereüdü- i lésen. 1 — Meg, őszintén szólva, i másra kellett a pénz — szólt t közbe a felesége. — Epitkez- t tünk. £ — Az eredeti üdülőjegyünk i július 24-től szólt, éppen vé- £ géziünk az aratással. Aztán i Az Erös8 család Vasadról. Az utóbbi hetekben minden éjjel erről álmodtam — mondja a fiatalasszony és öten vágjuk rá egyszerre: mi is. Már több mint két órája ácsorgunk meglepő türelemmel a lassan araszolva előrehaladó sorban, bár kicsit irigykedve nézzük a kulccsal és az összetekert antennavezetékekkel távozókat. De várunk türelmesen, ha hat, nyolc, tíz évet kibírtunk, mi nekünk néhány óra ácsor- gás a gondnoki iroda előtt? Ha utána végre miénk lesz az új lakás kulcsa! Mindenki hoz valamit. A fölöttünk lakók létrával és mű­anyag vödörrel jöttek, van aki söprűt, más tisztítószerekkel rakott szatyrot szorongat. Barátságos tekintettel nézzük egymást, ma mindenkit szeretünk, különösen azokat, akik átérzik a mi boldogságunkat, ahogy mi is az övékét. ★ A gondnok csak a küszöbig kísér, nem azért, hogy magamra hagyjon áhítatommal, tapin­tatból, hanem mert az iroda előtt még min­dig hosszú sor kanyarog. Körbejárom a la­kást, megérintem a falakat, kinyitom a be­épített szekrényeket, belenézek a sütőbe, megnyitom a csapokat, gyönyörködöm a sző­nyegpadlóban. Almomban láttam magam sír­ni a boldogságtól. Ehelyett azonban azt ér­zem, hogy a szandálom feltörte a lábamat és a derekam csaknem ^leszakad a többórás ácsorgás után. A kád szélére ülök le. Felgyúj­tanám a villanyt, de nincs égő. Előveszem a porszívót — hiszen a kulcsátadás örömteli pillanatait én is szorgos munkával akartam betetőzni. A végeredmény: mindössze a für­dőszobában van áram. Gyorsan végigszala­dok újra a helyiségeken és megnézem, hogy a lakás első megtekintése idején tapasztalt hibák közül mit javítottak ki. Kiderül, azokat eltüntették, hagytak viszont újabbakat. Se­baj, lakunk! Egészséges, a réginél kétszer na­gyobb lakásban, ahol végre nem kell közös­ködnünk az ágyon a gyerekekkel, ahol nem a szobánk alatt levő borospincéből fölhallatszó­dó hordógurigatásra, hanem napfényre fo­gunk ébredni reggelente. Most jöjjön vitáz­ni velem, aki szapulja a lakótelepet! ★ Este. már vendégeket fogadunk. Jön a sző­kébb család. Két üveg pezsgőt bontunk és a falnak támaszkodva ülünk a földön. Anyuka boldogan pityereg és hirtelen valamennyiünk­nek csillogni kezd a szeme. • ★ Takarítok itt és csomagolok ott. Már két seprűnk, szemétlapátunk, partvisunk, felmo­sóvödrünk van — itt, illetve ott. Ám a lét­rát naponta a vállunkra vesszük és visszük a régi lakásba, ahol egyre kevesebb a holmi. Harmadik nap szétszereljük Zsuzsi emeletes ágyát, kész tények elé állítva a nagymamát: Jutka után Zsuzsi is ideiglenesen hozzájuk költözik. ★ Hamar kiderül, hogy ágyaink nem férnek be a hálószobának kinevezett helyiségbe, sem hosszában, sem keresztben. Pedig fekhelyünk nem olyan franciaágy, amelyekkel tele van­nak a bútorboltok. Csupán két normális, ki­nyitva, két méter hosszú fotelágy. Ám a fél(?) szobánk csupán egy méter nyolcvanöt centi széles. Ülök a kihúzhatatlan fekhelyen és azon tűnődöm, mit is mondanék e panel­lakás tervezőjének. Azt bizonyosan, hogy pró­báljon megágyazni magának kényelmesen egy ekkora cellában. És azt is megkérdezném, mi­lyen alapon fosztja meg a családomat a közös A két kislányt nagyon húz­ta a víz. Ezért csak elindul­nak, hátha kivételt tesznek a fürdőben, tekintettel a rossz időre. Mi pedig benézünk a földszinten két talpraesett, vi­dám asszonyhoz, Árvái Nagy Andrásáéhoz meg Pintér Im- rénéhez. Mindketten a sülysá- pi Tápióvölgye Tsz-ből jöttek. Velük van Pintérné két gyer­meke. Árvainét láthatóan nem zavarja az eső: — Akkor is esik, ha rossz­kedvű vagyok miatta. Jól ér­zem magam, elvégre üdülök, pihenek és most jöttem a fürdőből — mutatott végig hosszú fürdőköpenyén nevet­ve. Pintérék több éve vissza­térő vendégek, így meg sem kérdezem, jól érzik-e magu­kat. Köszönő szavak Gyakoriak ebben a házban a visszatérő üdülők. A ven­dégkönyv lapjain sokasodnak a dicsérő bejegyzések. Egyik­másik felett érdemes elgon­dolkodni. Álljon itt csupán két mondat az elismerő sorokból: a vecsési asszonyok' nevében íráshoz nem szokott kéz rótta, szálkás, kissé kusza betűkkel. Alatta több aláírás, Csende- siék, id. Rajnaiék, Palotainé, Fazekasné... „Az alapítás nehéz éveiben dolgozott, már nyugdíjas, 70 év feletti tsz-tagok, köszönjük a vendégszerető befogadást. Testileg felerősödve és idegi­leg megnyugodva térünk ha- , za”. ( Kádár Edit 1 vacsoráktól azzal, hogy akkora konyhát ter­vezett, amelybe még a hűtőszekrény sem fér be, az előszobában hagytak neki helyet. Sőt, megtudakolnám: még soha nem jutott az eszébe, hogy az erkélyt — ahol tavasztól őszig kényelmesen étkezhetne a család, ősz­től tavaszig pedig a hűtőt is helyettesíthetné — a konyhához tervezze? Csakhogy az építész nem ül mellettem. És különben is ki kell találni, hol alszunk éjsza­ka. Gyors ütemben nekilátunk hát a huszon­hatezer forintos sarokgarnitúra összeszerelé­sének. A szép, krómozott csavaroknak készí­tett furatok szinte sehol sincsenek a helyü­kön. A bútorhoz adott tasakban található csa­varok fele blyan rövid, hogy nem lehet anyá­val rögzíteni, sőt az egyik sarokelemhez való nyolc csavar hiányzik is. Éjjel fél egykor a fáradtságtól már percenként kiesik a kezünk­ből a villáskulcs. De egy órára kész hat fo­tel, összetolva, ezeken töltjük az első éjsza­kát az új lakásban. ★ A gázszerelő égő cigarettával lép a lakás­ba és két perc alatt végez a tűzhely beállítá­sával. Közben, mert odahajol, hogy ellen­őrizze valamennyi láng ég-e, leégeti a haját, később derül ki, hogy a háromból két rózsa használhatatlan. Előszobánk fala siralmas lát­vány, miután eltávolítottunk egy beépített szekrényt. Ennek háta mögött mintha tanulók gyakoroltak volna — négyféle, különböző mintájú tapéta található. A frizsider áthelye­zésével mód nyílt arra, hogy az előszobában négyen le tudjunk ülni az asztalhoz esténként. Ám ennek ára van: a hűtőgépet a konyhai kamraszekrénybe kell applikálnunk. ★ A villanyszerelők két órát dolgoznak — két napon át — a lakás elektromos hálózatának feltérképezésén, majd kijavításán. Ennek következtében néhány méteren megbontják a nagyszoba falát és szinte minden helyiség­ben feltépik a gondosan letapétázott elosztó- dobozokat. Kénytelenek. ★ A lakótársak furcsa változáson mennek keresztül. A kulcsátadásnapi eufóriás „sze­ressük egymást gyerekek” érzés helyébe más lép. A lépcsőház szemétdombhoz hasonlatos, a négyszemélyes lift attól, hogy kombinált szekrényt és rekamiét kísérelnek meg bele­passzírozni,’ szipte %!landóar\,rossz. A szemét­ledobó a belegyömöszöli tévédöbozoktól na­ponta eldugul. Némelyik'háziasszony komposz­tálótelepnek nézi a ház környékét és az ablakon keresztül szabadul meg az étel ma rád éktől, al­macsutkáktól. zöldséghulladéktól. A gyerekek a szemközti építkezésen a háromszáz forin­tos Hungarocell-táblákon gyakorolják a ka­rateütéseket, ama bizonyos mellékhelyiségnek használják a liftet, kitörik a lépcsőház ajtajá­nak üvegét, ha nincs náluk kulcs, a hetedik­ről kidobott égő újságpapírokkal riogatják a járókelőket. Régi lakótelepi ismerőseim sze­rint idővel javul a helyzet. Sokan kihasznál­ják, hogy még nem ismerik a lakótársakat, s nincs ki előtt szégyenkezni. ★ Jutka, aki azelőtt a sötét, udvari lakásból még az eget sem látta, órákig nézelődik a gyerekszoba ablakánál. Estefelé hirtelen fel­kiált: nézzétek, látom a. holdat, sárga! És bol­dogan mutat a hegyek mögé bukó napra. Fel­szabadultan nevetünk, az öröm és a megha­tottság könnyeivel a szemünkben. Móza Katalin Elindultak - s megérkeztek Talán felesleges ma már a magyar parasztság háburű előtti életéről szól­ni. A fiataloknak hihetetlen mese lenne az, amit a gyorsan pergő idő jótékonyan kirostált az öregek emlé­kezetéből. Aki pedig mégiscsal: elin­dulna a múltba vezető kacskaringós ösvényen, kalauzul fogadja maga mellé a falukutatók nagy nemzedé­két: Szabó Zoltánt, Féja Gézát, Sza­bó Imrét és Erdei Ferencet. A nyo- | mór, a kiszolgáltatottság és remény 8 nélküliség leghűbb tolmácsolói ők, akik hallgatag milliók helyett emel­ték fel szavukat. Amiben hittek, a ^ parasztság sorsának sarkalatos válto- ^ zása, förgeteges történelmi esemé- ■5 nyék során, a felszabadulással való- 8 sült meg. Tóth lmrénének, Bugyi községben, a Telefongyár helyi üzeme dolgozójának apja egy volt a földhöz juttatott száz­ezrek közül. (— Apámnak a föld volt mindene. Itt született ugyan a községben, de Csongrádig vándorolt munkalehetőség után. Később, már családosán, édes­anyámmal és velem visszatért szülőfa­lujába. A földosztásnál hat holdat kap­tunk. örült neki nagyon, hajtotta ma­gát reggeltől késő estig. Anyám segített neki, meg mi ketten az öcsémmel, iskola után.) Az évszázados adósság kiegyenlítése morális, erkölcsi elégtételül szolgált — de az élet nem lett könnyebb. A husza­dik száziad közepén csontsovány gebé­vel, faekével szántó paraszt és a „pad- lássöprögetés” csupán megjelenési for­mája volt annak a több milliárdos te­hernek, amelyet az ország iparosításáért vállaltak. .A szélesre nyitott agrárolló szinte szökni kényszerítette az embere­ket. (— Máig hálás vagyok apámnak, hogy ilyen jól irányította az életünket. Sze­rette a földet, igyekezett ezt belénk is nevelni, de dolgoni az iparba küldött bennünket. Ügy gondolta, a föld és a gyár együtt biztosíthatja a család jövő­jét. Továbbtanulásról sző sem lehetett. Én is, öcsém is az általános iskola el­végzése után dolgozni kezdtünk. Tizen­nyolc évesen kerültem a Telefongyár jogelődjéhez, a Közlekedési Mérőmű- szérgyárba. Nagy dolog volt ez akkor, nem kellett ingázni, de a másfajta élet családi perpatvarokat is okozott.) Az élet lassan könnyebbé vált, a gon­dok immár .másfajta síkon jelentkeztek. Az asszony szava elakad pár pillanat­ra: miféle dolgokon is vitatkoztak ak­koriban? (— Belépésem után szinte rögtön KISZ-tag lettem. Kirándulni jártunk, táncmulatságokat szerveztünk, s mi, a fiatal falusi lányok élveztük ezt a szo­kások, szigorú hagyományok nélküli világot. Otthon már kisebb sikert ara­tott ez a nagy szabadság, jövés-menés, nyüzsgés. Kenyértörésre, nagy összecsa­pásokra azért nem került sor. Bennün­ket szülőtiszteletre neveltek. Nem is tu­dom ..., nehéz ezt elmondani... Annyi mindenben mutatott újat ez a másfaj­ta világ, amelyet napi nyolc órában itt éltünk meg. Nem, ne gondoljon nagy dolgokra. Például naponta zuhanyoz­tunk. Persze, otthon is mosakodott min­denki, de mennyire más volt a vízmele­gítéshez, lavórozáshoz képest az, hogy itt csak egy csapot kellett elfordítani. Fürdőszobás házról ábrándoztunk.) A házak megépültek sátortetősen, ab­lakaikkal immár az utca felé fordulva — fürdőszobásán. Épülnek azóta is, szü­lői segítséggel, a gyerekeké. Divat dik­tálja, vagy még mindig a múltat tör­lesztik az épületenként szaporodó eme­letek, panorámaablakok, fürdőszobák? Egy biztos: csak látszatra tervezőjük a hivalkodás. (— Néha elgondolkodom: valóban könnyebb a mai fiataloknak? Mi órára, percre be voltunk fogva. A gyári mű­szak után otthon segíteni kellett ellátni az állatokat, megművelni a földet. Na­gyon nehéz élet volt, de nem hajszolt és idegőrlő. Figyelem a gyerekeimet. A lányom gyereket nevel, háztartást vezet, dolgozik, tanul a számviteli főiskolán, most fejezték be a házépítést. A fiam egy hete nősült. Előtte ugyanilyen vagy egy hasonló út áll. Sokat..., talán túl­ságosan sokat várunk tőlük. Mindent, ami kimaradt a mi életünkből, amire vágyakoztunk, rajtuk keresztül akarjuk elérni. Igazságos ez ... ?) Tóth Imréné nem szokott álmodni, s félni is csak akkor, ha gyerekei messzi­re utaznak. Vágyait lehetőségeihez iga­zítva csak egyet szeretne: élvezhesse több évtizedes munkája gyümölcsét. Horváth Judit Végra, lakunk! Monosék a fürdőbe indulnak. A szerző felvételei belefogtunk a társammal 300 hektár borsó rendre vágásába. Inkább elcseréltem a beutalót a rendészünkkel, két "héttel későbbire. Most aztán kifog­tuk! Akkor ragyogó idő volt, most meg zuhog az eső. De nem akartam otthagyni a munkát, szeretem befejezni, amibe belefogok. KeU a pihenés Az első emeleti szélső gar­zonból éppen fürödni indult a négytagú család, Monos György és felesége, a gombai Fáy András Tsz tagjai. Két kislányuk elkeseredetten hall­gatta, hogy a fedett fürdőbe 16 éven aluli gyerekeket nem engednek be. — A gyerekeket nem lehet megkötni, ugrálnak a meden­cében, s ez mégis csak gyógy­fürdő — mentegetőzött az üdülővezető, s együttérző biz­tatással hozzátette: — Hol­napra már javuló időt ígért a meteorológia, mehettek a strandra! — Mindig így ütemezzük be az üdülést, az aratás végére — magyarázta magától értető­dően Monos György. — Most vágják a mustárt, abból ki­maradok. Hetedik éve vagyok traktoros a tsz-ben, korábban vegyszeres növényvédő vol­tam. Sokat dolgozunk, kell ez a pihenés. Voltunk itt két éve, s elhatároztuk, ezután két­évenként igénybe vesszük a beutalót. — körbetekintett, egyetértést váróan. A felesége azonnal helye­selt: — A Balatonnál is van egy bérleménye téeszünknek, oda is elmegyünk .egyszer. Eddig építkeztünk, de most már megengedhetjük magunknak, hogy üdüljünk. A gyerekek­nek is kell egy kis változa­tosság. És én is dolgozom, az egyik melléküzemágban, ahol a konyakosmeggy készül. Jó munka az nekünk, családos anyáknak, egy műszak van, reggel 8-tól délután 4-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents