Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

mu. » fi 1 1985. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT 1.4 HÉT VILÁGPOLITIKÁI KÉRDÉSEI Előtérben az atomkísérletek ügye Ronald Reagan elutasító válasza a szovjet moratóriumra A csonka arab csússértekezlet — Pretoria össztűz alatt A negyvenesztendős rilegem- lékezések sorozata a Hirosimá­ra és Nagaszakira ledobott atombombák infernói szörnyű­ségeiről újra feltépett minden sebet a tömeghalálban áldoza­tul esettek hozzátartozóiban, a túlélőkben, akik, közűi sokan még mindig szenvednék' a’su-' gárfertőzöttség következmé­nyeitől és a velük szolidáris emberek százmillióiban. A négy évtizedes tragikus jubi­leum eddig soha nem látott erővel mozgatta meg a világ békeszerető embereit, akik öt földrészen tüntették ezen a na­pon azért, hogy az atombombát sehol se vessék be többé. Azt a tömegpusztító fegyvert, amelyből annyi halmozódott fél a világhatalmak arzenáljá­ban, hogy mintegy tizennyolc­szorosán elegendő volna az egész emberiség megsemmisí­tésére. Az idén a hirosimai harang megkondulásával egy időben lépett életbe egy olyan kötele­zettségvállalás, amelyet japán és más békeszervezetek régóta kértek: első lépésként ahhoz, hogy az atomhatalmak lemon­danak ariól, hogy a tömeg- pusztító fegyvert bevethető há­borús eszközeik részeként tart­ják szolgálatban, szüntessék be a nukleáris kísérleteket. Az egyoldalú moratóriumot ép­pen augusztus 6-tól a Szovjet­unió vállalta. Moszkvában Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára korábban bejelentet­te: a Szovjetunió nem hajt végre ettől a dátumtól nukleá­ris kísérleteket, s arra szólítot­ta fel az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon ehhez az egyoldalú szovjet moratórium- hgz. Mihail. Gorbacsov figyel­meztetett: az egyoldalú szovjet’ kezdeményezés december 31-ig lesz érvényben, de ha az Egyesült Államok hasonlókép­pen tartózkodik a nukleáris robbantási kísérletektől, a szovjet kötelezettségvállalás folytatódik. MIÉRT TETTE A SZOVJET­UNIÓ ÉPPEN MOST EZT A KEZDEMÉNYEZÉST? ________ • Szovjet részről nyilván ala­posan értékelték a genfi tár­gyalások nyári szünetében, a tömegpusztító fegyverek korlá­tozásának és csökkentésének jövőbeni kilátásait. Bizonyosan úgy ítélték meg, hogy a hadá­szati támadó fegyverek, vala­mint a közepes hatótávolságú rakéta-nukleáris rendszerek csökkentéséről, továbbá a vi­lágűr militarizálásának meg­akadályozásáról eddig lezajlott genfi szovjet—amerikai eszme­csere egy helyben topogása nyomán valamilyen más lépést kell tenni. Olyan egyoldalú kezdeményezést, amely a má­sik Oldalt — Washingtont — arra késztetheti, hogy szintén lépjen előre a tömegpusztító fegyverek korlátozása ügyében. A szovjet kormány abból in­dult ki, hogy a nukleáris fegy­verek arzenáljában egyensúlyi helyzet van a két világhatalom között. Ha tehát az új fegy­verrendszerek kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen nukleáris rob­bantási kísérleteket kölcsönö­sen szüneteltetik, addig is, amíg ki nem dolgozzák a már meglevők csökkentésére való megállapodást, van idő a szer­ződés alapos, mindkét fél biz­tonságát messzemenően szem előtt tartó kimunkálására. Vagyis — nyugati szemleírók szavaival élve — „a szovjet vezetés kellő pillanatban éppen a döntő láncszemet ragadta meg”. A Szovjetuniót nyilván az is vezette a moratórium meghirdetésekor, hogy 1974- ben és 1976-ban már létrejött egy szerződés arra, hogy a föld alatti nukleáris robbantá­sokat 150 kilotonnárá redukál­ják. Más kérdés persze, hogy ezt a megállapodást az ameri­kai szenátus mind a mai na­pig nem ratifikálta, akárcsak a SALT—2 megállapodást, s így tulajdonképpen hivatalo­san nem is léphetett hatály­ba. A teljes moratórium min­denfajta kísérletre — szovjet vélekedés szerint — alkalmas lehetett volna arra, hogy gyor­san eredményessé tegyék az e problémakörről megnyitandó megbeszéléseket. Arról nem is beszélve — mint a nemzetközi sajtó nem véletlenül jegyezte meg —, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberre tervezett genfi találkozójának légkörét mennyire megjavíta­ná egy ilyen közös. morató­rium. MI VOLT AZ AMERIKAI VÁLASZ A MORATÓRIUM­RA? Ronald Reagan hétfőn a hi­rosimai atomtámadás negyve­nedik évfordulójának előesté­jét választotta ki arra, hogy válaszoljon a szovjet felhívás­ra. Beszédén érződött, hogy a nyugati — s benne természete­sen az amerikai — közvéle­ményre is milyen mély benyo­mást tett az egyoldalú szovjet kezdeményezés. Ezért az elnök megnyilatkozása nemegyszer homályos, kétértelmű, zavaros és védekező jellegű volt. Min­denképpen igyekezett megin­dokolni azt, hogy miért vetet­ték be négy évtized előtt e tö­megpusztító fegyvert Japán el­len olyan helyzetben, amikor a szigetország kapitulációja már amúgy is küszöbön állt. Reagan határozottan nem merte eluta­sítani azt, hogy az Egyesült Államok ne szüneteltesse atomfegyver-kísérleteit. Azt mondotta azonban, hogy előbb Washingtonnak be kell fejez­nie most folyamatban levő robbantási sorozatát, amely­hez az új fegyverrendszerek kifejlesztéséhez van szüksége. S ha ez megtörténik, az Egye­sült ÁAamok sem bájt‘végre új kísérleteket, ha szovjet rész­ről erre nem kerül sor. De hogy mikor szándékozik Wa­shington befejezni „folyamat­ban levő robbantási program­ját”, erre Reagan nem adott információt. A szóvivők azután eloszlat­tuk minden kétértelműséget, amely Reagan megnyilatkozá­sából netán származhatott vol­na. Egyértelműen fogalmaz­tak, s kitűnt, az elnök el­utasította a moratórium elfo­gadását. Egyébként ismét elő­vették a régi „érveket”, ame­lyekre hivatkozással az ameri­kai törvényhozás nem ratifi­kálta az 1974-es és 1976-os megállapodást. Azt állították, hogy egy ilyen tilalom megtar­tását nem lehet ellenőrizni. Közismert viszont, hogy a szeizmikus műszerek ma már olyan tökéletesek, hogy a föld alatti nukleáris robbantási kí­sérleteket, azok nagyságrend­jét, helyszínét megbízhatóan regisztrálni képesek. Az ügy azonban a Hirosima és Nagaszaki elleni támadás negyvenedik évfordulója kö­rül nem zárulhat le ily köny- nyen Washington számára. A közvélemény világszerte erő­teljes nyomást gyakorol az Egyesült Államok vezetésére, hogy csatlakozzék a szovjet moratóriumhoz. MILYEN EREDMÉNYT HO­ZOTT A CSONKA ARAB CSÚCSÉRTEKEZLET? Az a tény, hogy Szíria, Al­géria, a Jemeni NDK és Li­banon eleve bojkottálta a Casa­blancái tanácskozást, eleve meghatározó jellegű volt. Ugyancsak az is, hogy több más állam — köztük iSzaúd Arábia — alacsonyabb szinten képviseltette magát. A marok­kói király által összehívott csúcs — amely három év óta az első arab legmagasabb szintű megbeszélés lett volna — nem érhette el célját. II. Hasszán és azok az arab vezetők, akik vele hasonló nézeteket képvi­selnek. a konferenciával szen- tesíttetni szerették volna Jász- szer Arafat és Husszein jordán király februári megállapodá­sát, amely lényegében — a tá­volmaradók szerint — az ame­rikai—izraeli érdekeket szol­gálja a „palesztin rendezésre”. A „csonka értekezlet” így nem is érhetett célt, s csak növelte az arab világ megosztottságát. Ezt mutatja, hogy maguk a csonka értekezlet résztvevői is csak egy nappal meghosszab­bított tanácskozáson voltak képesek egymással megegyez­ni egy semmitmondó kompro­misszumos formulában. Létre­hoztak munkabizottságokat: a jordániai—szíriai ellentétek elsimítására, továbbá az ira­ki—szíriai, az iraki—líbiai és a PFSZ—líbiai viszony norma­lizálásának elősegítésére. Hosz- szas vita után Irak pártjára keltek Irán elleni háborújában. MIÉRT KERÜLT SOR AZ AMERIKAI—ANGOL—DÉL­AFRIKAI TANÁCSKOZÁS­RA? A Dél-afrikai Köztársaság­ban a rendkívüli állapot beve­zetése óta immár — a hivata­los jelentések szerint is — ál­landósították a rendőrsortüze- ket, amelyeknek mindennap több halálos áldozata van. Ä hét elején Reagan elnök még azt nyilatkozta, hogy Washing­ton megelégszik a „diszkrét nyomással”, s arról beszélt, hogy Botha kormányzata mily sokat tett a faji megkülönböz­tetés enyhítésére. Ezzel szöges ellentétben állt a pretoriai rendszer urának kijelentése, amelyben közölte, hogy tűzzel- vassal fenntartják a diszkrimi­nációt, azaz a fekete bőrű la­kosság elnyomását, jogfosztott helyzetét. S egymást követték a véres atrocitások. Nyilván ez a helyzet, s az attól való félelem, hogy a feke­te bőrű többség erőszakos esz­közökkel válaszol majd az el­nyomó fehér kisebbség vér­fürdőire,. s így veszélybe ke­rülnek a multinacionális cégek dél-afrikai érdekeltségei, kész­tette arra Washingtont és Lon­dont, hogy rangos képviselőket küldjön Becsbe. Ott azután tárgyalásokat folytattak az odaérkezett dél-afrikai külügy­miniszterrel. A megbeszélés titkos volt, de a kommentáto­rok joggal következtetnek ar­ra, hogy Washington és Lon­don nyilván „nagyobb rugal­masságra” és óvatosabb manő­verezésre intette Pretoriát, ter­mészetesen a faii megkülön­böztetés fenntartása mellett... Árkus István Tyihonov fogadta Filipovot Szovjet—bolgár kormányfői megbeszéléseket tartottak pén­teken Moszkvában. Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterel­nök elsősorban a két ország gazdasági kapcsolatainak ala­kulását, az 1986—1990. közöt­ti időszakra szóló népgazdasá­gi tervek egyeztetésével ösz- szefüggő kérdéseket tekintet­te át bolgár kollégájával, Grisa Filipovval, aki pénte­ken érkezett Moszkvába, s a tárgyalások végeztével még a nap folyamán elutazott a szovjet fővárosból. Időszerű nemzetközi kérdé­seket áttekintve a kormány­fők úgy foglaltak állást, hogy minden eszközzel erősíteni kell a szocialista országok egységét. Nagaszaki fslhívása a világ békssieretó erőihez Az áldozatokra emlékeztek „Nagaszaki legyen az utol­só város, amely átélte egy atomtámadás borzalmait”! — egyebek között ezt tartalmaz­za a világ békeszerető erőihez intézett, a japán város béke­parkjában pénteken elhang­zott felhívás. A negyven év­vel ezelőtti amerikai atom­támadás színhelyén rendezett megemlékezésen Nagaszaki több tízezer lakója, Hirosima és más japán városok kül­döttei, továbbá számos külföl­di ország békeszerv ezeteinck képviselői vettek részt. Jelen voltak a világ huszonkét or­szágából érkezett polgármes­terek is, akik békekonferen­ciát tartanak a hét eleje óta Japánban, Kusamsatmadja sajtóértekezlete Indonéziai tanácskozás Indonézia üdvözölte azt a ja­vaslatot, hogy a Csendes-óceán térségében létesítendő atom­fegyvermentes övezetet ter­jesszék ki az ASEAN-orszá- gokra is. Mochtar Kusumaatmadja Indonéz külügyminiszter pén­teki sajtóértekezletén kijelen­tette: az atomfegyvermentes övezet kérdése szerepelt a Dél­kelet-ázsiai Országok Szövet­sége (Indonézia, Fülöp-szige- tek, Thaiföld, Szingapúr, Ma­laysia és Brunei) tanácskozá­sán. A politikus ugyanakkor elismerte, hogy az itt találha­tó katonai támaszpontok miatt ez a terv nehezen valósítható meg. Az indonéziai külügyminisz­ter a sajtókonferencián közöl­te: több el nem kötelezett or­szág azzal a kéréssel fordult országához, hogy vállalja az el nem kötelezettek jövőre esedé­kes csúcsértekezletének meg­rendezését. Amennyiben erről az érintett országok részéről egyhangú döntés születik, úgy Indonézia kész a csúcstalálko­zó megrendezésére. A rendezvényen megjelen­tek egyperces néma csönddel adóztak a hetvenezer áldozat emlékének, akik Nagaszakiban 1945. augusztus 9-én pillana­tok alatt pusztultak el az amerikai atomtámadásban. Fokozódó amerikai nyomás Washington igyekszik nyo­mást gyakorolni az amerikai tókével szoros kapcsolatban lévő francia vállalatokra, hogy az amerikai űrfegyver- kezési tervet kapcsolják össze a francia kezdeményezésre született Euréka-tervvel — írja az Izvesztyija párizsi tu­dósítója. , Mint ismeretes, az Euréka* terv célja, hogy megvalósítsa a nyugat-európai országok kö­zötti magas szintű technoló­giai együttműködést, közöttük a kozmikus tér közös vizsgá­latát. Nem véletlen, hogy . a stratégiai védelmi kezdemé­nyezés elnevezésű amerikai űrfegyverkezési programot an­nak vezetője, James Abra- hamson tábornok „összeegyez- tethetőnek”. tartja az Euréka- tervvel. A Rainbow Hanior-ügy Politikai vih A nyári politikai szélcsend idején valóságos bombaként hatott Párizsban az a bejelen­tés, hogy Mitterrand elnök szi­gorú vizsgálatot rendelt el an­nak tisztázására, milyen sze­repet játszott a francia tit­kosszolgálat o Rainbow War­Csak rövi SZABADON ENGEDTÉK a fogságból a nicaraguai ellen-- forradalmárok csütörtökön azt a 29 amerikai békeharcost és az őket kísérő 18 újságírót, akiket egy nappal korábban raboltak el a nicaraguai— costa-ricai határon, a San Juan folyónál — jelentették be a „Béke tanúi” nevű ame­rikai békemozgalom washing­toni és managuai szóvivői. A NICARAGUAI kormány­hatóságoknak tárgyi bizonyí­tékaik vannak arra, hogy Iz­rael fegyverrel és kiképzőkkel támogatja az ellenforradalmá­rokat — közli a Ha’acec című izraeli napilapban Daniel Orr tega államfő. Az exkluzív nyi­latkozat csütörtökön, négy nappal azelőtt jelent meg, hogy hivatalos látogatásra Iz­raelbe várják Honduras kül­ügyminiszterét, Edgardo Paiz Barnicát. BEFEJEZŐDÖTT csütörtö­kön a „Bright Star 85” fe­dőnevű amerikai—egyiptomi közös hadgyakorlat. A manő­verek színtere az egyiptomi tengerpart és a szaharai si­vatag volt, nem messze a lí­biai határtól. rior nevű környezetvédő hajú ellen elkövetett merényletben. Pénteken valamennyi francia lap vezető helyen foglalkozik az üggyel s hangsúlyozzak: olyan ügyről van szó, amely­ben a francia állam tekintélye forog kockán. Általában kétségtelennek tartják, hogy a titkosszolgá­latnak valamilyen formában köze van az ügyhöz, a kérdés az, ivogy milyen szinten adták utasítást erre az akcióra. A kormányhoz közelálló körök­ben annak valószínűségére Is rámutatnak, hogy esetleg olyan provokációról van szó, amelyet szélsőjobboldali elé­rnek közreműködésével szer­veztek meg a kormány tekin­télyének lejáratására. A kom­mentátorok szerint Mitterrand elnök éppen azért bízott meg Bemard Tricot személyében egy köztiszteletben álló re: i gaulleistát a vizsgálat vezeté­sével, mert eleve el akar há­rítani minden gyanút a vizs­gáit eredményével kapcsolat­ban. Vasárnap: tiszthelyettes-avatás Cegléden Bemutatkozás eskütétel előtt tsz-ben helyezkedtem el, de kevés volt a fizetés, meg aztán szerettem volna továbbtanulni. Érdekelni kezdett, kíváncsivá tett a tiszthelyettesképző isko­la, noha keveset tudtam arról, mire is vállalkozóim. Egy cso- móan akartak visszatartani. Gondoltam, végül is a saját életemet magam irányítom. Anyám sírt, azt mondta, túlon­túl fiatalon kerülök el a ház­tól. Aztán megszokta. Kassa Sándor két évvel ez­előtt szakmunkás-bizonyít­ványt kapott, azon ez állt: szerszámkészítő. Az ÉVIG ceg­lédi gyárában talált munkát, de ez nem tartott tovább egy hónapnál. — Már kiskoromban izgat­tak a fegyverek. Meg aztán a diákévek végén, mikor érte­sültünk a tiszthelyettesi lehe­tőségről, eltöprengtem: anya­gilag is jobban járnék, és bi­zony sehogyan sem tudtam magam elképzelni életem vé­géig a gép mellett. Szüleim rám hagyták a választást. Ügy gondolták, ha elég erőt érzek hozzá, akkor tegyem. Egyéb­ként sem tudott volna senki lebeszélni. Liszkai Gábor Nagykőrösről Indult. — Nyolcadikos diákként je­lentkeztem először, de akkor a szüleim visszatartottak. Azt mondták, nem lesz az jó. Így hát Csongradra kerültem, égy faipari középiskolába. Nem tudtam megszokni, nem is sze­rettem. Eljöttem Csongrádiéi, de valamihez kezdeni kellett. A katonai pályát továbbra sem ajánlotta senki. Kivéve egy barátomat, aki épp akkor volt végzős Szabadszálláson. Eleve későn adtam be a jelentkezé­semet, s csak tartalékként vettek föl. A többiek már túl­estek az alapkiképzésen, ami­kor nekem megérkezett a szí­nes televízió, vagyis a behívó. Az őrmesterek vasárnap dél­előtt díszlépésben fognak el­vonulni a Széchenyi úton ácsolt emelvények előtt. Utá­na néhány nap szabadság kö­vetkezik, szeptember másod'- káig. Varga Sándor Négy őrmester az asztal kö­rül. Ceglédről meg a környék­beli településekről. Turcsán Zoltán szerszámké­szítőként végzett a ceglédi Bem József Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. — Egy tiszt jött el hozzánk, beszélt és képeket mutatott a tápiószecsői iskoláról. Meg­tetszett a dolog, így aztán több osztálytársammal együtt elha­tároztuk, hogy megpróbáljuk. Bár akkor még közelebbit nem tudtunk arról, hogyan is lesz majd. Persze akadtak, akik igyekeztek lebeszélni róla. Óv­tak a fölöttébb kötött életfor­mától. De hát egy polgári mun­kahelyen épp úgy van főnöke az embernek, s igazából nem kevésbé kötöttek a viszonyok. Később néhányan azzal álltak elő, hogy katonaként nem dol­gozunk meg a pénzünkért. Nagy tévedés. Meg kell ízlel­ni, milyen az, teszom föl, mí­nusz 25 fokban kinn a terepen gyakorlatozni. Nem is beszélve a felelősségről. Embereket s Őrmesterek az asztalnál. Molnár Gyula felvétele gyakran milliókat érő techni­kai berendezéseket bíznak ránk. Szerintem kemény idegi munka a miénk. Bérezi Károly eredeti szak­mája mezőgazdasági gépsze­relő. — Suli után a tápiőszelei Néhány napja egyenruhás fiatalemberek lépteitől döngőtt Cégié­den a Rákóczi út. A pattogó zenével fűszerezett, feszes koreográfiá­jú ceremónia előkészületeit megbámulták a járókelők. Nem csoda, hiszen a több mint hatszáz őrmesteri és törzsőrmesteri váll-Iapot vi­selő ifjú rendezett mozgása valóban érdekes, és a főutcán eleddig szokatlan látványt nyújt. Pályafutásuk kezdeti szakaszának jelképes lezárására gyűltek össze az ország különböző pontjain lévő tiszthe­lyettes-képző intézetből. Az iskolapadból, kétesztendei tanulás után, politikai, szakmai, pedagógiai, történelmi ismeretekkel felvértezve kerülnek majd a néphadsereg gyakorló terepeire. Előtte azonban ne­kik szó! a holnapi, vasárnapi avatóünnepség, amelyre több ezer lá­togatót várnak.

Next

/
Thumbnails
Contents